Képes Vasárnap, 1939. július-december (61. évfolyam, 27-53. szám)
1939-07-02 / 27. szám
liában. Midőn azok kitűnően tették meg a nagy utat a szigetországból Honkongba, elhatározták, hogy be fogják vezetni ezt az új hajótípust a brit haditengerészetben is. 1914 augusztus 5-én, három órával a háború kitörése után, az „E-9“ búvárnaszád már meglátogatta a helgolandi hadikikötőt, azonban üresen találta azt. A búvárnaszádok tevékenysége a brit haditengerészet történetének legszebb fejezetei közé tartozik. Különösen a Dardanellákban, a Márvány tengerben, a Balti és Északi tengeren működtek kiváló sikerrel. Minél közelebb jöttek ellenfeleik „vadászterületéhez“, annál nagyobb lett természetszerűleg a veszély is. A brit naszádok 54 ellenséges hadi- és 274 legkülönbözőbb típusú szállítóhajót süllyesztettek el. Áldozataik közt 19 német merülőnaszád is volt. A brit- naszádok vesztesége szintén elég jelentékeny volt: 35-öt az ellenség pusztított el, 20 „eltűnt“, 26 baleset, összeütközés, technikai hiba következtében ment tönkre, vagy pedig a saját legénységük robbantotta fel, mint például 1917-ben egyet a Balti tengeren. A brit hadiflotta búvárnaszádjai minden tekintetben korszerűek. Amint a hajó tisztjeit, kezelőlegénységét betanították, a hajót és annak sajátosságait megismerték — mert minden U-naszádnak vannak bizonyos egyéni tulajdonságai —, megkezdődnek az éles gyakorlatok romboló által vontatott céltáblákra. A szolgálat egész embereket kíván, a legénységet önként jelentkező tengerészekből állítják össze. Tulajdonképpen minden gyakorlat abban a pillanatban, midőn a hajó a víz alá merült, harcszerűvé válik. A búvárnaszádoknak mindig „positio“-ba kell kerülniük a céltáblával, melyet egy torpedóromboló vontat. Egy hiba a felbukkanásnál, vagy ha túl közel találnak jönni egy másik hajóhoz, katasztrófát okozhat a békében is. Különösen az éjjeli gyakorlatok követelnek nagy figyelmet, kitűnő iskolázottságot és jó idegeket. Béke idején rendesen nem éles torpedóval lőnek, azaz, ha a löveg a céltáblát eltalálta, akkor sem robban (a kísérőhajóról zászlókkal jelzik, hogy a gyakorlótorpedó a célt érintette). A torpedórombolók cikcakban, 20 csomó óránkénti sebességgel vontatják az amúgy is kicsi céltáblákat, úgyhogy a „lancirozás“ éppenséggel nem könnyű dolog, különösen, ha a naszád „merült állapotban“, azaz a víz alatt lövi ki torpedóit. Ez lesz nappal a támadás rendes formája, mert az ellenséges hajók igen figyelik a tengert, nem látnak-e valahol egy gyanús fekete pontot, a félelmetes periszkópot . . . Éjjel rendesen a vízből kiemelkedve lövik ki a halált hozó torpedókat a gyanútlanul közelgő célra. A búvárnaszádok gyengéje, aránylag kis sebességük; legnagyobb ellenségük a repülő, mely okvetlenül felfedezi őket, hogy azután a borzalmas vizibombákkal üldözze. Hogy a legénységet nehéz szolgálatáért kárpótolják, aránylag igen magas pótdíjat kapnak. Ellátásuk is igen jó, de ha a hajó merült állapotban van, egyhangú konzerveket esznek. Bizonyos ételeket, melyeknek erős szaga, illata van, egyáltalán nem lehet fogyasztani, mert szaguk a hajó levegőjét megfertőzné, a tartózkodást tűrhetetlenné tenné. Ezért ismeretlen étel a búvárhajón a hagyma. A búvárnaszád legénységének nincs „magánélete“; gondot, bánatot nem szabad ismernie, csak szolgálatának élhet, mert akármelyik tényezőnek csekély hibája, elnézése, a hajó pusztulását okozhatja . . . Talán sehol a régi közmondásnak. Mindannyian egyért és egy valamennyiért, sincs oly mély értelme, mint a búvárnaszádokon . . . Sy. ►5— „Triton“, a szerencsétlenül járt „Thetis“ testvérhajója. Az új „T“-típusú járművek közül elsőnek készült el. 15 hasonló ilynemű hajó a haditengerészet vezetőségének teljes megelégedését nyerte el. Buvárhajó legénységének étkezése. A hely igen szűkös,, nagy kényelemről nem lehet beszélni. A „pihenőhelyek“ (ágyak) felhajthatók. Alsó kép: a buvárhajó „idegközpontja“. A parancsnok a „Periscop-órát“ ellenőrzi, mely a hajó mélységét mutatja.