Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1940-11-10 / 45. szám
„Gyöngyélet a katonaélet“ — hirdeti meggyőzően a régi magyar mondás. Aki férfiember, aki legény a talpán, bizony fel sem veszi a napi negyven-ötven kilométeres meneteket, így volt ez az erdélyi bevonulásnál is. Dalolva meneteltek a csapatok. Táltosokként mászták meg az ezerméteres hágókat, mosolyogva verték habosra szeges bakancsaikkal a honvédek az ut sarát, de époly vidáman bírták a nyarutó tüzes napverését is. A magyar ember szereti a tréfát és mindig akad hetyke, mókáskedvü legény, aki egy-egy mondásával felvillanyozza fáradt bajtársait. Nehogy elmossa az idő sebes áramlása, leírok itt mindnyájunk derülésére néhány kedves epizódot, melyeket az erdélyi bevonulás alkalmával jegyeztem fel. * A kapnikbányai nehéz menetben ezer méteres hágóra értek a kerékpárosok. A parancsnok pihenőt rendelt el. Amint ott ültek fáradtan a jó nógrádi fiúk az ut árkában, egy szekéroszlop húzott el mellettük nyikorogva, bukdácsolva a rossz után, öreg, lógóbajszú magyarok segítettek lovaiknak. Ember, ló egyaránt remegett a fáradtságtól. Ebben a nagy, kemény munkában annál inkább feltűnt mindenkinek a kocsioszlop végén kényelmesen, pipázva menetelő öreg baka. Nyilván hajcsárnak osztották be, mivel egy jóhusu ökröt hajtott maga előtt. De nem is annyira a kényelmesen bandukoló öreg baka, mint inkább az ökre volt érdekes látványosság. Az ökör két szarva közé a hengerbe felcsavart pokróc volt felszíjazva, nyakán pedig egy pantallérba, karikába csavart katonaköpeny lötyögött és egy hosszú szárra eresztett kenyérzsák. Hátán egy bál szalma, melybe egy kicsi magyar zászló volt tűzve. — Hirnye — kiáltott fel erre a furcsa, irigylésreméltó látványra egy kisterenyei kerékpáros—, de jól veszi, öregem, a „kocsija“ az emelkedőt... — „Marhaerős“ motorja van, bácsikám — incselkedett az öreggel egy másik. — Talán „jobbra nézz“-t vezényelne a „bajtársának“, ha csapat előtt vonul el vele ... Az öreg csak mosolygott, értette ő a tréfát. Egy pillanatra megállt: — Hát’szen megtenné azt a koma parancs nélkül is — szólalt meg az ökörre mutatva pipájával —, de most haragban vagyunk. Tegnap már nagyon fel- Gyöngyélet a katonaélet... Huszárok Máramarossziget előtt f ■ ■ -.lw Y- * A' 3 V '3 vip iWri ' k. hz i, ' *A ' i Jé' ‘ ff ft t r w. K J. ‚ W ' *•~ * Mr r■Bf X f ”■k W •' v *\ jLT: \ 11 _ J \ . _ v W wm *■ v Felvonuló lovasság Felvonulás az erdélyi utakon. Alsó képek: útban a menetszázadok, a tisztek is segítenek a berakodásnál. — Felvezetik a lovakat a rakodóra.