Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1940-11-10 / 45. szám

„Gyöngyélet a katonaélet“ — hirdeti meggyőzően a régi magyar mondás. Aki férfiember, aki le­gény a talpán, bizony fel sem ve­szi a napi negyven-ötven kilomé­­teres meneteket, így volt ez az erdélyi bevonulásnál is. Dalolva meneteltek a csapatok. Táltosok­ként mászták meg az ezermé­teres hágókat, mosolyogva verték habosra szeges bakancsaikkal a honvédek az ut sarát, de époly vidáman bírták a nyarutó tüzes napverését is. A magyar ember szereti a tréfát és mindig akad hetyke, mókáskedvü legény, aki egy-egy mondásával felvillanyoz­za fáradt bajtársait. Nehogy el­mossa az idő sebes áramlása, le­írok itt mindnyájunk derülésére néhány kedves epizódot, melyeket az erdélyi bevonulás alkalmával jegyeztem fel. * A kapnikbányai nehéz menet­ben ezer méteres hágóra értek a kerékpárosok. A parancsnok pi­henőt rendelt el. Amint ott ültek fáradtan a jó nógrádi fiúk az ut árkában, egy szekéroszlop húzott el mellettük nyikorogva, bukdá­csolva a rossz után, öreg, lógó­­bajszú magyarok segítettek lo­vaiknak. Ember, ló egyaránt re­megett a fáradtságtól. Ebben a nagy, kemény munkában annál inkább feltűnt mindenkinek a ko­csioszlop végén kényelmesen, pi­pázva menetelő öreg baka. Nyil­ván hajcsárnak osztották be, mi­vel egy jóhusu ökröt hajtott ma­ga előtt. De nem is annyira a kényelmesen bandukoló öreg ba­ka, mint inkább az ökre volt ér­dekes látványosság. Az ökör két szarva közé a hengerbe felcsa­vart pokróc volt felszíj­azva, nyakán pedig egy pantallérba, karikába csavart katonaköpeny lötyögött és egy hosszú szárra eresztett kenyérzsák. Hátán egy bál szalma, melybe egy kicsi ma­gyar zászló volt tűzve. — Hirnye — kiáltott fel erre a furcsa, irigylésreméltó látvány­ra egy kisterenyei kerékpáros­­—, de jól veszi, öregem, a „kocsija“ az emelkedőt... — „Marhaerős“ motorja van, bácsikám — incselkedett az öreg­gel egy másik. — Talán „jobbra nézz“-t vezé­nyelne a „bajtársának“, ha csa­pat előtt vonul el vele ... Az öreg csak mosolygott, ér­tette ő a tréfát. Egy pillanatra megállt: — Hát’szen megtenné azt a koma parancs nélkül is — szólalt meg az ökörre mutatva pipájá­val —­, de most haragban va­gyunk. Tegnap már nagyon fel- Gyöngyélet a katonaélet... Huszárok Máramarossziget előtt f ■ ■ -.l­w Y- * A' 3 V '3 vip iWri ' k. hz i, ' *­A ' i Jé' ‘ ff ft t r w. K J. ‚ W ' *•~ * Mr r■Bf X f ”■k W •' v *\ jLT:­­ \ 11 _ J \ . _ v W wm *■ v Felvonuló lovasság Felvonulás az erdélyi utakon. Alsó képek: útban a menetszázadok, a tisztek is segítenek a berako­dásnál. — Felvezetik a lovakat a rakodóra.

Next