Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-12 / 2. szám
Ibn Szaud birodalmában Szinte nap-nap után merül fel a világsajtó hasábjain egy különös, érdekes ország és egy még érdekesebb ember neve. Szaudi Arábiának nevezik ezt az országot, amelynek uralkodója Ibn Szaud, az arab király. Csak a napokban olvashattuk, hogy merényletet terveztek 12 arab uralkodó ellen, amelyet azonban sikerült még idejekorán leleplezni. Erről az érdekes birodalomról és legendás uráról Európában úgyszólván semmit sem tudnak. Egyetlen európait, Germanus Gyula professzort fogadta barátjául ez a fejedelem. Germanus professzor ebben a cikkében röviden bemutatja olvasóinknak Ibn Szaudot és birodalmát. . Akkora terület fölött uralkodik Ibn Szaud, mint a volt osztrákmagyar monarchia négyszerese, de alattvalóinak száma csupán három és félmillió. Ezek jórésze is pásztorkodó beduin. Birodalmában alig van nagyobb város: Dsidda 18.000 lakost, Mekka 70.000, Medina 20.000 és Riádh 10.000 lakost számlál, de mivel a szent városok, Mekka és Medina Ibn Szaud birtokában vannak, erkölcsi hatalma nemcsak a gyér arábiai lakosságra, hanem az öszszes 40 millióra rugó arabra, Marokkótól a perzsa öbölig, sőt az egész mohamedán világra kiterjed. 1925 óta ő a szent mekkai zarándoklat őre és vezére és puritán életével, egyéniségének súlyával az izlám hagyományos hőstisztelete folytán döntő befolyást gyakorol a Közel-Kelet eseményeire. Ma 60 éves. Húszéves korában kuweiti száműzetéséből elmenekülve maréknyi csapatával viszszafoglalta Riádh-ot, őseinek székhelyét és a puritán wahhabita szekta tanait segítette ismét diadalra Arábiában. Ez a szekta elítél minden fényűzést nemcsak a mindennapi életben, hanem az irodalomban és művészetben is. Csak a korán és a próféta hagyományának demokratikus magyarázatára építi társadalmi életét. Ibn Szaud ezt a rideg tant gyakorlati intézkedésekkel keltette új életre: a pásztorkodó beduinokat az ikhwán (testvérek) élcsapataiba szervezve, kutak és források vidékére telepítgette és a földművelésre szoktatta. Fehér köntösük és lelógó fehér turbánjuk különböztette meg őket a többi arabtól. Feltétlen ura volt ezeknek az élcsapatoknak és velük hódította meg Arábiát. A török uralom alatt nemcsak az izlám tanait kezelték lanyhán, hanem a rossz közigazgatás és a társadalmi életben az erkölcstelenség is aláásta az arábiai szentélyek tekintélyét. A puritán Ibn Szaud egy csapásra megváltoztatta Arábia képét. A korán vallásjoga szerint a paráznát megkövezéssel, a borivót 80 korbácsütéssel, a tolvajt kézlevágással büntette. Igazságtalanságot nemtűrt, ő a törvénykezés legfőbb fóruma és nem egy salamoni ítélet fűződik nevéhez. A rablótörzsek meghunyászkodtak és a lázadozó beduinokat az európai technika fokozatos bevezetésével megfékezte. Talán e sorok írója az egyetlen európai, aki Mekkában a király vendége volt. Óriási palotájának fogadótermében sokszor volt alkalmam vele négyszemközt beszélgetni. Kánn a tágas udvarokban nyüzsgött a sok arab, aki vagy jelentést tenni jött a szent városba, vagy pedig igazát kereste. A régi semita-arab szokás szerint igazán demokratikus módon folyt le a kihallgatás. Bátran, emelt fővel lépett a legegy szerűbb tevehajcsár a király elé, aki szőnyeggel letakart emelvényen guggolt és miután kezet fogott vele, megcsókolta jobbvállát. — Apám — szólt a beduin —, panasszal jöttem hozzád. — Beszélj, fiam vagy testvérem — válaszolt a király és félszemét (másik szemén nem látszoróan kapcsolta alattvalója szemébe. Ilyen királynak akkor is tekintélye volna népe előtt, ha nem is lenne sok csata hőse. Engem különös szeretettel fogadott. Csak arabul beszél s ha nem is jártas az arab irodalom sokrétű rengetegében, a koránt betéve tudja, hangja érces és kiejtése hibátlan. Sohasem zökken félre a népies hangsúlyba. — Muszlim vagyok, de nem vagyok fanatikus — mondá nekem négy évvel ezelőtt. — A próféta parancsát fogom országomban végrehajtani, de nem hajtom meg fejemet az ulemák (vallásjogtudósok) fanatizmusa előtt. A próféta tanítása örökéletű, ezért minden időre alkalmas és a mi feladatunk, hogy a változó körülményeket a törvény értelmével összhangba hozzuk. Az izlám a földi életet az ember szolgálatába rendelte, tehát nem zárkózhatunk el a technikai újítások elől. Nekem víz kell, hogy a pusztaságból oázist teremtsek és megélhetést biztosítsak a beduinnak. Víz nélkül az éhség kínozza, az éhség tolvajjá, rablóvá teszi az embert. Az én kötelességem, hogy gépeket hozzak a pusztába, hogy vizet fakasszak benne. Amikor az első autókat hozattam Arábiába, az ulemák tiltakoztak ellene, mert nincs a koránban, pedig a próféta is kocsin járt, akkor lehúzta, most géperő hajtja. A szikratávíróra szükségem van, hogy tudjam, mi történik óriási birodalmamban. Azt mondták a fanatikus ulemák, hogy az ördög szava harsog ki belőle és a gonosz manók suttognak megrontó titkokat. Bekapcsoltattam a kairói rádióállomást, ahonnan a korán szent verssorait éneklik ki világgá. Megdőbt Ibn Szaud palotájának bejárata Riádh-ban. Mekka: A kába szentélyének oszlopcsarnoka. — Alsó kép: a medinai Manakha-tér mecsetje. Ibn Szaud, Arábia királya.