Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-05 / 1. szám
Líbia Graziani tábornagy a közelmúltban jelentést tett a Dacénak az afrikai hadműveletek első szakaszáról. Jelentéséből kiderült, hogy a december 8-án megindult angol támadás, amelyben nagytömegű páncélgépkocsi és harckocsi vett részt, elsősorban az olasz sivatagi haderő átkarolását akarta elérni. A tábornagy idejekorán felismerte az ellenfél szándékát és Sidiel Barrani és Makula védőit visszavonta a líbiai határra. Az angolok legkorszerűbb csapataikat vetették harcba ennél a nagyszabású hadműveletnél. A páncélosokon kívül különösen a hajóhad és a légi haderő támadta meg hevesen az olasz csapatokat. Az olasz nemzeti és líbiai hadosztályok ebben a csatában a marmarikai sivatag poklában is megőrizték az olasz hadsereg nagy hagyományait, — állapítja meg Graziani jelentése. A nagy csata még nem fejeződött be, bizonyára korai még jóslatokba bocsátkozni a titáni küzdelem kifejlődéséről, de bizonyos az, hogy ebben a sivatagi háborúban nemcsak az olasz nemzeti csapatok, hanem az arabok és líbiai benszülöttek is teljes szívvel és lélekkel teljesítik kötelességüket és ez a jelenség talán még fontosabb, mint az óriási mérkőzés pillanatnyi helyzete, mert azt bizonyítja, hogy Olaszország a gyarmatokon megnyerte a maga háborúját, mert megnyerte magának gyarmatai népét. Aki megfordul Tripoliban, a Sughel Turk-ban és benéz a zsúfolt kis török, görög és zsidó boltokba, annak különösen feltűnik, hogy az arany- és ezüstműveseknél lépten-nyomon olyan tárgyakat talál, amelyeken feltartott kéz van ábrázolva. — Ez Fatma keze — mondja a boltos kissé titokzatosan s ha faggatod, elárulja, hogy Fatma Libia jó tündére, az arabok s a fehérek is egyformán tisztelik a múltnak ezt a tündérét; mondják, hogy abban a régi világban, amikor még éltek tündérek, megjelent, ha baj volt és ha hívták. Lefátyolozott arcából csak szemei fénylettek ki s ha kis kezét felemelte, a szenvedő máris megnyugodott, mert ez a mozdulat annyit jelentett, hogy meghallgatta könyörgését. * Arab, görög, török, beduin, néger s mindenekfelett olasz, aki csak Líbiát lakja, most egy szívvel gondol Fatmára, a forrongó föld tündérére, aki segíti Afrika kulturált földjének népét heroikus küzdelmében. A római gyarmatosok már a Kr. előtti századokban megfordultak Észak-Afrika földjén, de csak Caesar emelte tartományi rangra Africa Nova néven Líbiát, miután Észak-Afrika nyugati része Carthago elpusztulása után azonnal római tartománnyá lett. Augustus császár korában — mily különös játéka a véletlennek! — Balbus prokonzul fékezi meg a forrófejű benszülötteket és megszilárdítja a római uralmat. Septimius Severus császár korában (193—211) Libia különösen a három város (Tripoli): Oea, Sabratia. Leptis Magna fénye vetekszik Róma ragyogásával. Sem azelőtt, sem azután nem érte el Líbia a békés munka és a virágzás olyan napjait, mint a rómaiak alatt. Föníciaiak, majd a rómaiak után bizánciak, arabok, kalózok és egyéb hódítók zaklatták és tépázták a fekete földrészt kincseiért, amelyeket szorgalmas karavánok hoztak keserves fáradozás árán a parti városokba. Elpusztult a régi fény és belepte a sivatag homokja Libia egykor termékeny, virágzó földjét. A századok nem múltak el nyomtalanul, temetővé dúlták az egykori paradicsomkertet. Libia új élete csak az új római gyarmatosítással kezdődik. 1911 november 5-ike óta Líbia újra Róma gyarmata és újra az az elv érvényesül a gyarmatosításban, amelyet már Augustus császár felállított politikai végrendeletében. Róma nem törekszik a meghódított népek megsemmisítésére és megalázására, hanem azon fáradozik, hogy összefogja s együtt dolgozzanak a hódítókkal. Ez a modern gyarmatosítás az értelem és a technika minden eszközét igénybe veszi: négyzetméterenkint elkeríti a sivatag homokját, a kis kockák közepébe csemetéket ültet s ha a szél százszor elhordja a dúnát, az ember százszor újra kezdi s végül legyűri a sivatagot. A modern olasz gyarmatosítás legnagyobb diadala a tuniszi határtól az egyiptomi határig húzódó, majdnem 2000 km-es autóút, a Litoranea Libica. Az olasz mérnöki tudománynak ez a remeke, amely hegyeken és sivatagokon keresztül megteremtette a tartomány fő ütőerét, ma már virágzó ültetvények között halad. A mezőgazdasági kísérleti állomások munkája nyomán szőlőskertek, olajfa ültetvények, mandulások, őszibarackosok, zöldséges kertek húzódnak száz meg száz kilométereken. Minduntalan feltűnnek a szélkerekes kutak s a gyarmatosok házai, majorjai. Mussolini uj Olaszországa tízezrével telepítette ide a földműveseket. Ennek az áldott földnek benszülött lakossága is új aranykort ért meg a fasizmus erélyes és következetes gazdaságpolitikája jóvoltából, amelyet Balbo marsall valósított meg. A benszülöttek szerették volna továbbra is a maguk dologtalan életét élni, fecsegni a vásárokon, cigarettázni az oázisok hűsében, a kávéházak ajtajában vagy a Sughel Turk kavargásában. De a fasizmus dinamikája nem tűrte a semmittevést, lassan kint az arabok is hozzászoktak a munkához, mert látták és élvezték áldásait. Azért a modern városokban megmaradtak a benszülöttek városrészei: itt még élnek a keleti színek és hangulatok, a mecsetek mozaikpompája, száz meg száz keleti szőnyege, minaretje, az utcák és az emberek titokzatos keleties festőisége ellenállhatatlanul vonzza az idegent, de már ott húzódnak az új városrészekben a fehér palotákkal szegett nyílegyenes sugárutak, a pompás középületek, szállók, éttermek, üzletek és kávéházak. Líbia háromszor akkora, mint Olaszország s új arcát mégis az olasz szervezőmunka formálja. Ezt a munkát megmérhetjük azon, hogy a városokban a lakosságnak csak elenyészően csekély része olasz s ez a maroknyi olasz szabja meg sokezernyi benszülött életének irányát és ütemét. Bardia ma tűzvonalban áll. Sokan talán soha életükben nem tudták volna meg, hogy Bardia van a világon s ma e kis olasz támaszpont, 2400 lakosával, a világtörténelem premier plan-jába került. Éppen 25 évvel ezelőtt foglalták el az olaszok s berendezték kikötőjét (Bardia Sleman), megépítették világítótornyukat s most egyszerre kiderül, hogy egyéb is épült itt: az olasz-afrikai lélek, amely minden bástyánál erősebben védelmezi a birodalomnak ezt a sarokkövét. Azok a kisebb-nagyobb városok, amelyek a Litoranea mentén sorakoznak, sorra mind oszlopai Libia védelmének. Derna a maga 10.000 lakosával, a kis Tobruch (4130 lakos), az ókorból itt felejtett Cirene (494 lakos), Bengasi (az ókori Berenice) a maga 50.000 lakosával, Misurata (5000 lakos) s mindenekfelett Tripoli több mint 100.000 lakosával. Az arányokra jellemző, hogy a két legnagyobb város, Tripoli és Bengasi lakosságának csak mintegy harmadrésze olasz és ez az egyharmadrész sem igyekszik elnyomni a tartomány nemzeti jellegét. A benszülöttek bíznak az olasz vezetésben; a Duce római hagyományokon nevelkedett s ezért bölcsen követi az augustusi politikát. Ennek köszönheti Olaszország Libia népének hűségét. Révay József: A LEGFŐBB HADÚR ÉS TÁBORNOKAI. A Kormányzó Ur efőméltósága a honvédség magasabb parancsnokai körében. A Kormányzó Ur mellett jobbra: Werth Henrik gyalogsági tábornok, a vezérkar főnöke, vitéz Keresztes-Fischer Lajos tüzérségi tábornok, főhadsegéd, vitéz Jány Gusztáv altábornagy, a 2. hadsereg parancsnoka, vitéz Kiss László altábornagy, a 111. hadtest parancsnoka. Balra: vitéz dálnokfalvi Bartha Károly táborszernagy, honv. miniszter, vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogs. tábornok, az 1. hadsereg parancsnoka, vitéz Littay András gyalogsági tábornok, a vezérkar főnökének helyettese, Gorondy Novák Elemér altábornagy, a 3. hadsereg parancsnoka. Az álló sorban balról jobbra: vitéz Silley Antal altábornagy, az V. hadtest parancsnoka, Decseva Zoltán altábornagy, az 1. hadtest parancsnoka, vitéz decsi Bajnóczy József altábornagy, a VI. hadtest parancsnoka, Schweitzer István altábornagy, a II. hadtest parancsnoka, vitéz Szombathelyi Ferenc altábornagy, a VIII. hadtest parancsnoka, vitéz szotyori Nagy Gyula altábornagy, a VII. hadtest parancsnoka, Horváth Lajos altábornagy, a IV. hadtest parancsnoka, vitéz Náday István altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, szentgyörgyvári Stirling László altábornagy, a IX. hadtest parancsnoka, vitéz dálnoki Miklós Béla tábornok, a Gyorshadtest parancsnoka.