Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1941-06-20 / 25. szám
416 | MINIATŰRÖK II. Frigyes (1712—1786) porosz király egy katonai szemlén megszólított egy tisztet s megkérdezte, mi a neve? A tiszt felelt, mire a király tovább kérdi: — Nem nemes ember? — Felséges uram — mondá a tiszt —, még II. Rudolf császár tiz font súlyú aranybüntetést szabott az ellen, ki az én nemességemben kételkedni merészelne. — Ej, most nincs pénzem — mondta a király és tovább lovagolt. * III. Frigyes (1415—1493) német-római császárt megkérdezték egyszer, hogy tanácsnokai közül ki a legkedvesebb előtte? — Azokat a tanácsnokokat kedvelem, akik jobban félnek az Istentől, mint tőlem — felelte a császár. * Sgambati Giovanni (1843—1914) olasz zongoraművész és zeneszerző szarkasztikus humorú ember volt. Híresek voltak kortársaira tett gúnyos megjegyzései. Egy alkalommal egy zeneszerző megsértődvén Sgambati egy megjegyzéséért, így szólt hozzá: — Te locsoghatsz, amit akarsz, de én képes vagyok temetésedre gyászindulót inni. — Ez lenne az első eset, hogy az emberek temetésen fütyülnének — viszonzó Sgambati. * Renaudel Ernest francia politikus állatorvos volt. Emiatt gyakran tréfálkoztak vele. Egy napon kollégáinak egyike egy kicsit túllépte a tróf határát, mire Renaudel így szólt hozzá: — Azt hiszem, hogy szükséged van egy receptemre. * Fialkowski Anton (1798—1872) lengyel püspök finom ízlésű ember és kiváló borismerő volt. Pincéje, melyben a legkitűnőbb borok álltak, messze földön híres volt. Egy alkalommal egyházmegyei látogatást tartott a fenhatósága alá eső hegyvidéken. Ismerve az ottani viszonyokat, előrelátásból néhány üveg finom márkás bort küldött előre ahhoz a falusi lelkészhez, akinél megszállását tervezte. Nem lehet tudni, hogy a butéliák rendeltetési helyükre üresen érkeztek-e, vagy pedig a falusi lelkész pincéjében párolgott el a bor. A püspök megérkezésének napján a plébános nagy zavarodottsággal szemlélgette az üvegeket. Aztán megtöltötte a környéken található legjobb borral. — Talán — gondolta magában — őeminenciája nem fogja észrevenni. Aggodalommal teljes szorongással töltötte meg a vendég poharát a vörösszínű itallal. A püspök vette a poharát, élvezettel emelte ajkához, megkóstolta a bort, azután letéve poharát, szemügyre vette a butéliát, büszkélkedő címkéjével, majd nyájasan mondta: — Hm!... A ruha Ezsaué . . . de a hang Jákobé... * Simon Jules (1814—1896) francia filozófus, a Francia Akadémia tagja, szellemes ember volt. Egy alkalommal az akadémia díját egy olyan embernek akarták kiadni, aki Simonnal együtt pályázott az akadémiai tagságra és elég sok szavazatot is kapott. Azt hitték, hogy Simon ezért nem jó emlékben tartja őt. Azonban ő is beleegyezett a díj kiadásába: — Annál inkább — mondá —, mert B. már egy alkalommal majdnem tagtársunk lett, azaz, bocsánat, az önök tagtársa. * Shakespeare William (1564—1616) egy alkalommal egy udvari színielőadáson „VI. Henrik“ című drámájának címszerepét adta. Az előadáson jelen volt Erzsébet királynő is, aki a jeles drámaíró rögtönző tehetségéről sokat hallott és próbára akarta ezt tenni. A királyi páholy a színpad fölött volt s odanyiló lépcsőzete előtt „Hony soit qui mal y pense“ feliratú dárdájával két testőr állott. Shakespeare kilépvén a színre, alig kezdett beszélni, midőn a királynő eléje ejtette kesztyűjét. A költő királyi szerepében csakhamar feltalálta magát s beszéde közben a következő verset rögtönözte: „Bár nagy küldetésünk terhes munkára vár, örömmel hajtunk meg, hogy felvegyük Magas nénénk lehullott kesztyűjét." Ezzel az egyik testőr dárdájára téve a felemelt kesztyűt — honnan a királynő mosolyogva vette el —, Shakespeare nyugodtan folytatta tovább szerepét . Moliére (1622—1673), a híres francia színműíró és színész szinte mindennapos látogató volt XIV. Lajos udvarában, mert a király nagyon szerette őt. Egyszer Moliére a király egyik komornyikjának segíteni akart, hogy együtt vessék meg a király ágyát. — Mit’ — szólt a komornyik. — Én egy komédiással együtt végeztem a dolgomat? Soha! És ezzel durcásan félreállott. Meghallotta ezt egy másik komornyik, ki meglehetősen intelligens volt s néhány szép verset is irt, odasietett hamar Moliérehez és igy szólt hozzá: — Uram, megengeded, hogy szerencsém legyen a király ágyát veled együtt megvetni? Fülébe jutott ez a királynak és nagyon megharagudott a durcás komornyikra, hogy az ő kedves Moliérejével igy mert bánni. SZEKKESZTÜ I ÜZENETEK Regény 27. Érthetetlen módon „törik össze“ az élete, irja. Ma huszonhét éves, orvos, három évig jegyben járt szive választottjával. A leány csinos, jó családbeli, két évvel fiatalabb csak levélírónknál, az egyetemen ismerkedtek össze. Levélírónk ma is „halálosan“ szerelmes és három évig joggal hihette, hogy menyasszonya is szerelmes. Azután a leány egy szép napon, minden előzmény nélkül megkérte, hogy ne keresse fel többet, ne írjon, , ne telefonáljon. Szóval, szakítsanak. De várjon miért? kérdezte, mert sejtelme sem volt, mi idézhette elő ezt a változást. A leány felelet helyett vállat vont. Mást szeret? kérdezte. A leány azt mondta, hogy nem és hátat fordított, magára hagyta, nem akarta, hogy tovább kérdezzen. Azóta a kétségbeeséssel küzd s nem érti az egészet. Azt megállapította, hogy a leány egész csendesen, ,visszavonultan él azóta is anyjával és hogy valóban „nincs senkije“. Még nem, de majd! — riad fel benne a rémület s úgy szenved, hogy nem tudja, miként lehet ezt kibírni... Nehéz napok ezek levélírónknak, annyi bizonyos. De át lehet vészelni, felül lehet kerekedni — és kell is! Az történt, valószínűen, hogy az az elkényeztetett leány rájöhetett, hogy „nem szerelmes“ levélírónkba — talán éppenséggel azért nem, mivel az olyan odaadással, annyira feltétel nélkül — egyenesen kiszolgáltatva szereti. A leánynak nem kellett ez a túlnagy és kizárólagos érzés, ő jobban szeretett volna olyat, akiért mindennap harcolni kell s aki nem tudna szenvedni érette. Mi azt gondoljuk levele alapján, hogy ilyesmi ment benne végbe. Természetesen lehet még más és sokféle oka is. Ne törődjék vele, miért; igyekezzék nem töprengeni rajta, hanem legyen bátor, büszke s keresse meg magának a hatékony ellenszereket. Próbáljon társaságba járni, lehetőleg fiatal lányokkal beszélgetni és szórakozni. Persze nem azért, hogy féltékennyé tegye, hanem azért, hátha megkönnyebbül valamelyik jóindulatától, rokonszenvétől. Huszonhét éves — és orvos. Előtte van az élet, sok-sok tennivalójával, feladatával, nehézségeivel és szépségeivel. Meglepetéseket rejt magában, nem várt örömórákat is... Hinni kell ezekben, akkor el is jönnek. Aggódó anya. Nem kell félnie, hogy kisfia megkapja a szomszédban lakó kislány kanyaróját, hiszen — amint írja — két évvel ezelőtt már túlesett a gyermek ezen a betegségen, az orvostudomány pedig manapság már megállapította, hogy kanyarót kétszer megkapni a legritkább eset. Éppen ezen a fontos felismerésen alapszik a hathatós előzetes védekezés is e járvány ellen: a kanyarón keresztülment egyén véréből készítenek oltóanyagot a fertőzés veszélyének kitett gyér-Próbálja meg hát önmagán. Cseppentsen egy kevés Scherk Gesichtswasser-t (arcvíz)vattacsomóra és dörzsölje le vele gyengén arcát. A vattacsomó egészen fekete. Ilyen alaposan tisztája meg a Scherk Gesichtswasser (areviz) az arcbőrt a pórusok legmélyéig és kiold minden piszkot, a miteszszereket és tisztátalanságokat. Scherk Gesichtswasser (areviz) használata által arcbőre önmagától megszépül, hamvas és sima lesz.