Képes Vasárnap, 1941 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1941-11-07 / 45. szám
734 A fáraók országa írta: Szász Istvánul (V. közlemény.) „El Mansurah“ — A győzedelmes — ilyen hangzatos neve van új lakóhelyünknek. A kereszteshadjáratok idején itt verték meg az arabok Szent Lajos király seregét és a városnak még ma is látható börtönében tartották fogva a szent királyt. Ma egy óriási poros arab falu. 60.000 arab, 3000 görög, néhányszáz olasz, angol és más európai adja a város lakosságát. Vegyes érzelmekkel vonulunk be a „győzedelmes“ városba. Kisebb hídon át haladva csinos európai házak és villák közé jutunk, majd kikanyarodunk a Nílus mellé és megállunk szállodánk előtt. Az első benyomások inkább kedvezőek. Az európai negyed, de még a Níluspart is autóból nézve tisztának tűnik. Jó szobákat kapunk. Az ablakok a Nílusra és a túlsó parton fekvő Talhara, egy nagy arab falura néznek, még a fürdőkádból is a Nílust látom. Gyorsan lemosom az út porát és a városba indulok felfedező útra. Emeletes házak lapos tetőkkel szegélyezik a néhány km hosszú autóutat a Nílus partján. Meglepően szép, csak ne lenne annyi légy és ez a szag! Nem is értem okát, míg nem látom, hogy a sétány mellett a Nílusnak száraz medre végig szemétrakodóhely. Ide hordja a város minden piszkát egész éven át és itt is marad mozdulatlanul a nyári áradásig. Megszűnik a Nílus partjának vonzóereje, nincs már számomra semmi poézise, hiába csalogatnak a „dahabiták“ dagadó vitorláikkal, csalódottan hátat fordítok nekik. A város fő ütőerének neve: „Szika Gedida“ — Új utca. Külseje után ítélve, nevét Szent Lajos király idejében szerezhette. Jobbról-balról rozoga emeletes házak omló vakolattal, mecsetek árnyékában autógarázs, sűrűn lefüggönyözött rácsos háremablak mellett „Bayer“ aszpirin, „Odol“ fogpaszta, vagy Cisco Kid mozihős színes reklámja. A „Bata“ cipők modern kirakata, deszkákból összetákolt bódéval szomszédos. Egyik barakkban arab kenyeret árulnak. Gyermekkorom jut róla eszembe. Nyáron falun, kenyérsütéskor reggelire mindig lángost, vagy ahogy mi hívtuk „lapotyát“ kaptunk. Ilyen ez a kovásztalan arab kenyér is. Nincs ugyan zsírban sütve, mégis könnyű és üres belül, szép kereken púposodik és habár sótalan, mégis olyan ősi gabonaíze van, hogy nem cserélném el a legfinomabb fehér kenyérrel sem. A szomszéd bódéban az egyiptomiak nemzeti eledelét, a „full“-t árulják. Mikor először ízleltem meg, azt hittem, hogy finom borjúfasírozottat eszem. Még ma is nehezen hiszem el, hogy a „full“ lóbabból készül, hogy addig őrlik, passzírozzák, dagasztják, sózák, fűszerezik a babot, amíg a sütőkemencéből friss ropogós húspogácsák nem kerülnek elő. Télen, farsangkor egy-egy átmulatott báli éjszaka után mindnyájan elmentünk hajnali hat órakor „full“-t enni. Felkerestük a szűk arab utcákat, estélyi ruhánkban bementünk a sütőházba, körülálltuk a kemencét, hogy forrón, ropogósan ehessük a „full“-t friss arab kenyérrel. Többet ért minden borhélylevesnél. Itt, Keleten minden az utcán zajlik. A borbélyüzletnek nincs szüksége réztányérokra cégér gyanánt, az üzlet előtt, a járdán nyírja, szappanozza, borotválja a mester a delikvenst, az utcakölykök helyeslő, biztató vagy csipkelődő kórusa mellett. A fez, vagy ahogyan Egyiptomban hívják, a tarbus-próba is az utcán történik. Felesleges a tükör megmondja azt a közönség, hogy megfelelő-e a színárnyalat, forma, nagyság. Egyik kávéház a másik mellett, zsúfolásig tele arabokkal. Az egyik vendég áhítattal kávézik, a másik nyugodt méltósággal szívja a vizipipát, a harmadik körül nagy a csoportosulás, mert az „El Ahram“, „A Piramis“ vagy az „El Mokkatam“ című lapot hangosan olvasva és egyéni komentárokkal fűszerezve parázs vitát támaszt a hallgatóság körében. Legtöbben azonban a „tricrac“-ozókat ülik körül. Óriási az izgalom, akár egy pesti futballmeccsen lehetnek a bajnoki forduló napján. Természetesen a mozgó árusok sem hiányozhatnak. Kis targoncát tornak maguk előtt és vadul üvöltözve kínálják a tízféle pisztáciát, gyümölcsöt, zöldséget, édességet. Az egyiptomi varázsszerárus üzletében háztartási cikkek is kaphatók. Utcai kókuszdióárus. — Alsó kép: egyiptomi edényesbolt. Nílusi táj a piramisok vidékén. Alsó kép: utcai borbély Mansurahban.