Képes Vasárnap, 1942 (64. évfolyam, 1-53. szám)
1942-10-06 / 41. szám
Mocskosan, sárosan, átázva, agyonfázva dolgoztunk. Tisztek, honvédek egyformán. Végül is átkelt az utolsó lőszeres taligánk is. Ott álltunk átkelve a patakon a sártengerben, a mocsár közepén, amelyen dorongot vezetett keresztül. — S amikor holtfáradtan legyőztük a terepet, akkor harcolva űztük a partizánokat. Menekültek a szovjet orvlövészek. Átkeltek egy nagyobb folyón. Nem volt szabad követnünk őket. Újabb parancsot kaptunk: biztosítanunk kell Orel és Kurszk között a hadtestünk menetét. Magyar csapatok váltják fel a németeket. — Május 18— 19-ike Tim előtt, a Szeim-folyó partjánál védelembe mentünk át. Védőkörletünk legfontosabb pontja Kalinovnál volt. Ott jelölte ki harcálláspontját a zászlóaljparancsnokunk is. Akkor ugyanis még nem én voltam a zászlóaljparancsnok — mondja halk szavakkal a százados —, hanem felsőkubinyi Meskó László százados, aki azóta hősi halált halt... Egy pillanatra csend lesz körülöttünk. Hallgatunk. Fúj a szél. Zizegnek a rozs kalászai. — Nem hiába halnak meg a hősök — szakítom félbe a csendet. — Valóban nem hiába ... Zászlóaljparancsnokunk hősi halála megrendítette a zászlóaljat, de olyan lelki tártákma töltötte meg, amely erőt vett számára a további harcokra . Visszatérve a májusi napokra: Kalinovnál tehát átvettük a németektől azokat a védőállásokat, melyeket addiig ők tartottak Fáradtan rendezkedtünk be védelemre, hisz akkor már több mint két hete meneteltünk, harcoltunk, meneteltünk. Mindig előre. Egy lépést sem hátra! — A védőállások, amelyeket a németektől vettünk át, csak félig voltak kiépítve. Alighogy elhelyezkedtünk, a szembenálló szovjet csapatok támadásba kezdtek. Visszavertük őket. Megjelennek a „légi traktorok“ — A község, amelynek közelében védelmi övezetünk húzódott, romokban hevert. Nem mi bombáztuk szét, hanem a szovjet repülők. Már az első este megjelent egy Martin, illetve ahogy a legények különös zaja után elnevezték: a légi traktor. Kidobott két világító rakétát. Az volt az érzésem, soha ki nem égnek, hanem örökké fejünk felett imbolyognak, mint az üstökösök. Nappali fényt árasztva szerteszét. — Ott zümmögött, morgott a fejünk felett aztán előbbre ment a falu túlsó szegélyéhez. Ott ledobott két romboló bombát. Égigérő füst, szikra, tűz szállt a magasba. Nagy súlyú bomba lehetett, amit a Martin ledobott. Az első este óta minden áldott éjjel légitámadásban volt részünk. Egyetlen éjszaka sem hagytak bennünket nyugton. A légitámadásokat rendszerint csak egy-két gép hajtotta végre, nagy kárt nem tettek bennünk, de éjszakai nyugodalmunkat megzavarták. — Legsúlyosabb légitámadásunkat itt éltük át, már a Don partján, néhány nappal ezelőtt. Egész éjjel hajigálták ránk a bombákat. Hat lovunk, egy lőszerkocsink elpusztult, tönkrement. Másnap hét tehenünket, tépték szét a bombák. Emberben azonban nem esett kár. (Folytatjuk.) Tombor Tibor hadnagy Magasra kígyózó füst és lángbaborult épületek jelzik az előnyomulás útját. (HI. század, Kovács felv.) — Jobboldali, festői környezetben hatalmas fenyőszál fák között vezet a keskeny erdei út. (Keresztes Nagy Sándor felv.) Mesterséges füst- és ködfelhő védelme alatt közelednek az orosz páncélosok. (A hősi halált halt nemes Suhay Imre hadnagy felvétele.) — Alsó kép: rohamutászaink kézigránáttal harcképtelenné tesznek egy T—34 mintájú 25 tonnás orosz harckocsit. A harckocsi alsó hatásholtterét ügyesen kihasználva, kézigránátokkal szétroncsolták a futószerkezetet. A legénység erre feltartott kézzel elhagyja a mozdulatlanná tett acélkoporsót. (Varsányi Ferenc szds. rajza.) Honvédhősök. Balról jobbra: v. Pisky Zoltán alezredes a Magyar főhadnagy, Kis-Kónya Ernő főhadnagy, Molnár László főhadnagy, Wz Elismerés Repülőink bombája egy tehergépke Érdekes felvétel az orosz frontról, mint az urának. — Jobboldalt: az Alsó