Képes Vasárnap, 1943 (65. évfolyam, 1-52. szám)
1943-01-05 / 1. szám
Hegedűs Lóránt meghalt Az új év első napján, hosszú szenvedés után, 71 éves korában elhunyt Hegdűs Lóránt, a Pesti Hírlap főmunkatársa. A magyar élet szegényebb lett egy ritka eredeti, rendkívül színes és nagystílű egyéniséggel. Szinte csodás sokoldalúság jellemezte Hegedűs Lórántot. Elsősorban bankár és pénzember volt, de értékes művekkel gyarapította szorosan vett közgazdasági és pénzügyi irodalmon kívül a történetírást; írt regényt, prózai költeményeket és két színművet. Rendkívül termékeny volt, mint közíró. Az elmúlt két évtizedben írott újságcikkeinek száma sokezerre rúg. Hegedűs Lóránt erdélyi köznemesi családból származott. Atyja Hegedűs Sándor volt, a Széll Kálmán-kormány kereskedelmi minisztere, anyja Jókai Jolán, Jókai Mór unokahuga. Kitűnő nevelést kapott. Egyetemi tanulmányait Lipcsében és Londonban végezte. A pénzügyminisztériumban kezdte meg pályáját, a legnagyobb magyar pénzügyi politikus, Wekerle Sándor oldala mellett. Itt nem sokáig maradt, bankár lett és hosszú ideig működött mint az ország egyik legnagyobb bankjának, a Kereskedelmi Banknak ügyvezető igazgatója. Egész fiatalon lett képviselő is. Nagy szerepe és munkásságának javarésze a világháború utáni időkre esik. Teleki Pál miniszterelnök 1920 őszén őt hívta pénz- ügyminiszternek. Nagy s mélyen átgondolt tervekkel jött, melyek ha megvalósulnak, sikerült volna a bankjegyinfláció örvényéből kimenteni az országot. Sajnos azonban, elgondolása korainak bizonyult. Nem kedvezett sem a közhangulat, sem a külpolitikai helyzet. Úgy gondolta, hogy ha a koronát sikerül megállítania zuhanásában, külföldi kölcsön után néz. A magyar államnak azonban minden jövedelme le volt foglalva jóvátételi zálogul. Magát a pénzügyi szanálási tervet külföldi szakértők is jónak és végrehajthatónak találták. Hegedűs Lóránt mélyen lesújtva távozott a pénzügyminiszteri székből, melyet méltóbb emberrel, jobb szakértővel nem lehetett volna betölteni, s néhány esztendő elteltével állott helyre lelkileg és egészségileg. Hite és munkakedve megmentette őt az életnek. Ekkor került munkatársnak a Pesti Hírlaphoz. Rövidesen az ország legnépszerűbb és Rákosi Jenő mellett legolvasottabb cikkírója lett. Cikkei mély hatást gyakoroltak az olvasó közönségre. Megjósolta a Népszövetség teljes csődjét (A genfi sóhivatal), pedig külföldön ezt a korszakot (Locarno, 1925) éppen a genfi intézmény fénykorának tartották. Rámutatott a szanálás után a magyar pénzügyi politika nagy hibáira, s megállapításai később mind bekövetkezik. Élete utolsó két évtizede rendkívül termékeny. Nem tudunk írót, az egy Jókait kivéve, aki olyan rövid idő alatt annyit alkotott volna, mint Hegedűs Lóránt Belemélyedt hazánk XIX. századi történetébe. Majd megírta Széchenyi István életrajzát, majd Kossuth Lajosét, s a két Andrássyét és a két Tiszáét. Ennek a három nagy műnek formája színes, regényes, mint a divatos regényesített életrajzoké, de tartalmuk annál komolyabb. Mind a három alapos tárgyismerettel és mélyreható forrástanulmányok alapján készült. Sokat foglalkozott Ady Endrével. „Ady és Tisza“ című kitűnő tanulmányában mély lélektani analízissel mutat rá a konzervatív Magyarország legnagyobb politikusának és a radikális Magyarország legnagyobb költőjének ellentéteire. Az élet bajait a vallásos lelkületű emberek lelki nyugalmával tűrte és sohasem zúgolódott. Azok, akik közelről ismertük, csodáltuk, szerettük őt (mert akik nem szerették, nem ismerték) és sírig megőrizzük lebilincselő egyéniségének emlékét. (B—a—1) Hegedűs Lóránt. — Alsó kép: Hegedűs Lóránt, a közéleti férfiú. 1930-ban emlékbeszédet mond az OMKE díszközgyűlésén, Rákosi Jenő születésének évfordulóján. Hegedűs Lóránt fiatalkori arcképe. Pénzügyminiszter korában. — Alsó kép: az utolsó felvétel, amely már a nagybetegről készült, öccsével, ifj. Hegedűs Sándorral, 1942. őszén.