Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1944-02-29 / 9. szám
Aznap, amikor ez egész elkezdődött, éppen beteg voltam. Megérkezett a hagyományos őszi nátha, ami elkerülhetetlenül időszerűvé válik, mihelyst az első esők végigmossák a várost és maguktól felhajtódnak a kabátgallérok. őszi adó ez a párnapos trüsszögés, rekedtség, többnyire egyszerre érkezik meg az ilyenkor esedékes rosszkedvvel, az ember megy az utcán, észreveszi, hogy: — Teremtem, de egyedül is vagyok! — fúj a szél és másnap megvan a torokfájás, így volt akkor is. — Nem jövök be holnap, — mondtam előző este a kolléganőnek a laboratóriumban, — azt hiszem, influenzás leszek, már napok óta fáj mindenem. — És így egész nap otthon maradtam. Teázgattam, bekötöttem a torkom Nem is nagyon bántam a szobafogságot. Az ilyen enyhe beteg napok kicsit visszahozzák az édes gyerekkori lázacskák hangulatát, amikor aranysárga kanalas orvosság, felolvasás és több becenév jár az embernek. Amikor kényeztetik. A kényeztetés ezúttal magamra maradt Rádióztam, hatodszor is belekezdtem abba a könyvbe, amit valószínűleg csak egy komoly aggkori betegség idején fejezek majd be, és félkockával több cukrot tettem a teámba. Eszembe jutott még a hőmérőzés is, de valahogy elmaradt. Nem lehet mindenre gondolni, ha az ember ápolja magát Már sötétedett, kinn, amikor egyszerre csengettek. Kimentem. Az ajtó előtt kicsi öreg néni állt, fekete kabátban, degeszre tömött táskával, meg egy nagy csomaggal. Huncut-kék szemmel nézett rám és fehérbe keretezett kis arca olyan nagymamás volt, hogy hirtelenében nem tudtam, mit mondjak neki, amikor átnyújtotta a csomagot. — Ezt hoztam a kisasszonynak — mondta. • — Kitől, kérem? — kérdeztem. A papiroson ismeretlen írással ott állt a nevem, a csomagnak meg olyan lehetetlen formája volt, hogy legszívesebben azt kérdeztem volna meg, mi van benne. — Biztosan ideszól — nyugtatott meg. Valahogy úgy nyújtotta át, mintha személyesen tőle lenne és nem is tételeztem fel, hogy kifutói minőségben járna nálam ez a galambősz nagymama, aki közben szaporán meg is fordult. — Jóestét! — mondta, és eltűnt. Tanácstalanul álltam a nedves csomaggal,— kinn megint esett, — szinte izgatott lettem. — Furcsa kis néni, furcsa csomag. — gondoltam, amíg bementem a szobába. — Pontosan olyan ez, mint valaha a karácsony, amikor még nem beszélték meg velem az ismerősök, hogy mire volna szükségem, amikor még nem hasznos tárgyakat kaptam, hanem meglepetéseket. Sőt, be is csomagoltak mindent, hogy még izgalmasabb legyen a dolog. Egy kis találgatás után kibontottam a könnyű, puha csomagot. A vastag és vékony papírok alól egy nagy baba került elő. Igen meglepve néztem. Humoros emberke volt, amolyan karon ülő és kisgyerek közti korban, gömbölyű alakján világoskék mackóruha feszült pirosfehércsíkos zubbonykával, mint a ligeti hintáslegényeken. Nagyon jól méretezett ruha volt, a nadrágszár cipőként csukódott rá pufók lába fejére, hátul meg a tarkóján át hegyes manósipkává csúcsosodott. Nem is látszott ki több a hajából, mint egyetlen göndör fürt. És az arca nagy, gömbölyű arca, parányi orra, — inkább csak sejteni lehetett, óriási kék szemei és összehúzott kicsi szája között, a szemei mozogtak, de ami még csodálatosabb volt, néztek is. Egy bizonyos kifejezéssel, mereven bár, de néztek. Nem volt mellette egyetlen sor írás sem. Ahogy itt ült velem szemben, hirtelen azt hittem, hogy élő vendéget kaptam, különösen, amikor egyszerre kicsit megbillent odatámasztott ültében és ettől a szemei is balra néztek. Egész arca megváltozott ettől a hanyag félretekintéstől. Hogy ki küldte és miért küldte Józsikát, — mert mihelyt megláttam, így hívtam, egyszerűen így kellett nevezni, s ez volt az egyénisége. — máig sem tudom. Később egy darabig még nyomoztam utána, aztán feladtam a harcot. Aznap este már nem is csináltam mást, minthogy néztem és tűnődtem rajta, odakerült velem szembe a felhalmozott diványpárnák tetejébe és amíg nem tudom hányadik teámat kortyolgattam, már beszéltem hozzá. (Folytatása a következő oldalon.) A divat tavaszodik Mint legérdekesebb változást, a vállak kigömbölyödését említhetjük meg. A váll alatt gyakran vízszintes irányú vonalvezetést láthatunk, amely alatt az anyag húzott. Újszerű a bő húzott ujj is, mely szintén a lecsúszott vállvonal alatt kezdődik. A gömbölyű váll, nem jelenti a váll elkeskenyedését, sőt, széles, de nem szögletes vállpárnákat alkalmaznak az újvonalú ruhákban. A szoknya legtöbbször bő, húzott, harangos vagy részekbe szabott Elől bővebb mint hátul, viszont néha hátrakerül a szoknyabőség java. A derékvonal változatlanul kihangsúlyozza az alak formáját itt-ott, hátul kissé blúzos megoldást is látni, különösen a délelőtti szövetruháknál A kalapok nagyok és hihetetlen változatos formában jelennek meg. Szalma, selyem és jersey kombinálása, mintás anyagok turbánba fonása jellemzi a tavaszi kalapokat Valamennyi megegyezik abban, hogy franciás. 1. Sötét selyemből vagy világosabb árnyalatú szövetből is megcsináltatható a délutáni ruha. Jellemző a divatra, hogy hasonló franciás vonal, szövetből is elképzelhető. 2. Szegődíszes szövetruha, pulóverszerű nyak megoldás. 3. Fehér pike cakkokkal keretezett vállvonal és nyak kivágás. 4. Kockás vagy pepita anyagból (vagy egyéb ruha alakítására alkalmas fazon), ujjatlan, mellényes, külön szoknyás, kiskosztüm, fehér vagy színes blúzzal alatta. 5. Sima vagy kockás anyagból, selyemből vagy szövetből, leszabott vállrészes, elől három „hós“ berakással díszített derekú — harangos-szoknyás — délelőtti, illetve délutáni ruha. 6. Sűrűn húzott szoknyás, csavart derekú selyemruha. Aprómintás selyemből is megcsináltatható. : Molnár Éva: ODOL Cl fogakat hófehérré varázsolja . NAPONTA HÁROMSZOR ODOLL 141