Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1944-01-04 / 1. szám
Az adriai parton felvonuló szövetségesek hatalmas feladatot vállaltak magukra, amikor az Abruzzok óriási hegyeinek irányában kísérelték meg az előretörést. A sziklás, szakadékos terepen a támadók dolga igen nehéz s minél mélyebbre hatolnak be a támadók a hegyvonulatok, völgyek és meredek sziklák közé, annál nehezebbé válik számukra a mozgás, valamint az utánpótlás zavartalan lebonyolításának biztosítása. Az Abruzzok hegytömege az olasz félszigeten északnyugat— délkelet irányába húzódó Appenínek részeként körülbelül a Róma —Termoli között húzható vonal magasságban fekszik. Hóval borított, égbenyúló csúcsok, vad sziklák, feketén zúgó fenyvesek, örökké morajló hegyipatakok, sötét tölgyerdők, hisztériásan sikoltozó fagyos szél elől összebújó kicsiny hegyifalucskák s magukbamélyedő, szűkszavú emberek hazája ez a táj. Neve először a Kr. u. VI. században szerepel, „Aprutio“ formájában. A tartomány neve „Abruzzi e Molise“ s legnagyobb városa a körülbelül harmincezer lakosú L’Aquila.. Az Abruzzok hetven százaléka magas hegység s csak körülbelül 30 százalékra tehető a dombos rész területe. A hegyek kelet felé lehúzódnak egészen az adriai partokig. Legvadabb, legsziklásabb részein is sok kisváros és falucska épült meglehetősen szokatlan magasságban; körülbelül negyvenet találunk 1000 méteren felül, tizenötöt 1200 méteren felül s még az 1400 méteres magasságban is akad három falu: Rocca Calasco 1468 méter magasságban, Campotosto 1442 méteren és Gioia Vecchio 1435 méterre a tenger színe fölött. Az Abruzzok vidéke télen igen zord, a zúgó hegyipatakok befagynak, az ösvényeket belepi a hó s csak azok a közlekedési vonalak maradnak meg a forgalom számára, amelyek a csúcsok közt megbújó néhány népszerűbb téli sporthellyel kötik össze a messzi földről jövő utasok főútvonalait. Nyáron viszont félelmetes vadságában is rokonszenves, változatos, színes ez a táj. L’Aquila 21 Celsius fokos nyári középhőmérséklete, tiszta, friss levegője valósággal kicseréli az itt pihenő városi ember elkopott szervezetét. A sűrű tölgyerdőkben nem ritka a medve s a sziklák közt kapaszkodó turista — ha szerencséje van - egy futó másodpercre megpillanthatja a magas csúcsok ritka lakóját, az óvatos zergét is, amint szélsebesen szökellve pár pillanat múlva már el is tűnik szeme elől. Gyorsiramú hegyipatakok, kis folyócskák szelik át az Abruzzok völgyeit: a Tronto, Velino, Salto, Livi, Sangro, Trigno, Tamaro s a Volturno. A sovány kenyerét pásztorkodással és háziiparral kereső abruzzói nép nagyon jószívű és barátságos. Szavát ritkán hallani, de szolgálatkészsége annál nagyobb. Szívesen segít az idegennek s rem akarja becsapni, ha finom háziipari tárgyait, szőtteseit, kovácsoltvasból készült apróságait ajánlja megvételre. Az Abruzzok legjelentősebb hegysége a Gran Sasso d’Italia, amelynek legmagasabb csúcsa a 2914 méter magas Corno Grande. A Campo Imperatore függővasút végállomásánál épült az a sportszálló, ahonnét Mussolinit a német ejtőernyős vadászok kiszabadították. A Monte Velino 2487 méteres csúcsát Ovindoli felől ostromolják a turisták. A Monte Ocre csúcsát pedig majdnem mindig felhők takarják, pedig „csak“ 2206 méter magas. Az Abruzzok komor sziklái közé húzódó városkákat a földrengés se kímélte meg. Az elmúlt évszázadok folyamán több nagyobbszabású földrengést jegyeztek fel. Legutóbb 1915 január 13-án rázkódtak meg a hegyek s harmincezer ember halálát okozták. Főleg Avezzanóban volt sok áldozata a katasztrófának. Most is morajlik az ég s dübörög a föld az Abruzzok tövében. De ez az ijesztő morajlás most non földrengés közeledtét, hanem a tankok, repülőerődök, hegyitüzérek, gépágyúk gigászi összecsapását jelzi. Ami bizony a mai fejlett haditechnika mellett néha még egy nagyobbfajta földrengéssel is felér. Dr. dementis Ervin. Felső képünk: az Abruzzok legmagasabb csúcsa, a „Como Grande“. Ez a hegyvidék, amelyen ma véres harcok folynak. Olaszország legnehezebb terepe Jellegzetes táj az Abruzzókban: a Sangro-folyó felső folyása. — Alsó kép: L’Aquila, az Abruzzók legnagyobb városa, amelynek meredek utcácskái régi évszázadok emlékeit őrzik. Az Abruzzok Alsó kép: az Abruzzok egyik vidéke, amelyet a történelem már ismertté tett: a Gran Sasso d’Italia. Innen szöktették meg annak idején Mussolinit Alsó kép: ez a felvétel járta be annak idején a világsajtót, amikor a Ducét kiszabadították a gran sassoi szállodából A drótkötélpálya képe, amely felvezet a hegycsúcson lévő szállodáig.