Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1944-05-16 / 20. szám
re állnak az angolzésre, a német minden eshető?s saját különlegi partraszállás : nagy meglepeő ellenségnek, itottak és telkeik, hogy a légiben új képet adinváziós hadmaik a partraszálvetik be a repüil csapatszállítás.Lálhatják, ami is jár egy jölzelem esetében. Példákból, valaőségek mérlegenél az a tanulhogy az inváziós kpontja az utáni minden part■zhetőbb Achiszt a védekezésnála az utánit véderő ezen a tan fölényben parti térségen tett közlekedési indelkezésére éssé teszi a szükharcbavetését. ,,1944 év tavaszára készen áll inváziós haderőnk“ közel egy évvel ezelőtt jelentette ki ezt Churchill angol miniszterelnök egyik nyilatkozatában, így tehát érthető, ha a keleti és a déli arcvonalak harcai mellett a világ figyelme még fokozottabban a nyugati front felé irányul. Az ősszel Liddel Hart, az amerikai sajtó anynyiszor idézett katonai szakembere mondotta, hogy körülbelül 80.000 darab különféle partraszálló-jármű szükséges a nyugati invázióhoz. Az amerikai katonai szakember akkor még azt is kijelentette, hogy ennek a szükséges mennyiségnek már közel kétharmada készen áll. Olyan partraszálló-járművekről van szó — mondta —, amelyek a délolaszországi partraszállásnál már beváltak. Már az 1942—43. évi nyugati partraszállási tapogatódzásoknak, a dieppei és saint názáreti úgynevezett „felderítő kísérletezéseknek“ valódi célja a bevallott angolszász vélemények szerint a partraszállási járművek gyakorlati kikísérletezése volt. Az akkori kísérletek ugyan semmiféle eredménnyel nem jártak, de mindenesetre a katonai és a technikai szakembereknek mégis csak támpontokat adtak a partraszálláshoz szükséges járművek megszerkesztésére. Hogy aztán a most hangzó „inváziós lapkoncertben“ mennyi a propaganda, mennyi az álcázás, a sejtetés — azt e pillanatban nem lehet eldönteni. Tény, hogy az angolszászok készülnek valamire, készülniük is kell, a Szovjet kényszeríti őket. De hogy az invázióhoz nem nagy kedvük van, az is bizonyos. S ez érthető is, tudják, hogy a megerősített Európát megrohanni nem gyerekjáték, különösen nem akkor, ha igazi férfiak védik a partokat. Megtanulták ezt Nettunónál, s tudják, hogy a német birodalom katonái úgy s addig fognak harcolni a partraszállás esetleges megindításánál, mint tették valahányszor az angolok rajtuk akartak ütni. Mielőtt még a partraszálló járművekkel, amelyeket a Das Reich című német lap eléggé részletesen ismertetett egyik legutóbbi számában, közelebbről megismerkednénk, célszerű, ha kifejtjük, hogy egyáltalában miért is van szükség különleges partraszálló járművekre. A nyugati invázió ugyanis annyit jelent, hogy a lehető leggyorsabban és észrevétlenül legalább egy milliónyi katonát lehessen egyszerre partra tenni valahol nyugaton — vélekedik Eliot amerikai őrnagy, így tehát az invázió sikere, mindjárt első pillanatban láthatjuk, azon a hajótérmennyiségen és vízi szállító eszközökön múlik, amelyek ezt a hadsereget és a szükséges tartozékokat átszállítják Angliából a kontinens partjaira és ott kirakják. Egy milliónyi katona számára, a tüzér és páncélos fegyvernemet is beleszámítva, közepesen 10—15 milliónyi tonna hajótér szükséges. A nagyobbik baj azonban ott van, hogy a közönséges kereskedelmi és szállítóhajók a partraszállás végrehajtásához azután az angolszász partraszállójárművek. Közvetlenül a legelső támadó lépcsőt a kisméretű rohamcsónakok szállítják a partra, amelyek lapos fenekűek, motoros meghajtásúak és alig 40—50 centiméter mély járatúak. Ezek a kis csapatszállító rohamcsónakok többféle nagyságban készültek és pedig 10 személytől egészen 50 főnyi befogadóképességig és sebességük általában óránként 20 km nem nagyon hullámos vizen. Ezeket a csónakokat az angolszászok általában LC (Landing Carrier) betűkkel jelölik és utána egy harmadik betűt is tesznek, amivel a partraszálló járművet jelölik meg így például az LCI (Landing Carrier Infantry) szó szerint gyalogságot szállító rohamcsónak, vagy az LCT (Landing Carriers Tanks) harckocsi szállító, vagy LCM (Landing Carriers Motorboote) motoros rohamcsónakokat szállító járművek. A kis partraszállócsónakok lehetőleg észrevétlenül igyekeznek a partokat személyzetükkel megközelíteni, ahol kifutnak a fövényre és a benne ülők fegyverzetükkel együtt kiugrálnak. A harckocsikat szállító rohamcsónakokban 3—5 kis harckocsi foglal helyet, amelyek a partraszállókat támogatni hivatottak. A harckocsikat szállító partraszálló-csónakok is majdnem egészen ki tudnak futni a partig, ahonnan a harckocsi úgy jut a szárazra, hogy a csónak elejét lecsapják és azon, mint valami hídon át a sekély vízbe jut a kocsi, onnan pedig tovább ki a szárazra. Ezeknek a partraszálló-járműveknek a személyzete mindig úgynevezett úszómellénnyel van ellátva, amely egy levegővel telt tömlő tulajdonképpen és amely nem engedi a víz alá merülni a felfordult csónak személyzetét. Igen nagy számban használnak az angolszászok úgynevezett kétéltű partraszálló-csónakokat, amelyek vizen és szárazföldön egyaránt tudnak közlekedni. Ezekben az úgynevezett Amphibiákban huszonöt felszerelt katona fér el. Az Amphibia csónakteste alatt három tengelyen hat kerék foglal helyet, amelyekkel a szárazföldön óránként 30—50 kilométeres sebességgel tud mozogni. A vízben egy bekapcsolható propeller hajtja és itt a sebessége 8—12 kilométer óránként. A délolaszországi partraszállásnál nagy számban vetették be ezeket a kétéltű gépkocsikat. Az aránylag esetlen testű és vékony lemezből álló burkolatú járművekből a német és szövetséges partvédelem rengeteget megsemmisített és zsákmányolt. Ezek a kis járművek azonban aránylag nagyon kis hatósugarúak és nagyon is kisméretűek ahhoz, hogy a tengerpartoktól távol, esetleges nagyobb hullámverés esetén használni lehetne őket. Ezért tehát ezeket a partraszállócsónakokat nagyobb, úgynevezett partraszálló-hajókkal szállítják és a parttól csak egy bizonyos távolnem felelnek meg. Ugyanis a ságban eresztik őket le a vízre. A partraszálló-hajók többezer tonnás nagy hajók, amelyeket nagyrészben az egykori csatornaátkelő-hajókból építették át az angolszászok A partraszálló-hajókon hatalmas daruk vannak, amelyek a partraszálló-csónakokat a partraszálló egységeknek, legalább is addig, amíg a hídfőket valahol a partokon meg nem alkották, a szó legszorosabb értelmében a „partra kell kiszállni és ott harcolni“. A kereskedelmi hajók, amelyek megterhelt állapotban 5—6 méternyi mélyjáratúak és a hajó oldala még néhány mé vízbe emelik. A partraszálló hajóterve kiáll a vízből, nem alkalmasak a partraszállás első mozzanatának végrehajtására. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a partokat nem tudják megközelíteni és a gyalogos rohamkatonák nem tudnak a hajóról közvetlenül partraszálllni. A kereskedelmi hajók alacsony, lapos part esetében csak néhány kilométernyire tudják a partot megközelíteni mély járatuk miatt. Szükség van tehát a partraszállásnál olyan járművekre, amelyek egészen a partig tudják szállítani a támadó inváziós csapatokat, kis célt mutatnak, messziről nem lehet őket észrevenni, gyorsak stb. így tehát az angolszász hadvezetőségnek kon rendszerint gyalogosokat és páncélosokat vegyesen szállító partraszálló-csónakok vannak, tehát LCI és LCT csónakok. Vannak a partraszálló-hajók között úgynevezett „sündisznók“, amelyek nem visznek magukkal csónakokat, hanem rajtuk vegeteg fegyver, elsősorban légvédelmi tűzfegyver van és a partraszálló kötelékek légvédelmét látják el elsősorban, azután pedig a tengerről támogathatják a partraszállott erőket fegyvereik tüzével. Mindezekre a német sajtónak csupán annyi a megjegyzése, hogy a német haderő az angol-amerikai olyan járműveket kellett építtetni, partraszálló járművekkel miamelyek mindezeknek a céloknak előbb szeretne az európai partomegfelelnek, így születtek meg kon találkozni. Az inváziós harceszközöket egy francia lap, igen nevezte, szellemesen, modern trójai falovaknak , van is ebben az elnevezésben sok találó igazság. A partraszálló hajókból legénység, sós harckocsik szállnak ki, mint valaha a híres ló hasából. Gyakorlatokon persze mindez sokkal egyszerűbb, mint a valóságban. Ezt bizonyítja alsó képünk, amely egy a nettunói hídfőnél partraszállt angol csoport sorsát mondja el, akiket német ejtőernyős vadászok fogtak el. 313