Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1944-02-29 / 9. szám

A milánói harisnyamúzeum. A vitrinekben a legkülönbözőbb korokból való harisnyák adnak egymás­nak­ találkozót. — Jobboldali kép: ötgrammos, szinte láthatatlan selyemharisnyák. ScIB SL harishn­a­­ Békeidőben, amikor még nem évi kilenc pár harisnyával kel­lett elgazdálkodniok a hölgyek­nek és a művosz sem érte fény­korát, a női harisnyaviseletnek megvoltak a maga íratlan törvé­nyei. Azóta — szükség tör­vényt bont! — a nyári viseletbe bevonult a „mezítlábas"* haris­nya, télen pedig csak úgy tarkál­­lik az utca a különböző vidám színekben pompázó vastag gyap­júharisnyáktól. Akárhány színű és anyagú, bojtos, csíkos, kockás és pöttyös öltözékben sétálnak azonban a karcsú női lábak, változatossá­guk messze elmarad egy külön­leges gyűjtemény mögött, amely időrendben összeválogatva, ma­­gában foglalja az összes harisnyá­kat, attól a perctől kezdve, hogy az ember saját bőrén kívül más­sal is tapodta a földet. Milánóban van ez a páratlanul érdekes harisnyamúzeum. Aki végigsétál rajta, kitűnő művelő­déstörténeti lecke keretében ta­nulhatja meg, hogy mennyi vál­tozáson, mekkora fejlődésen ment keresztül ez a látszólag jelenték­telen ruhadarab. A lecke az ősembernél kezdő­dik, aki jókora állatbőröket szí­­jazott a lábára; későbbi korok­ban egy ideig tulajdonképpen nem is volt harisnya, mert a csizmát viselő férfinépnél egybeol­vadt a nadrággal és csípőtől láb­fejig érő ruhadarab lett belőle. A 16. század derekán aztán visz­­szanyerte önállóságát, mert ezt a nadrág-harisnyát kettévágták a térd táján és­­ ebből a művelet­ből született meg a harisnya. Az akkori hosszúszoknyás női divat a 17. századig nem sok te­ret engedett a harisnya érvénye­sülésének. Ekkor aztán megkez­dődött a francia udvarnál a pász­torjátékok kora, és az előkelő hölgyek Costume á la Nymphale­­ja elindította a harisnya diadal­­útját. Igen, diadalútját, mert ettől kezdve ezer ötlet született, hogy ezt a ruhadarabot mennél sike­resebben besorozhassák a női di­vat fegyverei közé. Ezek az ötle­tek manapság kissé túlzottaknak tűnnek, ha végignézzük az arany­nyal, drágakövekkel kirakott ro­kokó-csodákat. — Madame Du­­barry, la Marquise de Pompa­dour, Maria Antoinette — olvas­suk a katalógusban a történelmi neveket, akiket itt egy-egy re­­mekbe készült harisnya képvisel. Körülöttük ott pihennek a kor­társak emlékei is államférfiak, tudósok, művészek, költők ha­risnyáiban. Sok koronás fejet szintén harisnyák képviselnek, így Krisztina királynőt, Eugénia császárnőt, Nagy Katalint és Viktória angol királynőt is. És lám, milyen hóbortos a di­vat: a fekete harisnya, amelyet ma iskoláslányok szoktak szé­gyenkezve viselni, a 19. század 90-es évei táján tisztességtelen viseletnek számított, élénk divat­forradalmat keltve. A tánc forra­dalmát pedig, Isadora Duncan híres mezítlábas táncainak titkát viszont az egyik vitrin tanúsága szerint szintén harisnya fedte, igaz, hogy testszínű, finom, pók­szál vékonyságú harisnyakölte­mény. Mellette az irodalomban bevonult. Kaméliás Hölgy, a haj­dani Alphonsine Duplessis ha­sonló kivitelű harisnyája pihen. — De hol van a tavalyi hó? — sóhajt fel önkéntelenül az ember e harisnyákból szőtt történelem láttán. A múlt végérvényesen el­szállt és ezt a finom, művészi hangulatú kis múzeumot szinte a sors iróniája rendezte be annak bizonyítására, hogy a tárgyak túlélik az embert és míg törté­nelmi nevek viselőinek lába rég­óta elporladt, harisnyáik még ma is épen mutogatják az utókornak az akkori divatot A jövő ismét nagy távlatokat nyit meg, közeledik az üveg­­harisnya s talán nemsokára meg­valósul a hölgyek álma, a se­lyemharisnya, amelyen még vé­letlenül se futnak le a szemek. Egyelőre azonban az idők nem kedveznek az ilyen kísérleteknek és a rossz nyelvek szerint egyes magánházakban is van haris­nyamúzeum, amennyiben a ház asszonya a vitrinben tartja egyetlen legjobb harisnyáját, A Harisnyát... mMmmm Blasco Ibanez, a nagy spanyol író harisnyája. — Alsó képek: a „művészsarok“-ban összegyűjtötték mindazoknak a világhírű művésznőknek az arcképeit, akik a múzeum különös gyűjteményét meg­tekintették. — Jobboldalt: a múzeum híres lámpaernyője, amelyet világhírű látogatók névaláírásai díszítenek. Madame Dubarrynak, XV. Lajos híres kegyencnőjének harisnyája. — Alsó kép: ez a finom, fekete csipkeharisnya valaha Pompa­dour asszony lábát díszítette. 139

Next