Képes Vasárnap, 1944 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1944-02-29 / 9. szám
A milánói harisnyamúzeum. A vitrinekben a legkülönbözőbb korokból való harisnyák adnak egymásnak találkozót. — Jobboldali kép: ötgrammos, szinte láthatatlan selyemharisnyák. ScIB SL harishna Békeidőben, amikor még nem évi kilenc pár harisnyával kellett elgazdálkodniok a hölgyeknek és a művosz sem érte fénykorát, a női harisnyaviseletnek megvoltak a maga íratlan törvényei. Azóta — szükség törvényt bont! — a nyári viseletbe bevonult a „mezítlábas"* harisnya, télen pedig csak úgy tarkállik az utca a különböző vidám színekben pompázó vastag gyapjúharisnyáktól. Akárhány színű és anyagú, bojtos, csíkos, kockás és pöttyös öltözékben sétálnak azonban a karcsú női lábak, változatosságuk messze elmarad egy különleges gyűjtemény mögött, amely időrendben összeválogatva, magában foglalja az összes harisnyákat, attól a perctől kezdve, hogy az ember saját bőrén kívül mással is tapodta a földet. Milánóban van ez a páratlanul érdekes harisnyamúzeum. Aki végigsétál rajta, kitűnő művelődéstörténeti lecke keretében tanulhatja meg, hogy mennyi változáson, mekkora fejlődésen ment keresztül ez a látszólag jelentéktelen ruhadarab. A lecke az ősembernél kezdődik, aki jókora állatbőröket szíjazott a lábára; későbbi korokban egy ideig tulajdonképpen nem is volt harisnya, mert a csizmát viselő férfinépnél egybeolvadt a nadrággal és csípőtől lábfejig érő ruhadarab lett belőle. A 16. század derekán aztán viszszanyerte önállóságát, mert ezt a nadrág-harisnyát kettévágták a térd táján és ebből a műveletből született meg a harisnya. Az akkori hosszúszoknyás női divat a 17. századig nem sok teret engedett a harisnya érvényesülésének. Ekkor aztán megkezdődött a francia udvarnál a pásztorjátékok kora, és az előkelő hölgyek Costume á la Nymphaleja elindította a harisnya diadalútját. Igen, diadalútját, mert ettől kezdve ezer ötlet született, hogy ezt a ruhadarabot mennél sikeresebben besorozhassák a női divat fegyverei közé. Ezek az ötletek manapság kissé túlzottaknak tűnnek, ha végignézzük az aranynyal, drágakövekkel kirakott rokokó-csodákat. — Madame Dubarry, la Marquise de Pompadour, Maria Antoinette — olvassuk a katalógusban a történelmi neveket, akiket itt egy-egy remekbe készült harisnya képvisel. Körülöttük ott pihennek a kortársak emlékei is államférfiak, tudósok, művészek, költők harisnyáiban. Sok koronás fejet szintén harisnyák képviselnek, így Krisztina királynőt, Eugénia császárnőt, Nagy Katalint és Viktória angol királynőt is. És lám, milyen hóbortos a divat: a fekete harisnya, amelyet ma iskoláslányok szoktak szégyenkezve viselni, a 19. század 90-es évei táján tisztességtelen viseletnek számított, élénk divatforradalmat keltve. A tánc forradalmát pedig, Isadora Duncan híres mezítlábas táncainak titkát viszont az egyik vitrin tanúsága szerint szintén harisnya fedte, igaz, hogy testszínű, finom, pókszál vékonyságú harisnyaköltemény. Mellette az irodalomban bevonult. Kaméliás Hölgy, a hajdani Alphonsine Duplessis hasonló kivitelű harisnyája pihen. — De hol van a tavalyi hó? — sóhajt fel önkéntelenül az ember e harisnyákból szőtt történelem láttán. A múlt végérvényesen elszállt és ezt a finom, művészi hangulatú kis múzeumot szinte a sors iróniája rendezte be annak bizonyítására, hogy a tárgyak túlélik az embert és míg történelmi nevek viselőinek lába régóta elporladt, harisnyáik még ma is épen mutogatják az utókornak az akkori divatot A jövő ismét nagy távlatokat nyit meg, közeledik az üvegharisnya s talán nemsokára megvalósul a hölgyek álma, a selyemharisnya, amelyen még véletlenül se futnak le a szemek. Egyelőre azonban az idők nem kedveznek az ilyen kísérleteknek és a rossz nyelvek szerint egyes magánházakban is van harisnyamúzeum, amennyiben a ház asszonya a vitrinben tartja egyetlen legjobb harisnyáját, A Harisnyát... mMmmm Blasco Ibanez, a nagy spanyol író harisnyája. — Alsó képek: a „művészsarok“-ban összegyűjtötték mindazoknak a világhírű művésznőknek az arcképeit, akik a múzeum különös gyűjteményét megtekintették. — Jobboldalt: a múzeum híres lámpaernyője, amelyet világhírű látogatók névaláírásai díszítenek. Madame Dubarrynak, XV. Lajos híres kegyencnőjének harisnyája. — Alsó kép: ez a finom, fekete csipkeharisnya valaha Pompadour asszony lábát díszítette. 139