Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-03-13 / 21. szám

SZOMBAT 21 TAVASZELŐ 13. 1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések Halálozás. Vezérczikk (Gyermekkórház). Fontos tudósítás: pesti medárd­­vásárról. Mátyás-szobor-egyesület Fővárosi újdon­ságok (ismét árvíz fenyegetett). Megyei dolgok: Fejér (a nemességnek háziadóhoz járulása iránt). Bihari gyűlés részletei. Megyei rövid közlések (bor­sod- és zempléni gyűlésekről). Fiume (magyar tengermelléki ügyek). Királyi városok köréből: Szabadka (visszaélések vizsgálata). Vidéki hírek: Ugocsából (Szentpály L. bőkezűsége); Munkács­ról (népbabona). Figyelmeztetés: lóhertermesz­­tésre. C­áfolatok (II. Buda-Krisztinavárosból; III. Rév-Komáromból). Külföldi napló. Angol­, Török­­hon. Legújabb. Egyveleg. Értekező. Néhány szó a’ Pesten felállítandó főiskola ügyében, gr. Zay Károly­tól. — A’ reform, iskolai választmány viszhangja. —Koldulás. Gyorsírásról. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (k­i­n­e­v­e­z­é s­e­k) A’ váltófeltörvényszék f. hó 11-kén tartott ülésében, legfelsőbb hely­ről érkezett utasitás következtében, addig is, mig a’ törvényes három év múlva rendes vál­tójegyzők neveztethetnének, az illető első­­biróságú váltótörvényszékek ajánlata után következők neveztettek ki ideiglenes vál­tójegyzőkké : Pestre: Alt Alajos, Cle­­mentis Ferencz, Gozsdu Emánuel, Gegus Sa­mu, Hengelmüller Mihály, Hajósy András, Hradeczky Gáspár, Jelenffy Ágoston, Karay Lajos, Kosalkó János, Körmendy István, Ledniczky Mihály, Légrády Imre, Pauer Cornel, Pinterics József, Sallér István, Schiller Károly, Simon Florent, Sztojako­­vics György és Tóth Lőrincz; — Debre­­czenbe: Ambrus István, Budaházy Samu, Csáthy Károly, Dalmy Károly, Dobray Jó­zsef, Kecskés János, Komlósy Imre, Már­ton Lajos, Pista Mihály és Verner Károly; — Eperjesre: Édeskuthy Károly és Hodos­­sy Eduárd; a’ mennyiben pedig helybeli kö­rülmények kívánnák, Steller Adolf törvény­­széki írnok is, mint különben váltóügyvéd, az óvások kivételére ideiglen meghatal­­maztatott. Ugyanazon ülésben a’ ,,Pesti Hírlap“ hivatalos közlések beiktatására kijeleltetett. (Halálozás.) Tahvári Tahy Károly t. biró, élete 43-dik évében , huzamos ideg­­sorvadási betegség után, f. h. 10-kén meghalt. Vezére/Ákli. (Gyermekkórház.) Másfél éve múlt, mióta Pesten gyermekkór­ház van a’ szegények gyermekeinek számára. Egyesület műve, nem a’ hatóságé vagy köz­állományé. Ez másfél év alatt 1490 beteg gyer­meknek nyújtott ápolást, 400-nak ben a' kór­ház 19 ágyában, és pedig száznak anyjával együtt, a’ többinek járorvoslatilag, t. i. szabad órában oda hozatnak a’ kisdedek gyógyrende­­letre. A’ kórház ágyaiba különösen olly gyerme­kek vétetnek föl, kiknek nyomorgó szüleik­ben az ínség lakában ápolást nem adhatnak. De az intézetet fentartó irgalom nem azon szűkkeb­­lűeké, kikben az emberszeretet nem terjed to­vább, mint lakóhelyök szűk határáig. Vidékiek is vétetnek föl különbség nélkül, eddig is voltak 115-en. Az intézet országos a’ szere­­tetben, bár azzá válnék minél elébb a’ nemzet részvétében is! — És pedig van több tekin­tet, melly ezt joggal kívánni hagyja. Leg­­elsőbben is a’ népesség tekintete. Vannak or­szágok, mellyekben különös körülmények olly sűrű népességet idéztek elő, hogy a’javak vi­­lágábani szabadságot későre halasztott szűk­keblűség miatt a’ termékszaporodás a’ nép­szaporodással lépést nem tarthatott; és vol­tak, kik a’ természet arányosító mechanismu­­sát ’s a’ földtermékenység dynamicus tehet­ségeit feledve, gyógyszerekkel állottak elő, a’ túlnépesülés ínségét megorvoslandók. Ismer­jük terveiket, a’ 150 év előtt megriadt Hall nyers kísérletét, Malthusnak, a’ hires hert­­fordi tanárnak, ’s Ortes és Fedéré és W­e­i­n­h­o­l­d többé kevesbbé fonák, vagy ne­vetséges elméleteit. Nekünk magyaroknak nem kell e’ theoriákkal vesződnünk. Csak egy tekintet honunk földére, a’ kiaszott pusztákra, a’ végtelen homoktengerekre ’s a’ mocsárok és tavak Zeusz kedvelte lakóira, ama’ ku­­ruttyoló bajnokokra, kik minket alkalmasint legyőzött egereknek néznek, különben meg nem­ foghatnák, mikint engedhetünk nekik há­­borítlan birtokul annyi földet hazánkból, meny­nyin egy pár millió munkás ember jól elélhet­ne ; — csak egy tekintet mind e’ dolgokra, és meg leszünk győződve, hogy ha valahol, mi­­nálunk bizonyosan embererő a’ nemzeti gazdagság legfőbb eszköze. Azon­ban a’ gyermekvilág elhanyagolt állapotja miatt a’ népesség igen nagy része már az élet első éveiben elvész; mert a’ halottas lajstromok bizonyítása szerint (a’ mennyiben illyeseket itt-ott fehér hollóként láthatni) a’ halottak fele része, néha felénél több, kis gyer­mekből áll. A’lelencz és árva gyermekek közt pedig ezen arány az iszonyodásig nő. Száz közül alig marad 10 — 20 életben. E’ tekintet tehát emberiség és statusbölcseség szempont­jából mintegy parancsolva int: vegyük nemzeti pártolásba ez intézetet.Mert korán se gondoljuk, hogy annak haszna csupán helybeli, ’s csak azokra terjed, kik az intézetben gyógyítást kapnak. Már alapszabályaiban is hármas czélt tűzött ki magának az egyesület: 1) gyógyí­tani a’ szegény szülők beteg gyermekeit, vi­dékieket úgy valamint helybelieket; 2) a’ kis­dedápolás és gyógyítás körüli balitéleteket eloszlatni, ’s ez által a’ szegénységnél jobb gyermekgondviselést létesíteni; a’ mi nem csak az által eszközöltetik, hogy körülmény szerint a’ beteg csecsemők anyjaikkal vagy dajkáikkal együtt fölvétetnek és tápláltatnak a’kórházban; hanem különösen a’járorvos­­lati tanácsok utján; 3) kezdő ifjú orvosoknak a’ gyermekbetegség körében gyakorlati ta­nulmányra ’s tapasztalásra alkalmat nyújtani. És a’ 2-dik pontnak a’ példa vonzó ereje ál­tali lassúdad, de biztos terjedésén kívül, kü­lönösen a’ 3-dik pont az, melly ezen intéze­tet mondhatni országos pártfogásra jogositja. Mert legyen város avvagy vármegye, melly itt-ott gyermekkórházról gondoskodnék, min­denek előtt orvosra lesz szüksége, ki a’ do­loghoz gyakorlatilag értsen. A’ kisdedgyó­gyászat nem mondjuk alapelvekben (mert ezek az egész gyógytudományban ugyanazok), hanem a’ kórjelek ismeretére nézve, sokkal több ’s némileg eltérő tanulmányt kiván; mert más, beteggel bánni, ki felelhet az orvos kér­déseire, és elmondhatja minden bajait; ’s más, csecsemővel, ki fájdalmában csupán sírni tud. De maga egy gyermekkórház elrendezése is nagyon különbözik más kórházaktól. Midőn tehát ezen intézet az ország egyetemi váro­sában alkalmat nyújt gyakorlati tanulmányra a’ kezdő orvosoknak, fölszámithatlan hasznot hajt a’ tudománynak ’s általa az egész or­szágnak. Pedig habár kezdetben kevés gyer­mekkórház fölállításához lehet is reménysé­günk , mert nem tartozik erényeinkhez a’ tettre „hirtelen“ kész, de kitúrni tudó fo­gékonyság , a’ járorvoslatot legalább az or­szág legnagyobb részében helységenként is könnyen kivihetőnek tartjuk, mert nagyon kevés költségbe kerül, ’s e’ kevés költség fe­deztessék bár a’ házi pénztárból (mellyet re­méljük, rövid időn mi nemesek is segitendünk) alig lehet e’ pénztárnak üdvösb rovatja. Mi tehát csekély véleményünk szerint jónak tar­tanók, hahogy a’ törvényhatóságok határo­zatiig kijelentenék, hogy mind azok, kik 1841. óta orvostanárokká fölavattatnak, csak úgy számolhatnak megyék ’s városok rendes orvosaivá lehetni, ha középponti gyermek­kórházunk szorgalmas látogatásáról az igaz­gató főorvostól bizonyságot mutatnak. Ez csak szavakba kerülne a’ törvényhatóságoknak, ’s mégis végtelen sok jót eszközölne. Egy részről minden ingerek leghatalmasbikát, az önérdek ingerét adná az orvostanulóknak, el nem mulasztani e’ megbecsülhetlen alkalmat a’ tanulásra; — mert meg kell vallani, hogy ekkorig csak kevesen találkoztak olly jeles ifjak, kik tudományszeretetböl ’s orvosi hiva­tásuk magasabb értelméből siettek szorgalom­mal meríteni ez üdvös kútforrásból. A’ minek nézetünk szerint oka a’ magyar kir. egye­temnél bevett kényszerített leczkék rendsze­rében van ; mert a’ hol rendszer űzi ha­talmát , ott elöletik az inger, eljárni a’ nem­­kényszerített leczkékre. Más részről az ifjú orvosok is megkedvelnék szép tudományuk ine’ legkedélyesebb szakát, és egykoron hi­vatalt nyerve, szeretetteljesen igyekeznének azt hatásuk körében tökélyesitve terjeszteni. Mert csak látni kell, uraim, e’ kisdedkórhá­zat, hogy az embert — mondhatjuk — egy neme az ájtatos szent buzgalomnak foglalja el. Meglátogattuk volt egyik külvárosban a’ szegényeket, ’s még eltelve a’ borzalomtól, mellyet keblünkben a’ kimondhatlan inség ’s különösen itt-ott a’ napszámosok gyermekei­nek elhagyatott állapotra gerjesztett; men­tünk másnap a’ gyermekkórházat meglátogat­ni ; — már az első belépés mondhatlanul ked­vesen hat az emberre; visító gyermekek gyülhelyét várta látni, és ime a’ kisded bete­gek a’ gyöngéd ápolás és tiszta ruha szokat­lan bájai közt mintegy felejtve fájdalmaikat, hallgatag elégtíltséggel pillangatnak föl ágya­ikról, és — de mi ezt nem tudjuk leírni, annyi igaz, hogy a’ tisztelet hőbb érzelmével alig szorítottuk valaha egy férfi jobbját, mint tá­­voztunkkor dr. Schoepf úrét, az intézet­­igazgató főorvosáét, ki nemes emberszere­­tetből e’ szent czélra olly sokat áldozott ’s áldoz naponkint minden egyéb jutalom nélkül, mint mellyet az önérzet belbecse ad. És ki­léptünkkor el valánk tökélve mindent meg­tenni, mi parányi erőnktől telik, hogy ez or­szágos hasznú intézet országos részvétre ta­láljon. — E’ lapok szerkesztősége tehát a’ kisded szenvedők nevében intézi kérelemsza­vát a’ nemzethez, ’s késznek nyilatkozik min­den adományt egyesektől úgy valamint kö­zönségektől elfogadni, rendeltetése helyére fordítani, az adakozók neveit szíves köszö­net mellett a’ közönséggel tudatni, ’s nem 41

Next