Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-03-13 / 21. szám
SZOMBAT 21 TAVASZELŐ 13. 1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr., postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések Halálozás. Vezérczikk (Gyermekkórház). Fontos tudósítás: pesti medárdvásárról. Mátyás-szobor-egyesület Fővárosi újdonságok (ismét árvíz fenyegetett). Megyei dolgok: Fejér (a nemességnek háziadóhoz járulása iránt). Bihari gyűlés részletei. Megyei rövid közlések (borsod- és zempléni gyűlésekről). Fiume (magyar tengermelléki ügyek). Királyi városok köréből: Szabadka (visszaélések vizsgálata). Vidéki hírek: Ugocsából (Szentpály L. bőkezűsége); Munkácsról (népbabona). Figyelmeztetés: lóhertermesztésre. Cáfolatok (II. Buda-Krisztinavárosból; III. Rév-Komáromból). Külföldi napló. Angol, Törökhon. Legújabb. Egyveleg. Értekező. Néhány szó a’ Pesten felállítandó főiskola ügyében, gr. Zay Károlytól. — A’ reform, iskolai választmány viszhangja. —Koldulás. Gyorsírásról. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (kinevezé sek) A’ váltófeltörvényszék f. hó 11-kén tartott ülésében, legfelsőbb helyről érkezett utasitás következtében, addig is, mig a’ törvényes három év múlva rendes váltójegyzők neveztethetnének, az illető elsőbiróságú váltótörvényszékek ajánlata után következők neveztettek ki ideiglenes váltójegyzőkké : Pestre: Alt Alajos, Clementis Ferencz, Gozsdu Emánuel, Gegus Samu, Hengelmüller Mihály, Hajósy András, Hradeczky Gáspár, Jelenffy Ágoston, Karay Lajos, Kosalkó János, Körmendy István, Ledniczky Mihály, Légrády Imre, Pauer Cornel, Pinterics József, Sallér István, Schiller Károly, Simon Florent, Sztojakovics György és Tóth Lőrincz; — Debreczenbe: Ambrus István, Budaházy Samu, Csáthy Károly, Dalmy Károly, Dobray József, Kecskés János, Komlósy Imre, Márton Lajos, Pista Mihály és Verner Károly; — Eperjesre: Édeskuthy Károly és Hodossy Eduárd; a’ mennyiben pedig helybeli körülmények kívánnák, Steller Adolf törvényszéki írnok is, mint különben váltóügyvéd, az óvások kivételére ideiglen meghatalmaztatott. Ugyanazon ülésben a’ ,,Pesti Hírlap“ hivatalos közlések beiktatására kijeleltetett. (Halálozás.) Tahvári Tahy Károly t. biró, élete 43-dik évében , huzamos idegsorvadási betegség után, f. h. 10-kén meghalt. Vezére/Ákli. (Gyermekkórház.) Másfél éve múlt, mióta Pesten gyermekkórház van a’ szegények gyermekeinek számára. Egyesület műve, nem a’ hatóságé vagy közállományé. Ez másfél év alatt 1490 beteg gyermeknek nyújtott ápolást, 400-nak ben a' kórház 19 ágyában, és pedig száznak anyjával együtt, a’ többinek járorvoslatilag, t. i. szabad órában oda hozatnak a’ kisdedek gyógyrendeletre. A’ kórház ágyaiba különösen olly gyermekek vétetnek föl, kiknek nyomorgó szüleikben az ínség lakában ápolást nem adhatnak. De az intézetet fentartó irgalom nem azon szűkkeblűeké, kikben az emberszeretet nem terjed tovább, mint lakóhelyök szűk határáig. Vidékiek is vétetnek föl különbség nélkül, eddig is voltak 115-en. Az intézet országos a’ szeretetben, bár azzá válnék minél elébb a’ nemzet részvétében is! — És pedig van több tekintet, melly ezt joggal kívánni hagyja. Legelsőbben is a’ népesség tekintete. Vannak országok, mellyekben különös körülmények olly sűrű népességet idéztek elő, hogy a’javak világábani szabadságot későre halasztott szűkkeblűség miatt a’ termékszaporodás a’ népszaporodással lépést nem tarthatott; és voltak, kik a’ természet arányosító mechanismusát ’s a’ földtermékenység dynamicus tehetségeit feledve, gyógyszerekkel állottak elő, a’ túlnépesülés ínségét megorvoslandók. Ismerjük terveiket, a’ 150 év előtt megriadt Hall nyers kísérletét, Malthusnak, a’ hires hertfordi tanárnak, ’s Ortes és Fedéré és Weinhold többé kevesbbé fonák, vagy nevetséges elméleteit. Nekünk magyaroknak nem kell e’ theoriákkal vesződnünk. Csak egy tekintet honunk földére, a’ kiaszott pusztákra, a’ végtelen homoktengerekre ’s a’ mocsárok és tavak Zeusz kedvelte lakóira, ama’ kuruttyoló bajnokokra, kik minket alkalmasint legyőzött egereknek néznek, különben meg nem foghatnák, mikint engedhetünk nekik háborítlan birtokul annyi földet hazánkból, menynyin egy pár millió munkás ember jól elélhetne ; — csak egy tekintet mind e’ dolgokra, és meg leszünk győződve, hogy ha valahol, minálunk bizonyosan embererő a’ nemzeti gazdagság legfőbb eszköze. Azonban a’ gyermekvilág elhanyagolt állapotja miatt a’ népesség igen nagy része már az élet első éveiben elvész; mert a’ halottas lajstromok bizonyítása szerint (a’ mennyiben illyeseket itt-ott fehér hollóként láthatni) a’ halottak fele része, néha felénél több, kis gyermekből áll. A’lelencz és árva gyermekek közt pedig ezen arány az iszonyodásig nő. Száz közül alig marad 10 — 20 életben. E’ tekintet tehát emberiség és statusbölcseség szempontjából mintegy parancsolva int: vegyük nemzeti pártolásba ez intézetet.Mert korán se gondoljuk, hogy annak haszna csupán helybeli, ’s csak azokra terjed, kik az intézetben gyógyítást kapnak. Már alapszabályaiban is hármas czélt tűzött ki magának az egyesület: 1) gyógyítani a’ szegény szülők beteg gyermekeit, vidékieket úgy valamint helybelieket; 2) a’ kisdedápolás és gyógyítás körüli balitéleteket eloszlatni, ’s ez által a’ szegénységnél jobb gyermekgondviselést létesíteni; a’ mi nem csak az által eszközöltetik, hogy körülmény szerint a’ beteg csecsemők anyjaikkal vagy dajkáikkal együtt fölvétetnek és tápláltatnak a’kórházban; hanem különösen a’járorvoslati tanácsok utján; 3) kezdő ifjú orvosoknak a’ gyermekbetegség körében gyakorlati tanulmányra ’s tapasztalásra alkalmat nyújtani. És a’ 2-dik pontnak a’ példa vonzó ereje általi lassúdad, de biztos terjedésén kívül, különösen a’ 3-dik pont az, melly ezen intézetet mondhatni országos pártfogásra jogositja. Mert legyen város avvagy vármegye, melly itt-ott gyermekkórházról gondoskodnék, mindenek előtt orvosra lesz szüksége, ki a’ dologhoz gyakorlatilag értsen. A’ kisdedgyógyászat nem mondjuk alapelvekben (mert ezek az egész gyógytudományban ugyanazok), hanem a’ kórjelek ismeretére nézve, sokkal több ’s némileg eltérő tanulmányt kiván; mert más, beteggel bánni, ki felelhet az orvos kérdéseire, és elmondhatja minden bajait; ’s más, csecsemővel, ki fájdalmában csupán sírni tud. De maga egy gyermekkórház elrendezése is nagyon különbözik más kórházaktól. Midőn tehát ezen intézet az ország egyetemi városában alkalmat nyújt gyakorlati tanulmányra a’ kezdő orvosoknak, fölszámithatlan hasznot hajt a’ tudománynak ’s általa az egész országnak. Pedig habár kezdetben kevés gyermekkórház fölállításához lehet is reménységünk , mert nem tartozik erényeinkhez a’ tettre „hirtelen“ kész, de kitúrni tudó fogékonyság , a’ járorvoslatot legalább az ország legnagyobb részében helységenként is könnyen kivihetőnek tartjuk, mert nagyon kevés költségbe kerül, ’s e’ kevés költség fedeztessék bár a’ házi pénztárból (mellyet reméljük, rövid időn mi nemesek is segitendünk) alig lehet e’ pénztárnak üdvösb rovatja. Mi tehát csekély véleményünk szerint jónak tartanók, hahogy a’ törvényhatóságok határozatiig kijelentenék, hogy mind azok, kik 1841. óta orvostanárokká fölavattatnak, csak úgy számolhatnak megyék ’s városok rendes orvosaivá lehetni, ha középponti gyermekkórházunk szorgalmas látogatásáról az igazgató főorvostól bizonyságot mutatnak. Ez csak szavakba kerülne a’ törvényhatóságoknak, ’s mégis végtelen sok jót eszközölne. Egy részről minden ingerek leghatalmasbikát, az önérdek ingerét adná az orvostanulóknak, el nem mulasztani e’ megbecsülhetlen alkalmat a’ tanulásra; — mert meg kell vallani, hogy ekkorig csak kevesen találkoztak olly jeles ifjak, kik tudományszeretetböl ’s orvosi hivatásuk magasabb értelméből siettek szorgalommal meríteni ez üdvös kútforrásból. A’ minek nézetünk szerint oka a’ magyar kir. egyetemnél bevett kényszerített leczkék rendszerében van ; mert a’ hol rendszer űzi hatalmát , ott elöletik az inger, eljárni a’ nemkényszerített leczkékre. Más részről az ifjú orvosok is megkedvelnék szép tudományuk ine’ legkedélyesebb szakát, és egykoron hivatalt nyerve, szeretetteljesen igyekeznének azt hatásuk körében tökélyesitve terjeszteni. Mert csak látni kell, uraim, e’ kisdedkórházat, hogy az embert — mondhatjuk — egy neme az ájtatos szent buzgalomnak foglalja el. Meglátogattuk volt egyik külvárosban a’ szegényeket, ’s még eltelve a’ borzalomtól, mellyet keblünkben a’ kimondhatlan inség ’s különösen itt-ott a’ napszámosok gyermekeinek elhagyatott állapotra gerjesztett; mentünk másnap a’ gyermekkórházat meglátogatni ; — már az első belépés mondhatlanul kedvesen hat az emberre; visító gyermekek gyülhelyét várta látni, és ime a’ kisded betegek a’ gyöngéd ápolás és tiszta ruha szokatlan bájai közt mintegy felejtve fájdalmaikat, hallgatag elégtíltséggel pillangatnak föl ágyaikról, és — de mi ezt nem tudjuk leírni, annyi igaz, hogy a’ tisztelet hőbb érzelmével alig szorítottuk valaha egy férfi jobbját, mint távoztunkkor dr. Schoepf úrét, az intézetigazgató főorvosáét, ki nemes emberszeretetből e’ szent czélra olly sokat áldozott ’s áldoz naponkint minden egyéb jutalom nélkül, mint mellyet az önérzet belbecse ad. És kiléptünkkor el valánk tökélve mindent megtenni, mi parányi erőnktől telik, hogy ez országos hasznú intézet országos részvétre találjon. — E’ lapok szerkesztősége tehát a’ kisded szenvedők nevében intézi kérelemszavát a’ nemzethez, ’s késznek nyilatkozik minden adományt egyesektől úgy valamint közönségektől elfogadni, rendeltetése helyére fordítani, az adakozók neveit szíves köszönet mellett a’ közönséggel tudatni, ’s nem 41