Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-26 / 42. szám

röhögések és harsány ujongások által nyil­vánított tetszés és gyönyör kifakadások. — A’ pünkösdvasárnapján nemzeti színházunkban adandó „Pál“ czimű remek muzsikai oratóri­umra nagyszerű előkészületek létetnek. A’ részvevő hangászok és műkedvelők száma mintegy 500-ra menend. Az előadás , mint már mondók, az épülésben levő vakok háza fölsegélésére van szánva: az egészet egy e’ czélra az intézet lelkes igazgatójától készí­tett ’s egy vak növendéktől szavalandó élő­beszéd fogja megnyitni, mellyre királyunk név­ünnepét tárgyazó ’s még két népdal, előadva a’ vakintézet növendékeitől, következendik. Az oratórium előadásában magányénekléseik által lényegesb részt veendnek Uffer és Neu­bauer kisasszonyok, és Korb és Hirsch urak; az egésznek igazgatását Erkel ur, színházunk karmestere szíveskedék elvállalni. Nem két­­jük, már csak a’ czél szentsége végett sem, hogy ez előadást számos látogató díszesíten­­di, tekintetbe nem vévén, hogy a’bemeneti ár kissé magasbra fog rugtatni a’ közönsé­gesnél, mit egy részről az illy nagyszerű hang­versenyre megkivántató tetemes költségek is igazolnak. Az oratórium (­magyar) textusa az élőbeszéddel együtt, úgy szinte a’ két nép­dal is a’ színházi pénztárnál kaphatók. — A’ Duna minden évben megkívánja áldozatit. Tegnap délután a­ katonai úszóiskola közelé­ben P­ley­er itteni hangszerész, estve felé az úgynevezett puskaportoronynál két gyer­mek fűlt a’ hullámokba. Az egyik Stuhr ur­nak, báró Sina könyvvivőjének, egyetlen fia. Megyei dolgok: Temes Több rendbeli felszólítások érkez­vén a' szerkesztőséghez, hogy Temes megye törvényszékének múltkor egy pár szóval meg­említett ítéletét mind a’ két fél által óhajtott tu­domás végett egészen közölnek, nem késünk igen tisztelt levelezőink egyikének levelét egész terjedelmében közrebocsátani, melly is igy szól: „Temes vármegye tiszti ügyészének mint fölpe­resnek nagy tisztelendő Groszek Gáspár temes­vári esperes ur ellen 1841 évi tavaszelő 16-ik napján indított tisztügyészi perében, 1841 -ik évi april. hónap 26-kán sz. k. Temesvár városában a’ tisztelt megyének közgyülésileg, alispánnak helyettesített főjegyző Várkonyi Ádám ur el­nöksége alatt tartatott törvényszéke által ítél­tetett. Az alperösnek egyházi hivatala ’s lelki dolgok körében világi hatóság alá tartozása el­len tett általános kifogása, — mivel azt a’kér­dés alatti esetre sehogy sem alkalmazható törvé­nyek * * *) felhordásával támogatja, ’s a’ házassá­gi kötések, mint főleg polgári eredményeket szülő tettek iránt, rendelkezését a’ világi hatóság, Kálmán király 11. könyve 15-ik fejezete ’s az 1791 évi 26-ik törvények a’ házassági szertartá­sokat ’s egybeadás módját megállapító rendele­te által egyébként is fentartotta, — elmellőztet­­vén, — az 1647 évi 14-ik törvénynek a’ poros tárgy alapját tevő esetre nem­­ alkalmazása ’s ezen törvénynek az 1791 évi 26 ik­­ -czikk által egész kizárása iránt, az 1790 évi november 7- kén az ország rendeihez kiadott k. kir. válasz­nak az 1791 évi január 18-kán ugyanazon or­szággyűléshez bocsátott kegyelmes leirattali ösz­­szehasonlításából vont alperesi magyarázat és ezen törvényszéki bíróság illetősége ellen tett kivált­­képi kifogás, azon okból, mert az előbbi törvény­nek állított kizárása, ezen későbbi törvényben szóval sem emlittetvén sőt az 1791 évi 26. törvény bevezetése a' vallás dolgait az 1608 és 1647 évi törvények állapotjára helyeztetvén, ezen vallási törvényeket általában — következőleg az 1647 évi 14 ik törvényczikket is —továbbra meg­hagyta, — helyt nem állónak, — az 1647 évi 14-ik czikknek az ország határozatait sértő egy­házférfiak elleni intézkedése pedig teljes erejű­­­nek tekintetvén, a’ bíróság illetősége ellen tett alperösi helytelen kifogások félretétele mellett, —mivel a’ 2.­­ . és 3.­­. alatt felhívott és birói rendes parancsnak nem is tekinthető intézőlevelek a’rövid eljárást rendelő ’s még törvényes orvoslatokat, kö­vetkezőleg rendes birói parancsokat is kizáró 1647 évi 14-ik t.-czikk rendeletén gyökerezett ezen törvény­szék eljárását sehogy sem gátolhatják,— a’ törvény rendelete szerint kinevezett’s egybe­ült ”) ezen törvényszéki bíróságnak illetősége a’ C. alatti idézőlevélben foglalt vádra nézve meg­­állapittatván: folyó évi tavaszelő 20-kán hozott abbeli közbeszóló ítélet folytán, miszerint végső ítéletnek a’ pörbe írottakhoz képest minden eset­­rel hozatala f. évi tavaszhó 26-kára kit fizetett, miután az 1647 évi 14. czikk egyébkint is rövid eljárást rendel, a’ dolog igaz volta pedig, úgy­mint: ágostai vallási­ Kosztolányi Andornak ró­mai cathol. hi­ír Kaizershaim­b Szerafinával, pa­pi áldás,­egyházi öltöny nélkül, ’s nem az illető egyházban, hanem magányos lakban, követke­zőleg az alpörösnek nemleges felsegélésével ’s a szokott szertartások mellőzésével­ egybeada­­tása, nevezett Kosztolányi Andor D. alatti fo­lyamodásán kivül, illető tisztviselőnek E. alatti hivatalos jelentése által is minden kétségen ki­vül tétetvén, minthogy az alpörösnek ezen intéz­kedése, Kálmán király II. könyve­lő­ik fejeze­tének, a’ házassági egybekelés szertartásait ki­tűző rendeletével világosan ellenkezik; —és a’ vegyes házasságoknál gyakorlatban volt szertar­tások változtatásával 50 évi folytonos szo­kás által is szentelt eljárást tettleg megsemmisí­ti, ezenfelül pedig ünnepélyes rosszalását je­lenti ki a’ polgári törvények és különösen 1791 évi 26 ik törvény által pártolt, következőleg jó­nak ismert vegyes házasságoknak, ’s a’ cathol. vallási­ férjnek vegyes házasságtól elállására vagyon irányozva, úgy a’ műveltség alsóbb fo­kozatán álló és mindenkor gyöngédebb felfogá­sú nőnemi osztályt leginkább képes a’ vegyes há­zasságra lépéstől visszatartóztatni ’, világosan a’leghatályosb erkölcsi akadályt gördíti a’vegyes házasságok ellen, következőleg az 1791 évi 26. törvény azon rendeletével, miszerint a’ vegyes házasságoknak bármi szín alatt akadályokat ten­ni tilalmaztatik, — minden kétségen felül ösz­­szeütközik: az akadályok­ tételét tiltó törvények rendelete ellen a’vallási dolgokban hozott orszá­gos határozatokat sértő alperes, az 1647 évi 14 törvényczikk erejénél fogva, a’ C. alatti idéző levél tartalmához képest, a’felpörés követelé­sében, úgymint hatszáz forintokban elmarasz­­taltatik, ’s ezen ítéletnek az érintett törvény út­mutatása szerinti végrehajtására, ide adandó jelentés mellett, törvényszéki birák Vukovics Szabbás szolgabiró és Csíky Emánuel eskütt urak kiküldetnek.— Jegyzetté Ormós Zsigmond mk., aljegyző. — Közli Szántó János, Biharból. (V. Olaszi, tavaszutó 18.) Tavaszutó 10-kén kezdetvén meg tisztujitá­­sunk, a’ helyhatósági élet napjainak legszeb­­bikét ünnepeltük. Főispáni­ helyettes úr, abbe­li szándékának nyilvánítása után, miszerint az egész tiszti kart szavazattal kívánná válasz­tatni, kijelöléshez fogott. Az első alispáni hi­vatalra jelöltek közül egy férfiú nevét hallá a’ néptömeg, ’s mintha ugyanazon húr pendü­lt volna meg minden szívben, villámsebességgel terjedt ajkról ajkra a’ „Beöthy“ név. Estve felé a’ szavazásnak vége lett, ’s eredményül országosan tisztelt polgárunknak első alis­pánná választatása mondatott ki. A’ teremben pedig éljenezés jön, az éljenezést csend vál­totta föl, és Beöthyi Ödön szót emelt. Hely­szűke miatt beszédéből csak azon nyilatkoza­tot jegyzem föl, miszerint „hivatal után soha nem vágyott, nem esdekelt; most enged a­ közfelhivásnak; — de ünnepélyesen kimondja, hogy nincs erő, nincs hatalom, melly az el­választás órájától számítandó három éven túl alispáni székében megtartsa!“ — Tavaszutó 11-kén a’ másod alispán választása követ­kezett. Főispáni­ helyettes ur felolvasá e’ hi­vatalra tett kijelelést; általa azonban Bernáth József országgyűlési volt követ nem emlittet­vén, a teremben ’s megyeház előtt összegyűlt, mintegy 4000 egyedböl álló néptömeg a’ ki­hagyott nevet szakadatlanul éljenezte. Hogy a' kedélyingerültség csilapittassék, bizodal­­masan kérve emeltek igen sokan szót, kije­lentvén főispáni-helyettesünknek, hogy a’ közohajtás Bernáthban pontosul, hogy Ber­náth a’ közönség választottja. Főispáni-he­­lyettes úr — előtte tudva levő okból — kije­lölési jogát tévé leginkább a’ közkérelem el­lenébe; ’s ez volt az ok, hogy délelőtti időnk szóváltással telt el. A’ közkivánság ellen azonban senki sem nyilatkozván, végre en­gedett a’ kérelemnek — mint kifejezé — sa­­jt meggyőződésének ellenére. E’ tett példája jön a’ közkívánat méltánylásának ; ’s valóban főispáni­ helyettesünk nem hibázá el számítá­sát, mert engedékenysége által többeket le­kötelezvén, fölemeléssel ’s hosszú „éljen“­­kiáltással üdvözöltetett. — A’ szavazás ered­ménye Bernáth alispánsága lett, ki is Beöthy Ödön nyilatkozatának utóbbi részét sajátjának vallotta. — Volt főjegyzőnk, a’ két pénztár­nok és váradi járásbeli főszolgabiránk, az egyesült közakarat világos nyilatkozása miatt, felkiáltással választattak; a’ többi tisztviselő pedig, főispáni­ helyettes ur kívánsága szerint, szavazattal, ’s ebből eredt a’ hosszadalmasság, minélfogva tisztujitásunk a’ hét kezdetétől annak utójáig tartott. — A’ választásra se­reglett néptömeg magaviselete, némelly ki­csapongások melleztével, mik tömegek együtt­­léténél szinte elkerülhetlenek, kielégitő volt. Annak tudhatása végett, hogy nemeseink kö­­rű­lbelől minő arányban vettenek a’ tisztuji­­tásban részt, nem tartom feleslegesnek emlí­teni , miszerint a’ részvettek száma mintegy 4150-re megy, a’ szavazásra jogosított ne­meseké pedig, az utolsó összeíráshoz képest, 10,327-re, ide nem számítva sem a’ népésze­­ket, sem a’ nemetlen ügyvédeket, kik az em­lített összeírás után kaptanak szavazati jogot. — Tavaszutó 17-kén az uj tisztikar hivatali esküt tön, minek végeztével táblabiró Péchy László azon indítványa került szőnyegre, hogy a’ falusi főbirák, tekintélyök fentartása végett, a’ kor szelíd kivánatához képest, botütlegek a­­lól fölmentessenek. Örömmel írhatom, hogy e’ szép indítvány elfogadtatván, érette Dobozy Mihály föügyvéd a’ nép nevében köszönetet szavazott. Nehogy azonban a’ tisztviselő büntetési körének illy módoni korlátozása a’ bírákat nyakasságra ’s kötelességmulasztásra ösztönözze, határozatta jön egyszersmind az is, hogy a’ megyei tiszt iránt több ízben en­gedetlen vagy kötelességét nem teljesítő fő­bíró a’ törvényszéknek jelentessék föl, ’s a’ törvényszék által a’ vétség súlyához képest büntettessék. — Ezután gróf Haller Sándor az anyagi ’s közvetve a’ szellemi jólét elő­mozdítása tekintetéből, megyénken keresztül­­menő útvonalak jókarbani tartását inditványo­­zá; mivel azonban e’ szép czélt az adózó nép erejével kivihetőnek nem tartotta, jogéleté­ből keletkező azon javaslatot téve indítványá­hoz , hogy a’ megyei nemesség segélyadásra szólittassék föl, e’ felszólítás történte előtt pedig választmány neveztessék ki, melly az útvonalak czélszerű elkészítéséről ’s jó kar­­bani tartásáról tervet készítsen. — Ezen in­dítvány közpártolásra talált, ’s a’ választ­mány üléseiben megjelenni akaróknak első alispánunk általi szíves fölkérése örömmel fo­gadtatott. Engem biztat a’ remény, hogy az annak idejében történendő felszólítás visz­­hangra talál, ’s nem marad követetlenül a’ szép példa, mit az indítványozó gróf úr adott az által, hogy a’ fen irt czélra 400 vsrtot szánt olly hozzátétellel, miszerint ez öszveg addig maradjon nála, mig kívánja, ’s ezen idő alatt csak a’ kamatot — i. i. 100-tól 6-ot — *) Az alpores által felhívott törvények: Sz. István II: 2- F álmául: 65, — 1650: 16 — Tt, m­ellyek tartalmaként a’ püspököknek hatalmuk van : „res ecclesiasticas provi­­dere , regere, guber­nare atque­d spensare secundum can­on­um auctoritatem; — ad justitias facien­­das juxta praecepta legis divinae“— A’val­lást ’s isteni tiszteletet terjeszteni „secundum p­r­i­­stinam Ecclesiae catholicae normam“ kö­­teteztetnek ; ’s ezekre nézve engedelmeskedni nekik és segíteni őket tartoznak a’ világiak „in his quae ad Dem­ ejusque cultum spectant.“ M­olly ál­talános szabályij ai, hogy ha kételkedések és vitatások támadnának némelly tárgyak iránt, azokra nézve be kelljen várni a’ közönséges concilium határozatát; de mindaddig ,veteribus sanctae ecclesiae ca­­thol. instit­utis in­si­sten­dum, nec c­ui quam quovis praetextu ab illis qunquo modo vi­de­tur esse r­ec­e­den­dum.“ — *a) A’ felhívott válaszban következőkép áll az 1791 évi 26 törvény 125-ik §-ának bevégzése: , Qui taliu­m occupatio­­num­ se reos recerint, non secus, ac illos, qui articulum hu ne in toto, vet in parte trans­gress­i f­u­erint, ant violaver int. poena art­o 14. anni 1647 sanctia m­aneat.“ ***) Werbőczy II. része 2-ik czim­e 9-ik­e. „Quando prio­res leges per posteriores fuerunt silentio praetermissae, sic, quod nulla mentio h­abeatur­ale prioribus per poste­riores super variatione , vei im­mutatione eui indem,­tune priores leges vigorem­ babere digitoscuitiii.“ — Szántó *) A’ kinevezett birák közül két r. cath. küzbiró elmarad­ván, a’nem ratholicusok közti!—az egyenlő számot mind két felekezetbeli bírákra nézve parancsoló törvénynek kódoltlag , ketten eltávoztak ; — ’s a’ rath. hitű elnökön és jegyzőn kivül két r. cathol. és ugyanannyi a’ nem r. cathol birák hoztak ítéletet, —Szántó.

Next