Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-26 / 42. szám
röhögések és harsány ujongások által nyilvánított tetszés és gyönyör kifakadások. — A’ pünkösdvasárnapján nemzeti színházunkban adandó „Pál“ czimű remek muzsikai oratóriumra nagyszerű előkészületek létetnek. A’ részvevő hangászok és műkedvelők száma mintegy 500-ra menend. Az előadás , mint már mondók, az épülésben levő vakok háza fölsegélésére van szánva: az egészet egy e’ czélra az intézet lelkes igazgatójától készített ’s egy vak növendéktől szavalandó élőbeszéd fogja megnyitni, mellyre királyunk névünnepét tárgyazó ’s még két népdal, előadva a’ vakintézet növendékeitől, következendik. Az oratórium előadásában magányénekléseik által lényegesb részt veendnek Uffer és Neubauer kisasszonyok, és Korb és Hirsch urak; az egésznek igazgatását Erkel ur, színházunk karmestere szíveskedék elvállalni. Nem kétjük, már csak a’ czél szentsége végett sem, hogy ez előadást számos látogató díszesítendi, tekintetbe nem vévén, hogy a’bemeneti ár kissé magasbra fog rugtatni a’ közönségesnél, mit egy részről az illy nagyszerű hangversenyre megkivántató tetemes költségek is igazolnak. Az oratórium (magyar) textusa az élőbeszéddel együtt, úgy szinte a’ két népdal is a’ színházi pénztárnál kaphatók. — A’ Duna minden évben megkívánja áldozatit. Tegnap délután a katonai úszóiskola közelében Pleyer itteni hangszerész, estve felé az úgynevezett puskaportoronynál két gyermek fűlt a’ hullámokba. Az egyik Stuhr urnak, báró Sina könyvvivőjének, egyetlen fia. Megyei dolgok: Temes Több rendbeli felszólítások érkezvén a' szerkesztőséghez, hogy Temes megye törvényszékének múltkor egy pár szóval megemlített ítéletét mind a’ két fél által óhajtott tudomás végett egészen közölnek, nem késünk igen tisztelt levelezőink egyikének levelét egész terjedelmében közrebocsátani, melly is igy szól: „Temes vármegye tiszti ügyészének mint fölperesnek nagy tisztelendő Groszek Gáspár temesvári esperes ur ellen 1841 évi tavaszelő 16-ik napján indított tisztügyészi perében, 1841 -ik évi april. hónap 26-kán sz. k. Temesvár városában a’ tisztelt megyének közgyülésileg, alispánnak helyettesített főjegyző Várkonyi Ádám ur elnöksége alatt tartatott törvényszéke által ítéltetett. Az alperösnek egyházi hivatala ’s lelki dolgok körében világi hatóság alá tartozása ellen tett általános kifogása, — mivel azt a’kérdés alatti esetre sehogy sem alkalmazható törvények * * *) felhordásával támogatja, ’s a’ házassági kötések, mint főleg polgári eredményeket szülő tettek iránt, rendelkezését a’ világi hatóság, Kálmán király 11. könyve 15-ik fejezete ’s az 1791 évi 26-ik törvények a’ házassági szertartásokat ’s egybeadás módját megállapító rendelete által egyébként is fentartotta, — elmellőztetvén, — az 1647 évi 14-ik törvénynek a’ poros tárgy alapját tevő esetre nem alkalmazása ’s ezen törvénynek az 1791 évi 26 ik -czikk által egész kizárása iránt, az 1790 évi november 7- kén az ország rendeihez kiadott k. kir. válasznak az 1791 évi január 18-kán ugyanazon országgyűléshez bocsátott kegyelmes leirattali öszszehasonlításából vont alperesi magyarázat és ezen törvényszéki bíróság illetősége ellen tett kiváltképi kifogás, azon okból, mert az előbbi törvénynek állított kizárása, ezen későbbi törvényben szóval sem emlittetvén sőt az 1791 évi 26. törvény bevezetése a' vallás dolgait az 1608 és 1647 évi törvények állapotjára helyeztetvén, ezen vallási törvényeket általában — következőleg az 1647 évi 14 ik törvényczikket is —továbbra meghagyta, — helyt nem állónak, — az 1647 évi 14-ik czikknek az ország határozatait sértő egyházférfiak elleni intézkedése pedig teljes erejűnek tekintetvén, a’ bíróság illetősége ellen tett alperösi helytelen kifogások félretétele mellett, —mivel a’ 2. . és 3.. alatt felhívott és birói rendes parancsnak nem is tekinthető intézőlevelek a’rövid eljárást rendelő ’s még törvényes orvoslatokat, következőleg rendes birói parancsokat is kizáró 1647 évi 14-ik t.-czikk rendeletén gyökerezett ezen törvényszék eljárását sehogy sem gátolhatják,— a’ törvény rendelete szerint kinevezett’s egybeült ”) ezen törvényszéki bíróságnak illetősége a’ C. alatti idézőlevélben foglalt vádra nézve megállapittatván: folyó évi tavaszelő 20-kán hozott abbeli közbeszóló ítélet folytán, miszerint végső ítéletnek a’ pörbe írottakhoz képest minden esetrel hozatala f. évi tavaszhó 26-kára kit fizetett, miután az 1647 évi 14. czikk egyébkint is rövid eljárást rendel, a’ dolog igaz volta pedig, úgymint: ágostai vallási Kosztolányi Andornak római cathol. hiír Kaizershaimb Szerafinával, papi áldás,egyházi öltöny nélkül, ’s nem az illető egyházban, hanem magányos lakban, következőleg az alpörösnek nemleges felsegélésével ’s a szokott szertartások mellőzésével egybeadatása, nevezett Kosztolányi Andor D. alatti folyamodásán kivül, illető tisztviselőnek E. alatti hivatalos jelentése által is minden kétségen kivül tétetvén, minthogy az alpörösnek ezen intézkedése, Kálmán király II. könyvelőik fejezetének, a’ házassági egybekelés szertartásait kitűző rendeletével világosan ellenkezik; —és a’ vegyes házasságoknál gyakorlatban volt szertartások változtatásával 50 évi folytonos szokás által is szentelt eljárást tettleg megsemmisíti, ezenfelül pedig ünnepélyes rosszalását jelenti ki a’ polgári törvények és különösen 1791 évi 26 ik törvény által pártolt, következőleg jónak ismert vegyes házasságoknak, ’s a’ cathol. vallási férjnek vegyes házasságtól elállására vagyon irányozva, úgy a’ műveltség alsóbb fokozatán álló és mindenkor gyöngédebb felfogású nőnemi osztályt leginkább képes a’ vegyes házasságra lépéstől visszatartóztatni ’, világosan a’leghatályosb erkölcsi akadályt gördíti a’vegyes házasságok ellen, következőleg az 1791 évi 26. törvény azon rendeletével, miszerint a’ vegyes házasságoknak bármi szín alatt akadályokat tenni tilalmaztatik, — minden kétségen felül öszszeütközik: az akadályok tételét tiltó törvények rendelete ellen a’vallási dolgokban hozott országos határozatokat sértő alperes, az 1647 évi 14 törvényczikk erejénél fogva, a’ C. alatti idéző levél tartalmához képest, a’felpörés követelésében, úgymint hatszáz forintokban elmarasztaltatik, ’s ezen ítéletnek az érintett törvény útmutatása szerinti végrehajtására, ide adandó jelentés mellett, törvényszéki birák Vukovics Szabbás szolgabiró és Csíky Emánuel eskütt urak kiküldetnek.— Jegyzetté Ormós Zsigmond mk., aljegyző. — Közli Szántó János, Biharból. (V. Olaszi, tavaszutó 18.) Tavaszutó 10-kén kezdetvén meg tisztujitásunk, a’ helyhatósági élet napjainak legszebbikét ünnepeltük. Főispáni helyettes úr, abbeli szándékának nyilvánítása után, miszerint az egész tiszti kart szavazattal kívánná választatni, kijelöléshez fogott. Az első alispáni hivatalra jelöltek közül egy férfiú nevét hallá a’ néptömeg, ’s mintha ugyanazon húr pendült volna meg minden szívben, villámsebességgel terjedt ajkról ajkra a’ „Beöthy“ név. Estve felé a’ szavazásnak vége lett, ’s eredményül országosan tisztelt polgárunknak első alispánná választatása mondatott ki. A’ teremben pedig éljenezés jön, az éljenezést csend váltotta föl, és Beöthyi Ödön szót emelt. Helyszűke miatt beszédéből csak azon nyilatkozatot jegyzem föl, miszerint „hivatal után soha nem vágyott, nem esdekelt; most enged a közfelhivásnak; — de ünnepélyesen kimondja, hogy nincs erő, nincs hatalom, melly az elválasztás órájától számítandó három éven túl alispáni székében megtartsa!“ — Tavaszutó 11-kén a’ másod alispán választása következett. Főispáni helyettes ur felolvasá e’ hivatalra tett kijelelést; általa azonban Bernáth József országgyűlési volt követ nem emlittetvén, a teremben ’s megyeház előtt összegyűlt, mintegy 4000 egyedböl álló néptömeg a’ kihagyott nevet szakadatlanul éljenezte. Hogy a' kedélyingerültség csilapittassék, bizodalmasan kérve emeltek igen sokan szót, kijelentvén főispáni-helyettesünknek, hogy a’ közohajtás Bernáthban pontosul, hogy Bernáth a’ közönség választottja. Főispáni-helyettes úr — előtte tudva levő okból — kijelölési jogát tévé leginkább a’ közkérelem ellenébe; ’s ez volt az ok, hogy délelőtti időnk szóváltással telt el. A’ közkivánság ellen azonban senki sem nyilatkozván, végre engedett a’ kérelemnek — mint kifejezé — sajt meggyőződésének ellenére. E’ tett példája jön a’ közkívánat méltánylásának ; ’s valóban főispáni helyettesünk nem hibázá el számítását, mert engedékenysége által többeket lekötelezvén, fölemeléssel ’s hosszú „éljen“kiáltással üdvözöltetett. — A’ szavazás eredménye Bernáth alispánsága lett, ki is Beöthy Ödön nyilatkozatának utóbbi részét sajátjának vallotta. — Volt főjegyzőnk, a’ két pénztárnok és váradi járásbeli főszolgabiránk, az egyesült közakarat világos nyilatkozása miatt, felkiáltással választattak; a’ többi tisztviselő pedig, főispáni helyettes ur kívánsága szerint, szavazattal, ’s ebből eredt a’ hosszadalmasság, minélfogva tisztujitásunk a’ hét kezdetétől annak utójáig tartott. — A’ választásra sereglett néptömeg magaviselete, némelly kicsapongások melleztével, mik tömegek együttléténél szinte elkerülhetlenek, kielégitő volt. Annak tudhatása végett, hogy nemeseink körűlbelől minő arányban vettenek a’ tisztujitásban részt, nem tartom feleslegesnek említeni , miszerint a’ részvettek száma mintegy 4150-re megy, a’ szavazásra jogosított nemeseké pedig, az utolsó összeíráshoz képest, 10,327-re, ide nem számítva sem a’ népészeket, sem a’ nemetlen ügyvédeket, kik az említett összeírás után kaptanak szavazati jogot. — Tavaszutó 17-kén az uj tisztikar hivatali esküt tön, minek végeztével táblabiró Péchy László azon indítványa került szőnyegre, hogy a’ falusi főbirák, tekintélyök fentartása végett, a’ kor szelíd kivánatához képest, botütlegek alól fölmentessenek. Örömmel írhatom, hogy e’ szép indítvány elfogadtatván, érette Dobozy Mihály föügyvéd a’ nép nevében köszönetet szavazott. Nehogy azonban a’ tisztviselő büntetési körének illy módoni korlátozása a’ bírákat nyakasságra ’s kötelességmulasztásra ösztönözze, határozatta jön egyszersmind az is, hogy a’ megyei tiszt iránt több ízben engedetlen vagy kötelességét nem teljesítő főbíró a’ törvényszéknek jelentessék föl, ’s a’ törvényszék által a’ vétség súlyához képest büntettessék. — Ezután gróf Haller Sándor az anyagi ’s közvetve a’ szellemi jólét előmozdítása tekintetéből, megyénken keresztülmenő útvonalak jókarbani tartását inditványozá; mivel azonban e’ szép czélt az adózó nép erejével kivihetőnek nem tartotta, jogéletéből keletkező azon javaslatot téve indítványához , hogy a’ megyei nemesség segélyadásra szólittassék föl, e’ felszólítás történte előtt pedig választmány neveztessék ki, melly az útvonalak czélszerű elkészítéséről ’s jó karbani tartásáról tervet készítsen. — Ezen indítvány közpártolásra talált, ’s a’ választmány üléseiben megjelenni akaróknak első alispánunk általi szíves fölkérése örömmel fogadtatott. Engem biztat a’ remény, hogy az annak idejében történendő felszólítás viszhangra talál, ’s nem marad követetlenül a’ szép példa, mit az indítványozó gróf úr adott az által, hogy a’ fen irt czélra 400 vsrtot szánt olly hozzátétellel, miszerint ez öszveg addig maradjon nála, mig kívánja, ’s ezen idő alatt csak a’ kamatot — i. i. 100-tól 6-ot — *) Az alpores által felhívott törvények: Sz. István II: 2- F álmául: 65, — 1650: 16 — Tt, mellyek tartalmaként a’ püspököknek hatalmuk van : „res ecclesiasticas providere , regere, gubernare atqued spensare secundum canonum auctoritatem; — ad justitias faciendas juxta praecepta legis divinae“— A’vallást ’s isteni tiszteletet terjeszteni „secundum pristinam Ecclesiae catholicae normam“ köteteztetnek ; ’s ezekre nézve engedelmeskedni nekik és segíteni őket tartoznak a’ világiak „in his quae ad Dem ejusque cultum spectant.“ Molly általános szabályij ai, hogy ha kételkedések és vitatások támadnának némelly tárgyak iránt, azokra nézve be kelljen várni a’ közönséges concilium határozatát; de mindaddig ,veteribus sanctae ecclesiae cathol. institutis insistendum, nec cui quam quovis praetextu ab illis qunquo modo videtur esse recedendum.“ — *a) A’ felhívott válaszban következőkép áll az 1791 évi 26 törvény 125-ik §-ának bevégzése: , Qui talium occupationum se reos recerint, non secus, ac illos, qui articulum hu ne in toto, vet in parte transgressi fuerint, ant violaver int. poena arto 14. anni 1647 sanctia maneat.“ ***) Werbőczy II. része 2-ik czime 9-ike. „Quando priores leges per posteriores fuerunt silentio praetermissae, sic, quod nulla mentio habeaturale prioribus per posteriores super variatione , vei immutatione eui indem,tune priores leges vigorem babere digitoscuitiii.“ — Szántó *) A’ kinevezett birák közül két r. cath. küzbiró elmaradván, a’nem ratholicusok közti!—az egyenlő számot mind két felekezetbeli bírákra nézve parancsoló törvénynek kódoltlag , ketten eltávoztak ; — ’s a’ rath. hitű elnökön és jegyzőn kivül két r. cathol. és ugyanannyi a’ nem r. cathol birák hoztak ítéletet, —Szántó.