Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-01-16 / 5. szám

SZOMBAT 5. TELHO16.1841 Megjelelt e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban fi fr . postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvanv utczai Horváth-házban 583 d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM: Lánczy József. Ve. érczikk: (Betyárkodás ) Heves megye : (törvénykezési lassúság); borzasztó vétekhir) Országgyűlés Erdélyben Közintézetek: (vakok int, pesti polgár-kórház) Egyesületek, aradi jótékonyságok kisdedovó-egyes. közgyűlés. Ujonczállitás. Fővárosi újdonságok: Buda statisticája. Megyei és vidéki hírek : (Győr, Kars, Nyitra, Béla város, Beszterczebánya, Arad.) Váltótörvényszéki utatjár: Liszt Ferencz, Ausztria: bankszámadás). Angolhon : (népneveletlenség hatása a’ bűnökre.) Egyiptus: (M. Ali körlevele). Franczhon : (uliiharang: kuvetkamiai fővárosi ötletek). Török-, Német-, Spanyol-, Olasz- Göröghon, Keletindia. Afghanistan, China, Legújabb. Pén/.kelet Feuilleton. Töredékes észrevételek a’ m. t. társaságról Pótléknyilatkozás e’ kir. városokról értekezéshez. NI. játékszini repertősig Hirdetések (Halálozás.) Idősb Lánczy József, Sz. István magy. kir. jeles rendének középkeresztese , v. b. titk. tanácsos, a’ föméltóságu hétszemélyes itélő-törvényszék közbirája ’s Békés megye főispánja, f. h. 14-kén élete 79-dik évében jobb életre szenderült. Vezer Csilik. (Betyárkodás.) E’ napokban Pest utczái, aljasabb táncztermei, csapszékei ’s kávélutzai waterfordszert betyárkodásoknak voltak ismét tanúi h ollyneműeknek, minek hajdan fővárosunkban igenis napirenden valának, ’s külföldiek, és (a’ mi még sokkal sajnálatost) idegen ajkú polgártársaink félszeg ítéletében a’ „magyar is most’ hetyke műveletlen aristocratai „betyarismussal“ flasonértelművé aljasitották; mellyeket azonban a’ közelebbi években nemzetünk reményteljes ifjúságának nemes magaviselete immár száműzött volt, és pedig a’ mint reméltük, visszatérhetlenül. Mi nehéz korszakot élünk e’ nemzet életében: az átalakulás kínos korszakát. Avult érdekek élethalálra küzdenek egy még alaktalan jövendő eszméivel. E’harczban a’ férfiú vasakaratára csak örök munka vihar várakozik Minket nem deríthet munkánkban az a’ gondolat, hogy megélni látjuk a’ nehéz harcz szép gyümölcseit. Nemzetek nyara nem érhetik meg egyetlen éjnek átfordulatán. Hiszen mi még csak nem is veteményesünk. Csak irtogatunk, földet tisztogatunk, hogy a’ kik utánunk jőnek, veteményezhessenek azoknak számára, kik ő utánuk jövendenek, ’s kik ha korunkat nem is , de korunk viharait feledve, gazdag kalászokat aratandnak ott, hol mi háladatlan munkában csak az önzés, szeretetlenség ’s nemzetiségtelen balitéletek ezredes tölgyeivel véres veríték közt birkozánk. Mi volt, a’ mi vígasztala e’ birkózás közben a’ kornak férfiad? Az a’ boldogító szemlélet, hogy egy nemzedéket látott maga körűl felnőni, melly az ifjúkor sajátságai közül csak a’ legszebbet, a’ hő lelkesedést tartotta meg ’s a’ roppant ép erőt, mellyet illy lelkesedés éltetett, pajzán dévajkodásra, szilaj betyárkodásra, durva hetykélkedésre, csapszéki alacsony intézkedésekre, gyáva irányiretiségekre nem pazarolá, hanem a’ műveltség, tudomány és szent honszeretet irányában komoly gondolatokat értele meg az ifjú kebelben — gondolatokat, miknek érettsége miatt pirulni kellene nem egy férfinak. Ilyennek láttuk mi a’ kort, melly utánunk jövend. És minket idvezített a’ gondolat, hogy ha majd nem bírják a’ munkát többé karjaink, haj mákkoszorúval kerítjük a’ tehetetlen aggott homlokot, ifjú örömmel szemlélendjük: miként lép nyomunkba egy erősebb nemzedék, mikint küzdi fel az igazságot e’ nemzetben ’s e’ nemzetet a’ müvelt világban a’ polezra, melly után mi csak fel-felsovárgunk. Hogyan ? és e’ hit hiú volt volna ? — olly hamar irányt vesztett volna e a’ lelkesedés, hogy éjjeli tobzódások, pinezérek ’s marqueurökkeli gyáva czivódás; békés utczánjárókkali kötelezködés ’s rendőrökkeli nemtelen öszszekocczantás ismét napirendre kerülhetnek? Tehát arra volna e’ nemzet kárhoztatva , hogy visszaessék azon időkbe, mellyeket a’ XIX-dik században lehetleneknek gondolánk? Isten őrizzen bennünket! kétségtelenül csak néhány nemtelen ficzkó forog kérdésben, kik behazudják magokat az ifjuság körébe, a’ hova nem tartoznak, kik elpazarolt ifjúkoruk minden erényét rég elvesztették ’s csak bűn- ’s hibáikat tartották meg — ezek játszák a’ körben, mellyből egy nemes, „esprit de corps“által ki kellene tiltatniok, a’ mephisti szerepet, ’s gondolatlanul rohan utánok néhány tapasztalatlan könnyelmű, kik másnap reggel pirulva bánják tévedésüket, de este meglehet újra hasonló kezek közé kerülnek ’s a’ balul értett „Cameraderie“ szelleme jobb szellemükön újra erőt vesz. .Mi ugyan sem ama’ kevés számú kárhozatosokat, sem eme’ nagyobb számú tapasztalatlan gyöngéket a’ pesti magyar ifjuság zászlótartóinak el nem ismerjük, ’s kicsapongásaikat a’ pesti magyar ifjúság kicsapongásainak nem tekinthetjük, de valamint ismételés esetében ama’ vezércsábitók nevét a’ közönségnek megnevezni kötelességünknek ismerendjük, úgy reméljük, nem hasztalanul szólaltunk fel, ha gyönge szózatunk egy eszköz leend több mások között, hogy az ifjúság lelkesedése, mellyhez olly sok nemzeti remény csatlakozik, az ujabbkori nemes irányról hajdankori ferdeségekre ne tévedezzék. Mi nem tartozunk azok közé, kik ma idén hangosabb szón, mellyet az ifjúság tüzmelege szól, gyávakórosan feljajdulgatnak. Az ifjak keblében zajosabbaknak kell lenni az érzelmeknek, mert hiszen ifjak; és sajnálkozva mondjuk ki, hogy maroknyi napjaink, fájdalom, igen is hamar elérik azt a’ temperálóid, mellynek illetése után szeretnénk, de nem tudunk zajos-forrón érezni. Mi nem irigyeljük az egynapi virág rövid illatos életét, annál kevesbbé kárhoztatjuk azt, mi az örök Isten bölcs rendelete szerint a’ természet törvénye. Tudjuk mi, hogy „minden kornak van Istene, ’s nem zúgolódunk ellene;“ de ha e’természetes, e’ szükséges érzelem-hőség neveletlen aljas irányt részén, mindig felszólamlandunk, hogy a’ nyilvánosság jótékony intézete itt is megfeleljen hivatásának, legyen őre az erkölcsiségnek, legyen dajkája a’ műveltségnek ’s megóvni segélje elpazarlástól az ifjú erőt, mellyre e’ honnak olly igen sok tekintetben szüksége van. Heves Ugye. Egerből Télhó 11- ről tudósittatunk, hogy Heves vármegyében a’ törvénykezési napok folyó hó 25-én kezdődnek, ’s Télutó 6-ig tartanak. Közgyűlés határnapjául Tavaszhó 19-re van kitűzve.,— Örvendenünk kell, ha most, midőn sok egyéb fontos dolgok mellett különösen az ujonczállitásróli törvény végrehajtása is nem egy megyében gyakoribb intézkedést kiván, — e’ nemes megyének egész télen át közgyűlésre nincsen szüksége. A’ mi pedig a’ törvénykezés időszakát — az úgy nevezett fixumokat — illeti: tudjuk ugyan, hogy Pest megyét kivéve, talán minden más megyében két, legfölebb három hétre van szorítva a’ törvénykezés , ’s még ez alatt is az alispánok ’s szolgabiráktól gyűlések, törvényszékek , ’s politicai foglalatosságok igen sokat elvonnak, tudjuk azt is , hogy a’ szolgabiró , ki nem csak pörbiró, de olly tömérdek egyéb is , miszerint hivatala minden ágának nevét is alig tudnék hirtelen elsorozni, — bírói széket folytonosan nem ülhet; tudjuk végre, hogy pénzügyi nehézség is van a’ dologban, miután azon boldog korból, miden még az alispáni fizetés — 12 forintból áll ott, egy eszme szivárgott át reánk — azon eszme, hogy a’ megyei hivatalnak becsületadó tehernek kell lenni; a’ miből aztán önkint következik, hogy a’ roszul fizetett bírónak minden idejét elfoglalni még a’ törvényhozó teremben is méltatlanságnak tartanák ; mi mind ezeket, ’s a’ mi ezekből következik, igen jól tudjuk, mind e’ mellett azonban nem vagyunk képesek megbarátkozni a’ gondolattal, hogy egy terjedelmes ország legnagyobb részében , egész év folytában törvényt és igazságot csupán nyolcz hétig szolgáltassanak , 41 hétig pedig zárva legyen Themis temploma. Gondoljuk meg ehhez borzasztó törvénykezési formáinkat, miként például nem elég azt mondanunk : „Uram biró ! panaszom van, tégy igazságot, mint a’ törvény rendeli;“ hanem az ügyút — (institutera) válogatás — ’s több efféle subtilitásokon szőrszálhasogató szabatossággal keresztül kell hatolnunk; mig végtére (nem példátlan dolog 30 éves pörlekedés után az ügyút leszállittatik; gondoljuk el mind ezt, ’s aztán mondjuk meg: nem érdemel e méltánylást ama vallomásunk, hogy a’ nyolczhetes igazsággal nem tudunk megbarátkozni? A’ magas állás szülte személy ’s vagyonbeli kérelem karjai közt könnyű eltűrni az igazságszolgáltatás késedelmeit, de amaz özvegy, amaz árva ott, kinek minden vagyona egy kis tőkepénz,’s egyedüli élelme a’parányi kamat e’ tőkepénztől, ’s kinek mindene néha tán egy önkéntes zárlattal is nehezített nyolcz hetes törvénykezés cyclusán forog, mig ő maga éhezik, és könnyes szemekkel fordul ki a’ biró ajtaján, hol azt kapta válaszul,hogy a’ fixumnak immár vége van; egy illy látvány talán mégis ösztönül szolgálhatna, hogy a’ törvényszabta törvénykezési szakból, némelly megyékben két hétnél nehány nappal több fordittassék arra , mire törvényeink az egész szakot rendelék; ’s hogy a’szabott pár hetet legalább egyéb törvényhatósági foglalatosság ne csonkítsa meg. — Heves megyéből egy borzasztó bűnnek hite kereng a’ fővárosban — sokkal borzasztó *) Berzsenyi.