Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-09-11 / 73. szám
gattak, hogy a’ ki a’ magyar nyelv virágzásának, terjesztésének nem mondom ellensége volna, de buzgó barátja nem volna, az nem csak törvényt’s hazafiui kötelességet sértene, hanem még az önérdeknek és saját javának természetes ösztönével is ellenkezésbe jöne: bizonyságot tettenek tehát, hogy az ágostai vallástételü egyházi rend körében a’ magyar nyelv hatalmasan és sebes léptekkel terjed (a’ minek még olly oldalról is, honnan legkevesebbé vártuk volna, magán e’ gyűlésen örvendetes bizonyságait tapasztalok), bizonyságot tettenek, hogy annak tanulását nemcsak intéssel ’s tanácscsal előmozdítják , de még (különösen a’ bányai superintendens ur vallomása szerint) pappá nem is szentelik, a’ ki magyarul nem tud; más részről a’ panslavismusnak vagy egyéb efféle irányzatoknak a’ kormányuk alatt levő egyházi rend körében létét ’s fenállását eddigi biztos tudományuknál fogva, merő koholmánynak és rágalomnak nyilatkoztatván, a’hírlapokban terjesztett azon vádnak,mintha az ágost. evang. egyházi rendnek tót ajkú része hon- ’s nemzetellenes hajlandóságot táplálna keblében, nyilvánosan ellenmondottak, a’tót nyelv körüli élénkebb buzgalmat nem valamelly külhatalom hajtogatásainak, hanem egyenesen annak tulajdonítván, hogy midőn egy részről a’ tót ajkú nép irányában a’ vallás igényei elhanyagolást vagy kényszeritést nem tűrhetnek, más részről a’ tótok sokak által gúny tárgyaivá alacsonyittattak, ’s azon hiedelemre jöttek , mintha a’ magyarodás túlbuzgó heve őket nyelvüktől akarná megfosztani. — E’ nyilatkozásokra többek által válaszul adatott, hogy örömre válik hallani a’ józan fogalmakat, mik a’ magyar nyelv szüksége iránt, úgy a’ törvényes és polgári kötelesség, mint a’ Protestantismus érdeke szempontjából előterjesztettek; mert valóban komoly intésül szolgálhatnak az évkönyveknek azon lapjai, mellyeken föl van jegyezve, hogy a’ protestantismus Magyarhonban egykor erősebb, terjedtebb vala. Ezek szerint a’vallás szent érdeke úgy, valamint a’ hazafiui kötelesség egyiránt intenek, hogy a’ hitszónok- ’s tanitórendnek számos,igen számos nagyérdemű tagjai, kik már is tettel és szóval tanúsították, hogy e’ kettős szent érdek kebleikben hő rokonszenvre talált, eléggé nem magasztalható buzgalmukban férfiasan előre haladjanak; azok pedig, kiktől e’részben még van mit kívánni, érezzék, ’s a’szerint cselekedjenek is, hogy itt nem elég a’ törvénynek ellene nem szegülni, hanem annak czélzatát, ’s vele a’ közös honnak ’s ebben szent vallásuknak javát minden kitelhető buzgalommal elősegíteni kötelesség. — És ez az, a’ mi által győzedelmesen megmutathatják, hogy a’ nemzetellenséges vágyak ’s irányok felőli gyanusítgatás vagy alaptalan rémlátás, vagy rágalom.— Egyébiránt a’ dolgok illy helyzetében, midőn közöttünk az engesztelődés ’s a’ józanul felfogott közérdek szelleme leng, vettessék fátyol az elmúltakra; ’s ha nem hiányzanának is egyes adatok, az ellenséges irányt bizonyíthatók, legyenek a’ feledésnek általadva, hahogy boldogtalan provocatiók napfényre nem idézik; két dolgot minden esetre jó lesz általánosan megjegyezni. Egyik az, hogy sem a' törvényhozás, sem a’ törvényhatóságok, sem a’ magyarodás buzgó barátai nem adtak elegendő okot azon bal hiedelemre, mintha itt e* honban az czéloztatnék, hogy a* nem-magyar ajkuaknak nyelvűket tépjük ki szájaikból, vagy hogy a’ vallás szent malasztainak kiszolgáltatása akármi nézetnek is alája rendeltessék; hanem ezéroztatik az, hogy Magyarhonban a' közélet alapja, orgánuma a’magyar nyelv legyen, mint volt már hajdan, midőn mégis ebben nyelvük elraboltatását képzelni a’tót ajkuaknak eszökbe sem jutott, és ezéroztatik az, hogy ezen közéleti diplomaticus nyelv ismerete a’ bakosok közt szélit módokkal elterjedjen , a’ nélkül hogy saját nyelvüktől őket megfosztani valakinek eszében volna. Illy hiedelemre tehát ok nem leven, azt inkább ürügynek lehetne mondani, mellyel a’ nem-akarás, vagy még annál is rosszabb valami fedeztetett.— Második az, hogy a’ panslavismus irányáról a vád political con-juncturákon ’s tényeken alapszik. Egy részről tót űrlapokban ’s más elmemüvekben az osztótság (v 3 .-slovensztvo, panslavismus) jövendője gyakori kérkedéssel emlegettetik; más részről ötven éves tapasztalás mutatja, mikint terjeszti ki az éjszaki Briaraeus messzebb és messzebb bal karját le egészen Montenegróig, körülkarolandó a’ hont, melly azon innen feküszik; és ha e’ mellett látjuk , mikint anyaországunk délkeleti tőszomszédjában a’ magyarság iránt szenvedélyes ellenségeskedés lobog; mikint bizonyos illyr hírlapok és egyéb nyomtatványok minden sorban telvék a’ magyarok iránt a’ legellenségesebb indulat kitöréseivel, mikit emlegetik az osztótság roppant hatalmát, mikint szólítják fel a’ Magyarhon határain belől lakó tótokat is egyesülésre, mikint e’ lapok ’s a’ bennök nyilatkozó irány némellyeknél nem csak viszhangra, rokonszenvre, de még munkatársakra is találnak, ne tűzzünk bár—engesztelődés végett—minden egyes adatot , általában lehetetlen el nem ismerni, hogy ezen iránynak’s azt élesztő, ápoló társulatoknak bizonyos politicai conjuncturák között ép’ úgy ellenséges hajlamra kellene fajulniok, ép’ úgy a’ „focus“ felé kellene szítniok, mint a’ minő bizonyos, hogy a’ leejtett kő a’ föld felé gravitál. — Az elnök-főfelügyelő megértette az időnek jeleit ’s férfiasan szembeszállott a’ veszélylyel a’ melly van, és a’ veszélylyel, a’ melly lehetne, miért is hitsorsosinak úgy, valamint az egész honnak ’s utókornak helyesléséről, hálájáról, köszönetéről bizonyos lehet. — illynemű vitatások után, mellyekben többek között Draskóczy Sámuel gömöri első alispán, Szentiványi Károly, Pulszky Ferencz és Nógrád esperességi egyházi jegyző tiszti. Fabó urak kitünőleg részt vettek, a’ tett indítványok nyomán következő vésszés hozatott: Midőn a’ gyűlés egy részről az elnöknek magyar nyelv figyebem czélszerű rendeleteit macáévá tevén, hálás köszönetet szavazott, más részről örömmel értette az egyházi rendieknek azon nyilatkozatát, hogy alattvalói hőségéről ’s hazafiai kötelességéről soha meg nem felejtkezve , fejedelmünknek örökké hű alattvalója, a’ honnak örökké hű fia volt és lesz. Ezeknek folytában kinyilatkoztatik ugyan, hogy a’ honi nyelv bővebb terjesztésével, senki a’más ajkuakat nyelvüktől megfosztani, ’s a’ gyülekezeteket saját nyelvükön folytatandó isteni szolgálatok szabadságában háborítani nem akarja; e’ mellett azonban kötelességül tétetett a’ superintendenseknek, hogy a’ hittudományi tanulókat, ha a’ magyar nyelvben elegendő járatossággal nem bírnak, semmi szin alatt föl ne szenteljék, ’s az iskolai oktatók’s tanítók választásában az ekklézsiákat a’ törvények rendeletére figyelmeztessék. Továbbá az iskolákban netalán még létező úgynevezett tót társulatok, azoknak idővel vészes irányzatuakká fajalhatása tekinteből végképen eltöröltetnek, az illető tanítóknak pedig illyetén baliránynak elnézése, vagy épen nevelése hivatalvesztés alatt tilalmaztatik;— a’ hitszónoekoknak szükséges homilefiai gyakorlatok meghagyatván. — Ezek után Szentiványi Károly, mint a’ tiszai superintendentiának egyik követe, az unió iránt tett indítványt, olly módon, hogy annak óhajtása kimondatván, ’s lehetsége elismertetvén, az eszközlés, iránti terv vegyes választmányra bizassék, ’s hozzájárulásra a’ helvét hitvallású atyafiak felszólittassanak. Melly indítványt a’ nagyszámú gyülekezet egy szívvel lélekkel, egyetlenegy szó ellenzése, vagy kétkedése nélkül, közértelmileg elfogadván : a’ felszólítási javaslat is nyomban felolvastatott, ’s úgy a’mint a’vezérczikkben foglaltatik, helybehagyatott; annak a’ helvét hitvallású atyafiakhoz átvitelére Jozeffy Pál superintendens szónoklata mellett fényes küldöttség; az unió dolgában vegyes választmány tagjaivá pedig a’ következők neveztettek: mind a’ négy kerületi felügyelők, mind a’ négy superintendens. Dunántúlról: Benyovszky Péter, Horváth Dániel táblabirák; Perlaky Dávid esperes; Wimmer Ágoston , Slaubner Máté hitszónokok; Ilelyéssy László sopronyi professor. Dunamellékről; Justh József és Scultety Pál t.birák; Kanka Samu esperes; Simkó Vilmos hitszónok; Boleman István prof. A’bányai superintendentiából: Tihanyi Ferencz temesi gróf, Schedius Lajos k. tanácsnok, Sréter János alispán, Kubinyi Ágoston, Lissovényi László, Kossuth Lajos t.birák; Valentinyi János esperes; Chalupka János, Mikolay István, Székács József hitszónokok. Tiszámnér1 ékről: Draskóczy Sámuel alispán és kér. helyettes felügyelő; Szontagh István esperességi felügyelő; Szentiványi Károly, Pulszky Ferencz , Fabriczy Sámuel, Sponer Pál t.birák; Spissák György esperes; Ferjencsik Sámuel, Kolbenheyer Móricz hitszónokok; Vandrák András, Hlavacsek Mihály és Pelecsi János professorok. • A’ helv. vall. köv. magyaroszági evangelicusok egyetemes közgyűlése Pesten septemb. 9-kén. Az unió eszméje egyike azon eszméknek, mellyeket a’gondviselés néha a’kor és emberi erő fokmérőjéül küld az emberek közé, és ime a’ protestáns vallás mindkét felekezete megértette az idő komoly intését. Minő lelkesedéssel fogadók országszerte mindenütt az egyesülés javaslatát, mi buzgó lépések tétettek a’ nagyszerű terv sikeritésére, mint siet az ágost. evangelicusoknak jelenleg Pestre gyűlt főconventje mindent elkövetni, hogy a vezér óhajtott és üdvös véget érjen, mindez részint már tudva van a’ tisztelt közönség előtt, részint még ezután fog értésére adatni. Ezúttal a’ helv. vallástételt követők egyetemes közgyűléséről néhány szót. A’ gyűlést n.mlgy gróf Teleki József ur koronaőr ő excja, mint a’ négy superintendentia gondviselői közt hivatalban legidősbb nyitá meg a’ m. academia teremében esti 6 s órakor. A’ tanácskozást főtiszt. Tóth Ferencz pápai superintendens szivből fakadt imádsága előzé meg , mire elnök ur ő exéja illetődve jelenté, hogy a’múlt évi convent óta Péchujfalusi Péchy Imre titkos tanácsnok és septemvir, a’helv. hitv. protestánsok egyetemes közgyűlésének rendes elnöke meghatározván, tisztének ismeré, mint hivatalban legidősb, a’ conventet összehúz némi komoly és érett fontolást igénylő tárgyak iránti tanácskozás végett, ’s mindenek előtt elnökválasztásra híva föl a’ gyűlést, melly ő excját, mint hivatalban különben is legidősbet és annyi országos érdemmel ragyogót, azonnal elválasztó. Ezután a’ tiszántúli superintend. gondviselője és követe mélt. Vajai báró Vay Miklós ur az eddigi szokás és a’ helv. hitv. felekezet canonicus szerkezete nyomán mutogatván, mikép a’ helv. hitv. protestánsoknál mindig vegyes, egyházi és világi kormány divatozott, ’s mikép e’ vegyes rendszer a’ helv. hitvallású protestánsok minden nagyobb és kisebb testületein átvonul, a’ kormánynak világi és egyházi elnök közötti megosztását indítványozó. E’javaslat rövid, de élénk vitát idéze elő. Fáy András, Nyáry Pál és Ensel Sándor valónak az ellenvélemény szószólói. Fáy jelesül a’ protestantismus eredetéből és szelleméből mutatá meg , miszerint épen a’ hierarchiai bilincsek széttörése feküvék a’ reformatio czéljában, és így illy a’ reformatio szellemével, mellynek egyedüli forrása’s alapja az evangélium, merőben ellenkező hierarchiai elemnek, vegyes kormánynak és kétfejű elnökségnek behozatalát elhatározottan ellenzé. Nyáry a’ megosztott hatalomban szakadásnak látta csiráit elhintve. Tétetett szó utasítás hiányáról is. Az ind’ványozó kijelenté, miszerint álmában sem sejthett volna illy erős ellenszegülést, ’s javaslatától elállván, a’ kérdésben forgó vegyes elnökség iránt utasítást inditványoza kérni az illető superintendentiáktól, mi azonnal el is jön fogadva. Ekkor megjelenek az ágostai hitv. főconvent küldöttsége hazaszerte tisztelt gróf Zay Károlylyal együtt. Az ügy, melly a’ küldöttséget a’ rokonvallásu convent gyűlési teremébe hozá, már előre tudva volt, és minden szívből és ajakról egy megszűnni nem akaró „éljenek“ kiáltás üdvözlé a’ követséget, mellynek szónoka főtiszt. Jozeffy Pál tiszamelléki super, lelkes szavakban ünnepélyesen teve az egyesülési ajánlást, mit megint zajos „éljenek“ kiáltás követe. Ekkor mozsony-győri egyházvidéki esperes Perlaky Dávid ur átnyújtván elnök ő excjának az ünnepélyes felszólító levelet, ő excja örömmel köszönte a’ minden magyar protestáns lelkével rokonná vált eszme hirdetőit ; igéré, hogy a’ tárgy a’ helv. vallástételü rokonoktól illő komolysággal és lelkesedéssel fog fontolóra vétetni, és hogy nem mulasztandja el annak idejében a fölhivókat az eredményről értesíteni. A’ távozó küldöttséget ismét több száz ajkú „éljen“ kiséré , Zay Károly gróf pedig elnök ő excja közelében foglala helyt. Fölolvastatván a’ levél, mellyben előlegesen az egyesülési terv kidolgozására a’ reformátusok részéről is a’ vegyes választmányhoz tagok javasoltatának kineveztetni, Fáy András a’javaslatot egy közakaratú „elfogadjuk“ fölkiáltással javasló elfogadtatni. A’javaslatot köztetszés követé. Ekkor b. Vay Miklós superintendentiája nevében és utasításából kijelenté: miszerint az unió eszméje a’tiszántúli egyházkerülettől is legnagyobb lelkesedéssel üdvözöltetek; de kijelenté egyszersmind: miszerint a’ tiszántúli superintendentia a’ dolgot olly komolynak, annyi akadálylyal járónak tartja, hogy ebben minden hirtelen lépést az ügyre nézve inkább gátlónak mint előmozdítónak hisz. Ugyanazért, bár az ügyet elvben melegen pártolá a’ nemes báró, a’ választmányra nézve mégis úgy vélekedék, hogy azt a’ convent a’ superintendentiák befolyása nélkül, mint különben sem önálló, hanem egyenesen ezektől függő, határozó hatalom nélküli testület, nem nevezheti ki, és így a’ választást a’ superintendentiákra bízni javaslá. E javaslat ellen számosan fölszólalónak, úgy hogy Ragályi Tamáson kívül egy pártolóra sem talált. Legtöbben ezen nézetünk szerint czáfolhatlan okfővel éltek, hogy a’ czél akarását mutatni, de az eszközt (ez esetben pedig a’ választmány egyenesen csak tervkészítő eszköz) nem akarni, nem más mint a’czélt sem akarni, nem egyéb mint palást, melly alá szükség esetében szűkkeblűségünket rejthetjük, nem egyéb buvóajtócskánál, mellyen át a’czél elől futamni akarunk. B. Vay kijelenté, hogy ő sem ő maga, sem superintendentiája nem ismerend el olly választmányt, melly a’ superintendentiák egyenes befolyása nélkül neveztetik ki, sem olly választmányi tagot, ki kinevezését e’ forráson kívül másnak köszönheti. A’ vita hosszas és viharos volt, mi közben az egyházi személyzet egészen nemlegesen viselé magát. A’ tusának végett vetett elnök ő excja, kijelentvén : miszerint ő analógiát lát az országgyűlés és más több kisebb testületek megbízásából alakult testület, p. o. a’ convent közt; ’s valamint az országgyűlés, a’ nélkül hogy ez által a’ vármegyék jogai legkisebb csonkítást is szenvednének , önállólag választmányokat kinevezhet, úgy nevezhet ki a’ convent is küldöttséget , a’ nélkül azonban, hogy e’ küldöttség végzéshozó hatalommal birna. E’ nyilatkozat folytában az egyesülési terv előleges kidolgozására az ágostai hitvallású conventtől javaslótt vegyes választmányhoz következő tagok neveztettek ki: a’ világiak közül a’ négy főgondviselő, Ragályi Tamás , Dókus László, Sombory Imre, Nyáry Pál, Fáy András és Zsoldos Ignácz; az egyháziak 614