Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-10-19 / 84. szám
helyeknek betöltésére elnökileg három egyedet nevezett. — E’ kinevezésben azonban sokan a’ rendek közül szabad választási alkotmányos jogukat sértve érezvén, a’ kinevezés ellen felszólaltak, és annak — részint na e’ tárgyban világos honi törvényekből indulva ki, mellyek ellen bármilly viharos időkből visszamaradt gyakorlatot törvényesnek ’s a’ jogait már ismerő és becsülni tudó megyei nemesség által megváltoztathatlannak el nem ismernek; részint, mert jelen esetben a’ megyei nemesség a’ három szolgabíró megválasztására egybegyülve lévén, a’ választás által megnyílt eskütti hivataloknak betöltését minden más esetektől, mellyekben a’ főispán kinevezni szokott, 's mellyekre mint szokásra hivatkozhatnék , lényegesen különbözőnek látják — ellenmondtak. Az ellenmondásból egy pár óráig tartó erős vita támadt, mellynek eredménye jön, hogy tekintetbe vévén a’ KK. és Iki., miszerint az eskütti hivatalokra olly egyedek neveztettek ki a’ főispán ur által, kik választás utján is a’ többség bizalmát elnyerendők valának, ezúttal elállnak ugyan az ellenmondástól , de jövőre nézve, minden előfordulható illy esetek ellen a’ jegyzőkönyvben óvást tétetni kivánnak. Ebben a’ főispán úr is megnyugodván , ezt végzésül kimondotta. — Választási munkánkat igy bevégezvén, következett egy indítvány, P. M. által, az Erdély és Magyarország közti unió tárgyában. Lelkesen fejtegető indítványozó, mikép az erdélyi országgyűlés egybehíva levén, most volna legalkalmasabb idő , hogy a’ testvérhon törvényhatóságait, rokon nemzethez illő őszinte bizalommal, egyesülésre felszólítsuk, egyszersmind kijelentvén felszólításunkban , mikép a’ nemzetnek, annyi országgyűléseken keresztül, legforróbb vágyai közé tartozott az egyesülés. — „Éljen“ követte az indítványt, ’s az „éljen“ után csend jön. Azt hittem, örömmel adhatom át a’ nyilvánosságnak, hogy a’ mély csend a’ megegyezésnek néma tolmácsa vala; de csakhamar meg kelle győződnöm, hogy e’ szünet csak egy kis politicai udvariasság volt, mellyel olylyankor szoktunk élni egymás iránt, midőn valamelly közvéleményt nyert tárgy ellen elsők felszólalni nem igen akarunk. A’ rövid szünetet csakugyan szózat követé; de a’ melly szózat — hála megyém szellemének mind szellő — a’ pusztában elhangzott. Az indítvány igen nevezetes többséggel elfogadtatott. E’ nagy fontosságú nemzeti ügy minél sükeresb előmozdítására , egyszersmind ő felségéhez koronás fejedelmünkhöz k. közbenjárásáért esedező felirás rendeltetett. — Hétfőn, f. hó 18-kán, fog kezdődni évnegyedes közgyűlésünk , mellyben a’ házi adó kérdése forduland elő, ’s mellyre az egész megyebeli nemesség meghiva van. Legyek rossz jósló, de az e’ tárgyban munkálkodó küldöttségben tapasztalt forgószéltől nem sok jót remélhetni. — Meszlényi Rudolf, Kolozs megye közgyűlésének October 6-kai ülésében fölvétetett a’ követi utasítvány, ’s előbb egészen átolvastatott, ’s mielőtt pontonkinti tárgyalás alá vétetnék, Kovács Lajos általános szellemére nézve két megjegyzést tett: 1) hogy a’ törvényhozás azon módja, melly a’ két magyar honban alkotmányunk szellemében gyakorlatban van, miszerint utasítványnyal ellátott követeink által gyakoroljuk törvényhozási jogunkat, két alakban szokott mutatkozni, midőn egyes egyének felmulják belátással a’ nemzetet, ’s az országgyűlést vezetve, irányt adnak a’ nemzetnek, ’s midőn a’ nemzet ad irányt a’ törvényhozásnak. Magyarországon az 1840-iki gyűlésig az első mód divatozott; de most a’ második kezd életre kapni; mert a’ kor kérdései egyik országgyűléstől a’ másikig közgyűléseken tárgyaltatnak, kifejtetnek, ’s úgy adatnak át országos szőnyegre, ’s ez a’ nemzeti életre hasznosabb is; mert csak azon törvény számíthat sikerre, melly a’ nép keblében gyökeret vert, ’s le van ugyan holt betűkben téve a’ törvény lapjaira is, de le van maradandóbb élő betűkkel téve a’ nemzet lelkébe. E’ rendszerrel ellenkező szokás él nálunk, mert országgyűlés alatt megyei közgyűléseink nem tartatnak meg, a’ megyei élet úgy szólva , megszűnik. Ennek megelőzésére javaslá utasítványba tétetni, hogy az országgyűlés folyamáról követeink koronkint tegyenek tudósítást, és semmi nevezetes tárgyba, különösen semminemű rovataiban küldőik megkérdezése ’s utasítása nélkül meg ne egyezzenek. 2-ik átalános megjegyzése volt, hogy az utasitványban a’ jéremű kérdések elég terjedelmesen vannak kiemelve, de a’ haladási kérdések — úgy szólva — csak érintve vannak; korunk pedig, a’ sérelmek honfias meleg pártolása mellett, méltán igényelheti, hogy a’ meddő sérelmi térről menjünk át egy termékenyebbre: a’ haladás pályájára. Erre int Magyarország példája is, hol előbb szinte sérelmek orvoslása volt főfeladat, de kevés siker mutatkozván, a’ más útra tértek, ’s ennek kevés idő óta óriási következményei látszanak. Jr. Huszár Károly figyelmezteté a’ rendeket, hogy a’javaslat eddig is gyakorolva volt, mert a’ követeknek tudósítást kell e küldőikhez tenni, ’s állandó biztosság volt kinevezve, melly azon tudósításokat átvizsgálván, ha szükségét látja, közgyűlés tartásra szólítsa föl az illető elnököt, azért szorgalmazó, hogy most is illy állandó választmány neveztessék ki. Zeyk József az indítvány alapokát, hogy a’ megyei élet országgyűlés alatt ne szűnjék meg, pártolja; sérelmesnek vallja, hogy eddig országgyűlés alatt megyei gyűlések rendesen nem tartattak; de egyszersmind figyelmezteti a’ rendeket, hogy országgyűlésünkön a’követi kar nem külön áll, hanem kb. hivatalosokkal vegyesen, kik a’ szőnyegen forgó tárgyak elhatározásával nem várnak, mig a’ követeket utasítványnyal látják el küldőik; igy sok tárgyban, ha a’ követ pótló utasítványra várna, a’ megye gyakran szózat nélkül hagyatnék, azért jónak véli, hogy a’ követek legalább általánosságban legyenek utasítva. Szentiváni M. fejtegeté azon heterogen elmeket, mellyekből országgyűlésünk össze van alkotva, minélfogva a’ képviselői kar szózata egészen elmerülvén a’ kir. hivatalosok szózatai özönében, sohasem tudhatni, mit akar maga a’nemzet, ’s az országgyűlés határozata könnyen lehetne minden inkább, mint az ország határozata. Ezen némileg azzal lenne segítve, ha minden lényeges tárgy előlegesen közgyűlésiig tárgyaltatik. Ez okból szükségesnek látja, hogy a’ követek minden postanapon tegyenek tudósítást, még pedig nem csak úgy, hogy a’ jegyzőkönyvet, irományokat elküldjék, ’s legfelebb a’ történtek legszárazabb vázlatát átfussák, hanem írják meg, mit tett az országgyűlés, mit tettek jelesen követeink, és mi iránya a’ teendőkre nézve az országnak , hogy igy a’ teendőkre nézve jó előre értesittetvén a’ megye, midőn szükség, pótló utasítványról eleve gondoskodhassék. Lényeges tárgyakba a’ követek küldőik jóváhagyása előtt ne ereszkedjenek. Úgy hiszi, méltányos kivánata lehet az országnak a’ kir. hivatalos karhoz, hogy várja be a’ lényegesekre nézve, mig a’ nemzet enunciálhatja magát, ’s ha e’ méltányos kívánat ellenére is keresztülvinnék a’ lényeges tárgyakat, szabadkozzanak a’ nemzet akaratának már nem csak elnyelése, de elnyomása ellen, ’s inkább hagyják szózat nélkül a’ megyét, mint azon elvet felállítsák, hogy lényeges tárgyat a’ küldök akaratjának kifejezése nélkül országosan el lehessen végezni. Remélhető azonban, hogy ha a’ nagy Magyarországon is olly ritkán maradnak megyék pótló utasítvány hiányzása miatt szózat nélkül, a’ kis Erdélyben még ritkábban fognak, csak törvényeinkhez állandóan ragaszkodjunk, ’s visszaéléseket ne elnéző visszaélésekkel akarjunk orvosolni. Az indítvány második ágát hasonlag pártolja. Nem akarja ugyan vádolni Erdély múlt két országgyűlését, sőt érdemlett magasztalással megadja, hogy a’ mit tehete, megtette; de ideje már egy lépéssel tovább menni, mert az ország már is zúgni kezd, hogy gyűléseinknek nem látja sikerét. Sala Elek jónak velé, hogy állandó biztosság helyett a’ tisztségre bizassék a’ követi utasítások vizsgálata, mert megyei tisztségünk alkotmányunk szelleménél fogva nem bureaucratiai testület, hanem a’ közgyűlésnek törvényszabta rövid ideig kiválasztott képviselője. Az indítvány első ágára nézve elfogadtatott, ’s egy állandó biztosság neveztetett ki, mellybe a’ tisztség tagjai is be vannak nevezve, azonkívül szabadságában áll mindenkinek, benne megjelenni, ’s tanácskozó szózattal üléseiben részt venni. Második ága hasonlag ellenzés nélkül elfogadtatván, elégtételbe vételére nézve a’ pontonkinti megállításra halasztatott. A’ felett volt még kérdés, hogy szükség esetében közgyűlés tartására az állandó biztosság, vagy a’ követek szólítsák e fel a’ mélt. főispáni helyettes urat? Zeyk Károly véleménye szerint határoztatott, hogy midőn a’ követek látják szükségesnek a’ felszólítást, ezek, mikor az állandó biztosság látná, az Szólítsa fel. Az utasítvány pontjainak részletes olvasása előtt b. Kemény Zsigmond inditványozá, hogy a’ követválasztási gyűlést megelőző évnegyedes gyűlésről, vagy ha az országgyűlés sürgetőleg hivatnék össze , rendkívül is öszszehivandó gyűlésről neveztessék utasítványt tervező biztosság. Gr. Haller Sándor olly tágítással pártolt, hogy ne számítassék az országgyűlést megelőző gyűlésre, hanem még az előtt neveztessék ki, a magyarországi megyék példájára. Az indítvány indítója azon módosításával, hogy azon biztosság akkor neveztessék ki, midőn követeink ezen országgyűlésről haza jőve, tudósításokat megteendik, elfogadtatott. Ezután az utasitvány pontonkint olvastatván, ott, hol a’ nyilvánosság hasznos volta tekintetéből „Beszédek tára“ és „Irománykönyv“ javasoltatik, Kovács Lajos és b. Kemény Zsigmond inditványozák, hogy nagyobb nyilvánosságért igyekezzenek a’ követek országgyűlési hírlapot alapítani, addig is a’ hazánkban jelenleg létező hírlapoknak segédkezeket nyújtani , hogy a’ könyvvizsgálat kezétől mennél szabadabbá tétetvén, a’ közönség igényeinek ’s egy alkotmányos nép érdekeinek megfelelő szabadsággal adhassanak országgyűlési közleményeket, az országgyűlés teremében, más műveit népek példája szerint, alkalmas hely jeleltessék ki szerkesztőik számára. Szentiványi M. azt adá hozzá, hogy ha valaki írott tudósításokat akarna közrebocsátani, semmikép meggátoltatni ne engedjék követeink. Báró Bánffi Ádám javaslá, hogy inkább sanbad sajtót szorgalmazzanak. A’ két első indítvány elfogadtatott. Szentiványi fiókinditványa az utasítás és javaslat elveiben befoglaltnak vétetett. B. Bánffi indítványát pedig egy alkotmányos nép született jogának tekintek és pártolok; de mivel az nagyobb kérdéseket foglal magában, az indítványt nem függesztek fel tőle. Az oct. 6-kai ülésben, hogy a’ legsürgetőbb tárgyak, miilyen különösen az urbér, mellynek szükségességét a’ rendek kimondták, kapcsolatban az adóval, továbbá a’ tagosztály, ’s ebből folyólag a’ mezei rendőrség, a’ katonai élelmezés, az utaknak jobb karba állítása ’s e’ végre mindenki által kiváltsági különbség nélkül fizetendő vám, végre a’ tisztujitás tárgyai rendszeres biztosság nélkül még ezen országgyűlés alatt tárgyaltassanak.—Oct. 7-kére csak jegyzőkönyvhitelesités maradt. (Érd. Hir.) Rövid közlés h. Alsó-Fehérnek oct. 7-kén kezdett követválasztási közgyűlésén a’kir. főkormányszék országgyűlésre meghívólevelének felolvasása után a’ főispán ő méltósága felszólitá a’ rendeket, hogy még a’ választás előtt az utasítás készíttetnék el,a mi elfogadtatván, az utasítás kidolgozására választmány neveztetett, ’s a’követek napidija 4, az Írnokoké pedig 1 pontra határoztatott, ’s ezzel az első napi ülést, a’ rendek kérése ellenére , a’ főispán ur eloszlatá. Másnap Gál Sándor azon indítványa, miszerint megyei tisztviselő csak ugy vállalhassa el a’ követséget, ha hivataláról lemond; ugy szinte b. Kemény Istváné , miszerint a’követ kormánytól várható hivatalt 6 évig el ne fogadhasson, határozatta lön. — Ezek után megkezdetvén a’ szavazás, b. Kemény Dénes (most már harmadszor) 179, b. Kemény István pedig 112 szavazattal választattak meg követekké a’ 200-at csak valamivel haladó nemesség által. Harmadnap az utasitás olvastatott fel, mellynek nevezetesb pontjai ezek: a’ magyar nyelvnek diplomaticaivá emelése, országos színház, könyvtár és múzeum felállítása, mezei rendőrség és határösszesítés , ősiség eltörlése, utak készítése, vizek szabályzása, csatornák készítése; a’ részek elszakasztása sérelem gyanánt terjesztetik föl; az unió, Erdély jogait biztosító föltételek mellett kívánatos és hasznosnak tekintetik. A’ gyűlés negyednapján a’jegyzőkönyv hitelesítése alkalmával b. Kemény István , a’ fen kimondott elvhez képest , az árvai pénztárnokságról lemondott. vibéki levéltárcza írt Sopronyi selyemtenyésztő-intézet. Midőn olvasóinkat folytonosan értesítjük a’ gyors fejlődésnek indult sopronyi selyemtenyésztő-intézetről, reméljük, hogy minden balitéletet legyőzendőnk, melly hazánkban a’selyemtenyésztésnek — ámbár ez koránsem új dolog , hanem csak még kissé fejletlen állapotban van — útjában áll. Nekünk nem csak logicai okfőkre, hanem tényekre is — mellyek az egész világ láttára történnek — módunk leend hivatkozni. Valóban igen föltűnő, és csak az annyi évig hibásan ’s olly kevéssé okosan folytatott kezelés mentheti némileg, hogy a’ selyemtenyésztésnek még most is minden szakaiban annyi ellenségei vannak, kik magas műveltségek mellett sem képesek ellenszenvöket egyébbel támogatni, mint holmi ilyes kifogásokkal: „Mi sohá nem valánk jártasok benne, ergo így akarunk maradni.“ Az ember igen ügyes lehet egyben, és igen tapasztalatlan másban, mint p. o. Sully , kire Frankhon szükségeit és képességeit irányzó állásában is nagy belállása volt a’ rövidlátásnak. Mind a’ mellett is nagy örömünkre válik, hogy a’ sopronyi intézet igazgatósága szilárdul és győztesen ül meg ama’ balnézetekkel, ’s még inkább örülünk, hogy illy fontos és a’ nemzeti életbe olly mélyen ható iparág sikerülhetése napról napra biztos reményt nyújt. Az igazgatóság, mikint értésünkre esett, nem sokára eredményeket mutatand, mellyek a’ jó siker által nagyszerű utánzásra buzdítandanak. Az igazgatóság a’ selyemtenyésztésben valamivel többecskét lát paraszt mesterségnél, többecskét csupa gyárintézetnél és pénzforrásnál; mert mind ezekkel még nagyon kevés volna elérve; az igazgatóság a’ selyemtenyésztésben legsikeresb eszközét látja a’ népnevelésnek, népjólétnek és önállásnak, gondos szorgalomra ’s ennek gazdag jutalmára buzdítás által, az igazgatóság ismer minden, selyemtenyésztés által föltételezett munkát és kézművet; a’ földbirtokos nem lesz többé henye emésztője földje termékeinek, hanem ön- és a’ hon javára munkálva, nagy terjedelmű birtok nélkül is jólétben fog élhetni; számos ember fog dolgozni, nem népszerűleg, hanem feszült figyelemmel, szorgalommal és renddel; az erőműves, rajzoló, festő, takács, nyomó ’stb. számtalan függelékeikkel, a’ mindent központositó kereskedő új hatáskörökben forgandanak, ’s végre a’ fogyasztónak is biztos és maradó haszna lesz, és mind ez földünknek és szorgalmunknak egy évenkinti termékével, melly aránylag igen kevés telket kíván, ’s mellyet csak tettleges haszonnak tekinthetünk. Mi a’ Rhone partján Lyon, azzá minden dunaparti magyar város lehet. Akarjunk vsak, ’s ne 167* 707