Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-19 / 84. szám

helyeknek betöltésére elnökileg három egyedet ne­vezett. — E’ kinevezésben azonban sokan a’ rendek közül szabad választási alkotmányos jogukat sértve érezvén, a’ kinevezés ellen felszólaltak, és annak — részint na e’ tárgyban világos honi törvényekből in­dulva ki, mellyek ellen bármilly viharos időkből visszamaradt gyakorlatot törvényesnek ’s a’ jogait már ismerő és becsülni tudó megyei nemesség által m­egváltoztathatlannak el nem ismernek; részint, mert jelen esetben a’ megyei nemesség a’ három szolgabíró megválasztására egybegyülve lévén, a’ választás által megnyílt eskütti hivataloknak betölté­sét minden más esetektől, mellyekben a’ főispán kinevezni szokott, 's mellyekre mint szokásra hivat­kozhatnék , lényegesen különbözőnek látják — el­­lenmondtak. Az ellenmondásból egy pár óráig tartó erős vita támadt, mellynek eredménye jön, hogy tekintetbe vévén a’ KK. és Ik­i., miszerint az eskütti hivatalokra olly egyedek neveztettek ki a’ főispán ur által, kik választás utján is a’ többség bizalmát el­­ny­erendők valának, ezúttal elállnak ugyan az ellen­­mondástól , de jövőre nézve, minden előfordulható illy esetek ellen a’ jegyzőkönyvben óvást tétetni ki­vánnak. Ebben a’ főispán úr is megnyugodván , ezt végzésül kimondotta. — Választási munkánkat igy bevégezvén, következett egy indítvány, P. M. által, az Erdély és Magyarország közti unió tárgyá­ban. Lelkesen fejtegető indítványozó, mikép az erdé­lyi országgyűlés egybehíva levén, most volna leg­alkalmasabb idő , hogy a’ testvérhon törvényhatósá­gait, rokon nemzethez illő őszinte bizalommal, egye­sülésre felszólítsuk, egyszersmind kijelentvén fel­szólításunkban , mikép a’ nemzetnek, annyi ország­gyűléseken keresztül, legforróbb vágyai közé tarto­zott az egyesülés. — „Éljen“ követte az in­dítványt, ’s az „éljen“ után csend jön. Azt hittem, örömmel adhatom át a’ nyilvánosságnak, hogy a’ mély csend a’ megegyezésnek néma tolmácsa vala; de csakhamar meg kelle győ­ződnöm, hogy e’ szünet csak egy kis politicai udvariasság volt, mellyel oly­­lyankor szoktunk élni egymás iránt, midőn vala­­melly közvéleményt nyert tárgy ellen elsők felszólal­ni nem igen akarunk. A’ rövid szünetet csakugyan szózat követé; de a’ melly szózat — hála megyém szellemének­ mind szellő — a’ pusztában elhangzott. Az indítvány igen nevezetes többséggel elfogadta­tott. E’ nagy fontosságú nemzeti ügy minél süke­­resb előmozdítására , egyszersmind ő felségéhez koronás fejedelmünkhöz k. közbenjárásáért ese­dező felirás rendeltetett. — Hétfőn, f. hó 18-kán, fog kezdődni évnegyedes közgyűlésünk , melly­­ben a’ házi adó kérdése forduland elő, ’s mellyre az egész megyebeli nemesség meghiva van. Legyek rossz jósló, de az e’ tárgyban munkálkodó küldött­ségben tapasztalt forgószéltől nem sok jót remél­hetni. — Meszlényi Rudolf, K­o­l­o­z­s megye közgyűlésének October 6-kai ülé­sében fölvétetett a’ követi utasítvány, ’s előbb egé­szen átolvastatott, ’s mielőtt pontonkinti tárgyalás alá vétetnék, Kovács Lajos általános szellemére nézve két megjegyzést tett: 1) hogy a’ törvényhozás azon módja, melly a’ két magyar honban alkotmá­nyunk szellemében gyakorlatban van, miszerint uta­­sítványnyal ellátott követeink által gyakoroljuk tör­vényhozási jogunkat, két alakban szokott mutatkoz­ni, midőn egyes egyének felmulják belátással a’ nem­zetet, ’s az országgyűlést vezetve, irányt adnak a’ nemzetnek, ’s midőn a’ nemzet ad irányt a’ törvény­­hozásnak. Magyarországon az 1840-iki gyűlésig az első mód divatozott; de most a’ második kezd életre kapni; mert a’ kor kérdései egyik országgyűléstől a’ másikig közgyűléseken tárgyaltatnak, kifejtetnek, ’s úgy adatnak át országos szőnyegre, ’s ez a’ nem­zeti életre hasznosabb is; mert csak azon törvény számíthat sikerre, melly a’ nép keblében gyökeret vert, ’s le van ugyan holt betűkben téve a’ törvény lapjaira is, de le van maradandóbb élő betűkkel té­ve a’ nemzet lelkébe. E’ rendszerrel ellenkező szo­kás él nálunk, mert országgyűlés alatt megyei köz­gyűléseink nem tartatnak meg, a’ megyei élet úgy szólva , megszűnik. Ennek megelőzésére javaslá uta­­sítványba tétetni, hogy az országgyűlés folyamáról követeink koronkint tegyenek tudósítást, és semmi ne­vezetes tárgyba, különösen semminemű rovataiban küldőik megkérdezése ’s utasítása nélkül meg ne egyezzenek. 2-ik átalános megjegyzése volt, hogy az utasitványban a’ jérem­ű kérdések elég terjedel­mesen vannak kiemelve, de a’ haladási kérdések — úgy szólva — csak érintve vannak; korunk pedig, a’ sérelmek honfias meleg pártolása mellett, méltán igényelheti, hogy a’ meddő sérelmi térről menjünk át egy termékenyebbre: a’ haladás pályájára. Erre int Magyarország példája is, hol előbb szinte sérelmek orvoslása volt főfeladat, de kevés siker mutatkoz­ván, a’ más útra tértek, ’s ennek kevés idő­ óta óriási következményei látszanak. Jr. Huszár Károly fi­­gyelm­ezteté a’ rendeket, hogy a’javaslat eddig is gyakorolva volt, mert a’ követeknek tudósítást kell e küldőikhez tenni, ’s állandó biztosság volt kinevezve, melly azon tudósításokat átvizsgálván, ha szükségét látja, közgyűlés tartásra szólítsa föl az illető elnököt, azért szorgalmazó, hogy most is illy állandó választ­mány neveztessék ki. Zeyk József az indítvány alap­okát, hogy a’ megyei élet országgyűlés alatt ne szűn­jék meg, pártolja; sérelmesnek vallja, hogy eddig országgyűlés alatt megyei gyűlések rendesen nem tartattak; de egyszersmind figyelmezteti a’ rendeket, hogy országgyűlésünkön a’követi kar nem külön áll, hanem kb­. hivatalosokkal vegyesen, kik a’ szőnye­gen forgó tárgyak elhatározásával nem várnak, mig a’ követeket utasítványnyal látják el küldőik; igy sok tárgyban, ha a’ követ pótló utasítványra várna, a’ megye gyakran szózat nélkül hagyatnék, azért jónak véli, hogy a’ követek legalább általánosságban legye­nek utasítva. Szentiváni M. fejtegeté azon hete­rogen elmeket, mellyekbő­l országgyűlésünk össze van alkotva, minélfogva a’ képviselői kar szózata egészen elmerülvén a’ kir. hivatalosok szózatai özö­nében, sohasem tudhatni, mit akar maga a’nemzet, ’s az országgyűlés határozata könnyen lehetne min­den inkább, mint az ország határozata. Ezen némi­leg azzal lenne segítve, ha minden lényeges tárgy előlegesen közgyűlésiig tárgyaltatik. Ez okból szük­ségesnek látja, hogy a’ követek minden postanapon tegyenek tudósítást, még pedig nem csak úgy, hogy a’ jegyzőkönyvet, irományokat elküldjék, ’s legfelebb a’ történtek legszárazabb vázlatát átfussák, hanem írják meg, mit tett az országgyűlés, mit tettek jele­sen követeink, és mi iránya a’ teendőkre nézve az or­szágnak , hogy igy a’ teendőkre nézve jó előre érte­­sittetvén a’ megye, midőn szükség, pótló utasítvány­­ról eleve gondoskodhassék. Lényeges tárgyakba a’ követek küldőik jóváhagyása előtt ne ereszkedjenek. Úgy hiszi, méltányos kivánata lehet az országnak a’ kir. hivatalos­ karhoz, hogy várja be a’ lényegesekre nézve, mig a’ nemzet enunciálhatja magát, ’s ha e’ méltányos kívánat ellenére is keresztülvinnék a’ lényeges tárgyakat, szabadkozzanak a’ nem­zet akaratának már nem csak elnyelése, de elnyomá­sa ellen, ’s inkább hagyják szózat nélkül a’ megyét, mint azon elvet felállítsák, hogy lényeges tárgyat a’ küldök akaratjának kifejezé­se nélkül országosan el lehessen végezni. Remélhető azonban, hogy ha a’ nagy Magyarországon is olly ritkán maradnak me­gyék pótló utasítvány hiányzása miatt szózat nélkül, a’ kis Erdélyben még ritkábban fognak, csak törvé­nyeinkhez állandóan ragaszkodjunk, ’s visszaélése­ket ne elnéző visszaélésekkel akarjunk orvosolni. Az indítvány második ágát hasonlag pártolja. Nem akar­ja ugyan vádolni Erdély múlt két országgyűlését, sőt érdemlett magasztalással megadja, hogy a’ mit tehe­­te, megtette; de ideje már egy lépéssel tovább menni, mert az ország már is zúgni kezd, hogy gyűléseink­nek nem látja sikerét. Sala Elek jónak velé, hogy állandó biztosság helyett a’ tisztségre bizassék a’ követi utasítások vizsgálata, mert megyei tisztségünk alkotmányunk szelleménél fogva nem bureaucratiai testület, hanem a’ közgyűlésnek törvényszabta rövid ideig kiválasztott képviselője. Az indítvány első ágá­ra nézve elfogadtatott, ’s egy állandó biztosság ne­veztetett ki, mellybe a’ tisztség tagjai is be vannak nevezve, azonkívül szabadságában áll mindenkinek, benne megjelenni, ’s tanácskozó szózattal üléseiben részt venni. Második ága hasonlag ellenzés nélkül elfogadtatván, elégtételbe vételére nézve a’ ponton­kinti megállításra halasztatott. A’ felett volt még kér­dés, hogy szükség esetében közgyűlés tartására az állandó biztosság, vagy a’ követek szólítsák e fel a’ mélt. főispáni­ helyettes urat? Zeyk Károly vélemé­nye szerint határoztatott, hogy midőn a’ követek lát­ják szükségesnek a’ felszólítást, ezek, mikor az ál­landó biztosság látná, az Szólítsa fel. Az utasítvány pontjainak részletes olvasása előtt b. Kemény Zsig­­mond inditványozá, hogy a’ követválasztási gyűlést megelőző évnegyedes gyűlésről, vagy ha az ország­gyűlés sürgetőleg hivatnék össze , rendkívül is ösz­­szehivandó gyűlésről neveztessék utasítványt tervező biztosság. Gr. Haller Sándor olly tágítással párto­lt, hogy ne szám­ítassék az országgyűlést megelőző gyűlésre, hanem még az előtt neveztessék ki, a­ ma­gyarországi megyék példájára. Az indítvány indítója azon módosításával, hogy azon biztosság akkor ne­veztessék ki, midőn követeink ezen országgyűlésről haza jőve, tudósításokat megteendik, elfogadtatott. Ezután az utasitvány pontonkint olvastatván, ott, hol a’ nyilvánosság hasznos volta tekintetéből „Beszédek tára“ és „Irománykönyv“ javasoltatik, Kovács La­jos és b. Kemény Zsigmond inditványozák, hogy na­gyobb nyilvánosságért igyekezzenek a’ követek or­szággyűlési hírlapot alapítani, addig is a’ hazánk­ban jelenleg létező hírlapoknak segédkezeket nyúj­tani , hogy a’ könyvvizsgálat kezétől mennél sza­badabbá tétetvén, a’ közönség igényeinek ’s egy al­­kotmányos nép érdekeinek megfelelő szabadsággal adhassanak országgyűlési közleményeket, az or­szággyűlés teremében, más műveit népek példája szerint, alkalmas hely jeleltessék ki szerkesztőik szá­mára. Szentiványi M. azt adá hozzá, hogy ha va­laki írott tudósításokat akarna közrebocsátani, sem­­mikép meggátoltatni ne engedjék követeink. Báró­­ Bánffi Ádám­ javaslá, hogy inkább sanbad sajtót szorgalmazzanak. A’ két első indítvány elfogadtatott. Szentiványi fiókinditványa az utasítás és javaslat el­veiben befoglaltnak vétetett. B. Bánffi indítványát pedig egy alkotmányos nép született jogának tekin­tek és pártolok; de mivel az nagyobb kérdéseket fog­lal magában, az indítványt nem függesztek fel tőle.­­­ Az oct. 6-kai ülésben, hogy a’ legsürgetőbb tár­gyak, miilyen különösen az urbér, mellynek szüksé­gességét a’ rendek kimondták, kapcsolatban az adó­val, továbbá a’ tagosztály, ’s ebből folyólag a’ mezei rendőrség, a’ katonai élelmezés, az utaknak jobb karba állítása ’s e’ végre mindenki által kiváltsági különbség nélkül fizetendő vám, végre a’ tisztujitás tárgyai rendszeres biztosság nélkül még ezen ország­gyűlés alatt tárgyaltassanak.—Oct. 7-kére csak jegy­­zőkönyvhitelesités maradt. (Érd. Hir.) Rövid közlés h. Alsó-Fehérnek oct. 7-kén kezdett követvá­lasztási közgyűlésén a’kir. főkormányszék ország­gyűlésre meghívólevelének felolvasása után a’ főis­pán ő méltósága felszólitá a’ rendeket, hogy még a’ választás előtt az utasítás készíttetnék el,a mi el­fogadtatván, az utasítás kidolgozására választmány neveztetett, ’s a’követek napidija 4, az Írnokoké pedig 1 po­ntra határoztatott, ’s ezzel az első napi ülést, a’ rendek kérése ellenére , a’ főispán ur eloszlatá. Másnap Gál Sándor azon indítványa, miszerint megyei tisztviselő csak ugy vállalhassa el a’ követséget, ha hivataláról lemond; ugy szinte b. Kemény Istváné , miszerint a’követ kormánytól várható hivatalt 6 évig el ne fogadhasson, határo­zatta lön. — Ezek után megkezdetvén a’ szavazás, b. Kemény Dénes (most már harmadszor) 179, b. Kemény Is­tván pedig 112 szavazattal válasz­tattak meg követekké a’ 200-at csak valamivel hala­dó nemesség által. Harmadnap az utasitás olvasta­tott fel, mellynek nevezetesb pontjai ezek: a’ ma­gyar nyelvnek diplomaticaivá emelése, országos színház, könyvtár és múzeum felállítása, mezei rendőrség és határösszesítés , ősiség eltörlése, utak készítése, vizek szabályzása, csatornák készítése; a’ részek elszakasztása sérelem gyanánt terjesztetik föl; az unió, Erdély jogait biztosító föltételek mel­lett kívánatos és hasznosnak tekintetik. A’ gyűlés negyednapján a’jegyzőkönyv hitelesítése alkalmával b. Kemény István , a’ fen kimondott elvhez képest , az árvai pénztárnokságról lemondott. vibéki levéltárcza írt Sopronyi selyemteny­észtő-intéz­et. Midőn olvasóinkat folytonosan értesítjük a’ gyors fejlődésnek indult sopronyi selyemtenyésztő-intézet­­ről, reméljük, hogy minden balitéletet legyőzen­dőnk, melly hazánkban a’selyemtenyésztésnek — ámbár ez koránsem új dolog , hanem csak még kis­sé fejletlen állapotban van — útjában áll. Nekünk nem csak logicai okfőkre, hanem tényekre is — mellyek az egész világ láttára történnek — módunk leend hivatkozni. Valóban igen föltűnő, és csak az annyi évig hibásan ’s olly kevéssé okosan folytatott kezelés mentheti némileg, hogy a’ selyemtenyész­tésnek még most is minden szakaiban annyi ellensé­gei vannak, kik magas mű­veltségek mellett sem ké­pesek ellenszenvöket egyébbel támogatni, mint holmi i­lyes kifogásokkal: „Mi sohá nem valánk jártasok benne, ergo így akarunk maradni.“ Az ember igen ügyes lehet egyben, és igen tapasztalatlan másban, mint p. o. Sully , kire Frankhon szükségeit és ké­pességeit irányzó állásában is nagy belállása volt a’ rövidlátásnak. Mind a’ mellett is nagy örömünkre válik, hogy a’ sopronyi intézet igazgatósága szilár­dul és győztesen ül meg ama’ balnézetekkel, ’s még inkább örülünk, hogy illy fontos és a’ nemzeti élet­be olly mélyen ható iparág sikerülhetése napról nap­ra biztos­ reményt nyújt. Az igazgatóság, mikint értésünkre esett, nem sokára eredményeket muta­­tand, mellyek a’ jó siker által nagyszerű utánzásra buzdítandanak. Az igazgatóság a’ selyemtenyésztés­ben valamivel többecskét lát paraszt mesterségnél, többecskét csupa gyárintézetnél és pénzforrásnál; mert mind ezekkel még nagyon kevés volna elérve; az igazgatóság a’ selyemtenyésztésben legsikeresb eszközét látja a’ népnevelésnek, népjólétnek és ön­állásnak, gondos szorgalomra ’s ennek gazdag jutal­mára buzdítás által, az igazgatóság ismer minden, selyemtenyésztés által föltételezett munkát és kézmű­­­vet; a’ földbirtokos nem lesz többé henye emésztője földje termékeinek, hanem ön- és a’ hon javára mun­kálva, nagy terjedelmű birtok nélkül is jólétben fog élhetni; számos ember fog dolgozni, nem népsze­­rűleg, hanem feszült figyelemmel, szorgalommal és renddel; az erőműves, rajzoló, festő, takács, nyomó ’stb. számtalan függelékeikkel, a’ mindent közpon­­tositó kereskedő új hatáskörökben forgandanak, ’s végre a’ fogyasztónak is biztos és maradó haszna lesz, és mind ez földünknek és szorgalmunknak egy évenkinti termékével, melly aránylag igen kevés telket kíván, ’s mellyet csak tettleges haszonnak te­kinthetünk. Mi a’ Rhone partján Lyon, azzá minden dunaparti magyar város lehet. Akarjunk vsak, ’s ne 167* 707

Next