Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-19 / 84. szám

tartanak, azt inkább fokonkint, körülményeinkhez il­lőleg, mindig többekre és többekre ruházzuk ; je­lesen pedig , terjeszszük azt az úgynevezett ho­­noratiokra, kiknek becsülete és értelmességéről (álta­­lánosan véve) már maga e’ czím is ,,honoratiora némi­leg kezeskedik, — terjeszszük azokra, kik alkotmányos épületünk zárt ajtaira olly hosszas várakozás után mél­tán kopoghatnak, és kiknek ha a­ választók soraiba illő helyet még most sem adnánk, nyilván bizonyitnák, hogy az „EGYESÜLJÜNK“ szó, melly szájainkon olly sok­szor lebeg, szívünkből nem fakad; mert ama’ chinai fal­nak, melly őket tőlünk elválasztja, még darabonkinti el­­szedéséhez sem akarnánk nyúlni. Azonban e’ tárgy ér­dekes, feszült figyelmet érdemel; és azzal, mi benne a’ dolog: kikre kelljen a’ „honoratior“ nevezetet és a’ vele járó jogot terjeszteni? egy külön czikkelyben fogom né­zeteimet elmondani. Tovább menve e’ tárgyban, ama’ törvényt: „praesen­­tes concludunt“ szigorúan tartsuk meg,és ne adjunk tiszt­­választáskor (semmi kivétellel) másnak voksot, mint csupán és egyedül a’ jelenlevőknek; mert ha épen valaki betegség vagy bármelly más baj miatt a’ tisztválasztás kiszabott napjára meg nem jelenhetne, az, hogy jogával egyszer nem élhetett, jogának erejét egy cseppet sem gyengíti, ellenben eme’ törvénytől (praesentes conclu­dant) minden eltérés számtalan visszaéléseknek, mely­­lyektől a’ tisztválasztást megóvni igen is szükséges, szü­lőjévé válhatik. — Morális testeket tisztválasztáskor nem ismerek; mert a’ választási jog nem birtokhoz, nem holt testekhez, hanem élő személyekhez lévén kötve, ha a’ morális test személyekből áll, azok, ha szavazási jo­guk van, és vele élni kívánnak, a’ választásra személye­sen jőjenek; ha pedig a’ morális test birtokból, uradalom­ból áll, annak úgyis — lábai nem lévén — otthon kell maradni; képviselőjének pedig a’ birtok voksot nem ad­hatván, ha a’ tulajdonos jogával élni akar, őt a’ válasz­tástól senki sem zárhatja ki. És épen ezen már ismételve említett, egyedül sze­mélyhez kötött választási jog engem annak kijelentésére késztet, miképen én azt hiszem, hogy ezen, magában nagy elvet foglalt jognak sértetlen megtartása kívánja, hogy azt mindenki csak azon megyében gyakorolja, mellyben lakása van; különben ha azzal mindenütt, hol birtokos, élhetne, a’ választási jog nem személyhez, ha­nem birtokhoz volna kötve; de egyébiránt is országunk ötvenkét, egymástól független municipiumokra lévén fel­osztva, és a’ tisztviselő hatása ama’ municipiumnak, melly őt választá, körén túl nem terjedhetvén, ■— természetes. Hivatalos tudósítások­ janak a’ nagybirtokú dús urak, mert személyek és vagyo­nuk, úgy mint a’ legrárvábbé, illy jellemzett­ megyei tiszt kezeiben hű kezekben lesznek; hiszen becsület és értelem nem öröködési tárgyak, nem elsőszülöttségi jószágok, mellyek osztályrészül csak nagy uraknak jutának; eme’ két gránitszirten már a’ birtokhatlanság és más egyed­­áruságok is hajótörést szenvednek. — Vagy talán azt akarnék a’ megye derék tisztjének tartani, ki előtt, mi­dőn a’ gyűlés helyére utazik, élelemmel megrakott tár­szekereit a’ szegény adózó előfogatai vontatják? kinek fejér tábláját több ülnök díszíti, mint a’ mennyit a’ zöld asztalnál szerencsénk volt látni ? vagy ki fényűzésben és ebédhosszúságban Lucullus és Sardanapal vetélke­dőtársa? Én ugyan, ha az úgynevezett „viel regieren“ szőröm ellen nem volna, ezen — mondhatom — testet lankasztó, szíveket csábitó, vagyis inkább toborzó, sok­szor nagy befolyású ebédeket örökre eltiltatni szeretném, és vajmi nyomorult lény a’ megye olly tisztje, ki hivata­lában­ maradását vagy tisztének méltóságát, mellyet csak becsület és értelem emelhetnek magasra, lakomák és vi­galmak adásában kénytelen keresni ! Legyenek a’ me­gye tisztjei bár birtoktalanok, emészszék az adózók és perlekedők zsírjában nem úszó ebédeket bár egyedül magok, csak becsület és értelem legyenek ama’jelsza­vak, mellyek hivataluk egész lefolyta alatt minden lép­­ • teiket vezérlik—és maradás és méltóság leszen okvetle­nül és méltán jutalmuk !—Vagy talán azt hinnék, hogy birtoktalanságuk őket részrehajlásra, nagy urak kegyei utáni sóvárgásra, vagy ujjaiknak ajándék utáni kinyulá­­sára késztendi? Hibázunk, uraim! mert illy csúf tények el­len őrt áll a’ mindig fegyverben levő becsület, melly ha a’ tisztviselő keblének nem éke, legyen bármilly dús,­­ mindenre, mi alacsony, könnyen vetemül; ha pedig e’szent érzés keblét szünet nélkül ihleti, legyen bár Irus, e’ vét­kek tengerébe soha sem sűlyedhet; és én erősen hiszem, hogy minden a’ tisztviselők kihágásai vagy gyarlóságai ellen létező és létesítendő garantiák közt (mellyekre ügyelni soha káros nem lehet) valamint leggyengébb a’ birtok vagy gazdagság, úgy legerősb a’ becsület és érte­lem: válaszszunk tehát a’ megye minden tisztségeire be­csület- és értelemdús férfiakat (mi tisztán csak titkos vokssal eszközölhető), és töröljük ki hazánk törvénytö­megéből a’ hűbéri század jellemét homlokán hordó ama’ törvényt, melly a’ választhatási jogot birtokhoz, még pe­dig nagyobb birtokhoz kötötte, és mellyet már úgyis az ellenkező gyakorlat által kifejtett közvélemény kárhoz­tatni látszik, és a’ helyett hogy a’ választási vagy vá­­laszthatási jogot a’ régi szűk korlátok közt fogva hogy annak választásához csak azok járuljanak, kik ugyanazon municipiumnak lakosi. De nem tartom taná­csosnak, hogy a’ választási jogot minden szabályozás nélkül szerteszét az országban mindenki birtoka után gyakorolhassa, azért is, mert illy gyakorlat ismét azon kétélű kések közé tartozik, mellyek ma Pétert, de hol­nap engem—és talán többször mint Pétert—vághatnak; ezt azonban ez úttal bővebben fejtegetni nem kívánván, bizony csak nem látom én azt is a’ maga rendjén, hogy tudja isten hányadik megyéből jőjön ollyas valaki, p. o. Barsba, megyei tisztet választani, kinek sem a’ megyé­nek választásra kitűzött egyedeiről, sem más, sokszor­­ nagy tekintetet érdemlő belkörülményeiről ismerete nin­csen, és ki néha talán egy, magával hozott csoporttal a’ megye nyakára olly tisztet tolhatna, kit egyébkint a’ többség soha sem választott volna: mind­ezeknél fog­va tehát válaszszon mindenki csak azon megyében, hol állandó laka van, vagy hova félév óta már letelepedett, — és választási joga csorbát nem szenvedőid. Végre, mi a­ választók és választhatók korát illeti : azt hiszem, hogy 18 éves korában kiki már választó lehet; mert ez azon kor, mellyben már (általánosan vé­ve) mindenki önmagának bizonyos életpályát választani szokott, és igy másokban is az eme’ vag­y ama' pályára szükséges tulajdonokat kirátszalni kezdi. De már a’ vá­laszthatók kora közt— csekély véleményem szerint — különbséget kell tenni. A’ megye első alispánjától, azt hiszem, 28 éves kor méltán igényelhető; mert arra, hogy valaki egy megyének kormányzója és elnöke — de dísz­szel — lehessen, szív, ész és tudományon felül még va­lami okvetlenül szükséges, mi nem más, mint ama’ fen­­polczon nélkülözhetlen tapasztalás, melly nélkül a’ leg­felsőbb lángész is sokszor elsikamlik, ’s melly nélkül egy félisten sem bírhat amaz okos elnöki tapintattal, mit ne­­kie csak kor és élet adhatnak ; a’ többi megyei hivata­lokra pedig, azt hiszem, kitűnő tulajdonok mellett, 22 éveseknél kezdve, mindenkit választani lehet. És igy tisztválasztási és választhatási javaslatom kö­vetkezőkben pontosul: 1) Választási és választhatási jog­gal bírhat minden nemes, habár birtoktalan is. 2) Eme’ jog a’ honoratiorokra is kiterjesztendő, kikről külön czik­kelyben szólandok. 3) Csak a’ jelenlevők csupán és egyedül választhatnak, morális testek nem. 4) Választá­si joggal mindenki csak azon megyében bírhat, hol laká­sa van. 5) A’ választási jogot mindenki gyakorolhatja, ki már 18 éves; az első alispáni hivatalra csak legalább 28 éves, a’többire legalább 22 éves egyedek választha­tók. (Folytatása következik) — Balogh János. 84. szám. C114) Broczky János elleni csődp. Hónap Bazin Sz. András hava 16. 1841. 360 S9. 1841. Bazin szabad kir. városa törvényszéke Broczky János vagyo­nában megbukott kebelbeli polgár és fűszerárus hitelezőinek törvény értelmében kez­dendő csődületnek f. 1841. év Sz. András ha 16át határnapul rendelvén, egy­szersmind ideigleni tömeggondnokká Kothmár Mihály városi kapitányt — pel­ügyelővé pedig Szloboda Pridrik hites ügyvédet nevezte ki. Mi is törvény­szabta figyelmeztetésül országszerte kihireszteltetni rendeltetik. _____ Skulteti Pál «■ elleni csődp. Hunap Kecskemét nov. 39. 1841. 39088. 1811. Pest vármegye alispányi hivatalának jelentése szerint: Kecs­kemét városa tanácsa helybeli lakos Skulteti Pál ellen, ki f. évi sept. hó 14én többet magával Kikindára sertéshajtás végett leutazván, ott társaitól elmaradt, ’s holléte azóta nem tudatik, miután hitelezői jelentések következésében végrehajtott összeírás­ból kivilágosodott, hogy adósságai javainak értékét felülhaladják, csődületet rendel­vén, annak megkezdésére­­. 1841. évi nov. hó 29dikét határnapul tűzte ki, a’ csődtömeg ideigleni gondnokává Becsi János — ’s pergondnokká is Tormássy Mihály hites ügyvédeket nevezvén ki. Melly határnap — mind a’ csődtömegen kö­veteléseket támasztandóknak jogaikra leendő felügyelése, mind a’ megbukottnak az illető tanács előtt megjelenése — ’s javainak, és terheinek felfedezése végett, tör­­vényszerüleg országszertei híreszteléssel köztudomásúl tétetni rendeltetik. 007­ Rosznauer Sámuel és ennek fia (23 elleni csőd). Hónap Beszterczebánya karácsonyhó 1. 1841. 34890. 1841. Beszterczebánya szabad kir. ’s bányai városa törvényszéke megbukott Rosznauer Sámuel keblebeli polgár ’s pékmester, és ennek hasonnevű fia ellen hitelezői csődületet rendelvén, ezeknek összehívására folyó 1841. évi ka­rácsony hé­lső napját olly feltétellel határozta, hogy az illető hitelezők kö­veteléseikre nézve, minden szükséges oklevelekkel ellátott folyamodásaikat az érin­tett határidőre törvényszéke eleibe 1841. 33dik törvényczikkely értelme szerint nyújtsák be, különben a’folyamodók későbbi követelései semmi tekintet alá nem jö­­vendnek — tömeggondnokká Szinovitz Mátyás városi tanácsnokát, és per­gondnokká Szigethy Károly tiszti főügyészét kinevezvén. Melly intézkedés jogvédlési figyelmeztetésből köztudomásul tétetni rendeltetik. 1109) Vásáros Náményi b. Eötvös Ignácz és hitvese (83 b. Lilieil Atilla el. csődp. Hunap Miskolcz Boldogasszonyhava 34. 1841. 33325. 1841. Borsod vármegye törvényszéke mint eljáró csődületi bíróság által Vásáros Náményi báró Eötvös Ignácz, és hitvese báró Lilien Anna mint értékük fogyatkozását bejelentők — hitelezői részére csődület határozatvan, az 1840ik évi XXIII. törvényczikkely értelmében ideigleni tömeggondnoknak Felső-Pulyai Bük Zsigmond, — perügyelőnek pedig Noszticius János táblabirák neveztettek. Mindazok, kik e’ csődületi tömegből bármellyé jogczimmel valamit követnének, Borsod vármegye részéről a’jövő 1842ik évi B­ol­do­gas­s­zon­y ha­va 34dik napján tartandó törvényszék mint csődületi bíróság előtt szükséges bizonyítványokkal tá­mogatandó keresetüknek személyesen, vagy ügyviselőjök általi beadására honszertes híresztelés mellett olly hozzátétellel hivatnak fel, hogy később beadandó követelé­seknek hely nem adatik. Oct. 20-kán 1841. (1133 Jeszenszky Albert ’s Piukovics Josepha (8) es csődp. Hónap Pest nov. 22. 23. és 24. 1841. 36087. 1841. Pest-Pilis-Z8ost i. e. vármegyék törvényszéke által nemes Je­szenszky Albert és hitvese született Piukovics Josepha ellen csődület rendeltetvén, hitelezőinek a’ törvényszék előtti megjelenésére, és követeléseik előadására­­. 1841. évi nov. hó 22. 23. és 24. napjai tüzeltek ki határul. A’ csődületi tömeg gondnokának ideigleni megyei táblabiró Halasi Boldizsár, perügyülőnek pedig hites ügyvéd Hajdú József választattak. Mi is az illető feleknek jogvédlési figyel­meztetésből országszerte köztudomásul tétetni rendeltetik. 198) Cherolli György (9) el. csődp. Hónap Szegzárd nov. 23. 1841. 32199. 1841. Tolna vármegye törvényszéke, miután Cberolli György paksi csizmadia értékében megfogyatkozván, ellene a’csődpert elhatározta, mellynek fel­vételére, ’s a’ hitelezők megjelenésére folyó évi nov. hó 23ik napját Szeg­­zárdon tartandó törvényszéke előtt rendelte, és pergondnokká Kiss Ferencz tisz­teletbeli alügyészét, tömeggondnokká pedig Tóth János paksi uradalmi gazdasági tisztet nevezte ki; ugyan ez köztudomásul tétetni rendeltetett. (108) Löw Bernát (8) el. csődp. Hunap Rév-Komárom nov. 18. 1841. 35324. 1841. Komárom vm­egye jelentése szerint: Tata várallyai lakos Löw Bernát hitelezői csődületének megnyitása biróilag elhatároztatván, és ideigleni tömeg­gondnoknak fóvárosi jegyző Benyáts Mátyás, perügyelőnek pedig Nagy Dá­niel tiszti alügyész neveztetvén ki — a’ nevezett adósnak hitelezői Komárom vár­megyének szabad kir. Rév-Komárom városában folyó 1841. évi november 18 án tartandó törvényszéke eleibe olly hozzátétellel összehivatatnak, hogy mind­azok, kik a’ csődületi tömegből bármelly jogczimmel valamit követelnek, a’ kitű­zött határidőre keresetüket szükséges bizonyítványokkal ellátva okvetetten beadják, mert a’ később beadandó követeléseikre nézve nem fognak meghallgatatni. Mi is honszerte köztudomásul tétetik. C105) Váhl Ignácz (8) elleni csődp. Hunap Eger dec. 2. 1841. 34608. 1841. Heves és K. Szolnok t. e. vármegyék polgári törvényszéke néhai Váhl Ignácz javai ellen folyó 1841. eszt. dec. adikán kezdendő csődpert határozván, a’nevezett csődper perügyelőjévé Babics István tiszti alügyvédjét, tömeggondnokká pedig hevesi gyógyszeres Heldenberg Móriczot nevezvén ki — egyszersmind ezen intézkedését törvényes jogvédlési figyelmeztetésből ország­szerte közhírré tétetni rendelte. (91) Kobalt örökösei — Vlasits A. Högl C. (3) el. csődp. Hunap Pest dec. 13. 1841. 32198. 1841. Szabad kir. Pest városa törvényszéke által, minekutána Kobalt C. örökösei Vlasits A. Högl C. kebelbeli nagykereskedők fizetésbeli tehetlenségöket bejelentették, minden hitelezőiknek csődje elrendeltetvén, pelügyelőül Tóth L­ő­­rincz hites ügyvéd kineveztetett, és az illető hitelezők összehívására folyó 1841. évi dec. 13-a határidőül kitüzetett. A’ mi is szinte a’ hitelezők szokott figyelmeztetése tekintetéből közhírré tétetik. 168* 711

Next