Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-23 / 85. szám

fejizet kezébe, nem véve ki onnan a' népet is. A’ sajtó születését tehát az általános föl világosodás hajnala gyanánt köszön­thetjük. A’ sajtó föltalálásával Némethen dicsek­szik, áldásaiban több nyugati ’s éjszaknyugati országok kevélykednek; mi pedig csak azt mondhatjuk, hogy mi sem alszunk már, és a’ sajtót középszerűleg használgat­­juk. De honfiak­ azon ponton vagyunk , hogy nemleges állásunkból egy félrelépést tegyünk, a’ mi nem válandik szégyenünkre az európai népcsalád előtt. Kliegl fölfede­zését értem itt, melly a’ sajtó történetében bizonyosan ne­vezetes leend. Kliegl gépet gondola ki, melly emberi ke­zeket pótolva, gyorsan, fáradatlanul és biztosan dolgo­­zandik, eredményül pedig gyorsabban és olcsóbban kiál­lított lapokat és könyveket nyujtand. — Nem itt van he­lye elmondanom: minő nyereség az ránk ’s az emberi­ségre, ha a’ könyvkiállitásnak gyors és olcsóbb módja ta­­láltatik föl, tudják ezt mind azok, kik a’ kor­­mozgalmai­tól egészen hátra nem maradtak; csupán azt szándékom az olvasó közönség emlékezetébe visszahozni, hogy a’ Kliegl-könyv ügyébeni fölszólitás nem hangzott el sike­­retlenül íróink füleiben. A’ Kliegl-könyv tehát kijövend, arra szolgálandó, hogy tiszta jövedelméből Kliegl úr ké­pessé tétessék osztógépének bevégzésére, melly czélból 400 pengő frtnyi öszveg előlegeztetett is neki. Uraim! közhaszon és némi nemzeti hír forog itt kérdésben; ’s mi nem tudunk kételkedni, hogy találkozandanak elegen, kik a’ pillanat fontosságát elismerve, sietendenek az ügyhöz járulni, annál inkább, minthogy itt nem is áldozatról van szó, hanem olly cseréről, melly a’ nyújtott értékért más hasonbecsű értéket nyújt. Nem másra szólitunk fel ugyanis, uraim és lelkes hölgyek, mint hogy Boroztas­sátok be becses neveiteket a’ Kliegl-könyv előfizetői kö­zé, mellyet érdekessé ’s közhasznúvá tenni literatoraitok föladata. — A’ Kliegl-könyv első kötete már szerkeszt­ve és szedés alatt van; a’ következő iró urak lépnek föl benne adományaikkal: Császár Ferencz, b. Eötvös Jó­zsef, Pulszky Ferencz, gr. Majláth János, Ney, Medve Imre, Jablanczy Ignácz, Szeberényi Lajos, Antonovics, Kiss Antal, Tárkányi Béla, Nagy, Lanka Gusztáv, Ke­­resztury József, Ilosvay Rudolf, Vidor Emil, Gerő Imre, Gyalokai Antal, Eckstein, Sujánszky, Garay, Vajda, Zsoldos Ignácz.—Előfizetésgyűjtésre az ügy minden ba­rátja, nevezetesen pedig a’ következő urak kéretnek meg: Abaujban: Bárczay Mihály, Jakabfalvy András. Aradon: Balázs Albert tbiró, Fábián Gábor, Sárosi Gyula. Árvában: Zmeskál. Baján: Sebők József. Bakonybél­b­en: Briedl Fidél. Barsban: Koszto­lányi Péter. Beszterczebányán: Révay Gusztáv. Bécsben: Nagy Károly, Fülöp Sámuel, Jászay Pál. Békésben: Szombathelyi Antal. Biharban: Jakab M. levéltárnok, Neupauer János. Borsodban: Sze­mere Bertalan Csanádban: Sánta Sándor. Debre­­czenben: Szűcs István, Péczely József, Balásházy. Egerben: Joó János. Esztergomban: Birkés End­re, Bősze János. Eperjesen: Pulszky Ferencz. Fe­­jérvárott: Cserna főügyvéd. Gömörben: Szabó Ist­ván, Bodon Antal. Gyöngyösön: Schné László. Győ­rött: Kovács Pál, Czuczor Gergely, Csacskó Imre, Il­lés János. Hontban: Fehérváry Miklós. Jászbe­rényben: Petes Pál, Barcsik Márton. Komáromban: Beöthy Zsigmond, Hetényi János. Kecskeméten: Csányi János hites ügyvéd. Kolozsvárott: Krizbay, Brassai Sámuel, Méhes Sámuel, Szentiványi Mihály. Kunságon: Illés János. Kőszegen: Gyurász Ádám. Krassóban: Pelczel Ágoston. Liptóban: Szentivá­nyi Ödön. Mármarosban: Szaplonczay József. Mis­­kolczon: Szontagh Gusztáv. Mos­on­y vármegyében: Major Pál hites ügyvéd. Munkácson: Dohovics Va­zul. Nagy-Becskereken: Rónay Móricz főjegyző. Nagy- Enye­den: Vajda Dániel, Szász Károly. Nagy- Kőrösön: Varga János. Nógrádban: Sréter János alispán. Ny­it­rá­ban: Batthyányi Ferdinand. Pápán: Tarczy Lajos. Pécsett: Scitovszky Márton, Haaz Mi­hály prof. ur. Pozsonyban: Szlemenics Pál, a’ Hír­nök szerkesztősége. Rohonczon : Klauzál Imre. Sá­­r­ospatakon: Somosy János, Soltész Dániel. Selme­­czen: Horváth József. Somogyban: Záborszky Ala­jos, Csorba József. Sopronyban: Király József pro­fessor. Stettner Lajos. Szabadkán: Zomborcsevics. Szabolcsban: Ferenczy Lajos. Szatmárban: Ko­vács Lajos, Ujfalusy József. Szegeden: Horváth Czi­­ril, Osztrovszky József. Szegszárdon: Augusz An­tal. S­z­i­g­e­t­e­n: (Mármarosban) Lugosy József. Szom­bathelyen: Nagy János főtiszt. Temesben: Ormos László, Urbányi Lőrincz. Tolnán: Varga István. T­o­­rontálban: Bárány Ágoston. Trencsinben: Ull­­man László. Turóczban: Újhelyi Gábor. Ugocsá­­ban: Abonyi, Butykay Menhárt. Ungvárott: Kovács Károly, Balog Vincze. Váczott: Ordódy Pál hites ügy­véd. Verőczében: Sloblik Márton, Móth Endre (Té­nyen). Veszprémben: Zsoldos Ignácz. Zalában: Krainer Imre, Tolnay Károly. Zemplénben: Kazin­czy Gábor. — Vajda Péter.­­ Fővárosi újdonságok. Múlt szombaton ő ész kir. főherczegsége a’ nádor, számos egyházi és világi méltóságok jelenlétében tévé le az itteni megyeház egyik ujonan épült szárnyának alapkövét. A’ főherczeg , Festetics és Berényi grófok kíséreté­ben jött, ’s a’ főispáni helytartó által velős beszéddel fogadtatott, mellyet viszonozni méltóztaték. Az ez alkalommal szétosztott ’s az alapkőbe is letett em­lékirat (megyei főjegyző Nagy István ur munká­ja) igen érdekes történeti rajzát adja Pest megye gyüléstartási viszontagságainak. — Jövő hó ele­jén a’ téli hangversenyek sorát, mellyek özöné­­re adjon isten békeséges türelmet, a’ testvérvá­rosi hangászegyesület előadásai fogják megkez­deni. Az igazgató választmány már taval ipar­kodott, az alapszabályok czélszerű módositása ál­tal az intézet irányát nemesíteni, ’s ez által, ámbár nem olly hamar fog intézet találtatni, mellynek a’ minden oldalról támadt ízetlenségek ellenében annyi­szor kellett volna a’tűzpróbát kiállani, épen azok­nak kegyét és pártfogását volt szerencsés megnyer­ni , kikben leginkább bízott, ’s épen akkor pártolta­­tik legbuzgóbban, midőn néhány kifordított orpheu­­sok annak egy pár erőtetett vonással szeretnék vég­nótáját hegedülni. — Nem régiben pár érdekes mun­ka hagyá el a’sajtót: Balassovics ABC és magyar iskolája 15 táblán, mellynek első kiadását már Edvi Illés Pál is — nálunk ebben minden esetre tisztes auctoritás — mint igen czélszerűt és hasznost a’ szülők és tanítók figyelmébe ajánlá. A’ másik ugyan­azon szerzőtől: „Olvasókönyv,a melly azon növen­dékek számára van szerkesztve, kik az elemi tanu­lást bevégzék, és szellemi kiképzésükre előkészíttet­nek. Ára az első könyvnek 50 kr, a’ másodiké 24 kr p. p. Ennek második része még az idén meg fog jelenni és czélszerű iskolakönyveink szűkében egy igen érezhető és nevezetes szükséget pótolni. —­­ Nagy Ignácz „Szinműtár“-a 25-ik füzete is megje­lent. Tartalma: „Nemes és polgár,“ vigj. 5 felv. Seribe után forditá Dobrossy. A’ 26-ik füzet egy érdekes újdonsággal még e’ hó folytában fog megje­lenni. — November 7-kén a’ híres bécsi Strauss hallatja magát az itteni városi nagyobb redutterem­ben. Tehát a’magyarokat is amúgy németesen meg fogja tánczoltatni! Isten neki, vigadjunk! Mint halljuk, a’ reduttermek bérlője, kinek tetemes ál­dozatába került a’ „Walzerheros“ hurokra kerítése, többféle pompás készületekkel akarja meglepni ven­dégeit , kik bizonyosan el nem fognak maradni, mert mit nem adna a’ pesti azért, hogy Strausst hallhat­ta ? Rebesgetik, hogy ez alkalommal Guerra lovai franczia quadrillet fognak tánczolni, mellyhez, mint műértőktől hallottuk, nem kevesebb ügyesség­gel és könnyűséggel bírnak, mint sok, nappal rőfösködő, estve pedig courbetirozó szagos­­kendős bolti l­on. 714 Megyei dolgok. S­z. Fejérvár. Jóslatom teljesült. October 18- kán főispáni elnöklet alatt megkezdtük évnegyedes marcalis gyűlésünket, mellynek főtárgyául a’ házi adó csiklandós kérdése vala kitűzve. Főrangú megyei birtokosaink szokatlan nagy számmal jelentek meg. Felolvastatván az e’ tárgyban munkálkodó küldöttség abbéli véleménye, miszerint akkorra véli e’ kérdés eldöntését halasztandónak, midőn a’ megyék belső szerkezetének elrendezése megtörténendik, és igy nem hiszi eljöttnek még az időt, hogy a’ nemesség a’ házi adónak terheiben részesüljön. — Perczel Miklós e’ véleményt homlokegyenest ellenkezőnek nyilvánitá az e’ tárgyban ugyanezen küldöttség ál­tal a’ f. é. júliusi közgyűlésre beadott véleménynyel, mellyben nyíltan kimondatik, hogy a’ küldöttség el­jöttnek hiszi az időt, hogy a’ házi adót egy részben a’nemesség viselje, annál is inkább, mivel már 1832-ben az országgyűlési követeknek Fejér megyé­ben illy értelmű utasítás adatott, és csak az arány­nak kidolgozására kért további kiküldetést; a’ kül­döttséget következetlenséggel vádolá, és adandó fel­világosításra felszólitá. E’ felhívásra 8-an a’ kül­­döttségi tagok közül, nevezetesen: F. I., H. L., M. L., M. J., M. L., S. L. és S. G., kik kö­zé magamat is számitom , magokat igazolólag felszólaltak, és kijelentvén, hogy ez utóbbi véle­mény készítésében részt nem vettek, sőt a’ főispán által f. hó 16-kán kitűzött szolgabiróválasztás ügyé­ben , 15-kén, midőn e’ tárgy a’ küldöttség néhány tagjai által tanácskozás alá vétetett, elfoglalva lé­vén , részt nem is vehettek; nézeteiket azonban, mi­szerint a’ küldöttségnek a’ megyei végzés következ­tében az arányról kell vala véleményt adni, és igy midőn a’ már eldöntött kérdésbe, itt e az idő, hogy házi adót fizessünk? — újra beléereszkedett, ’s azt felforgatta, a’ megye végzése ellen cselekedett, ké­sőbb a’ küldöttségben kijelentették; de ellenkezésük a’ véleményhez szorosan ragaszkodó tagok által, kik a’ „praesentes concludunt“-tal álltak elő , nem méltányoltatván, nehogy következetlenség szinében álljanak a’ nagy közönség előtt, ’s ez által politicai hitek tisztaságát a’ közvéleményben koczkáztassák, küldöttségi hivatalukról lemondottak. Gr. Z. Ö. megvallá , hogy ő részt vett a’ vélemény kidolgozá­sában ; ő a’ megyei végzést úgy érti, hogy nem volt még eldöntve: itt e az idő, hogy a’ házi adóban ré­szesüljünk? az pedig parlamentaris elv, hogy a’ je­lenlevők végeznek. — A’ lemondás elfogadtatott, és a’ többek által megrótt, okokkal épen nem támoga­tott laconicus vélemény vitatás alá vétetett. Most lett csak erős tusa: a’ fizetni nem akaró gazdagok egy része a’ szegénység palástja alá takargató tu­lajdon érdekeit, mintha házi adó iránti ellenszenve egyedül az úgyis felette terhelt szegény nemesség megmentésére czélozna, kinek már záloglevelénél egyebe úgysem maradt, mert hisz a’ gazdagok, ha ezreket kellene is, könnyebben fizetik; más része kimondá nyíltan , hogy az utóbbi országgyűléseken az adózó népnek adott olly nevezetes concessiók után — a’ csirke és tojás elengedését értvén—mert a’ töb­bi concessiókból, különösen a’ füstpénznek ezüstre emeléséből, közvetlen nem igen sok haszon háram­lóit az adózó népre — épen nem találja sem igazsá­gosnak, sem törvényesnek, hogy a’ nemesség a’há­zi adó terhének egy részét is az adózó nép helyett magára vállalja. Voltak e’ vélemény képviselői­nek apróbb satellesei is, kik közül egyik a’ pesti hidat említvén , szalonna­ megkezdéséről regélt a’ nemességnek, mig egy másik a’ humnusoknál kez­­dé dictióját, 18 százados magyar alkotmányról be­szélt , Werbőczyt és Szegedyt láván segítségül; és végre meg akard mutatni, de ugyancsak meg nem mutatá, hogy a’házi adónak a’nemesség által is részben viselése a’ természetes igazsággal ellenke­zik !! — Azoknak részéről, kik a’ házi adó mellett voltak, az örök igazság csalhatatlan elvén kívül, hogy mindenki azon arányban viselje a’ status ter­heit , a’ melly arányban jótéteményiben részesül, mind azon fontos okok fölhordattak, mellyek e’ tárgy­ban történet, észtan, törvényesség és nemzeti ha­szon szempontjából valaha mondattak; de mindezek az ellenvéleményüekre legkisebb hatással sem vol­tak. Hosszas küzdés után a’ házi adó ügye egy időre eltemettetett. Reméljük azonban, föltáma­dása annál dicsőbb leend. Másnap néhány tiszti jelentések után a’ kir. városok szavazati ügyében munkálkodó küldöttség véleménye került szőnyegre, mellyel a’városok szavazatának az országgyűlés el­rendezésével szoros egybefüggése végett, egyszer­smind egy országgyűlés-elrendezési terv adatott elő, mellynek fölolvasása után gr. K. Gy. indít­ványt tön, hogy ezen ügy tárgyaltatása azon időre, mikor az országgyűlés küszöbén leszünk, elhalasz­­tandó volna, melly indítványhoz S. L. csak azt kiváná hozzáadni, hogy a’ küldöttség által kidol­gozott országgyűlés-elrendezési terv kinyomatnék, ’s a’ tárgygyal leendő megismerkedés végett a’ megyei nemesség között kiosztatnék. — Ezen eszme egy résznél a’ BR. közül felette heves ellenzésre ta­lált. Több gyanusitgatások után, mellyek jelen gyű­lésünkben különösen napi­renden voltak, gróf Z. Ö. nyíltan kimondá , hogy ő az érdeklett terv kinyomtatásában , mellyel csak ki nem elégíthető igények ébresztetnek, valamint más reformatori tö­rekvéseiben is a’ boldogító uraknak — minket ér­tett , kik haladni kivánunk — lázadási irányt lát; hogy az országban már is anarchia van, bizonyítják ezt a’ szatmári 12 pontok ’s a’ borsodi levél; illyféle változtatások az alkotmányt gyökerestől felforgat­ják , — látjuk a’ lengyeleket, mire juttatók a’ nagy hazafiak ’stb. — Gróf C. J. is nyilatkozott a’ küldöttség tervének kinyomtatása ellen, és miután annak haszontalanságát megmutatni igyekezett vol­na , beszédét ezen szavakkal fejezé be: „Nisi utile est quod facimus, stulta est gloria.“ — Illyféle ex­­pectoratiók után — bár mindig a’ közügynek kárá­ra — igen természetes , hogy a’ haladási párt részi­ről sem maradtak el a’ szükséges antidotumok. A’ mi ilyen volt a’ beköszöntés, ollyan volt a’ „fogadj’ isten.“ Gr. Z. Ö. ,lázadás“ és, ,anarchia“ ki­tételei keményen megrovatva visszaadattak , és ki­fejtetett: mikép az effélék történeti tan szerint több­nyire a’ turismus szüleményei valónak, — a’ len­gyelekről helytelenül felhozott példa M. L. által történeti adatokból igen jelesen megczáfoltatott; gr. C. J. idézett sententiájával pedig hasonló mó­dom visszatorlás történt, szinte M. L. által. — Inge­rültség fejezte be a’ második napi tanácskozást. Har­madik napon a’ jegyzőkönyv hitelesítésén igen köny­­nyen estünk keresztül; de gróf Z.— D.— indítvá­nyára fölvétetvén a’ borsodi levél, melly a’ papi jó­szágoknak nevelésre és iskolákra fordítását javasol­ja, újra a’legmagasb fokra hágott az ingerültség. Maga az erőteljes stylben irt és számos törvények­kel támogatott levélnek felolvasása már sokakban rossz vért csinált. B. B.— f. m. p., szólt igen érzé­kenyen először a’ tárgyhoz, és indítványt tön: kérnek meg felírás utján koronás fejedelmünket, hogy az egyházat tulajdoni jogaiban pártfogolja; Borsod me­gyének pedig megírandó lenne, hogy ezen törvény­es alkotmány elleni indítványa Fejér megyében visz­­hangra nem talált. —­ Mig né­hányan nyilatkoztak illy értelemben, a’ nagyobb rész között az lett a’ kér­dés: át kelljen e a’ tárgyat tenni küldöttségre, vagy felelet nélkül levéltárba tenni ? — Igen sok beszéd volt minden részről, ’s a’sok beszéd közt elég gúny, elég csípősség is. Különösen fölingertették a’ levél mellett szólókat B.— v. k. állításai, hogy azon le­véltől minden igaz hazafi keble felborzad, hogy a

Next