Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-10-23 / 85. szám
fejizet kezébe, nem véve ki onnan a' népet is. A’ sajtó születését tehát az általános föl világosodás hajnala gyanánt köszönthetjük. A’ sajtó föltalálásával Némethen dicsekszik, áldásaiban több nyugati ’s éjszaknyugati országok kevélykednek; mi pedig csak azt mondhatjuk, hogy mi sem alszunk már, és a’ sajtót középszerűleg használgatjuk. De honfiak azon ponton vagyunk , hogy nemleges állásunkból egy félrelépést tegyünk, a’ mi nem válandik szégyenünkre az európai népcsalád előtt. Kliegl fölfedezését értem itt, melly a’ sajtó történetében bizonyosan nevezetes leend. Kliegl gépet gondola ki, melly emberi kezeket pótolva, gyorsan, fáradatlanul és biztosan dolgozandik, eredményül pedig gyorsabban és olcsóbban kiállított lapokat és könyveket nyujtand. — Nem itt van helye elmondanom: minő nyereség az ránk ’s az emberiségre, ha a’ könyvkiállitásnak gyors és olcsóbb módja találtatik föl, tudják ezt mind azok, kik a’ kormozgalmaitól egészen hátra nem maradtak; csupán azt szándékom az olvasó közönség emlékezetébe visszahozni, hogy a’ Kliegl-könyv ügyébeni fölszólitás nem hangzott el sikeretlenül íróink füleiben. A’ Kliegl-könyv tehát kijövend, arra szolgálandó, hogy tiszta jövedelméből Kliegl úr képessé tétessék osztógépének bevégzésére, melly czélból 400 pengő frtnyi öszveg előlegeztetett is neki. Uraim! közhaszon és némi nemzeti hír forog itt kérdésben; ’s mi nem tudunk kételkedni, hogy találkozandanak elegen, kik a’ pillanat fontosságát elismerve, sietendenek az ügyhöz járulni, annál inkább, minthogy itt nem is áldozatról van szó, hanem olly cseréről, melly a’ nyújtott értékért más hasonbecsű értéket nyújt. Nem másra szólitunk fel ugyanis, uraim és lelkes hölgyek, mint hogy Boroztassátok be becses neveiteket a’ Kliegl-könyv előfizetői közé, mellyet érdekessé ’s közhasznúvá tenni literatoraitok föladata. — A’ Kliegl-könyv első kötete már szerkesztve és szedés alatt van; a’ következő iró urak lépnek föl benne adományaikkal: Császár Ferencz, b. Eötvös József, Pulszky Ferencz, gr. Majláth János, Ney, Medve Imre, Jablanczy Ignácz, Szeberényi Lajos, Antonovics, Kiss Antal, Tárkányi Béla, Nagy, Lanka Gusztáv, Keresztury József, Ilosvay Rudolf, Vidor Emil, Gerő Imre, Gyalokai Antal, Eckstein, Sujánszky, Garay, Vajda, Zsoldos Ignácz.—Előfizetésgyűjtésre az ügy minden barátja, nevezetesen pedig a’ következő urak kéretnek meg: Abaujban: Bárczay Mihály, Jakabfalvy András. Aradon: Balázs Albert tbiró, Fábián Gábor, Sárosi Gyula. Árvában: Zmeskál. Baján: Sebők József. Bakonybélben: Briedl Fidél. Barsban: Kosztolányi Péter. Beszterczebányán: Révay Gusztáv. Bécsben: Nagy Károly, Fülöp Sámuel, Jászay Pál. Békésben: Szombathelyi Antal. Biharban: Jakab M. levéltárnok, Neupauer János. Borsodban: Szemere Bertalan Csanádban: Sánta Sándor. Debreczenben: Szűcs István, Péczely József, Balásházy. Egerben: Joó János. Esztergomban: Birkés Endre, Bősze János. Eperjesen: Pulszky Ferencz. Fejérvárott: Cserna főügyvéd. Gömörben: Szabó István, Bodon Antal. Gyöngyösön: Schné László. Győrött: Kovács Pál, Czuczor Gergely, Csacskó Imre, Illés János. Hontban: Fehérváry Miklós. Jászberényben: Petes Pál, Barcsik Márton. Komáromban: Beöthy Zsigmond, Hetényi János. Kecskeméten: Csányi János hites ügyvéd. Kolozsvárott: Krizbay, Brassai Sámuel, Méhes Sámuel, Szentiványi Mihály. Kunságon: Illés János. Kőszegen: Gyurász Ádám. Krassóban: Pelczel Ágoston. Liptóban: Szentiványi Ödön. Mármarosban: Szaplonczay József. Miskolczon: Szontagh Gusztáv. Mosony vármegyében: Major Pál hites ügyvéd. Munkácson: Dohovics Vazul. Nagy-Becskereken: Rónay Móricz főjegyző. Nagy- Enyeden: Vajda Dániel, Szász Károly. Nagy- Kőrösön: Varga János. Nógrádban: Sréter János alispán. Nyitrában: Batthyányi Ferdinand. Pápán: Tarczy Lajos. Pécsett: Scitovszky Márton, Haaz Mihály prof. ur. Pozsonyban: Szlemenics Pál, a’ Hírnök szerkesztősége. Rohonczon : Klauzál Imre. Sárospatakon: Somosy János, Soltész Dániel. Selmeczen: Horváth József. Somogyban: Záborszky Alajos, Csorba József. Sopronyban: Király József professor. Stettner Lajos. Szabadkán: Zomborcsevics. Szabolcsban: Ferenczy Lajos. Szatmárban: Kovács Lajos, Ujfalusy József. Szegeden: Horváth Cziril, Osztrovszky József. Szegszárdon: Augusz Antal. Szigeten: (Mármarosban) Lugosy József. Szombathelyen: Nagy János főtiszt. Temesben: Ormos László, Urbányi Lőrincz. Tolnán: Varga István. Torontálban: Bárány Ágoston. Trencsinben: Ullman László. Turóczban: Újhelyi Gábor. Ugocsában: Abonyi, Butykay Menhárt. Ungvárott: Kovács Károly, Balog Vincze. Váczott: Ordódy Pál hites ügyvéd. Verőczében: Sloblik Márton, Móth Endre (Tényen). Veszprémben: Zsoldos Ignácz. Zalában: Krainer Imre, Tolnay Károly. Zemplénben: Kazinczy Gábor. — Vajda Péter. Fővárosi újdonságok. Múlt szombaton ő ész kir. főherczegsége a’ nádor, számos egyházi és világi méltóságok jelenlétében tévé le az itteni megyeház egyik ujonan épült szárnyának alapkövét. A’ főherczeg , Festetics és Berényi grófok kíséretében jött, ’s a’ főispáni helytartó által velős beszéddel fogadtatott, mellyet viszonozni méltóztaték. Az ez alkalommal szétosztott ’s az alapkőbe is letett emlékirat (megyei főjegyző Nagy István ur munkája) igen érdekes történeti rajzát adja Pest megye gyüléstartási viszontagságainak. — Jövő hó elején a’ téli hangversenyek sorát, mellyek özönére adjon isten békeséges türelmet, a’ testvérvárosi hangászegyesület előadásai fogják megkezdeni. Az igazgató választmány már taval iparkodott, az alapszabályok czélszerű módositása által az intézet irányát nemesíteni, ’s ez által, ámbár nem olly hamar fog intézet találtatni, mellynek a’ minden oldalról támadt ízetlenségek ellenében annyiszor kellett volna a’tűzpróbát kiállani, épen azoknak kegyét és pártfogását volt szerencsés megnyerni , kikben leginkább bízott, ’s épen akkor pártoltatik legbuzgóbban, midőn néhány kifordított orpheusok annak egy pár erőtetett vonással szeretnék végnótáját hegedülni. — Nem régiben pár érdekes munka hagyá el a’sajtót: Balassovics ABC és magyar iskolája 15 táblán, mellynek első kiadását már Edvi Illés Pál is — nálunk ebben minden esetre tisztes auctoritás — mint igen czélszerűt és hasznost a’ szülők és tanítók figyelmébe ajánlá. A’ másik ugyanazon szerzőtől: „Olvasókönyv,a melly azon növendékek számára van szerkesztve, kik az elemi tanulást bevégzék, és szellemi kiképzésükre előkészíttetnek. Ára az első könyvnek 50 kr, a’ másodiké 24 kr p. p. Ennek második része még az idén meg fog jelenni és czélszerű iskolakönyveink szűkében egy igen érezhető és nevezetes szükséget pótolni. — Nagy Ignácz „Szinműtár“-a 25-ik füzete is megjelent. Tartalma: „Nemes és polgár,“ vigj. 5 felv. Seribe után forditá Dobrossy. A’ 26-ik füzet egy érdekes újdonsággal még e’ hó folytában fog megjelenni. — November 7-kén a’ híres bécsi Strauss hallatja magát az itteni városi nagyobb redutteremben. Tehát a’magyarokat is amúgy németesen meg fogja tánczoltatni! Isten neki, vigadjunk! Mint halljuk, a’ reduttermek bérlője, kinek tetemes áldozatába került a’ „Walzerheros“ hurokra kerítése, többféle pompás készületekkel akarja meglepni vendégeit , kik bizonyosan el nem fognak maradni, mert mit nem adna a’ pesti azért, hogy Strausst hallhatta ? Rebesgetik, hogy ez alkalommal Guerra lovai franczia quadrillet fognak tánczolni, mellyhez, mint műértőktől hallottuk, nem kevesebb ügyességgel és könnyűséggel bírnak, mint sok, nappal rőfösködő, estve pedig courbetirozó szagoskendős bolti lon. 714 Megyei dolgok. Sz. Fejérvár. Jóslatom teljesült. October 18- kán főispáni elnöklet alatt megkezdtük évnegyedes marcalis gyűlésünket, mellynek főtárgyául a’ házi adó csiklandós kérdése vala kitűzve. Főrangú megyei birtokosaink szokatlan nagy számmal jelentek meg. Felolvastatván az e’ tárgyban munkálkodó küldöttség abbéli véleménye, miszerint akkorra véli e’ kérdés eldöntését halasztandónak, midőn a’ megyék belső szerkezetének elrendezése megtörténendik, és igy nem hiszi eljöttnek még az időt, hogy a’ nemesség a’ házi adónak terheiben részesüljön. — Perczel Miklós e’ véleményt homlokegyenest ellenkezőnek nyilvánitá az e’ tárgyban ugyanezen küldöttség által a’ f. é. júliusi közgyűlésre beadott véleménynyel, mellyben nyíltan kimondatik, hogy a’ küldöttség eljöttnek hiszi az időt, hogy a’ házi adót egy részben a’nemesség viselje, annál is inkább, mivel már 1832-ben az országgyűlési követeknek Fejér megyében illy értelmű utasítás adatott, és csak az aránynak kidolgozására kért további kiküldetést; a’ küldöttséget következetlenséggel vádolá, és adandó felvilágosításra felszólitá. E’ felhívásra 8-an a’ küldöttségi tagok közül, nevezetesen: F. I., H. L., M. L., M. J., M. L., S. L. és S. G., kik közé magamat is számitom , magokat igazolólag felszólaltak, és kijelentvén, hogy ez utóbbi vélemény készítésében részt nem vettek, sőt a’ főispán által f. hó 16-kán kitűzött szolgabiróválasztás ügyében , 15-kén, midőn e’ tárgy a’ küldöttség néhány tagjai által tanácskozás alá vétetett, elfoglalva lévén , részt nem is vehettek; nézeteiket azonban, miszerint a’ küldöttségnek a’ megyei végzés következtében az arányról kell vala véleményt adni, és igy midőn a’ már eldöntött kérdésbe, itt e az idő, hogy házi adót fizessünk? — újra beléereszkedett, ’s azt felforgatta, a’ megye végzése ellen cselekedett, később a’ küldöttségben kijelentették; de ellenkezésük a’ véleményhez szorosan ragaszkodó tagok által, kik a’ „praesentes concludunt“-tal álltak elő , nem méltányoltatván, nehogy következetlenség szinében álljanak a’ nagy közönség előtt, ’s ez által politicai hitek tisztaságát a’ közvéleményben koczkáztassák, küldöttségi hivatalukról lemondottak. Gr. Z. Ö. megvallá , hogy ő részt vett a’ vélemény kidolgozásában ; ő a’ megyei végzést úgy érti, hogy nem volt még eldöntve: itt e az idő, hogy a’ házi adóban részesüljünk? az pedig parlamentaris elv, hogy a’ jelenlevők végeznek. — A’ lemondás elfogadtatott, és a’ többek által megrótt, okokkal épen nem támogatott laconicus vélemény vitatás alá vétetett. Most lett csak erős tusa: a’ fizetni nem akaró gazdagok egy része a’ szegénység palástja alá takargató tulajdon érdekeit, mintha házi adó iránti ellenszenve egyedül az úgyis felette terhelt szegény nemesség megmentésére czélozna, kinek már záloglevelénél egyebe úgysem maradt, mert hisz a’ gazdagok, ha ezreket kellene is, könnyebben fizetik; más része kimondá nyíltan , hogy az utóbbi országgyűléseken az adózó népnek adott olly nevezetes concessiók után — a’ csirke és tojás elengedését értvén—mert a’ többi concessiókból, különösen a’ füstpénznek ezüstre emeléséből, közvetlen nem igen sok haszon háramlóit az adózó népre — épen nem találja sem igazságosnak, sem törvényesnek, hogy a’ nemesség a’házi adó terhének egy részét is az adózó nép helyett magára vállalja. Voltak e’ vélemény képviselőinek apróbb satellesei is, kik közül egyik a’ pesti hidat említvén , szalonna megkezdéséről regélt a’ nemességnek, mig egy másik a’ humnusoknál kezdé dictióját, 18 százados magyar alkotmányról beszélt , Werbőczyt és Szegedyt láván segítségül; és végre meg akard mutatni, de ugyancsak meg nem mutatá, hogy a’házi adónak a’nemesség által is részben viselése a’ természetes igazsággal ellenkezik !! — Azoknak részéről, kik a’ házi adó mellett voltak, az örök igazság csalhatatlan elvén kívül, hogy mindenki azon arányban viselje a’ status terheit , a’ melly arányban jótéteményiben részesül, mind azon fontos okok fölhordattak, mellyek e’ tárgyban történet, észtan, törvényesség és nemzeti haszon szempontjából valaha mondattak; de mindezek az ellenvéleményüekre legkisebb hatással sem voltak. Hosszas küzdés után a’ házi adó ügye egy időre eltemettetett. Reméljük azonban, föltámadása annál dicsőbb leend. Másnap néhány tiszti jelentések után a’ kir. városok szavazati ügyében munkálkodó küldöttség véleménye került szőnyegre, mellyel a’városok szavazatának az országgyűlés elrendezésével szoros egybefüggése végett, egyszersmind egy országgyűlés-elrendezési terv adatott elő, mellynek fölolvasása után gr. K. Gy. indítványt tön, hogy ezen ügy tárgyaltatása azon időre, mikor az országgyűlés küszöbén leszünk, elhalasztandó volna, melly indítványhoz S. L. csak azt kiváná hozzáadni, hogy a’ küldöttség által kidolgozott országgyűlés-elrendezési terv kinyomatnék, ’s a’ tárgygyal leendő megismerkedés végett a’ megyei nemesség között kiosztatnék. — Ezen eszme egy résznél a’ BR. közül felette heves ellenzésre talált. Több gyanusitgatások után, mellyek jelen gyűlésünkben különösen napirenden voltak, gróf Z. Ö. nyíltan kimondá , hogy ő az érdeklett terv kinyomtatásában , mellyel csak ki nem elégíthető igények ébresztetnek, valamint más reformatori törekvéseiben is a’ boldogító uraknak — minket értett , kik haladni kivánunk — lázadási irányt lát; hogy az országban már is anarchia van, bizonyítják ezt a’ szatmári 12 pontok ’s a’ borsodi levél; illyféle változtatások az alkotmányt gyökerestől felforgatják , — látjuk a’ lengyeleket, mire juttatók a’ nagy hazafiak ’stb. — Gróf C. J. is nyilatkozott a’ küldöttség tervének kinyomtatása ellen, és miután annak haszontalanságát megmutatni igyekezett volna , beszédét ezen szavakkal fejezé be: „Nisi utile est quod facimus, stulta est gloria.“ — Illyféle expectoratiók után — bár mindig a’ közügynek kárára — igen természetes , hogy a’ haladási párt résziről sem maradtak el a’ szükséges antidotumok. A’ mi ilyen volt a’ beköszöntés, ollyan volt a’ „fogadj’ isten.“ Gr. Z. Ö. ,lázadás“ és, ,anarchia“ kitételei keményen megrovatva visszaadattak , és kifejtetett: mikép az effélék történeti tan szerint többnyire a’ turismus szüleményei valónak, — a’ lengyelekről helytelenül felhozott példa M. L. által történeti adatokból igen jelesen megczáfoltatott; gr. C. J. idézett sententiájával pedig hasonló módom visszatorlás történt, szinte M. L. által. — Ingerültség fejezte be a’ második napi tanácskozást. Harmadik napon a’ jegyzőkönyv hitelesítésén igen könynyen estünk keresztül; de gróf Z.— D.— indítványára fölvétetvén a’ borsodi levél, melly a’ papi jószágoknak nevelésre és iskolákra fordítását javasolja, újra a’legmagasb fokra hágott az ingerültség. Maga az erőteljes stylben irt és számos törvényekkel támogatott levélnek felolvasása már sokakban rossz vért csinált. B. B.— f. m. p., szólt igen érzékenyen először a’ tárgyhoz, és indítványt tön: kérnek meg felírás utján koronás fejedelmünket, hogy az egyházat tulajdoni jogaiban pártfogolja; Borsod megyének pedig megírandó lenne, hogy ezen törvényes alkotmány elleni indítványa Fejér megyében viszhangra nem talált. — Mig néhányan nyilatkoztak illy értelemben, a’ nagyobb rész között az lett a’ kérdés: át kelljen e a’ tárgyat tenni küldöttségre, vagy felelet nélkül levéltárba tenni ? — Igen sok beszéd volt minden részről, ’s a’sok beszéd közt elég gúny, elég csípősség is. Különösen fölingertették a’ levél mellett szólókat B.— v. k. állításai, hogy azon levéltől minden igaz hazafi keble felborzad, hogy a