Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-27 / 86. szám

törvényszék óta hozatván a’ börtönbe , minthogy az ij óta törvényeink szerint mint szü­neti napokon tör- t­ vényszék nem tartaték, természetesen „még ítélő­­­ szék elé sem hozattak.“ Azonban a' megye közön­sége segíteni kívánván ezen hátramaradáson, azt rendelte, hogy a’ tisztviselő', ki rabot kísértet a’ börtönbe, annak szabad vallását mindenkor vele küld­je, a’ várnagy által még a’ törvényszék kezdete előtt a’ tiszti ügyészi hivatalnak kiadandót. Ez történt je­lenleg is a’ fölveendő rabok közül 27-tel, kiknek szabad vallásaiból a’ tiszti ügyészi hivatal az indí­tandó bű­nper kellékeit előre elkészíti, bűn-nyomot keres, kihallgatandó tanukat a’ törvényszékre beren­del, szóval a’ pert előre úgy instruálja, hogy a’tör­vényszék azt végítélettel nehézség nélkül meghalad­hassa. Illyformán ezekről már azt sem lehet elmon­dani, hogy „itélőszék elé nem állíttattak“; mert a’­­rabnak a’ szki­ó által elfogadott szabad vallása, a’ bünpernek a’ tiszti ügyész által előre eszközlött el­készítése az , a­ mit a’ törvényszék jelen szerkezete hiányának pótlására tenni kiván, és ez minden, mit tehet. Azon 17 rab közül, kiknek perei hasonló módon el nem készíttettek , öten külső hatóságoktól kisértetvén át, irományaik a’megye közönségéhez intéztettek, és igy onnét egyenesen a’törvényszék­nek adatnak ki; hat kisebb bűnössel a’ szkiró sza­bad vallás helyett tiszti tudósítást küldvén be , ezek a’tiszti ügyésznek azért nem adattak ki, mivel a’ törvényszék az illynemít tökéletesen világos kisebb vétkeket többnyire a’ rendes perut mellőzésével fe­nyit­ meg;— hat pedig olly kóborló, vagy gyűlési végzés ellen kolduló , kik megyei végzés követke­zésében az illető szai­ó által egy-két héti kényszerí­­tett munkával fenyittetnek. Még hátra van azon 8-ról egy két szót mondani, kik a’ fentebb említett törvény­széktől elitéletlenül maradtak. Ezek közül egy, ki borba kábító szereket kevervén, miután ez által a’ szegény utasokat eszméletöktől megfosztotta, azok­nak pénzét is elorozta, azon okból nem ítéltethetett el; mivel ezen gonoszságot szomszéd (leginkább So­mogy) megyékben is gyakorolván, a’ nyomozások eredményei onnét váratnak; egy, gyújtással fenyege­tő, elme- és szava hiánya miatt nem hallgattathatott ki; két gyilkosnak, két rablónak, két juhtolvajnak hím­pere pedig a’ szükséges bővebb próbák megsze­­rezhetése tekintetéből nem fejeztethetett be. — Ezen rövid jegyzőkönyvi kivonatokból könnyen átláthatja miindenki, ki megyei szerkezetünkkel csak egy kis­sé ismeretes, mennyire érdemli meg megyénk azon nyilvános szemrehányást, hogy „itt az ítélet sokára halad“, hogy a’ rabok közül „számosan találkoznak, kik még ítélőszék elé sem hivattak.“ Lehetnek me­gyéink m­indenikében végrehajtási hiányok, lehetnek visszaélések, különösen létezhettek eddig még in­kább, mig közügyi eljárásainkban az alkotmányos élet intézményeinek leghatalmasabb morális sanctio­­ja, a’ nyilvánosság hiányzott. A’ legújabb időkben ezen nagy hiányt pótolni áldásterjesztve törekedett az időszaki sajtó, azért mindennek, ki ezen tüleke­déséhez segédkezeket nyújt, munkája a’ hon nevé­ben áldott; mert az a'nemzeti haladás eszközlésé­hez , habár porszemnyit is, járult. Állítsa tehát az, ki erőt és hivatást érez keblében , a’ közü­gyekben előforduló visszaéléseket — jöjjenek azok bár ma­gánosoktól, bár testületektől — minden kímélés nél­kül a’ legszigorúbb bíróság, a’közvélemény elé­be; de előbb feleljen magának őszintén: érez e agyá­ban értelmet ezen nem csekély föladásnak elégsége­sen megfelelni, ismeri e municipalis rendszerünk gyengéit és gyöngyeit, bir e törvényeink theoltip is­meretén k’ivül, azoknak tettleges alkalmazásában, a’ törvénykezési rendszerben, úgy különösen az il­lető hatóság szokásaiban elég jártassággal? — Ezen ismeretek nélkül alapos ítéletet hozni soha sem le­szünk képesek; mert gyakorta épen azt fogjuk kár­hoztatni , mi dicséretet érdemelne, és megfordítva. Illy hiba által pedig kétszeres nagy bűnt követünk el, m­er­t egy morális testet a’ közvélemény megro­vásának méltatlanul teszünk ki, és ezen meg nem vesztegethető bíróság megrovásának sajtoló ha­tását gyöngítjük, sőt ismétlések által egészen el­­enyésztetjük. — Még egyet nem hallgathatok el, a’ levelező itt Szombathelyen egy nemesi és polgári casinót említ. Ez szinte olly valótlan állítás. — Igaz ugyan, hogy két casinónk van, de ezek­nek elkülönző jelleme koránsem nemesség, vagy polgárság, mindkettőben vannak nemesek és pol­gárok vegyítve. Ezen társalgási teremeinkben az aristocratai előítéletek vad hydrája nem emelte föl fejét. A’ két casinó egy házban lévén, megkülönböz­tetés okáért szolgák és cselédek szokták ugyan azt, mellyben az évi díj nagyobb, első vagy nemesi casi­­nónak nevezni, és ez lehetett alapja a’ valótlan köz­lésnek, de ezen kifejezés semmi oklevelében elő nem fordul, és hogy a’ többség szelleme is mennyire tá­vol van illy értelmű nemes testületté aljasulni akar­ni, eléggé tanúsítja az , hogy igazgatóját és válasz­tott tagjainak nagy részét polgári rendből választotta. Vajha mindennemű vádaktól olly tisztítva állhatna egyesületünk, mint ezen rárattól, de fájdalommal kell említenem, hogy egy egészen más előítélet szennye csakugyan nyomja egyesületi rövid életünk múlt napjainak emlékét. Ezelőtt néhány évvel egy tudós férfiú, egy műveit, fáradhatlan orvostanár, e’ társaságba nem vétetett föl, mert (szégyen kimon­dani) izraelita volt. Tán remélhetjük azon idők kö­­zelgését, midőn senki, legalább jobbak egyesüle­tének többsége nemhiendi magát jogosítva egy józan és hasznos embertársát prostituálhatni, mert szent érzéseinek kifejezésére a’ sors más szavakat terem­tett. — Sk­abovszky. Királyi városok köréből. Kassa. Azon (röviden már közlött) indítvány, mellyet Baranyay István, mint helyettes polgárnok, ’s a’ választott község az országgyűlési követeknek az egész polgárság általi választása iránt Kassa vá­rosa tanácsának beadott, igy szól: „Tekintetes bel­ső tanács! A’ választott község tölt kebellel ’s való­di hazafiai örömmel szemléli, miképen szeretett édes hazánk majd minden részeiben a’ kifejlődött körül­ményekhez képest javítások történnek, mikép erköl­­csiség, értelm­esség ’s műveltség napról napra tá­­gasb tért vínak ki magoknak, melly üdvös irányban a szabad királyi városok sem maradhatnak hát­ra, azértis rendszerükben a’ kijavítási pályát mi­­nél előbb megkezdeni ezen község szükségesnek és korszerűnek találja, véleményét oda nyilatkoztat­ja tehát, hogy a’ mi javítás ’s előrehaladás városi al­­kotásunkban, élő törvények ’s magányigazak sérelme nélkül, országgyűlésen kívül is eszközölhető, az­­ a’ közjó előmozdítására minél előbb létre hozassék.— Ollyan politicai tárgynak, melly javitást kiván, és­­ országgyűlésen kívül is változtatható , szemelte ki­­ mostanában ezen v.közönség a’ sz. kir. városok ré­széről törvényesen küldeni szokott országgyűlési kö­vetek választását. — Ugyanis a’ törvények, jelesen az 1608-ki coronatio utáni 1-ső czikk a’sz. kir. vá­rosokat, mint országos statust ’s 4-ik rendet kiegé­szítő részükbe teszik az országgyűléseknek, mint ollyanok már legrégibb idők óta országgyűlési köve­teket küldenek ; ezek választási módját azonban a’ törvény sehol sem szabván meg , róla a’ sz. kir. vá­rosok otthon szabadon rendelkezhettek ’s rendelkez­hetnek is. Innen van, hogy jelenleg a’ városi köve­tek választási módja nem mindenütt egyforma: né­­melly városban tudniillik a’ belső tanács minden más befolyás mellőzésével küldi ki az országgyűlési kö­veteket; másutt a’belső tanács által kijelöltek kö­zül a’választott község választ szótöbbséggel, be­vett szokás szerint, és többnyire csak tanácsbeliek ’s tisztviselők közül; néhol, mint nálunk is, az egyik követ a’ választott polgárok közül szokott választat­ni. — Ezen v.község egyébiránt hiszi, hogy a’ most gyakorlatban levő ’s fen körülirt választási mód sem a’ törvények szellemével össze nem hangzó, sem polgáraink élelmességéhez képest nem igazságos ; azonfelül, ez szülte a’ sz. kir. városi követeknek mostani anomalus állását, sőt ha tovább is igy ma­­radand, feszes állásukat még öregbíteni, törvény­­szerű befolyásukat pedig nehezíteni­ fogja; ez szol­gáltatott ürügyet a’ 3-ik rendnek is, a’ városi köve­tektől a’ törvény adta szavazási jogot megtagadni; a’ mit ugyan ezen v.község igazságtalanságnak tekint, mert a’ fenálló törvénynek,ha mindjárt némelly meg­változott körülményeknek tökéletesen meg sem fe­lelne, mig fenáll, hódolni kell; erőszakoskodás pe­dig és önkény törvényhozó testülethez legkevesebbé ülik­ — Hogy tehát követeink jövendőre, kivált mi­dőn a’­­z. kir. városok rendbeszedése forduland elő, hatósabb helyezetre emeltessenek, ezen v.község szükségesnek és hasznosnak vélné, már a’ jövő or­­­szággyűlésre küldendő követeket is, a’ t. ns ügyék példájára, az egész városi polgárság közül minden kijelölés nélkül és az egész városi polgárok öszvege által választatni. Ezt behozni csupán csak tőlünk függ, mert törvény nem tiltja, sőt inkább kívánja, a’ mennyiben sz. kir. városi követekről vagyon szó.; a’ Hármas-könyv 3-ik részének 8-ik czíme szerint pedig a’sz. kir. városokat a’városi polgároknak ösz­­vegei teszik, azért a’ legkegyelmesebb meghivó­ le­­velek is az egész polgári közönséghez szoktak intéz­tetni. — Nem is látja ezen v.község tovább szüksé­gesnek a’ városi polgárokat e’ joguktól még ezután is eltartóztatni, mivel erkölcsiségök, értelmessé­­gök ’s műveltségük annak személyes gyakorlására őket alkalmasakká teszik. — Egész tisztelettel meg­keresi tehát a’ v.község a’ t. b. tanácsot, méltóztas­­sék ezen véleményt elfogadni, és már a’legköze­lebbi országgyűlésre küldendő követeink e’ módoni választása iránt szükséges rendeléseket jóeleve meg­tenni.­ Végre, hogy ezen üdvös változtatás annál hatósabb legyen, igen óhajtható lenne minden szab. kir. városbani közönséges elfogadtatása: azért is czél­­szerűnek vélné ezen v.község, ha a’ t. b. tanács az elfogadás esetére abbeli határozatát minden sz. kir. várossal közleni, ’s követésére felszólítani méltóz­­tatnék; szokott tisztelettel“ ’stb. — Erre szab. kir. Kassa városának tanácsa illy végzést hozott: „Mint­hogy olly változást, melly az egész eddig létező ren­det és századoktól divatozó szokást sarkaiban meg­rendítené; és szükségesképen maga után még más ’s több változásokat vonzana, olly könnyen egysze­rű határozat által tenni ’s behozni nem lehet: ezen inditvány a’jövő országgyűlésre kiküldendő követek­nek adandó utasítás idejére följegyezt­etik. — Költ Kassány ’stb. Mi épen most tűzvén ki fejtegetéseink tárgyaul a’ kir. városok országgyűlési állását ’s belső szerkeze­tüknek szabályozását, mellyet a’ megyék részéről országgyűlésen többször ’s mondhatnék egyhangú­lag kijelentett közvélemény amarra nézve mellőz­­hetlen föltételnek tart: a’ fentebbi közvélemény iránt mellékesen csak néhány szót akarunk szólani. — A’ kir. városok követeinek választási rendszerét törvény nem szabta ki; a’ gyakorlat pedig épen nem egyen­lő ’s nem általános; ’s nem is volna nehéz megmu­tatni , hogy az koránsem állott változatlanul mostani alakjában századokon át, hanem a’ belső tanácsok­nak a’ választott polgárság irányábani hatalmát ne­velő vagy csökkentő körülmények szerint változást, módosítást egyenesen ’s kirekesztőleg városi statútu­mok útján szenvedett (minthogy a’ ús városok ép’ úgy, mint a’ vármegyék törvény által jogosítvák tör­vényekbe nem ütköző statútumokat alkothatni). — Rémlik előttünk, mintha hallottuk volna, hogy sz. kir. Eperjes városa az 1836-ki országgyűlés után határozott valamit a’ követválasztási jog kiterjeszté­séről; de nem hallottuk, hogy e’miatt felsőbb hely­ről rosszalás érte volna. — Ez azonban csak homá­lyos emlékezet; meglehet tévedünk, bizonyos adat nem lévén kezünknél. De sz. kir. Szatmár-Németi városa bizonyosan hozott illy határozást, mellyet lapjainkban is örömmel közlöttünk. Azonban, hogy csak egy adatot említsünk, mennyire különböző e’ részben a’gyakorlat; bátorkodunk az 1836-ki or­szággyűlés naplójára hivatkozni, mellyben föl van jegyezve, hogy sz. kir. Szabadka városa választott polgársága Bács megyei követ Szucsics Károly ur által panaszt ’s folyamodást nyújtott be az ország­gyűlésre az ellen, hogy a’ szabadkai tanács a’ kö­vetválasztási jogot, még a’választott polgárság ki­rekesztésével is, egyenesen és kirekesztőleg ma­gának tulajdonítja, a’mi más városban talán hallat­lan dolog; de sőt sz. kir. Szabadka városának újabb időkben tanúsított szelleménél fogva, magáról e’as városról is hinni merjük, hogy ez 1839-ben már más­képen volt, ’s jövendőben is másképen lesz. — Mi tehát a’mellett, hogy teljes tisztelettel elismerjük, miképen sz. kir. Kassa városa tanácsa tökéletes jog­szerűséggel határozhatott úgy, a’mint határozott, más részről olly véleményben vagyunk, hogy ha a’ vá­lasztó polgárság kívánságát elfogadta volna, teljes­séggel nem lép vala ki a’ statutumhozás törvényes köréből; minthogy a’kir. városok különböző gya­korlata igen szembetünőleg mutatja , hogy a’ városi követválasztás nem szabályozó törvényen , nem ál­talános rendszeren, hanem különböző időkben, sa­ját hatalommal hozott, módosított, változtatott kü­lönböző határozatokból eredetű Egyébiránt is nem lehetne anomáliának nem mondanunk, hogy a’ váro­sok joggal birnak egy diploma által polgári jogokkal felruházni ’s a’ kiváltságolt osztályok soraiba föl­emelni azt, a’ ki polgár nem volt, de ne legyen ha­talmuk a’ polgári jogok legbecsesebbjében részeltet­ni azokat, a’ kik polgárok. — Ennyit jogszerűség te­kintetében; a’ mi pedig a’ dolognak politicai oldalát illeti: legyen jól, legyen rosszul, annyi bizonyos, hogy valahányszor a’ városi követek szavazatjogu­kat sürgetik az országgyűlésen, mindannyiszor a’ körül forog a’ megtámadás, hogy ők nem a’ pol­gárság képviselői. Már nekünk úgy tetszik, hogy ha azt mondhatnák a’városi követ urak: „íme­ mi nem a’ tisztviselői kar, nem a’ zárt körű külső tanács, hanem a’ polgárság képviselői va­gyunk“; követelésük ez által nagy súlyt nyerne , ’s annyit bizonyosan eszközölne, hogy ha majd a’ kir. városok organisatiója országgyűlésen szőnyegre ke­rül: minden esetre több ténylegesebb és határozóbb befolyással bírhatnának az őket legközelebbről ér­deklő kérdés eldöntésében, mint minőre eddigi ta­pasztalás szerint számolhatnak, ha ezen kérdés őket olly állapotban találja, mellyről országgyűléseinken már megszoktuk hallani, hogy ők az ország rendei közé számított királyi városokat (,civium unitas* —mint Werbőczy szól—) nem képviselik. A Szegedről, septemberben *). Városunk­ban és környékünkön a’ néhány hét óta csaknem napirendre jött lopások és gyilkolások, egy részről, személy- ’s vagyonbeli bátorság tekintetében omino­­sus nyugtalansággal töltik el békés lakosaikat, fel­­költvén emlékezetökben azon gyakori félelmes ese­ményeket, millyenekkel tájunkon a’ szűktermésü évek téli napjai, de leginkább éjei bélyegezvék; más részről pedig nem ezen legdicsőbben organizált utczai rendőrségünket jövőre nézve tán kissé komo­lyabb vigyázatra ébresztik. Ez utóbbi körülményt javítási czélból, úgy látszik , már városi tanácsunk *) Történetesen elkésett. .— S­z­e­r­k. 171 * 723

Next