Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-10-27 / 86. szám
törvényszék óta hozatván a’ börtönbe , minthogy az ij óta törvényeink szerint mint szüneti napokon tör- t vényszék nem tartaték, természetesen „még ítélő szék elé sem hozattak.“ Azonban a' megye közönsége segíteni kívánván ezen hátramaradáson, azt rendelte, hogy a’ tisztviselő', ki rabot kísértet a’ börtönbe, annak szabad vallását mindenkor vele küldje, a’ várnagy által még a’ törvényszék kezdete előtt a’ tiszti ügyészi hivatalnak kiadandót. Ez történt jelenleg is a’ fölveendő rabok közül 27-tel, kiknek szabad vallásaiból a’ tiszti ügyészi hivatal az indítandó bűnper kellékeit előre elkészíti, bűn-nyomot keres, kihallgatandó tanukat a’ törvényszékre berendel, szóval a’ pert előre úgy instruálja, hogy a’törvényszék azt végítélettel nehézség nélkül meghaladhassa. Illyformán ezekről már azt sem lehet elmondani, hogy „itélőszék elé nem állíttattak“; mert a’rabnak a’ szkió által elfogadott szabad vallása, a’ bünpernek a’ tiszti ügyész által előre eszközlött elkészítése az , a mit a’ törvényszék jelen szerkezete hiányának pótlására tenni kiván, és ez minden, mit tehet. Azon 17 rab közül, kiknek perei hasonló módon el nem készíttettek , öten külső hatóságoktól kisértetvén át, irományaik a’megye közönségéhez intéztettek, és igy onnét egyenesen a’törvényszéknek adatnak ki; hat kisebb bűnössel a’ szkiró szabad vallás helyett tiszti tudósítást küldvén be , ezek a’tiszti ügyésznek azért nem adattak ki, mivel a’ törvényszék az illynemít tökéletesen világos kisebb vétkeket többnyire a’ rendes perut mellőzésével fenyit meg;— hat pedig olly kóborló, vagy gyűlési végzés ellen kolduló , kik megyei végzés következésében az illető szaió által egy-két héti kényszerített munkával fenyittetnek. Még hátra van azon 8-ról egy két szót mondani, kik a’ fentebb említett törvényszéktől elitéletlenül maradtak. Ezek közül egy, ki borba kábító szereket kevervén, miután ez által a’ szegény utasokat eszméletöktől megfosztotta, azoknak pénzét is elorozta, azon okból nem ítéltethetett el; mivel ezen gonoszságot szomszéd (leginkább Somogy) megyékben is gyakorolván, a’ nyomozások eredményei onnét váratnak; egy, gyújtással fenyegető, elme- és szava hiánya miatt nem hallgattathatott ki; két gyilkosnak, két rablónak, két juhtolvajnak hímpere pedig a’ szükséges bővebb próbák megszerezhetése tekintetéből nem fejeztethetett be. — Ezen rövid jegyzőkönyvi kivonatokból könnyen átláthatja miindenki, ki megyei szerkezetünkkel csak egy kissé ismeretes, mennyire érdemli meg megyénk azon nyilvános szemrehányást, hogy „itt az ítélet sokára halad“, hogy a’ rabok közül „számosan találkoznak, kik még ítélőszék elé sem hivattak.“ Lehetnek megyéink mindenikében végrehajtási hiányok, lehetnek visszaélések, különösen létezhettek eddig még inkább, mig közügyi eljárásainkban az alkotmányos élet intézményeinek leghatalmasabb morális sanctioja, a’ nyilvánosság hiányzott. A’ legújabb időkben ezen nagy hiányt pótolni áldásterjesztve törekedett az időszaki sajtó, azért mindennek, ki ezen tülekedéséhez segédkezeket nyújt, munkája a’ hon nevében áldott; mert az a'nemzeti haladás eszközléséhez , habár porszemnyit is, járult. Állítsa tehát az, ki erőt és hivatást érez keblében , a’ közügyekben előforduló visszaéléseket — jöjjenek azok bár magánosoktól, bár testületektől — minden kímélés nélkül a’ legszigorúbb bíróság, a’közvélemény elébe; de előbb feleljen magának őszintén: érez e agyában értelmet ezen nem csekély föladásnak elégségesen megfelelni, ismeri e municipalis rendszerünk gyengéit és gyöngyeit, bir e törvényeink theoltip ismeretén k’ivül, azoknak tettleges alkalmazásában, a’ törvénykezési rendszerben, úgy különösen az illető hatóság szokásaiban elég jártassággal? — Ezen ismeretek nélkül alapos ítéletet hozni soha sem leszünk képesek; mert gyakorta épen azt fogjuk kárhoztatni , mi dicséretet érdemelne, és megfordítva. Illy hiba által pedig kétszeres nagy bűnt követünk el, mert egy morális testet a’ közvélemény megrovásának méltatlanul teszünk ki, és ezen meg nem vesztegethető bíróság megrovásának sajtoló hatását gyöngítjük, sőt ismétlések által egészen elenyésztetjük. — Még egyet nem hallgathatok el, a’ levelező itt Szombathelyen egy nemesi és polgári casinót említ. Ez szinte olly valótlan állítás. — Igaz ugyan, hogy két casinónk van, de ezeknek elkülönző jelleme koránsem nemesség, vagy polgárság, mindkettőben vannak nemesek és polgárok vegyítve. Ezen társalgási teremeinkben az aristocratai előítéletek vad hydrája nem emelte föl fejét. A’ két casinó egy házban lévén, megkülönböztetés okáért szolgák és cselédek szokták ugyan azt, mellyben az évi díj nagyobb, első vagy nemesi casinónak nevezni, és ez lehetett alapja a’ valótlan közlésnek, de ezen kifejezés semmi oklevelében elő nem fordul, és hogy a’ többség szelleme is mennyire távol van illy értelmű nemes testületté aljasulni akarni, eléggé tanúsítja az , hogy igazgatóját és választott tagjainak nagy részét polgári rendből választotta. Vajha mindennemű vádaktól olly tisztítva állhatna egyesületünk, mint ezen rárattól, de fájdalommal kell említenem, hogy egy egészen más előítélet szennye csakugyan nyomja egyesületi rövid életünk múlt napjainak emlékét. Ezelőtt néhány évvel egy tudós férfiú, egy műveit, fáradhatlan orvostanár, e’ társaságba nem vétetett föl, mert (szégyen kimondani) izraelita volt. Tán remélhetjük azon idők közelgését, midőn senki, legalább jobbak egyesületének többsége nemhiendi magát jogosítva egy józan és hasznos embertársát prostituálhatni, mert szent érzéseinek kifejezésére a’ sors más szavakat teremtett. — Skabovszky. Királyi városok köréből. Kassa. Azon (röviden már közlött) indítvány, mellyet Baranyay István, mint helyettes polgárnok, ’s a’ választott község az országgyűlési követeknek az egész polgárság általi választása iránt Kassa városa tanácsának beadott, igy szól: „Tekintetes belső tanács! A’ választott község tölt kebellel ’s valódi hazafiai örömmel szemléli, miképen szeretett édes hazánk majd minden részeiben a’ kifejlődött körülményekhez képest javítások történnek, mikép erkölcsiség, értelmesség ’s műveltség napról napra tágasb tért vínak ki magoknak, melly üdvös irányban a szabad királyi városok sem maradhatnak hátra, azértis rendszerükben a’ kijavítási pályát minél előbb megkezdeni ezen község szükségesnek és korszerűnek találja, véleményét oda nyilatkoztatja tehát, hogy a’ mi javítás ’s előrehaladás városi alkotásunkban, élő törvények ’s magányigazak sérelme nélkül, országgyűlésen kívül is eszközölhető, az a’ közjó előmozdítására minél előbb létre hozassék.— Ollyan politicai tárgynak, melly javitást kiván, és országgyűlésen kívül is változtatható , szemelte ki mostanában ezen v.közönség a’ sz. kir. városok részéről törvényesen küldeni szokott országgyűlési követek választását. — Ugyanis a’ törvények, jelesen az 1608-ki coronatio utáni 1-ső czikk a’sz. kir. városokat, mint országos statust ’s 4-ik rendet kiegészítő részükbe teszik az országgyűléseknek, mint ollyanok már legrégibb idők óta országgyűlési követeket küldenek ; ezek választási módját azonban a’ törvény sehol sem szabván meg , róla a’ sz. kir. városok otthon szabadon rendelkezhettek ’s rendelkezhetnek is. Innen van, hogy jelenleg a’ városi követek választási módja nem mindenütt egyforma: némelly városban tudniillik a’ belső tanács minden más befolyás mellőzésével küldi ki az országgyűlési követeket; másutt a’belső tanács által kijelöltek közül a’választott község választ szótöbbséggel, bevett szokás szerint, és többnyire csak tanácsbeliek ’s tisztviselők közül; néhol, mint nálunk is, az egyik követ a’ választott polgárok közül szokott választatni. — Ezen v.község egyébiránt hiszi, hogy a’ most gyakorlatban levő ’s fen körülirt választási mód sem a’ törvények szellemével össze nem hangzó, sem polgáraink élelmességéhez képest nem igazságos ; azonfelül, ez szülte a’ sz. kir. városi követeknek mostani anomalus állását, sőt ha tovább is igy maradand, feszes állásukat még öregbíteni, törvényszerű befolyásukat pedig nehezíteni fogja; ez szolgáltatott ürügyet a’ 3-ik rendnek is, a’ városi követektől a’ törvény adta szavazási jogot megtagadni; a’ mit ugyan ezen v.község igazságtalanságnak tekint, mert a’ fenálló törvénynek,ha mindjárt némelly megváltozott körülményeknek tökéletesen meg sem felelne, mig fenáll, hódolni kell; erőszakoskodás pedig és önkény törvényhozó testülethez legkevesebbé ülik — Hogy tehát követeink jövendőre, kivált midőn a’z. kir. városok rendbeszedése forduland elő, hatósabb helyezetre emeltessenek, ezen v.község szükségesnek és hasznosnak vélné, már a’ jövő országgyűlésre küldendő követeket is, a’ t. ns ügyék példájára, az egész városi polgárság közül minden kijelölés nélkül és az egész városi polgárok öszvege által választatni. Ezt behozni csupán csak tőlünk függ, mert törvény nem tiltja, sőt inkább kívánja, a’ mennyiben sz. kir. városi követekről vagyon szó.; a’ Hármas-könyv 3-ik részének 8-ik czíme szerint pedig a’sz. kir. városokat a’városi polgároknak öszvegei teszik, azért a’ legkegyelmesebb meghivó levelek is az egész polgári közönséghez szoktak intéztetni. — Nem is látja ezen v.község tovább szükségesnek a’ városi polgárokat e’ joguktól még ezután is eltartóztatni, mivel erkölcsiségök, értelmességök ’s műveltségük annak személyes gyakorlására őket alkalmasakká teszik. — Egész tisztelettel megkeresi tehát a’ v.község a’ t. b. tanácsot, méltóztassék ezen véleményt elfogadni, és már a’legközelebbi országgyűlésre küldendő követeink e’ módoni választása iránt szükséges rendeléseket jóeleve megtenni. Végre, hogy ezen üdvös változtatás annál hatósabb legyen, igen óhajtható lenne minden szab. kir. városbani közönséges elfogadtatása: azért is czélszerűnek vélné ezen v.község, ha a’ t. b. tanács az elfogadás esetére abbeli határozatát minden sz. kir. várossal közleni, ’s követésére felszólítani méltóztatnék; szokott tisztelettel“ ’stb. — Erre szab. kir. Kassa városának tanácsa illy végzést hozott: „Minthogy olly változást, melly az egész eddig létező rendet és századoktól divatozó szokást sarkaiban megrendítené; és szükségesképen maga után még más ’s több változásokat vonzana, olly könnyen egyszerű határozat által tenni ’s behozni nem lehet: ezen inditvány a’jövő országgyűlésre kiküldendő követeknek adandó utasítás idejére följegyeztetik. — Költ Kassány ’stb. Mi épen most tűzvén ki fejtegetéseink tárgyaul a’ kir. városok országgyűlési állását ’s belső szerkezetüknek szabályozását, mellyet a’ megyék részéről országgyűlésen többször ’s mondhatnék egyhangúlag kijelentett közvélemény amarra nézve mellőzhetlen föltételnek tart: a’ fentebbi közvélemény iránt mellékesen csak néhány szót akarunk szólani. — A’ kir. városok követeinek választási rendszerét törvény nem szabta ki; a’ gyakorlat pedig épen nem egyenlő ’s nem általános; ’s nem is volna nehéz megmutatni , hogy az koránsem állott változatlanul mostani alakjában századokon át, hanem a’ belső tanácsoknak a’ választott polgárság irányábani hatalmát nevelő vagy csökkentő körülmények szerint változást, módosítást egyenesen ’s kirekesztőleg városi statútumok útján szenvedett (minthogy a’ ús városok ép’ úgy, mint a’ vármegyék törvény által jogosítvák törvényekbe nem ütköző statútumokat alkothatni). — Rémlik előttünk, mintha hallottuk volna, hogy sz. kir. Eperjes városa az 1836-ki országgyűlés után határozott valamit a’ követválasztási jog kiterjesztéséről; de nem hallottuk, hogy e’miatt felsőbb helyről rosszalás érte volna. — Ez azonban csak homályos emlékezet; meglehet tévedünk, bizonyos adat nem lévén kezünknél. De sz. kir. Szatmár-Németi városa bizonyosan hozott illy határozást, mellyet lapjainkban is örömmel közlöttünk. Azonban, hogy csak egy adatot említsünk, mennyire különböző e’ részben a’gyakorlat; bátorkodunk az 1836-ki országgyűlés naplójára hivatkozni, mellyben föl van jegyezve, hogy sz. kir. Szabadka városa választott polgársága Bács megyei követ Szucsics Károly ur által panaszt ’s folyamodást nyújtott be az országgyűlésre az ellen, hogy a’ szabadkai tanács a’ követválasztási jogot, még a’választott polgárság kirekesztésével is, egyenesen és kirekesztőleg magának tulajdonítja, a’mi más városban talán hallatlan dolog; de sőt sz. kir. Szabadka városának újabb időkben tanúsított szelleménél fogva, magáról e’as városról is hinni merjük, hogy ez 1839-ben már másképen volt, ’s jövendőben is másképen lesz. — Mi tehát a’mellett, hogy teljes tisztelettel elismerjük, miképen sz. kir. Kassa városa tanácsa tökéletes jogszerűséggel határozhatott úgy, a’mint határozott, más részről olly véleményben vagyunk, hogy ha a’ választó polgárság kívánságát elfogadta volna, teljességgel nem lép vala ki a’ statutumhozás törvényes köréből; minthogy a’kir. városok különböző gyakorlata igen szembetünőleg mutatja , hogy a’ városi követválasztás nem szabályozó törvényen , nem általános rendszeren, hanem különböző időkben, saját hatalommal hozott, módosított, változtatott különböző határozatokból eredetű Egyébiránt is nem lehetne anomáliának nem mondanunk, hogy a’ városok joggal birnak egy diploma által polgári jogokkal felruházni ’s a’ kiváltságolt osztályok soraiba fölemelni azt, a’ ki polgár nem volt, de ne legyen hatalmuk a’ polgári jogok legbecsesebbjében részeltetni azokat, a’ kik polgárok. — Ennyit jogszerűség tekintetében; a’ mi pedig a’ dolognak politicai oldalát illeti: legyen jól, legyen rosszul, annyi bizonyos, hogy valahányszor a’ városi követek szavazatjogukat sürgetik az országgyűlésen, mindannyiszor a’ körül forog a’ megtámadás, hogy ők nem a’ polgárság képviselői. Már nekünk úgy tetszik, hogy ha azt mondhatnák a’városi követ urak: „íme mi nem a’ tisztviselői kar, nem a’ zárt körű külső tanács, hanem a’ polgárság képviselői vagyunk“; követelésük ez által nagy súlyt nyerne , ’s annyit bizonyosan eszközölne, hogy ha majd a’ kir. városok organisatiója országgyűlésen szőnyegre kerül: minden esetre több ténylegesebb és határozóbb befolyással bírhatnának az őket legközelebbről érdeklő kérdés eldöntésében, mint minőre eddigi tapasztalás szerint számolhatnak, ha ezen kérdés őket olly állapotban találja, mellyről országgyűléseinken már megszoktuk hallani, hogy ők az ország rendei közé számított királyi városokat (,civium unitas* —mint Werbőczy szól—) nem képviselik. A Szegedről, septemberben *). Városunkban és környékünkön a’ néhány hét óta csaknem napirendre jött lopások és gyilkolások, egy részről, személy- ’s vagyonbeli bátorság tekintetében ominosus nyugtalansággal töltik el békés lakosaikat, felköltvén emlékezetökben azon gyakori félelmes eseményeket, millyenekkel tájunkon a’ szűktermésü évek téli napjai, de leginkább éjei bélyegezvék; más részről pedig nem ezen legdicsőbben organizált utczai rendőrségünket jövőre nézve tán kissé komolyabb vigyázatra ébresztik. Ez utóbbi körülményt javítási czélból, úgy látszik , már városi tanácsunk *) Történetesen elkésett. .— Szerk. 171 * 723