Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-07-10 / 55. szám
*LJL -1 Szombat SSt Julius 10. 1841 Megjelen e’ hirlap minden héten kétszer : szerdán ésszombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy egy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Lapjainkból a’ második félévre, sőt az első félév második kiadásából is folyvást teljesszámu példányokkal szolgálhatunk. — Kik lapjainkat az ausztriai örökös tartományokba járatni kívánnák, méltóztassanak— felsőbb rendelés szerint — az illető postahivatal által rendelésüket a’ bécsi főpostahivatalnál megtenni. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Védelemmód.) Adakozások pesti vakok intézetére. Érdem és köszönet. (iparegyesületi ügy.) Fővár.asd. Megyei dolgok. (Hevesi gyűlés vége, nemességi kérdés, m. gazd. egy. pártolása, statárium.) Turócz,(közgyűlési részletek.) Közép-Szolnok (tisztujitás.) Rövid közlések, megyékből: Közép-Szolnok (a’ várt egyetértés megzavarodik.) Pozsony (limitatio, táblabirák választ.) Nógrád, Bars, (aratási gyűlések.) Veszprém (három uj szolgabiróság esküitek nélkül rendszerítetik.) Esztergom, (limitatio, indítványok kiváltságok ellen és népképviseletre.) Alsó-Fejér, (tisztválaszt., vegyes házasság.) Királyi városok köréből: Bártfa (Hrabovszky alapítvány, magyarosodás iskolában, városban.) Kir. városokból Gyűr (tisztúyitás.) Kassa inditv. választási rendszerről). Korpona (kir. biztos). Nyilatkozás Lukács György a’ váradi nemesek hadnagyának. Egyveleg. Nógrádi leányiskolák. Figyelmeztetés. Külföldi napló. Éjszakamerikai egy. tartományok. Német- Svédhon. Török határszélek. Értekező: Szegények ügyvédei Just K József: Országútokról id. Zeyk Dániel. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. és ap. kir. felsége Hadáry Antal magy. kir. udv. cancellariai titoknokot Sz. István kir. rendjének czímernökévé, —Zirty Károly titoknokot ugyanazon rend írnokává kinevezni, — Pillér József eszéki sóbeszedőt pedig nyugalmazni kegyelmesen méltóztatott. (H.k.) Ő felsége a’ császárné és királyné Reviczky Szidónia grófnőt palota-dámává méltóztatott kegyelmesen kinevezni. (Bécsi Ujs.) Halálozás. Nógrád vármegye első alispánja ifj. Huszár József jul. 6-kán 37 éves korában hosszas betegeskedés után nveshalálozott. Elhunytot édes atyjával, nejével szül. Madách Mária aszszonynyal, két kiskorú magzatival, testvéreivel és tiszttársaival egész Nógrád kesergi, mellynek kebelében minden jók között áldott maradand emlékezete. "Vezérczikk. (Védelemmód.) Mondok, hogy némelly kérdést kell megfejteni, miután Nyáry Pál indítványát a’ védelem iránt elvben jónak vallottuk. — És pedig legelőbb is szükség ,megvizsgálni : nem haladja e ezen indítvány a’ törvényhatóságok statutumi jogának körét?— Mi erre teljes meggyőződésből ,,nem“-mel felelünk. Okaink következők: Nincs positiv törvény, mellyet ez indítvány elfogadása sértene. A’ törvényhatóságoknak pedig alkotmányos jogaikhoz tartozik, törvénynyel nem ellenkező statútumot alkotni; tartozik pedig kétszeresen: midőn isten és természet törvényével, sőt a’ positiv törvények szellemével is egybehangzókig az igazságszolgáltatás érdekében alkotják.Bármenynyire felcsigázzuk is emlékezőtehetségünket, nem tudunk törvényt, melly a’ büntetőjogilag vádlottaktól a’ védelmet megtagadná; ellenben mindenütt világosan kifejezve találjuk törvényeinkben az óvatosságot, melly gondoskodni parancsol, hogy az ártatlan ne büntettessék. Idézhetnénk e’ részben igen sok törvényeket, ha meg nem emlékeznénk, hogy nem könyvet, hanem hírlapot írunk, mellynek körébe a’ cathedraticus fejtegetés nem tartozhatik. Azért csak kettőről teszünk említést. Egyik az 1514: 13. czikkely; ezt azért idézzük, mert olly időben hozatott, mellyben Dózsának dühöngő csordái felforralták a’szenvedélyeket, mig a’ törvényhozók szellemi hangulata sokat hasonlítana ahoz, mellyet az 1831-ki borzasztó események után egy megye rögtönzött törvényszékeinél tapasztalánk; ’s az illy hangulatban hozott törvény mégis azt mondja: „gondoskodni kell, hogy ártatlanok ne büntettessenek!“ Ám gondoskodjatok, hahogy védelmet nem engedtek! A’ szőrszálhasogató casuistica korában, midőn angyali tanárok egész Miautokat írtak a’ kérdésről: hány angyal tánczolhat egy tűhegyen a’ nélkül, hogy egymásba ütközzék? ám a’ casuisticus korban a’ Rota Romana kérdést kapott az egyházi törvényszékektől: valljon ha megtörténnék, hogy az ördög törvényszék elébe kerülne, kellene e neki védelmezőt engedni ? miután tudva van, hogy egész lénye vétek és gonoszság. ’S a’ kérdés „igen“-nel fejteték meg; mert — úgy mondának — a’ beszámításnak az ördögnél is lehet fokozata: igazság szerint tehát tőle sem lehet megtagadni a’ védelmezőt. — Valóban még a’ legjobb törvény is emberi mű; emberi műre pedig isten kezétől van feljőve a’ tökélytelenségnek bélyege. Megközelíthetjük végetlenségen át a’ tökélyt,’s e’végetlenség nemünknek nemeslevele, de el soha nem érhetjük. Azért még a’ legbölcsebb törvények, kezeltessenek bár olly bírák által, minőket csak az arany képzelgés ismer , sem lesznek képesek eszközleni, hogy az ártatlanság néha véteknek ne lássék, ’s a’ törvény súlyos keze ártatlant is ne sújtson. De ép’ ezért kötelesség óvatosnak lenni, ép’ ezért kell mindent, mi a’ büntetőjog fő czéljával, a’ bűnösnek büntetésével megegyezik, segédül venni, hogy a’ tévedés legalább minél gyérebb legyen; és pedig tévedhetünk ártatlant bűnösnek és lehet a’ bűnöst bűnösebbnek tartva tévednünk. — És ezért van szükség a’ védelemre. „Adsit regula peccatis, quae poenas irroget aequas, ne scutica dignum horribili sectare flag ello“, mint a’költő szól. A’másik törvény, mellyet idézni akarunk, az 1791. 41 t. sz., és jól jegyezzük meg, az 1791-ki törvények azok, a mik a’ büntetőjogi eljárást ideiglen szabályozák. Itt s e’ czikkben pedig megengedtetik, hogy a’ kik József császár büntetőjogi rendeletei (Sanctio criminalis) szerint fogságra ítéltettek, legyenek bár nemesek avvagy nem etlenek, ügyvédek vagy a’ tiszti ügyész által, kinek a’ pártfogás kötelességében áll, ügyöknek uj fölvételét sürgethessék, ’s ha tetszik, magokat újólag is védelmezhessék. Itt tehát ki van mondva az ügyvédválasztásnak, ki van mondva a’ védelemnek ’s védelmezésnek .törvényessége; nem is lehet pedig ellenvetni, hogy ez csupán a’ „Sanctio criminalis“ szerint elitéltekrőlszól; mert a’mit a’törvényhozás ezektől nem vélt megtagadhatni, még kevesbbé tagadhatná meg azoktól, kik sem e’ szerint, sem más szerint még el nem itélvék; a’ minthogy a’ tek. kir. táblának lapjaink 20-ik számában közlött ítélete a’ védelem ’s védelmező hiányát csakugyan hibának, fogyatkozásnak ’s törvénytelenségnek vette, ámbár az ott szóban forgó eset sem volt a’ „Sanctio criminalis“ szerint ítélve; ’s ha valaki ellenvetné, hogy ott írott perről, itt pedig csak rövid eljárásról van szó, kérnek, emlékezzék meg, mikint a’ törvény lelke, melly az ártatlanokat a’ büntetéstől óvni akarja, véleményünket a’ rövid eljárással végezni szokott ügyekre nézve még inkább erősiti; mert az írott perek némelly eseteiben a’ fölebbvitel egy biztosítékkal többet nyújt a’ törvény czéljának elérésére; de amazok minden biztosítékban megfogyatkozvak. Ha mindezekhez hozzáveszszük, miképen az 1836: 10. ez. 5-ik §-a az önkénytőli mentesség elvét, a’ földesúri viszonyokon túl is, minden tekintetben kimondotta: ennek tehát alkalmazása a’ törvényhatóságoknak kötelességükben áll; ha megfontoljuk, hogy a’ megyék, a’ törvény korlátain belől, tisztviselőikre ’s törvényszékeikre nézve organikus szabályozásokat folyvást gyakorolnak, sőt még itt dolgozó, amott magány-fogházak épitgetésével a’ büntető-rendszeren gyökeres módosításokat jogszerűn tesznek, lehetlen meg nem győződnünk, hogy Nyáry Pál főjegyző úr indítványa a’ törvényhatóságok hatalomkörébe tartozik. — Most már önkint következik a’ második kérdés: mikint történjék a’ védelmezés? — Igénytelen nézetünk szerint mi ekként látjuk a’ két végpontot. Minden megyének főügyésze vádló, legyen hát minden megyének első alügyésze, vagy váltogatva alügyészeinek egyike védlő, és soroztassanak ezen védlők sorába más ügyvédek is, kik ez emberbaráti szolgálatra magokat önkint kötelezik, ’s hűséget és törvényességet esküvel fogadva , midőn a’ vádlottat védelmezik, egyszersmind önmagokat az ügyvédi hivatás magasabb polczára, nemesebb részébe fölküzdik, és föl magokkal a’ polgári társaságban olly nagy fontosságú ügyvédi kart, mellynek tekintetét a’ pervadászó zug-rabulák naponkint mélyebbre sűlyesztik. És legyen bár igy, legyen a’ tiszti ügyészekre szorítva, a’mint a’vádló ügyész jelen van a’törvényszéken, úgy legyen jelen a’védlő is (kit, ha többen vannak, naponkint a’ törvényszék elnöke jelelhet ki); ez aztán magától teendő, vagy az elnökit nek benyújtandó kérdések által épp úgy, mint a’ vádló, befolyással lehet a’ vallatások vezetésére, kérést tehet az iránt, mit az igazság kipuhatolására szükségesnek lát; és miután a’ vallatások bevégezték, ’s vádját a’ vádló szóval előterjeszté, a’ védlő viszont szóval rögtön védelmet mond , és a’ törvényszék ítél. Ez a’ javaslat nadir-pontja, mert fel van téve, hogy a’ védlő a’ vádlottal, vallomásának hitelesítése előtt nem beszél. — A’ z e n it h - pontot pedig igy gondolnék: mihelyt bűngyanú miatt letartóztatás végett valaki a’ megye házához behozatik, a’ várnagy, vagy porkoláb, vagy mikint nevezik, midőn a’ foglyok lajstromába beírja, egyszersmind megkérdi: van e ügyvéde? ’s ha van, azt külön rovatba följegyzi; ha nincs, fölolvassa, szabad választás végett, előtte a’ védlő ügyészek lajstromát, ’s a’ nyomban bejegyzendő választásról a’ törvényszék elnökét, a’ vádló tiszti főügyészt ’s a’ választott védlőt értesíti; ha pedig a’ fogoly választani nem akarna, e’ körülményt az elnöknek tudtul adja, a’ ki védlőt rendelem. — Ezzel a’ védlőnek joga, sőt kötelessége származik, a’ vádirományokat megtekinteni, a’ fogolylyal szólani, a' mentő tanúkról ’s védeszközökről gondoskodni, hol a’ törvény engedi, kezességre-bocsátást eszközleni, különben pedig gonddal lenni, hogy az ügy eldöntése ne késleltessék, és midőn az ítélet órája elközelgetett, védelmezni a’ vádlottat, mikint fentebb mondottuk. — E’két végpont között forog nézetünk szerint az alkalmazás. Mi az utolsót fogadnék el. Vannak, kik ellenvetik, hogy ha vallomásának hitelesítése előtt a vádlott ügyvédjével tanácskozandik," hitelesbekor minden mást visszahúzand. De mi ez ellenvetést nem találjuk igen fontosnak. Alapszik az némi bizalmatlanságon, melly az „ügyvéd“ szó alatt egy szőrszálhasogató furfang-tabulát képzel, ki a’ vádlottnak majd mindenféle rossz tanácsot ad; azonban midőn az illy gyanúsítást általában lehetlen nem rosszalló, midőn lehetlen meg nem győződni, hogy az institutiónak, mellyről most szólunk, hasznai között ama’ jótékony hatáson túl, mit az igazságszolgáltatásra gyakorlana, talán épen az ügyvédi kar jellemének nemes kifejtése a’ mellékhatások legfontosbika: csak azt legyen szabad kérdenünk, miképen áll ez ellenvetés olly helyütt, hol a’ vádlottak gyakorlott bünhősök köze, mintegy vétek, ármány és hazugság iskolájába záratnak , ’s ez ellen nem bizodalmatlankodunk; de a’ műveit ügyvéd ellen, ki eskü mellett szolgál, ki felett a’ nyilvánosság őrködik, kinek becsületét minden nemtelen lépésektől szeplőtelen épségben tartani , élte szerencséjének érdekében áll; egy illy férfiú elleni bizodalmatlanságból tagadjuk meg azt, mit az örök igazság, isten törvénye követel! Aztán hiába, uraim! hozzá kell szoknunk a’ gondolathoz, hogy a’ faggató-rendszer fölött, melly vallomások kicsikarására épiti az igazságszolgáltatást, ép’ az igazságszeretettel karöltve járó szelíd erkölcsiség ma holnap bizonyosan palozát törend. — Lám! az angol-szász népfajnál Európában úgy, mint a’ világ többi részeiben, korlátlanul divatozik az elv, hogy a’ vádlott nem csak minden megszorítás nélkül tanácskozhatik ügyvédjével, de még a’ bíró által világosan is figyelmeztetik , hogy vallani vagy nem vallani, ’s a’ kérdésekre felelni vagy nem felelni, avvagy úgy felelni, mikint legjobbnak látja, teljes szabadságában áll; hogy hallgatás vagy nem-vallás miatt semmi sérelemtől nem tarthat, ’s azért beszédeit jól megfontolja, nehogy magának ártalmára legyen; mind e’ mellett is az igazság ép’ úgy, sőt talán bizonyosabban kisül, mint azon országokban, hol minden törekvés a’ bűn vallomásnak kicsikarására intéztetik; és személy- ’s vagyonbeli bátorlét is képes az egyenvonalt akármelly nemzettel kiállani. Bár nézzük, ha úgy tetszik, Angliát. Egy részről a’ közszabadságnak tág köre, a’ birtokegyenetlenség, a’ nagyvárosok és számtalan gyárok; más részről az idegeneknek minden világrészekből összesereglése, kiknek sem útlevélre nincs szükségük, sem az országból ki nem utasittathatnak,— mind ez mennyire növeli a’ vétkek számának lehetségét!’s mégis a’ közbátorság és törvényes rend ép’ úgy fentartatik, mint másutt akárhol, 109