Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-07-10 / 55. szám

*LJL -1 Szombat SSt Julius 10. 1841 Megjelen e’ hirlap minden héten kétszer : szerdán és­­szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben.­­ Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’s egy egy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Lapjainkból a’ második félévre, sőt az első félév második kiadásából is folyvást teljesszámu példányokkal szolgálhatunk. — Kik lapjainkat az ausztriai örökös tartományokba járatni kívánnák, méltóztassanak— fel­sőbb rendelés szerint — az illető postahivatal által rendelésüket a’ bécsi főpostahivatalnál megtenni. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Véde­lemmód.) Adakozások pesti vakok intézetére. Érdem és kö­szönet. (iparegyesületi ügy.) Fővár.­asd. Megyei dolgok. (He­vesi gyűlés vége, nemességi kérdés, m. gazd. egy. pártolása, statárium.) Turócz,(közgyűlési részletek.) Közép-Szolnok (tiszt­­ujitás.) Rövid közlések, megyékből: Közép-Szolnok (a’ várt egyetértés megzavarodik.) Pozsony (limitatio, táblabirák vá­laszt.) Nógrád, Bars, (aratási gyűlések.) Veszprém (három uj szolgabiróság esküitek nélkül rendszer­ítetik.) Esztergom, (limi­­tatio, indítványok kiváltságok ellen és népképviseletre.) Alsó-Fe­jér, (tisztválaszt., vegyes házasság.) Királyi városok köréből: Bártfa (Hrabovszky alapítvány, magyarosodás iskolában, város­ban.) Kir. városokból Gyűr (tisztúyitás.) Kas­s­a inditv. vá­lasztási rendszerről). Korpona (kir. biztos). Nyilatkozás Lu­kács György a’ váradi nemesek hadnagyának. Egy­veleg. Nógrádi leányiskolák. Figyelmeztetés. Külföldi napló. Éjszakamerikai egy. tartományok. Német- Svédhon. Török határszélek. Érte­kező: Szegények ügyvédei J­u­s­t K J­ó­z­s­e­f: Országútokról id. Zeyk Dániel. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. és ap. kir. felsége Hadáry Antal magy. kir. udv. cancellariai titoknokot Sz. István kir. rendjének czímernökévé, —Zirty Károly titoknokot ugyanazon rend írnokává kinevezni, — Pillér József eszéki só­­beszedő­t pedig nyugalmazni kegyelmesen méltóz­­tatott. (H.k.) Ő felsége a’ császárné és királyné Reviczky Szi­dónia grófnőt palota-dámává méltóztatott kegyelme­sen kinevezni. (Bécsi Ujs.) Halálozás. Nógrád vármegye első alispánja ifj. Huszár József jul. 6-kán 37 éves korában hosszas betegeskedés után nveshalálozott. Elhuny­tot édes atyjával, nejével szül. Madách Mária asz­­szonynyal, két kiskorú magzatival, testvéreivel és tiszttársaival egész Nógrád kesergi, mellynek kebelé­ben minden jók között áldott maradand emlékezete. "Vezérczikk. (Védelemmód.) Mondok, hogy némelly kérdést kell megfejteni, miután N­y­á­­ry Pál indítványát a’ védelem iránt elvben jónak vallottuk. — És pedig legelőbb is szükség ,meg­vizsgálni : nem haladja e ezen indítvány a’ törvény­­hatóságok statutumi jogának körét?— Mi erre teljes meggyőződésből ,,nem“-mel felelünk. Okaink kö­vetkezők: Nincs positiv törvény, mellyet ez indít­vány elfogadása sértene. A’ törvényhatóságoknak pedig alkotmányos jogaikhoz tartozik, törvénynyel nem ellenkező statútumot alkotni; tartozik pedig két­szeresen: midőn isten és természet törvényével, sőt a’ positiv törvények szellemével is egybehangzókig az igazságszolgáltatás érdekében alkotják.Bármeny­nyire felcsigázzuk is emlékezőtehetségünket, nem tudunk törvényt, melly a’ büntetőjogilag vádlottak­tól a’ védelmet megtagadná; ellenben mindenütt vi­lágosan kifejezve találjuk törvényeinkben az óvatos­ságot, melly gondoskodni parancsol, hogy az ártat­lan ne büntettessék. Idézhetnénk e’ részben igen sok törvényeket, ha meg nem emlékeznénk, hogy nem könyvet, hanem hírlapot írunk, mellynek körébe a’ cathedraticus fejtegetés nem tartozhatik. Azért csak kettőről teszünk említést. Egyik az 1514: 13­­. czik­­kely; ezt azért idézzük, mert olly időben hozatott, mellyben Dózsának dühöngő csordái felforralták a’szenvedélyeket, mig a’ törvényhozók szellemi han­gulata sokat hasonlítana ahoz, mellyet az 1831-ki borzasztó események után egy megye rögtönzött törvényszékeinél tapasztalánk; ’s az illy hangu­latban hozott törvény mégis azt mondja: „gon­doskodni kell, hogy ártatlanok ne büntet­te­ssenek!“ Ám gondoskodjatok, h­ahogy védelmet nem engedtek! A’ szőrszálhasogató casuistica korá­ban, midőn angyali tanárok egész Miautokat ír­tak a’ kérdésről: hány angyal tánczolhat egy tűhe­gyen a’ nélkül, hogy egymásba ütközzék? ám a’ ca­­suisticus korban a’ Rota Rom­an­a kérdést kapott az egyházi törvényszékektől: valljon ha megtörtén­nék, hogy az ördög törvényszék elébe kerülne, kel­lene e neki védelmezőt engedni ? miután tudva van, hogy egész lénye vétek és gonoszság. ’S a’ kérdés „igen“-nel fejteték meg; mert — úgy mondának — a’ beszámításnak az ördögnél is lehet fokozata: igazság szerint tehát tőle sem lehet megtagadni a’ védelmezőt. — Valóban még a’ legjobb törvény is emberi mű; emberi műre pedig isten kezétől van fel­jőve a’ tökélytelenségnek bély­ege. Megközelíthetjük végetlenségen át a’ tökélyt,’s e’végetlenség nemünk­nek nemeslevele, de el soha nem érhetjük. Azért még a’ legbölcsebb törvények, kezeltessenek bár olly bírák által, minőket csak az arany képzelgés is­mer , sem lesznek képesek eszközleni, hogy az ár­tatlanság néha véteknek ne lássék, ’s a’ törvény sú­lyos keze ártatlant is ne sújtson. De ép’ ezért köte­lesség óvatosnak lenni, ép’ ezért kell mindent, mi a’ büntetőjog fő czéljával, a’ bűnösnek büntetésével megegyezik, segédül venni, hogy a’ tévedés legalább minél gyérebb legyen; és pedig tévedhetünk ártatlant bűnösnek és lehet a’ bűnöst bűnösebbnek tartva té­vednünk. — És ezért van szükség a’ védelemre. „Adsit regula peccatis, quae poenas irro­­get aequas, ne scutica dignum horribili sec­tare flag ello“, mint a’költő szól. A’másik törvény, mellyet idézni akarunk, az 1791. 41 t. sz., és jól jegyezzük meg, az 1791-ki törvények azok, a mik a’ büntetőjogi eljárást ideiglen szabályozák. Itt s e’ czikkben pedig megengedtetik, hogy a’ kik József császár büntetőjogi rendeletei (Sanctio criminalis) szerint fogságra ítéltettek, legyenek bár nemesek avvagy nem etlenek, ügy­védek vagy a’ tiszti ügyész által, kinek a’ pártfogás kötelességében áll, ügyöknek uj fölvételét sürgethessék, ’s ha tetszik, magokat újólag is védelmezhessék. Itt tehát ki van mondva az ügyvédválasztásnak, ki van mondva a’ védelemnek ’s védelmezésnek .törvényessége; nem is lehet pedig ellenvetni, hogy ez csupán a’ „Sanctio criminalis“ szerint elitéltekről­­szól; mert a’mit a’tör­vényhozás ezektől nem vélt megtagadhatni, még ke­­vesbbé tagadhatná meg azoktól, kik sem e’ szerint, sem más szerint még el nem itélvék; a’ minthogy a’ tek. kir. táblának lapjaink 20-ik számában közlött íté­lete a’ védelem ’s védelmező hiányát csakugyan hi­bának, fogyatkozásnak ’s törvénytelenségnek vette, ámbár az ott szóban forgó eset sem volt a’ „Sanctio criminalis“ szerint ítélve; ’s ha valaki ellenvetné, hogy ott írott perről, itt pedig csak rövid eljárásról van szó, kérnek, emlékezzék meg, mikint a’ törvény lel­ke, melly az ártatlanokat a’ büntetéstől óvni akarja, véleményünket a’ rövid eljárással végezni szokott ügyekre nézve még inkább erősiti; mert az írott pe­rek némelly eseteiben a’ fölebbvitel egy biztosíték­kal többet nyújt a’ törvény czéljának elérésére; de amazok minden biztosítékban megfogyatkozvak. Ha mindezekhez hozzáveszszük, miképen az 1836: 10­­. ez. 5-ik §-a az önkénytőli mentesség elvét, a’ föl­desúri viszonyokon túl is, minden tekintetben kimon­dotta: ennek tehát alkalmazása a’ törvényhatóságok­nak kötelességükben áll; ha megfontoljuk, hogy a’ megyék, a’ törvény korlátain belől, tisztviselőikre ’s törvényszékeikre nézve organikus szabályozásokat folyvást gyakorolnak, sőt még itt dolgozó­, amott magány-fogházak épitgetésével a’ büntető-rendsze­ren gyökeres módosításokat jogszerűn tesznek, le­­hetlen meg nem győződnünk, hogy Nyáry Pál fő­jegyző úr indítványa a’ törvényhatóságok hatalom­körébe tartozik. — Most már önkint következik a’ második kérdés: mikint történjék a’ védelmezés? — Igénytelen nézetünk szerint mi ekként látjuk a’ két végpontot. Minden megyének főügyésze vádló, le­gyen hát minden megyének első alügyé­sze, vagy váltogatva alügyészeinek egyike védlő, és soroz­­tassanak ezen védlők sorába m­ás ügyvédek is, kik ez emberbaráti szolgálatra magokat önkint kötelezik, ’s hűséget és törvényességet esküvel fogadva , mi­dőn a’ vádlottat védelmezik, egyszersmind önmago­­kat az ügyvédi hivatás magasabb polczára, nemesebb részébe fölküzdik, és föl magokkal a’ polgári társa­ságban olly nagy fontosságú ügyvédi kart, mellynek tekintetét a’ pervadászó zug-rabulák naponkint mé­lyebbre sűlyesztik. És legyen bár igy, legyen a’ tiszti ügyészekre szorítva, a’mint a’vádló ügyész jelen van a’törvényszéken, úgy legyen jelen a’védlő is (kit, ha többen vannak, naponkint a’ törvényszék elnöke je­lelhet ki); ez aztán magától teendő, vagy az elnök­it nek benyújtandó kérdések által épp úgy, mint a’ vádló, befolyással lehet a’ vallatások vezetésére, kérést tehet az iránt, mit az igazság kipuhatolására szükségesnek lát; és miután a’ vallatások bevégez­­ték, ’s vádját a’ vádló szóval előterjeszté, a’ védlő viszont szóval rögtön védelmet mond , és a’ törvény­szék ítél. Ez a’ javaslat nadir-pontja, mert fel van téve, hogy a’ védlő a’ vádlottal, vallomásának hite­lesítése előtt nem beszél. — A’ z e n i­t h - pontot pe­dig igy gondolnék: mihelyt bűngyanú miatt le­tartóztatás végett valaki a’ megye házához behoza­­tik, a’ várnagy, vagy porkoláb, vagy mikint nevezik, midőn a’ foglyok lajstromába beírja, egyszersmind megkérdi: van e ügyvéde? ’s ha van, azt külön ro­vatba följegyzi; ha nincs, fölolvassa, szabad válasz­tás végett, előtte a’ védlő ügyészek lajstromát, ’s a’ nyomban bejegyzendő választásról a’ törvényszék elnökét, a’ vádló tiszti főügyészt ’s a’ választott véd­­lőt értesíti; ha pedig a’ fogoly választani nem akar­na, e’ körülményt az elnöknek tudtul adja, a’ ki véd­lőt rendelem­. — Ezzel a’ védlőnek joga, sőt köte­lessége származik, a’ vádirományokat megtekinteni, a’ fogolylyal szólani, a' mentő tanúkról ’s védeszkö­­zökről gondoskodni, hol a’ törvény engedi, kezes­­ségre-bocsátást eszközleni, különben pedig gonddal lenni, hogy az ügy eldöntése ne késleltessék, és mi­dőn az ítélet órája elközelgetett, védelmezni a’ vád­lottat, mikint fentebb mondottuk. — E’két végpont között forog nézetünk szerint az alkalmazás. Mi az utolsót fogadnék el. Vannak, kik ellenvetik, hogy ha vallomásának hitelesítése előtt a vádlott ügyvéd­jével tanácskozandik," hitelesbe­kor minden mást visszahúzand. De mi ez ellenvetést nem talál­juk igen fontosnak. Alapszik az némi bizalmatlansá­gon, melly az „ügyvéd“ szó alatt egy szőrszálhaso­gató furfang-tabulát képzel, ki a’ vádlottnak majd mindenféle rossz tanácsot ad; azonban midőn az illy gyanúsítást általában lehetlen nem rosszalló, midőn lehetlen meg nem győződni, hogy az institutiónak, mellyről most szólunk, hasznai között ama’ jótékony hatáson túl, mit az igazságszolgáltatásra gyakorlana, talán épen az ügyvédi kar jellemének nemes kifejté­se a’ mellékhatások legfontosbika: csak azt legyen szabad kérdenünk, miképen áll ez ellenvetés olly helyütt, hol a’ vádlottak gyakorlott bünhősök köze, mintegy vétek, ármány és hazugság iskolájába zá­ratnak , ’s ez ellen nem bizodalmatlankodunk; de a’ műveit ügyvéd ellen, ki eskü mellett szolgál, ki fe­lett a’ nyilvánosság őrködik, kinek becsületét min­den nemtelen lépésektől szeplőtelen épségben tarta­ni , élte szerencséjének érdekében áll; egy illy férfiú elleni bizodalmatlanságból tagadjuk meg azt, mit az örök igazság, isten törvénye követel! Aztán hiába, uraim! hozzá kell szoknunk a’ gondolathoz, hogy a’ faggató-rendszer fölött, melly vallomások kicsikará­sára épiti az igazságszolgáltatást, ép’ az igazságsze­retettel karöltve járó szelíd erkölcsiség ma­ holnap bizonyosan palozát törend. — Lám! az angol-szász népfajnál Európában úgy, mint a’ világ többi részei­ben, korlátlanul divatozik az elv, hogy a’ vádlott nem csak minden megszorítás nélkül tanácskozh­atik ügyvédjével, de még a’ bíró által világosan is figyel­meztetik , hogy vallani vagy nem vallani, ’s a’ kér­désekre felelni vagy nem felelni, avvagy úgy felel­ni, mikint legjobbnak látja, teljes szabadságában áll; hogy hallgatás vagy nem-vallás miatt semmi sé­relemtől nem tarthat, ’s azért beszédeit jól megfon­tolja, nehogy magának ártalmára legyen; mind e’ mellett is az igazság ép’ úgy, sőt talán bizonyosab­ban kisül, mint azon országokban, hol minden tö­rekvés a’ bűn vallomásnak kicsikarására intéztetik; és személy- ’s vagyonbeli bátorlét is képes az egyen­­vonalt akármelly nemzettel kiállani. Bár nézzük, ha úgy tetszik, Angliát. Egy részről a’ közszabadságnak tág köre, a’ birtokegyenetlenség, a’ nagyvárosok és számtalan gyárok; más részről az idegeneknek minden világrészekből­ összesereglése, kiknek sem útlevélre nincs szükségük, sem az országból ki nem utasittathatnak,— mind ez mennyire növeli a’ vétkek számának lehetségét!’s mégis a’ közbátorság és tör­vényes rend ép’ úgy fentartatik, mint másutt akárhol, 109

Next