Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-08-07 / 63. szám
Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ftpostán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Babona és kuruzsolás.) Haraszty Simu: Fővárosi njd. Megyei dolgok. Veszprém (az ujdon rendszerített sz.bírák helyettesittetnek, esküdtek iránt fölirás, ujonczállításnáli visszaélések vizsgálatának eddigi eredménye). Bihar (katonai gyakorlati központosítás elleni felírás, elelmi szűkölködés, iskolaügy). Sáros (non petita excusatio és egy kis egyenvonal). Rend közlés Temesből. Vidéki levéltár ez a. Gömör (csetnekvölgyi életrajz). S. A. Ujhely (bizonyságtétel Vályi Lajosnak 33-ik számbani közlése ellen), tíz 11 ni cz (keresztény sakirok). Alvin cz. (vegyes házassági ügy Erdélyben). Nyilvános köszönetek gr. Batthyány Kázmérnak az ág. hitv. tanítók gyűlésétől. Kölföldi napló. Éjszakamerika, Angol-, Francz-, Spanyolhon. Egyveleg. Értekező. Testvérhoni párhuzamok. II. Urbér, Az általános nézetek és m.országi állapotok. Gr. Teleky Domokos. Tiszta és erős akarattanusitás a’ két evang. felekezet egybeolvadása tárgyában. Radványi Miksa. Hivat, tudósit. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Veasú’rcztkk. (Babona és kuruzsolás.) Derekán a’ XIX-ik századnak — mellyel olly nagy elbizottsággal szeretünk a’ felvilágosodás századának hirdetni — a’ XIX-ik század derekán szólni a’ babona-’s kuruzsolásról! — Valljon nem mosolyogsz e, nyájas olvasó, ha akkor, midőn az esz fáklyájának magas fenlobogtánál minden szép fénybe kezd öltözködni, olly néves tárgyról késztünk gondolkozni , melly a’ régen múlt úgynevezett ,sötét századoknak rémszülötte ? De ha e’név, e’tárgy — bármilly avultnak látszassák is különben — még ma is teljes ifjú erőben áll az emberi nemzet legnagyobb osztályánál; ha a’mélyen elágazott, hatalmasan elerősödött gyökér, mellyből nedvet, folytonos tápot szí, mind mai napig kinem irtathatott; ha azt az észnek derekasan égő szövétneke mindeddig ki nem aszalható, bizonyosan nem lesz fölösleges minmagunkat arra figyelmeztetni, hogy a’ béke napjaiban, az észnek egyre erősebben fellobogó mécsénél, van itt is — a’ babona ’s kuruzsolás körül — tenni valónk, van itt is — mint sok másban — irtani, van ültetni ’s ápolni valónk! — Nem czélunk a’babonát, annak terjedését, elhatalmazását, philosophiai vagy épen vallási szempontból felfogva fejtegetni; nem azon töméntelen károkat, ama’ szörnyű ínségeket, miket az az emberi nemzetre, ennek zsenge kora óta napjainkig, majdnem szakadatlanul árasztott, előszámlálni; mindez, azonkívül, hogy itt czélra sem vezetne , túl esik egy rövid czikkecske körén; és pedig túl azért, mert kik sorainkat olvassák, kiktől azokat olvastatni akarjuk , olly jól, sőt nálunknál jobban tudják mindazt, mit e’ tekintetben mondhatnánk; azoknak pedig, kik nem olvasandják, ok! azoknak hiába magyaráznék mindazokat mi, kik kötelességünknek tartjuk a’ napi érdekek ezrei közt, ezer más tárgyra vont értelmet ’s érzelmet első szükségeink ezen egyikére is figyelmeztetni. Hiszen tudjuk mi jól, hogy oda, hol e’ szörnyek szörnyének fészke van, gyenge szavunk nem hathat el; hogy azon néposztály, melly azt vétlen tudatlanságában, ’s igy mondhatnék ,ártatlan együgyüségében, ápolva öleli kopár mellére, szózatunkra nem figyel, hogy arra nem figyelhet. Oh nem ! ’s pedig épen oda szeretnék mi dörögtetni az ész villámsugári közt e’szavakat: „Ember, lásd, mi szörnyet ölelsz ’s ápolsz a’ babonában!44 De, fájdalom! köztünk ’s azon ártatlanul együgyű, vétlenül tudatlan ember között, vastag ködél , sötét fellegfátyol függ , mellyen nem hathat keresztül az ész fáklyájának fénye, nem az ész életadó melege, melly megvína a’ szörnynyel, melly megtörné sokszor és soká csendesen szunnyadó óriási erejét; melly ha felizgattatott, lángfolyamkint sodor magával mindent, mit útjában talál, mellynek, ha nyugtából felzaklattatott, nem elég erős, nem megdönthetien semmi szent! Ti, kik mindezt, sőt többet mondhatnátok a’ babonáról ’s egyik rút magzatáról a’ kuruzsolásról; ti, kiknek hatalmában van, közvetlenül munkálni annak irtására, megtörésére,—ti vegyétek szivetekre javát az emberiségnek, mellynek nevében , ’s mellynek boldogságáért emeljük itt gyenge szózatunkat! — A’ sötétség rút szülötte az, ’s a’ rút sötétségben vert fészket, a’ nap világát irtózza; a’ szenvedelmek nemzették azt, ’s a’szenvedelmeket az ész szövétneke zabolázhatja csak. Oszlassátok el a’ sötétet, melly azt takarja, iparkodjatok feléje közelíteni az értelnesség fáklyavilágával — ’s a’ szörny erejét kiszámithatlan fokozatig nyomtátok alá, melly kicsinyben bár, de szüntelen dulong a’béke olajágai között is! Csak nem régiben— ha emlékeztek a’ P. Hírlap 60. számában felhozott kettős eseményre — közel vala e’ szörny egy helyütt egy ártatlan polgárt becsületétől megfosztani, másutt egy egész falvat lángba borítani! Az illy sanyaruságok megelőzésére fordítsátok figyelmeteket, erőtöket, ti, kik letéteményesei vagytok a’ világosság kincsének , a’ nép bizalmának, a’ nemzet boldogsága e’ nagy, sőt mondhatni legnagyobb tényezőjének. Csepegtessétek mindig és szakadatlanul azon együgyűk szivébe, fejébe a’ tudás forrásának vizeit, az értelmesség szikráit, ’s minden egy illy cseppet mérget, vagy legalább erőölő mákonyt hirdessetek a’ babona, a’ kuruzsolás átkos fészkébe. Hatástok tán hasonló lesz a’ sziklát mosó cseppekéhez; «e ha nem csüggedtek el, kivertétek a’ szörnyet fészkéből, mint a’ vízcsepp kimosta gyakor estével a’ gránitot! Nevelés, oktatás, örökre ’s mindvégig nevelés, oktatás az embernek, a’ föld népének! — E’ szavakkal azonban koránsem akarjuk mondani, mintha salonéletre óhajtanék alkalmasittatni, idomittatni; mintha philosophi tudományosságra akarnék emeltetni a’ népet! E’ közt ’s a’ religio szent elvei, áldásai , tiszta felfogása közt egy részről, az ész ’s ez által az értelem fölvilágositása közt más részről még végtelen nagy a’ távolság. Nem ringattatjuk mi magunkat azon elyzioni édes álmokban, hogy a’ nagy föld minden népe, minden embere hajdan tiszta, világos fővel, szenvedélytelen szívet párosítson. Jól tudjuk mi is, hogy az ember örökre ember, gyarló ember marad , de tudjuk azt is, miszerint minél inkább ügyeltetikívelésére, minél több gond fordittatik oktatására, annál kevesbbé öleli a’ sötétség undorképeit, annál kevesbbé szorítja érzéktelen szivére a’ durva szenvedélyek szörnyű szülöttit; sőt szenvedélyétől megfosztatni nem is akarnak; mert vannak ezek között nemesek, szentek, dicsők, mellyek nélkül nagyot, maradandót ember nem alkothat , mellyek nélkül lelkesedésre nem gyuladhatván, porából ég felé nem emelkedhetik; de e’ szenvedélyeket művelni, fékezni kell. Azt óhajtanék egyedül, hogy az értelmesség birodalma terjesztessék, ’s e’ tekintetben a’ lehető legnagyobb boldogság éressék utól; mert ha boldog azon status, mellynek anyagi érdekei annyira fejlettek, hogy azok jótéteményeiben a’ népességnek — aránylag — legnagyobb része osztozhatik, legboldogabb kétségkívül az, mellynek polgárai az anyagi jólétbeni osztozhatáshoz, értelmi potentiájoknál fogva a’ lehető legnagyobb számmal járulhatnak, így tehát a’ haza közvetlen boldogsága tekintetében óhajtjuk mi a’ népnevelést, a’ népoktatást; mi más szóval épen annyit tesz, hogy az értelmesség terjesztése által akarjuk boldogítani a’ nemzetet alkotó nép lehető legnagyobb osztályát. ’S ezen eszköz közvetlenül a’ ti keretekben van, ti szent szónokok, kikre a’ szent religio tiszta forrásának kulcsa bízva van; ’s a’ tiétekben is — de tudjuk, már csak némileg, ’s fölötte korlátolva, ezer nyomasztó külviszonyaiktól korlátolva — ti szegény tanítók, kikre a’ falusi iskolák gondja bízva van, leginkább pedig a’ tiétekben, hatalmas nagyaink! kik urai vagytok a’ földnek, mellyben a’ babona, a’ kuruzsolás űzi naponta irtózatos játékait; kik, ha kedvetek volna — mint van eszetek — az emberiség nyomortengere felett csak pillanatig bár megállapodni, ’s kisérni gondolataitokkal a’ fonalat, melly a’ sötétség vasszegétől a’ homály-, kétes fény- ’s világosságon keresztül megtalálja dühében az utat, szentelnétek tán kedvtöltésitek csekély megrövidítésével — némellyek valamicskével többet, mások többen néhány batkát — az értelemességnek e’föld népe közötti terjesztésére! Ne higye, ne gondolja senki, hogy a’ fonal, mellyet emliténk, a’ csak képzetben létezhető általános népegyenlőségig, vagy épen tovább még nyúlna fel, oh nem! Ki tiszta, elfogulatlan kebellel olvassa sorainkat, látni fogja, hogy azon fonal egy részről ama’ düh útját jelöli, mellyen a’ babona a’ fölizgatott durva szenvedélyek közt fölvezet a’ legszentebb társulati érdekek szétdulásáig; másfelől pedig azon üdvös irányt, mellynél fogva az értelmesség az ész ragyogásától, a’ világosság többnemű fokozatain át jut el azon sötétbe vert vasszegig, mellynél e’ szörny megkötve vesztegel; ’s hogy amazt szétszakasztatni, emezt előre edzetni óhajtanak, az iránt csak az kétkedhetik, ki sárgakék nagyitó üvegű, pápaszemen olvas át minden sort, minden szót, minden betűt, melly a’ nép értelmességének gyarapítását, hasznos ismereteknek a’ közötti terjesztését tűzé ki tárgyául; csak az kétkedhetik, ki — midőn ,minden nagyainkról nem magasztalólag szólunk — egy sans-culotte-ot lát a’ hátszínben ólálkodni , minden nagy érdemet kigunyoló arczczal, minden társas kötelék szétvágására egy óriási ollóval bőrcsontos, fonnyadt kezeiben!... Ha vannak — ’s pedig vannak, és áldás rájok az emberiség ’s különösen e’ nemzet nevében! — ha vannak mondom — nagyaink közt, kik látják, hogy e’tekintetben is bizony haladnunk kell; ha vannak, kik képesek azon a lelki 4 nyomort felfogni, mellyben népünk legnagyobb osztálya sinlődik, ’s kik e’,lelki 4 nyomor enyhítésére képesek a’ népoktatásról gondoskodni, és ezeknek nem lesz okuk szavainkban rémet, a’babonánál szörnyebb rémet látni! Ezek érezni fogják velünk együtt a’népnevelés, népoktatás legsürgetőbb szükségét; érezni, hogy az értelmesség terjesztésének napja felsütött; — ’s miután nekünk csak a’ gyenge szózat, nekik azonban a’ cselekvés ’s közvetlen hatás ereje, szóval, maga a’tetté válható akarat jutott osztalékul, érezni fogják, hogy mint nekünk tisztünkben áll a’ figyelmeztetés, úgy nekik emberi ’s polgári kötelességökben — a’ cselekvés! — Legközelebb érinteni fogjuk a’ módokat, mellyek — csekély véleményünk szerint — legalkalmasabbak a’ babona ’s kuruzsolás gyengitésére, irtogatására; mert távol vagyunk attól, hogy e* aronoszt gyökerestül kiirthatónak tartanak *). — Haraszthy Samu. (5) Fővárosi újdonságok. Tegnapelőtt a’ művészet baráti ritka ünnepet Lilének. A’ német színházban műkedvelők ,által Bellini Normája,adatott olasz nyelven: hallgató roppant számmal, tetszés általános. Erba Odescalchi márqáisnő személyesité a’ látnokpapnőt; sokáig tartó ’s alig szűnni akaró tapsözön és „éljen44 kiáltások fogadák a’ műkedvelők legjelesbikét, ’s nyíltan kimondhatjuk, ’s osztozik véleményünkben az egész közönség , hogy e’ színpadon kevés művésznő ’s ezek közt sok magát világcsudának tartó és kikürtöltetett celebritás sem felelt meg annyira minden tekintetbeni várakozásnak, mint a’ tisztelt márquisnő, kinek első felvonásban működése valóban minden e’ nemben eddig hallottat felülmúlt,’s a’ legnagyobb köszönettel tartozunk ő nagyságának , hogy noha az erős légvonal ’s előbbi napon tartott betegeskedése, miatt későbben szép szava gyengébb lett, nehogy az előadás csonkítást szenvedjen, mentegetőzés és vonakodás nélkül szerepét köz tetszéssel végigénekelni méltóztatott. Méltó helyet foglalt mellette Uffer kisasszony Adalgisa szerepében: csengő hang, meleg érzés és szabatos játék nem a’kezdő , hanem a’ tökélyhez közel járó művésznőt gyaníttaták. Pallionet Korbur, egyike legkitűnőbb tenoristáinknak, személyesité, Orovesot pedig Vangel ur, olly csudaszép mélyhanggal bíró énekes, minőt még ritkán hallottunk #*), mindketten *) Igazán szólva, különös helyzetben vagyunk, mióta ,,A’ kelet népe“ köztünk megjelent. Tisztelt levelezőink között sokan lesznek, kik tán egy kis nehezteléssel is veendik, hogy leveleiknek bizonyos részei elmaradnak, mikről joggal föltehetők, hogy a’ könyvbirálaton nem fognak találni akadályra. Bocsássanak meg, ha kötve érezzük magunkat az Ígéret által, hogy könyvre hírlappal nem felelünk; de igen természetes, hogy ha ezt annyira terjesztenék, miszerint mind azon tárgyakról ne szóljunk,mikre nézve megtántadtatánk, úgy hírlapunknak vége van; mert semmiről sem szólhatnánk, nevezetesen a’ népneveléssül sem , miről pedig igen sokat ’s igen gyakran kell szólanunk. Engedjenek hát tisztelt levelezőink kérésünknek, hogy addig már, mig a’ dolognak köztünk vége szakad, (hiszen csak egy kissé jobb egészséget adjon isten, 2—3 hét alatt vége szakad) Írjanak úgy, hogy ellenségeink se tulajdonithassanak a’ Pesti Hírlapnak szerkesztője ígéretével ellenkező czélzásokat. Egyébiránt, hogy a’ babonának még mi mindenféle nemei léteznek a’ tudatlanságban tespedő nép között, aztán Haraszthy urat is meg fogja lepni, ha olvassa mai számunkban a’ göllniczi keresztény fakirokróli tudósítást. ■— Szerk. **) Van gél ur a’ nemzeti színház részére akarja magát kiképezni ; sajnálnék, ha ármánykodások visszariasztanák. Annyi bizonyos, hogy jobb bassistára aligha fogunk szert tehetni, bár miként is fognak némelly rekedttorkú hősök ellenmondani. /jN 125