Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-02-17 / 118. szám

leniffeffek ( vivlvm ); a’ hol pedig a’ kormány szá­mot adni nem tartozott, szerintük ott nem volt sza­bad a'nép, ’s az uralkodó tyrannusnak neveztetett, habár szabadságszerető polgár volt is, mint Pisistra­­tus Athene tyrannja, vagy Miltiades a’ Chersone­­stise; mert görög fogalom szerint a’ felelőség a’ szabadságnak egyetlen ellenőre. Igaz, hogy e’ régi felosztás korunknak a’ régiektől annyira eltérő álla­potaira nem alkalmazható , de mégis alig fogunk hi­bázni, hah­ogy azon nemzetet, lenne bár képvisele­ti rendszere szőkébb alapokra épitve , még most is szabadabbnak nevezzük, hol a’ tisztviselők nagy többsége nem a’ középponti hatalomtól függ, azon nemzetet pedig legszabadabbnak, mellynél az ön­­kormányzás testületek által legnagyobb mértékben gyakoroltatik. Azon tekintet, valljon a’ fejedelemvá­lasztás vagy örökösödés útján foglalja e­­l a’ főha­­talmat, e’ részben nem nyom semmit. A’ szabad Spártában a’királyok öröködése volt divatban; a’ pápai birodalmat pedig még eddigelé szabad köztár­saságnak senki sem nevezé. Hogy azonban az önkormányzás mindenütt a’ legjobb kormány legyen, hogy ez által az ország­­czelek mindig legkönnyebben éressenek el , hogy ez a’jó uralkodás észképéhez legközelebb járjon, ezt nehéz volna föltétlenül állítani; annyi azonban bizonyos, hogy az önkormányzás mindig a’ nemzet erkölcsi és politicai kifejtésével megegyezik, ’s az­ért romlott vagy ki nem fejlett nemzeteknél szintolly veszedelmes, vagy legalább haladást gátló , a’ mint élénk, művelt és munkás nemzeteknél a’haladás, jólét’s közboldogságnak legfőbb eszköze; mert fe­lejtenünk nem szabad, hogy a’ szabadság eszköz és nem czél. — A’ hivatalnok-uralkodásnak (bureaucra­­tia), melly a’középpontositással elv­árha­tatlan kapcsolatban áll, ’s mellytől Ma­gyarországot még sokáig mentse meg is­ten, a’mint tőle eddig elő szerencsénkre megóvta, legnagyobb hibája az, hogy a’ kormányt a’ nemzet műveltségi fokával összehangzásba nem hozza; mert azon ellen­vetés, hogy a’ hivatalnokok a’ nemzet egyedeiből kiválasztva, annak műveltségi fokát híven képvise­lik, már csak azért sem bir nyomadékkal, minthogy a’ hivatalnok-uralkodásnak egyik fő jelleme az, hogy kiválólag azokat mozdítja elő, kik a’ középponti ha­talmat ifjúságuk óta szolgálják, belső szerkezetét ismerik, mech­anicai fogásaiban gyakorlottak; szó­val : a’ kormányzásnak betűit könyv nélkül tudják. A’ betű pedig elöli a’ szellemet, a’ szellem a’ betű­nek nem szolgál; ’s igy látjuk, hogy mindenütt, hol a’középpontositás rendszere uralkodik, a’hivatal­nokok a’ néptől különvált osztályt szoktak képezni, melly vele semmi életműves összeköttetésben nincs. Az ifjú, ki magát ezen pályára szánta, épen azon időben válik el a’ nemzettől, midőn annak szüksé­geit, kívánságait, sőt még szellemét sem képes fel­fogni, ’s belép a’hivataloskodás körébe, a’ kor­mánygépnek egy alárendelt kereke. Foglalatosságai ’s kötelességei mind mechanicaiak; a’ főbb hivatal­nokok parancsainak vak teljesítése, az alárendeltek jelentéseinek rendbeszedése ’s engedelmesség a’ fő kötelesség; mert hivatalnok, ki a’főbb hatalomintéz­­mén­y­einek elleneszegül, ugyanazon pillanatban meg­szűnik hivatalnok lenni, minthogy a’ kormánygépnek többé nem hasznos, hanem ártalmas része, míg a’ tes­tületi tisztviselő a’ testületi határozatok végrehajtása iránt ugyan felelős, de azoknak alakulásánál mint tes­tületi tag befolyással bir, ’s nézeteit minden oldalról kifejtheti. A’ nemzettel pedig csak parancsolólag jön a’ hivatalnok érintésbe, nem félhet, nem remél­het ettől semmit; ’s igy hozzászokik ahoz, hogy mindig csak a’ középponti hatalomnak kedvét keres­se , a’ nemzetben csak a’ legjobb parancsoknak is sokszor ellenszegülő egyedeket lásson, kiket fé­kezni ’s megvetni tanult; ’s csakhamar hozzászokik a’ kormányt ’s nemzetet egymástól elvált, sokszor egymással ellenzésben álló két eszme képviselőinek tekinteni, mellyek közül az egyiket ismeri, nézeteit tiszteli, megelégültségétől egész szerencséjét várja; a’ másiknak csak rossz oldalait látja, szükségeinek ’s kívánságainak okait vizsgálni szerfelettinek tart­ja, ’s végre önmagát nem a’nemzet tagjának, hanem hozzá nem tartozó ellenőrjének tekinti. Ezen kép ugyan Magyarországra épen nem al­kalmazható, azon országokban azonban, hol ezen kép eredetijét láthatjuk, elhangzik a’nemzetnek pa­nasza, ’s csak ritkán hat fel a’ középponti hatalom­hoz; mert érdekeinek orgánuma nincs, az igazgatás pedig nála nélkül ’s azért sokszor érdekeivel össze­üt­közőleg gyakoroltatik. Azok pedig, kik a’ kor­mánynál ülnek, kik a’ középponti hatalmat kezeik­ben tartják, legjobb szándékuk mellett is, az alá­rendelt hivatalnokok jelentéseire szorulnak , a’nem­zetnek ’s egyedeknek panaszait, ha hozzájok mégis felhatnak, csak hivatalnokaik által vizsgáltathatják, gyakran azok által, kik ellen épen a’ panasz emel­tetett, intézkedéseik kivitelét ugyanazokra bizzák, ’s gyakorta hanyag végrehajtásuk sükeréről nagyobb részint egyoldalú tudósítások szerint ítélnek; mert vajmi ritka eset, hogy az alárendelt hivatalnok a’ kormányférfi ellen, kitől sorsa függ, függetlenül szólna, ’s a’jó szándékból származott, de ferde in­tézkedés visszás sükerét nem inkább a’ nemzet rész szándékának tulajdonítaná, így támad, igy nő min­dig a’ hézag nemzet és kormány között; a’ nemzet a’ hivatalnokot a’kormánytól elkülönözni nem képes, minden hivatalnoki visszaélést és kicsapongást a’ kormánynak tulajdonít, annál inkább, minthogy panaszos esetekben, hol olly gyáván mindkét fél vétkes, a’kormány szükségképen a’hivatalnok hi­báit kisebbíteni hajlandó, nehogy büntetése által ön tekintetét gyengítse, ’s a’ hivatalnoknak általa tör­tént kinevezését rosszalni ’s igy hibáját megvallani kénytelenittessék. Az egésznek következménye vég­re az, hogy az ország állapotja egészen különböző azon képtől, mellyet a’ középponti hatalom a’ hiva­talnokok jelentéseiből összerakott, ’s hogy végre az egész igazgatás legjobb intézkedések ’s legszebb je­lentések mellett is csak papiroson áll; és midőn ezen papiroskormány szerint az ország legjobb rendben van, akkor a’ panaszok a’ középponti hatalom néze­te szerint természetesen csak túlzó ’s rendzavaró bé­­keháboritóktól eredhetnek, ’s a’ nemzet jólétének elmaradása csak a’ nemzet hibáinak tulajdonítható. Minthogy azonban a’ középponti hatalom, melly a’ nemzet valódi jólétét szivén viseli, hivatalnokai­ban teljesen ’s mindenben mégsem bízik, ’s olly or­szágokban , hol a’ népnek orgánuma nincs, a’ dol­gok valódi állásáról meg akarván győződni, más eszközhöz nyúl, a’ titkos politia fekete seregéhez, melly a’ tapasztalás szerint centralizált országokban leginkább fejlődik ki, így állittatik fel a’ kölcsönös bizalmatlanság, az árulás és tettetés rendszere, a’ nélkül, hogy ez által a’ nemzet állapotjáról igaz ’s részrehajlatlan tudósítást nyerni lehetne, mig ez ál­tal a’nemzet jelleme megromlik, minden társasági kötelékek megszűnnek, ’s a’ nép végtére —elszok­va a’ közdolgoktól, legjobb egyedeitől a’ hivatal­vágy által különben is folyvást megfosztatva — tel­jesen demoralizáltatik és szolgasereggé aljasodik, mellyre veszélyben támaszkodni nem lehet, melly haladásra képtelen , és az első hatalmas megtáma­­dónak martaléka lesz. A’ jövő számban bevégzendjük értekezésünket, mellynek hosszadalmaért a’ tárgynak fontossága, reméljük, mentségünkül szolgáland. — Pulszky F­e­r­e­n­c­z. (Az Allgemeine Zeitung.) Oláhpatak, febr. 9. A’ kalmár legroszabb áruját szokta di­csérni , többnyire azért, mert a’ jó áru önmagát di­cséri. Kétségkívül a’ Hirnökben az Alig. Zrgról közlött czikkely is ebből eredhetett, mellyben az eme’ német hírlapban megjelenő és közönségesen méltányolt gazdasági, statisti­ai és kereskedési ér­tekezések meg sem emlittetnek, ellenben az említett lapnak politicai czikkelyek iránti pártatlansága ma­­gasztaltatik, ámbár régóta épen ez vala „partie h­on­teuse“-je. Ki fáradságot von magának, ki­vált egy két év óta , ama’ tömérdek igaztalan­­ságokat, rágalmakat ’s a’ magyar ügyek szánt­szándékos elferdítését figyelemmel kisérni, kinek alkalma vala tapasztalni, hogy az ellenczikkelyek csak pro forma ’s ezek közül is csak ollyanok vé­tettek föl, mellyek gyöngeségök ’s helytelen fölfo­gásuknál fogva a’ közönséget leginkább tévutakra vezethetők, míg az ama’ hazugságok ellen bekül­dött közlések és czáfolatok sem föl nem vétettek, sem válaszra nem méltattak, — az, minden dicsériák és Belobungs-D­ecret-ek daczára,az Allgemeine Zeitung-ot Magyarországra nézve hazug lapnak nyil­váníthatja. *) — E’ hirlap most csak visszaél ama’ népszerűséggel, mellyet egykor Németországban mél­tó joggal vívott ki magának; az Alig- Zig jelenleg fő­forrása ama’ fonák és gyűlöletes eszméknek, mely­­lyik Europa nagy részében rólunk megfogam­zottak. Szóval: ha e’ lapnak más országokról; közléseit a’ rólunk közlöttekhez mérjük’s ezekről ítéljük meg, úgy soha sem vala más jelmondata, mint­ a’kö­zönség előítéleteinek és vágyainak hí­zelegni és bókolni; tacticája leginkább ab­ban áll, hogy szívesen hallott hazugságok soha se hiányozzanak, minélfogva azután a’ lapot vissza­húzásokkal lehessen megtömni. A’ lipcsei újság gya­­lázása oda látszik mutatni, hogy az Allgemeine ve­­télytárstól fél, melly kétségkívül már nem fog so­káig elmaradni. — A. Magyar tudós társaság. F. évi januarius­­ban meghatározott Krumbholz János Sámuel, Apponyi Antal és József grófok pénztárügyelője, Pozsony­ban nov. 24-kén 1841 költ­ségintézete erejével a’ m. tud. t­rsaság pénzalapja nevelésére 400 p.srtot ha­gyott. Az elnök rendeléséből Pesten, febr. 15. 1842. — Dr. S c­h e d e 1 F., titoknok. A’ pesti műegyesület f. évi febr. 27-kén reggeli 9 órakor a’ n. casino szállásán közgyűlést­­ tart, mellyre minden t. ez. részvényes ezennel hiva­talos. Folyó hó végén, vagy a’jövőnek elején M­e­­gyery Károly jutalomjátékául fog adatni: A’ fe­hérek (les enfantes blanches), írták Malefille és Artigues; francziából fordította Egressy Benjamin. — Először adatott Párisban az Odeon színházban, nov. 28-kan 1841, rendkívüli hatással. Elegyes dolgok. Veszprémből, febr. 8. E’ folyó évbeni első ’s megyei határozatnál fogva tegnap kezdett emlé­keztető közgyűlésünk a’ systematicumok benyújtá­sával nyittatván meg: 1) Szolgabiráink a’közelebb múlt évi anyakönyvi kivonatokat, adó-összeirásokat ’s népnevelést tárgyazó hivatalos jelentéseiket ad­ták be. — 2) Felolvastatván a’ nm. m. k. udv. can­­cellariának egy szóbeli perben törvényesen hozott bírói ítéletet megsemmisítő k. parancsa, a’BR. abbe­li meggyőződésüket nyilvániták, miszerint e’ paran­csot törvénybe­ ütközőnek látják, ’s ennek következ­tében ő felségét felírásban az iránt határozák meg­kérni, hogy inkább a’ rendes felebbvitelt megenged­ni méltóztassék.— 3) A’ herendi porczellángyár tu­lajdonosának cs. k. sassal élhetés iránt legfelsőbb helyen adott engedményről értesittetvén a’ megye rendet, azt csak úgy kívánták érteni, hogy a’sasnak közepébe Magyarország czünere is foglaltassák; az iránti kivánatatukat pedig, hogy jövendőben minden a’ kormány által adandó hasonló kiváltságokra néz­ve az egész magyar hazában csak a’ honi czímet használtassák, a’jövő országgyűlésre adandó utasí­tások közé följegyezteték. — 4) Indítvány tétetvén, hogy mivel ő szentsége a’ római pápa által a’ vegyes házasságok tárgyában kibocsátott ’s az ország prí­mása által legközelebb közh­irré tett breve által a’ha­­zai törvényeken újabb sérelem ejtetett, ’s az ország lakosinak a’ tárgyban­ aggodalma méginkább öregbe­­dett, ő cs. k. felsége ez érdembeni orvoslás végett ke­ressék meg. Miután a’ vegyes házasságokra nézve némelly főpapok által kibocsátott egyházi körleve­lek iránt e’ megye közönsége törvényes nézeteit, je­lesen azt, hogy e’ körleveleket a’ fenálló hazai tör­vényekkel, különösen pedig az 179°/1. 26 t. sz. ren­deletével megegyeztetni nem tudja, már múlt 1841 évi febr. 1-jén tartott közgyűléséből ő cs. k. felsége igazságszerete elibe terjesztette, és azok által az or­szág lakosiban támadt aggodalomnak megszüntetése iránt ő felsége jobbágyi alázattal megkéretett; azon ag­godalmukat pedig a’ KK. és RR. azóta nemcsak meg­szüntetve nem, sőt az indítványban említett breve nyilvánítása által még öregbítve sajnosan tapasztal­ván: a’nélkül, hogy a’tárgy bővebb vitatásába ez úttal bocsátkozni kívánnának, ő felségénél egy újabb alá­zatos felírással az iránt esedeznek, hogy ezen, csak országgyűlésen elintézhető tárgynak az ország min­den lakosira nézve óhajtandó minél előbbi elintézteté­­sét hova hamarabb egybehívandó országgyűlésen—az ez érdemben már tett országgyűlési fölterjesztés nyo­mán — eszközölni, ’s igy a’ könnyen támasztható kártékony ingerültséget eltávoztatni méltóztassék.— 5) Az uj bankjegyek iránt érkezett körlevélre a’ BB. által tett óvásban kijelentetett, hogy az el­fogadásuk iránti parancsot kötelezőnek egyedül a’ kincstári pénztárakra nézve tekintik; továbbá ovás tétetett az iránt is , hogy a’ bankjegyekre apró be­tűkkel irt büntetés alá egyedül a’ hamisítók jöhesse­nek.—6) Az egyesülésnek hő pártolói lévén e’megye RRei, a’ testvér Erdélyben törvényhatóságai arra felszólittatni határoztatak. — 7) A’ legújabb törvé­­nyek, különösen pedig a’ mezőrendőrségi törvény által nagyon szaporított szolgabirói kötelességek mi­att a’ BB. a’ rendőri bírák mellé eskütteknek rend­szeresítését is szükségesnek látták; de minthogy ezt a’ nm. h.tanács megtagadd, a’ rendek pedig azoktól igazságosan nem kívánhatnák, hogy ingyen szolgál­janak, azért fizetésüknek a’fölkelési pénztárbéli megrendelhetése végett a’ jövő májusi közgyűlésre a’ hiúság-sértett gyáva tehetetlenségnek ájult dühöngése, melly rajta végigömlik, inkább szánakodást nem ébresztene. —És még azon vakmerőség, hogy a’ dühöngő névtelen Don Quixotte, maga elveivel egy Széchenyit merészel iden­­titicálni akarni! ! — Ezt valóban csak álarezos merheti. — Buldog isten ! mi jövendő érné hazánkat, ha nemzetünk el találná hinni, hogy a’szellem, melly a’kérdéses czikket iratá, ’* mellyel még a’ velenczei patríciusok köréből is csak a* tizek tanácsának Lore­dan­o forma tagjai bírhattak, több mint egyes szenvedély forrongása ? — Így valóban hiába irták volna a’ magyar számára a’ történetek évköny­­ veit. — De mi az Allgemeine Zeitungot illeti : annyi bi­ zonyos , hogy hazánk iránt olly ellenséges indulattal visel­tetik , miszerint valóban megérdem­lené, hogy a’ magyar nemzet megvonja tőle azon pártfogást, mellyben őt, a’ bol­dogult Steg­mann halála után is, érdemetlenül részesí­teni elégje vala. — Ksierk. *) Mi a’ legbiztosabb adatok nyomán állíthatjuk, hogy Ország szerte tiszteit A •— — nak ezt mondani teljes joga van; de joguk van másoknak is, mert tudunk esetet, hogy az All­­gem. Zeitung szerkesztősége egyik m­agyarorszá­gi rendes levelezőjének nagybecsű czikkjét egykoron azért nem fo­gadta el, mivel az volt benne, hogy nálunk abban minden politikai színezet egyetért, miképen Magyarországnak ma­gyarnak kell maradnia , ’s abból német soha sem lesz, mi­nélfogva a’ Dunának is német folyammá keresztelése stb. haszontalan szószátyárság. — De mit fog még A­­ur mondani, ha az Alig. Zeitg idei 33-ik számát megolvassa? Egy ocsmány czikk van abban Magyarországról, különö­sen Pest vármegyéről, melly minden magyar kebelben csak undorodást é s mély indignatiót gerjesztene, hahogy 110

Next