Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-05-26 / 146. szám
mezzük is, e’ jegyzéknek olvasásánál lehetetlen azon sértő gúnynak föl nem ötleni, melly azt akarja az olvasóval éreztetni, hogy mi azért szólottunk a’ jövedelmi adónak ellene, mivel ez úton talán több adót fizetnénk, mint más után. Meggyaláznók magunkat, ha illy vádra mentegetőzve szólanánk; de meggyaláznók szintúgy magunkat, ha e’ gyanúsítást nemes önérzettel vissza nem löknők. — Hatásunk köre nem magunktól függ: arról hát egyáltalában nem tehetek, ha én, ki ezeket írom, semmit sem cselekedhetem, a’ mi megérdemelné , hogy szerény nevem a’ magyar történetirat lapjára jusson; de ha mégis akár a’hanyatló kor szellemszegénysége, akár véletlen körülmény torlódás miatt, nevemnek emlékezete néhány nappal túl találná élni halálomat, azt bátran mondhatom, hogy e’ szerény név a’ politicai hitnek áruba bocsátása ’s nyomorult haszonkeresési ösztön szennyétől a’ história kérlelhetlen itélőszéke előtt ép úgy, mint lelkem az örökké való biró előtt mocsoktalanul fog állani; ’s bocsássatok meg, uraim! a’ becsületességnek egy büszke szót: értelmem csalatkozhatik, de politicai hitem ’s tanaim inditóokaira nézve fölemelt fővel ’s nyilt tekintettel van szétnézni jogom országszerte, mint emeltebb fővel ’s nyíltabb tekintettel senkinek. — Isten adja, hogy magáról mindenki nyugodt lelkismerettel hasonlót mondhasson el. pesti nemz. casino-egyesület, az alkotószabágok rendeletéhez képest, f. évi junius 5-kén délőtti 10 órakor közgyűlést tart, mellyre a’ t. ez. részvényes urak ezennel illőleg meghivatnak. — Az igazgatóság által. A’ honi czukorgyártás ügyében. Hazánkban naponkint általánosabbá lesz a’ vágy ’s törekvés, az adományokat, mikkel az anyatermészet honunkat olly dúsan megáldotta, okszerűen, akkint használni, miszerint nem csakegyeseknek, hanem a’ köznek is gyarapodását előmozditsák ; azonban igen sok, bár legjobb szándékkal ’s legkedvezőbb kilátással megindított olly nemű vállalat czélt mégsem ért, részint mivel a’ szükséges egyének ’s eszközök szerencsétlenül választattak, részint mivel hiányzott azon egyes erők öszpontositása, mellyek a’ szerencsés eredmény tökéletes elérésére mulhatlanil megkivántatók. — A’ mintegy tizenkét évek óta honunkban — mondhatnék — önkényt keletkező vállalatok közt a’ répaczukorgyártás kétségtelenül a’ legreménydúsabbak közé tartozik; mert alig van ország, mellynek körülményei e’ részben biztatóbbak ’s kedvezőbbek volnának. A’ földbirtok ára jutányos, a’ munkabér olcsó, a’ tüzelőszerek nem olly drágák, mint más országokban ,’s különösen a’ spodium ára aránylag igen csekély (mázsája 1 ft 36 kr ezüst, mig külföldön 6—8 forint, ’s a’ répaczukorgyártás mind e’ mellett is nyereményesen űzetik). Ezen egyetlen anyag olcsósága a’ mérleget részünkre igen kedvezővé billenti; mert ez olly nevezetes adalék a’ czukorgyártásnál, hogy az egésznek maga 25—40 pcentumát teszi.—És mégis a’ honunkban annyi buzgalommal létesített répaczukorgyárak ekkorig többnyire igen csekélyen jövedelmeztek, vagy épen semmi hasznot sem adtak ! —Ennek azonban okai tárgyavatott ember előtt igen világosak. Ide tartozik , hogy az illy vállalat igazgatására meghivott egyének elegendő szakismerettel ’s belátással csak ritkán birnak, a’ miből megbocsáthatlan hibák következnek. Reá birják a’ földbirtokosokat, hogy répát termeszszenek olly földben, melly arra egyáltalában nem alkalmatos; — arra, hogy a’ répaföld, kivált május hónapban, gyomtisztán tartassák, elegendő gondot nem fordítanak, mi által a’ czukoranyag a’ répatermésben kimondhatlanul csökken, ’s azért másutt erre legnagyobb gond fordittatik. Továbbá szerfelett drága ’s mégis czélszerűítlen nedvsajtokat ’s egyéb készületeket csináltatnak; nem eléggé vigyáznak, hogy a’ kisajtolt czukornedv (syrup és mélasse) forrásba át ne menjen, miáltal a’czukorgyárak inkább eczetfőzőházakká változnak, ’s igy az egész haszon természetesen elenyészik. — De nemelly illy vállalatoknál az eredmény csekélységének legfőbb oka 2) abban fekszik, hogy minden répaczukornedvfőző egyszersmind maga finomított czukorrá is akarja azt gyártani. Ez pedig végetlenül rosz számitás; mert a’ hol az illy gyárak minden készületekkel a’ finomításra tökéletesen ellátvák, ott a’ költség olly nagy, hogy a’ termesztéssel ? következőleg a’ gyártott áru mennyiségével arányban egyáltalában nem lehet; a’hol pedig vagy a’ gyártási bánásmód ’s eszközök nem igen tökéletesek, vagy csak kis menynyiségű anyag feldolgozására szoritvák, ott egy mázsa czukorlisztből, 85 font finomított czukor helyett, legfolebb 60 font készittetik. Ezekből világos, hogy a’ répaczukorkészités egyes vállalkozóknak sokkal nagyobb hasznot hajtana, hahogy a’répatermesztést nagyobb vigyázattal , czélszerűbben vinnék, ’s a’ nedvszürésen ’s bizonyos fokig sűrítésen túl ne mennének; hanem a’ megsürített nedvet hordókba töltvan»egy közös nagy czukorfinomitógyárba küldenek» hol a’ finomítás jobban, czélszerűbben,’s mivel nagyban,tehát kevesebb költséggel is történnék, ’s e’ mellett a’ czukor bizonyosabb, gyorsabb keletre számíthatna. — És itt azon ponthoz érkezénk , hol az e’ lapokban már egyszer tett figyelmeztetést megújítani, kötelességünknek ismerjük. Június 7-kén a’ pesti czukorfinomitógyár el fog adatni; ez egy olly alkalom, minő a’ répaczukortermesztőknek, jövedelmek nevelésére tán soha, legalább igen nehezen fog ajánlkozni. Ezen gyár a’ legtökéletesebb készületű, ’s mindennel, mi csak egy illy gyárhoz kell, a’ legszilárdabban, a’ legczélszerűbben el van látva, ’s olly karban van, hogy a’ czukorlisztkészitést ’s finomítást, évenkint 50—60 ezer mázsára viheti. Illy nagy mennyiségnél a’ gyártási ’s kezelési költségek (Regiekosten) természetesen tetemesen kevesebbe kerülnek , mert sok ollyan van egy személyben, vagy egy gépelyben összesítve, mit saját czukorfinomitásnál minden termesztő külön-külön volna kény- telen viselni; ’s azért itt olly költségkímélés lehető, mint az ausztriai birodalom, vagy a’ többi külföld egyetlenegy gyárában sem; hozzá járulván az is, hogy a’ czukornedvszállitást Pestre a’ Duna nagyon könnyíti. — A’ répaczukorgyártással foglalkodó mezei gazdák a’ magyar gazdasági egyesület fölszólítása következésében május 28-kán Pesten összegyülendnek; — mi meg vagyunk győződve, hogy a’ mezei gazdaság ezen ágának honunkbani fölemelésére gyökeresebb lépés alig történhetnék, mint ha ez alkalommal az illető mezei gazdák részvényes társasággá alakulnának, a’ pesti czukorfinomitógyárat megszereznék (a’ mi alkalmasint igen jutányosan történhetnék), ’s a’ saját gyáraikban készített czukornedvet e’ közös gyárban finomíttatnák, mi által a’ részvényesekre különösebben az itt következő különös nyeremények hárulnának: 1) Czukornedvkészitéshez költséges épületek , gépek , szerszámok ’stb. nem szükségesek. 2) Igen sokba kerülő gyárszemélyzet nélkülözhető. 3) Alkalmas föld répatermesztés által sokkal nagyobb jövedelmet ad, mint akármi más termékkel adna. 4) A’ hulladék — mikint tudva van — marhatartásra ’s hizlalásra nagyon alkalmatos; mi által viszont a’ földjavitása eszközölhető. 5) A’ czukorfogyasztás már is igen nagy, ’s előreláthatólag napról napra növekedni fog ; minélfogva ezen termékkel mindig biztos és gyors keletre számáthatni , a’ mivel honunkban kevés terméknél dicsekedhetünk. Végre ezekhez járul még a’ finomitási nyereségbéli osztalék. — Ezek a’ magány haszonnai kilátások, mikkel azonban a’ közjó tekintete karöltve jár. Sokat szólottunk már lapjainkban annak megmutatására, hogy a’ kereskedési mérleg veszteséges állása mellett honi műipar nélkül nincs e’ földön hazánkra nézve üdvösség. Hahogy a’ pesti finomitógyárt a’ répaczukortermesztők idegen kézre, nádczukorfinomitással foglalatoskodóra kerülni nem engednék: megkimélhetnék ama’ milliókat, a’ mik most évenkint gyarmati czukorért honunkból kivándorolnak. — így jár karöltve a’ magános haszon a’ közjóval. Legyen szabad remélnünk, hogy a’ május 28-káni tanácskozásban e’ szerény egyszerű figyelmeztetés legalább megfontolásra fog méltattatni. (1) Fővárosi újdonságok. Múlt vasárnaptól fogva utt igen kevés történt és ezen kevés uj is a’ sok régi résznak folytatása. Az időről nem lehet állandót mondani. A’ légmérők batkát sem érnek, mióta azok elkészítésére valamint a’ fogfájás ellen, minden éretlen időorvosnak recipéje van, borúra mutatnak, ha derülni kezd, és állandó napot jósolnak, ha a’ szélkakas épen nyugatnak fordult. A’ rákok ittott vigan csóválják farkokat, a’ csigák termékenyednek, ’s annyira kedveltetnek, hogy némelly politikai áruraktárban állandó divatezikké váltak ; a hölgyek csigatekercsekbe fonják homlokhajokat, több kétszinű kendőkön lithographirozott csigákat szemlélhetni, sőt már néhány törvényhatóságoknál is a’ csigarendszert vélték jónak behozni. Igen, ezen állat nem darab idő óta igen jól érzi magát, kérelmesen mászsza és rágja meg azon úgyis gyéren sorjázó reményzöldet, mellyet átültetünk vágyaink és óhajtásaink szívágyába és ápolánk, vérünk melegével, és gondosan megőrizve hívők a’ zordon éjszaki szelektől, mellyek bimbók és gyümölcsökre nézve olly igen kártékonyak. Egy kis ellenkező szél ugyan szétüzhetné a’ ködöket, a’ rákokat és csigákat, de .... no, várjuk be türelemmel, milly idővel fog megvigasztalni az ég, ’s addig írjunk és meg is árjunk! — Nyilvános életünk sem mutat sok örvendetest: ettől távol áll a’ genius, és szomorkodva mosolyog , midőn pedant lábtyúinkkal ügyetlenül botlunk keresztül az akadályok kövein, mellyeket rósz szándék, önzés ’s butaság gördítenek utunkba, vagy fontolva kikerüljük azokat a’ helyett, hogy teljes erőnk geniális fölemelkedésével félrelöknek. Mindenütt szűk csizmákkal, szűk szívvel, bő ingujjakkal és bő lelkismerettel találkozunk, ellenünk csőditjük a’sértett érdekek seregét és ágenseket látunk támadni az ollyan ügy mellett, mellynek javithatásán épen s a’ mellette támadott ágensek miatt desperálni kell. Sokan azt gondolják, hogy már minden felfordult, ha valakinek kedve jön, bizonyos titkos, de koránsem csendes működéseket napvilágra hozni; a’ legutolsó drabant is olly fontosnak nézi magát, hogy státusveszélyeztető merénynek tartja, ha egyszer s megrovasik, hogy a nyilvános pénztár előtt részegen feküdt őrt, de csuda e, ha olly fontos személynek tartja magát? Hiszen az egész világ hónapokig elbibelődik rajta, és több zrinyi kávéházi hősök összekoldult bizonyitványival véresvertékezik megmutatni , hogy az őrt állni tartozott drabant, őrt részegen nem feküdt, hanem dűlt! Vannak épületes és szép történetecskéink akármennyiek , ’s minél csekélyebbek ezek néha, minél kevesebb zajra számitvák, annál jobban meggyűlnek sokszor miattok bajaink. Bizony, bizony szükség volna, valamelly életbiztosító-intézetbe magunkat családunk számára beíratni, hogy után útfélen a’ sok megsértve hitt hiúság , becsület ’s tudja a’ jó isten még mi nem minden miatt, véres elégtételt adjunk . . boldog ég, ez lenne ám a’ sajtószabadság!! De ezért mégis fogunk szólani. És szólunk ezúttal olly tárgyról, mellynél az ember, ha átesett rajta, tulajdonképen nem tudja, nevessen e vagy boszankodjék ? Válaszszuk azonban az elsőt, az utóbbi úgy sem fog elmaradni , midőn majd azon dongásokat és csipéseket kell éreznünk, mellyeket a’ darázsfészekbe nyúlás által min magunknak szereztünk: isten neki mi kerestük a’ bajt, legyen nekünk a’mi érdemünk szerint. A’ múlt számhoz írott fővárosi újdonságok közt épen megemlitők, hogy B. asszonyság és B. ur, két neves muzsikai celebritás, Pestre érkeztek, midőn múlt pénteken megkéretnek bennünket, lennénk szívesek, megérkeztüket egy tőlök élőnkbe irt schema szerint a’közönségnek hírlapunkban tudtára adni, — ’s a’ levélkébe tiz pengő forint volt csatolva! mi ezen impertinentián— mert minek lehet nevezni, ha mi, és ítéletünk olly árunak tekintetik , mellyet akárki emberfiának szabad amúgy sans géné megvásárlani — méltán megütköztünk, és fájlalva tapasztaltuk , hogy bármilly elhatározóban és élesen nyilatkozunk már több ízben ezen nálunk mirigy gyanánt elharapózó és utálatos szemtelenséggel gyakorolni szokott tollvásárlás ellen, parányi tehetségünkkel eddig még csak azt sem birtok kivíni, hogy illy kísérletektől és ajánlgatásoktól legalább e’ lapot és magunkat megóvhattuk volna. Fájlalva tapasztaltuk, hogy minden legkisebb siker nélkül támadtuk meg azon recensenscsoportot, kinél mint a’ kalmároknál rétszámra lehet a’ dicséretet leméretni, azon nyomorult literariai marodeureket, kik mint a’ dongólégy lepik el a’ művészek előszobáit, és jőnek zsebüket megköppölyözni és hírnevességöket megadóztatni; kik egy vacsoráért, sőt — példát mutathatnánk — egy húszasért akármellyik nyomorult komédiást Garricknak, akármellyik repettfazékhangu énekesnőt Malibrannak keresztelni nem iszonyodnak, valamint ismét a’ legnagyobb tökélyt bepiszkítani és leköpködni készek, ha hozzájok a’ gazba és hínárba lealacsonyodni nem akar, — kik virágokat és koszorúkat vásárlanak, verseket gyáratnak és szóratnak, ’s másnap órákig antichambiroznak a’ tőlök, fogalmuk szerint megtisztelt, de szerintünk meggyalázott művésznél egy contoval kezükben, mellyben a’megtiszteltetési (!) költségeken kivül még egy kis gratificatio is „für gehabte Mühen”* követeltetik. És illyen emberekkel helyeztetünk egy categoriába, illy nyomorult journalisticai kinövésekkel, kik mindenek szolgálatára vannak ? valóban leverő, reánk nézve szörnyen lealacsonyitó dolog ! Mert legyen bár úgy — és fájdalom és gyalázat, hogy úgy van!— hogy, mint ez alkalommal értesítettünk, e’mellékletet több német lapok elfogadták, mi jogosítja B. uramat vagy B. asszonyságot rólunk hasonló alávalóságot föltenni ? vagy ha ők idegenek is a’ városban, nem találkozott e valaki, ki bennünket ismer, ’s ennek következtében művész uraimékat az efféle kísérletről lebeszélte volna ? Minden esetre kevés tapintatot eláruló , gyöngédtelen, indiseret tett volt, mellyért mi a’ nevezett művészeket — mulassanak itt bár hónapokig — mint itt nem létezőket fogjuk tartani. Keressenek ők vigasztalást azoknál, kik fülöket, szemüket és kezöket csak az ő szolgálatukra kötelezék le, legyen azon hitök hogy a’ közönség józanabb része nem ismeri a’ forrást, melly ezen dicsérgetéseknek éltető nedvet ad, és nem ismeri azon zugokat, hol ezen robhattbűzű panegyricák tüczetszámra gyártatnak és tíz pengő forintnyi erőig osztatnak ki! *) *) Nyomorít dolog, uraim ! árva lelkünkre mondjuk, nyomorú dőlő? A nevezett utazó művészek illy impertinentiára alkalmasint nem mertek volna vetemedni, ha jártukban keltőkben nem tapasztalak, hogy imitt-amott szerte a’világon a’ feuilletonisták áruba bocsátott gyáva serege az illy gyalázatos fölpénzelést nem csak elfogadja, de tán meg is kívánja. Boldog isten! minő nép lehet az, melly az utazó művészeket illy impertinentiára szoktatá! Kimondhatlanul sajnálanók, ha magyar lapoknál is akadtak volna bárha csak