Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-01-16 / 109. szám

a* szót, melly itt helyen nincsen — a* mi nemessé­günk nem hallgató. Szót tévénk fentebb a’ közben tartó lármáról, ’s meg ebből nem sejthető, minő szerep az, mellyet nemeseink néhányak ellen beta­nultak, ’s az egyetem, a’közrend ellen olly ször­nyű valósággal játszottak. Kovács Lajos táblabiró vala első, ki az indítvány ellen fölkelt. Még nem szólt, ’s már „nem halljuk!“—egy mondást sem fejezebe, már „nem helyes!“ zengett a’terem­ben. És sokkal tovább állt, mint beszélt, ’s nemcsak ő, hanem azok is, kik utána felszólamlottak. Az elnök-alispán váltig [igyekezett csendet csinálni, de hiába. Annyira nőtt végre a’ zaj, olly fokra hágott a’ rendetlenség, hogy a’főügyész, ki előbb szék­sértési büntetéssel intette a’ rajongókat, midőn en­nek semmi sikerét nem tapasztalta, a’ tanácskozá­sok lehetetlenségére figyelmeztetve az elnökalis­pánt, kérte, hogy a’gyűlést oszlassa el; Doma­h­­id­y Pál sz.biró pedig kijelentvén, m­elly igen szé­­gyenli, hogy épen járásabeli helység csinál illy za­vart, szépen kérte: csendesülnének el. Mindhiába. A’ lárma azután sem szűnt; ’s nem a’ tanácskozás, hanem csak az idő haladt; míg az alügyész utóbb tiszttársa felszólítását ismételve kijelenté, hogy a’ főügyész már itt hagyta a’ teremet, és ő is kényte­len lesz távozni. Az első alispán azonban próbálta meg a’gyűlést rendre igazítani, de kevés sikerrel; és állapotunk ollyan vala, hogy több nyilatkozók a’ lárma által kifárasztva, abbanhagyák a’beszédet, el­némultak és leültek. E’rendetlenségek közepette ránk alkonyodott, ’s az elnök-alispán némi módositással akarta a’felek véleményét végzéssé egyenlíteni, hanem D.— P.— indítványára a’ nemesség vo­­tumot kiáltott. És az elnök-alispán kimondás miké­pen még sokan kívánnak e’ tárgyban nyilatkozni . Ekkor a’ zajban és félhomályban botok emeltettek az ajtó felől; előbb a’ jegyzők, utánok mások szék­ről zöld asztalra, onnan a’ terem felső részébe nyo­multak. „Volum, volum!“ hallatszék a’zúgásban, mig mindenki ajtót keresett. — Másnapra viradánk, és közelge ismét a’ gyűlés órája. A’várnagy szabály szerint bejelenté ezt a’ másodalispánnak; hozzáad­ván egyszersmind, hogy a’ nemesség, botokkal fel­készülve, a’ terembe rohant már. E’ jelentést a’má­sodalispán írásba foglaltatta; és ugyanezzel jelent meg a’ várnagy az első alispánnál is, ki mihelyt a’ terembe érkezett, a’botok lerakását rendelé, és ezt tiszttársának megüzente, mind a’mellett, hogy némellyek ellenzették, ki válaszképen azt felelte, hogy a’ tegnapi történetek és mai fenyegetőzések után, mellyek neki bejelentettek, rendes tanács­kozást nem remélhetni. És elmaradt ő, elmaradó­nak az ellenzéki tagok, számos táblabirák és tiszt­viselők. És a’ gyűlésben egy-két szó alig hallatszék az indítvány ellen; kik jelen voltak, vagy hallgat­tak , vagy a’ kárhoztatott pontok semmiségét párto­lók. Igen sokan nyilatkoztak, és mindnyájan bátor­ságban valónak; mig végre az indítvány végzés ere­jére emelteték, és a’jegyzőkönyv még ott melegé­ben meghitelesittetett. A’ textus fölött némi tusako­dás történt, minek eredménye jön, hogy a’ 12 pont úgy töröltetett el, hogy a’ 6. czikkelyen kivid, melly még csak pertractatio alá se jöhessen, a’többi pontok a’ mennyiben fizetésfélét nem foglalnak magokban, választmánynak adattak ki. —Nem tartónk azokkal, kik a’12 pontban megannyi embryókat láttak; de viszont azokkal sem, kik már az által, mert inditvá­­nyoztattak, téjjel és mézzel folyó Kánaánt képzelé­­nek határainkon. Mi igy gondolkoztunk: javaslatok, mellyek más honban javak már, mellyekről ná­lunk előbb könyvek írattak, azután egyes megyék­ben, egyenkint, kisebb nagyobb különbséggel el is fogadtattak, összeszedve hozattak szőnyegre; ’s hittük, hogy sok változást, sok lapitást kell még szenvedniük, mig salakjaiktól megtisztulnak, és el­­jő az idő, hol rájok az élet várakozik. Mert az esz­mének is korai vannak, mellyeket kevesebb vagy több idő alatt, de csakugyan megfut; ’s ha mi He­gelt nem tanultuk is, hogy triplicismusából okoskod­hassunk, ekéink mellett ragadt ránk annyi bölcse­­ség, hogy a’ búzából, mellyet ősz elein elvetettünk, karácsonra nem várunk kenyeret. Csak azt akarjuk mondani, hogy a’ 12 pont esetén nem aggódunk; az sem bánt, hogy az esetet körlevelek fogják hir­­detni, mert hiszen felel érte — Szalay szerint— az átalakulás e’ korában a’ mának és tegnapnak nagy­szerű küzdelme; csak erőt nem kell vala használni, sak nem vélemények ellen ingerültséget készíteni;­zért nem felelhet, ennek következményeiért jót ém állhat senki. E’ miatt aggódunk mi, mert felhí­z erő és mérkőzésre vezet. Az utóbbi történetek gazolják szónkat. Elmúlván ugyanis a’másodnapi gű­lés­ voltak, kik dicsekedve emlegették annak rendes voltát, ’s hogy ottan bizony bátorsággal lé­hett tanácskozni, ’s hogy kár volt az ellenvéle­­ényüeknek elmaradni. És a’ következő napi gyű­­sből nem maradanak el; de nem jöttek magokban; dalukon egy sereg nemesség állt, mellyet mai na­­p nem láttunk, ellenében a’ másik seregnek,mely­­et az első napon már ismerénk. Most már azt hit­tük, hogy minden fenekestül felfordul, olly rendet­lenség lett; mig végre megérkezvén az elnök-alis­pán , kijelenté, hogy a’ mint örül a’ másodnapi gyű­lés csendes voltának, épen úgy sajnálja a’mai za­varokat , mellyeknek azonb­an megvizsgáltatását el fogja rendelni. Utána Eötvös Mihály tb. akart szó­lani ; annyit monda csak, hogy a’ vizsgálat az első napi történeteken kezdessék...’s imegyszerre azok, kiket érdekle, olly zajt ütöttek, hogy többé semmit sem hallónk. Erőtlen tollunkkal nem birjuk lefeste­ni mindazon rohamot és menedékkeresést, zajt és veszekedést, mellyek itt egy szomorú képben mu­tatkoztak , mig a’ köntösök tépése, hajbakapá­­sok, és valóságos kidobások elkövetkeztek; sőt még több ennél, mert egy nemes fejbe is ütte­­tett, a’ középponti főbiró láttára , ki azonnal hajdúkat parancsolt elő a’ tettes elfogatására; mi azonban nem történt meg, csak még nagyobb lárma lett utána. Mi nem tudjuk, ki volt e mondva a’ gyűlés eloszlatása? annyi igaz, hogy mindnyájan haza mentünk. Az ellenzéki oldalon állt sereget nem láttuk többé; de annál inkább a’ másikat, melly gerjedelmében kivül a’teremen olly szabadságot vett magának, hogy még a’ hidegebb vérűek is megré­mültek a’ történteken; és az első alispán elfoga­tási parancsot volt kénytelen kiadni; de sikert nem láttunk. — A’ következő napon, melly a’ gyűlés ne­gyedik napja volt, a’ tanácskozási terem ajtaján egy jelentés függesztetett ki arról, hogy a’ tegnapi napon eloszlott gyűlés ma újólag megnyittatik, és mindenki tiltatott, hogy botot hozzon. Az ellenzék tagjai, még számosabban mint a’ másodnapi gyűlés­ből, elmaradtak, ’s úgy állt a’gyűlés ismét, mint a’ második napon. Az elnök-alispán elmondá, milly kedvetlenül hallott némelly cselekedeteket, mellyek tudomásra jöttek, ’s előadott egy hozzá intézett je­lentést, aláírva a’másod alispán, fő- és alszbirák, táblabirák, ügyészek, esküttek, írnokok, birtoko­sok által, kik kijelenték: miképen részükről min­dent elkövettek, hogy az anyagi erő eltávolittassék; ’s felszólítják az elnököt, hogy azon seregnek is, melly az adóztatás szine alatt fölingereltetett, melly a’megye udvarán U. B.-ot fővezérének kiáltotta, ha­­zabocsáttatását eszközölje; vagy ha ez nem sikerül­ne , nehogy a’ növekedő féktelenség beláthatlan szo­morú véget érhessen, e’ közgyűlést a’ kedélyek le­­csendesültéig oszlassa el. — Ugyanazok, kik ellen a’panasz szólt, seregték körül a’zöld asztalt; és szó emelkedett, hogy a’ gyűlések rendesen folytak, ’s a’ tegnapi zavaroknak is oka az volt, mert a’kö­zépponti főbiró egy nemest el akart fogatni. „Cas­­satio!“ kiáltó a’nemesség. „Actio!“ — kivánák némellyek. Az első alispán közbeszólására mindenük elmaradt; megvizsgálására azonban küldöttség ne­veztetett. Ennek folytában utóbb egyszersmind a’ gyűlések rendes volta jegyzőkönyvbe iktattatott, és a’ főispánnak is följelentetni rendeltetett. Még e’na­pon azok, kik a’ fentebbi jelentést tevék, nagy szám­ban haza mentek. És a’ gyűlések tovább folytak elég renddel, mint mondják. Elhiszszük! — Volt idő midőn megyénkben odajutott a’ dolog, hogy a’ municipium munkálni megszűnt, és kormányunk fogó fel ügyün­ket. Óvjon isten bennünket a’visszaeséstől! de mi bizonyára az akkori eseteket potencirozva láttuk, ’s ez utóbbi tévelygést nagyobbnak tartjuk az elsőnél. Két párt állott akkor is egymás ellenében, küzdve anyagmérővel; mondá az egyik: „helyes!“ mon­­dá a’másik: „nem helyes!“ — ’s igy goromba szó járult az egészhez, mellyet ott helyben meg tu­dónk büntetni. Most az egyik fél kihallgattatást kért, és a’ másik kiáltá: „feszítsd meg!“ És hiába állt a’ törvénykönyv zöld asztalunkon, erőtlenek valónk a’ rendet fentartani, vagy csak egy széksértési bün­tetést is teljesedésbe venni, mig a’ bántott rész, fel­­híva látván magát, erőhöz folyamodott az erő elle­nében. Nem mentünk senkit, mert nincs semmi, mi a'hazafi keblét nagyobb fájdalommal töltené el, mint látni, hogy az intelligentia teteme a’kar erejének küzdhelyévé leszen;— látni a’példát, hogy csak egypár helységnek kell akarni, ’s a’ mi hires hely­hatóságunk dicsőséges semmivé válandik;—és látni, hogy a’ tanácskozás helyett előáll a’ huzakodás, hol sem vélemény, sem személy nincs többé, bátorság­ban, hol az eredmény ütleg és kidobás. És ez a’mi mostani gyűlésünknek legszomorúbb eredménye; ’s azért szomorú, mert nemzeti veszély, mint a’ P. Hi­rlap szerkesztője mondotta. Nem ő bennök, a’ nemesekben, fekszik a’ hiba gyökere, hanem azokban, kik őket egyszerű tűzhelyüktől elvonva, eszközül használják, ’s nem a’ dologról­­igyekeznek értesíteni, hanem a’személyt jegyzik ki, kit iste­neim, vagy ördögölni kell, és csak egyszer a’ ve­zér szavára esküdjenek, elnézik, hogy szabadsá­gukat az anarchiában leljék. A’ ki hazáját szereti— ’s értsen bennünket minden párt — még fölhívás után is óvakodjék ettől. Mert ha így folynak dolgaink, betelik , a’ mit a’ haza nagy szónoka, lelke el boru­lásában vérző szívvel jósolt; és e’ levegő, mellyet eleink vérpárájától megterhesítve szívunk, e’kenyér, mellyet az ő sirhalmaik fölött aratunk, e’ czímerek, mellyeket koporsóikról lekapkodtunk, nem fogják itt a’ magyar hazát megtarthatni. —Többen. Arad vármegye m. é. dec. 13-án kezdett ’s 23- kán végzett közgyűlésének lapjaink 102-ik számá­ban közlött eredményeihez, tisztelt levelezőink tudó­sításai után, pótlólag még ezeket csatoljuk. A’ nm. h. tanácsnak egy intézvénye olvastatott fel, melly értesítést adván azon rendeletről, miszerint az idei szűk termés és egyéb elemi viszontagságok miatt az országban létező katonaság elhelyezésének mó­dosítása szükségessé válván, az e’ megyében tanyá­zó Hardegg vasasokhoz még egy félszázad fog e’ hó folyta alatt érkezni, egyszersmind kötelessé­gül teszi a’ RRnek, hogy annak kellő elszállásozá­­sáról haladék nélkül gondoskodjanak. Ennek követ­keztében a’ BR. a’ nm. k­. tanácshoz gyorspostán tüstint felírást intéztek, mellyben előadván, hogy az idő mostohasága megyejöket sem kerülte el, ’s a’ szűk termés miatt raktáraikba csak annyi eleséget szereztek , mennyi a’ már itt levő katonaság szá­mára szükséges, többet pedig kész pénzért sem kap­hatni , — kijelentek, hogy az említett fél századot el nem fogadhatják. Azonban még a’ gyűlés folytá­ban egy újabb intézvény érkezett, melly az előbbi­nek teljesítését sürgeté, azon oknál fogva, hogy, miután már a’ többi illető hatóságoknál is e’ részben rendelés létetett, ’s a’ katonaság már útnak is indít­tatott, a’ történt rendelkezés zavar nélkül többé meg nem másittathatik; ’s egyszersmind azon felsőbb rendeletekre hivatkozik, mellyek szerint szükség ese­tében széna helyett szalma használtathatik; ígérvén egy úttal azt is, hogy azon esetre, ha a’ RR, a’ nyomasztó szükség valódiságát kimutatandják , ré­széről az áttételért közbenjárni nem késendik. Ez intézvényben különösen feltűnt a’ RRnek azon véd­ék , mellynél fogva, minthogy Arad megyében már máskor is , és pedig minden kárpótlás nél­kül , katonaság a’ rendes számon felül is el­fogadtatott , ez most is megtörténhetőnek jelen­tetett. Ezekhez képest a’ BB. határozata oda ment ki, hogy zavarok elkerülése miatt a’ katonaság ugyan elfogadtassák , de számára a’ termesztmé­­nyek árverés útján piaczi áron szereztessenek a’ka­tonai pénztártól. Ugyane’ tárgyban olvastatott az illető ezredesnek magyar nyelven irt ’s közöröm­mel fogadott kérelme az elhelyezés iránt. ’S ez figye­lemreméltó dolog; egy német ezred magyarul tud írni, holott ennek saját élő nyelve ’s azzali élésre törvényes szabadsága is van; egy magyar vármegye pedig, melly követei által a’ törvényhozásban részt vesz, ’s ezek ott magyarul beszélnek, mert külön­ben nem is beszélhetnek, egy halottba akar életet önteni, hogy azzal élőt nyomjon. De Arad Ilvei már két országgyűlésen többet óhajtva, mint a’ mit leír­nak, ’s minden antinationalismust kárhoztatva, C­o­­mitatus de Posega levelét egész illendőséggel visszaküldöttek. —Bereg megye a’ laibachi hatóság által a’ magyar vándorkönyv miatt elkövetett méltat­lanságot közölvén, e’tárgy vitatása közben egy elő­kelő tisztviselő úgy nyilatkozott, hogy iparkodjunk inkább literaturánkat jó könyvekkel előmozdítani, nem pedig visszatolással élni; mire levelezőink egyike azon óhajtását fejezi ki, bár e’ tisztelt egyed minél előbb e’ nyilatkozását tettleg bebizonyítaná, ’s a’ magyar irodalmat egy jó könyvvel gazdagítaná; de a’ BR. a’ másod alispán ur kijelentése szerint, a’ fenforgó esetben nem literatúrai, hanem „jus gen­tium“ kérdés szempontjából indultak ki, ’s a’ viszo­nosság elvét fogadták el. — Az ismeretes borsodi, Csanádi ’stb. körlevelek, a’ nélkül hogy fölöttük az elv ’s irány kitűzetett volna, az országgyűlési utasítások kidolgozásával foglalkozó küldöttséghez utasittattak. — A’ pénztár jövedelmeinek— a’ meny­nyire adóztatás nélkül lehetséges — szaporítása, a’ kiadásoknak pedig kevesítése tárgyában kiküldött számos tagokból álló választmánynak e­ gyűlésre beadott javaslata négynapi tanácskozásra szolgált alkalmid, ’s általa az adózó népen nem kevéssé könnyittetett. Ez utóbbi pontra nézve azonban tudó­sításaink egyike igy szól: ,,A’javaslatban kitűzött elvet, t. i. a’ szegény adózók terheinek könnyítését, a’ gyűlés általános tetszéssel fogadá; de nem tudom, mi vezérelhette a’kitűzött elvtől egy kissé eltérő­eket azon határzat hozatalára, miszerint kimondák, hogy a’ jobbágyok azon famennyiségből, mellyet eddig, mint megyei statútum által nem parancsoltat, csupa discretióból szolgáltattak ki a’ megye kerületi tiszt­viselői számára, ezentúl 20 ölet leendőnek kötele­sek szállítani. Honnan veendik a’ községek e’ több száz ölre menő fát? — arról szó sem volt. Nem hiányzottak ugyan, kik kérdezék, hogy, miután őr­házak nem léteznek, minő czím adassék a’ közsé­gek ezen praestatiójának? Végre abban történt meg­állapodás, hogy i­ószoba ’s őrházi szükségek végett legyen az ólra kiszolgáltatandó!“ —A’jövő közgyű­lés martius 30-kára határoztatott. Nyitrából, dec. 26.1841. A’sz. mártoni tör­vényszakaszon megyénkben a’rendszeres évnegye­­di törvényszék két hétig tartotta üléseit, ’s nov. 29- kén vevén kezdetét, az arra meghívott táblabi-9* 37

Next