Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-01-16 / 109. szám
a* szót, melly itt helyen nincsen — a* mi nemességünk nem hallgató. Szót tévénk fentebb a’ közben tartó lármáról, ’s meg ebből nem sejthető, minő szerep az, mellyet nemeseink néhányak ellen betanultak, ’s az egyetem, a’közrend ellen olly szörnyű valósággal játszottak. Kovács Lajos táblabiró vala első, ki az indítvány ellen fölkelt. Még nem szólt, ’s már „nem halljuk!“—egy mondást sem fejezebe, már „nem helyes!“ zengett a’teremben. És sokkal tovább állt, mint beszélt, ’s nemcsak ő, hanem azok is, kik utána felszólamlottak. Az elnök-alispán váltig [igyekezett csendet csinálni, de hiába. Annyira nőtt végre a’ zaj, olly fokra hágott a’ rendetlenség, hogy a’főügyész, ki előbb széksértési büntetéssel intette a’ rajongókat, midőn ennek semmi sikerét nem tapasztalta, a’ tanácskozások lehetetlenségére figyelmeztetve az elnökalispánt, kérte, hogy a’gyűlést oszlassa el; Domahidy Pál sz.biró pedig kijelentvén, melly igen szégyenli, hogy épen járásabeli helység csinál illy zavart, szépen kérte: csendesülnének el. Mindhiába. A’ lárma azután sem szűnt; ’s nem a’ tanácskozás, hanem csak az idő haladt; míg az alügyész utóbb tiszttársa felszólítását ismételve kijelenté, hogy a’ főügyész már itt hagyta a’ teremet, és ő is kénytelen lesz távozni. Az első alispán azonban próbálta meg a’gyűlést rendre igazítani, de kevés sikerrel; és állapotunk ollyan vala, hogy több nyilatkozók a’ lárma által kifárasztva, abbanhagyák a’beszédet, elnémultak és leültek. E’rendetlenségek közepette ránk alkonyodott, ’s az elnök-alispán némi módositással akarta a’felek véleményét végzéssé egyenlíteni, hanem D.— P.— indítványára a’ nemesség votumot kiáltott. És az elnök-alispán kimondás miképen még sokan kívánnak e’ tárgyban nyilatkozni . Ekkor a’ zajban és félhomályban botok emeltettek az ajtó felől; előbb a’ jegyzők, utánok mások székről zöld asztalra, onnan a’ terem felső részébe nyomultak. „Volum, volum!“ hallatszék a’zúgásban, mig mindenki ajtót keresett. — Másnapra viradánk, és közelge ismét a’ gyűlés órája. A’várnagy szabály szerint bejelenté ezt a’ másodalispánnak; hozzáadván egyszersmind, hogy a’ nemesség, botokkal felkészülve, a’ terembe rohant már. E’ jelentést a’másodalispán írásba foglaltatta; és ugyanezzel jelent meg a’ várnagy az első alispánnál is, ki mihelyt a’ terembe érkezett, a’botok lerakását rendelé, és ezt tiszttársának megüzente, mind a’mellett, hogy némellyek ellenzették, ki válaszképen azt felelte, hogy a’ tegnapi történetek és mai fenyegetőzések után, mellyek neki bejelentettek, rendes tanácskozást nem remélhetni. És elmaradt ő, elmaradónak az ellenzéki tagok, számos táblabirák és tisztviselők. És a’ gyűlésben egy-két szó alig hallatszék az indítvány ellen; kik jelen voltak, vagy hallgattak , vagy a’ kárhoztatott pontok semmiségét pártolók. Igen sokan nyilatkoztak, és mindnyájan bátorságban valónak; mig végre az indítvány végzés erejére emelteték, és a’jegyzőkönyv még ott melegében meghitelesittetett. A’ textus fölött némi tusakodás történt, minek eredménye jön, hogy a’ 12 pont úgy töröltetett el, hogy a’ 6. czikkelyen kivid, melly még csak pertractatio alá se jöhessen, a’többi pontok a’ mennyiben fizetésfélét nem foglalnak magokban, választmánynak adattak ki. —Nem tartónk azokkal, kik a’12 pontban megannyi embryókat láttak; de viszont azokkal sem, kik már az által, mert inditványoztattak, téjjel és mézzel folyó Kánaánt képzelének határainkon. Mi igy gondolkoztunk: javaslatok, mellyek más honban javak már, mellyekről nálunk előbb könyvek írattak, azután egyes megyékben, egyenkint, kisebb nagyobb különbséggel el is fogadtattak, összeszedve hozattak szőnyegre; ’s hittük, hogy sok változást, sok lapitást kell még szenvedniük, mig salakjaiktól megtisztulnak, és eljő az idő, hol rájok az élet várakozik. Mert az eszmének is korai vannak, mellyeket kevesebb vagy több idő alatt, de csakugyan megfut; ’s ha mi Hegelt nem tanultuk is, hogy triplicismusából okoskodhassunk, ekéink mellett ragadt ránk annyi bölcseség, hogy a’ búzából, mellyet ősz elein elvetettünk, karácsonra nem várunk kenyeret. Csak azt akarjuk mondani, hogy a’ 12 pont esetén nem aggódunk; az sem bánt, hogy az esetet körlevelek fogják hirdetni, mert hiszen felel érte — Szalay szerint— az átalakulás e’ korában a’ mának és tegnapnak nagyszerű küzdelme; csak erőt nem kell vala használni, sak nem vélemények ellen ingerültséget készíteni;zért nem felelhet, ennek következményeiért jót ém állhat senki. E’ miatt aggódunk mi, mert felhíz erő és mérkőzésre vezet. Az utóbbi történetek gazolják szónkat. Elmúlván ugyanis a’másodnapi gűlés voltak, kik dicsekedve emlegették annak rendes voltát, ’s hogy ottan bizony bátorsággal léhett tanácskozni, ’s hogy kár volt az ellenvéleényüeknek elmaradni. És a’ következő napi gyűsből nem maradanak el; de nem jöttek magokban; dalukon egy sereg nemesség állt, mellyet mai nap nem láttunk, ellenében a’ másik seregnek,melyet az első napon már ismerénk. Most már azt hittük, hogy minden fenekestül felfordul, olly rendetlenség lett; mig végre megérkezvén az elnök-alispán , kijelenté, hogy a’ mint örül a’ másodnapi gyűlés csendes voltának, épen úgy sajnálja a’mai zavarokat , mellyeknek azonban megvizsgáltatását el fogja rendelni. Utána Eötvös Mihály tb. akart szólani ; annyit monda csak, hogy a’ vizsgálat az első napi történeteken kezdessék...’s imegyszerre azok, kiket érdekle, olly zajt ütöttek, hogy többé semmit sem hallónk. Erőtlen tollunkkal nem birjuk lefesteni mindazon rohamot és menedékkeresést, zajt és veszekedést, mellyek itt egy szomorú képben mutatkoztak , mig a’ köntösök tépése, hajbakapások, és valóságos kidobások elkövetkeztek; sőt még több ennél, mert egy nemes fejbe is üttetett, a’ középponti főbiró láttára , ki azonnal hajdúkat parancsolt elő a’ tettes elfogatására; mi azonban nem történt meg, csak még nagyobb lárma lett utána. Mi nem tudjuk, ki volt e mondva a’ gyűlés eloszlatása? annyi igaz, hogy mindnyájan haza mentünk. Az ellenzéki oldalon állt sereget nem láttuk többé; de annál inkább a’ másikat, melly gerjedelmében kivül a’teremen olly szabadságot vett magának, hogy még a’ hidegebb vérűek is megrémültek a’ történteken; és az első alispán elfogatási parancsot volt kénytelen kiadni; de sikert nem láttunk. — A’ következő napon, melly a’ gyűlés negyedik napja volt, a’ tanácskozási terem ajtaján egy jelentés függesztetett ki arról, hogy a’ tegnapi napon eloszlott gyűlés ma újólag megnyittatik, és mindenki tiltatott, hogy botot hozzon. Az ellenzék tagjai, még számosabban mint a’ másodnapi gyűlésből, elmaradtak, ’s úgy állt a’gyűlés ismét, mint a’ második napon. Az elnök-alispán elmondá, milly kedvetlenül hallott némelly cselekedeteket, mellyek tudomásra jöttek, ’s előadott egy hozzá intézett jelentést, aláírva a’másod alispán, fő- és alszbirák, táblabirák, ügyészek, esküttek, írnokok, birtokosok által, kik kijelenték: miképen részükről mindent elkövettek, hogy az anyagi erő eltávolittassék; ’s felszólítják az elnököt, hogy azon seregnek is, melly az adóztatás szine alatt fölingereltetett, melly a’megye udvarán U. B.-ot fővezérének kiáltotta, hazabocsáttatását eszközölje; vagy ha ez nem sikerülne , nehogy a’ növekedő féktelenség beláthatlan szomorú véget érhessen, e’ közgyűlést a’ kedélyek lecsendesültéig oszlassa el. — Ugyanazok, kik ellen a’panasz szólt, seregték körül a’zöld asztalt; és szó emelkedett, hogy a’ gyűlések rendesen folytak, ’s a’ tegnapi zavaroknak is oka az volt, mert a’középponti főbiró egy nemest el akart fogatni. „Cassatio!“ kiáltó a’nemesség. „Actio!“ — kivánák némellyek. Az első alispán közbeszólására mindenük elmaradt; megvizsgálására azonban küldöttség neveztetett. Ennek folytában utóbb egyszersmind a’ gyűlések rendes volta jegyzőkönyvbe iktattatott, és a’ főispánnak is följelentetni rendeltetett. Még e’napon azok, kik a’ fentebbi jelentést tevék, nagy számban haza mentek. És a’ gyűlések tovább folytak elég renddel, mint mondják. Elhiszszük! — Volt idő midőn megyénkben odajutott a’ dolog, hogy a’ municipium munkálni megszűnt, és kormányunk fogó fel ügyünket. Óvjon isten bennünket a’visszaeséstől! de mi bizonyára az akkori eseteket potencirozva láttuk, ’s ez utóbbi tévelygést nagyobbnak tartjuk az elsőnél. Két párt állott akkor is egymás ellenében, küzdve anyagmérővel; mondá az egyik: „helyes!“ mondá a’másik: „nem helyes!“ — ’s igy goromba szó járult az egészhez, mellyet ott helyben meg tudónk büntetni. Most az egyik fél kihallgattatást kért, és a’ másik kiáltá: „feszítsd meg!“ És hiába állt a’ törvénykönyv zöld asztalunkon, erőtlenek valónk a’ rendet fentartani, vagy csak egy széksértési büntetést is teljesedésbe venni, mig a’ bántott rész, felhíva látván magát, erőhöz folyamodott az erő ellenében. Nem mentünk senkit, mert nincs semmi, mi a'hazafi keblét nagyobb fájdalommal töltené el, mint látni, hogy az intelligentia teteme a’kar erejének küzdhelyévé leszen;— látni a’példát, hogy csak egypár helységnek kell akarni, ’s a’ mi hires helyhatóságunk dicsőséges semmivé válandik;—és látni, hogy a’ tanácskozás helyett előáll a’ huzakodás, hol sem vélemény, sem személy nincs többé, bátorságban, hol az eredmény ütleg és kidobás. És ez a’mi mostani gyűlésünknek legszomorúbb eredménye; ’s azért szomorú, mert nemzeti veszély, mint a’ P. Hirlap szerkesztője mondotta. Nem ő bennök, a’ nemesekben, fekszik a’ hiba gyökere, hanem azokban, kik őket egyszerű tűzhelyüktől elvonva, eszközül használják, ’s nem a’ dologróligyekeznek értesíteni, hanem a’személyt jegyzik ki, kit isteneim, vagy ördögölni kell, és csak egyszer a’ vezér szavára esküdjenek, elnézik, hogy szabadságukat az anarchiában leljék. A’ ki hazáját szereti— ’s értsen bennünket minden párt — még fölhívás után is óvakodjék ettől. Mert ha így folynak dolgaink, betelik , a’ mit a’ haza nagy szónoka, lelke el borulásában vérző szívvel jósolt; és e’ levegő, mellyet eleink vérpárájától megterhesítve szívunk, e’kenyér, mellyet az ő sirhalmaik fölött aratunk, e’ czímerek, mellyeket koporsóikról lekapkodtunk, nem fogják itt a’ magyar hazát megtarthatni. —Többen. Arad vármegye m. é. dec. 13-án kezdett ’s 23- kán végzett közgyűlésének lapjaink 102-ik számában közlött eredményeihez, tisztelt levelezőink tudósításai után, pótlólag még ezeket csatoljuk. A’ nm. h. tanácsnak egy intézvénye olvastatott fel, melly értesítést adván azon rendeletről, miszerint az idei szűk termés és egyéb elemi viszontagságok miatt az országban létező katonaság elhelyezésének módosítása szükségessé válván, az e’ megyében tanyázó Hardegg vasasokhoz még egy félszázad fog e’ hó folyta alatt érkezni, egyszersmind kötelességül teszi a’ RRnek, hogy annak kellő elszállásozásáról haladék nélkül gondoskodjanak. Ennek következtében a’ BR. a’ nm. k. tanácshoz gyorspostán tüstint felírást intéztek, mellyben előadván, hogy az idő mostohasága megyejöket sem kerülte el, ’s a’ szűk termés miatt raktáraikba csak annyi eleséget szereztek , mennyi a’ már itt levő katonaság számára szükséges, többet pedig kész pénzért sem kaphatni , — kijelentek, hogy az említett fél századot el nem fogadhatják. Azonban még a’ gyűlés folytában egy újabb intézvény érkezett, melly az előbbinek teljesítését sürgeté, azon oknál fogva, hogy, miután már a’ többi illető hatóságoknál is e’ részben rendelés létetett, ’s a’ katonaság már útnak is indíttatott, a’ történt rendelkezés zavar nélkül többé meg nem másittathatik; ’s egyszersmind azon felsőbb rendeletekre hivatkozik, mellyek szerint szükség esetében széna helyett szalma használtathatik; ígérvén egy úttal azt is, hogy azon esetre, ha a’ RR, a’ nyomasztó szükség valódiságát kimutatandják , részéről az áttételért közbenjárni nem késendik. Ez intézvényben különösen feltűnt a’ RRnek azon védék , mellynél fogva, minthogy Arad megyében már máskor is , és pedig minden kárpótlás nélkül , katonaság a’ rendes számon felül is elfogadtatott , ez most is megtörténhetőnek jelentetett. Ezekhez képest a’ BB. határozata oda ment ki, hogy zavarok elkerülése miatt a’ katonaság ugyan elfogadtassák , de számára a’ termesztmények árverés útján piaczi áron szereztessenek a’katonai pénztártól. Ugyane’ tárgyban olvastatott az illető ezredesnek magyar nyelven irt ’s közörömmel fogadott kérelme az elhelyezés iránt. ’S ez figyelemreméltó dolog; egy német ezred magyarul tud írni, holott ennek saját élő nyelve ’s azzali élésre törvényes szabadsága is van; egy magyar vármegye pedig, melly követei által a’ törvényhozásban részt vesz, ’s ezek ott magyarul beszélnek, mert különben nem is beszélhetnek, egy halottba akar életet önteni, hogy azzal élőt nyomjon. De Arad Ilvei már két országgyűlésen többet óhajtva, mint a’ mit leírnak, ’s minden antinationalismust kárhoztatva, Comitatus de Posega levelét egész illendőséggel visszaküldöttek. —Bereg megye a’ laibachi hatóság által a’ magyar vándorkönyv miatt elkövetett méltatlanságot közölvén, e’tárgy vitatása közben egy előkelő tisztviselő úgy nyilatkozott, hogy iparkodjunk inkább literaturánkat jó könyvekkel előmozdítani, nem pedig visszatolással élni; mire levelezőink egyike azon óhajtását fejezi ki, bár e’ tisztelt egyed minél előbb e’ nyilatkozását tettleg bebizonyítaná, ’s a’ magyar irodalmat egy jó könyvvel gazdagítaná; de a’ BR. a’ másod alispán ur kijelentése szerint, a’ fenforgó esetben nem literatúrai, hanem „jus gentium“ kérdés szempontjából indultak ki, ’s a’ viszonosság elvét fogadták el. — Az ismeretes borsodi, Csanádi ’stb. körlevelek, a’ nélkül hogy fölöttük az elv ’s irány kitűzetett volna, az országgyűlési utasítások kidolgozásával foglalkozó küldöttséghez utasittattak. — A’ pénztár jövedelmeinek— a’ menynyire adóztatás nélkül lehetséges — szaporítása, a’ kiadásoknak pedig kevesítése tárgyában kiküldött számos tagokból álló választmánynak e gyűlésre beadott javaslata négynapi tanácskozásra szolgált alkalmid, ’s általa az adózó népen nem kevéssé könnyittetett. Ez utóbbi pontra nézve azonban tudósításaink egyike igy szól: ,,A’javaslatban kitűzött elvet, t. i. a’ szegény adózók terheinek könnyítését, a’ gyűlés általános tetszéssel fogadá; de nem tudom, mi vezérelhette a’kitűzött elvtől egy kissé eltérőeket azon határzat hozatalára, miszerint kimondák, hogy a’ jobbágyok azon famennyiségből, mellyet eddig, mint megyei statútum által nem parancsoltat, csupa discretióból szolgáltattak ki a’ megye kerületi tisztviselői számára, ezentúl 20 ölet leendőnek kötelesek szállítani. Honnan veendik a’ községek e’ több száz ölre menő fát? — arról szó sem volt. Nem hiányzottak ugyan, kik kérdezék, hogy, miután őrházak nem léteznek, minő czím adassék a’ községek ezen praestatiójának? Végre abban történt megállapodás, hogy iószoba ’s őrházi szükségek végett legyen az ólra kiszolgáltatandó!“ —A’jövő közgyűlés martius 30-kára határoztatott. Nyitrából, dec. 26.1841. A’sz. mártoni törvényszakaszon megyénkben a’rendszeres évnegyedi törvényszék két hétig tartotta üléseit, ’s nov. 29- kén vevén kezdetét, az arra meghívott táblabi-9* 37