Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-06-26 / 155. szám

Vasárnap Junius 26 1842. 155 Pesti Hírlap Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a'két fővárosban házhozhordáSsal 5 frí, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Länderer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébiitt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezés. Vásári szabadalom. Vezérczikk. (Visz- szapillantás a’ szláv mozgalmakra). Wesselényi le­vele. D eák F. és Szepes. Kisdedóvó-intézet. Megyei dol­gok: Bihar (^becsületsértő nyomozások és ebből eredt gyűlési viharok). Borsod (csendbiztosok; törvényszéki elrendezés, járások felosztása, scontrokönyv). Heves (arató rész, csőd­kérdés , gyámi számadások, a’ nemzeti múzeumra tett ajánlat még beszedetlen, nincs többé tollas párt, rendorbirák, tisztelet­beli tisztviselők). Hont (arató rész, úgartized, vontatók, kör­levelek , üdvözlő irat az erdélyi kormányzóhoz, a’ hg-primás és Pálify hg ajánlataik). Baranya (Veröcze latin körlevelei, szem­orvosi lak, körlevelek, szederfa-és selyemtenyésztés, választ­mányi jelentés a’ vasutakra, 's a’ vámegyesülethczi csatlakozás tárgyában, mohácsi karópénz). Rövid közlés: Mosonyból. Igazí­tás. Külföldi napló. Angol-, Franczhon. Németföld. Hirharang. Értekező: Napsötétedés julius 8-kán 1842. M. gazd. egyesü­leti földészeti szakosztály. Hivat, tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezés. Ő cs. ’s apóst. kir. felsége Vitéz Jánost, Abauj megye volt első alispánját, „kir. ta­nácsos“ czímmel méltéztatott legkegy. földiszíteni. Vásári szabadalom. Ő cs. k. felsége leg­kegy. engedelméből Baranyában keblezett Vörös- marth m.városban évenkint négyszer, u. m. febr. 14*5 april. 4., jul.6. és octob. 26-án mindenkor a’ hét ele­jén hétfőn, ha pedig ez ünnep lenne, következő na­pon országos, minden szombaton pedig, vagy ha ez ünnep lenne, pénteken heti vásár fog tartatni. Vezérczikk. (Visszapillantás a’ szláv mozgalmakra.) Vannak dolgok, mellyekről szól­ni épen olly nehéz, mint hallgatni, mellyek sorvasz­tó nyavalya gyanánt evődnek a’ nemzeti életen , ’s mellyekről a’ takarót levenni mégis olly veszélyes le­het , mint a’ kór elhatalmazását nem gátolni, mert az eredmény mind a’ két esetben legalább is igen-igen kétséges. A’ szláv mozgás hazánkba'n egy egészen uj és sajátságos jelenés , mellynek ha előzményeit vizsgáljuk, lehetetlen nem esudálkoznunk, hogy azok­ból illy természetellenes törekvések eredhetének. Es e’ mozgalmak honunk határi közt oda kezdenek las- sankint érni, hogy elnézés és a’ bajnak orvoslatla- nul hagyása ezentúl a’ magyarnak olly nemzeti bűné­vé fajulna, mellyértcsak a’meglakolás szomorú per- ezében ébrednénk borzasztó, de késő megbánásra. Itt tehát az időtől várni gyógyszert többé nem lehet, hacsak minmagunk nem akarjuk sardanapalusi gyá­vasággal felgyújtani magunk fölött az ezernyi fára­dalommal és szenvedéssel és százezrek legmelegebb szivvérével kiküzdött százados hajlékot, mellyben egy kis férfiasság, szilárd akarat és kitürés mellett kejelmesen lakhatnánk; —ha csak atyáink szent örö­két , jó ’s bal sorsban híven megőrzött alkotmányun­kat, ifjadni kezdő nemzetiségünket és— miért már fél század óta izzadunk és küzdünk a’ csatatéren —gyö­nyörű fejlődésnek indult és még gyönyörűbb remé­nyekkel kecsegtető civilisatiónkat báb gyanánt ma­gunktól könnyelműleg eldobni és ama’ szép remé­nyekről , mellyek már annyi szunnyadó erőt cselek­vésre keltének e’ hazában , gyáván lemondani nem kívánunk. És van e imádott hazánkban politicai párt, színezet vagy osztály, van e csak egy ember is, ma­gát magyarnak nevező, ki illyesmit akarhatna? Van e , ki gyönyörrel volna képes szemeit ama’ férgen legeltetni, melly a’ dús árny u tőig £ gyökér én rágó­dik? Van e, kinek szive nyugodta^-’erhetne , mi­dőn legszentebb sajátjának sírt lát ásatni ? — Örö­mest engedünk helyet keblünkben azon meggyőző­désnek,hogy nemzetünk csak egyetlenegy illy köteles­ségéről megfelejtkezett magzatot sem táplál keblében, neveli bennünk e’ meggyőződést amaz örvendetes ta­pasztalás, mellyet időszaki sajtónk nyújt, minélfogva a’ legellenkezőbb irányú politicai vélemények ma­gokévá teszik e’ szent ügyet, ’s feledve a’ pártér­dekek fölötti vihart, lelkesen szólalnak föl a’ megtá­madott nemzetiség mellett; mert mindnyájan érzik —és dicsőségükre alig mondhatni ennél nagyobbat— hogy e’földnek, mellyet a’ sors nemzetünknek jut- tata, csak a’ magyar nemzettel és általa van civili- satiója és politicai jövendője. A’ legújabb szláv mozgalmak, mellyeknek szín­helyei Bácska és némelly felső vidékek valának, múlt lapunk Értekezőjében egészkiterjedésökben az olva­só közönség előtt fekszenek. Ha e’ jelenetnek okait, összefüggéseit, analógiáit mélyebben vizsgáljuk: lehetetlen egy, lelkünk mélyéből önkénytelenül fa­kadó fohászt elfojtanunk, lehetetlen legyőznünk bizonyos borús sejtelmet, mellyet bennünk, p§­melly, a’ politicai láthatáron felvonuló felhők éb­resztenek: miszerint ama’ csapás, mellyre bizo­nyos óriási hatalmat már évek óta készülni gya­nítunk, nem ellenünk, és a’ magyar nemzeti­ség, hanem általában minden nemzetiség, a’ ci- vilisatio és alkotmányos lét ellen van szánva. Nem szándékunk újra fölidézni ama’ rémeket , mellyek néhány év óta Európát ijesztgetik , nem akarjuk is­mét fölmelegíteni azokat, mik az orosz propagandá­ról hírlapokban és nagyobb folyóiratokban már any- nyiszor elmondattak; nem is tulajdonítunk általában az orosz-szláv propagandismusnak nagyobb fontos­ságot , mint a’ minőt érdemel; mert valahányszor egyetemes monarchiát hallunk említeni, mindannyi­szor Nabukodonozor álomképe jut eszünkbe , és mo­solyogva szánakozunk az emberi nem hiú és kevély nagyratörésén , melly már egyszer bábeli zavart ho­zott a’ földre. Nem! mi sem Assyria és Persia kény­urainak, sem Róma Caesarainak, sem a’ fél holdnak, sem a’ corsicai óriásnak nem sikerült — legalább tartósan nem — az a’ czároknak sem fog sikerülni; kezeskedik ezért a’ természet, kezeskedik a’ felvi­lágosult kor és az előrehaladt polgárisodás, ke­zeskedik a’ népekben rejtező ’s elnyomható , de so­ha ki nem ölhető szabadsági ösztön, — ama’ szabadsági ösztön, melly Márathont és Plataea környékét a’ persa kényuraság sírjává tévé , melly a’ teutoburgi erdőségben a’római légiókat lesujtá, melly a’ még nem igen régen büszkén ragyogó fél­holdat elhaloványitá, és melly Lipcsét és Watterloot intő emlékül hagyá fen azoknak, kik még valaha illy merész álmoktól hagynák magokat elragadtatni. De azért lehet e tagadni, he jy e’ törekvés a’ civilisa- tiót haladásában, a’nemzet ségeket kifejlődésükben igen tetemesen akadályozhatja? lehet e tagadni, hogy az ellenséges elemek összecsapása mindig halált hoz magával, melly a’ természet örök rendénél fogva többnyire a’gyöngébbet és ritkán az erősebbet szokta érni ? Legyen ennyi elég annak kimutatására, hogy e’ mozgás, melly néhány év óta a’ földnek majdnem minden részeiben, úgy a’ Duna, mint az Indus part­ján, sőt még az északamerikai egyesületben is jelen- kezik, — habár nem elég erős is arra , hogy elára- dása közben Europa népeit magával sodorja : de ar­ra , hogy különben is fölötte bizonytalan nemzeti ál­lásunkat a’ kétkedő kérdőjelek közé sorozza, elég vészterhes ; és ezen európai szempont az , mellyre nemzetünket nem lehet eléggé figyelmeztetni a’ ma­gyarhoni szláv mozgatnak megítélésében. Mi nem akarjuk szemrehányásokkal illetni szlá- vainkat; mert meg vagyunk győződve, hogy nekünk a’ magyarnak e’nehéz ujrasziiletési korszakában minde­nek előtt és fölött békére, egyetértésre, kölcsönös türelemre és szeretetre van szükségünk. Nem kér­dezzük : mennyiben függ vagy nem függ össze e’ magyarországi tót törekvés ama propagandával, sőt akarjuk hinni , hogy e’ magyarhoni szláv mozgás épen nem függ össze az éjszak antihu- manisticus tanaival; akarjuk hinni, hogy szlá- vaink a’ civilisatio érdekében vélnek működni, midőn a’ szláv nemzetiséget Magyarországon is meggyökereztetni kívánják; akarjuk hinni, hogy ez egyetemes mozgásban semmi vétkes szándék bi­zonyos külbefolyással nincsen : de azért megszűnik e e’mozgás veszélyes lenni nem csak hazánkra, nem csak nemzetiségünkre, hanem magokra a’ szlávok- ra nézve is ? Nem kell e majd e’ törekvésnek a’ gravitatio csalhatlan törvényénél fogva mulhatla- nul , tudva vagy'nem tudva, oda csanakoznia, hol e’gravitatiónak súlypontja vagyon ? — Nem, mi nem akarjuk a’ magyarhoni szlávokat gyanusitgatni, és itt egyszerííleg csak azt kérdezzük: mennyiben va­gyon vagy nincsen joga a’ szlávoknak Magyaror­szágon nemzetiséget igényelni? mennyiben alaposak a’ tótoknak az eláradó magyaromania elleni pana­szai, mellyeket felséges királyunk elibe terjesztet­tek? és elvégre hova fogják e’ mozgalmak a’szlá­vokat szükségkép vezetni? A’ nemzetiség legszentebb adománya az égnek, mellyért nem lehet eleget küzdeni, mellyért a’ földi kincsek legnagyobbikát is örömmel áldozzuk föl, jól tudván, hogy a’ nemzetiség a’ társas élet, pol­gári jólét és szabadság millió áldásinak forrása; —• tudván , hogy nemzetiség nélkül korunkban díszes szerepet játszani nem lehet. De a’nemzetiség egy históriai fagtyun, mellynek a’nyelv nem egyetlen tényezője; mert arra, hogy valamelly népnek nem­zetisége legyen, szükséges még az is, hogy közös alkotmány, közös érzelmek, közös érdekek, a’ ha­ladásnak és kifejlődésnek közös szüksége egy együtt átélt nagy kor közös emlékezései kapcsoljanak össze bennünket. Szóval: a’ nemzetiség már a’ műveltség­nek bizonyos mennyiségét, a’cselekvőségre serkent öntudatnak bizonyos fokozatát föltételezi, ’s föltéte­lezi egyszersmind a’képességet is ezeknek bizonyos adott körülmények közt érvet és minden más nem­zetiségtől független önállást szerezhetni — szóval: föltételezi az anyagi és erkölcsi erőt, melly nélkül nemzetiség nem állhat fen, ’s ama’ jogbirtokot, mellyet idő és történetek szentesítettek, ügy de bár merre tekintünk is Magyarországon, sehol sem látunk anyagot illy tót nemzetiségre. — Es mind ama’ tulajdonokkal , miket a’ nemzetiség kellékei közé sorozánk, hazánkban csak egy , csak az egyetlen magyar faj bir, mint mellyben a’ birtok, értelem és hatalom központosul — igen igen, hata­lom, mert bármi szépeket szóljunk is, elvégre a’ha- talom mégis egyik legnevezetesb históriai tényezője a’ nemzetiségnek. Ha tehát a’ magyarhoni tót ajkú lakosságban egy leendő tót vagy bármi más nemze­tiségnek anyagát az egy nyelven kivid nem látjuk, ha igaz , hogy a’ társas műveltség legalsóbb fokán álló néposztályt előbb akármi néven nevezendő nem­zetiségre nevelni kell: szerényen csak annyit bá­torkodunk a’ folyamodók szavaival kérdezni: „bol­dogabbak lesznek e Magyarország népei, ha olly nemzetté leendenek-?''melly eddig nem is létezett (mert bizony bizony mondom nektek, hogy tót nem­zet mindeddig még csak álomban sem létezett), és még a’ műveltség legalsóbb fokán áll ?“ ’s boldogab­bak lesznek e a’ magyarországi tótok, ha néhány evang. tót lelkész és nem a’ status czéljaira fognak neveltetni ? — Ez, tiszter urak! talán mégis kissé nagyon is merész, hogy ne mondjam, botor remény. De Magyarországon egy a’magyar nemzettől idegen, semmi históriai előzményekkel, f mi positivitás- sal nem biró, a’ lett dolgok sorában nem létező és soha nem létezett nemzetiséget önállólag kifejten akarni annyit tesz, mint tettleg .ölforg«.;«< a históriai rendet; hogy pedig ezt ama’ néhány tót lelkész és professor saját erejéből a’ sik t legkisebb valószinűsé-gével is tehesse, igen kevés ogj a hinni akarni; és ime ez ama’ pont, hol a’ sejdités és gya- nakodás e’ mozgalmakat összefüggésbe hozza amaz egyetemes szláv mozgalmakkal, mellyekről fönebb 1 emlékezénk. ’S azért hajlandók vagyunk e’ mozgást j is inkább egy roppant tévedésnek és socialis hiá- ! nyainknak tulajdonítani; de még egyszer kérdjük: j hova fog elvégre illy gyanús körülmények közt ama’ I természetellenes törekvés vezetni ? A’ múlt szám Értekezőjében közlött folyamodás tartalmát elmellőzzük, minthogy az tarkaságánál és határozatlanságánál fogva különben sem érdemel fi­gyelmet. A’ nemzetnek sokkal mélyebben kell át­hatva lennie méltósága érzetétől, semhogy illy nyo­moré invectivákat figyelemre méltasson. Nem , ne­künk távolról sem jut eszünkbe gyanusitgatni, és csak azt kívánjuk még végül megjegyezni: hogy azok, kik a’ nemzetet kifejlődésében igy gátolni akarják — legyenek bár egy hatalmasb befolyás eszközei, vagy nem — iszonyú tévedésben vannak, , ha azt hiszik, hogy egy nemzet nyugalmával könnyei­ig műleg lehet játszani. De hiszszük —’s a’ tapasztalás !j eddig is nmtatá, hogy nem csalódánk — hogy e’ ma- [ chinatiók hazánkban soha sem lesznek egyebek \ egyesek üres berzenkedéseinél; hiszszük, hogy — I ha néha e’ hydra újra fölemelendi is fejét a’ nemzet rémítésére — mindig külön jelenetek fognak marad­ni, ’s hogy ezeknek nem sikerülend ama’ szláv-orosz * törekvésekkel összefüggésbe juthatni. ’S hiszszük : ezt azért, mert a’ nemzet ébren őrizendi jogát, és j nem felejtkezendik meg arról, mivel magának, a’ ! hazának és az utókornak tartozik. — A. B. Wesselényi levele. Freywaldau, jú­niusban. Majd minden hirlap olvasásakor szeret­ném veled egy ’s más tárgy iránti részvétemet, örömömet ’s némelly események iránti boszan- kodásomat közleni, ’s téged olly sok holmiról kérdezni. Tudakoló vagy figyelmeztető észrevétele­im már sokszor halomra gyűltek; de nem-tehetési tespedésem hínárjába rekedtek, ’s végre az idő fo­lyama megint elmosta. Majd ha együtt lehetünk—de

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék