Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-06-26 / 155. szám

lesz e ez és mikor? Isten tudja! — kibeszéljük, ki­ürüljük ’s kipanaszoljuk magunkat a’sok váratlan és fontos jelenetek, sok reményt ’s örömet nyújtó vagy szomoritó ’s rémitő­ körülmények iránt. — A’ teendők helyes sorozatának szükséges és fontos voltát én is vallom; nem olly szürszálhasogatólag ’s iskolai pe­­dantsággal ’s rebbenezességgel mint némellyek; ha­nem úgy lévén meggyőződve, miszerint semmi sincs a’ teendők során kivül, mit hazafi ’s polgári köteles­ség elmulasztani tilt ’s tenni parancsol; és hogy sem­mi sincs a’ teendők sorában , mi szellemet ront, elv­nek árt, haladást gátol, ’s vagy nyaktörő rohanást, vagy megoszlást és igy gyengülést okoz. És épen ez­ért hiszem, mikint nemcsak egy, hanem több tár­gyak vannak együtt és egyszerre a’ teendők sorá­ban. Ilyek közé számitom én azt, mi különben sok egyebeknél kevesebbé fontos, de mégis szükséges , tudnillik külföld előtt is hazánkat ’s főkint annak alkotmányi helyzetét ’s jelen polgári életét ismer­tetni, kivergődni már valaha a’ terra incogniták sorából, ’s lerontani és kiigazítani azon sok fél­szeg és balvéleményeket, mellyek felőlünk tudat­lanság, elleneink gonoszsága ’s önhanyagságunk ál­tal világszerte megrögzöttek. Valamint egyénre néz­ve, mig mint gyermek nevelőszobában vagy inté­­zetben él, sem czél, sem főgond tárgya, hogy a’ vi­lág által ismertessék ’s igazán ismertessék , ellen­ben mihelyt azon világban vagy társaságban , mint annak tagja, rendeltetési helyét foglalja el, főfon­­tosságuvá válik, ’s helyzete betöltése’s czéljának­ megfelelése föltételévé lesz az, hogy ismertessék, valóban és méltatva ismertessék: úgy nemzetnél is, míg mint kiskorúnak szűk körében csak önléte kiví­vása föladata, addig lehet mellékes gondja: isme­rik e ’s mit tartanak róla külföldön; de midőn van már értelmi­ ’s anyagilag annyira kifejtve, ’s bir már annyi súlylyal, hogy a’ nemzetek világában ’s társaságában, mint annak tagja, föllépjen, akkor más nemzetekkel magát ismertetni ’s igazán ismer­tetni, nem tűrni el felőle ’s kisebbségére terjedett vagy terjesztett hibás véleményeket, múlhatlan kö­telessége. Nemzetünket már ezen helyzetben gondo­lom ’s hiszem lenni, és azért kötelességnek, követ­­kezűleg a’ tennivalók sorában levőnek ítélem, hogy gyökeres, rövid’s velős értekezések átal a’külfölddel sajátlagos polgári alkotmányunkat’s helyzetünket sa­játságában’s a’külföld által érthető modorban megis­mertessük, ’s polgári alkotmányunk’s társadalmi helyzetünk következésébeni közéletünk műveit és fo­lyamát ábrázoljuk. Továbbá, hogy fölkeresvén mind azt, mi e’két utolsó évben (messzebb hátramenni fö­löslegesnek vélem) nevezetesebb külföldi lapokban ho­nunk felől megjelent: mindent, mi azon vagy az ezentúl megjelenendő czikkekben félszeg vagy hamis, kiiga­zítani ’s megczáfolni, természetesen mindig legna­gyobb mérséklettel, illedelemmel ’s részre nem haj­ló bölepültséggel. Szükséges ugyanezt tenni a’tót és illyt lapokra nézve is, ’s annyival szükségesebb, mivel ezekben igen sok hamis közlések ’s olly ellen­séges declamatiók vannak, mellyek azon nemzetek­nek ellenünki érzeteit ’s törekvéseit (miket megvetni ’s kicsinybe venni veszélyt szülő hiba) nagyon in­gerükt. Nem kevésbbé szükséges különben is azon lapoknak figyelemmeli kisérése, mert sokat lehet azokban látni, minek eddigi nem tudása vagy figye­­emre nem méltatása szintolly káros és veszélyes volt, miilyen elkerülhetlen azoknak ezentúli leg­nagyobb tekintetbe-vételök. — Nem kétlem, mi­szerint hazánkról külföldi lapokban eddig ’s már régóta küldöttek volna alapos és nemzeti ’s alkot­mányos szellemben fölvilágosító ’s helyreigazító czik­­ek, de azok nem vétettek föl, kivált olly lapokban, mellyek hozzánk szabadon járnak; de úgy vagyok értesülve, ’s az „Allgem. Zeitungéban a’ múlt és jelen évben megjelent néhány czikkek­­ből ítélve, azt hiszem, hogy most érdekünkben i igaz ’s illedelmes czikkek bizonyosan helyt találandanak. ’stb. — Ide tegnap érkezett 149-ik lapodnak ve­zér czikkét nagyon szeretem. Mind az adó, mind más tárgyakat azon szempontból mutatni, ’s általában a’ körültünk ’s keblünkben levő népek nemzeti törek­véseit ’s azon tömérdek veszélyt, mi minket azok­nak következésében fenyeget, ismertetni, és újra meg újra ismertetni, a’ szükségek legelsőbbei kö­zé tartozik; csak ez által lehet távoztatni mind azon veszélyeket ’s csak így lehet azok ellen gyógy-és óvószer föltalálását’s használását eszkö­zölni. És ezért a’ teendők közt is ez —hitem szerint —elől áll; mert tisztán látom, miszerint nemzetünk­re nézve a’,,lenni vagy nem lenni“ kérdése olly élire állítva létezik most, mint soha sem inkább. A’ Bécs­­be ment tót küldöttség, a’fiumei botrány ’s annyi más kórjelenetek ha magokban nem nagy fontossá­gúak is, de rémitő betegségre ’s annak rémitő fokig hágottságára mutatnak. Sokat késtünk, ’s félek, el is késtünk az óvó- ’s gyógyszerekkel. Nagyon sze­retnék e’ tárgy iránt valamit írni, mert sokat gon­dolkoztam felőle, ’s itt a’távolban különböző nem­zetbeliekkel és színezetűekkel jővén össze, ollyak­­nak jöttem tudására, miket ti talán épen nem, vagy legalább nem olly kiterjedésben tudtok. De fejem és szemem bajosan fogja a’ dolgozást engedni. — A’ fiumei vasút’s kikötőkrőli czikk is érdekes. Turn­­bull állítása nem egészen áll: a’Bukari öböl korán sincs a’ Borának is úgy kitéve, mint Fiume; Porto­k­é pedig épen nem olly szűk , hogy e’ miatt alkal­mas ne lenne. E’ két hely a’ természettől olly ked­­vezőleg van alkotva, mint — a’ dologhoz valóban értők ítélete szerint — kevés hely e’ világon; ’s ha van magyar tengermellékünknek jövendője —mit hi­szek és remélek — úgy az nem Fiuméban, hanem Bukariban ’s Porto-Róban vagyon. Fiume roppant költséggel sem válhatik kérelmes és bátorságos ki­kötővé. Egyébiránt ama’ helyek Fiúméhoz olly kö­zel vannak, ’s fiumei nagyobb házak Bukariban most is annyin bírnak, miszerint Fiume sem vesztene azon kikötők lábrakapása által, sőt a’ vasútnak létesü­lése után mostani helyzeténél hasonlithatlanul jobbra emelkednék. — Áldjon az ég! Deák Ferencz és Szepés megye. Pes­ten, f. hó 5-kén uj jelét láttuk azon köztiszteletnek, mellyel hazánk minden vidékű lakosai Deák Fe­rencz iránt viseltetnek.­­ Néhány, Szepes megyei urak, a’ vásár alkalmával fővárosunkba érkezvén, azon óhajtást fejezték ki: engedné meg a’tisztelt hazafi, hogy Szepes megye őt mint meghitelt tábla­­birót egészen magáénak vallhassa, melly felszólí­tásra a’ lelkes férfiú azonnal hajolván, Szepes me­gye örökös és valóságos főispánja gróf C­s­á­k­y Károly előtt — ki szintén ekkor Pesten tartózko­dott — a’ táblabirói hitet letette, és Szepes megye éreinek nyilvánított bizodalmukért köszönetét kije­lentetni kérte. — Tudva van , hogy Szepes megyé­nek a’ múlt országgyűléseken szőnyegre került élet-kérdések iránti nézetei sokban különböztek azon elvektől, mellyeknek a’tisztelt hazafi nemegy­szer elragadó szónoklatával győzedelmet vívott ki; lehetetlen tehát nem örülnünk azon szabad nemzet­hez illő szellemnek, mellyet Szepes megye e’ tett által bizonyított; — lehetetlen volt örömmel nem hal­lanunk azon nyilatkozást, hogy Szepes megye ren­dei legnagyobb örömmel látandnak a’ tisztelt honfit táblabirói tisztében valósággal eljárni, és szívesen vennének tőle ítéletet saját vagyonuk ’s azoknak éle­te és szabadsága fölött, kik büntetést vagy fölmen­tést igaz bírótól várnak. Mi az ünnepélyt azon meg­győződéssel hagytuk el, hogy ember földi életében a’ legtisztább örömet akkor élvezte, midőn honfitár­sai az igaz és őszinte tiszteletnek, mellyel iránta viseltetnek, félre nem magyarázható jeleit adják; és azon „éljen“-ek közé, mellyek az uj szepesmegyei táblabirónak hozattak, azon óhajtásunk vegyült: adjon isten minden megyének sok olly jellemű táb­­labirót, mint miilyen jelenleg Szepesnek Deák Ferencz­ben van! —x.— S kisdedóvó-intézet Pesten, Józsefváros­ban vadkecske-utczai Ferenczy-házban. — Ezen in­tézet az 1841-dik évben alakított egyesület, és jóté­kony adakozások által alapittatott, ’s minden 3—7 esztendős kisdedeknek, valláskülönbség nélkül, mindennap (vasár- ’s ünnepnapokat kivéve) reggeli 7 órától estvéli 6 óráig félfogadására nyitva áll; ’s miután itt a’ kisdedeknek magyarosodása, lelki ’s testi tehetségeik kifejlése, következőleg a’ czélszerű tanítás ’s foglalatosság által — ügyes óvó felügyelé­­se alatt — azoknak jövendő erkölcsi ’s anyagi bol­dogsága eszközöltetik, kötelesnek érzi magát az egyesület, minden szülőket és gyámokat ezen jóté­kony intézet használására azon megjegyzéssel, hogy a’szegény kisdedek ingyen vétetnek föl, figyelmeztet­ni. Az intézetet a’ fent kijelölt időben mindenki meg­látogathatja, ’s az intézetbe fölvett tolnai óvórend­szer czélirányosságáról meggyőződhetik.—S­z­­­r­­­a­y Ferencz, egyesületi titoknok. Regyes dolgok. Bihariról. Válaszi, jun. 16. Alig alkonyo­­dott le a’martius 5-kei nagy nap, mellynek virradtát egyik táblabiránk Memnon szobrakint megéneklé, és ime junius 13- és 14-kén újólag nagy napra virad­­tunk. Kérditek: honnan származik a’nagy napok­nak e’ halmaza? Higye­tek, kedvem volna felelni kérdésiekre, azonban bizonyos okok miatt jelenleg a’ felelettel adós maradok; olvassátok most köz­gyűlési jegyzíűkönyvünket a’ szokott commentár nél­kül, és Ítéljetek!! — Megnyittatván a’ közgyűlés mélt. főisp.­helytartó ur által, első alispán Beöthy Ödön ur, miután előbb a’ megyének közelebbi évnegyedes közgyűlés ótai állását tárgyazó ’s ez úttal először egészségi gyöngélkedése miatt írásba foglalt jelenté­se, illető előterjesztő főjegyző ur által felolvastatott volna, mintegy azt folytatandó , további figyelemre hítta föl a’ iitet, előadván: mikép köz- ’s mondhat­ni utczai hír szerint mélt. főisp.­helyt. ur által a’ me­gye főjegyzője bizonyos vádirományoknak tárgyalás előtt helytelenül, sőt vétkesen a’ vádlottnak tett ki­adásáért hivatalos utón nyilatkozatra szólittatott föl, mire nézve főjegyző urat a’ dolog egész kiterjedé­­sébeni előadására a’Bt. közepett felhín­ szükséges­nek látta olly czélból, hogy ha csakugyan hibás lé­pést követett el, a’ RR. kezéből vegye el büntetését, ugyszinte ellenkező esetben tette a’ RR. által helye­seltessék, ’s lakoltassék, ki hibában van; —melly felszólaás következésében főjegyző T__6.— uz előrebocsátván, mikép ha első alispán ur általi fel­­szólit­atása nem történik is, ezen dolgot a’ rendek elébe terjesztendő vala, olly megjegyzés után , mi­szerint éveken keresztül folytatott hivatala viselésé­ben mindenkor a’ becsület ’s lelkismeret pályáján járt, ’s e’ részben tiszta öntudattal a’ BB. eddigi ta­pasztalására hivatkozva előadta: mikép csődület alatt álló nyáradi lakos nemes S.— F.— hitelezői vá­lasztmányának a’ tömeg körüli munkálatról szóló je­lentése, mellyben a'hitelbukott tolvajsággal, ban­­kó-csinálással ’s még azzal is vádoltatik, hogy ösz­­szeirás előtt a’ tömegből több holmikét elrejtett, — minthogy azon a’ bemutatás napjának elnökileg való feljegyzése sem látható, magaséra tudja melly után, a’ csődületi perhez tartozó iratok közé csúszott a’ nélkül, hogy arról valamit tudott volna , ’s miután annak a’ múlt évi julius havában tartott törvényszé­kem előterjesztését sem a’ pergondnok, sem a’ hi­telezők nem sürgették, ő pedig róla semmit sem tu­dott, akkor előterjesztetlen maradt. — Kevés időre S.— F. által megkerestetvén az iránt, hogy az el­lene folyamatban levő csődperből némelly adatok­nak kiíratását engedné meg, miután kérelmét meg­­tagadhatónak nem látta, írnokát a’ S.— F.— ál­tal kijelölendő okiratoknak másolatbani kiadására, mint ezt a’ hivatozó gyakorlat szerint alaposan tehet­te , fölszabadította; ’s mint írnokától tudja, a’ kért iratok másolatban ki is adattak. Elkövetkezvén a’ septemberi törvényszék rendes ideje, ’s ahoz képest a’készülethez fogván , az ekkor minden elnöki jegy nélkül megtalált kérdésalatti választmányi jelentést, S.— F—nek már ekkor ennek tartalma irányá­ban készített’s bemutatott folyamodásával együtt, a’ törvényszék első napján előterjesztette, mellynek tartalmához képest a’ törvényszék kellőleg rendel­kezett is. — Telt az idő, ’s r­ évi mart. 25-ről 39 sz. a. mélt. főisp.­helyt. úrtól becsületét ’s hivatali tisz­ta kezelését mélyen sebző, jelenleg eredetileg bemu­tatott és felolvastatott olly tartalmú levelet vett, mellyben az említett választmányi jelentésnek , noha tárgyához képest rögtöni intézkedést kívánt volna , a’ júliusi törvényszéken elő nem terjesztésével, sőt a’ benne foglalt vád elcsinálhatása tekintetéből a’ vádlottnak előterjesztés előtti kiadásával vádoltat­­ván, hír szerint mélt. főisp.­helyt. ur által levele tar­talmához képest a’ tisztviselőkarnak minden gyanú­­sitgatásoktóli megóvására való felügyelői törvényes kötelességénél fogva, előljáróilag e’ részbeni nyilat­kozatra szólittatott föl, mellyre következett április 7-ről küldött ’s töredékben bemutatott és felolvasott válaszában azt adván feleletül: mikép mélt, főispáni helyt, urnak a’ tisztviselőkar becsülete megőrzésére intézett figyelmét tiszteli, ’s hiszi is, mikint felszó­­littatásának az volt egyik inditóoka; de kijelenti, hogy épen azon figyelemmel nem azt látja megegyez­­tethetőnek, hogy a’ hír mindjárt hivatalosan tárgyal­­tassék, hanem inkább azt, hogy a’ hírrel kedveske­­dőt gyanúsitgatásainak bebizonyítására a’ mélt főisp. helyt, ur felszólítani, és megnevezése által mind az alapos czáfolatra, mind pedig a’ becsületében gázo­ló megfenyittetésének eszközlésére módot nyújtani méltóztatott volna; mivel azonban ő maga hírből in­dult ki, a’ gyanúsítók és üldözők irányában magát védelemre le nem alacsonyíthatja, de a’ hírt ez után megczáfolhatónak sem tartván, a’ hírbeli vád ellené­­beni nyilatkozata azon soha valóban nem értett és nem alkalmazott szavakból áll: „consola mens re­cti famae mendacia ridet.“ Azonban tisztelt f. i. helyt, az ezen nyilatkozattal meg nem elégedve, egy szomorú kötelesség teljesítése miatt külmegyébe utazása után’s távolléte alatt kiadó írnokát, St.— J.t, magához parancsolva, azt különnemű ke­­csegtetések között kívánta ellene bizonyitvány­­adásra bírni, ’s utóbb­i főszolgabíró Th. J. ur által ellene hit alatt kihallgattatni. Minek folytában az em­lített írnoknak bemutatott ’s ezen történet körülmé­nyes előadását magában foglaló bizonyítványa egész terjedelmében felolvastatván főjegyző úr elérzéke­­nyült kebellel kérte a’éket, hogy azt, valljon a’ kérdésbeli irománynak előadott módoni kiadásával hivatali hitével ’s lelkismeretes kezelésével ellen­kező tényt követette el, ’s vallyon annak a’júliusi törvényszéken elő nem terjesztésével hibázott el szi­gorúan megbírálni, ’s ártatlansága esetében min­den szennytől, mocsoktól buzgón őrzött becsületé­nek m­ért, főisp. helyt, ar által fentebbi módon szív­vérig tett megsértetéseért elégtételt szerezni méltóz­­tassanak. Egyébiránt nem kívánván jelenlétével a’ szavazatok szabad kijelentését legkevésbbé is gátol­ni , ezen ügy tárgyalásáig a’ teremből távozik, mi­től azonban a’ BB. egyhangúlag tett felszólítása kö­vetkeztében elállván, már elhagyott székét újra el­foglalta. — E’ kérelmes előterjesztés folytán illetve a’ RR. komoly kötelességök rendkívüli fontosságá­tól, ’s érezve a’ panaszos főjegyzőnek a’feladó meg­nevezése iránti kérelmének az 1805: 5­­.czikkelyen alapult törvényességét, ehez ragaszkodva kérték méltó 450

Next