Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)

1842-08-04 / 166. szám

né. — (Nézzetek délfelé, amott van Italia, egészen olasz, ’s mégis------a’fájdalom hazája! mikint Dante szól.)------Közélet kell a’ magyarnak, hogy szabad legyen, ’s a’ közéletben magyar nyelv, hogy a’ szabad nép magyar legyen. Egymásra kell e’ ket­tőnek hatni kölcsönösen. Azért hát polgárgyűlést, uraim! a’ polgároknak, hogy közéletet élhessenek, ’s magyar nyelvet a’ közélet eszközéül, hogy ma­gyarokká lehessenek. Hatni fog ez gyorsabban, hathatósabban, mint más akármi; annál hathatósab­ban pedig, mivel jogszerű és könnyen és hamar ki­vihető; mert tulságnak, kényszerítésnek még az el­lenséges fanatismus sem keresztelheti, mig a’ma­gányos élet nyelv dolgában kényszerítést nem tűr, mi ha jogtalan nem volna is , nehezen volna kivihe­tő. — Aztán a’ liberalismust említők. Isten látja lel­künket, legjobb véleménynyel vagyunk a’magyar aristocratia felől, ’s a’ mint magunkban, kiket a’ vé­letlen szintúgy ezen néposztály tagjává tön, teljes készséget érzünk mindenben igazságosnak lenni a’ nép iránt, úgy hasonlót teszünk föl más akárkiről, hasonlót tudunk igen sokakról; sőt—a’ mint már más­kor is mondok— midőn a’sejtelem óráiban nemze­tünk jövendője iránt táplált vágyainkat az ihletés megtestesíti, nem úgy áll előttünk Magyarország ké­pe , mint a’ hol aristocratia teljességgel nincs, ha­nem úgy, mint amellynek aristocratiája a’ nép érde­keivel együvé forrva, vezérli a’ nemzetet jog , jólét és szabadság közös mezején; azonban férfias őszin­­­­teséggel meg kell vallanunk, miképen ezen hit ’s re­mény keblünkben csak azon épül, hogy nemzetünk jövendőjének tényezői közé más elemeket is beszá­mítottunk, mint csupán csak az aristocratiát; ’s a’ mint tömérdek sok jót várunk tőle, ha befolyásának te­hetőségét erkölcsi erőre, értelmiséggel párosult hu­manitásra, lángoló hazafiságra ’s polgári erényekre, nem pedig monopóliumokra alapitandja, úgy tömér­dek résztól félnénk, hahogy e’ nemzet sorsának in­tézésében mindig egyedűliséget követelne. Pedig — mi tűrés tagadás — bármi magasztos egyéniségeket tiszteljünk is a’ magyar aristocratia soraiban, általá­ban véve mégis igaz, hogy az aristocratiának ösz­­szes testületi szellemében valami kizárólagos, vala­mi egyedű­liséget követelő mindig ’s mindenütt van; ettől pedig magától a’ liberalismus üdvét várni kissé mégis csak merész hiedelem. Ezen testületi szelle­met egyes tagok félisteni resignat­ora sem képes pa­­ralyzálni; ollyan az, mint a’ fatum: ragad magával, vagy elsodor. És vannak időszakok , vannak körűl­­ménycsoportozatok, midőn —egy németiró mondása szerint — az aristocraticus testületi szellem érzi a’ szükséget, hogy a’ liberalismussal balkézrőli házas­ságra kell lépnie; de megmarad keblében hallgató­lag a’ vágy ’s az irány, hogy ezen „mesalliance“ által jogot érdemlend ki, testületének országlását újra’s korszerűbb idomban tartósan megalapitni. Li­berálisnak mutatkozik tehát, de liberális csak a’ vé­gett, hogy az aristocratiát a’ közállomány irányába­­ni viszonyaiban szép móddal regenerálja. — E’ so­rok, önkeblünk után ítélve hiszszük, a’magyar ari­­stocratiára nem illenek; azonban ha széttekintünk az időnek jelei között, és megemlékezünk, mikint ed­dig a’ kenyértörés jegét még csak parton állva fél­lábbal próbálgatok, a’tények kora még csak elkövet­­kezendik, lehetetlen sóvár kebellel nem óhajtanunk, hogy nőjön , erősödjék, színpadra lépjen más elem is, ’s a’ nemesség ne legyen minden mindenben. Hol kell pedig keresnünk e’ másik elemet a’ békés hala­dás szelíd ösvényén legközelebb ? a’ polgárságban, mert ez már alkotmányos osztály. Azért hát politicai nevelést ’s e’ végett polgárgyűlést, uraim! a’ pol­gároknak! — Lehetetlen itt a’ polgárméltóság te­kintetét is nem említenünk. Mérjünk másokat min ma­­gunk után. Ki az, a’jobbak között, kiben az önér­zet szűz lángja ég , melly ösztönt ád, nem csúszni porban a’ férgekkel, ki az, a’jobbak között, kinek vágyait az anyagi érdek­vadászat puszta állatisága kielégitné? Milly kedves gyönyörrel, pedig nemes gyö­nyörrel dagasztja nekünk, kik nemesekké születtünk, keblünket azon gondolat, hogy szerény magános helyzetünkben, független önállásunknak eladása nél­kül is, módunk van részt venni a’ közös hazának közdolgaiban. — Higyük el, uraim! ezen nemes ön­érzet utáni vágy más keblekben is ég; higyük el, hogy másnak sem elég pusztán jóllakni, ’s örökké pénzt, mindig csak pénzt hajhászni; hogy más is érzi a’ „polgár“ név magasztos méltóságát. Adjunk neki módot, adjunk alkalmat, hogy legyen, minő lenni szeretne; óvjuk meg a’ hont, hogy választott fiai közt is legyenek, kik irigy szemmel tekintsék má­sok jogát; ez irigység keserűséget növeszt, ’s a’ keserűség gyümölcse fanyar ízléssel száll a’ hazára; óvjuk meg azt, hogy polgárgyermeke ne legyen kénytelen sorsát lealacsonyítottnak tekinteni, mivel­hogy, hacsak önmagát ’s eredetét gyáván megtagad­va, pergamentlevelet nem szerez, kirekesztve kény­telen magát érezni a’ közügyek iránti részvét tehet­ségéből , mellyre keblének istene a’ polgárméltóság nemes érzetével ösztönözi. Adjunk a’ polgárságnak képviselők általi nyilvános polgárgyűléseket!! Torlódik a’ gondolat tollunk alá; a’ tárgy ollyan, mellyről okokat okokra halmozva, íveket tudnánk írni. Bár volnánk képesek betűkbe lövelni a’ meg­győződés hő ihletését, mellyből minden szót merítet­tünk! — De legyen ennyi elég eszmeébresztésül elő­­legesen. Talán hogy ösztönt értendünk a’ városi beligazgatáson is szemlét tartani, ’s megmondani, hogy mi illy polgárgyűlésekben vélünk csak gyöke­res gyógyszert feltalálhatni az itt mutatkozó tömér­dek botrányok ellen. Adakozás. Bocsári Svastics József, a’ pécsi lyceumban másodévi bölcsészet-tanuló, a’ Kliegl­­ügy előmozdítására a’ P. Hírlap szerkesztőségénél 50 pftot, az iparegyesület számára pedig Antal Mi­hály egyesületi pénztárnok urnái szintúgy 50 p­ frtot adakozott. — Továbbá Szathmáry nyugalmazott ka­­pitány-suditor ur Milanóbul, a’ tűz által megkáro­sodott pozsegai lakosok számára 10 pftot sziveske­­dék hozzánk küldeni. Előleges figyelmeztetés a’ M­e­z­e­i N­a­p­t­á­r ü­g­y­é­b­e­n. A’ m. gazdasági egyesület örömmel tapasztalván a’ t. közönségnek e’ gazdasági kalendá­­riom iránt folyvást növekedő szíves részvétét, azt ismét számos­ példányokban rendelé a’jövő 1843-ik évre kiadni. Midőn tehát e’ folyamatnak már utolsó ívei vannak sajtó alatt, illető tisztelettel jelentetik, mikép az a’ közeledő János-fővételi pesti vásárra mulhatlanul meg fog jelenni, ’s alulirtnál az előbbe­­ni föltételek alatt akár fűzötten, akár kötetlenül, na­gyobb vagy kisebb mennyiségben mindenki által megszereztethetik. Nagyobb mennyiségű példányok­hoz ráadás is járul; jelesen ki a’ trtoknoki hivatal­ban (Borz­ utcza 219 sz. a. emeletben) kész fizetés mellett 100 példányt vesz, ráadásul 20-at kap, 50 példány után 10-et, 25 után 5 példányt. Ára egy-egy példánynak fűzve 2 ezüst garas, tehát 120 példány­nak 10 p­ort; kötetlenül (kellő mennyiségű k­apapi­­rossal) 120 példány ára 8 frt 48 kr p. p., i­apapiros nélkül 8 frt 12 kr p. p. Tartalmáról jövő alkalommal. — Kacskovics Lajos s. k., m. gazd. egyesü­leti titoknok.­­ Fővárosi újdonságok. Ismét egy lé­péssel közelebb vagyunk a’ sajtószabadsághoz ! A’ ki csudákat nem hisz, láthatja ezt a’ pestvárosi taná­csi jegyzőkönyvnek a’ „Pesther Tageblatt“ és „Tu­dakozó lap“-ban német nyelven közlőtt hivatalos ki­vonatában, Ila ez igy megy, és a’jó isten sok szép napot és kevés esőt ad, Pest városa nem sokára maga fogja kivini azt, mire a’ jámbor óhajtásunk még néhány tuezet országgyűlést tartanak szüksé­gesnek.’S azért vivelle pas d’une chose á une autret azaz: éljen a’ haladási szellem! Nem állhatjuk meg, hogy a’ tényt magunk és olvasóink gyönyörködésére kissé terjedelmesében ne közöljük: annyira szép és tanulságos az. A’ morál a’ végén fog állani, ha le­het, ha nem, gondolják hozzá, kik gondolkozni tudnak. O. A. izraelita nevelő Pesten, pár csizmát csináltat magának M. F. Ferencz­ városi eskütt és csizmadiamester urnál, ki ezen utóbbi mesterséget azonban csak amúgy par plaisir ütögeti, ’s különös szerencsének kívánja tartatni, ha valakinek pár csizmát csinál: nem tudjuk mi, miilyenek szoktak az efféle kegyadások lenni; a’csizmák is olly roszak valának, hogy néhány nap múlva, midőn az eskütt ur bureauját elhagyták, nemcsak a’ felső bőr jön hirtelen a’ talphoz ’s ez viszont a’ felső bőrhöz, hanem mindketten egyenkint is olly szomorú képét mutaták az enyészetnek , mint valamelly kéttáblás reformelvünk, ’s annyira kifordítva valának formá­­jokból, hogy O. ur szemeiben pár könycsepp rez­geti, ’s elérzékenyült szívvel mutatá be azokat a’ mester urnak. Hajh, de ennek a’ csizmatalpnál erő­sebb szíve volt, ’s illő kegyelői positurába helyezvén magát, a’ panaszlónak, lenéző mosolylyal, ezen ke­vés ugyan, de annál jelentősebb szavakat adá vá­laszul: „ennek úgy kell lenni!“ — Ezen „kell“ ellen egy városi drabantnak ugyan nem, de annál több kifogása lehetett O. urnak, ki jól tudván az ap­­pellatai hajótörést, M. uramnak determinált és gú­nyos kifejezése miatt némi elégtételt veendő, a’ „Pesther Tageblatt“-ban egy rövidke tudósitást bo­csát közre, mellyben a’ roszul varrt csizmák ellen pár szeszélyes észrevételt teszen. Volt most lárma! de minő vakmerőség is, j­ó pénzünkért j­ó csizmát követelni, midőn olly sokan vannak, kik rész pénzért (azaz: ingyen) is j­ó csizmát praetenciál­­nak! Elég az hozzá, a’ szegény nevelő, ki szeren­csétlenségére zsidó is , tehát a’ legkülönnemübb in­­vectivákra mintegy születve van, abbeli vakmerő­ségéért , hogy az újságban megjelent pár sorok által nemcsak egy „köztiszteletben“ — mint a’ jegyző­könyv mondja — álló polgár becsületének akart ártani (azaz: dolgoztatóit elszólni), hanem még a’ „közcsendet és közbátorságot is felhá­borítani,“ rövid utón idéztetik, megkorholtatik, és pro coronidekusz pengő forintra elítéltetik. Szegény O. ur — szabadalmazatlan személye tekin­tetéből , kénytelen volt a’ nevezett summát azonnal letenni; tudván azonban a’ fenálló censura szabá­lyait, felsőbb helyre folyamodott.— Említve volt a’ „Világ“-ban, mikép egy tőlünk is említett gyilkos ház­tulaj­donosnő befogatott ugyan (akkor t. i., midőn már tízszer elszökhetett volna), de Z. főügyvéd által ismét szabadon bocsáttatott, minek következtében a’ nemes tanács főügyvédének ezen önkényét felsőbb helyre felterjeszté. .Kiegészítésül azt adjuk hozzá, hogy ezen fölirás mellé a’ bepanasztottnak jelentése is csatolva van , mellyben azzal menti magát, hogy miután azon időben, mikor a’ gyilkos asszony be­hozatott, csak ő volt egyedül a’ biztossági szo­bában , nem ő , hanem a’ fenyitő biztosság ereszté szabadon a’ nőt. Az ügyes mentség is ér valamit. — Egy háziúr pórul járt. Ritkaság kedvéért közöljük a’ mulatságos tényt: Van egy háromemeletes ház tulajdonosának egy nyakas lakosa, ki sem a’ bért nem akarta megfizetni, sem a' felmondást acceptálni, hanem úgy mint azelőtt bántatlanul, nyiretlenül (un­geschoren) maradni lakásában. Természetes, hogy ezen makacsság, minek legnagyobb oka a’lakosnak választópolgár ügyvédje volt, a’ legtürelmesebb háziurat is, kiveszi phlegmájából, hát „hogyis nem egy nemes embert ’s háromemeletes ház tulajdono­sát ? Ez tehát méltó haragra gyulva, több szolga kí­séretében a’ makranczos lakoshoz siet, hogy őt brevi manu (amúgy bevett szokás szerint) házából kiutasítsa; de mikép csudálkozott, midőn e’ helyett az őt már készen vistt lakosa által városi as­­sistentiával a’ szónak legszorosabb értelmében ki ver­ítik!! Lám, nálunk semmi sem lehetetlen ! — Van szerencsénk a’ t. közönségnek egy férfiút ajánlanunk, ki nem csak kitűnő tehetségei végett, hanem leginkább azon okból is megérdemli a’ párt­fogást, mivel érzékenyen nehézkedik reá a’ sors üldöző keze ’s azon csekély kenyérkeresetben is, mellyel agg napjait kitengi, társai által, kik szeretnek művészeknek inkább mint embereknek te­kintetni, minden kitelhető módon akadályoztatik. Ezen férfiú Hergéczi Kováltsik S., itteni zongora­mester, egy tisztes művész veterán, ki a’ hangá­­szatnak tudományos ismeretét birja, ’s a’ legújabb és leghíresebb példányok szerinti oktatásra ajánlkozik. Kik tehát a’ hangászatot tudományos oldaláról is akarják ismerni ’s a’ mellett a’ finomabb zongoraját­szási modort magokévá tenni, figyelmeztetjük őket a’ nevezett zongoramesterre (lakik Pesten, a’ hídon alóli 48 sz. alatti Szita-házban), azon hozzáadással, hogy midőn magoknak a’ hangászat lényeges isme­retet megszerzendik, egyszersmind a’ felebaráti sze­retet és irgalmasság cselekedetét is teljesítik. — Li­­terariai érdekes újdonságaink közt első rangú a’ Heckenastial e’napokban megjelent: „Fogház-ja­­vitás,“ b. Eötvös és Lukács Móricztól *). A’ szerzők nevei már elégségesek arra, hogy e’ min­den tekintetben jeles és institutióink egyik lényeges hézagát bő tapasztalás után szerzett mély tárgyisme­rettel fejtegető értekezés mindenütt a’ legnagyobb részvétre számolhasson. Névcsillámnak és puszta auctoritásoknak nem tudunk, nem akarunk hódolni, de hol a’ jobbak és értelmesebbek szívében józan ész, tiszta felvilágosodottság ’s hő jogszeretet emel­tek a’ jeles férfiaknak oszlopot, ott szíves örömmel állunk a’ tisztelgők soraiba ; mert önmagunkat tisz­teljük, midőn jeles elméinket magasztaljuk. A’pa­­zarczinosan nyomtatott könyvnek ára 3 p.frt **). — Szorgalmas könyvárusunk , G­e­­­b­e­r Károly ur, rö­vid idő előtt megkezdett pályája óta olly hő és buzgó tanúságát adja literaturánk iránti kitűnő vonzalmá­nak , hogy a’ legnagyobb igazságtalanság volna, azon korunk és szellemi és anyagi haladásunk szük­ségeihez mért munkák kiadásában költséget nem kí­mélő törekvéseit hálás megismeréssel nem méltá­nyolni. Egyik újdonság a’ másikat éri ’s egyik érde­kesebb a’ másiknál. Legújabban megjelentek nála: „Birói parancsok“ Bovánkovicstól, ’s egy népszerű könyvecske a’ „gőzmosás“-ról. Valóban sajnáljuk, hogy a’ parancsoló szükség nem engedi, mit sok­szor olly szívesen tennénk , bővebb ismerteté­sét adni némelly — haladásunk örvendetes tanu­­jeleit adó munkácskának: méltányos olvasóink jó szívvel veendik, ha őket időről időre a’ legérde­­kesb jelenetekre figyelmeztetjük, úgy a’ mint lehet, röviden. — Múlt hó 28-kán Örményi Ferencz ő excell., volt fiumei kormányzó, b. Mednyánsz­­k­y Alajos, kamrai alelnök ő excell. által dísz- és fény telj­es koronaőri uj hivatalába szokott ünnepé­lyességgel iktattatott be. A’ legnagyobb öröm mutat­kozik mindenütt újabb kitüntetésén e’ magas állású férfiú­­ak, kinek érdemdús pályáját szelídség, huma­nitás,jótékonyság és közboldogitás jellemzik, —eré­ *) E’ munka tárgya a’ kitű­nőleg korszerű kérdések közé tartoz- I­ván, lesz szerencsénk felőle bővebben szólani. — S­z­e r­k. **) Meg kell vallanunk , hogy nézetünk szerint minden ma­gyar kiadók, a’ magyar tudós társaságot i­s (még pedig főképen) ide értve, igen nagy hibát követnek el, ezek­kel a’ pazar fényes kiadásokkal. Nálunk bizony nem az van a’ nemzet érdekében, hogy typographiai remekeket állítsunk üveg alá, hanem hogy az olvasás terjedjen, az olvasók sza­porodjanak; ezt pedig bizony el nem érjük, mig könyvein­ket úgy adjuk ki, hogy egy nyomtatott ív 8-9 pengő árba (ez a’ rendes szokott ár) kerüljön. Azon kellene iparkodniok a’ könyvkiadóknak, hogy a’ magyar könyv nem fényűzési, hanem első szükségi czikk legyen a’ hazában. — S­z­e­r­k. 548

Next