Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)

1842-08-07 / 167. szám

Lapjaink jelen félévi folyamából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Nyugalmazás. Halálozás. Vezérczikk. (Kinézések). Magyar gazdasági egyesület. Takarékpénztár. Kisdedóvóegyesület. Fővárosi újdons. Megyei dolgok: Veszprém (Somogyi javaslat a’kereskedési ügy iránt, Bereg vegyes házassági levele, bosnyákok és moldvai magyarok, fiumei vasút, a’ zágrábi illyrek botrányos mozgalmai, Rosos Ignácz félszázados t.biró ’stb). Pozsega (A’ főispán és a’ BR. ellenkező értelemben, körlevelek, nincs kilátás lisztválasztásra). Rövid közlés Trencsinből (korteskedések t.birói választásra). Caleidoscop V. Balaton-Füred (génre kép). Viszonzás. Szentes (a’ váltsági pénztárhiány tárgyában). Köszönet. Külföldi napló. Angol’s Frankhon. Értekező: Adótárgyi prolegomenák Csendes. Kliegl köszönete. Hivat. tudós. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDELY. Kinevezések. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Odry Józsefet, Bács vmegye első alispánját, Schedius Lajos Eduardot, és Ambrus Mihályt, helytartósági titoknokokat, helytartósági tanácsnokokká kinevezni méltóztatott. (Priv. tud.) O cs. ’s apost. kir. felsége az aranyidkai főhotmányos-hivatalra Kaszaniczky Jakab kir. bányászgyakornokot méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (H.k.) A’ rm. magyar kir. udv. kamara a’ bécsi kir. subsidialis harminczad-hivatalnál megürült tiszti írnokhivatalra Zorn Vilmos soproni kir. harminczadi tisztirnokot és helyébe Kovacsics Ferencz vimpassingi tisztirnokot, ennek helyébe pedig Gabriely Vilmos pozsonyi harminczad-hivatali fizetéstelen gyakornokot , végre az ugyanitt megürült kir. tisztirnok-hivatalra Szlemenics József helybeli fizetéstelen gyakornokot alkalmazó. Nyugalmazás. Ő cs. ’s ap. kir. felsége Nimetz Károly pesti kir. harminczadi áruvizsgálót legkegyelmesebben nyugalmazni méltóztatott. (H.k.) Vezérczikk. (Kinézések.)Huszonhét éve már, mióta hol a’ protocollaris diplomatia nyujtogatásai, hol az áldozatokban kifáradott népek pihenő hajlama , hol a’ kölcsönös félelem, hol pedig a’ ,p a r v a sapientiaregiturmundus£ melletti szerencsés véletlen conjuncturácskák a’ világbékét általános európai gyulamlástól megóvták, és a’ béke napjának éltető melegében az anyagi érdekek mezején egy közönséges iramlás keletkezett a’jólét felé, mi közben egyes roppant jellemek nem emelkedének ugyan ki a’tömegből óriásilag, mert ilyeket csak viharok idéznek elő, hanem az egész európai embertömeg, mint fürge hangyacsoport, szapora léptekkel ment rendeltetésének egy újabb phasisa felé. Azonban jeleket látunk föltünedezni a’politicai láthatáron, melylyek időváltozás közelgésére mutatnak. Francziaországban egy szerencsétlen kikocsizás tizenkét évek nehéz munkájának gyümölcsét, az uj dynastia állandóságát hozza kétségbe, ’s a’ pártszenvedélyek tüzére olajat önt. Angolhonban a’ socialis kötelékeket megszaggatással fenyegető irtózatos népviség olly crisis közeledést hagy gyanítani, mellynek hatalmát aprólékos foltozgatásokkal sem whig, sem tory meg nem kérleli. Ez események nagyon fontosak. A’ mit Spanyolhonban évek óta látunk történni, nevezetes lánczszem minden bizonynyal az emberiség, szabadság ’s polgári viszonyok történeteiben, de inkább időnek gyümölcse, inkább következmény, hogysem ok volna , ’s azért a’hosszú béke folytában szövetkezett európai népviszonyokat közvetlenül ímeg nem zavará. De ha Frankhonban az Orleansidák királyi széke ingásnak indul, ha Angolhon óriási statusépitménye alatt a’ rég forrongó vulkán kitör, vihar üvöltend keresztül Europa minden szögletén. — ’S ha ez valószínű, ha csak lehető, az idő komolyan int, hogy a’ nemzet házi dolgait ne késsék rendbe hozni, ’s felejtse már egyszer aprólékos békaegér harcz érdekesit, miszerint min magunkkal rendben lévén, nyugodt erővel nézhessünk elibe a’ jövendő hozományának. De az angolhoni események ránk nézve még egy más szempontból is nagyon érdekesek. Szerények vagyunk, a’ pénz szűke közöttünk naponként nagyobb és nagyobb mértékben érezhető, nemzeti hitelrendszerünkben ’s nyers termékeink belfogyasztási árviszonyaiban folytonosan a’legszomorubb fluctivatióknak vagyunk kitéve, úgy hogy egy évben termékeinknek csaknem semmi ára sincs, más évben népünk az éhenhalás kínaival küzd, tömérdek productiv erők, mellyek nyers termékeink becsét sokszorozhatnák, gyümölcsfélén szunnyadásban veszteglenek, külföld iránti tartozásunk pedig naponta nő, ’s így habár földünk kimerithetlen kincseinél fogva egy általános bukás örvényszélén nem állunk is, de legalább a’ nemzeti közjólét ’s vagyonosság kifejlődése kellő arányban kétségkívül nem növekedik. Mind ezen és száz meg száz egyéb okoknál fogva, mellyek közt a’ német vámszövetségi statusoknak nemzetileg védett műipar általi szembetűnő gyarapodása, mint gyakorlatilag vonzó példa nem utolsó helyen áll, úgy látszik, bizonyos tenniakarás szelleme kezd a’ nemzeten szétterjedni, melly egy honi műipar előidézését ’s lassankint a’ külföldi szorgalom vontatókötelérőli leszabadulásunkat veszi irányul. — És épen most, midőn az alig keletkező gyermekszellemnek minden oldalról biztató dajkálatra volna szüksége, előáll Anglia gyáriparos kerületeiben az általános népviség; az éhenhalással küzdő nép, mint féket szakított szilaj ló elveszti tiszteletét a’ tulajdoni jog ’s a’ társadalmi viszonyok iránt, és nomád csordákba csoportozva jár erőszakkal fel és jár alá, megrohanja a’kerteket élelemért, sőt mint ellenséges tábor pénzt is requirál, szóval: a’ minden fenyítéket gúnyoló éhség hatalmától űzetve, a’ socialis rend épűletét felforgatással fenyegeti. — És ime azonnal akadnak emberek közöttünk, kik a’ dolog felszínétől elkapatva, a’ vesztegelhetés reményében hosszúra vont arczczal imigy kezdenek suttogni: „Gyáripart akartok előidézni? istenért! óvakodjatok olly proletarius tömeget teremteni, mellynek tétele egyes roppant gyártulajdonosok kényétől, vagy szerencséjétől függ; nézzétek Angliát; ő, a’ gazdag, a’ hatalmas azon ponton áll, hogy a’ gyáriparos népesség által egész állománya tőben megrázassék“ ’stb. Nálunk, municipalis szerkezetünknél fogva, az illy suttogások itt-ott könnyen határozó befolyásra vergődhetnének, ’s azért szükségesnek láttuk, a’ dologról előlegesen is egy-két nyugtató szót szólani. — Nem akarunk ugyan mi ezúttal az angliábani abnormitások okainak részletes fejtegetéseibe bocsátkozni, idegenszerű viszonyok szövevényes tömkelege az, mellyen egy napi munkával át nem eshetni, anynyit azonban a’legfőbb általánosságban mondani merünk , hogy nagyon tévedne, ki ezen catastrophos, mellynek végeredménye még most teljességgel ki nem számítható, akár csak egyedül Anglia gabnatörvényeiből, akár csak lord Palmerston diplomaticai botlásaiból, akár egyedül csak a’ német vámszövetségből, szóval: akárminemű egyes adatból külön ki vélne magyarázhatni; ’s azért nem csak arról nem kételkedünk, hogy olly „akarnék is nem is“ lépésecskék mint Sir Robert Peel módosított gabnatörvénye ’s vámtariftája, az angol statustestben halomra gyűlt kóranyagon csak pillanatnyilag sem segíthetnek, hanem azt is hiszszük: töröljék el ma egészen átokterhelt gabnatörvényeiket, melylyek úgy állanak Anglia történeteiben, mint a’ földbirtokos oligarchia hatalmával visszaélésének szégyenoszlopa , a’ baj mégis már annyira nőtt, hogy ezen egy gyógyszer által pillanatnyilag enyhítve, engesztelve talán, de gyökeresen orvosolva bizonynyal nem lesz; mert valóban nem sok stúdiumra van szükség , hogy átlássuk, mikint ezen rémületes kórállapot tömérdek statusintézkedési aggregátumok eredménye, mellyeknek állandó egyetemes typusa volt: hizlalni a’ vadászebet a’ nyájak rovására, pártfogolni a’ macskákat az egerek ellenében, szóval: néhány kevés hatalmasok érdekének az egész jóvoltát alárendelni. Ennélfogva mi a’ thesist Angliára nézve igy véljük felállíthatni: nem a’ gyárak okozák a’ népviséget, hanem a’ természetellenes statusállapot az Ínségnek annyi kóranyagát idézte elő, miszerint kitörésének még a’ magas fékre hágott gyáripar sem volt képes elejét venni. — Avvagy tegyük föl, hogy nem volnának gyárak Angliában, tegyük föl, teljesednék a’ Standard czimű humánus terylap ördögi óhajtása (1841.jun.5-kei szám), miszerint a’földbirtoki érdekek védelmében azt kívánta: bár Nagybritanniának minden gyárai ’s manufacturalis városai egyszerre elsűlyednének, kérdjük: több vagy kevesebb kenyere, több vagy kevesebb keresete volna e ekkor a’ birtoktalan millióknak? — Aztán ott van Irland, a’ szerencsétlen Irland, annak alig van gyáripara, ’s kevesb ínséget szenved talán ? vagy kevesbbé borzasztó az Irland! pauperismus képe, mint Angliáé? — Éhez, úgy hiszszük nem, kell commentár. — Nézzünk végig Nagybritannia institutióin, mellyek minden statusférfiu tanulmányára olly igen méltók, és látni fogunk egy feneketlenül rosz agriculturalis törvényhozást, mellynél egyenesen czélul látszik kitűzve lenni, hogy a’ szabad földbirtoknak még csak fogalmát is kizárja; látjuk a’ pompás parkokká varázsolt Anglia egész földjét néhány ezer majorescónak kezeiben, úgy hogy ezer család közül egyetlenegy van földbirtokos, ’s minden bérlőket, szolgákat együvé véve, az ország népességének alig egy negyedrésze talál a’ földbirtokos érdekek körében keresetet; vegyük hozzá, miképen ezen túl hatalmas casta a’ roppant tömegnek ellenében olly szeretetlenül viselte magát, hogy még csak az olcsó kenyérvétel jóvoltából is tiltó törvény által kizárná, de kegyetlenül kegyelmesen az éhező milliókat nagyszerű alamizsna-rendszerének , erkölcs- és jellemrontó hulladékaira utasította; vegyük föl mind ezt, ’s kövessük hatását ezernyi szétágazásiban, és meg leszünk győződve, hogy nem csak a’ világconjuncturák különös kedvezése mellett magas fokra hágott gyáripar nem teremté e catastrophot, de sőt sok ideig villámhárítóul szolgált ellene, úgy hogy nélküle ezen abnormitások között lehetetlen volt volna sokkal hamarabb ki nem törnie. Nem tagadjuk mi ugyan, hogy azon állapotban, miszerint egész vidékeknek egy-két nagy gyártulajdonos nyújt élelmet, koránsem találjuk föl a szociális viszonyok ideálját, és hiszszük, hogy az emberiség előhaladásának végetlen ösvényén elkövetkezendik azon stadium is, midőn egyes nagy gyárvállalkozók helyére a’ kézmunkás osztályok filléreire alapulandó egyesületi szellem lépend, mellynek segítségével a’ gyármunkás ép úgy, mint hajdan a’ kézműves, magának dolgozandik; más részről igaz, hogy a’ pauperismus rémarcza naponkint rémitőbbé leszen a’ vénhedő Európában, ’s e’ világrész még előbb utóbb keservesen fog lakolni azon vétkéért, hogy álladalmi szerkezetében a’ proletariusok seregéről megmegfelejtkezett. — Nem régiben egy angol lelkész (Dundee táján) vallásos buzgalma hevében a’ nép füleibe irigy mennydörgőit: „Templomba járni nincs időtök, de van arra, hogy az anti-gabnatörvény vagy chartismus utazó apostolait hallgassátok, és jogokért ordíttok ! Mik a’ti jogaitok? megmondom nektek — szól mennydörögve — jogotok a’ pokol ’s az örök kárhozat.“ — Valóban ez a’ jámbor nagyobb igazságot mondott, mint gondola. Ez az állapot az, mellyet Europa nagy részének polgári institutiói a’proletariusoknak osztályrészül adtanak ’s mivel ez igy van, lehetetlen, hogy a’ természetellenes állapot magát előbb-utóbb meg ne boszulja, hacsak a’ növekedő bajt igazság ’s józan politica a’proletarius tömeg érdekeinek számbavételével idején korán meg nem előzi; annyit azonban bizonyosnak hiszünk, hogy a’ gyáripar és ezen érdekek számbavételének nem akadályaihoz, hanem segítő eszközeihez tartozik, mert az élelemkereset módjainak számát növeli. Alkalmazzuk ez elveket egy-két szóval Magyarországra. Im! a’nagy részben már begyűjtött aratás áldásai épen csak most engednek kebeltágitó lélekzetet venni a’ szorongatott szívnek, mellyet télen tavaszon át az irtózatos népviség ’s éhenhalás látványa gyötört; mert borzasztó, de igaz, a’ szó legteljesebb értelmében igaz: honunkban a’ lefolyt félévben az éhenhalásnak emberélet is hullt áldozatul. Ámde kérdezzük: több hullott volna e, vagy talán ez sem ? nagyobb volt volna e az ínség, vagy talán kisebb , ha gyáraink voltak volna , mellyekben a’ szükölködők keresetet találhatának ? E’ kérdésre — úgy hiszszük—nem kell felelet. Különben is azt józanon sem félnünk, sem remélenünk nem lehet, hogy gyáriparunk egy félezred év alatt olly terjedt fokra hágjon, miszerint honunkban jóban mint roszban az angol gyárkerületek képmása mutatkozzék, ’s ha 125 August. 7 184?. Megjeleníts e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért péti* betűkkel 5 pengő krajezár számittatik.