Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-01 / 174. szám

Csütörtök m Septcmb.l. 1842 Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Kélévi előfizetés a’két fővárosban házhozliordással 5 frt, borítékban ti it, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni bel) ben Länderer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, cgyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egjéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok tránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, 's egy-egy hasábserért péti* \ betűkkel 5 pengő krajezír számittatik. Lapjaink jelen félévi folyamából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. HTATAI.OM. Halálozás. V07.crc7.ikk (I p a r in ű k i á 1- litát*). IparegycaQleli kö/gyülc*. Hírlapi hirtsenzetj ü. Pov. ujdoiiK. Erdélyi ors/úggy. Megyei dolgok: Xógrád (Ipolyez.abalyo/.sa. Turopolya, Dereg magyar egyháza , rgybé körlevelek). Daru (t.biró választás, nézel a'titkos Szavazatról, Turopolya ’ti ejrycb körlevelek, elolöfatok eliörlórc). Vas (az ujonau választolt tiszlikar névsora). I* est (Hz.biró választás én esküit—urroga'io, sconlrók). Magyar onosok és termés/,'-(vizsgálók közgyűlése IJe>z- terczebányáu (folyt.) Külföldi napló, Na^ybritaiinia és Irland. Frank- és Xémcthon. Értekező: Adalék a' vasút fölölti kérdéshez, 'a néhány szó a' kereskedéstől, lliv. tudós. Uird. BIA07AR0ESZÄQ ég BBDELY. Halálozás. Scheyer József, cs kir. főhadnagy, életének 3-J-ik évében, Pesten, napnyitásból eredt hevenyagysízkórságban hirtelen elhunyt augustus 25-kén reggeli 6 órakor. Édes anyján ’s testvérein kívül kesergik őt sok jó baráti, kiket életében jeles és ritka tulajdoninál lógva megnyert. \ rzérrziLí. (Iparmű kiállítás.) He­te 1 napj«, hogy az iparmükiállitás nyitva vau , ’s a’ közönség állal kitűnő részvéttel látogatlatik. Múlt vasárnapon, a’ hétnek azon napján, mellyen a’ kéz- inu ikás megpihen munkától ’s fáradalomtól, mintegy 1200 ember látogató meg a’kiállítási teremeket, mik­nek szem-élete úgy a’ felületes szemjártatónak, mint annak, a’ ki mélyebbre lat, egy uj, szokatlan érdeket nyújt, ’s búvegyes gyönyört a’hazafinak Okát ad­juk, uraim'! búnak gyönyörnek. E’ hon l'ölibe kiönté a’ gondviselés sokfele termék bőségszaruját. A’ nyers anyagnak Iegkülönszeiübb vegyülete mint­egy iolhíni látszik az embererőt, hogy az iparnak tág mezején megkísértené tehetségeit; — ’se’ hon­nak 15 millió lakosa van, megannyi főnyi vásár, melly keletet igér a’ szükségek különféle nemeiben vállalkozandó müiparnak; ’s e’ termékbő hon, e’ 15 millió ember fölött 27 éves béke vonult el; pedig a’ békéről mondani szokták, hogy mint tavasz- évszakba’ növényvilágot, úgy idéz elő ipart, szor­galmat.— Ha mar most valaki olly várakozással lép­ne kiállítási teremeinkbe, hogy egy nagyszerű látvány területid el szemei előtt, —í gy látvány, melly a’ hon termékbősége felőli fogalomnak megfeleljen, és megfeleljen a’ kiállító erő azon eszméjének, mellyet e’ szóban: 15 millió ember! rejteni ösztönszerüleg érzünk; ’s az, ki illy várakozással lépne teremeink­be, a’ 27 éves béke emlékezetével szemei előtt kér­dené: ’s ez minden, mit 15 millió ember, ez áldott honban , illy hosszú béke után képes mutatni?-----­mondanék ugyan: hogy ez nem minden,mondanék: hogy ez két hónap alatt rögtönzött gyűjtemény, inelly- nek időrövidséggel, a’kezdet nehézségeivel ’s a’ szokatlan eszme újdonságával kellett küzdeni, és megkérnők, várakozzék Ítéletével csak esztendeig, mikorra — reméljük—az egész honi műipar állapot- jónak tükörképét áliiihalandjuk fel szemei előtt: — azonban mind e’ nyugtatna mellett is nem lehetne nem sóhajtanunk; mert minél szebb, minél kilüuőbb, minél váratlanabb bizony it ványait látjuk e’ kiállítás­ban a’ közöttünk rejlő manufacluralis tehetségek­nek, mellyek olly kitűnők, olly meglepők, hogy egy kis buzdítás, ólalom ’» méliánylat mellett, ver­senyre léphetnének akárkivel : annál fájdalma­sabban kell ereznünk mind azon conjunclurak mos- íohaságát, mellyek okozók, hogy ez áldott hon 15 millió lakosa , mellynek körében annyi kitű­nő kézműves talentum van , 27 éves beke alatt csak annyira sem volt képes fejteni, miszerint ön­erejét ismerve, öiim'gának szeresse köszönni, mit mástól vészén, ’s ne veszítsen évenkmt a’ keres­kedésben (it) milliót, többnyire olly müvekért, mi­ket maga is előállíthat. — Es ez a’ bánatos rész a' dologban, melly ben találó satyra fekszik, liiresz- telt patriarchalis atyáskodnátok ellenében, mellynek csak ennyi eredménye van; és ha e’ bánatos érzés­sel keblünkben végigtekintjük a’ kiállítási tereme­ket, lehetetlen ösztönt nem ereznünk , hogy meleg kézszorilássnl rázzuk meg munkás jobbjait azon de­rék hazalilársaiukuak, kik eltemetve az ismeretlen­ség homályában, visszataszítva a’ honit megvető, külföld hez sziló divatroham: ó, felejtve törvény- hozástól, nyomatva nem kedvező conjunciuraktól, küzdve ’s védtelenül küzdve haiadottabbak, párt- fogoltabbak versenyzésével, nem ótalmazva, nem buzdittatva, nem niéliányoitatva, nem becsültéivé, törtek előre csüggedetlenül az iparűzés nehéz ösvé­nyén; ’s most a’legelső felszólításra, mellyel az ébredő nemzeti figyelem kétes reiuénynyel feléjük fordult, összesiettek mint a’ fürge méli, felmuto­gatni a’ nemzet előtt szorgalmuk rögtönzött tanuje- leit, melly eknek szemléletére ürömiül tágul a’ honfi kebel, mint örül, ki kertje dudvái között reá bukkan egy csodavirágra, mellynek bírását nem is sejdité. ! Mi legalább akiint valónk vele, mint a’ szegény íogoly, kinek tömlücze fölött egy évszak múlt el ész­revétlenül, ’s ki midőn először a’szabadba lép, a’ tavasz csírázó zöld világát látja elterülni szemei előtt, hol kopár rögöket vélt csak találni. A’ honi műipar tavasz-csirázatát gondolok mi is itt észrevenni, mellyet csak a’ részvétlenség derétől keilend meg­óvnunk, hogy belőle a’ nemzeti figyelem, a’ közös erdek önészméletének napsugarával gazdag gyümöl­csöket érleljen.— Müiparüző polgártársaink, fe­lejtett, magára hagyott derék néposztály! ti,kikért ez önerejébe nem bízott hon még olly keveset, csak­nem—mondhatnék - semmit sem tőn, legyen megál­dott bizodalmátok a’jövendőhöz; — mig publicistáink osztályzatokat keresgetének a’ nép között, kiket ho- noratinrok nevezete alatt, a’ lenézett tömegből ki­szemeljenek, mintha mondanák: hogy a’ künkagyot- tak,’s azok közt ti is, nem méltó*. «’ névre: ,.hono- ratior“, addig ti szerény műhelyeitekben ipar- kodástokkal honoráltátok a’ nemzetet, ’s készit- getétek a’ dicsőséget, mellyet ma holnap a’nem­zet büszkén sajátjának mond; mig mi megvetők ke­zeitek müvét, mivel honi volt, ’s külföldre költve elszegényedénk, és velünk a’ hon: ti tűritek vala a’ hátratétel méltatlanságát, ’s azon voltatok, hogy szorgalmatok termékink értékét megsokszorozza; mig mi nem gondoskodónk, hogy fedve legyetek a’ haladott küllőid vetélkedésének verőfényétől, mig műipartok fiatal növénye megerősödendik , addig ti védtelenül sem rettenétek el a’ versenytől, ’s példát adtatok, hogy mellyik ut az, mellyen e’ pénztelen hon a’ millókat megkímélheti; de nekünk úgy tetszik, hogy az iparmükiállitással, legyen bár tökéletlen , mint illy kedvetlen körülmények között, időrövid­ség , kezdetnehézség tökéletesbet nem is engede, minden esetre igénylevelet mutattatok be, hogy {pártfogást, becsülést és ólaimat a’ nemzettől kiván- ni jogotok van; ’s nagyon roszul ismernek c’ hont, ha nem hihetnők, hogy a’ nemzet ez igénylevelet megbecsülendi;’snemcsak érzendi, hanem teljesiten- di is a’kötelességet, mellyel nemes szorgalmatok irányában , isten és ember előtt tartozik. És pedig kettős — nézetünk szerint — e’ köteles­ség. Egyik (hogy úgy nevezzük) a’ socialis polgár­morált , másik a’ törvényhozást illeti. Amannak tel­jesítését Tolnának százliarminczkilenczei immár egy részben megkezdették; de {ilyesminek sem 139-nél, sem csak az ipar egyik ágánál nem szabad maradni; hanem oda kell jőui a’dolognak, hogy di­vattá legyen, dicsőségnek tartani a’honi gyártmányt, avvagy kézmüvet; valamint most divat és salon- szabaly csak ollyat venni,a’ mi külföldi. — Ilonunk hölgyei!jusson eszetökbea’ hatalom,mellyet a’ gond­viselés kezetekbe tön, hogy jót tegyetek e' szegény honnal! az nem lehet, hogy a’ kedelyes asszonyke­belben piperevágy győzzön, a’ honszerelem igénye fölött, — és különben is nem nélkülözés, miért es­deklőnk, hanem a’ honi mű méltánylata, — és ne ! mondja senki, hogy ez vagy amaz még a’honban [ nincs; lesz, mihelyt tudva lesz, hogy nektek kell, j ,csak tegyétek, hogy a’ honi mű divattá legyen; mert ismét mondjuk mit már mondottunk, divat hatal­masabb, mint 1 o g i c a. — Éteriem! minő lökést adhatna a' honi müiparnak, ha csak két-három száz hőlzy határozná is magát oliyanra, mint Tolna 139 fér fi a. — De nézetünk szerint, már csak azon kis tapasz­talás után is, mellyet az el>ő magyar iparmükiálli­tás nyújt, igen szembetűnő, hogy a’honi műipar azon fokon van, mellyen már a’ törvényhozás ótal- mát is nem csak megérdemli, hanem azt méltán kí­vánhatja is; és szerencsére itt is teljesedhetik, mit a’ statusintézkedési bölcseség eriteriumának mon­dottunk: t.i. hogy az a’jó eszköz, melly által többféle közczélok éretnek el. — Emlékezni fognak talán tisztelt olvasóink, miképen a’ közpénztár nélkül egy­általában nem eszközölhető közlekedési eszközökre pénzforrást keresvén, több másokkal is egyctérlö- leg, védvámokat bátorkodónk javaslani, mely- lyek a’ mellett hogy országos j fi vedéi mi forrásul szol- galandanak, egyszersmind a’ honi niüipar megerő­södését, kifejtését is eszközlendik, ’s ez által m m csak a’ most nagy részben heverő munkatőkét tcen- dik gyümölcsözővé, hanem a’ földművelési nyets termekek biztos és állandó keletét is előmozdiland- ják; mert tudva van, hogy a’ virágzó gjár- és kéz- müvesípar sokkal terjedtebb, biztosabb, állandóbb vásárt nyújt a’ termesztőnek, mint akármiuő Lül- kereskedés; íöltevén természetesen, hogy e’ szóban: „virágzó műipar“ a’ honi műiparczikkek bel­földi kelete benfoglaltatik; mert hiszen különben le- hetién volna virágoznia, ’sigv, csak így all azon thesis, hogy műipar mozdítja elő legsikeresebben a’ földművelést: t.i. ha a’földmíves azon pénzen, mely- lyet termekéiért a’ gyamoktól, kézművestől ka­pott, honi kézműczikkeket vészén; miszerint a’ gyámoknak és kézművesnek legyen min a’ földmű­velő termékét megvenni. így vág ez egymásba, ni nt az óramű kerekei. — A’ javaslott v é d v ántok el­len alig is lehetett volna mást felhozni mint talán azt, hogy a’hol honi műipar még épen nincs, ott nem tanácsos véd vámhoz nyúlni, nehogy üvegházi növényt teremtsünk, melly soha sem erősödendik meg annyira, hogy istennek szabad egét kiállja. — Ám­de ha ki ezen elméletileg igen is alapos ellenvetésre hajlani készült, legyen szíves meglátogatni az első magyar iparműkiállitást, és látni fogja, miképen itt e’honban műipar már van, ’s csak éjjeli fagytól, déli verőfénytől kell a’ növénynek megovatni, hogy erősödve szétterjedhessen. — Szerencsénk leszen kevés napok múlva az iparműkiállitásról részletes jelentést juttatni a’ közönség tudomására, ’s általa derék műiparos polgártársainkat közelebb hozni a’ közméltányláshoz*); most legyen szabad csak egyet­len czikket említenünk, mellyet szándékosan a’ ke- vesbbé ismert kevesb figyelmet ébresztő iparművek közül választánk. —Vegyük föl például a’ szik sót (soda). — Tudva van, mikint a’ sziksónak kü Ön­féle nemei fehérítésnél, szappanfőzésnél, üveg­gyártásnál , szövetfestésnél, gyapotkelme-szinc- zésnél , gyógyszerészeiben ’s vegytani pre­parátumoknál használtatnak , ’s az egész ausztriai monarchiában sehol, hanem csak Spanyolország­ban (az úgynevezett Barilla, mellyet a’ S a I- s o 1 a soda növény hamvából készítenek) Te­neriffa szigetén , a’ jó reménység fokán , egyiptus- ban, Siciliában, a’ Caspi tengernél, Nagybritan- niában (az úgynevezett Kelp), déli Franczia- országban és honunkban találtatik. — A’ kerek­egyházi soda-gyár tulajdonosai (Hakker Kud df, Baky Ignácz és Pfanczert József uu ) beküldői­tek az iparmükiállitásba sodát, úgy nyers, mint égetett, jegesztett, tiszta és porlott állapotban; nézze meg akárki, ’s kénytelen leend elismerni, hogy illy soda mellett a’ franczia sodát nem csak mi a’ hon­ban , hanem az egész ausztriai monarchia is nélkü­lözhetné; pedig kétséget nem szenved, hogy ha ezen iparág kissé védetnék, mig jobban kiterjed ’s megerősödik, honunk az egész monarchia e’ részbeni szükségét képes fedezni; de így, a’mint van, a’ IVj- lésnek indult iparágnak mondhatlan nehézséggel kell küzdenie, mert a’ Franczia országból behozott soda, mázsánkint csupán 12 Vi kr vámot (izet, holoott ha a’ magyar soda 2—3 frt védvam által némileg bizto­síttatnék, ezen iparág minden bizonynyal nagyszerű fejlődést nyerne honunkban,’s ama’ nevezetes pénz- öszveg, mi most Francziaországba megy, megma­radna a’ monarchiában! — Van, uraim! tömérdek *) Ha kivel a’ kiailito urak közül még nem volt volna szeren­csém össrejöni, ’s valame ly különös adatot kívánnának a’ jelentés uljáu köztudomásra hozni,szívesen kérem, hogy ar­ra nézve mihamarabb tudósítani wéltóitassanak.—Kossuth. 139

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék