Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-11 / 177. szám

ből kis­egít­eni,“—mondván: „azt gondolhatná az ember, hogy a’ P. H. szerkesztője valóságos po­gány, mert minden keresztény ember egy istent hisz, a’ kérdésből pedig polytheismus kandikál.“ — Nyugtassa meg magát, édes jó B. E. ur, a’ P. H. szerkesztője egy istent hiszen, még pedig, mint igaz keresztény, a’ szeretetnek istenét hiszi, mind­nyájunk mennyei édes atyját, ki megáldja azokat is, kiket az egy örök istent ajkaikon hordó némelly halandók isten nevében szeretetlenül meg nem ál­danak. — A’ kifejezés, mellyben B. E. ur annyira megütközött, csak stylus dolga, mit minden ember tud, ki a’ stylus dolgával bíbelődni magának fá­radságot von. Különben is, ha B. E. urnak más em­berek theologiája olly igen szivén fekszik, bizonyos­sá tehetjük aggódó szívét, hogy mai világban már olly emberre, a’ ki igen sok istent hiszen, nem igen fog találni, ellenkezőre?------talán; ollyanra pe­dig , ki az egy örök istent szeretetlen önzésének há­zi bálványává szeretné törpíteni , igen sokra. — Azután kérdi B. E. úr, mi oknál fogva mondjuk a’ 171-ik számban bizonyos nevelőnőkről:„nem fér­tek e meg az isten tág ege alatt?“ Szívesen felelünk, azon oknál fogva mondok, mert az egymás elleni kenyéririgységnek igen rút vonásai jutottak érzésünkre. Egyébiránt B. E. úr szavaiból egy seb­­hedt szivű atya látszik szólani, ki fájdalommal pillant vissza leányának pesteni nevelésére. — Mi szíves részvéttel osztozunk fájdalmában; ’s a’ nőnevelés fontosságának ’s más atyák hasonló fáj­­dalomtóli megmentésének érdekében kérjük őt, ha tud egy vagy más pesti leánynevelő-intézetről valamelly bűnt, vétket, avvagy csak gondatlanságot is, hozza napfényre, ’s legyen más atyáknak őrangyalává, csak hogy a’ napfényre hozandó tény határozott ’s bizonyos legyen, mert más részről e’ mezőn minden nyilvános szó, talán egy családot foszthat meg ke­nyerétől. Ezzel koránsem azt akarjuk mondani, hogy a’ vétek iránt engedékenyek legyünk, hanem azt, hogy legyünk óvatosak, nehogy ártatlant foszszunk meg kenyerétől. De hiszen B. E. ur saját tapasztalá­sából szóland, ’s mi vele mindig örömest kezet fo­­gandunk, hogy megóvjunk más atyákat olly szomorú tapasztalástól, minő az lehet, mellynek emlékezetére B. E. urnak szíve még most is vérzik. A* Világ 's egy gyáva socinsa. Mióta hírlapot szerkesztünk, nem fordult meg lapjaink ha­sábjain czikk, mellynek minden betűjéért positivabb tudomással, tisztább meggyőződéssel készek lettünk volna kezeskedni, mint a' füredi génre-kép. És szá­zaknak meg százaknak ajkairól hallok azóta is, hogy a’ kép, mellyet adánk, utolsó vonásában is élet­hű. És mégis akadt, mint tudja az érdemes olva­só, a’ naponkint inkább homályosodó Világ­nak egy névtelen sociusa , ki sárt dobált felénk ép azon czikkért, mellynek egyetlenegy tényvonását tagadni még csak az anonymitás sövénye megül sem volt ő sod­ussága eléggé bátor, avvagy szemtelen. Feleltünk ’s alávalóság bélyegét sütők homlokára, ha elég gyáva lesz, illy polémiában sisakát föl nem emelni. — () viszont felel a’ „Vi­r­ág“-ban, melly­­ről régen irva ’s constatirozva van, hogy a’ piszko­­lódások registraturája; de felelete ismét névtelen, ’s mivel illyen, egyszersmind goromba is a’köpedelemig; ’s mivel illy goromba, igen természetes, hogy névte­len ; mert mi nem hiszszük , hogy ember annyira sű­­lyedhesse, miszerint nevét olly piszokhalomnak alája tenni ne szégyenelné. — Azonban még így is méltánylanék, ha csak egyetlenegy betű volna is ben­ne , melly tényt czáfol, avvagy czáfolni csak akar is. Hol elvről van szó, hol eszmeharcz foly, ott —igaz— nem az a’ kérdés, hogy ki, hanem mit ? — De midőn valaki csak gorombáskodik , pulyaság föl nem mutatni a’ kezet, melly sötétből sárt dobálni elég gyáva volt. — Illy helyzetben árnyéklényekkel harczolni annyit tenne, mint magát nevetségessé tenni. — Azért hát csak azt ismételjük , mit első vi­szonzásunk végén mondottunk: „miután a’Világ kérdéses sociusa ép olly gyáva, mint rágalmazó, ’s azok közé tartozik, kik az anonymitás palást­ja alatt magokat minden bélyegző epitheton ellen fedve érezik, ám hordja keblében az alávalóság szégyenösztönét.“ — A’ „Világ“ szerkesztősége pedig, melly ama’ piszokhalmot előbb csak fölvevé, most már helyesli, ám lássa, mit cselekszik. Világot akarván kezelni, ne hunyja be szemeit a’ világ előtt, és látni fogja , hogy lapjának moralitását, lapjának lovagiasságát immár valóban compromittálta.­­ Fővárosi újdonságok. E’ napokban víg estvélyről hazatérvén, kellemetlen ellenhatást szült bennünk egy a’ testvérvárosi rendőrség által a’ hajó­hídon gyakorlott, ’s mint értesitteténk, majdnem est­­vénkint gyakoroltatni szokott embervadászat, melly abból áll, hogy a’ testvérvárosokban nappal legio­­számmal hemzsegő, estve pedig (ha lopni épen nin­csen kedvök) a’híd alatti hajókban alvóhelyet kereső koldusgyermekek és kóborlók itt pórázra fogatnak, és a’ városházra vitetnek, honnét másnap reggel — ha azalatt el nem szöktek — ismét kieresztetnek, hogy estve az említett manoeuvre velők a’ rendőrök mu­latságára ismételtethessék. Hja, uraim! de jó volna az a’ dolgozóház, ha mindjárt a’ rendőröknek keve­sebb mulatságuk lenne is ! — Igaz ugyan, hogy ezen vadászatnál a’rendőrök buzgalmát eléggé méltányolni nem lehet, miután azonban a­ befogottak közt ritkán van ollyan, ki a’ közönségre nézve bármi tekintetben éjszakán át ártalmas lehetne, tán jobb volna figyel­müket azokra fordítani, kik a’ csatornák­ és földalatti csapszékekben keresnek menedéket, azaz: ütik fel sátorfájukat, ’s a’lopott holmikat itt rejtik el, vagy eresztik áruba, jól tudván , hogy itt — bizonyos okoknál fogva— nem igen háborittatnak; ugyanis a’ csapszékekben nem, mert az orgazdák, igen ba­rátságos kéznyomásokat szoknak osztogatni, a’ csatornákban pedig azért nem, mivel ha vala­kit igen könnyű módon el nem lehet fogni, azt többnyire nem szokták bántani. — Erre igen mulatságos kis történetecskével szolgálhatunk. E’ napokban egyik barátunk, Simon ügyvéd, ’a hí­don keresztülmenvén , szép tarktékpipáját tartja ke­zében : egyszerre feléje ugrik egy betyár, a’ pi­pát kirántja kezéből és fut, a’ mint futhat balról, a’ pesti hídfőhöz közeli dunaparti lépcsőkön le , ’s innét be a’ rekesznélküli csatornatorkolatnál. Bará­tunk és még száz ember látta a’ tolvajt, hová mene­kült. Felszólítják tehát a’ rendőröket — azokat t. i., kik mivel a hídon nem szabad dohányozni, annak elején kényelmesen havannáznak — hogy vegyék a’ tolvajt űzőbe... ime a’ válasz: „Hja, uram,­ nagyon sok dolgunk volna, ha ki akarnók fogni mindazo­kat , kik már oda beszöktek — ’s aztán az ember nem róka , hogy odújából ki lehessen füstölni. Mit használ, ha bemegyünk is — ki tudja, mellyik lyuk­nál ugrott ki ismét a’ hunezfut, a’ canális nagyon hosszú és sötét, még valamellyikünknek baja is történhetnék. Szóljon az úr egy zsidó spitzlivel, tán megkapja pipáját, ha kétszer annyit fizet érte, mint a’mennyit ér.“ — Ez volt az utasítás, ’s bará­tunk még most is lesz állhatna a’,canális* torkolatá­nál, ha arra kedve volna. Valljon a’ hatóság szíve­sen veendi e figyelmeztetésünket, ha megkérjük: méltóztatnék ezen a’ tolvajok szoros értelembeni menedékhelyét legalább erős vasrostélylyal ellát­ni? úgy hiszszük, hogy ennek czélszerűsége fe­lől — a’ mondottaknál fogva — nem igen sokat kell vitázgatnunk. — Az emberszeretet és irgalmasság érzete egyik igen szép tulajdona a’ pesti közönség­nek. Még egy jótékony intézetünk sem szenvede ha­jótörést, melly erre bizodalmasan épített, habár gyakran olly körülmények ellenében kelle is küzde­nie , mellyek azt váratlanul —sokszor mint villám­­csapás a’ tiszta égből — lepték meg működései kö­zepette. A’vakok pesti intézete növendékeinek Gug­­genberger pesti posztó-árus tizennyolez dolmányra posztót ajándékozott, ’s ezt nemeskeblű ’s bőkezű­ségéről ismert derék Kostyálunk, a’ szükséges sinórt és bélést hozzáadván, ingyen megvarratta. Továbbá Kar­ez­ag testvérek ugyanazok számára nemzeti czímerrel ékesített sapkákat ajándékoztak. Ritkán van ujságlapunk, melly hasonló jótékony tet­teket nem közölne, ’s milly jól esik az embernek ezt te­hetni! Áldás ollyanokra, kik jólétök közepette meg nem feledkeznek szerencsétlen embertársaikról! — A’ német szinházi épületnél valakinek eszébe jutott, az áruszekrényeket annyira kitolni a’ faltól, hogy azok a’ járda jókora részét elfoglalják, tehát a’ jö­vő-menőket akadályozzák. Emlékezünk, mikép a’ Nákó-féle ház építésénél a’ tulajdonos hasonló al­kalmatlanságról gondolkozott, de az neki a’ rend tekintetéből meg nem engedtetett: miért látjuk tehát ezen rend elleni szekrényeket itt dagályoskodni ? — — Miért? Hát azért, mivel az akkor a’Nákó-féle ház volt, ez pedig most a’ városi szinház-épület!! A­ m­. gazd. egyesület szőlőmüvelési szakosztálya. Nm. Ürményi Ferencz koronaőr ő excja elnöksége alatt f. é. aug. 6-kán ’s folytatólag Sí­kon ülések tartatván,, mindenek előtt az országos szőlő­iskolában állítandó hajlék és pineze építése tárgyaltatott, Steinbach Ferencz kir. tanácsos és ügyigazgató ur kéretvén meg, hogy e’ részbeni gyakorlati nagy jártas­ságánál fogva az építés helyes és takarékos kivitelére ügyelni méltóztassék. ( 2) Bejelentetvén alulirt által, hogy t. Fábry tb. ur a’ tőle megvett épületszerek árá­ból 35 v.frtot a’ pinczeépitésre visszaajándékozott, az adományozó urnak szíves köszönet szavaztatott. — 3) M. gr. Esterházy Miklós ő excjának abbeli kegyes nyilatkozása, hogy az országos szőlőiskolára még a’ hold. Schamsnak ajánlott 50 p.frt segélypénzt jövőre is folytatni kész, méltó hálával fogadtatott, ’s e’ hazafiui tett közhírré tétetni rendeltetett. 8 4) A’ szőlőiskolának múlt évi bruttó­ jövedelme kimutattatván, kisült, hogy abból összesen 800 írt 20 kr. pp. vétetett be készpénz­ben a’ bortermésen kívül, melly még eladatlanul fekszik a’ pinezében, ’s mintegy 250 p­ortra becsülhető. — 5) A’ legközelebbi idei termésre nézve határoztatott, hogy a’ szükséges készületekkel mindeddig nem birván az egyesület, az még ezúttal mindjárt a’ szüretelés után adassék el lehető legjobb áron, ’s csak annyi tartassák fel a’ jelesebb fajta szőlőből, mi kísérletekre kicsiben elegendő. — 6) Az idei őszön ’s jövő tavaszszal az országos szőlőiskolából eladandó mezítelen és gyökeres vesszőkre nézve abban állapodott meg a’ szakosztály, hogy a’ tavaly meghatározott árszabás az idén se emel­tessék fölebb. Ennek következtében a’ tisztelt gazdakö­zönség ezennel figyelmeztetik , ’s illetőleg fölszólittatik, hogy rendeléseit „a’ szőlőművelési szakosz­tályhoz“ (egyetem­ téren 503-ik sz. alatti b. Wenk­­heim-házban) intézendő bérmentes levelekben, vagy pe­dig személyesen minél korábban megtenni, ’s a’ megren­delendő vesszők árát vagy előre letenni, vagy biztosíta­ni annál inkább méltóztassanak, minthogy a’ kiszolgál­tatások is a’ bejelentések sorában fognak történni; re­mélvén egyszersmind, hogy ez idén nagyobb számú venyigékkel fogunk, mint tavaly, szolgálhatni. Mi a’ venyigék lajstromát illeti, a’ tavalyi ugyan eddigi szá­maival meghagyatik, de minthogy azokhoz ez idén még néhány új faj járul, az ezekkel bővitendő lajstrom né­hány hét múlva újon kinyomatva az ujságlapok mellett közöltetni is fog. — Végre­­­ dr. Gall Lajos ur által in­dítványba hozatván a’ vörös bornak zárt forrás általi ké­­szitése és nemesítése, az olly módon, mint a’ „Magyar Gazdában“ is előadatott, az or 67. szőlőiskolában meg­­próbáltatni, ’s e’ végre dr. Gall ur megkéretni határozta­tott. Mi a’ szőlőszörp készítését illeti, mellynek nagy­bani üzéséből az érintett dr. ur borainknak tengerentúli kereskedésre alkalmatossá tételét reményű, czélszerű­­nek találtatott, dr. Gall ur ebbeli nézeteit a’ M. Gazdá­ban minél előbb közleni. Pesten, aug. 22-kén 1842. — Török János, egyes, előadó: Erdélyi országgyűlés. Az aug. 17-kén tartott országos ülésben Közép- Szolnok megye újonnan választott követe b. Apor Pál megbízólevelét mutató be a’ RRnek. Erre a’ RR. az elnök felszólítására az úrbéri javaslatok fö­lötti tanácskozást folytatván , a’ földesúri visszaélé­sek korlátozására egy törvényjavaslatot alkottak, melly — a’ jelen körülmények közt, ’s tekint­ve az erdélyi, kivált oláh jobbágyságnak szá­zadok óta megszokott függését földesúri önkénytől, mint átmeneti fokozat egy jobb és nemesb társasági állapotra, üdvösen fog hatni, föltéve minden esetre, hogy a’ törvény a’jobbágyra nézve nem marad — mint eddig többnyire — írott malaszt. Többek közt meg lön határozva, hogy az 1791: 27 által tör­vényesített zselléri napszámtartozás hetenkint há­rom tenyeres, vagy két marhás napszámot nem ha­ladhatván meg, ezen és az 1769-ki szabályozó ren­deletben meghatározott tartozásokon túl az úrbére­sektől semminemű tartozás ne követeltessék. „Meg­­határoztatott továbbá — szól a’ javaslat — hogy a’ tartozás szerinti napszámok, a’ munkanapokon egymás folytában dolgoztatva, előre ki ne szedesse­nek, sem ellenben egy héti hátrramaradtságnál több, más hétre át ne vitessék, ennyinél többet az úrbé­res pótlólag sem lévén köteles szolgálni, hanemha az ő egyezésével vagy hibájából *) gyűlt volna össze a’ hátramaradtság. — Ide nem értetvén a’ szakmány szerint dolgozó, vagy hétszámon át szol­gáló úrbéresek, kikre nézve a’ fenálló gyakorlat, mennyiben az terhesebb nem volna a’ törvényszerin­ti tartozásnál, megtartandó. — Ki a’ mondottak el­leni szolgálatra erőtetné úrbéresét, vagy a’ közmun­kákra kitett napszámok fele részét szabott idejében fel nem tudná minden gyalog napszámért, melly mértéken felül vétetik, egy igásért két magyar frtot lesz köteles fizetni.“­­ Ugyszinte többnemű bírsá­gok, sőt közkereset által is büntettetni rendeltetnek az úri hatalmukkal visszaélő földesurak, kihágásaik minőségéhez és fokozatához képest. A­ földesúri bí­róság alá nem tartozó vétségek fenyítése, ugyszinte az úrbéresnek pénz-, napszám- vagy fogságbeli jog­talan elmarasztaltatása, mentségül szolgáló okok hiányában, az elmarasztalást vagy kártételt kétsze­resen megtéríteni, a’ fogsági napszámért pedig két­­két mo­srtot fizetni tartozik; mind a’ kárpótlás egy­­szerűsíttetik, mind a’ birság felére száll, ha ment­ségül vehető, ámbár nem elégséges okok fo­rognak fen. Ha mind ezen esetekben az illető tiszt ráitélése és megintése nyomán rögtön eleget nem ten­ne a’földesur, legrövidebb pör utján 24 m. frt me­gyedíjban (constitutionalis poena) mindannyiszor a’ költség megtérítésén felül is elmarasztaltassék. Ha a’ főldesur fenyítés eseteiben a’ kiszabott formákat mellőzné, vagy határon túl fenyítené úrbéresét, a’ kárnak kétszeri, a’ költségnek pedig egyszeri megté­rítésén felül, kisebb hatalmaskodási díjban is legrövi­debb úton elmarasztaltatik; utóbbi esetben, ha kihá­gása úgy érdemelné, közkereset is rendeltetvén elle­ne. Ha a’ földesúr úrbérese fenyítésében a’ formát is mellőzné, a’ kiszabott határt is áthágná, a’ kár kétszeres és költség egyszeres megtérítésén felül 109 m. frt díjban , ki pedig a’ formák mellőzésén fe­lül földesúri hatalmon kívül eső fenyíték nemével büntetné úrbéresét, a’ kár kétszeres és költség egy­szeres megtéritésén kívül 200 m. Irt országos díjban (articularis poena) marasztaltassék el legrövidebb utón, e’ fölött ha kihágása úgy érdemelné, mind­ *) Föl itte tág értelmű záradék, kivált kinek kedve van magya­­rázgatni. de könnyű mindent a’ szegény jobbágyra hibául fölróni ! *­ S­­­e­r­k. 648

Next