Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-01 / 174. szám
12 szobából álló ház 1100 font sterlingbe (11000 pft) kerül, mellynek, azonkívül, hogy a’konyhába alkalmazott egyetlenegy kemenczével az egészet be lehet fűteni, még az a'kitűnő jó tulajdona is van, hogy szét lehet szedni és elvinni más helyre darabokban. — Bizonyos országban, hol ekkorig csak a’ház az egyedik biztos hypotheca a’ hitelezőkre nézve, nem igen szerencsés volna az ambuláns vasépületeket divatba hozni, mert ha ezek betáblázás elöl a’ szomszéd megyébe ’s végrehajtás elöl ismét egy harmadikba vándorolhatnának, mig az ősi földet sem eladni, sem megvenni nem lehet, aligha valaki ki merné pénzét kölcsönözni. Ipswichben két tory , Gladstone és Fox választottak parliamenti követekké. Vetélytársaik Thombury whig és Vincent chartista valónak. A franczia kormány az algíri muzulmánok Mekkába vándorlásához egy statusgőzöst engedett át használatul, melly azokat Alexandriába szállitandja. Párisi hirek szerint az öt nagy hatalmak által a’ syriai ügyben következő alkuföltételek terjesztettek a porta elibe: A’ syriai hegyekben két emir legyen: egyik a’ maronitáké, másik a’ druzoké; legyenek pedig azok egy, Dama-kban lakozó, török biztosnak alárendelve. Ezenkívül az albán csapatoknak syriábeli eltávolítása is kívántatik. A’ „Moniteur Algerien"* jelenti, hogy Algír polgári és katonai népsége elhatározá Orléans herczegnek emléket emelni, melly érczből készített álló képét ábráznl tudja, ’s az úgynevezett „Királytérben fog felállittatni. Don Carlos nem rég kinyilatkoztatá, hogy trónkövetelési igényeit öli lemondás iránt semmi további alkudozásokba nem fog bocsátkozni, atig viszsza nem nyerendi szabadságát. A’ lemondásra pedig szüksége lenne Franczisországnak, hogy tervét, Izabella királynéval egy Bourbont összeházasítani, kivihesse. A' Porosz- és Oroszország közötti cartelszerződvény, kevés módosításukkal, sok esztendőkre meghosszabbittalolt, a’ mi porosz részről annyival inkább elégedetlenséget szült, minthogy az engedmények, mellyeket Oroszország tett, nagyobbrészt csak látszólagosak, mellyeknek valóságban semmi hasznuk. A’ legújabb egyezkedés szerint igazolási jegy mellett 5—6 mérföldre be szabad menni Oroszországba, csak azután kell előmutatni útlevelet. A’ török határokról írják, hogy Szerbországban egy uj összeesk,üvés fedezteted föl , mellynek következtében több tekintélyes fét fiak ellgattak. Az ország főhivatalnokai közt rég lappangó szakadás végre kitört. Jefrem statu praesidens egész senatus nevében formaszerinti vádat adott be Protitsch és Radicse witseh ministerek ellen. Mihály fejedelem azonban nem szándékozik teljesíteni a’ senatus kívánságát. NAGYBRITANNIA és IRLAND. A’ parliament bezárását megelőző ülésről igy ír egy londoni levelező: „Sir Robert találkozott tulajdonképtni ellenével, lord Palmerstonnal. A’ nemes lord beszéde nyugodt, hideg és illedelmes vala, a’ mellett mégis élesen vagdalkozó. Sir Robert válasza ellenben ingerült, bántalmas, ’s minden csillámló phrasisok daczára nem egyéb reeriminatióknál. Mindazáltal a’ beszédnek hatása igen jó lehet; a barátságos majdnem szenvedélyesen meleg nyilatkozások Franklion ’s az éjszakamerikai egyesült tartományok iránt azon népeknél könnyen költhetnek rokon érzelmeket, a’ whigek elleni heves kiérések pedig a’ beszél torykát egy kissé megengesző jelek. A’két fényes szónok után egy Cobden nevű egyszerű ember emelt szót, mondván: „Azok igen szép dolgok, miket hallottunk, de illy szószátyársággal nem csépelünk buzaszemeket az éhező milliók számára, kik naponkint kenyérért kiáltanak.“ — Milly borzasztó viszhangot adnak ezen szavakra a’manchesteri, glasgowi ’s a’ szénaknasidéki események! A’ londoni lapok telvék változatos s hírekkel az ezerekre menő munkások gyülekezeteiről, rablásairól, rendőrséggel! veszekedéseiről ’s a’chartista szónokokról, kik kitörő beszédeket tartanak közállomány, egyház, nemesség, parliament, földesurak és gyamokok ellen. Különböző a’ hirlapok véleménye azon kérdésre nézve: valljon az izgalmak vannak e organizálva, és kinek vezérlete alatt? Némellyek tagadják azoknak organizáltságát, és azt hiszik, hogy a’ béke tudint helyreálland , ha a’ gyámokok és földbirtokosok a’ munkások iránt magokat egy kissé méltányosabban viselendik; mások azonban az ellenkezőt állitják, és szerintök Ashtonban, Stalpbridgeben és Hyde ben 9 — 12 tagból álló titkos comiték léteznek. Leginkább gyaníthatni bizonyos felsőbb vezérletet egy proclamatiobol , melly Manchester, Salfourd ’s a’ körülfekvő helységek lakosaihoz intéztetett, a’ gyárkerületek különböző iparosztályainak manchesterbeni képviselői által, ’s a’mellyben azok az említett lakosságokat egy, aug. 15 k én tartandott tanácskozásra meghíják, azon kijelentéssel, hogy az egyesület mindaddig nem fog felhagyni törekvéseivel, ÖS51 míg testvérei a’ középes dolgozó néposztályból az egyedáruság zsarnoklása ’s a’ castok törvényhozása alól föl nem szakadhatnak, ’s a’ népcharta törvényesen helyre nem állittatik. Mint egykor a’czéhek Nagybritanniában keresztülvitték a’ reformbillt, úgy fogják ők a’ népchartát kieszközölni. A’ proclamatio, mellynek egyébként mottója: „Igazság, béke, rend, törvény“ szavakból áll, Middleton elnök által van aláírva. A’ M. Chronicle Feargus O’ Connort jelöli ki mint főnököt, kinek kezeiben az izgalom szerteágazó fonalai összefolynak, ’s emlékeztet azon körülményre, miszerint O’Connor már előbb a’ chartista gyűlésekben augustus hónapra egy „szent hetet“ (a sacred week) és egy „nemzeti ünnepélyt“ hirdethetett. A’ „Times“ és több tory lapoknak véleménye, mintha az izgalmak a’ gabnatörvény elleni társaság művei volnának, alaptalan. Megjegyzésreméltó körülmény, hogy aug. 13-kan az egyébként olly békés londoniak is ingerültségben voltak, ’s a’birminghami vaspályán Londonból a’ zavarok helyére kiinduló katonaságot gúnyos szavakkal kicsúfolak. A’ katonai hatóságok a’ belügyi statustitkárral legélénkebb közlekedésben vannak. — „Szent Györgynek, Nagybritannia védszentének — mond egy lap — a’ jelen körülmények közt aligha dolga nem lesz.“ — Midőn az utolsó parliamenti ülésben Ward felszólítá a’ ministerelnököt, mondana néhány vigasztaló szót az iszonyú népvilég fölött, Sir Robert úgy nyilatkozott, hogy a’ nép, kinek béketűrése és állhatatossága a’ kínos helyzetben egyáltalában bámulásra méltó, rosz gondolkozásunk által ingereltetik; kívánja, hogy a’ lázitók ezen tetteket valaha meg ne bánják. „Felszólítanak — mond a’ minister — hogy mondjak valami bizonyosat, mi a’ kereskedést és műipart elevenítené. De hátha a’ várakozást süker nem koronázná? Hai nem hihetem, hogy hatalmában legyen a’ törvényhozásnak a’ nyomoron rögtön segíteni, nem kötelességem e nem ébreszteni hiú reményeket?“ Épen ■ midőn Peel e’ nem igen vigasztaló szavakat mondd a’ parliamentben, akkor hágott legmagasb fokra ’s vált nyílt kitöréssé a’ fentebb említett elégedetlenség Manchesterben ’s a’ körűlé fekvő városokban.—A’ parliament bezárása után hosszas ministertanács következtében august. 13-kán egy proclamatio jelent meg, melly a’ királyné nevében megparancsolja a’ békebiráknak, sherifeknek és minden néven never’ zendő polgári közhivatalosoknak, hogy a zavargásokat minden erővel megszüntetni ’s a’ zavargók vezéreit fölfedezni és kézre keríteni igyekezzenek. — . Nagyobb ösztönül az illy fölfedezésre a’ nem-hivatalosoknak 50 font sterling jutalom tűzetik ki, ’s a’ fölfedezőnek, ha a’ zavarásokban ő is részt vett volna, a’ királyi kegyelem előre megadatik. Az éhjségből eredeti népzavargások azonban a’ proclamatio daczára sem szűntek meg, mert üres gyomorba nem elegendők a’ puszta szavak, sőt aug. 17-ken Yorkshire és Staffordshireben komoly öszszeütközés vala a’ munkások és a’ katonaság között. „Inkább a’rendőrséggel és veres kabátosokkal küzdve veszszünk el — volt az éhesen lézengő sokaság jelszava — semhogy az éhenhalás égető kínai lasjsankint emészszenek föl.“íj Említők nem rég lapjaink egyik számában a’ a parliamentet bezáró trónbeszédet, ’s annak tartalmát röviden kijelölők, tán nem lesz olvasóinknak , érdektelen hallani a’ fölött némelly angol lapoknak különböző véleményeit. A’ szabadelmű „Sun“ ezeket mondja: „Igen sajnáljuk, hogy a’királyné ta-nácsnokai kötelességüknek nem tartották a’ chinai háború folyamatát a’ trónbeszédben néhány szavakkal megemlíteni. Igaz, hogy nem igen illett volna is össze egyik pontban azt mondani: a’királyné igye- iskezendik a’ kfdhatalmakkali barátságos viszonyokat fentartani; a’ legközelebbi fejezetben ismét arról beszélni, hogy 360 millió emberrel, Asia egyik legyhatalmasabb monarchiájával háborúskodunk. Az afgháni dolgokra nézve egy kissé bővebb nyilatkozást vártunk volna a’ kabuli gyászesemény fölötti puszta szánakozás kijelentésénél és száraz dicséretytek hangoztatásánál a’ vitéz Sale tábornok ’s a’ jidzsellalabadi hősök fölött. — Ashburton lord elég! régen vendégli már a’congressus tagjait Washing- *•tonban , ’s széditgeti a’ republicanus fejeket arany ijj falak és fényes cselédség által díszített lakomáival ;.hogy diplomaticai munkálatiról említés létetett volna is a’ trónbeszédben. Abban azonban ő lordságának küldetéséről egy szó sem vala, ámbár new-yorki is legújabb hírlapok jelentik, hogy a’ nemes lord nem munkátlan, ’s a’ határkérdésnek végképeni kiegyenlítése remélhető. Sajnáljuk továbbá, hogy a’ királyné ki nem jelentette, miszerint a’ kormány hathatós rendszabályokhoz fog nyúlni, ’s a’ többi nagy hatalmakkal közremunkálni, hogy Syriában a’ béke helyreállittassék. Soha sem szenvedtek az ott lakó keresztények annyit, mint a török felsőségnek általunk tett visszaállítása óta. Ha tehát segédkezeket nyújtottunk őket nyomorba dönteni, kötelességünk most szabadulásukat eszközölni. Ez pedig megtörténhetik az európai béke felzavarása nélkül. Tudjuk , hogy Francziaország készséggel fogja törekvésünket támogatni, midőn Libanon keresztény lakóin kívánunk segíteni.“ A’ whig lapok commentárja a’ trónbeszéd körül nem egyéb Palmerston lord szigorít bírálatának, mellyet a’ tory kormány fölött tartott, paraphrasisánál. Az afghanistáni ügy száraz megemlítéséből azt következteti a’ Chronicle, hogy Peel Robert Ellenborough visszavonulási rendeletétől nem idegen, ’s a’messze országból tán már tisztulnak is Nagybritannia seregei, a’nélkül, hogy a’megcsonkult nemzeti becsület helyreállittatott volna. A’ Times igy okoskodik: „Az afghanistánról szóló pont aligha kielégítheti a’világ kíváncsiságát indiai kormányunk politicájának mibenléte iránt. Amerika , Syria, China felől, a’ német- és frankhorni kereskedési mozgalmakról a’ trónbeszéd mélyen hallgat. Koránsem akarjuk azonban ezekért kárhoztatni; a’ deurocraticus és alkotmányos országlásformáknak mindig az vala főhibájok, hogy mellettük titok ’s ennélfogva a’ külhatalmakkali titkos közlekedések fen nem állhatnak. Mi egyáltalában nem kívánjuk , hogy a’ ministerium, mellynek keblébe Nagybritannia érdekei egész bizalommal letétettek , aznn érdekeket a’ nép kíváncsiságának feláldozza.“ Illy modorban folytatja tovább a’ hírlap okoskodását, ’s végre köszönetét fejezi ki Peel első parliamentje iránt, melly úgy mond — az elibe gördített tömérdek akadályok közt is több jót és hasznost tett, mint parliament tehetett vala, mióta Russell reformbilije által elérte tökéletesítésének végső fokát. A’ minden torylapoknál tovább Standard szinte dicséri a’ trónbeszédet. „Rövid az — úgy mond — és miért? mert tv korona mostani tanácsnokai titkokkal nem szatócskodnak, azért politicájok egyes részeihez sem apologia, sem magyarázgatás nem szükséges.“— Valóban kár, hogy a’két különböző szempontból kiindult kormánylapok egymásnak trónbeszéd feletti dicséreteit paralyzálják. A’ Times a’ titkolózásban látja a’ tory ministerium bölcseségének arcanumát, a’Standard ellenben a’ministerium nyílt politicájának tulajdonítja, hogy a’trónbeszéd rövid vala, ’s a’ legéletbevágóbb kérdések megemlítését egészen elmellőzé. FRANKHON: A’ régensség kérdése feletti viták aug. 18-kan a’ követek kamarájában megkezdődtek. A’ National és Gazette szerkesztői egy kérelemlevelet nyújtottak be, mellyben röviden kifejtve vala mikint a’ törvényjavaslat alaptörvényt föltételez , illyet alkotni pedig a’ törvényhozásnak körén túl van, ’s a’ souverain jogokhoz tartozik, mellyeknek közvetlen gyakorlatát a’ nemzet magának fentartotta. Ezen szempontból indult ki Ledru Rollin, ki a’vitatkozásokat ezúttal megnyitotta. „1791-től 1814 ig—úgy mond — minden organicus törvények a’ franczia nép szavazatára bocsáttattak. Az élet hosszáig tartó consulság, Napoleon császársága, midőn a’ császári bíbort magára kivárni ölleni, ’s előre nem látható esetre régensről intézkedni, jóváhagyásul a’ népekbe terjesztettek. Később Napoleon a’ pótlék-oklevélben félreismerő a’ nagyszerű elvet, és le kelle mondani uralkodásáról; egy ismételt megtámadása pedig az alkotmányhatalomnak X. Károly száműzetését vonta maga után Csak kényszerítő körülmények közt lehete bizonyos fokig az említett elvtől eltávozni; de hol vannak most a’ kényszerítő körülmények? A’nemzet képviselői 1815-ben ’s az 1793-iki convent ugyancsak más veszedelmek között is az elvet fentartották.“ — Hello a’ chartát kiváná nyugpontul tekintetni, mert a’ törvényhozáson kívül — úgy mond- még alkotó hatalmat is képezni, csak zavarra vezethetne. — Eddig meglehetős nyugalommal folyt a’tanácskozás; de midőn Laroch Jacquelein egy írott beszéddel a’ szószékre lépett, és beszédét imigy kezdé: „1830-ik évben a’ monarchia fel lön forgatva“ — tüstint nagy zugás támadt, ’s a’ szónok egy ideig nem folytatható szavait. ..A’ követkamara — mond tovább— új királyt választott, ’s határozott a’ nemzet sorsa felett. Akkor én, követve elveimet, a’ paiikamarát odahagyám. Ne lett volna a’ júliusi forradalom egyéb, palotalázadásnál, az én helyem nem itt volna. Egy győztes fölkelése után— itt több oldalról közbekiáltottak: „rendre“, ’s az elnök maga is utasitá a’ szónokot, ki azonban kiáltásával a’ lármát felülmúld, ’s bevégzé gondolatát: „győztes fölkelése után a’népnek 219 követéhoz csatlakozott.“ — Ismét lárma. — ,,A’ mit én hazámban fájlalok, az a’ monarchia elvének gyengítése, örökös küzdelme a’ dicsvadászoknak; de hogy is lenne ez máskép olly országlási rendszer mellett, hol a’ fejedelem a’ fölkelés elvénél fogva bírja koronáját?“ E’ furcsa kicsapongó beszédet az elnök tovább nem tűrhetvén, Larochjacqueleint a’szónokszék elhagyására felszólitá, nem ugyan egyenes elnöki tekintélyét használván ellene, hanem a’kamarát akará felszólítani eltiltó szavazatra, mire a’ szónok a’ „szólásszabadság önkényes korlátozásának“ ellene mondott, ’s a’ szószéket oda hagyta. — Schützenberger mutogató, hogy a’ régensség kérdésében két rendszer ül egymás ellen, egyik választásig 0.