Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)
1842-10-20 / 188. szám
Wieg törvényeinket, körükben tűrni nem fognak; és a’ tisztelt közönség Thaliának illy bélyegezett papjait ennek templomábéli kizárással és megvetéssel fenyitendi. — Pest, october 19-kén 1842. — Zathureczky Gedeon, Keczkés Eduárd, T. Nagy Gusztáv. Balparti vasút. Pozsony, octob. 8. A’ Dunabalparti vasuttársasági választmány f. h. 5-én Pozsonyban a’ casino teremében gyűlést tartván, minthogy tanácskozásai teljes nyilvánosságuak voltak , azonban végzéséről az itteni hírlapok a’ közönséget nem értesítették, kötelességemnek tartom iránta a’ közönséget tudósítani. — Tanácskozásba vétetett a’ nm. h. tanácsnak i. e. júliusban kiadott határozata, mellynél fogva a’ vállalkozó társaságnak meghagyatik, hogy mivel még a’ társulat statútumai a’ legfőbb helybehagyást meg nem nyerték,’s ennélfogva a’ vállalkozó társaság még constituálva lenni nem álittathatik, s azért legelőbb statútumait vegye tanácskozás alá olly módon, hogy a’ részvények kibocsátására nézve a’ tőzsérkedési speculátiók elmellőztessenek, ’s e’ végett annyi értékű részvények bocsáttassanak ki, mennyit a’ résztvevő részvénye átvételével mindjárt lefizet. — Minthogy ezen k. rendelet a’ vállalkozó társaság további működését ismét megakasztotta, mert statútumai már régen kidolgozvák ’s még 1839-ben a’ nm. h. tanácsnak fölterjesztvék, a’ helybehagyásnak illy hosszú ideig elmaradása miatt a’ vállalkozó társaságot okozni nem lehetvén, miután már mindent, mit a’ törvény rendelt, megtett; a’Duna bal partján vezetendő vaspálya vonalát nem csak kijelölte, hanem arra nézve a’ hadi biztosság is megkérdeztetvén, iránta legkisebb észrevétel sem fordult elő; a’ méréseket is megtétette, ’s ezen előmunkálatokra közel 200 ezer pengő forintot költött, a’ szükséges személyzetet fölfogadta, ’s el természetesen nem bocsáthatván , évi fizetésekkel ellátni kénytelen,— miután továbbá a’ jobbparti vállalkozó társaságnak hasonló nehézségek nem létettek, — de már a’ jobbparti vállalkozó társaság azon szándékától, hogy Bécsről Győr felé vezető vasutat építsen, nyilván el is állott, ’s ennélfogva az a’ nehézség is, mintha Magyarországban, hol e’ két vaspályát a’ Duna választja, két parallelában vonuló vasút meg nem állhatna, önkényt eltenyészett: mindezeknél fogva a’ választmány abban állapodott meg, hogy a’ nm. h. tanács megkeressék, miszerint, ha a’beterjesztett statútumok ellen a’ kormány részéről némi észrevételek csakugyan fenforognak, azokat közlőn, ugyanon módot is ha csakugyan találtatik — miképen lehessen a’ részvényekkel nyerészkedést elmellőzni ? kimutatni méltóztassék, hogy a’ netalán még előgördithető nehézségek legyőzésével valahára már a' vaspálya készítéséhez hozzáfogni lehessen, — többnyire, miután a’ részvényekre nézve a’ programmban és statútumokban már megtörtént a’határozat, ’s azokat az öszszeállott társaság elfogadta, ’s nyilványossá is tette, ezekre nézve most már változtatás nem létethetvén; miután azon ns. megyék, mellyek határain a’ vaspálya vezetendő részen, mind azt nyilatkoztatták, hogy a’ kisajátításra ’s mind azokra, miknek eszközlése a’ törvényhatóságokra bízatott, segédkezet nyújtani készek , alázatosan megkeressék a’ nm. h. tanács, hogy e’törvény által szentesített vaspálya akadályainak megszüntetését kieszközleni méltóztassék. — A’ dolognak e’ helyezetében nem ok nélkül lehetne kérdeni ,,ver ist nun der gefopte?“*) mert hogy valami illyes történt e’ dologban , azt tagadni hasztalan — mihez részemről azon figyelmeztetést tenni bátor vagyok , hogy miután az országnak akár internationalis, akár külkereskedésre nézve legnagyobb érdekében fekszik az ország középpontját, Budapestet az Adria tengerrel összekötni, a’ Pesttől Debreczennek, onnan Sziszeknek ’s tovább vezetendő vaspályára nézve nem azt, hogy a’ vaspálya jövedelmezzen , mivel itt az utazó személyek sokaságára számolni nem lehet, hanem azt, hogy ez által bel-’s külkereskedésünk jövend virágzásba, mellynek jótékonysága nem csak a’vállalkozókra, hanem az egész országra kiterjed, kell tekintetbe venni, — ’s ennélfogva valljon a’ balparti vasúttársaságnak nem volna e czélszerűbb vonal is az éjszaki vasuttali összeköttetést Pestig vinni? a’többit pedig az országra bizni? **) — Olgyai Gáspár. fölegyel dolgok. Gömörből. Múlt közgyűlésünkről tudósításomat a’ következő két inditványnyal — mellyekről azután értesittetém — még meg kell toldanom: 1) Az adózó nép vállaira nehezült sokféle terhek közt nem kis nyomatéku sokszorozó levén az is, melly a’magánosak kérelmeire vagy különösen az 1836: XV tcz. nyomán intézett bírói végrehajtásokat, árveréseket kirüladó körleveleknek járásonkinti szertehurczolásából ered, ezen tehernek némi könnyebbitése czéljából, akkint intézkedtek megyénkel, hogy minden hasonló körlevelekért 30 pkr fizettessék le az illetők által az adózók pénztárába. ( 2) A’ vadászatnak gyakorlat szerinti eltilalmazása végett megyei bizottságot kérő egy folyamodvány alkalmul szolgált azon indítványra, hogy miután egy részről azon törvény históriai oka, miszerint a’ magyar nemesnek— a’ meghatározott kivételekkel — szabadság adatik a’ máséban is vadászhatni, megszűnt; más részről némileg a’ tulajdont korlátozza: a’ jövő törvényhozás által ezen törvény akkép módosittassék, hogy a’vadászat mindennek csak a’ maga tulajdonában legyen szabad. Ezen indítvány is elfogadtatott.—„Ismét egy uj csonkítása a’ nemesi kiváltságoknak ’s nyirbálása az alkotmánynak!“ — mondani fogják talán némellyek, azok t. i. , kik még ma is azt hiszik, hogy az érdekeket elkülönöző kiváltságokban rejlik alkotmányunk lényege, tartóssága. Ugyan mit mondanának ezen urak azon hajósnépre, melly a’ tátongó örvény vagy a’ fenyegető szélvész közelében , a’ helyett, hogy minden, a’ ki karjait birja , az evezőhöz— a’ matrózok segítségére — rohanna, inkább a’ maga podgyászait őrizné, takargatná, vagy a’ hajó belsejében már ingadozó asztalokba, székekbe kapaszkodnék ? — És ha csakugyan találkoznék, ki ekkér gondolkozik, annak—némi vigasztalásul—megemlítem , hogy ezen indítvány nálunk azon oldalról létetett, honnan a’kiváltságok nyirbálásától nem lehet nagyon tartani; egyébiránt én ezen indítványt egy, a’ maga idejében igen nagy férfiúnak , kire szokták fogni —mint én hallottam — azon még ma is sokak előtt kedves viszhangú mondatot : „mane amus penes amabiles nostras confusiones“ — mint országgyűlési inditványt, kéziratában illy szavakkal olvastam: „quilibet in proprio tantum venetur.“ — Részemről az indítványnak azon oldalát szeretem, hogy benne rejlik az elv, miszerint „a’ törvényhozatal oka megszűnvén , meg kell szűnni az okozatnak is.“ És ezen elv alkalmazását imís nagy obbinutusságú indilványokra is remélem.— Oct. 3-kán első alispánunk némelly sürgetősb közigazgatási tárgyak végett kisgyűlést tartván , itt olvastatott föl szomszédos Tolna megyének a’ kinevezett főispán f. hó 18-kán tartandó beiktatásának ünnepélyére meghívó levele. A’ kisgyűlés tagjai kijelenték, mikép a’ tisztelt megyéhez, hatósági alkotmányos viszonyokon kívül, még kedves szomszédi barátsággal is viseltető indulatuknál fogva készek lennének mind örömükben, mind szomorúságukban osztozni, de ezúttal kénytelenek ezen meghívást tudomásul venni.— Kedvesen vétetett a’megyénkben eddig tanyázott katonaság ezredesének Budáról hozzánk intézett magyar búcsúlevele, annál inkább, mert megyénk maguk viseletével meg volt elégedve. — Közgyűléseink lesznek: nov. 16- kán, (évnegyedek)dec. 5-én.—Bodán Ábrahám, Mosonyból. (Vége.) Mielőtt közlésemet berekeszteném, szabad legyen még egy elnöki rendeletet ’s a’ polgári erénynek megyénk körében feltűnt szép vonásait közzé tennem. — Megyénket, mellynek népe egyébiránt munkás és erkölcsös, igen ellepték a’ külvidékből ide lézengő naplopóknak comis voyageurs jei. — Hogy az illy kóborok mind meg annyi missionariusai az erkölcstelenségnek , ’s mint illyenek a’ népnek jellemét is mérgesítik, — bizonyitnom nem kell — tanúsítják azt büntetőtörvényszékeink jegyzőkönyvei. — E’ kóborlók —a’ jelen évben megyénket olly sűrűn látogatott tűzvész dulásai következtében talán nem egészen alaptalanul támadt gyujtogatási gyanúnál fogva — az egész megyében egyszerre összefogdostatni ’s az e’ czélra kinevezett nyomozó biztosság intézkedéseinek közbejöttével ad lares kisértetni rendeltettek, ami meg is történt. Hogy megyénkben az élet és vagyon általában ’s különösen az illy kóborok ellenében kellőleg biztosítva lehessen, megkéretni határoztatok ezen közgyűlésből a’ nm. h.tanács, hogy 12 megyei rendőrök tarthatását megengedni méltóztassék. — Üdvösek e’ rendelkezések, de jótékonyságuk csak azokra hat, kik biztositvák , ’s nem egyszersmind azokra is, kiknek ellenében biztosittatánk. Ezeknek az erkölcsiség és munkás élet ösvényére vezérlése azon magas feladat, mellynek kivitelénél szebb és nemesebb hivatás a’polgári kormányzatoknak nem juthatott. Ezen eszmék közül napfényre egy szintolly szerény mint lelkesítő ténynyel! A’ kóborok összefogatásában eljáró egyik megyei tisztviselő, egy levél által, mellyhez 100 portok mellékeltettek, tbből a’ dologról közel alkalommal még szólni fogunk. — Szerk. bizodalmasan arra kéretett meg, hogy a’ megyénél egy dolgozóháznak felállítását indítványozná, az üldözötteknek ellenében óvó és javitószerül. A’ levélnek lelkes írója Böhm József uradalmi tiszttartó volt. Vegye keblétől keblének legszebb jutalmát. Az inditvány megtétetett, az uradalmak ’s a’ megyei közönség fel fog hivatni, járulni eszközökkel a’ czélhoz, melly a’ lelkes férfiú által kitüzetett. Közlendem az eredményt.— Említést érdemel végre Krainer János lelkésznek a’faültetmények létrehozatala körül tanúsított ’s híveire is lelkesítőleg hatott szorgalma, mellynek közfigyelmet ébresztett eredménye a’ szerénységnek titokfátyolát e’ tényről végre ellebentvén, a’ BR. a’ derék lelkészt a’magyar gazda-egyesület méltányló figyelmébe ajánlani elhatározák. — Major Pál, Zemplénből, sept. 16. Még néhány adat pótlékul az utóbbi gyülésrőli közléseimhez. Két feladás fordult elő oklevelek és számos adat gyászkiséretében; az egyik páratlan bizonynyal a’ hazában ’s talán a’ humanitás évkönyveiben. Az egyiknek előzménye e’ lapok „Patriarchalismus és botauctoritas“ czímű czikkelye (171 sz.) volt, miknek nyomozatára maga a’ vádlott sz.biró kére szigorú vizsgálatot. Meglepetve hallám, megvallom, a’ feladó számos vádtényeit, mert fájna lelkemnek , bűnösnek látnom egy férfiút, kit sokféle „tactikák“ daczára is egyhangú öröm és bizalom emelt ki versenytársai közül; fájna hinnem, hogy e’szigorú nyomozást követelő nyílt homlok „tanulmány“ mestersége volna csak. Pártos gyöngeség talán, de lehetlen — persze annál szigorúbb, minden esetre azonban részrehajlatlan — ítéletemet a’ beadott okleveleknek választmány általi meghiteltetéseig el nem halasztanom.—És a’ másik hónapok óta nem újság előttünk (mert a’ dolog még máj. 19-kén történt), ’s halasztgatám a’ nyilvánosság bűnpadára vinni, bőn vágyva egy czáfolat után, e’ léleklázasztó bűntettek közepette. Társas köreink egyik volt kegyencze „rögtön“ meghalározván, özvegye a’ szomszéd plebánus urat hivatá temetési szertartásainak végzetére. Mennyire meglepetik azonban a’ tisztelt úr válasza által, miszerint a’ (jól megjegyezzük) „rögtön elhalt“ az utolsó szentségeket ’s a’ húsvéti gyónást is elmulasztó, mint egészen szabadszellemű múlván ki a’ világból, nem érdemes, hogy az anyaszentegyháztól pártolást nyerjen ’s annak javaival éljen; de hogy például is szolgáljon az efféléknek, kik megvetőleg viseltetnek, parancsait esztendőkről esztendőkre nem teljesítik“ — a’ temetést ,,meg tagadja‘‘; a’ levélhozó cseléd előtt azonban (meghitett vallomása szerint) honoráriumának „egyelőrei“ átvétele után késznek nyilatkozván, mit is ez (»’levél vivő) asszonyával tudatni restelvén, vagy a’küldött levél miatt fölöslegnek vélvén, hasonló esdés , hasonló levélbeli tagadás és szóvali üzenet következék. ’Sekkint, midőn negyednapra a’járásbeli esküit történetesen megérkezett, az utczát járatlannak lelve az iszonyú szag miatt (hiteles relatiója szerint), a’halottat minden szertartás nélkül eltemettetni kénytetett. Mind ezeket az özvegynő eldúlt kebellel sorolva elő, a’ tisztelt urat, a’ Sz. István Decretuma II. k. 2. ez. 2. §. ellenére („qui vere subitanea periclitantur morte, hi cum omni ecclesiastico sepellantur honore“) eltemetni vonakodót, mint „statuta regni et diploma reg. super religione violator“-t az 1647: 14 tcz. értelmében megfenyittetni esedezett, kérelme törvényességének bővebb felvilágosításául, tényeket sorolva elő a’ tisztelt úr jellemzetére, mik közül legyen ismételve néhány: egyházának egyik tagja, rettegvén a’kellendő honoráriumot, a’ ref. praeoránssal készül halálra, mit papja megtudván, a’ nyomorult ember maradékaitól 80 forintot követel eltemetéseért, csak hosszú hmánykodások után elégedve meg 25 forinttal. Egy czigány, temetési diját a’ templomban várva, fizetni képtelen özvegye által zálogot hozat a’ templomba; de a’ megholt ünnepi nadrágával meg nem elégedve, uj gubáját hozatja el a’templomba, ’s magával vivé mind a’ két darabot, a’ később kiváltani akaró asszonynak visszaadatásukat megtagadva. ’S igy temetted el a* zsarlásnak megfelelni képtelen szegényeket orgonistájával,kovácscsal — „el kell dugni — úgy mond— ha pénzök nincs.“ Tudunk ugyan példákat, hogy a’ temetés tiszteletdíjába a’ halott nő ünye levonatott, hogy a’ szegény apa maga kénytetett eltemetni rothadó gyermekét ’stb. stb. de szabadjon fölhagynom ez irtózatosságok elsorolásával, mik — mint hallom — felőbbségét is a’ legmélyebb indignatióra gyulászták. — Az ügy megyénk szőnyegén csudálatos képen forgott. Igaz, hogy a’bűnös rendtársai között sem találkozott senki, eléggé hős, védelméül kiszállni, de a’ fenyíték ,,utja“ fölött csaknem gyűlöletes harcz keletkezett. Egyik társunk általános szempontból indulva ki, a’ vegyes házasságok ügyébeni sérelmekre figyelmeztete, mik szinte igy, lassak kint harapózva be, csendtörő árrá dagadoztak. „Ott csak áldani nem akartak — úgymond — e’ hatalmasok, itt már temetni sem, ’s mit várhatunk még, ha a’ törvény 167* *) ’S mi azt feleljük: a’ nemzet, az ország érdeke hullott áldozatul az úgynevezett bécs-győri társaság botrányos mystificálásának. — S ze rk. **) Fájdalommal, de egyszersmind erős meggyőződéssel mondjuk, hogy akármit csinál, akármit tervezget a’balparti társaság, — annak vége van, — legalább a’jövő országgyűlés újabb intézkedéséig vége van. — Azonban a’ nemzetre mégis hárult némi nyereség: az t. ,hogy gyakorlatban meggyőződött, mikint ha vasutat akarunk, a’törvényen kell változtatni; — a’ dolog igy nem maradhat. — Egyébiránt mi már kijelentők véleményünket, hogy vasutakat országos erűvel kívánunk építtetni, ’s azt is gyakran mutogatok, hogy az országnak nyereséges jövedelemre számítani nem csak nem kell, de sőt számítani nagy hiba volna; de ezen tekintet oly fontos, oly lényeges, hogy arra nézve, kivált a’ belgiumi status-vasutak jövedelméről nem rég közrebocsátott kimutatások lehető kedvetlen hatásának eloszlatása tekinte