Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-20 / 188. szám

Wieg törvényeinket, körükben tűrni nem fognak; és a’ tisztelt közönség Thaliának illy bélyegezett papjait ennek templomábéli kizárással és megvetéssel fe­­nyitendi. — Pest, october 19-kén 1842. — Zathu­­reczky Gedeon, Keczkés Eduárd, T. Nagy Gusztáv. Balparti vasút. Pozsony, octob. 8. A’ Dunabalparti vasuttársasági választmány f. h. 5-én Pozsonyban a’ casino teremében gyűlést tartván, minthogy tanácskozásai teljes nyilvánosságuak vol­tak , azonban végzéséről az itteni hírlapok a’ közön­séget nem értesítették, kötelességemnek tartom irán­ta a’ közönséget tudósítani. — Tanácskozásba véte­tett a’ nm. h. tanácsnak i. e. júliusban kiadott hatá­rozata, mellynél fogva a’ vállalkozó társaságnak meg­­hagyatik, hogy mivel még a’ társulat statútumai a’ legfőbb helybehagyást meg nem nyerték,’s ennél­fogva a’ vállalkozó társaság még constituálva lenni nem álittathatik, s azért legelőbb statútumait vegye tanácskozás alá olly módon, hogy a’ részvények kibocsátására nézve a’ tőzsérkedési speculátiók el­­mellő­ztessenek, ’s e’ végett annyi értékű részvények bocsáttassanak ki, mennyit a’ résztvevő részvénye átvételével mindjárt lefizet. — Minthogy ezen k. rendelet a’ vállalkozó társaság további működését ismét megakasztotta, mert statútumai már régen ki­­dolgozvák ’s még 1839-ben a’ nm. h. tanácsnak föl­­terjesztvék, a’ helybehagyásnak illy hosszú ideig el­maradása miatt a’ vállalkozó társaságot okozni nem lehetvén, miután már mindent, mit a’ törvény ren­delt, megtett; a’Duna bal partján vezetendő vaspá­lya vonalát nem csak kijelölte, hanem arra né­zve a’ hadi biztosság is megkérdeztetvén, iránta legkisebb észrevétel sem fordult elő; a’ méréseket is meg­tétette, ’s ezen előmunkálatokra közel 200 ezer pengő forintot költött, a’ szükséges személyze­tet fölfogadta, ’s el természetesen nem bocsáthat­ván , évi fizetésekkel ellátni kénytelen,— miután to­vábbá a’ jobbparti vállalkozó társaságnak hasonló nehézségek nem létettek, — de már a’ jobbparti vál­lalkozó társaság azon szándékától, hogy Bécsről Győr felé vezető vasutat építsen, nyilván el is állott, ’s ennélfogva az a’ nehézség is, mintha Magyarország­ban, hol e’ két vaspályát a’ Duna választja, két pa­­rallelában vonuló vasút meg nem állhatna, önkényt eltenyészett: mindezeknél fogva a’ választmány ab­ban állapodott meg, hogy a’ nm. h. tanács megke­ressék, miszerint, ha a’beterjesztett statútumok ellen a’ kormány részéről némi észrevételek csakugyan fenforognak, azokat közlőn­, ugyanon módot is ha csakugyan találtatik — miképen lehessen a’ részvé­nyekkel­ nyerészkedést elmellő­zni ? kimutatni mél­­tóztassék, hogy a’ netalán még előgördithető ne­hézségek legyőzésével valahára már a' vaspálya ké­szítéséhez hozzáfogni lehessen, — többnyire, miután a’ részvényekre nézve a’ programmban és statútu­mokban már megtörtént a’határozat, ’s azokat az ösz­­szeállott társaság elfogadta, ’s nyilványossá is tette, ezekre nézve most már változtatás nem létethetvén; miután azon ns. megyék, mellyek határain a’ vaspá­lya vezetendő részen, mind azt nyilatkoztatták, hogy a’ kisajátításra ’s mind azokra, miknek eszközlé­se a’ törvényhatóságokra bízatott, segédkezet nyúj­tani készek , alázatosan megkeressék a’ nm. h. ta­­­­nács, hogy e’törvény által szentesített vaspálya aka­dályainak megszüntetését kieszközleni méltóztassék. — A’ dolognak e’ helyezetében nem ok nélkül le­hetne kérdeni ,,­ver ist nun der gefopte?“*) mert hogy valami illyes történt e’ dologban , azt tagadni hasz­talan — mihez részemről azon figyelmeztetést tenni bátor vagyok , hogy miután az országnak akár in­­ternationalis, akár külkereskedésre nézve legna­gyobb érdekében fekszik az ország középpontját, Budapestet az Adria tengerrel összekötni, a’ Pest­től Debreczennek, onnan Sziszeknek ’s tovább ve­zetendő vaspályára nézve nem azt, hogy a’ vaspá­lya jövedelmezzen , mivel itt az utazó személyek so­kaságára számolni nem lehet, hanem azt, hogy ez által bel-’s kü­lkereskedésünk jövend virágzásba, mellynek jótékonysága nem csak a’vállalkozókra, hanem az egész országra kiterjed, kell tekintetbe venni, — ’s ennélfogva valljon a’ balparti vasúttár­saságnak nem volna e czélszerűbb vonal is az éjsza­ki vasuttali összeköttetést Pestig vinni? a’többit pe­dig az országra bizni? **) — Olgy­ai Gáspár. fölegyel dolgok. Göm­örből. Múlt közgyűlésünkről­ tudósításo­mat a’ következő két inditványnyal — mellyekről az­után értesittetém — még meg kell toldanom: 1) Az adózó nép vállaira nehezült sokféle terhek közt nem kis nyomatéku sokszorozó levén az is, melly a’ma­­gánosak kérelmeire vagy különösen az 1836: XV tcz. nyomán intézett bírói végrehajtásokat, árveréseket kirüladó körleveleknek járásonkinti szertehurczolá­­sából ered, ezen tehernek némi könnyebbitése czél­­jából, akkint intézkedtek megyénk­­­el, hogy min­den hasonló körlevelekért 30 pkr fizettessék le az il­letők által az adózók pénztárába. ( 2) A’ vadászat­nak gyakorlat szerinti eltilalmazása végett megyei bizottságot kérő egy folyamodvány alkalmul szolgált azon indítványra, hogy miután egy részről azon tör­vény históriai oka, miszerint a’ magyar nemesnek— a’ meghatározott kivételekkel — szabadság adatik a’ máséban is vadászhatni, megszűnt; más részről né­mileg a’ tulajdont korlátozza: a’ jövő törvényhozás által ezen törvény akkép módosittassék, hogy a’va­dászat mindennek csak a’ maga tulajdonában legyen szabad. Ezen indítvány is elfogadtatott.—„Ismét egy uj csonkítása a’ nemesi kiváltságoknak ’s nyirbá­­lása az alkotmánynak!“ — mondani fogják ta­lán némellyek, azok t. i. , kik még ma is azt hi­szik, hogy az érdekeket elkülönöző kiváltságokban rejlik alkotmányunk lényege, tartóssága. Ugyan mit mondanának ezen urak azon hajósnépre, melly a’ tátongó örvény vagy a’ fenyegető szélvész közelé­ben , a’ helyett, hogy minden, a’ ki karjait birja , az evezőhöz— a’ matrózok segítségére — rohanna, inkább a’ maga podgyászait őrizné, takargatná, vagy a’ hajó belsejében már ingadozó asztalokba, székekbe kapaszkodnék ? — És ha csakugyan ta­lálkoznék, ki ekkér gondolkozik, annak—némi vi­gasztalásul—megemlítem , hogy ezen indítvány ná­lunk azon oldalról létetett, honnan a’kiváltságok nyirbálásá­tól nem lehet nagyon tartani; egyébiránt én ezen indítványt egy, a’ maga idejében igen nagy férfiúnak , kire szokták fogni —mint én hallottam — azon még ma is sokak előtt kedves viszhangú mon­datot : „man­e amus penes amabiles nostras confusiones“ — mint országgyűlési inditványt, kéziratában illy szavakkal olvastam: „quilibet in proprio tantum venetur.“ — Részemről az indítványnak azon oldalát szeretem, hogy benne rejlik az elv, miszerint „a’ törvényhozatal oka meg­szűnvén , meg kell szűnni az okozatnak is.“ És ezen elv alkalmazását imís nagy obbinutusságú indi­l­ványok­ra is remélem.— Oct. 3-kán első alispánunk némelly sürgetősb közigazgatási tárgyak végett kisgy­űlést tart­ván , itt olvastatott föl szomszéd­os Tolna megyé­nek a’ kinevezett főispán f. hó 18-kán tartandó beik­tatásának ünnepélyére meghívó levele. A’ kisgyűlés tagjai kijelenték, mikép a’ tisztelt megyéhez, hatósá­gi alkotmányos viszonyokon kívül, még kedves szom­szédi barátsággal is viseltető indulatuknál fogva ké­szek lennének mind örömükben, mind szomorúsá­gukban osztozni, de ezúttal kénytelenek ezen meg­hívást tudomásul venni.— Kedvesen vétetett a’me­gyénkben eddig tanyázott katonaság ezredesének Budáról hozzánk intézett magyar búcsúlevele, an­nál inkább, mert megyénk maguk viseletével meg volt elégedve. — Közgyűléseink lesznek: nov. 16- kán, (évnegyedek)dec. 5-én.—Bo­dán Ábrahám, Mosonyból. (Vége.) Mielőtt közlésemet bere­­keszteném, szabad legyen még egy elnöki rendeletet ’s a’ polgári erénynek megyénk körében feltűnt szép vonásait közzé tennem. — Megyénket, mellynek né­pe egyébiránt munkás és erkölcsös, igen ellepték a’ külvidékből ide lézengő naplopóknak comis voya­­geurs jei. — Hogy az illy kóborok mind meg annyi missionariusai az erkölcstelenségnek , ’s mint illye­­nek a’ népnek jellemét is mérgesítik, — bizonyit­­nom nem kell — tanúsítják azt bü­ntetőtörvényszé­­keink jegyzőkönyvei. — E’ kóborlók —a’ jelen év­ben megyénket olly sűrűn látogatott tűzvész dulásai következtében talán nem egészen alaptalanul támadt gyujtogatási gyanúnál fogva — az egész megyében egyszerre összefogdostatni ’s az e’ czélra kineve­zett nyomozó biztosság intézkedéseinek közbejötté­vel ad lares kisértetni rendeltettek, a­mi meg is tör­tént. Hogy megyénkben az élet és vagyon általá­ban ’s különösen az illy kóborok ellenében kellőleg biztosítva lehessen, megkéretni határoztatok ezen közgyűlésből a’ nm. h.tanács, hogy 12 megyei rend­őrök tarthatását megengedni méltóztassék. — Üdvö­sek e’ rendelkezések, de jótékonyságuk csak azok­ra hat, kik biztositvák , ’s nem egyszersmind azok­ra is, kiknek ellenében biztosittatánk. Ezeknek az erkölcsiség és munkás élet ösvényére vezérlé­se azon magas feladat, mellynek kivitelénél szebb és nemesebb hivatás a’polgári kormányzatoknak nem juthatott. Ezen eszmék közül napfényre egy szint­­olly szerény mint lelkesítő ténynyel! A’ kóborok összefogatásában eljáró egyik megyei tisztviselő, egy levél által, mellyhez 100 portok mellékeltettek, tbből a’ dologról közel alkalommal még szólni fogunk. — Szerk. bizodalmasan arra kéretett meg, hogy a’ megyénél egy dolgozóháznak felállítását indítványozná, az ül­­dözötteknek ellenében óvó és javitószerül. A’ le­vélnek lelkes írója Böhm József uradalmi tiszttar­tó volt. Vegye keblétől keblének legszebb jutalmát. Az inditvány megtétetett, az uradalmak ’s a’ megyei közönség fel fog hivatni, járulni eszközökkel a’ czél­­hoz, melly a’ lelkes férfiú által kitüzetett. Közlen­­dem az eredményt.— Említést érdemel végre Krai­­ner János lelkésznek a’faültetmények létrehoza­tala körül tanúsított ’s híveire is lelkesítőleg hatott szorgalma, mellynek közfigyelmet ébresztett ered­ménye a’ szerénységnek titokfátyolát e’ tényről vég­re ellebentvén, a’ BR. a’ derék lelkészt a’magyar gaz­da-egyesület méltányló figyelmébe ajánlani elhatáro­­zák. — Major Pál, Zemplénből, sept. 16. Még néhány adat pót­lékul az utóbbi gyülésrőli közléseimhez. Két feladás fordult elő oklevelek és számos adat gyászkiséreté­­ben; az egyik páratlan bizonynyal a’ hazában ’s ta­lán a’ humanitás évkönyveiben. Az egyiknek előz­ménye e’ lapok „Patriarchalismus és botauctoritas“ czímű czikkelye (171 sz.) volt, miknek nyomozatá­­ra maga a’ vádlott sz.biró kére szigorú vizsgálatot. Meglepetve hallám, megvallom, a’ feladó számos vádtényeit, mert fájna lelkemnek , bűnösnek látnom egy férfiút, kit sokféle „tactikák“ daczára is egy­hangú öröm és bizalom emelt ki versenytársai kö­zül; fájna hinnem, hogy e’szigorú nyomozást kö­vetelő nyílt homlok „tanulmány“ mestersége volna csak. Pártos gyöngeség talán, de lehetlen — per­sze annál szigorúbb, minden esetre azonban rész­­rehajlatlan — ítéletemet a’ beadott okleveleknek vá­lasztmány általi meghiteltetéseig el nem halaszta­­nom.—És a’ másik hónapok óta nem újság előttünk (mert a’ dolog még máj. 19-kén történt), ’s halasztga­­tám a’ nyilvánosság bűnpadára vinni, bőn vágyva egy czáfolat után, e’ léleklázasztó bűntettek köze­pette. Társas köreink egyik volt kegyencze „rögtön“ meghalározván, özvegye a’ szomszéd plebánus urat hivatá temetési­­ szertartásainak végzetére. Mennyire meglepetik azonban a’ tisztelt úr válasza által, miszerint a’ (jól megjegyezzük) „rögtön el­halt“ az utolsó szentségeket ’s a’ húsvéti gyónást is elmulasztó, mint egészen szabadszellemű múlván ki a’ világból, nem érdemes, hogy az anyaszent­­egyháztól pártolást nyerjen ’s annak javaival éljen; de hogy például is szolgáljon az efféléknek, kik megvetőleg viseltetnek, parancsait esztendőkről esz­tendőkre nem teljesítik“ — a’ temetést ,,m­e­g t­a­g­a­dj­a‘‘; a’ levélhozó cseléd előtt azonban (meghi­­tett vallomása szerint) honoráriumának „egyelő­rei“ átvétele után késznek nyilatkozván, mit is ez (»’levél vivő) asszonyával tudatni restelvén, vagy a’küldött levél miatt fölöslegnek vélvén, hasonló esdés , ha­sonló levélbeli tagadás és szóvali üzenet követke­­zék. ’Sekkint, midőn negyednapra a’járásbeli es­küit történetesen megérkezett, az utczát járatlan­nak lelve az iszonyú szag miatt (hiteles relatiója sze­rint), a’halottat minden szertartás nélkül eltemettetni kénytetett.­­ Mind ezeket az özvegynő eldúlt ke­bellel sorolva elő, a’ tisztelt urat, a’ Sz. István De­­cretuma II. k. 2. ez. 2. §. ellenére („qui vere subita­­nea periclitantur morte, hi cum omni ecclesiastico sepellantur honore“) eltemetni vonakodót, mint „sta­tuta regni et diploma reg. super religione violator“-t az 1647: 14 tcz. értelmében megfenyittetni esedezett, kérelme törvényességének bővebb felvilágosításául, tényeket sorolva elő a’ tisztelt úr jellemzetére, mik közül legyen ismételve néhány: egyházának egyik tagja, rettegvén a’kellendő honoráriumot, a’ ref. prae­­oránssal készül halálra, mit papja megtudván, a’ nyomorult ember maradékaitól 80 forintot követel eltemetéseért, csak hosszú h­m­ánykodások után elégedve meg 25 forinttal. Egy czigány, temeté­si diját a’ templomban várva, fizetni kép­telen özvegye által zálogot hozat a’ templom­ba; de a’ megholt ünnepi nadrágával meg nem elé­gedve, uj gubáját hozatja el a’templomba, ’s magával vivé mind a’ két darabot, a’ később kivál­tani akaró asszonynak visszaadatásukat megtagad­va. ’S igy temetted el a* zsarlásnak megfelelni kép­telen szegényeket orgonistájával,kovácscsal — „el kell dugni — úgy mond— ha pénzök nincs.“ Tu­dunk ugyan példákat, hogy a’ temetés tiszteletdíjába a’ halott nő ünye levonatott, hogy a’ szegény apa maga kénytetett eltemetni rothadó gyermekét ’stb. stb. de szabadjon fölhagynom ez irtózatosságok elsorolásával, mik — mint hallom — felőbbsé­­gét is a’ legmélyebb indignatióra gyulászták. — Az ügy megyénk szőnyegén csudálatos képen for­gott. Igaz, hogy a’bűnös rendtársai között sem találkozott senki, eléggé hős, védelméül kiszállni, de a’ fenyíték ,,utja“ fölött csaknem gyűlöletes harcz keletkezett. Egyik társunk általános szempontból in­dulva ki, a’ vegyes házasságok ügyébeni sérelmek­re figyelmeztete, mik szinte igy, lassak kint harapóz­­va be, csendtörő árrá dagadoztak. „Ott csak áldani nem akartak — úgymond — e’ hatalmasok, itt már temetni sem, ’s mit várhatunk még, ha a’ törvény­ 167* *) ’S mi azt feleljük: a’ nemzet, az ország érdeke hullott áldo­zatul az úgynevezett bécs-győri társaság botrányos my­­stificálásának. — S z­e r­k. **) Fájdalommal, de egyszersmind erős meggyőződéssel mond­juk, hogy akármit csinál, akármit tervezget a’balparti társaság, — annak vége van, — legalább a’jövő országgyű­lés újabb intézkedéséig vége van. — Azonban a’ nemzetre mégis hárult némi nyereség: az t.­­ ,hogy gyakorlatban meg­győződött, mikint ha vasutat akarunk, a’törvényen kell változtatni; — a’ dolog igy nem maradhat. — Egyébiránt mi már kijelentők véleményünket, hogy vasutakat országos erűvel kívánunk építtetni, ’s azt is gyakran mutogatok, hogy az országnak nyereséges jövedelemre számítani nem csak nem kell, de sőt számítani nagy hiba volna; de ezen tekintet o­ly fontos, o­ly lényeges, hogy arra nézve, kivált a’ bel­giumi status-vasutak jövedelméről nem rég közrebocsátott kimutatások lehető kedvetlen hatásának eloszlatása tekinte­

Next