Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-23 / 189. szám

sal a’ seb magvizsgáltatván, mindkettő által csak könnyű bőrsertésnek nyilatkoztatott, ’s ezen napszámos egy óra negyed múlva ismét munkájához fogtsít, ’s azt az nap egész estig folytatta. — Hogy a’ dolog így áll, tanúsítják a’ vizsgálati irományok ’s minden hitelt érdemlő férfiak, kik az esetet kezdetétől fogva reszrehajlatlan szemmel néztek.— A’ kényelmes kedvtöltig való verés ’s annak az öszszetódult nép által lett meggátlása és szándéklott megboszulása tehát, úgy a’ többi az újdonságok írójának előadásán veres fonálkint keresztülvillogó nagyítások, különösen az , hogy a’ sérvedt, felápolás helyett az oda jövő biztos által kiméletlenül korholtatott és becsukatással fenyegettetek volna, — vagy saját képzelődésének gondatlanul odavetett szüleményei, vagy pedig valamelly titkos agyarkodónak sugallásai. — Kik legyenek ezen sugallók, nem czélom e’ helyen keresni, ’s azon sem lesz szükség vitatkozni, vallyon helyes e ’s igazságos e, ’s megférhet e a’, hírlapok czéljával, a’ legkisebb esetet is azonnal dobra ütni, ’s illyeseknek ürügye alatt akárkit pellengérre állítani, ’s igy moraliter megölni akarni? — Ezt ítélje meg a’nagy közönség, — ’s csak azt jegyzem meg, hogy ha csakugyan akkor kivánatihoz tartozik mindent azonnal dobra ütni, az igazság’s méltányosság szinte megkívánják, hogy az előadók a’ tényről, mellyet a’ nagy közönség eleibe terjesztenek, előbb hitelesen értesittessék magokat, ’s maradjanak szorosan a’ mellett, a’ mint az eset valódilag történt, — mert különben előadásuk hanem rágalomnak, bizonyosan pletykaságnak méltán neveztethetik;— ’s midőn valamelly tény iránt commentatioikat leirják, el ne téveszszék szemük elől azon naponnan szaporodó példákat, mellyek mutatják, hogy az illyetén pártolásban az amúgy is féktetlen köznép csak ösztönt talál illy eseteket szántszándékosan létrehozni,—’s igy a’ közbátorság és rend érdeke az által nemcsak elő nem mozdittatik, hanem inkább annak mennél többszöri csorbítása származtatik * *) — B. Megyei dolgok. Zemplénből. Berette, oct. 12. A’ szatmári „charta“ zempléni toráról írott jóslevelem igéi — fájdalom! — betűről betűre testté lőnek. A’ 12 ponton kívül, járásaink elosztása ’s a’szüreti rokkant kaptája rendelkezések ’stb., szóval: a’17 roppant tárgy alig észrevehető virágosakkal gazdagitá a’ karok és rendek díszes koszorúját. — A’ főispán-helyettes tartalomgazdag , meleg, mondhatom : jeles beszéddel nyitá meg a’ sorompókat, ’S a’ harcz keztyüjét első alispánunk veté el, népszerüleg mutogatva „szegény nemes társainknak“ az ősiség azon egységét alkotmánynyal, nemzetiséggel, hazával; ’s képzelheti ön, hogy a’ részvét ’s helyeslés koszorúival,gazdagon dugta hüvelybe a’ diadalmas bárdot. — És a’ sorompók ismét megnyílónak, ’s csaknem láthatlanul a’ törvényidézés sűrű porfellegei közt vágtata elő a’ második lovag. ’S miután a’ szőnyeg ,,cadaverét t örök időkre, kellőleg bebalzsamozta, lankadatlan idézte ki az elhulltnak bajtársát, a’ hiteltörvényeket. A’ csata hoszszabb, melegebb , de késesebb volt, miután a szúnyoggyönge ifjoncz törvény ellenében a’ szokott törvénykelevét , mint egy Vörösmarty-féle „erdei nagy szálfa“, kellőleg legalább, nem működhetett. Más térre kelle hát vonulni. Nem jósol —úgy mond itt az érdemes szónok — de aggódik a’ nemzetiség, legbecsesb kincsünk: a’muunicipalitás miatt; ’s hasonló érzékeny szavakkal szinezve ki (in usum Delphini) a hiteltörvények gyászfátyolos eredményét: az executiót. Sajnálkozott, hogy ép azon országgyűlésnek köszönjük e’ törvényeket, melly még az eltántorodott gonosztevők iránt is izgalmasan gondolkozott. Mert—úgy mond— időelőttiek valónak; meghoztuk, mielőtt a’kereskedés emeléséről gondoskodónk,’s igy csak csapásaikat érezzük, hasznaik nélkül. Ne áldozzuk fel hát az ari tocratiát, az alkotmányt teljesen, puszta reménynek megint; emeljük az ipart, de az ősiséget óvjuk elvileg; teljes elt törlésére, ha kelléket tapasztalandjuk, időnk elég lesz. — így folyt az „ékes“ szó meglepő fordulatokkal — in usum Delphini persze— világos, népszerű nyelven , szakadatlanul. Ex ungve leonem. — És kelt uj csatahős: „Az ősiség ellen—úgy mond—leginkább azok szoktak szónokolni, kiknek vesztenivalójok nincs (NB. a’ szóló magam szerű névtelen „szegény legény“); eltörlése áldásait pompás szavakkal hímezik ki, ’s ime a’ kir. városokban nincs ősiség, ’s a’magyar nemes mégsem kívánkozik polgár lenni, ’s a’ polgár szívesen elvállalná az ősiség jármát cserébe egy név- vagy nemeslevélért ’stb.’stb. S igy és igy folyt és áradozott a’jobb oldal hősei közt vég- és szünetlenül, ezer figyelmeztetés daczára uj és uj bölcseséggel zagyválva össze az ősiség, capacitás és nemzetiség kérdéseit. Válaszainkat elsorolni restellem. Elég: falra hánytuk a’ borsót megint; 4 órai vita után kimondatott, bő tárgyismerettel , sőt — ha sejteni szabad — nem osztozva a’ fontolva maradók diadalörömében: az ősiség megtartása, módosításokkal. Mik más napra halasztatának, ’s három órai keserves vita után csakugyan visszavándoroltak a’ választmányhoz. Folytató a’hősi bukást a’birtokképesség, mert — úgy mond egy szavszatdűs tiszt ur (kinek ajkain a’ „társas philosophia“ pengetése önkénytelenül is emlékembe idézgeti az irás „csengő ércz és pengő czimbalmát“) — ha birtokképesség adatnék’, a’ ládák alján heverésző diplomák daczára minden baj nélkül vergődnék jólétre a’ paraszt; — dicső elődeink érdemeit „nyomorú“ pénz nem helyettesítheti;— hiába különbségnek lenni kell, ez a’polgári társaságok czélja, a’ természeti állapot vissza nem idézhető. Más a’ keresztény vallás, ezt nem földi boldogság ’s vágyak vezérlik, — veté utána , mintha tüstint maga akarta volna megczáfolni saját magát.—így járt az örökváltság is, hát még az adó, mibe délutáni 1 ’/a órakor fogunk, éhes rohanva vágtatok! Ne vállaljuk el — úgy mond—mert nem lenne hasznos a’ népnek; sőt ha municipalis rendszerünk hiányteljes eljárásait fontolóra vesszük, kárunk nélkül el sem vállalhatjuk ’stb. ’stb. És jön 1715-re, a’ nemesség áldozataira, alkotmányra, szabadságra, nemzetiségre bő hivatkozás, ’s nem is olly eredménytelenül, mint sajnos szélmalmi harczaink. —Az adó irtóztatón hasra esett; de szent atyáskodásunk buzgalmában választmányra bíztuk, hogy nélkülözhető rovataink eltörlesztését országgyűlési utasításaink közé sorolja!! Bocsánatot! de eszembe jutott az a’ szép mese Herennius Pontius ’s a’ samniumi tanácsról, mit ön keresztényi épületül lapjai 84-ik számában elregélt.------Sajtószabadságtól irtózunk, hírlapok- és röpiratokra elővizsgálatot , ’s a’ tudományos könyvekre „szorosan korlátozott“ sajtótörvényeket, ,,a’ vallásgúnyolókra ’s veszélyes polgári elveket hintőkre különösebben (?) kiterjesztve“ kívánunk *), de a’ megyék közt szabad levelezést (vivat!). A’ XI-ik pontjai határzatunkat máskorra halasztók; pusztán és egyedül a’ ezéhek és egyedáruságok ’s a’ kir. városok iránt tettük azt, a’ mit kell. — És jött a’ XII-ik pont, a’népképviselet, a’gátkő, a’ káka csomója, ha úgy tetszik, min józan fontolva maradásunk békés ladikjának kissé megfenekleni kellett. A’ szőnyeg kérdését a’ választmányi javaslat a’ honoratiorok szavazatára abroncsoló, kik alatt csak a’ „diplomaticusokat“ érteté, de ezeket kivétel nélkül. ’S a’felszólaltak közt alig találkozott ember, az ügyet ellenző , mit már 12 év előtt utasításaiba sorolt a’ megye. A’ sor reám került: a’ természetjog ’s 11 világos törvénytől támogatva a’ Curialis Döntvénytárban megirt birói ítélet ellenében , minoritásban maradtam „magyar“ paraszt társaink capacitásánál , ’s ennek eredménye t. i. a’szavazatjog ellen szó is alig emelkedik. — Bár felszeg szabály, de his rerum circumstantiis elég. Én a’ jogkiterjesztést egy határzott qualificatio bizonyos és föltétlen eredményéül akarom; ’s mikint a’ capacitásra is, csak az 1715: 23, sőt 1662: 42 ,szigorú fölélesztése mellett szavaztam , úgy e’ szavazatjogi qualificatiót is minden önkény, czimborálkodás ’stb megszüntetése végett, egyelőre kívánnám meghatároztatni. De a’választmányi javaslatot sem kielégítőnek, sem okszerűnek nem lelem. Kiáltozunk az iparról, töményzett ősiségünket csak e’ miatt mondjuk módositandónak, ’»ime a' legelemibb polgárjogot a’ „diplomaticusoknak“ naponta sűrűbb tömegben felgombázó osztályára föltétlenül akarjuk kiterjeszteni , azon osztálynak, melly értelmiség, polgárérdemek, sőt pénz tekintetében is bátran az első sorompókba helyezhető, föltétlen kizárásával. Ekkint,mit a’ jogszélesztés által nyerni fognánk, nem veszitnek el, talán kétszeresen, ha épen e’ jog kivíhatása miatt az iparosztálytól, mellybe lépni különben sem nagy a’ hajlandóság, néhány képes fej- és kezet a’ rabulistica, kuruzsolás ’stb. parlag, de diplomás földére ámítanánk ? ’stb. — És helyeslő zaj lön, esen képzeli talán , hogy a’ szavazatjog kiterjesztetett? koránsem! Teljes-tökéletesen elenyésztetek. És én dicsértetve vádoltatom, hogy nagy részint az én felvilágosításaim ’s indítványom következtében enyésztetek el. Sőt elveimnek egyik hőn tisztelt férfia is azt igy magyarázhatottnak’s magyarázódnak állitá. Elmondatott az enunciatio elleni óvás, természetesen sükertelenül.------’Sime ! rövid gyászbeszédet fütyültem el a’szatmári „charta“ fölött, jegyzőkönyvünket közleni szándékozó, adandó magány-alkalommal, természetesen, mert súlya egy tekintetben sem érdemlené a’ vaskosodott postabért. — 2) Az adó kivetéssel megbízott választmány beadó, akarások aránytalan terheltetésének megszüntetése végett, személyes összeírásokból dolgozott jeles munkálatát, önkény kikerülése végett 3 évre megalapitandót; a’helységeknek egymás közti aránytalansága miatt javasolván, hogy ,,a’ megalapítás után a’számvevő minden járás illetőségét az egyes helységek közt a’ személyes összeírások aránya szerint vesse ki“—mitől irtóztatón látszott fázai(— „a’ sz.birák pedig a’ dicalis summariumokat a’ szerint készitsék el, a’ mint minden helységnek a’ személyes összeírás szerinti arányos illetősége mutatandja.“-----A’ számvevő megbizhatlan dolognak mondá a’ javaslatot, néhány sz.biró emberiségre, jogra ’stb. appellált; mi határoztatott, mi nem, magam sem tudom; bizonyosan nem ollyas valami, mi a’ divatos fontolva maradás araszközén túlemelkednék. — A’ szorgalomnak és jóakaratnak egy uj derék műve tehát ismét füstbe ment. De minek aztán az a’ tömérdek választmány ? *) — 3) Uj és uj panasz a’ tűzkármentesitő egyesületek ellen. Ha valahova, ide illik az orosz példaszó: „az ég magasan ’s a’ czár messze van.“ Korán tanul a’ magyar, régi igazság; de hát meddig tartandanak e’ tanévek? **) — 4) Zalának uj levele, miszerint a’ zágrábi illyr czenkek uj kovácsolatú határzata következtében: „miszerint mindenki, ki az utolsó tisztválasztás alkalmával történtekről csak beszélni mer is, minden rang- és rendkülönbség nélkül (cujus cunque sit conditionis) börtönöztetni rendeltetik“ ’stb., az illető megyével „minden közvetlen összeköttetést ’s polgári viszonyokat megszűntnek tekint“ — e’ záradékot kivevén, pártoltatott.... — 5) Uraim, halljuk! Zsidóügy Zemplénben szüret előtt. — A’ nyájas olvasó emlékezni fog talán zsidótilalmunk miatti zajra Zempléntől kezdve, Biharig, Bécsig; ime a’„re interea integre servata“ rózsakora lefolyt, ’s vettük a’ jul. 20-kai helytartósági választ, melly a’ számtalanszor megszüntetett 1800 évi nov. 14-kei kir. rendeletet egész terjedelmében életbelépteti. Lássuk párhuzamilag! 1800. nov. 14-ki kir. rendelet: „...judaeis intraregnanis confectionem vinorum nobiliorum in partibus submontanis sub poena lege expressa vetari, eo suapte intellecto, quod extraneis, id est regnum hocce non incolentibus judaeis coemptio, nullatenus tamen confectio idmodi vinorum, ratione industriae et commercedid indispensabiliter exigente’stb., in salvo permanent__“—1840: XXIX tcz. 2. §. „... a’ zsidók... kereskedést, mesterségeket űzhetnek.“ 6. §. „minden, ezen törvénynyel ellenkező törvény, szokás, rendelet vagy határozat eltöröltetik és megszüntetik.“ — Voltunk, kik az e’ magyar-prokátorilag világos törvény meghozatala előtt is több ízben megszüntetett rendeletet egyenesen félretétetni kívánták , tekintés nélkül is vészteljes következményeire , mik a’ hegyaljai szegénységet néhány koppasztó tőzsér körmei közé játszandják; voltak, kik a’ bölcs népatyákat a’ zsidók előlegezéseire bátorkodának figyelmeztetni, miknek pénzbeli behajtása majdnem lehetlen, a’ tavalyi engedményes határozat után pedig világos rablás vol-t *) Ha B. ur a' kérdéses eset nyilvánítása ellenében magát védelemre fülhiva ereé, az ellen szólónkl nints, ’s védelmére lapjaink teljes készséggel megnyitvák; de azt gondoljuk saját érdekében igen jól cselekedte volna, ha védelme mellől a’ hírlapi nyilvánosság elleni gyanúsítást, mellyet czikke végére szőtt, elhagyja; mert az a’ mellett, hogy haszontalan declamatio, még a’ czikk-iróra nem is a’ legjobb szint veti. Sajnáljuk, uram! de ki kell mondanunk az igazság érdekében, hogy azt mondani: mintha botrányos kicsapongásokat nyilvánosan megróni annyit tenne, mint: a’köznépet féktelenségre ösztönözni,—egy zsarnok szájába illő tyrada, zsarnok szájába,ki saját féktelenségének következéseit a’ nyilvánosságra tolni szeretné. — Mi ezzel távolrul sem értjük B. ur személyét, nincsen szerencsénk őt ismerni, de értjük logicáját, mellyet czikke végén bámulattal olvasánk. Di mi tudjuk, igen is jól tudjuk, hogy vannak, kik visszakivánják a’ régi jó időket, mellyekben hivatalos, meg mit én tudom minő tekintélylyel gázolni lehetett jogot, igazságot, embereket, mert nem volt, ki a’ gázolást napfényre vonja; ’s most termen bűneitek eredményét szeretnétek a’ nyilvánosság nyakába róni, ’s a’ kérelmes sötétség régi jó napját visszaidézni; — de hiszünk istenben, ennek ugyan már ideje lejárt. — Sajnáljuk, igazán sajnáljuk, hogy Baur czikkének végszavaival ezen viszonozásra kényszerített. — A'tényhez nem szólunk, a’ mint halljuk, a’ dolog biró előtt van. — Sz e r k. De én kérem önt, közölje a’súlyosodott postabér mellett is vetem mihamarabb a’ választmány javaslatát. Talán lesz másutt némi haszna. — Én egy pestmegyei küldöttségben épen most dolgozom kiküldött társaimmal épen ez ügyben, és nap múlik reggeltől estig tartó szorgalmas munkában nap után; ’s minél mélyebben tekintünk a’ tömkelegbe, annál inkább erőt vesz rajtunk a’tehetetlenség kínos érzete. — Hiában s az adó igazságos felosztásának kérdését megfejteni e’földön még sehol sem sikerült; csak közelítés az igazsághoz, mit ember tehet. — Nekem szilárd meggyőződésem, hogy e’ közelítés is csak úgy lehetséges , ha megszűnünk a’hivatalosan buzdított, hitelesen kezelt hazugságban keresni népünk utalmát, következőleg, ha ugyanazon kulcs szerint vettetik ki megyék közt az országban és járások közt a’ megyékben, és helységek közt a’ járásokban az adó, a’ melly kulcs szerint helységekben egyes emberek közt kivettetik. — De minő legyen e’ kulcs? minő arányba tétessék személy a’ földnek, föld az ingó vagyonnak , ingó vagyon a’keresetnek ellenében? ’s ki és minnt tegye az összeirást, mikint egyenlittessék ki az urbérileg szabály, öt helység a' nem-szabályzottal? ’stb. ’stb. — ez az emberi erőt kicsinylő feladat. — Kérem önt, közölje velem azon választmány javaslatát. — Kossuth. **)Ajánljuk figyelembe Zabolcsnak tervét a’kölcsönös tüzkármentésről. — Szerk.169 * *) Emlékezik ön VII. Károlynak (Schiller „Orleansi szííz“-ében) ime’ szavaira: „Auch jenseits der Loire gibt’s noch ein Frankreich?“ Ha illyformán nem vigasztalhatnék mi is magunkat, mondván: „Sajón innen is van még Magyarhon“, bizony bizony a birtokképesség, szabad föld, adó ’s több e’ féle veszélyes polgári elvek miatt önnek is, nekünk is okunk volna azon különösebb alkalmazás előérzetében elénekelni Zákány István és Szuhai Máté ismeretes carmen miserabileját, melly igy kezdődik: „Jaj már minékünk szegény magyarnak“ ’stb. — Szerk.