Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)
1842-11-03 / 192. szám
rint nem elég postabért fizetnénk ’különben is. — Kérjük hát tisztelt olvasóinkat, és ismételve és sürgetve kérjük , hagyjanak minket e’ dolgok iránt békében; zörgessenek, ha panaszuk van, az illető postahivatalnál; írjanak, ha tetszik (bérmentve), a Pesti Hirlap kiadó hivatalának, az bizonyosan mindent elkövetend, a’ mi hatalmában van, hogy panaszuk azonnal orvosolva legyen; de minket hagyjanak békében sokszor igen epés, igen kellemetlen ’a mi reánk egyáltalában nem tartozó panaszaikkal. — Ismételjük azt is, hogy az elmaradás a’ P. Hirlap kiadó hivatalának is semmi esetben sem tulajdonítható ; és pedig azért, mivel nem egyenkint borítékozva adatik föl a’ hirlap a’ postára, hanem tömegben küldetik a’ helybeli fő postahivatalhoz, ’s az rendezi, az borítékozza a’nála levő borítékokba, Váz expediálja, az küldi szét. Közgyűlési határnapok :Varasdban novemb. 7-kén , Beregben 14-kén , Pestben 15-kén, Gömörben Zfi-kán, Hont-, Sopron- és Tolnában 21- kén, Baranya-, Nógrád- és Szabolcsban 28-kán. Törvényszékek: Pozsony-és Torontálban 21- kén, Hevesben 28-kán. KÜLFÖLDI NAPLÓ: Londonban a’tory körökben beszélik, hogy Lyndhurst lord öregsége miatt ki fog lépni a’cabinetből, ’s a’ magányéletbe visszavonulni, helyébe pedig Sugden Eduárd, a’ mostani flordcancellár, Ulend a’ gyapjúzsákra. Az angol földbirtokosok gyakori üléseket tartanak a’ grófságokban, ’s panaszkodnak Peel vámjegyzékének eredményei fölött. Az érdekeiket hanyagon védő parliamenti tagokat erősen kárhoztatják meetingjeikben , de Peelről mérséklettel szóknak , nehogy a’ whigeket egymás közti szakadásukkal megörvendeztessék. Mig a’ M. Post okoskodik, miből ered tulajdonkép a’ földbirtokosoknak legnagyobb vesztesége: a’Standard a’nyereséget emlegeti, a’ mi az olcsóságból a’ nagy közönségre háramlik. A’M. Herald egy dzsellalabadi levél után azt állítja, hogy az afghanistáni háború hihetőkép be fog végződni, és pedig olly egyezkedéssel, hogy Akhbar khán a’foglyokat visszaadja,az angolok pedig most Mohammed szabadonbocsáttatását tartoznak eszközleni,és Afghanistánból kitisztulni. Az United Service szerint az angol kormány csakugyan utasításul adta Ellenborough lordnak, hogy ha a’ foglyok kicserélésével a’ dolgot bevégezheti , hagyja el Afghanistánt minél előbb. A’mexicói kormány Almante ezredest Washingtonba küldte , hogy az éjszakamerikai egyesült statusok és Mexico közötti súrlódásokat kiegyenlítse. Az emlékoszlopra, mellyet a’ londoni polgárság Wellington hgnek emeltetni kiván, a’hgnek nem rég megboldogult testvére, Wellesley marquis, egy latin felírást készített, mellyről a’ Times azt mondja, hogy Augustus korának is becsületére válnék. (!) Olvastuk. A’franczia Moniteur közli Reggio herczegnek a’ körkatona épület főkormányzójává, — Gérard tábornagynak a’ becsület rend nagy cancellarjává — és Jaqueminot tábornoknak a’ párisi nemzetőrség főparancsnokává lett kineveztetését. Frankhonban a’ i. é. május 8-kán történt vasúti szerencsétlenség következtében hat egyén: „vigyázatlanság és hanyagságból eredett véletlen gyilkosság és megsebzés“ vádja alatt a’ fenyitőtörvényszék elibe állíttattak. A’ vasutigazgatóság ideiglenes igazgatójának személyében idéztetett meg. Ezeken kivül a’ közügyvéd 54 személyt jelölt ki bizonyságokul. Ha ági tudósitások szerint a’ németalföldi trónbeszéd nem igen jó benyomást tett bármilly világosan volt is abban a’ finanezügy állapotra előadva, csak az jött ki belőle, hogy igen rósz állapot. Egy részről azt mondja a’ trónbeszéd, a’ kereskedés és iparviszonyok kedvetlen állásából eredeti deficit nem nagy, és valami felesleg által könnyen pótolható. Más részről új adót kivon az országgyűléstől. A’ közönség feszült figyelemmel várja a’ válaszföliratot. Brüsselből írják: a’ francziaországgali vámegyesület iránti alkudozásokban „hátráló“ fuvatik. A’múlt évi jelenetek ismét megújulnak. Először nagy lárma, megrohanás, azután visszavonulás. A’párisi lapoknak sokat köszönhetni, ha a dologból semmi sem lesz. Olly hévvel vették az ügyet pártolásuk alá,mintha az egész egy ordonanétól függött volna. Belgium háladatlanságáról, napóleoni eszmékről, háborúról dohány és jó egyedáruságról beszéltek, míg végre a’ belgák észrejöttek. Aztán mondja még valaki, hogy a’ német sajtó tanulhatna a’ francziától. Lengyel határszéli hírek szerint: az orosz kormány a’ cartelszerződést megszűntnek tekinti, ’s jól tudván, milly nagy teher a’ 6000 szökevény a’ porosz birodalomra nézve, a’ határok benső részéről őrzését a’ porosz kormányra bízza. SZERBIA: A’ legújabb szerb eseményekhez még mindig bajos kulcsot találni, ’s mi őszintén megváltjuk, hogy annyi egymással ellenkező hir és adat közt nem csekély föladat a’ helyes szempontot eltalálni, kivált ha tekintetbe veszszük a’ keleti kérdés bonyolódott állapotját, mellyel f.— hanem csalatkozunk — a’ szerb dolgok szorosan összefüggnek. Illy körülmények közt különös figyelmet érdemel egy levél a’ Világ 86-dik számában a’török határszélről oc. 18 káról, mellyben a’ szerb forradalom orosz érdekben orosz ármány által történtnek adatik elő. A’ nélkül hogy e’ levél forrását szigorú critica alá vennők, elégnek tartjuk megjegyezni, hogy abban némi czáfolatot nem igen tűrő tények adatnak elő, p. o. hogy Radicsevicstől, ki Mihály herczeg ügyében Zimonyból Pétervárra szándékozék utazni, az orosz consul által a láttamozás megtagadtaték, minélfogva R. kénytelen vala útját Bécsnek venni. „Ezen körülmény — mond az említett levél — eléggé tanúsíthatta, hogy orosz részről titkos játék vegyült a’ dologba , ’s hogy a’ sűrűn egymásra következő rázkodtatások, mellyek alkalmával mindig több vér folyt, ’s több méreg kevertetett, mintsem Pécsben, London vagy Párisban álmodnak — nyilván mindig arra voltak számítva, hogy lassan kint minden szerb nemzetiség elfojtassék, ’s más tartományok példájára, miket eleinte pro forma csupán ótalmaztak, utóbb pedig a’ graeca fides segedelmével a’kancsuka-kormány alá hajtottak, a’szerbeket is elnyeljék. Mert — mint tudva van — már 1834/s óta arra törekedett az orosz politica, hogy Szerbiában szintúgy mint Oláhországban és Havasalföldön (talán Moldvában? mert Havasalföld és Oláhország egy) a’ fejedelmi hatalmat csupa árnyékká silányitsa; jött az angol ezredes és főconsul Hodges, ’s ügyetlen kézzel cselszövényhez nyúlt az orosz befolyás gyöngitésére, melly czélra ő egy nyomorultat használt eszközül, ki őt elárulta az orosz consulságnak, melly mindig legjobban értesül mindenről, mert legjobban fizet. Ez időben következett el köztudomás szerint, a’ minden hibái mellett is hazája körül magas érdemeket szerzett Milos hy elűzetése, kivel a nevezett Hodges legkisebb akár szellemi akár anyagi erejű ellenállás nélkül gyalázatosan megfutamlott, —kormányával pedig — a’ kissé nagy távolság kedvezvén neki — elhitetett egyetmást, miért nemhogy érdemileg lakott volna, sőt gazdagon jutalmazva előléptettetett! — Utódja Fonblanque épen olly kevéssé képes megfelelni a’ terhes hivatalnak, mint a’ franczia consul; — egyébiránt mi legjobban szeretnők — mond a’ török határszéli szerb levelező — mikép eziránt már 1816-ban boldogult I. Ferencz királynál külön küldöttség által, de fájdalom sikertelenül előadók hódoló kérelmünket — ha az ausztriai sas szárnyai alá menekhetnénk, mert mig ez nem történik, meg lehetnek győződve a’ nagy hatalmak, hogy sem a’ mi, sem a’szomszéd fejedelemségek nyugalma, sőt Magyarország határa sem lesz biztosítva a’ folyvást ármánykodó muszka politicának vészhozó következésitől.“ Itt csillag alatt fölhozatik Karamsin orosz történetiró következő nyilatkozata: ,,Külpoliticánk jellemében és irányzatiban mi sem változik. Iparkodunk mindenütt békén lenni , ’s háború nélkül, mindig ótalmazólag viselve magunkat, hódítani. Nem bízunk mi azok barátságában , kiknek érdekei nincsenek öszhangzatban a’ mieinkkel, ’s nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy nekik árthassunk, a’ nélkül hogy a’ szerződéseket külszinleg megsértenek.“ — „Különös — mond ehhez a' czikk-hó — hogy Karamsin 50,000 rubelt kapott felnevezett udvari történetírásáért, mellyben amaz arany mondat — akaratlanul vészjósló intésül foglaltatik, a' szomszéd, főleg az ausztriai statusra nézve.“ A’ pesti Narodne Novine szerb lap belgrádi levelezője ezeket írja October 23-dikáról: „Mihály herczeg és udvara még mindig Zimonyban van. Nagybátyja és egyszersmind tanácsadója azonban— hihetőkép felsőbb rendelet következtében — onnét eltávolíttatott. ” Milos herczeg hiteles tudósitások szerint 10 ezer darab aranyat küldött fiának Mihály herczegnek, olly intéssel, hogy tűrje békével sorsát, mert még minden jóra fog változni.“ Ugyanazon levelező erősen kikel a’ kegyetlenkedési rágalmak ellen,mellyek a’budai újság egyik számában az ideiglenes kormányról fölhordattak, azokat hazugságnak nyilvánítja, ’s tagadja, hogy a’ sabaczi püspök bezáratott, — hogy Rajovics száműzetett , és hogy a’ clerus az Obrenovicsok részére összeesküdött. — Ugyanazon levelező igy ír October 24-dikéről: „Evrem Obrenovicsnak terve a’ méregkeverési koholmányra nézve nem sikerült a’ zimonyi hatóságok előtt, sőt jónak tartotta vejéhez elillanni, nehogy felelőségre vonassék. — A’ pesti szerb lap 78-dik számában panasz emeltetik, hogy a’ szerb status szolgálatából sokan elbocsáttattak. Jelen körülmények közt először kellene tudnunk, ki bűnös és ki ártatlan, ezt szükség igen jól megkülönböztetni. Annyi bizonyos, hogy jólelkű becsületes férfiak mindenkor megkülönböztetnek a szerb kormány által azoktól, kik az ország törvényeit lábbal taposták. — Törvény ellen valamit végrehajtani nem annyit tesz, mind kötelességét teljesíteni. Rajevics azzal menti magát,hogy ő a’ bolgár mozgalmakat felsőbb parancs következtében ápolgatta. De ezt souverain fejedelme ellen tennie szabad nem volt. A’mi Szerbia előbbi státushivatalosait illeti: ezek úgy meg voltak oszolva, hogy sokan az egyik, sokan a’ másik párthoz tartoztak. A’ bukott párt hívei elmentek azzal Zimonyba, sorsukat ott várják be; 3 év alatt elég sok roszat követtek el Szerbiában , a’ tömérdek vérontás mellett a’ közkincset is elpazarolták. Rajevics a’ mostani kormánynak ajánlja szolgálatát, és állítja, hogy az iránt ép olly hűséges lesz, mint az előbbihez vala. — Milly csalhatlan typusa ez az alávaló szolgalelküségnek! — A’ Vracsár mezőről különböző hirek szárnyalnak, némellyek állítják, hogy a’ nagyhatalmak Mihály herczeg javára közbenjárnak, hogy őt ismét a’ trónra emeljék; mások beszélik, hogy a’ porta régi okoknál fogva az uj fejedelemválasztást nem fogja megerősíteni. Akármit beszéljenek — mond a’ levelező — a’ porta teljesíteni fogja a’ szerb nép kívánatot annyiban, hogy az uj választást megerősítendi, és az által olly férfiú utódját adja annak fejedelmül, kinek nevét a’szerb szent tisztelettel említi, mint a’ tengerentúli köztársaság Washingtonét.“ NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND. A’ staffordi bizottság törvénykezési munkálatit nagyobbrészt bevégezte. A’ vádlottak közül, kikre Atkin házának fölégetése bebizonyodott, hatan 21 évi deportatióra ítéltettek. Egy közülök, John Cunliffe, fölkiáltott az ítélet felolvasásakor: ,,Istenem, inkább kivánnék felakasztatni!“ Cooper és O’Neill chartisták ügye a’ legközelebbi assisekig elhalasztatott. A’ liverpooli bizottság,mellynek 117 fogoly felett kellett mondani ítéletet, már ismét visszament Londonba, ép úgy a’ Cheshire is. Liverpoolban csak két dolgozó ítéltetett deportatióra, a’ többiek hosszabb vagy rövidebb ideig tartó bezárásra. — A’ nem rég közhírré tett jelentés az utolsó évnegyed statusjövedelmekről a’ finanezok jelen állásában igen nagy figyelmet vont magára. Olly tetemes változás, mint melly a’ jövedelmi adó által behozatott, természetesen az ország terhei felosztásában is nagy változást von maga után, és még igen időelőtti az új rendszer melletti összes statusjövedelemről ítélni akarni, minthogy az ekkorig tökéletesen életbe sem léphetett. Sokan a’ jövedelmi adótól meglepetve, kérelmeiket kerestték, hogy ezáltal a' 30centet meggazdálkodják, a’ mi minden egyenes adónak legközelebbi következése. Mindazáltal nem a’ kevesebb fogyasztás okozá a’ mutatkozó jövedelemcsökkenést, hanem a’ dolgozó osztály zavargásai, mert a’ jövedelmi adó csupán a* statuspapirosok ’s a* hivatalosak fizetéséből 313,544 font sterlinget hozott be. Legnevezetesebb az említett tabellában , hogy a’ vámjövedelmek a’ vámjegyzék leszállítása mellett épen nem csökkentek. Peel rendszabálya egyáltalában birja a’ status hitelezőinek helyeslését, ’s mind azon nehézségeknek daczára, mellyekkel a’ kormánynak küzdeni kell, a’ statuskötelezvények soha sem álltak annyi ideig olly magosan. 771 POROSZHON. Az országgyűlési választmányok ülései October 18 k án Berlinben a’ királyi palotában megkezdettek. Mielőtt azonban a’ legelső ülésről bővebben szólanánk, úgy hiszszük, nem lesz czélaránytalan, a’ Stuttgartban nem rég megjelent, „Über ständische Verfassung in Preussen“ czímű röpiratból, a’ német-, de leginkább poroszországbani reform fokonkénti kifejlődésére nézve, rövid kivonatban közleni némellyeket. Az említett röpirat mindenek előtt megérinti a’ reform közbeni német politicai literaturát, mikint az nagyszerű felfogás, ’s világműveltség hiányában a’ nemzetre fölötte csekély behatást gyakorolt. Voltak ugyan idők — közvetlen a’ júliusi frank forradalom után — midőn a’ sajtó tulságig zajoskodott, ’s kitörései által visszahatást idézett elő , de az akkoron úgynevezett közvélemény korlátozásához nem vala szükség erőszakos eszközökre. Elég volt néhány túlságosoknak hallgatást parancsolni. Már ez által is azonban a’ hamis prófétákkal sok igazak elnémultak, ’s a’ conservativ szellem ujonan erőre kapott. „Milly nyúgottan várták be a’ németek — igy szól tovább az irat — mit rendelt a’ sors számukra a’ statuseszmékbeni nagy változás ’s a’ szomszéd népek közötti forrongás közepette, leginkább kitűnik azon körülményből, hogy a’ mig más országokban a’ véleményharcz veszélyes pártoskodásokat szült, Némethonban 1789 óta hathatósb mozgalmak nem történtek. Minek okát leginkább abban találhatni, hogy a’ német nemzetnek azon lényeges és legdrágább javakat, mellyekért más népek vért ontottak, nagylelkű fejedelmei megadák önkénytesen. Ezen állítás igazolására számos és igen szép, mind a’ nemzetnek, mind fejedelmeinek dicsőségére való adatok találtatnak a’ leg újabb német történet évkönyveiben, mellyekből azon-ban most csak a’Poroszországra vonatkozókat idézzük föl. Midőn Hardenberg herczeg és statuscan- 175