Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)

1842-11-03 / 192. szám

rint nem elég postabért fizetnénk ’különben is. — Kérjük hát tisztelt olvasóinkat, és ismételve és sür­getve kérjük , hagyjanak minket e’ dolgok iránt bé­kében; zörgessenek, ha panaszuk van, az illető postahivatalnál; írjanak, ha tetszik (bérmentve), a­ Pesti Hirlap kiadó hivatalának, az bizonyosan min­dent elkövetend, a’ mi hatalmában van, hogy pana­szuk azonnal orvosolva legyen; de minket hagyja­nak békében sokszor igen epés, igen kellemetlen ’a mi reánk egyáltalában nem tartozó panaszaikkal. — Ismételjük azt is, hogy az elmaradás a’ P. Hirlap kiadó hivatalának is semmi esetben sem tulajdonítha­tó ; és pedig azért, mivel nem egyenkint borítékoz­va adatik föl a’ hirlap a’ postára, hanem tömegben küldetik a’ helybeli fő­ postahivatalhoz, ’s az rende­zi, az borítékozza a’nála levő borítékokba, Váz expediálja, az küldi szét. Közgyűlési határnapok :Varasdban no­­vemb. 7-kén , Beregben 14-kén , Pestben 15-kén, Gömörben Zfi-kán, Hont-, Sopron- és Tolnában­ 21- kén, Baranya-, Nógrád- és Szabolcsban 28-kán.­­ Törvényszékek: Pozsony-és Torontálban 21- kén, Hevesben 28-kán. KÜLFÖLDI NAPLÓ: L­on­don­ban a’tory körökben beszélik, hogy Lyndhurst lord öregsége miatt ki fog lépni a’ca­­binetből, ’s a’ magányéletbe visszavonulni, helyébe pedig Sugden Eduárd, a’ mostani flordcancellár, Ulend a’ gyapjúzsákra. Az angol földbirtokosok gyakori üléseket tarta­nak a’ grófságokban, ’s panaszkodnak Peel vám­jegyzékének eredményei fölött. Az érdekeiket hanya­gon védő parliamenti tagokat erősen kárhoztatják meetingjeikben , de Peelről mérséklettel szóknak , nehogy a’ whigeket egymás közti szakadásukkal megörvendeztessék. Mig a’ M. Po­st okoskodik, mi­ből ered tulajdonkép a’ földbirtokosoknak legnagyobb vesztesége: a’Standard a’nyereséget emlegeti, a’ mi az olcsóságból a’ nagy közönségre háramlik. A’M. Herald egy dzsellalabadi levél után azt állítja, hogy az afghanistáni háború hihetőkép be fog végződni, és pedig olly egyezkedéssel, hogy A­k­h­­bar khán a’foglyokat visszaadja,az angolok pedig most Mohammed szabadonbocsáttatását tartoz­nak eszközleni,és Afghanistánból kitisztulni. Az United Service szerint az angol kormány csakugyan utasításul adta Ellenborough lordnak, hogy ha a’ foglyok kicserélésével a’ dolgot bevégez­heti , hagyja el Afghanistánt minél előbb. A’mexicói kormány Alman­te ezredest Wa­shingtonba küldte , hogy az éjszakamerikai egyesült statusok és Mexico közötti súrlódásokat kiegyenlítse. Az emlékoszlopra, mellyet a’ londoni polgárság Wellington hgnek emeltetni kiván, a’hgnek nem rég megboldogult testvére, Wellesley marquis, egy latin felírást készített, mellyről a’ Times azt mondja, hogy Augus­tus korának is becsületére válnék. (!) Olvastuk. A’franczia M­onit­e­ur közli Reggio herczeg­­nek a’ körkatona épület főkormányzójává, — Gér­ard tábornagynak a’ becsület rend nagy cancellar­­jává — és Jaqueminot tábornoknak a’ párisi nemzet­őrség főparancsnokává lett kineveztetését. Frankhonban a’ i. é. május 8-kán történt vas­úti szerencsétlenség következtében hat egyén: „vi­gyázatlanság és hanyagságból eredett véletlen gyil­kosság és megsebzés“ vádja alatt a’ fenyitőtörvény­­szék elibe állíttattak. A’ vasutigazgatóság ideiglenes igazgatójának személyében idéztetett meg. Ezeken kivül a’ közügyvéd 54 személyt jelölt ki bizonyságokul. H­a ági tudósitások szerint a’ németalföldi trón­beszéd nem igen jó benyomást tett bármilly világo­san volt is abban a’ finanezügy állapotra előadva, csak az jött ki belőle, hogy igen rósz állapot. Egy részről azt mondja a’ trónbeszéd, a’ kereskedés és iparviszonyok kedvetlen állásából eredeti deficit nem nagy, és valami felesleg által könnyen pótolható. Más részről új adót kivon az országgyűléstől. A’ kö­zönség feszült figyelemmel várja a’ válaszföliratot. Brüsselből írják: a’ francziaországgali vám­egyesület iránti alkudozásokban „hátráló“ fuvatik. A’múlt évi jelenetek ismét megújulnak. Először nagy lárma, megrohanás, azután visszavonulás. A’pá­risi lapoknak sokat köszönhetni, ha a­ dologból sem­mi sem lesz. Olly hévvel vették az ügyet pártolásuk alá,mintha az egész egy ordonan­­étól függött vol­na. Belgium háladatlanságáról, napóleoni esz­mékről, háborúról dohány és jó egyedáruságról beszéltek, míg végre a’ belgák észrejöttek. Aztán mondja még valaki, hogy a’ német sajtó tanulhatna a’ francziától.­­ Lengyel határszéli hírek szerint: az orosz kor­mány a’ cartelszerződést megszűntnek tekinti, ’s jól tudván, milly nagy teher a’ 6000 szökevény a’ porosz birodalomra nézve, a’ határok b­enső részéről­ őrzé­sét a’ porosz kormányra bízza. SZERBIA: A’ legújabb szerb eseményekhez még mindig ba­jos kulcsot találni, ’s mi őszintén megváltjuk, hogy annyi egymással ellenkező hir és adat közt nem cse­­­kély föladat a’ helyes szempontot eltalálni, kivált ha tekintetbe veszszük a’ keleti kérdés bonyolódott állapotját, mellyel f.—­­ ha­­nem csalatkozunk — a’ szerb dolgok szorosan összefüggnek. Illy körülmé­nyek közt különös figyelmet érdemel egy levél a’ Világ 86-dik számában a’török határszélről oc­. 18 káról, mellyben a’ szerb forradalom orosz ér­dekben orosz ármány által történtnek adatik elő. A’ nélkül hogy e’ levél forrását szigorú critica alá ven­­nők, elégnek tartjuk megjegyezni, hogy abban né­mi czáfolatot nem igen tűrő tények adatnak elő, p. o. hogy R­a­d­i­c­s­e­v­i­c­s­től, ki Mihály herczeg ügyében Zimonyból Pétervárra szándékozék utazni, az orosz consul által a láttamo­zás megtagadta­­ték, minélfogva R. kénytelen vala útját Bécsnek ven­ni. „Ezen körülmény — mond az említett levél — eléggé tanúsíthatta, hogy orosz részről titkos játék vegyült a’ dologba , ’s hogy a’ sűrűn egymásra kö­vetkező rázkodtatások, mellyek alkalmával mindig több vér folyt, ’s több méreg kevertetett, mintsem Pécsben, London vagy Párisban álmodnak — nyil­ván mindig arra voltak számítva, hogy lassan kint minden­ szerb nemzetiség el­­fojtassék, ’s más tartományok példájára, miket eleinte pro forma csupán ótalmaztak, utóbb pedig a’ graeca fides segedelmével a’kancsuka-kor­­mány alá hajtottak, a’szerbeket is elnyeljék. Mert — mint tudva van — már 1834/s óta arra töre­kedett az orosz politica, hogy Szerbiában szintúgy mint Oláhországban és Havasalföldön (talán Mold­vában? mert Havasalföld és Oláhország egy) a’ fe­jedelmi hatalmat csupa árnyékká silányitsa; jött az angol ezredes és főconsul Hodges, ’s ügyetlen kézzel cselszövényhez nyúlt az orosz befolyás gyön­­gitésére, melly czélra ő egy nyomorultat használt eszközül, ki őt elárulta az orosz consulságnak, melly mindig legjobban értesül mindenről, mert legjobban fizet. Ez időben következett el köztudomás szerint, a’ minden hibái mellett is hazája körül magas érde­meket szerzett Milos hy elűzetése, kivel a­ neve­zett Hodges legkisebb akár szellemi akár anyagi erejű ellenállás nélkül gyalázatosan megfutamlott, —kormányával pedig — a’ kissé nagy távolság ked­vezvén neki — elhitetett egyetmást, miért nemhogy érdemileg lakott volna, sőt gazdagon jutalmazva e­­­­lőléptettetett! — Utódja Fonblanque épen olly kevéssé képes megfelelni a’ terhes hivatalnak, mint a’ franczia consul; — egyébiránt mi legjobban sze­­retnők — mond a’ török határszéli szerb levelező — mikép eziránt már 1816-ban boldogult I. F­erencz királynál külön küldöttség által, de fájdalom siker­telenül előadók hódoló kérelmünket — ha az ausz­triai sas szárnyai alá menekhetnénk, mert mig ez nem történik, meg lehetnek győződve a’ nagy ha­talmak, hogy sem a’ mi, sem a’szomszéd fejede­lemségek nyugalma, sőt Magyarország határa sem lesz biztosítva a’ folyvást ármánykodó muszka po­­liticának vészhozó következésitől.“ Itt csillag a­­latt fölhozatik Ka­rams­in orosz történetiró kö­vetkező nyilatkozata: ,,Külpoliticánk jellemében és irányzatiban mi sem változik. Iparkodunk min­denütt békén lenni , ’s háború nélkül, mindig ótalmazólag viselve magunkat, hódítani. Nem bí­zunk mi azok barátságában , kiknek érdekei nincse­nek öszhangzatban a’ mieinkkel, ’s nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy nekik árthassunk, a’ nélkül hogy a’ szerződéseket külszinleg megsértenek.“ — „Különös — mond ehhez a' czikk-h­ó — hogy Kara­msin 50,000 rubelt kapott felnevezett udvari történetírásáért, mellyben amaz arany mondat — a­­karatlanul vészjósló intésül foglaltatik, a' szomszéd, főleg az ausztriai statusra nézve.“ A’ pesti Narodne Novine szerb lap belgrádi levelezője ezeket írja October 23-dikáról: „Mihály herczeg és udvara még mindig Z­i­m­o­n­y­ban van. Nagybátyja és egyszersmind tanácsadója azonban— hihetőkép felsőbb rendelet következtében — onnét eltávolíttatott. ” Milos herczeg hiteles tudósitások szerint 10 ezer darab aranyat küldött fiának Mihály herczegnek, olly intéssel, hogy tűrje békével sor­sát, mert még minden jóra fog változni.“­­ Ugyan­azon levelező erősen kikel a’ kegyetlenkedési rágal­mak ellen,mellyek a’budai újság egyik számában az ideiglenes kormányról fölhordattak, azokat ha­zugságnak nyilvánítja, ’s tagadja, hogy a’ saba­­czi püspök bezáratott, — hogy Rajo­vics száműze­tett , és hogy a’ clerus az Obrenovicsok részére összeesküdött. — Ugyanazon levelező igy ír October 24-dikéről: „Evrem O­brenovicsnak terve a’ méregkeverési koholmányra nézve nem sikerült a’ zimonyi hatóságok előtt, sőt jónak tartotta vejéhez elillanni, nehogy felelőségre vonassék. — A’ pesti szerb lap 78-dik számában panasz emeltetik, hogy a’ szerb status szolgálatából sokan elbocsáttat­tak. Jelen körülmények közt először kellene tudnunk, ki bűnös és ki ártatlan, ezt szükség igen jól megkü­lönböztetni. Annyi bizonyos, hogy jólelkű becsüle­tes férfiak mindenkor megkülönböztetnek a­ szerb kormány által azoktól, kik az ország törvényeit láb­bal taposták. — Törvény ellen valamit végrehajtani nem annyit tesz, mind kötelességét teljesíteni. Ra­­jevics azzal menti magát,hogy ő a’ bolgár mozgal­makat felsőbb parancs következtében ápolgatta. De ezt souverain fejedelme ellen tennie szabad nem volt. A’mi S­ze­r­bia előbbi státushivatalosait illeti: ezek úgy meg voltak oszolva, hogy sokan az egyik, sokan a’ másik párthoz tartoztak. A’ bukott párt hí­vei elmentek azzal Zimonyba, sorsukat ott vár­ják be; 3 év alatt elég sok roszat követtek el Szer­biában , a’ tömérdek vérontás mellett a’ közkincset is elpazarolták. R­aj­e­v­i­c­s a’ mostani kormánynak ajánlja szolgálatát, és állítja, hogy az iránt ép olly hűséges lesz, mint az előbbihez vala. — Milly csal­­hatlan typusa ez az alávaló szolgalelküségnek! — A’ Vracsár mezőről különböző hirek szárnyalnak, némellyek állítják, hogy a’ nagyhatalmak Mihály herczeg javára közbenjárnak, hogy őt ismét a’ trón­ra emeljék; mások beszélik, hogy a’ porta régi o­­koknál fogva az uj fejedelemválasztást nem fogja megerősíteni. Akármit beszéljenek — mond a’ le­velező — a’ porta teljesíteni fogja a’ szerb nép kívá­natot annyiban, hogy az uj választást megerősítendi, és az által olly férfiú utódját adja annak fejedelmül, kinek nevét a’szerb szent tisztelettel említi, mint a’ tengerentúli köztársaság Washingtonét.“ NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND. A’ staffordi bizottság törvénykezési munkálatit nagyobbrészt bevégezte. A’ vádlottak közül, kikre Atkin házának fölégetése bebizonyodott, hatan 21 évi deportatióra ítéltettek. Egy közülök, John Cun­­li­ffe, fölkiáltott az ítélet felolvasásakor: ,,Istenem, inkább kivánnék felakasztatni!“ Coope­r és O’Neill chartisták ügye a’ legközelebbi assisekig elhalaszta­­tott. A’ liverpooli bizottság,mellynek 117 fogoly felett kellett mondani ítéletet, már ismét visszament Lon­donba, ép úgy a’ Cheshire­ is. Liverpoolban csak két dolgozó ítéltetett deportatióra, a’ többiek hosszabb vagy rövidebb ideig tartó bezárásra. — A’ nem rég közhírré tett jelentés az utolsó évnegyed­ statusjövedelmekről a’ finanezok jelen állásában igen nagy figyelmet vont magára. Olly tetemes változás, mint melly a’ jövedelmi adó által behozatott, termé­szetesen az ország terhei felosztásában is nagy vál­tozást von maga után, és még igen időelőtti az új rend­szer melletti összes statusjövedelemről ítélni akarni, minthogy az ekkorig tökéletesen életbe sem léphetett. Sokan a’ jövedelmi adótól meglepetve, kérelmeiket kerestték, hogy ezáltal a' 30centet meggazdálkodják, a’ mi minden egyenes adónak legközelebbi követke­zése. Mindazáltal nem a’ kevesebb fogyasztás okozá a’ mutatkozó jövedelemcsökkenést, hanem a’ dolgo­zó osztály zavargásai, mert a’ jövedelmi adó csupán a* statuspapirosok ’s a* hivatalosak fizetéséből 313,544 font sterlinget hozott be. Legnevezetesebb az említett tabellában , hogy a’ vámjövedelmek a’ vámjegyzék leszállítása mellett épen nem csökken­tek. Peel rendszabálya egyáltalában birja a’ status hitelezőinek helyeslését, ’s mind azon nehézségek­nek daczára, mellyekkel a’ kormánynak küzdeni kell, a’ statuskötelezvények soha sem álltak annyi ideig olly magosan. 771 POROSZHON. Az országgyűlési választmányok ülései October 18 k án Berlinben a’ királyi palotában megkezdettek. Mielőtt azonban a’ legelső ülésről bővebben szóla­nánk, úgy hiszszük, nem lesz czélaránytalan, a’ Stuttgartban nem rég megjelent, „Über ständi­sche Verfassung in Preussen“ czímű röp­­iratból, a’ német-, de leginkább poroszországbani reform fokonkénti kifejlődésére nézve, rövid kivonat­ban közleni némellyeket. Az említett röpirat minde­nek előtt megérinti a’ reform közbeni német politicai literaturát, mikint az nagyszerű felfogás, ’s világ­­műveltség hiányában a’ nemzetre fölötte csekély be­hatást gyakorolt. Voltak ugyan idők — közvetlen a’ júliusi frank forradalom után — midőn a’ sajtó tulsá­­gig zajoskodott, ’s kitörései által visszahatást idé­zett elő , de az akkoron úgynevezett közvélemény korlátozásához nem vala szükség erőszakos eszkö­zökre. Elég volt néhány túlságosoknak hallgatást parancsolni. Már ez által is azonban a’ hamis prófé­tákkal sok igazak elnémultak, ’s a’ conservativ szel­lem ujonan erőre kapott. „Milly nyúgottan várták be a’ németek — igy szól tovább az irat — mit rendelt a’ sors számukra a’ statuseszmékbeni nagy változás ’s a’ szomszéd népek közötti forrongás közepette, leginkább kitűnik azon körülményből, hogy a’ mig más országokban a’ véleményharcz veszélyes pár­toskodásokat szült, Némethonban 1789 óta hatha­­tósb mozgalmak nem történtek. Minek okát legin­kább abban találhatni, hogy a’ német nemzetnek azon lényeges és legdrágább javakat, mellyekért más népek vért ontottak, nagylelkű fejedelmei meg­adák önkénytesen. Ezen állítás igazolására számos és igen szép, mind a’ nemzetnek, mind fejedel­meinek dicsőségére való adatok találtatnak a’ leg­­ újabb német történet évkönyveiben, mellyekből azon-­­­ban most csak a’Poroszországra vonatkozókat idéz­­­­zük föl. Midőn Hardenberg herczeg és statuscan- 175

Next