Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)
1842-11-20 / 197. szám
Vasárnap 199 Novemb. 20.1842 Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a két fővárosban házhozhordásul 5 fit, borítékban 6 ft ,postán borítékban 6 ft pengő nemben 1 ketni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani atex a Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébett minden császári királyi postahivatalnál .Az ausztriai birodalomba -m enyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények föltériznek, ’s egy-egy hasábmért Vetít betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1843-ki folyamára. Közelgvén az újév, kötelességemnek tartom a’ t. ez közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy a’ Pesti Hirlap 1843-ki folyamára az eddigi föltételek szerint előfizethetni. Úgy mint egész évre: helyben házhozhordással 10p.frt, postán boritékban küldve 12 p.frt; félévre helyben 5 frt, postán 6 frt p. p._ A’ boritékczimeknek hibátlanul ’s tisztán olvashatókig beküldése kéretik, valamint a’megrendelés siettetése is, miszerint a’ kivánt példányok számát tudni lehessen. — A’ szerkesztőség őszinte köszönetét mondván tisztelt levelezőinek szíves közremunkálásukért, azt továbbra is kikérni bátorkodik. — Pest, november 10-kén 1842. Länderer Lajos, a’ ..Pfisii Hirlfmobia in Oimler.nn«» TARTALOM. Előléptetések. Névváltoztatás. Vezérczikk. (Országgyűlési ingyenszállások). — Czukorvári. Nemzeti színház (hivatalos jelentés). Vásári árjegyzék. Gyermekkórház. Takarékpénztár. Megyei dolgok: Pest (Vakok intézete, gyámi felelőség, házipénztár, költségvetés ’s adófelosztás). Zólyom (elégedés a’főispáni helyettes vezérletével, Zólyom fejlődsége, vegyes házasság). Vidéki levéltárcza. Világositás. Oravicza (a’ binyakerületi ujonczállitás). Kishonti olvasótársaság. Cales des cop VI. Három könyv. Külföldi napló. Szerbia. Havasalföld. Éjszakamerikai egyesült statusok. Frank- és Poroszhon. Értekező: Fiumei levelek III. Hiv. tudósit. Hirdetés. HAOTABORBZAO és ERDÉLY. Előléptetések. A’rm. m. kir. udv. kamara a’ budai bécsi értéki ’s fiókbank-beváltási pénztárnál. Schiller Józsefnek a’ temesvári hasonló pénztárhoz ellennőrré lett kineveztetése következtében, megürültmásodik pénztártisv.n Inyra Ihrmaan Antalt, a’ kir. kamarai főfizető-hivatal eddigi pénztártisztét alkalmazd, többévi jó szolgálata tekintetéből; ungvári kir. kamarai erdőmesterré Denk Károly ugyanottani erdőkerülőt mozdítá elő, hosszú szolgálata ’s egyéb képességei tekintetéből; a’ szigeti kir. sóhivatalbál megürült mózsáló-hivatalra Szabó János szopori kam. ispánt alkalmazó. (Hrk.) névváltoztatás, a cs. ’s 3post. kir. felsége Hradnay Ferencz kir. kincstári számvevőjegyző vezetéknevének ,,Radnay“-ra átváltoztatását kegyesen megengedni méltóztatott. Vezérczikk. (Országgyűlési ingyenszállások.) Ha ki olly országokban, hol a’ politicai jogok nem szabadságon, hanem szabadalmakon épültek, hol egynek uralma másnak szolgaságát föltételezé, a’ köz- és magányjogi viszonyok históriai fejleményét az idők homályán keresztül első eredetükig figyelmes szemmel visszakiséri, sok olly dologra fog találni, melly ma már egy részről szentesített teher, más részről szentesített igény színében jelenik meg; holott eredetileg semmi más nem volt, mint talán egy kis elnézés, egy kis udvariasság, vagy talán a’ pillanatnyi körülménynek pillanatnyi potulatuma, mellynél eredetileg sem állandó követelés, sem állandó teher nem czéloztatott; ’s csak az különös, hogy a’ hosszas szokásnak érzelmeinkre olly hatása van, miszerint a’ legnagyobb, de megszokott igazságtalanság sem hat rendesen olly kebelrázólag az ember kedélyére, mint hatna, ha uj volna, ha szokástalan. Mi ma bizonynyal visszaborzadnánk a’ kínfaggatás hóhérkarmarájától, mig azok, kik a’ kínzásnak mindennapi tanúi voltak , azon nem igen háborodtak föl; mi még csak nem régiben is nem igen botránkozánk meg a’fölött, ha láttuk, hogy urbarialis hanyagságért (tehát nem criminalitásért) criminalis büntetés használtatott, mig egy-két nemzedék*múlva a’ dolog megfoghatlan kény uraság emlékezetét viselendi. — A’ vaskaru szokás eme’ tompító hatalmából lehet csak magyarázni, hogy némelly dolgokat tűrünk, mellyeknek csak eszméjétől is itt undorral, amott ingerült boszonkodással fordulunk el, mihelyt az alkalmazásnak más , még szokatlan alakját ölti magára. — Ezeknek sorába tartoznak minden bizonynyal az országgyűlési ingyen szállások is. Csak amúgy könnyedén átsikamlunk a’kérdésen, ámbár rablást, önkényt, zsarolást kiáltanánk, ha velünk életünk egyéb körülményiben akkint bánnának, mint mi bánunk a’ sajnálatraméltó pozsonyi házbirtokosokkal. — Szinte megtudjuk fogni, hogy fájdalmuk, erejüket tehetségöket haladó szavakban nyilatkozik , miután minden utat módot hasztalan kisértgettek , hogy utalmat, igazságot találjanak a’ statusnál. Ugyanis Pozsony városának házbirtokosai a’ városi tanácshoz nyújtott folyamodásukban kijelentek, hogy miután minden segéd módot hasztalan megkísértettek , miután hasztalan hivatkoztak az igazság szent érzetére, a’ nemzet nagylelkűségére, kényszerítve érzik magukat oda nyilatkozni, hogy ők az országgyűlési ingyen szállások kiszolgáltatását , ezen úgy törvényen nem alapuló, mint joggal, igazsággal, méltányossággal merőben ellenkező erőszakos expropriatiót többé nem szűrik, ingyen szállást többé nem adhatnak, és nem is adnak,—kérvén a’ ns tanácsot, hogy ezen nyilatkozatukat legfelsőbb helyre terjeszsze, ’s a’ törvényhatóságokat is idején korán értesítse. — Erre a’ ns városi tanács mult sept. 27-kén (természetesen németül) illy tartalmú végzést hozott: „Azon, a’ legfelsőbb akarattal össze nem egyeztethető kinyilatkoztatásra nézve, hogy a’ házbirtokosok országgyűlési szállásokat ingyen többe nem adnak, a’ tanács kénytelen felsőbbségi rászalását kijelenteni; egyszersmind azonban a’ folyamodásnak legfelsőbb helyre terjesztését elhatározza.“ — Ha ezen kérdés olly igen-igen egyszerű nem volna, elmondanék olvasóinknak a’ ma már annyira botránkoztató szokásnak csekélyes eredetét ’s phasisait, — elmondanék , hogy törvény nincs, melly Pozsony vagy akármelly más város házbirtokosait ezen jogtalan szolgaságra kárhoztatná, —és lefestenék eme’szolgaságnak elviselhetlen nyomasztó voltát; azonban sokkal több bizalommal vagyunk nemzetünk igazságszeretetéhez, hogysem elégnek ne tartanók kérdezni: valljon a’ magyar országgyűlés, melly a’ végett gyűl össze, hogy törvényt szabjon, önkényt korlátozzon, sérelmet orvosoljon, ’s a’statusnak és a’ status minden egyes tagjának jogállapotát védje, ótalmazza; valljon ezen országgyűlés egy ellenséges tábort, melly az ultima ratio, az erőszak erejére támaszkodva, egy békés várost erőhatalommal megszáll, ’s a’ lakokat bérleti szállásaikból, a’ házbirtokosokat saját lakaikból ingyen, minden kárpótlás nélkül kikergeti?—ha igen, ha mint ellenséges tábor jelenik meg az országgyűlés,’s mint illyen, az erő és hatalom jogánál fogva, szállást ingyen követelhet, a’ békés polgárt lakából kiűzheti, ’s bútorait lefoglalhatja, teljességgel nem látjuk által, miért ne parancsoljon ingyenebédet a fogadókban, miért ne kívánjon ingyen szekerezést a’ fiaerétől, ingyen ruhát szabótól és vargától, ingyen bemenetelt a’ színházba ’stb. ’stb.; mert isten látja lelkünket, mindezt szintolly joggal tehetné, mint a’ minővel ingyen lakást requiral. — Erőszak mind a’kettő, ’s egyik egy makszemnyivel sem kisebb erőszak a’ másiknál. De ha a’ magyar országgyűlés nem egy fegyverrel győző ellenséges tábor, úgy szabad lesz talán kérdenünk: minő arczczal beszélhetni ben a’ teremben jogról és igazságról, minő lélekkel menny döröghetni az önkény ellen, ’s proclamálhatni minden polgárnak személyes és vagyoni bátorlétét, mig a’teremen kívül a’jog és igazság képviselői, az önkény fékezői, a’ sérelmek orvoslói, a’bátorlét ’s vagyoni biztosság oltalmazói magok a’ legnagyobb jogtalanságot, igazságtalanságot, önkényt követik el,—nem satyra eben a’teremben elvül állítani föl, ’s az elvet törvénybe is iktatni, hogy egyes polgár vagyonát a’status számára elvenni csak a’ törvény által kijelölt esetekben, ’s csak teljes tökéletes kárpótlás mellett lehet, ’s kivül a’ teremen mégis a’ házbirtokosokat házuknak feléből, harmadából minden cerimonia, minden kárpótlás nélkül expropriálni ? — Azonban a’ találékony ész nem késik ürügyet lelni mindenre. Hogyisne? hiszen valamit csak kell mondani! — Első ürügy tehát a’ régi szokás; 2-ik: hogy fizesse a’ város, mert az országgyűlés sok pénzt hoz forgásba, ’s ezzel a’ városnak sok hasznot csinál; 3-ik: hogy Pesten igenis megfizetjük a’ szállásbért, de Pozsonyban nem; mert szeretnek Pesten az országgyűlést, ’s ha Pozsonyban fizetünk, a’ diaetát majd soha sem hozzák Pestre. — Röviden felelünk a’ három okra (??). — I ső a’ szokás. — Egy magyar közmondás ekképen szól: ,,a’szokás ha hibás, nem egyéb, mint régi bűn.“ — Ila szokás menthet jogtalanságot, ugy nincs zsarolás , embertelenség, mellyet a’ szokás nem szentesített. — De miként áll ezen ellenvetés az ország törvényhozó gyűlése ellenében , mellynek hatalmában áll nemcsak a’ szokásos jogtalanságot, de még bármelly szokásos jogszerűséget is egy tollvonással megszüntetni ? A’ szokásra hivatkozás tehát még ürügynek is rész; — merő nevetség. De épen illyen a’ második is. Felejtsük kissé az országgyűlés eszméjét, mert hiszen ,a mi egynek igazságos, az másnak méltányos. — szokták mondani. — Ám menjen valaki széles e’ világon a’ hová tetszik, keressen magának tartományt, várost tetszése szerint, ’s mondja ott a’ helyhatóságnak: ime uraim ! én egy millió forinttal jöttem ide, ’s azt itt ugyan nem dobálom ki az ablakon, hogy az utczán felszedhessétek, hanem veszek érte, a’mire szükségem van, egy szóval: hol miért, mit várostok lakói nekem kívánságom szerint adandnak és teendnek, pénzemet cserébe adom; titeket pedig kérlek — de nem kérlek, hanem kényszerűlek — hogy e’ jótétemény viszonzásául nekem adjatok egy—két—három esztendőre ingyen szállást; de nem sokat, csak 2324 szobát és kamarát, 580 konyhát, 566 lóra való istállót és 102 kocsiszínt); azt az egypár garas házbért pedig,a’ mi ezen csekélységért járulna, fizettessétek meg a’ szabó, csizmadia, vendéglő, dohányárus ’stb. által, mert azoknak én sok keresetet adtam ------istenért! ugyan nem tapintatnák e meg illyforma előadásra üterünket, ha valljon hogy már nem szól e belőlünk?—Pedig így van, uraim! szorul szóra igy van a’ dolog országgyűlésünkkel —Végre a’ mi a’ harmadikat, a’ pesti országgyűlés utáni sóvárgást illeti : biz uraim! ha nemzetünk egyetemes óhajtása ’s mind azon fontos tekintetek, mellyek ez óhajtáshoz csatolvák, nem elegendők arra, hogy kivánságtok teljesüljön, a’pozsonyi 700 házbirtokos sóhajtásai reményiek hajóját Pestre nem fújják. — Aztán ha úgy volna is, tehetnek e arról a’ pozsonyi szegényházbirtokosok, hogy az országgyűlés nem Pesten van, hanem Pozsonyban, honnan ők azt igenigen szívesen útnak eresztnék?’s hanem tehetnek róla, minő logicával mondhatjuk azt, hogy mivel a’királyi felség az ország rendeit nem Pestre méltóztatott összehíni, tehát foglaljunk el ingyen fejében a’pozsonyi házbirtokosoktól 2324 szobát ’stb.?— Szép logica, ha istentől van! — De hiszen e’ dolog annyira világos , hogy kivált azon igen érdekes czikkek után, mik e’ tárgyra vonatkozólag nem rég a’ Századunkban közhitettek, hosszasan vitatkozni szükségtelen ; azért csak azon reményünket fejezzük ki, hogy e’nemzet, mellyet Europa a’ nagylelkű nemzet nevével tisztelt meg, saját polgárai iránt megszünend lenni igazságtalan, ’s nem szenvedendi országgyűlésén azon szennyet, hogy tőle az országos jogot , szabadságot és igazságot személy«.'tő testülettől, a’pozsonyi házbirtokos félni, irtózni legyen kénytelen, mikint csak ellenséges tábortól félhet. — A’ kormány bizonyosan az igazságban itt példával menend elő; a’törvényhatóságok nem *! Ennyire megy a’pozsonyi ingyenszállások statisticája.-----------185