Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)

1842-11-20 / 197. szám

Vasárnap 199 Novemb. 20.1842 Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordásul 5 fit, borítékban 6 ft ,postán borítékban 6 ft pengő nemben 1 ketni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani atex a Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébett minden császári királyi postahivatalnál .­Az ausztriai birodalomba -m enyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények föltériznek, ’s egy-egy hasábmért Vetít betűkkel 5 pengő krajezár számittatik.­­ Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1843-ki folyamára. Közelgvén az újév, kötelességemnek tartom a’ t. ez közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy a’ Pesti H­irlap 1843-ki folyamára az eddigi föltételek szerint előfizethetni. Úgy mint egész évre: helyben házhozhordással 10p.frt, postán boritékban küldve 12 p.frt; félévre helyben 5 frt, postán 6 frt p. p.­­_ A’ boritékczimeknek hibátlanul ’s tisztán olvashatókig beküldése kéretik, valamint a’megrendelés siettetése is, mi­szerint a’ kivánt példányok számát tudni lehessen. — A’ szerkesztőség őszinte köszönetét mondván tisztelt leve­lezőinek szíves közremunkálásukért, azt továbbra is kikérni bátorkodik. — Pest, november 10-kén 1842. Länderer Lajos, a’ ..Pfisii Hirlfm­o­bia­ in Oim­ler.nn«» TARTALOM. Elő­léptetések. Névváltoztatás. Vezérczikk. (O­r­­szággyűlési ingyenszállások). — Czukorvári. Nemzeti színház (hivatalos jelentés). Vásári árjegyzék. Gyermekkórház. Takarékpénztár. Megyei dolgok: Pest (Vakok intézete, gyámi felelőség, házipénztár, költségvetés ’s adófelosztás). Zó­lyom (elégedés a’főispáni helyettes vezérletével, Zólyom fejlődsé­­ge, vegyes házasság). Vidéki levéltárcza. Világositás. Oravi­­cza (a’ binyakerü­leti ujonczállitás). Kishonti olvasótársaság. C­ales des cop VI. Három könyv. Külföldi napló. Szerbia. Ha­vasalföld. Éjszakamerikai egyesült statusok. Frank- és Porosz­hon. Értekező: Fiumei levelek III. Hiv. tudósit. Hirdetés. HAOTABORBZAO és ERDÉLY. Előléptetések. A’rm. m. kir. udv. kamara a’ budai bécsi értéki ’s fiókbank-beváltási pénztárnál. Schiller Józsefnek a’ temesvári hasonló pénztárhoz ellennő­rré lett kineveztetése következtében, meg­­­­­ürült­­második pénztártisv.n­ Inyra Ihrmaan Antalt, a’ kir. kamarai főfizető-hivatal eddigi pénztártisztét alkalmazd, többévi jó szolgálata tekintetéből; ung­vári kir. kamarai erdőmesterré Denk Károly ugyan­ottani erdőkerülőt mozdítá elő, hosszú szolgálata ’s egyéb képességei tekintetéből; a’ szigeti kir. sóhiva­­talb­ál megürült mózsáló-hivatalra Szabó János szo­­pori kam. ispánt alkalmazó. (Hrk.) névváltoztatás, a cs. ’s 3post. kir. felsé­ge Hradnay Ferencz kir. kincstári számvevő­jegyző vezetéknevének ,,Radnay“-ra átváltoz­tatását kegyesen megengedni méltóztatott. Vezérczikk. (Országgyűlési ingyenszál­lások.) Ha ki olly országokban, hol a’ politicai jo­gok nem szabadságon, hanem szabadalmakon épül­tek, hol egynek uralma másnak szolgaságát föltéte­­lezé, a’ köz- és magányjogi viszonyok históriai fejle­ményét az idők homályán keresztül első eredetükig figyelmes szemmel visszakiséri, sok olly dologra fog találni, melly ma már egy részről szentesített te­her, m­ás részről szentesített igény színében jelenik meg; holott eredetileg semmi más nem volt, mint talán egy kis elnézés, egy kis udvariasság, vagy ta­lán a’ pillanatnyi körülménynek pillanatnyi po­tulatu­­ma, mellynél eredetileg sem állandó követelés, sem állandó teher nem czéloztatott; ’s csak az különös, hogy a’ hosszas szokásnak érzelmeinkre olly hatása van, miszerint a’ legnagyobb, de megszokott igaz­ságtalanság sem hat rendesen olly kebelrázólag az ember kedélyére, mint hatna, ha uj volna, ha szo­­kástalan. Mi ma bizonynyal visszaborzadnánk a’ kínfaggatás hóhérkarm­arájától, mig azok, kik a’ kínzásnak mindennapi tanúi voltak , azon nem igen háborodtak föl; mi még csak nem régiben is nem igen botránkozánk meg a’fölött, ha láttuk, hogy ur­­barialis hanyagságért (tehát nem criminalitásért) criminalis büntetés használtatott, mig egy-két nem­zedék*múlva a’ dolog megfoghatlan kény uraság em­lékezetét viselendi. — A’ vaskaru szokás eme’ tom­pító hatalmából lehet csak magyarázni, hogy né­­melly dolgokat tűrünk, mellyeknek csak eszméjé­től is itt undorral, amott ingerült boszonkodással fordulunk el, mihelyt az alkalmazásnak más , még szokatlan alakját ölti magára. — Ezeknek sorába tartoznak minden bizonynyal az országgyűlési in­gyen szállások is. Csak amúgy könnyedén átsi­­kamlunk a’kérdésen, ámbár rablást, önkényt, zsa­rolást kiáltanánk, ha velünk életünk egyéb körül­ményiben akkint bánnának, mint mi bánunk a’ saj­­nálatraméltó pozsonyi házbirtokosokkal. — Szinte megtudjuk fogni, hogy fájdalmuk, erejüket tehet­ségöket haladó szavakban nyilatkozik , miután min­den utat módot hasztalan kisértgettek , hogy utal­­mat, igazságot találjanak a’ statusnál.­­ Ugyan­is Pozsony városának házbirtokosai a’ városi ta­nácshoz nyújtott folyamodásukban kijelentek, hogy miután minden segéd módot hasztalan megkísér­tettek , miután hasztalan hivatkoztak az igaz­ság szent érzetére, a’ nemzet nagylelkűségére, kényszerítve érzik magukat oda nyilatkozni, hogy ők az országgyűlési ingyen szállások kiszolgál­tatását , ezen úgy törvényen nem alapuló, mint joggal, igazsággal, méltányossággal merőben el­lenkező erőszakos expropriatiót többé nem szűrik, ingyen szállást többé nem adhatnak, és nem is ad­nak,—kérvén a’ ns tanácsot, hogy ezen nyilatkoza­tukat legfelsőbb helyre terjeszsze, ’s a’ törvényha­tóságokat is idején korán értesítse. — Erre a’ ns városi tanács mult sept. 27-kén (természetesen né­metül) illy tartalmú végzést hozott: „Azon, a’ leg­felsőbb akarattal össze nem egyeztethető kinyilat­koztatásra nézve, hogy a’ házbirtokosok országgyű­lési szállások­at in­gy­en többe nem adnak, a’ ta­nács kénytelen felsőbbségi rászalását kijelenteni; egyszersmind azonban a’ folyamodásnak legfelsőbb helyre terjesztését elhatározza.“ — Ha ezen kér­dés olly igen-igen egyszerű nem volna, elmondanék olvasóinknak a’ ma már annyira botránkoztató szo­kásnak csekélyes eredetét ’s phasisait, — elmonda­nék , hogy törvény nincs, melly Pozsony vagy akár­­melly más város házbirtokosait ezen jogtalan szol­gaságra kárhoztatná, —és lefestenék eme’szolga­ságnak elviselhetlen nyomasztó voltát; azonban sok­­kal több bizalommal vagyunk nemzetünk igazság­­szeretetéhez, hogysem elégnek ne tartanók kérdez­ni: valljon a’ magyar országgyűlés, melly a’ végett gyűl össze, hogy törvényt szabjon, önkényt korlá­tozzon, sérelmet orvosoljon, ’s a’statusnak és a’ status minden egyes tagjának jogállapotát védje, ótal­­mazza; valljon ezen országgyűlés egy ellenséges tábort, melly az ultima ratio, az erőszak ere­jére támaszkodva, egy békés várost erőhatalommal megszáll, ’s a’ lakokat bérleti szállásaikból, a’ ház­birtokosokat saját lakaikból ingyen, minden kárpót­lás nélkül kikergeti?—ha igen, ha mint ellenséges tá­bor jelenik meg az országgyűlés,’s mint illyen, az erő és hatalom jogánál fogva, szállást ingyen követelhet, a’ békés polgárt lakából kiűzheti, ’s bútorait lefoglal­hatja, teljességgel nem látjuk által, miért ne paran­csoljon ingyenebédet a­ fogadókban, miért ne kívánjon ingyen szekerezést a’ fiaerétől, ingyen ruhát szabó­tól és vargától, ingyen bemenetelt a’ színházba ’stb. ’stb.; mert isten látja lelkünket, mindezt szintolly joggal tehetné, mint a’ minővel ingyen lakást requi­­ral. — Erőszak mind a’kettő, ’s egyik egy mak­­szemnyivel sem kisebb erőszak a’ másiknál. De ha a’ magyar országgyűlés nem egy fegyverrel győző ellenséges tábor, úgy szabad lesz talán kérdenünk: minő arczczal beszélhetni ben a’ teremben jogról és igazságról, minő lélekkel menny döröghetni az ön­kény ellen, ’s proclamálhatni minden polgárnak sze­mélyes és vagyoni bátorlétét, mig a’teremen kívül a’jog és igazság képviselői, az önkény fékezői, a’ sérelmek orvoslói, a’bátorlét ’s vagyoni biztosság oltalmazói magok a’ legnagyobb jogtalanságot, igaz­ságtalanságot, önkényt követik el,—nem satyra eben a’teremben elvül állítani föl, ’s az elvet törvénybe is iktatni, hogy egyes polgár vagyonát a’status számára elvenni csak a’ törvény által kijelölt esetekben, ’s csak teljes tökéletes kárpótlás mellett lehet, ’s kivül a’ teremen mégis a’ házbirtokosokat házuknak feléből, harmadából minden cerimonia, minden kárpótlás nélkül expropriálni ? — Azonban a’ találékony ész­­ nem késik ürügyet lelni mindenre. Hogyisne? hi­szen valamit csak kell mondani! — Első ürügy te­­­hát a’ régi szokás; 2-ik: hogy fizesse a’ város, mert az országgyűlés sok pénzt hoz forgásba, ’s ezzel a’ városnak sok hasznot csinál; 3-ik: hogy Pesten­ igenis megfizetjük a’ szállásbért, de Pozsonyban nem; mert szeretnek Pesten az országgyűlést, ’s ha Pozsonyban fizetünk, a’ diaetát majd soha sem hoz­zák Pestre. — Röviden felelünk a’ három okra (??). — I­ ső a’ szokás. — Egy magyar közmondás ekké­­pen szól: ,,a’szokás ha hibás, nem egyéb, mint régi bűn.“ — Ila szokás menthet jogtalanságot, ugy nincs zsarolás , embertelenség, mellyet a’ szokás nem szentesített. — De miként áll ezen ellenvetés az ország törvényhozó gyűlése ellenében , mellynek hatalmában áll nemcsak a’ szokásos jogtalan­ságot, de még bármelly szokásos jogszerűséget is egy tollvonással megszüntetni ? A’ szokásra­ hi­­vatkozás tehát még ürügynek is rész; — merő ne­vetség. De épen illyen a’ második is. Felejtsük kis­sé az országgyűlés eszméjét, mert hiszen ,a mi egy­nek igazságos, az másnak méltányos.­ — szokták mondani. — Ám menjen valaki széles e’ világon a’ hová tetszik, keressen magának tartományt, várost tetszése szerint, ’s mondja ott a’ helyhatóságnak: ime uraim ! én egy millió forinttal jöttem ide, ’s azt itt ugyan nem dobálom ki az ablakon, hogy az utczán felszedhessétek, hanem veszek érte, a’mire szük­ségem van, egy szóval: hol miért, mit várostok la­kói nekem kívánságom szerint adandnak és teendnek, pénzemet cserébe adom; titeket pedig kérlek — de nem kérlek, hanem kény­szerű­lek — hogy e’ jótéte­mény viszonzásául nekem adjatok egy—két—három esztendőre ingyen szállást; de nem sokat, csak 2324 szobát és kamarát, 580 konyhát, 566 lóra való istállót és 102 kocsiszínt­); azt az egypár garas ház­­bért pedig,a’ mi ezen csekélységért járulna, fizettes­sétek meg a’ szabó, csizmadia, vendéglő, dohány­­árus ’stb. által, mert azoknak én sok keresetet ad­tam ------istenért! ugyan nem tapintatnák e meg illyforma előadásra üterünket, ha valljon hogy már nem szól e belőlünk?—Pedig így van, uraim! szorul szóra igy van a’ dolog országgyűlésünkkel —Végre a’ mi a’ harmadikat, a’ pesti országgyűlés utáni só­várgást illeti : biz uraim! ha nemzetünk egyetemes óhajtása ’s mind azon fontos tekintetek, mellyek ez óhajtáshoz csatolvák, nem elegendők arra, hogy kivánságtok teljesüljön, a’pozsonyi 700 házbirtokos sóhajtásai reményiek hajóját Pestre nem fújják. — Aztán ha úgy volna is, tehetnek e arról a’ pozsonyi szegényházbirtokosok, hogy az országgyűlés nem Pesten van, hanem Pozsonyban, honnan ők azt igen­igen szívesen útnak eresztnék?’s hanem tehetnek ró­la, minő logicával mondhatjuk azt, hogy mivel a’kirá­lyi felség az ország rendeit nem Pestre méltóztatott összehíni, tehát foglaljunk el ingyen fejében a’po­zsonyi házbirtokosoktól 2324 szobát ’stb.?— Szép lo­­gica, ha istentől van! — De hiszen e’ dolog annyi­ra világos , hogy kivált azon igen érdekes czikkek után, mik e’ tárgyra vonatkozólag nem rég a’ S­z­á­­z­a­d­u­n­k­ban közhitettek, hosszasan vitatkozni szük­ségtelen ; azért csak azon reményünket fejezzük ki, hogy e’nemzet, mellyet Europa a’ nagylelkű nemzet nevével tisztelt meg, saját polgárai iránt megszünend lenni igazságtalan, ’s nem szenveden­­di országgyűlésén azon szennyet, hogy tőle az or­szágos jogot , szabadságot és igazságot személy«.'­­­tő testülettől, a’pozsonyi házbirtokos félni, irtózni legyen kénytelen, mikint csak ellenséges tábortól félhet. — A’ kormány bizonyosan az igazságban itt példával menend elő; a’törvényhatóságok nem *! Ennyire megy a’pozsonyi ingyenszállások statisticája.-----------185

Next