Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)

1842-12-01 / 200. szám

Csőtörtök goo Decömb. 1.184 t Pesti Hírlap TÁRTALOM. Yezérczikk. (Magyarország és a’keleti kérdés III). Magyar tudós társ. Xlik nyilvános közgyűlése. Ada­kozások. Ellenfigyelmeztetés. Fó'v. ujdons. Legújabb Erdélyből. Megyei dolgok : 1 ó ly om (Somogy és Tolna körlevelei és az illyrség. Beszterczebánya emlékpénze a’ magyar orvosok és ter­mészetvizsgálók, utak, tisztelet és vovzalom az elnök iránt). Sop­ron (tisztválasztás). Ko loz s (Szamos vize Gyulánál, egy t.bí­rói bizonyítvány, tbirák választása ’s jogai, a’ marosszéki hires körlevél ’s felelet reá, confessio és poenilentia). Nyilatkozat. Vá­lasz Munkácsról (vége). Egyesületek. Kisdedóvó intéz, ter­jesztő egy. szívszomoritó állapotja. Külföldi napló. Szerbia. Nagybritannia és Irland. Spanyolhon. China és Afghanistan. Hív. tudósit. Hirdetés. HAOYAHOHSZAO és Vezerczikk. (Magyarország és a’ keleti kérdés. III.) Oroszország politicája az utolsó 27 évben abban á!! >tt, hogy a’ legitimitás és conserva- tio elvével n.agát azonosítván , a’ nemzetek alkot­mányos mozgalmaiban olly rémet láttat* a’ kormá­nyokkal , meliy a’ franczia forradalom eszméit tü­zes fegyver gyanánt villogtatja a’ trónok körül, ’s nem egyébre törekszik, mint hogy az isteni jogot végkép kiforgassa tekintélyébó'l, ’s uj bálványokat állítson a’ régi istenek oltárira. Nem szándékunk vi­tatni, mennyiben lappang vagy nem lappang né­mi igazság amaz ürügyben, sőt nem is tagadjuk, hogy a’ XIX. század political hittana sok salakot hajtott fel e’szellemi ár színére. De csuda, e, ha a’ tisztulás századában még itt ott némi szenny és rozs­da mutatkozik? Esnem a’ népek menték e meg 1813- ban a' trónokat az imperatori önkény tői ? Nem ho­zattak e a’ legnagyobb áldozatok, miket valaha fe­jedelem és haza iránti hűség bemutatott ? A’népek bizonyára derekasan megtevék a’ magokét, hogy megmutassák: miképen szabadság alatt nem értet­ték a’ história szőtte családi bilincsek szétszaggatá- sát, nem ős idők szent hagyományinak lerombolását. A’ népek keblében hűség lakott, együtt átélt veszé­lyek, számos csatatéren kiállott tüzpróbák által ed­zett hűség , mellyen, mint rendületlen kősziklán, tör­tek meg a’ forradalmi ár hullámai, és Lipcse örökre feiedhetlen emlékjele maradand annak, hogy a’ sza- badsagszeretet ma is — mint hajdan — csudamüve­ket tud teremteni; de hogy e’ szabadságszeretet so­ha sem vala máskép gondolva, mint trón- ’s fejede­lemhez! tántorithatlan hűséggel párosulva. De e’ szent, e’ fertőzetlen hűség, melly legmelegebb szív­vérét njujtá áldozatul, mellyről nyílt sebei tőnek vértanuságot— fájdalom! — nem vala megértve. — Létezett, igenis létezett két párt, melly Europa álla- dalmi és társasági viszonyainak e’ roncsolt állapotá­ban fent is, alant is nagy aggodalmakat gerjeszte: a’ mozgalom pártja, mellynek hydra fejeit mindenik ha­lálosnak veit sujtás csak szaporitá, — és a’ reactio pártja, melly nem elégedvén meg a’ forradalmon nyert diadalaival, mogorva lélekkel ólálkodá körül az igazak lépteit, ’s ingerült boszúszomjában oda is szóra megtorló csapásait, honnan sérelme nem jött. E" két párt között szomorú sorsuk vala akkor a’való­di haladás lelkes barátinak, kiket nem dulékony for­radalmi láz, hanem a’ társasági viszonyok javításá­nak melegen érzett szüksége győze meg arról, hogy a’ régibb állapotokat változtatni, az újakat rendsze­resíteni kell. És e’ párt a’ mozgalmi és visszahatási párttól egyenlően gyűlölve —minthogy egyikkel sem czimborált — csak néma vágyakat taplálhata keblé­ben, csak fájlalhatá azok csalódását, kik az igazság szózatát forradalmi ujongatásnak hirlelék. Jöttek a’ sötét gyanú szomorú napjsú; féltékeny kétkedés kíséré ama’roppant erőt, melly 1813-ban fejedelmi ajkak­ról indult szabadsági szózattal öncselekvőségre, ön­tudatra költeték, és a’lelkesedés, mellyre ama’nagy szózat olly varázs hatást tőn, rémülés és borzalom tárgyának tekinteték. Súlyosan nehezült ama’ na­pokban a’ végzés keze a’ nemzetekre, és Europa egy igen szánatos hanyatlásnak indult. De a’ jó ha­zafiak vallásos hittel és bizalommal nézének a’ jö­vendőbe, és a’ népek hűségét semmine mű mozgalmak nem bírák megtántorítani. Azóta jobb napokat is ér­tünk , a’ nemzetek kitürő várakozása kiráiyilag ju- talmaztaték, a’ bizalom bizalmat nyert. De ki aratá az akkori viszonyok gyümölcseit? Ki veté föl magát a’ legitimitás lovagjául? Nem más, mint Oroszor­szág. — Ezen előzményekben fekszik a’ keleti cso­mó megoldásának nehézsége. Oroszország conservativ elvei iránt régen eloszolt minden kétség, ’s ma már mindenki tudja, hogy a’bécsi congressuson úgy, mint későbben Aachen­ben és Veronában játszott szerep csak diversio vala, ’s mig az európai kormányok figyelme folyvást a’ revolutio rémeivel tartaték saját belügyeiken, addig csendesen és titokban bevégezteték Lengyelország meghódítása, melly csak név szerint, ’s hogy a’ bé­csi congressus végzésének betüértelme megtartassék, volt alkotmánynyal ellátva. E’ közben a’ külbefolyás által támasztott és nemzeti ’s vallási sympathiák ál­tal élesztett forradalmak kitörtek ’s folyton zavarák a’ keleti láthatárt; ’s e’ zavarosban ki halászott leg- szerencsrsebben ’s legügyesebben ? — — Oroszor­szág tehát a’ conservatio elvét nem ismeri, nein ismerheti, mert tudnia kell — ’s hogy tutija, po­liticája tanúsítja — mikint egy hódítási eszmén alapuló állladalomnalc vagy ellenállhatlanul előre kell nyomulnia vagy előbb-utóbb a’ conservatio ele­mének hiányánál fogva összeroskadnia. A’ censerva- tio elve nem fér meg a’ hódítással egy süveg alatt, ezt a’ világ minden nagy birodalmai bizonyítják. De Oroszországnak hatalmában sincsen kiszabni a’ ha­tárt , mellyen tulmenni nem akar. Minden arasznyi befolyás, mellyet Oroszország magának kivitt Eu­ropa ügyeiben, hóditás vala, ’s ez ösvényen ciak egy perczig is megállapodnia annyit tenne, mint minden eddigi diadalait és nyereségeit koczkáztatnia. Ezt azonban Oroszország akarva sem teheti; mert — mondjuk ki az igazat — Oroszországot nemcsak az orosz^kormány tervei, hanem népének geniusa vezeti előre. Nem Oroszország tehát tulajdonképen ama’hata­lom, mellyel itt Európának megküzdenie kell, hanem az orosz-illyr vagy orosz-szláv faj, melly előtt a’keleti egyház lobogtatja zászlóját.,,íme’ a’hajdankor sírjai megnyílnak, és a’ rég elhunyt keletrómai Caesarok /árnyékai kiszállnak , és nagy Constantin szelleme diadalmasan villogtatja a’rég ledöntött kettős keresz­tet sz. Sophia kúpja fölött; a’ magasra nyúló mina­reteket ragyogó fél holdjaikkal együtt halomra ront­ja a’jövő nemzedék szelleme.“ Sokan ábrándoznak így nyugoton mint keleten. És valljon honnan fog ke­letnek ezen megújulása eredni ? — Az elhunyt hel­lének hamvaiból e, vagy a’ délezeg' de tettszomjas fiatal nemzedékből, melly a’ Néwától a’ Duna torko­latáig hallatja fegyverének szilaj csörgését? — Föl fognak e támadni sírjaikból a’ Comnenusok, Palaeo- logusok’stb., vagy az éjszaki czárok diszesítendik homlokaikat az imperatori tiarával ? — A’ sírok rit­kán adák vissza halottaikat; de a’ föltámadás remé­nyéről mégsem örömest mond le a’ halandók neme. A’ kísérlet keleten nem lenne hasztalan. De időköz­ben az éjszakkeleti faj, mellyet a’ régi görög nyelv barbárnak nevez, előrenyomul.— Reméljen e vagy rettegjen Europa e’ keleti ártól? Europa socialis viszonyaiban tagadhatlanul sok jelei mutatkoznak a’ rothadásnak, ’s legkevesbbé sem csudálkozunk, ha némellyek azt hiszik , hogy nyűgöt csak kelettől várhatja restauratióját. De mi meg vagyunk győződve, hogy a’ civilisatio gyógyszerét is magával hordozza, ’s nem szoruland keletéjszak orvosának elixirjéré. A’ természet és az idők szelleme örök, legyőzhetlen, áthághatlan közfalat vont kelet és nyűgöt közt, minélfogva e’ kettőnek egygyéolvadása— hanemha hóditás által — örök időkre lehetlen, mert olly forradalmak — mellyek illy egygyéolvadást esz­közölhetnének — lehetősége minden emberi számo­láson kivül fekszik. Kelet elemeiben tehát semmi sincs, mi nyugotnak jövendőre reményt nyújthatna; de félelemre igenis bő anyag rejlik bennök. Orosz­ország nem állapodhatik meg ; Oroszország, akár geographiai, akár political, akár kereskedési tekintet­ben vegyük, nincsen kikerekitve; roppant műipará­nak, melly évenkint tömérdek milliókat emészt föl, se­hol sem nyílnak kiviteli források, határai sehol sin­csenek szabályozva, szóval: Oroszországnak — mint mondók —■ előre kell nyomulnia, mert a’ szükség és népének geniusa ragadja magával. Az ozmán birodalom végperczei ütöttek. A’ kha- lifák széke csak romdarab, ’s mi még némi kis ideig „török birodalom“ czímet viselend, nem fakaszthat irigységet. Europa tisztje most oda törekedni, hogy az Örökség fölött a’ praetendensek hajba ne kapja­nak egymással, vagy hogy az osztály Europa súly- egyenét föl ne bontsa. És mindenek fölött Ausztria az, melly itt—mint kit ez ügy legközelebb érdekel— legtöbb szólóval bir. Megmutattuk e’lapok régibb szá­maiban , miképen Ausztriának kettős érdeke kíván­ja , hogy itt tekintélye és hatalma egész súlyát a’ mérlegbe vesse, és hogy erre kelet ellenébeni állásá­nál fogva, mint szerződésekkel és országos hitleve­lekkel megkötött magyar hatalom , nem csak jog­gal bír, de kötelessége is ez irányban működni, és hogy e’ tekintetnek támadható eventualitások eseté- ben eldöntőnek kell lenni. Legyen szabad most kelet­nek sejtőleges jövendőjéről egy-két szót mondanunk. Az 1815 ki végzésekben megalapított status- quo már sehol sem létezik. Felbontotta azt már Görögország, Frankhon, Belgium, felbontotta maga Oroszország Lengyelország alkotmányának megsem­misítésével, a’drinápolyi éshunkiár-iskelessii köté­sekkel , fölbontotta egész Europa, ’s igy alázatosan csak annyit kérdezünk: ugyan kit kötelez még az 1815-ki statusqao? — És a’ diplomat!«, melly a’ XVIII. században Lengyelország első eldarabolá- sánál csak az illető hatalmak érdekeit és birodal­maik nyugalomban maradhatását vévé tekintet­be , ma más nézeteket és elveket követ e ? Vall­jon K. herzceg egykori szavai: „Die Verträge sind nichts mehr; es falle der Staat, welcher sich nicht zu halten vermag“ — ma nem érvényesek e már? — Nézetünk szerint legsürgetőbb hivatása tehát az európai hatalmaknak kelet átalakulását ’s egykori önáilását csendesen es zaj nélkül el­készíteni. Csak ha Byzanczot ismét fény és hatalom ragyogja körül, ha erős leend, de nem mindenható, ha a’ keleti népfajok öncselekvőségre és fejlődésre ébresztetnek keleti természetök és jellemök irányá­ban , ha az ozmán bilincs szétrepedésével vállaik sem a’ nyugoti rationalismus civilizált igájába, sem az orosz kancsuka alá nem görbesztetnek; szó­val : ha Europa úgy teend a’ keleti tartományokkal, mikint tőn Görögországgal és Belgiummal, — csak úgy lehet remélni, hogy a’keleti nagy revolutio euró­pai coDÍlagratio nélkül menend végbe, és hogy az orosz-szláv intentiók ama’ határok közt maradanda- nak, mellyeket nekiek szabni Europa érdekében fek­vőnek találandja. A’ keleti kérdés egész súlya most az aldunai tartományokra nehezült. Mig a’nyugoti diplo­mába a’ syriai és aegyptusí ügyek elintézésével fo- gyasztá erejét, egészen figyelem nélkül hagyá az aldu­nai tartományokat, hol külármány és külpolitica a’ syriainál sokkal veszélyesb , a’ száraz földi álladal- makra és keleti tartományokra nézve sokkal fonto­sabb erisist idéze elő. Európának nem szabad to­vább tűrnie, hogy a’ fejedelemségekben idegen véd- uraság osztatlanul gazdálkodjék. Europa protestált a’ hunkiár-iskelessii frigykötés ellen , és megsem- misité azt; épen úgy fogja megsemmithetni azon kötéseket is, mellyek akármelly külhatalomnak is kirekesztő véduraságot engednek az aldunai tartomá­nyokban. Szóval: Europa és a'legközvetlenebbül érdekelt hatalmak magaviseletétől függend most, ha e’ roppant kelet-éjszaki mozgás veszélyes legyen e a’ békére és Európára nézve, vagy nem ? — A’ népek és kormányok közt — hála a’ haladás min­denható szellemének — nagyrészt kiegyenlitvék a’ régi adósságok, a’ kölcsönös bizalom szilárd, ’s igy bizton remélhetni, hogy Europa e’ erisist is szeren­csésen ki fogja állani. Mi, végre bennünket magyarokat illet: ha cse­lekvőleges föllépés nem jutott is osztályrészünkül, hazánk és nemzetünk fontossága és jelentősége e’ pillanatban mégis fölszámithatlan. És minden esetre szükség, hogy e’ végzetteljes pillanat bennünket át­hasson, és körünkhöz képest cselekvőségre serken­tsen. Ébredjünk , hazafiak ! ősi aluszékonyságunk- ból; üzzük el a’viszály ördögeit közülünk, ’s en- gesztelődjünk ki nemzetté emelendő népünkben az igazsággal, mert kelet felől vastag sötét felhők vo­nulnak hazánk fölibe! És ha valaha, most lenne ide­je annak, hogy a’ törvényhozás a’ haza védelmi ál­lapotát, jelesül déli határait megvizsgálván, olly népszerű, a’ körülményeknek megfelelő és a’ kirá­lyi széknek és hazának támaszul szolgáló honvéde­lemről gondoskodjék, mellyen sem az ellenség fegy­191 Megjelenik e’ hiilap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 fi, postán borítékban 6 fi pengő pénzben. — Előflzet- ketní helyben Länderer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani ntcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál.—Az ausztriai biredalomba ’» egyéb hülföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelő* esak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’* egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék