Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)
1842-12-01 / 200. szám
vere, sem az uj szláv propagandismus Emerges ragálya erőt ne vehessen.— H. I. Magyar tudós társaság Xl-lb nyilvános közűlése Pesten noveml», 8?-én. Szomorodott szívvel, bánatos érzéssel jövök a’ magyar tudós társaság közüléséből; azon közülésből, holha Jászay Pálnak a’ magyar nyelv történetének vázlatából olvasgatott érdekes töredékei 's a* jutalomaztási ’s pályamunkákról jelentések rém emlékeztetnek, hogy magyar tudós társaság ülésében vagyok, a’ politicai szenvedélyek homokán képzeltem volna magamat, hol azonban szólni csak egyik résznek szabad; vagy másutt akárhol, csak a’ magyar tudós társaság ülésében nem. Mert dolgokat hallottam, ’s hallott velem a’tömött terem, miket magyar tudós társaság ülésében valaha hallhatni nem álmodhatom. — Vádakat hallottam ott, és hallottam tanokat felállittatni, mellyeket valljon a’ magyar tudós társaság magáéinak ismerendő el? Én nem tudom; de azt erősen hiszem, hogy azokra nézve úgy önnek, mint a’ nyilvánosság többi orgánumainak , vagy jobbra vagy balra nyilatkozni, de őszintén határozottan nyilatkozni, mellőzhetlen kötelesség. Mert a’ magyar nyelv ügye forog fenné,s a’ magyar becsület ügye , azon irány körül, mellynek a’ magyar nyelv ügyében 52 év óta hódol, s azon eszközök körül, mellyeket 52 év óta használ. — Azonban hajlandó vagyok hinni, hogy ön, ’s remélem, mások igen sokan, kimerítőn, terjedelmesen akkoron szólalandnak fel, ha módjuk és alkalmuk leend, az ülést nyitó beszéd tartalmáról nem csupán egyszeri hallás, hanem gondos megolvadás után ítélhetni *), de ön legközelebbi lapjának a m. t. társaság közüléséről nem lehet nem szólania; s én legalább, de hiszem, mások is, jóvá nem hagynék, ha a’Pesti Hírlap akár mi(különben általam épen önnél igen méltánylandott) tekintetekből, ez ügyről színeten jelentést tenne. ’S azért kérem önt, engedje, hogy bár maga jelen volt is , akkorra kérjem ki ön véleményét, ha majd az ott hallott beszédet olvasandja; most pedig az első jelentést én tegyem, ki hírlapjának sokkal szorgalmasb és rokonszenvü olvasója vagyok, mintsem azzal ne hízeleghetnék magamnak, hogy a’ hírlap szellemébe szinébe magamat egy kissé bele találom, de ennek azon gyöngédségét sem sértem meg, mellyel tavai „Feeketé“-ben méltányolva szemlélt a’ közönség.— Az ülés nyilvános volt, a’ társaság egyetlen nyilvános ülése egy esztendőben; ’s mint illyen, minden szavával, minden tettével a’ közönségé,’s így az enyém is. Az ülést másodelnök gr. Sz— I— Őméltósága nyitotta meg, két órán túl tartott beszédével. A’közönség sokszorozott ,,éljen“-t hangoztatott a’ beszéd után, ’s én ezt felül vettem, hogy azt örömest is hallgat». A’ beszéd hosszúságát tehát nem gáncsképen, hanem csak azért említem, mivel nem tudtam megegyeztetni annak bevezető szavaival, mellyek élénken kárhoztaták korunk bőbeszédkórságát. — De én tudom e’ beszédnek hosszúságát is méltánylani; annyival inkább, mert a’ mint igaza volt a’tisztelt szónoknak, hogy sokan vannak, kik a’ bőbeszédben annyi erőt vesztegetnek el, miszerint tettre semmi sem marad, úgy hazafiai szíves tiszteletünket csak növelheti a’ tapasztalás, hogy annyi tett mellett, mennyit e’ hon már a’ nemes grófnak köszön, ajkairól annyi szép szónak is örvendhetünk. — Ámde e’ hosszú beszédnek hasonféle legalább, dördözés, vagdalózás volt; ’s ezt már sajnálattal hallgatám, nemcsak azért, mivel fáj a" nemes gróftól, ki korunknak gyanusitási hajlamát soha sem feledi (és méltán roszallani, — egy idő óta minden harmadik negyedik szavában gyanúsító vagdalózást hallani; hanem szert is, mert nem politicai tusa honinkén valank, hanem tudós társaság ülésében, mellyről a’nemes gróf beszéde elején maga jegyzette meg, ’s igen helyesen jegyzette meg, hogy hivatásáról, határairól nem kell megfelejtkeznie,'s hogy nagy hiba,időt ’s tért nem különböztetve, keverni zavarni a’ szerepeket. — Én azt gondolom, ezen beszéd tacticája megfelelhet talán az expectorationalis aradozás vágyainak, de minden kigondolható tacticák közt legkevesbbé alkalmas arra, hogy engeszteljen. —Azonban hadd szóljak a’ beszéd velejéről, mert ez a’fődolog, ’s nem az invectivák, nem a’ pusztán szónoklati rész , ’s nem azon közbeszőtt egyes gyönyörű képek és gondolatok, mikben a’nemes gróf olly mester, olly dús. — A’beszéd velejének két főrésze volt. Az elsőben czélul tűzte ki magának a’nemes gróf, megmutatni, mikint akkor, midőn egyes hazafiak honszerelme (’s közöttük kivált a’ nemes grófja’ nyelvművelő magyar tudós társaságot megalapitá, annál a’ teendők sorában elsőbb sürgetőbb, szükséges, semmi sem volt. A’ második részben igére a’nemes gróf megmutatni, mellyik azon egyetlenegy mód, melly által nemcsak nyelvünket, hanem általában fajtánkat ’s nemzetiségünket (mit egyedül a’ nyelv még nem teszen) nemcsak fentarthatjuk, hanem biztosíthatjuk, sőt fel is dicsőíthetjük. — Az első részt (a’ magyar t. társaság alapításának szükségét) a’ nemes gróf kevéssé mutatta meg. Egy jó okot mondott, de csak mintegy mellékesen említette: azt is, hogy apáink bűnei által nyelvünk alacsony fokra sülyedvén, első szükség volt annak becsületét intenzív művelés által helyrehozni. Ez igen helyes, de főokul azt hozta fel, hogy az emberi nyelv nem felelvén meg eléggé szabatosan az emberi fogalmaknak , baj, zavar, harcz és indulat, igen gyakran az egymást nem értésből erednek, ’s azért fődolog volt, philolog társaságot állítani , melly a’szavak értelmét határozottan definiálja, miszerint egymást megérthessük!!------Erre, úgy hiszem , nem kell felelet; mert bizony ingatag lábon állana a’ magyar tudós társaság mindenek előtti szükségességéről a’ meggyőződés, ha mellette más okok nem harczolnának; nevezetesen az, hogy czélja leven a’ nemzetnek , nyelvét diplomatica poletra emelni, ’s a’ latin helyébe úgy a’ közigazgatás minden ágaiba, mint a’ közoktatásba behozni,— az alapító hazafiak nem tehettek hasznosabb szolgálatot a’ hazának, mint tettek az által, hogy áldozataikkal olly intézetet létesítettek, mellynek czélja: a’ nyelvet művelni a’ tudományok minden ágaiban; miszerint az a’ diplomatics spoletot elfoglalni, ’s közigazgatási és közoktatási nyelvvé emeltetni képes legyen; 's megszűnjék azon ellenvetés, melly 1790 óta annyi nemakarásnak szolgált ürügyül, t. i. hogy nyelvünk nem eléggé müveit, miszerint közigazgatási ’s közoktatási nyelvül használtathatnék; — és 1e létesítettek olly intézetet, melly nyelvünket művelve, literaturánkat ’s literatorainkat a’ porból fölemelje, jutalomkérdései által pedig ösztönt adjon a’ gondolkozásra , melly a’ tudományt magyar nyelven meghonosítsa. — Ezek, gondolom, a’ főbb okok. — És most jó a’ második rész, ’s e’ részben azon vád, és azon tan, mellyet magyar tudós társaság ülésében hallhatni, elszomorodva bámulék. A’ nemes gróf nem a’ fölött aggódék, hogy mi magyarok kevesen vagyunk, hanem hogy kevéssé vagyunk civilisáltak, nem a’ mennyiség, hanem a’ minőség aggasztja őt, ’s azt tanácsolja, vállat vállhoz vetve iparkodjunk civilisatiónkat emelni, miszerint belső fensőségünk által a’ magyarság olvasztó erőre kapjon ; mert, úgy mond, egy milliónyi magasabb civilisatiójú nép könynyebben magába olvaszthat tömérdek millió durvábbakat, mint megfordítva; —a’ szám meggyilkolhat, de el nem olvaszthat. — Erre ugyan azt mondhatnám: köszönjük az illy vigasztalást. És talán hivatkozhatnám Hellasra, melly műveltségben csillogott minden más népek fölött, mikint nap a’ csillagok fölött; ’s mégis tudjuk a’ históriából, mikint nem olvaszta fel kis száma mellett a’ tömérdek ! barbárokat. És mondhatnám , hogy a’ nemes gróf ! javaslata igen jó, igen helyes, de a’ mint állunk ’s a’ mint conjuncturáink állanak, pusztán és egyedül civilisatiónk által, fajtánkat az enyészettől meg nem mentenék, ha civilisatiónk- skai azon fokon állanánk is, mellyről ön fordítása szerint “ a 11-es monda , hogy „embernek közelebb istenhez jutni tilalmas.“ Azonban nem e’ tanács elégtelensége az, a’ min felakadtam és felakadok. Mert minden polgártársamnak szív vérébe szeretném csepegtetni magam is az értelmi ’s nemes érzelmi kifejlésre törekvés erős ösztönnét. Hamm azon akadok fel, ’s azt hiszem, méltán akadok fel , hogy a’ magyar tudós társaság nyilvános ülésében feláll: szarvakat adni a’ pánszláv és illyr mozgalmak szítogatóinak, feláll: a’ szláv mozgalmakat, mellyek nem is a’ magyar korona birodalmában támadtak, ’s mellyeknek okát, eredetét, irányát, idejét egész Europa ismeri, megfoghatatlanul a’ magyar túlbuzgóság elleni reactiónak tulajdonitni; és feláll, hogy ezen mozgalmakat helyeselje, ’s heves invectivákkal anathemát mondjon azon magyarokra , kik ezen mozgalmakban a’ monarchiának ellenséges , vagy épen elszakadási irányt vesznek észre ; és feláll, hogy elismerje ugyan, mikint a’magyar nemzetnek teljes tökéletes joga, igazsága van kívánni, hogy birodalmában latin helyébe magyar nyelv lépjen ; de egyszersmind magát ezen (ezen!!) véleménynyel is elálnak panaszolván, azt mondja, hogy az eddig követett rendszerrel a’mali gyár népfaj meggyilkoltatik, mert az idegen ajkúakra, túl ezen igazságos határon , nyelvünket erőszakkal rajuk toljuk, ’s őket azért, hogy ez igazságta-lan kényszerítésnek gyáván engedni nem akarnak, gyűlöljük, üldözzük, kárhoztatjuk, holott becsülnünk kellene; és megemlékeznünk azon szabályról, hogy ollyat ne tegyünk másoknak, mit nem óhajtunk, hogy mások nekünk tegyeneksót. — Szavakra nem is emlékezem , de ez volt az okoskodás tartalma. És ezt —úgy hiszem—szó nélkül hagyni nem lehet, nehogy ezen általános , de specificumra soha sem vilhető, soha be nem bizonyítható, azonban törvény- s hozásunk szellemével, tetteivel és irányával, törlvényhatóságaink nyilván vallott elveivel, kivétel nélkül követett leyális bánásmódjukkal ’s a’ magyar nyelv ügye fejleményének egész históriájával merőben ellenkező vád a’ magyar nemzeten ’s magyarság barátain igazságtalanul száradjon; ’s azért nem lehet ki nem mondanom, hogy ezen vád, melylyel eddig csak ellenségeink takaróztak, merő ürügy, mellynek legkisebb alapja sincs ; ’s azért azt a’ mastyar tudós társaság ülésében annak elnökétől fájt, háromszor háromszorosan fájt hallani. — Kérem önt, ’s kérem a’ nyájas olvasót, engem balra ne magyarázzon. Ön már sokszor monda hírlapjában , hogy nyelv dolgában a’magányéletbe kényszeritőleg avatkozni, akárkinek is nyelvét —úgy szólván— szájából kitépni akarni, — zsarnokság volna. És én önnel e’ részben tökéletesen egyetértek. De midőn ezt nemcsak ön mondotta, hanem mondotta ön előtt a’ törvényhozás, mondották a’ törvényhatóságok, mondotta az egész nemzet, lehetten nem fájlalnom, hogy a’ nemes gróf másod elnök e’ véleményt akkint adta elő, mintha ő ezzel a’ honban csaknem isoláltan állana. — Azért hát nem a’ szent és igazságos elvnek felállítása szomorított meg; ámbár annak e’ helyen különösen megörülni sem volt okom, mert ezen ezernyi ajkak által annyiszor ünnepélyesen vallott szent elvnek ismerete már épen nem újság, hanem megszomorított az, hogy a’ magyarság barátait, ezen szent elv botor áthágásáról,indulatos invectivá’kkal igazságságtalanul vádoltatni, itt, épen itt, ’s illy ajkakról hallottam. Én tagadom , és ismét tagadom e’ vádnak alaposságát; tagadom pedig okoknál fogva; mert 1) a’ törvényhozás nemcsak semmi illy igazságtalan erőszaknak jelét nem adá, sőt fájdalmat okozó akadályok miatt, 52 esztendő alatt nyelvünket tökéletesen még csak az idegen holt latin nyelv helyébe sem volt képes behelyezni. Tagadom 2) mert a’ törvényhatóságok tudtomra (pedig ébar és figyelmes valók) sehol illy jogtalan kényszerítésnek jelét nem adák. Tagadom , mert Horvátországban, az illyromaniacus mozgalmak eme’ gyypontjában, az illy kényszerítésnek ekkorig még csak objectuma sem lehetett, miután ott a’ magyar nyelv a’ latint még csak a’ közigazgatásból is legkisebb mértékben sem tolta ki, holott ezt a’ nemes gróf elismerése szerint is joggal tehetné. Sőt a’ horvátoknak a’ horvát nemzetiséghez ragaszkodása, Magyarhonszerte ép olly hangos tetszéssel helyeseltetik, mint a’ miképen a’ dühöngő illyromania roszaltatik. — Tagadom , mert jelen voltam az ágostai vallású evangelicusok egyetemes közgyűlésen, midőn na ismeretes tót küldöttség vezére ’s tagjai, épen illy jogtalan erőszakról panaszkodván, de épen illy általánosságban,—ön,egyenesen ön volt a’ ki kijelenté, hogy ha panaszaik alaposak, első lesz, ki azoknak orvoslására kezet nyújtana; hanem és azért felszólitá a’ panaszlókat, hogy mondják meg tisztán, világosan, hol? mikép? ki által történt illy erőszak, illy kényszerítés ? — és több oldalról ismételt felszólításokra is egyetlenegy esetet sem valának felhozni képesek, — mondom: egyetlenegyet sem. Mert azon egyet, mellyet említettek, mintha t. i. egy tót ajkú községre magyar istentisztelet tolatott volna, az illető egyházi kerület seniora , különben maga is a’ tót küldöttségi szelleműekhez tartozó, önkényt sietett megczáfolni ’s alaptalan vádnak nyilatkoztatni. — Tagadásom tehát, azt hiszem, motiválva van, és motiválva vele fájdalmam, mellyet e’ tudósításom elején nyilvánitottam. ’S most e’ pontra nézve nincs egyéb hátra, mint azt kérdenem: valljon a’ új grófnak azon mondására, mellyel a’ hazánkban! szláv mozgalmaknak némi panslavisticus irányról! vádoltatására,ha jól emlékezem, a’ rágalmazó gyanúsítás bélyegét üté: mit mondana Pulszky Ferencz,ki a’ minap Koltárnak egy munkájával a’ magyar közönséget a’ Pesti Hírlapban megismerteté ? — mit mondanának mindazok, kik a’ Gurenkát, Szlawi Dzerát ’stb. ’stb. ismerik? kik az ilirszke Národne Novine-t olvassák ’s értik, — kik a’ túrmezei nemesség felírását ismerik , — kik a’ jövendő nagy Illyrországinak nyolczágú csillag czímerét látták , — kik a’ Gömörben körző tót népdalt, a’ 1.— superintendens ellen nyomozásra kirendelt megyei biztosság kezénél levőt, hallották, mellyben a’ felséges Szlávia (Magyarországon) azzal biztattatik, hogy felvirágzásának az ejszak segítséget igér, ’stb. ’sbt. — Bizony bizony ismétlem, szomorodott szívvel, bánatos érzéssel jövek ki a’ m. t. társaság közüléséből, mellynek egy másik váratlan ’s megfoghatatlan tüneményéről még fogok egy-két szót szólani, ha szerkesztő úr jelen közlésemet fölvételre méltatja. Adakozások. A’hortobágymelléki agarász-társaság i. e. augustus 14 kéről kelt határozatánál fogva 63 pstot a’ Szabolcs megye által tervezett kórház, ’s a’ Bihar megye és Debreczen városa által felállítandó kisdedóvó-intézetek között három részre egyenlően megosztatni rendelvén: a’ kitett mennyiségek a’ f. é. October 9 k én tartatott közgyűlésben bemutatott nyugtatványok szerint illető helyekre valósággal általadattak. Közli Tar Károly, társasági jegyző. H.Kiegel gépeire Trencsin vmegyéből üll *) Igen örömest nem hiszünk füleinknek, és meglehet,hogy egy-szeri hallásból balul fog fel az ember egy terjedelmes be- szedet; ’s azért magunk nem szólunk a’ dologról, mig az — a’ mint halljuk — nyomtatás alatt lévő beszéd meg nem jelenend. — Szerk. 844