Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-23 / 224. szám

csak úgy vállalhatja el a’ megbízást, ha magára nézve a’ jutalomérti versenyzésről lemond. Az iparegyesület reméli, hogy a’ tapasztalásból le­vont tanulság nyomán megállított jelen szabályok a’ köz­hasznú vállalata iránti bizodalmát, mellyel már első alka­lomkor is találkozni szerencsés volt, nagy mértékben nö­velni fogják; ’s azért a’ honi müipar minden rendű képvi­selőit újólag is bizodalmasan felszólítja, hogy a’ kitűzött czélhoz minél terjedtebb részvéttel járuljanak, a’ honi müipar minden barátját pedig megkéri, hogy ezen felszó­lításra a’ körébeni iparműveseket figyelmeztetni, ’s őket műiparos tehetségeik kitüntetésére hathatósan buzdítani méltóztassanak. Költ az iparegyesület igazgató választmá­nyának 1843-ki február­ 10-kén tartott üléséből, try Rem­.d­i sxvilius. Alulirt, kit.cz. Vieux­­temps­ur jeles hegedű-virtuoznak a’ nemzeti színházban adott hangversenyei előtt,annak sehol másutt, mint a’ nemzeti színpadon föllépendését kihir­­dettetém, most, miután a’fentisztelt művész, hang­versenyeinek a’ nemzeti színházban bevégezte után, mű­­előadásit — hihetőleg azok kedvéért, kik­et tán örömes­­tebb hallják másutt, mint a’ nemzeti színházban — a’ fel­nevezett színpadon kívül folytatni szándékozik, kénysze­rítve látom magamat — az ámítás gyanúja alól kitisztí­tandó— a’ t.cz. közönséggel tisztelettel tudatni, hogy va­lamint akkor nyilatkozatom nem kizáró szerződésen, ha­nem Vieuxtemps urnak azon állításán alapult, hogy a’ t. ez. művész e’ folyó hó 16-nál tovább Pesten semmi­kép sem mulathatván, ’s annak következtében, az azon idő alatt adandó mind a’ négy versenyére velem alulírottal szerződvén, — nehogy a’ t. ez. közönség, még több rendbeli ’s másutt adandó ver­senyeire számítva, az öt hallhatás gyönyörétől, hiedelme által megfosztassék, h úgy most a’ tisztelt művésznek azon idő alatt változott körülményei időzést engedvén, miután négy versenyét a’ nemzeti színházban előadta, én őt más helyről kizárólag a’ nemzeti színházba nem kény­­szeríthetném, de nem is tenném — kényszerítő eszkö­zökkel soha sem kívánván nemzeti ügyet érdekesíteni, mellynek a’ jobbak előtt a’ nélkül is meg kell lenni illő becsének — ezennel, mind a’ tisz­telt művésznek következet­lenség, mind magamnak ámítás gyanúja alóli felmenté­sére , a’ körülmény tudatása után, kérem tisztelettel a’ dolgot nem nekünk, hanem közbe jött körülménynek tu­lajdonítani , melly különben is a’ t. ez. közönségre nézve annál örvendetesebb, minthogy uj alkalmat ád a’ nagy művész fényes tehetségében továbbra is gyönyörködni. — E’ gyönyört ugyan, bármelly kitelhető áldozatokkal is óhajtottam volna a’ nemzeti színház mélyen tisztelt közön­sége számára továbbra is biztosítani a’ t. ez. művésznek lehető legkedvezőbb föltételekkel, — sőt egy bérfo­lyamos előadás, vagy déli 12 órakor adan­dó versenyek esetére az egész tiszta jöve­delem átengedésével is ajánlván a’ nemzeti színpadot, ha a’ művésznek már meghatározott akara­ta legforróbb vágyamat létesülni engedte volna; mi nem lehetvén, számomra nincs egyéb hátra, mint e’ nyilatko­zatom folytában, a’ tisztelt művésznek ujabbi versenyeire olly bő részvétet óhajtani, mint a’ millyet művészetének tökélye valóban érdemel; hogy folyvást olly nagyszerű lelkesedést ébreszszen, minővel a’ nemzeti színház mélyen tisztelt fényes közönsége becsűlé meg jeles tehetségeit. — Pest, febr. 12-ikén 1843. —B­artay Endre, igazgató. Nyilatk­ozat. Alulírott, ígéretemhez képest, minden álhirek ’s ámítások megczáfolására, mellyek a’ t. közönségnél ellenem terjesztettek, kénytelenítve látom magamat közhírré tenni a’ magyar színház igazgatóságával kötött szerződésemet, melly szó szerint fordítva ekkép hangzik: Szerződés színházigazgató Bartay ur és Vieuxtemps H. között. 1) Bartay ur lekötelezi magát, 14—16 nap leforgása alatt négy, a’ magyar nemzeti színházban adandó hang­versenyek elrendezésére , mellyekben Vieuxtemps ur ma­gát hallatni fogja. — 20 E’ négy, bérszünetben ’s fölemelt árral adandó hangversenyeknek egész (brutto) bevétele felosztatik úgy, hogy egyik fele Vieuxtemps urnak essék, másikából pedig Bartay ur minden költségeket fedezni kö­teles legyen.— 13) Vieuxtemps urfentartja magának, hogy azon esetben, ha a’ reá eső jövedelemnek fele legalább 300 frt­p. pénzt nem tenne, ezen szerződéstől visszalép­hessen; valamint szinte ennek megszüntetése azon eset­ben is, ha föltételei meg nem tartatnak, magából érte­tik.— Januar. 19-kén 1843. — B­a­r­­­ay m­.k., Vi eux­­t­emps m. k. Hogy e’ szerződésben azon föltételről, mellynek meg­szegésével vádoltatom, mintha t. i. Ígértem volna csak a’ magyar színházban adni hangversenyeimet, szó sem foglal­tatik, világos; sőt ki a’ szerződésnek egyes pontjait figye­lemmel olvassa, át fogja láthatni azt is, hogy illy föltétel a’ szerződés pontjával világos ellenkezésben áll; minthogy a’ magyar színház igazgatósága nem tudható, fog e olly részvéttel viseltetni irántam a’ tisztelt közönség, ’s meglá­­togatandja e olly számmal hangversenyemet, hogy a’ be­vételnek fele a’ kikötött 300 p.frtra rúgjon ? én pedig el­lenkező esetre (ha t. i. a’ féljövedelem 300 p.irtot nem tenne) fentartám magamnak a’jogot visszaléphetni a’ szer­ződéstől , ’s igy természetesen máshol adhatni hangver­senyeimet. Jogosítva érezvén tehát magamat e’ szerint négy hang­versenyadás után máshol kezden­ meg előadásaimat, any­­nyival kevesbbé tartattam vissza olly ajánlatok elfogadásá­tól , mellyek nekem kedvezőbbeknek látszottak, mennyi­vel kevesbbé gyanithatom, hogy ezen lépésem által a’ kö­zönség nézeteit sértendem; ’s mennyivel inkább tudtam , hogy mind azon művészek, kiknek eddig szerencséjök volt Pest városa­­. közönsége előtt fölléphetni — maga a’ hí­res magyar művész Liszt Ferencz is — nem kizárólag a’ magyar színházban adák hangversenyeiket, és a’ közön­ségnek rászalását magokra mégsem vonták. Ez azon nyilatkozat, mellyel a’ tisztelt közönségnek ’s önmagamnak tartoztam. — Vieuxtemps. ff. Fővárosi újdonságok. Múlt hetekben egy bizonyos házban gyalázatos botrány adta elő ma­gát , melly szomorú bizonysága annak, miszerint a’ va­gyonosabb polgári osztályban is találkoznak egyének, kik műveltség ’s szelidebb emberi érzet hiánya miatt, a’ legembertelenebb durvaságokra képesek vetemed­ni. A’ velünk igen hiteles tudósítás nyomain közlött rút történet­­mez:— Az érintett háznak egyik lakója I.— asz­­szony, házi urát bizonyos albérlési kérdések elinté­zése végett biró elébe idéztetvén, e’ vakmerőségért — mert hogyan is lehet házuk­ felség sértése nélkül egy házbirtokost megidéztetni’s törvény elébe állítani?! — a’ házi ur nagyreményű fia szörnyen megharagudott, ’s midőn I.— asszony ügyének tárgyalása végett épen bí­róhoz menni készülne, amannak szállására berohan, az ajtót elcsukja, ’s I.— asszonyt, leányaival együtt, a’ legbetyárosabb szitkok mellett erősen megtaszigálja, meg­rugdossa , vérig karmolja és agyba főbe veri egy pár olly izmos tenyérrel, minek a’ hires félszemü óriás — Poly­­phemusnak sem váltak volna szégyenére. De még ez mind nem elég! Az albérlési kérdések illy rögtöni ’s biró nél­kül történt eldöntése után, ezen uj Polyphemus , védet­­len, gyönge ellenem­ kivívott győzelmével be nem érte, hanem pro superabundant még egy legényt is hivott segélyül, ki a’ nők sikoltásaira véletlenül (?) a’ lakás üvegajtajánál termett. Ezt ökölkösünk a’ szobába eresz­ti, ’s a’borzasztó kakasviadal folytatására ingerli, biz­tatja! A’ nemtelenül lelkesített legény, büszke el­szántsággal engedve a’felhívásnak, I.— asszony egyik leányát hajánál fogva hurczolja ki az udvarba, itt a’ föld­re veti, lábával tiporja’s erősen ütlegeli; azután az 50 éves I . asszonyt vevén elő, e’ tehetlen öreget is szin­te sárba tiporja, ’s addig veri, mig ennek albérlője által, a’ könnyen megtörténhetett agyonveretéstől is fölemelt bottal nem akadályoztatik. A’ dolog — miután a’ sértett nők az illető hatóságtól elégtételt nem nyerhettek — most egy magas állású személy megbirálásától függ. ------A’ büntetőtörvény kidolgozásával megbízott orszá­gos választmány fogházjavitási rendszerének szellemében, ’s korszerű kivonatai szerint, egy nagyszerű tervraj­zot készite C­ass­a­no József, Pesten lakó olasz archi­­tectus. Az ő remek dolgozatában, a’ börtönök elrendezé­se igen czélszerű, ’s részint az éjszakamerikaiak mintá­jára , részint eredeti terv után van alkotva. Illyesmit csak magasra képzett műértelem, széles tapasztalás és mély, fáradalmas Studium idézhet elő.Cassanour az építészet­nek olly magas művészi tökélyű mestere, hogy valóban hazánk küldíszének érdekében lehetlen nem óhajtanunk, bár minél szélesb körben nyílnék alkalma, művészetét ho­nunkban — mellyet már magáénak is fogadott — gyakor- tani! Az említett tervrajz szerint a’ fölépítendő fogházak nem igen sokba kerülnének, mi a’ művész tervének el­fogadását szinte ajánlatossá teszi, ’s benne különösen a’ Perkins-féle vizfütés, mint minden eddigi szobasütéseknél olcsóbb és czélszerűbb, különös tekintetet érdemel. — Vajha a’ szép terv csak kis ideig maradna papíron,­­s mi­nél hamarabb létesülvén, mostani életölő börtöneinket, az embertelenség ezen kínos poklát, a’ feledés örök homá­lyával borítaná el, ’s idves sikerrel tenné meg javító ha­tását!-------Azon ifjú ember, ki minapi tudósitásunk sze­rint , a’ magyar nyelvet saját szótárában csak appendixnek tartja, elnyerte azon hivatalt, mellyért folyamodott, nem annyira nemzetiségünk körül szerzett hazafias érdemeinek jutalmául, mint inkább annak reményében, hogy—mint ez az illető­­elsőbbség által megrovólag tudtára is adatott — netalán fiatalkori könnyelműségből tevén az ismert nemzet­­ellenes irányú nyilatkozatot, jövőre illyesmitől óvakodni fog, ’s a’ magyarságnak nem ellene, de sőt barátja leend. úgy legyen hát, hogy a’ bor gyöngyhabjakint ne enyész­­szék el a’„Fóti dal“lelkes költőjének ezen méltányos kivá­­nata: „Minden ember legyen ember és magyar, a’ kit e’ föld hord ’s egével betakar!“-------E’ napokban bizonyos ur és asszonyság egy külvárosi vendéglőben szállván meg, mindjárt a’ bő estelizés után egész kényelemmel lefeküd­tek. Reggel azonban csak hűlt helyüket lehete találni. Ez ingyen­ utazók a’ potomra felfogadott chambre á coucher­­ból a’ fogadós csinos ágyneműivel együtt már hajnalban elszöktek. — Nemkülönben van itt egy ragadozó faja az arszlánoknak, kikre sok panasz hallatszik a’miatt, hogy kivált most farsangon a’ redoutépület népes éttermeiben igen jól esznek és isznak, de fizetésre kerülvén a’ dolog, a’ sok különféle parancs által megzavart gar­­onok figyel­mét kijátszók, ’s a’helyett, hogy erszényeiket megolda­nák, annak idejében a’ sokaság közül ügyesen elosonnak. Kölcsön fejében igy csalja egy ember a’másikat, ’s né­­mellyek — hihetőleg Shakespeare embergyűlőlő Timo­­nának állítását követve, — igy hálálják meg igen-igen bőkezű, minden önzéstől ment fővárosi német fogadósaink szives vendégszeretetét!-------Minap egy falusi gazdaem­ber fővárosunkba érkezvén, ügyvéd barátja illy­elmés szavakkal kivá­lt Vieuxtemps hegedűvirtuóz hangverse­nyébe : „Jőjön barátom, a’ pusztán úgy is elég bárány­bégést hallott, most hát azt hallgassa meg, hogy szól a’ bélel“ — — A’ Regélő múlt számában egy különös ma­gyar ruhás kép közölteték, mellynek érdekes magyaráza­tából örömmel érték meg, hogy a’ kép ama’ három elő­kelő törököt ábrázolja, kik tavai fővárosunkon a’ bécsi tö­rök követséggel átutazván, a’ Regélőben közlött minta szerint Kostyál Ádám­ urnái készíttették és viselték általuk igen megkedvelt nemzeti öltözetünket , melly magának a’ török szultánnak is annyira megtetszett, hogy legújabban szinte Kostyálnál rendelt meg saját számára egy igen dí­szes magyar öltözetet. — Hejh! a’ múlt századokban esett volna csak jól illyféle török sympathiákat tapasztalnunk; de akkor ők vetköztettek ki minket nemzeti ruháinkból, még az erdélyi fejdelmeket is saját turbán- és kaftányok alá búj­talak; — most pedig, lássa az ember, nézze a’ magyar ember!— a’ török, keleti vérrokonunk kezdi viselni nem­zeti öltözetünket, midőn már min magunk elhagytuk azt, ’s a’ költőkint­erút idegennel cseréltük föl.“ így változik minden az ég alatt !------Nem kevesbbé érdekes Garay­­nak a’ föntebbihez mellékelt ama’ tudósítása, miszerint a’ Regélőnek Konstantinápolyban is van magyar előfizetője. Lám­ hova nem terjeszti ki már szárnyait a’ ma­gyarság geniusa, melly eddigelé nagyobbára csak a’ ho­ni tűzhely önmagában emésztődő lángjai ’s tömérdek hamva és füstje körül mintegy fuldokolva repkedett! — De van nekünk egy idegen büzű chinesei lapunk, mellyre a’ chinai párduczok, a’pekingi mandarinok és az össze­préselt lábacskájú ’s hosszú körmü chinai salonhölgyek bízvást előfizethetnének, mert annak gyönyörű tükréből nem csak saját mennyei szépségük és csecsebecsés öltö­zeteik körülményes leírását olvashatnák, hanem a’ magyar kasztrendszer chinai választó falait is meglepve láthatnák. -----------Ezen hirlap többi közt igen gyakran: ad v­o­cem et tractum utánozza, sőt egy kis magyar színe­zéssel másolja a’ franczia Charivarit, mind szóban mind képekben; — de tán azt hiszi, hogy a’ Charivarit senki sem ismeri Budapesten, mert még nem vettük észre, hogy ezen másolást indicálta volna. — — A’ hírnek kegyelmes szele azt is füleinkbe sugá, mikint az utczák sarkfalaira ragasztandó gőzhajózási hirdetményekben ezentúl a’ ma­gyar nyelv is (!) használtatni fog! A’ milly gyorsan halad­tak eddig elő magyar hazánkban a’ gőzhajók, ép olly las­san, olly haladékosan hozaték ez, inkább fájdalmat mint örömet gerjesztő határozat. Valóban ha a’ Dunát magyar hazánk könycsepjének nevezte a’ költő..., e’ mellett hajóink idegen szagu gőze nemzetiségünk sóhaj­tásait méltán képezhetné!............. Testgyakorló-iskola. Az itteni testgyakor­lati példányiskolának részvény­társasága, folyó hó 26-ik nap­ján, vasárnap délelőtti 10 órakor tartandja ez évi téli közgyű­lését a’ nemzeti casinóban , mélt. gróf Károlyi György ur elnöklete alatt. Tárgyaltatni fognak különösen: 1) a’múlt évi sept. 16-a óta tartatott közgyűlések jegyzőkönyvének elolvasá­sa. 2) A’pénztár állapota. 3) Két rendbeli tervek előadása, egy ezen intézet számára előteremtendő alapítvány iránt. 4) Ezen iskola eddigi állapotának előterjesztése. 5) Egy ezen in­tézet iránt részvétre buzdító felhívásnak elolvasása. Mellyre minden t. ez. részvényes urak és az ifjúság művelődésének ba­rátai tisztelettel meghivatnak. — Vereby József, egyesü­leti jegyző. Tudomásul, Stockinger Dénes ungvári segéd­­lelkész ur a’ munkácsi uradalom ügyészének M.B­urnok e’ lapokban közlött czáfolatára már huzamos idő előtt egy viszonczáfolatot küldött be, mire nézve több rendbeli tu­dakozódásai következtében kötelességünkben áll őt ’s ba­rátait értesíteni, hogy a’ viszonczáfolat kezünkhöz jutása teljességgel nem késett; de annak közrebocsátásában aka­dályozva vagyunk. Megyei dolgok. Somogy Kiós. Kaposvár, febr. 9. *) Évne­­gyedes közgyűlésünk f. hó 1-jén tartatott, mellyre, mivel a’ tisztválasztási törvényes határidő eltelt, ennek tisztelt főispánunk ö exeja által kitűzendő határnapja iránti kandi­­ságból kitünöleg nagy számmal jelentek meg a’ RR., kik érdemes első alispánunknak azon jelentését, hogyö exejá­­nak a’ tisztválasztás megtartásáról szóló levele megérke­zett,—harsány éljenekkel üdvözölték. És csakugyan tüstint felolvastatott főispán ő exójának a’ közönséghez intézett hi­vatalos levele, mellyben a’ megye Rveit jövő mart. 30- kán tartandó tisztválasztásról értesíti; egyszersmind pedig őket a’ nemesi lajstrom kiegészítésére ’s a’ jó rend fentar­­tása végetti intézkedésekre felszólítja, melly felszólítást a’ BR. hálás köszönettel fogadván, a’ nemesség összeírá­sára azonnal járásonkint 3 tagból álló választmányt kül­döttek ki, mellyek f. hó utoljáig munkálataikat befejezni, ’s a’ teljesített összeírásokat első alispán elnöklete alatt a’ nemesi lajstrom elkészítésével megbízott választmány­nak bemutatni tartoznak, melly azonnal összeülvén, a’ szavazók lajstromát elkészítendi. — Mi a’jó rend fentar­­tására szolgáló előkészületeket illeti, e’részben az 1839. nov. 2-kai közgyűlésen készített titkos szavazási rend­szer, mint legczélirányosb, vétetett sinórmértékül, ’s ez úttal is a’ BR. által némi változással elfogadtatott, jelesen a’ megbízás vagyis credentionalisok általi szavazásra néz­ve, miután az sem törvényen , sem törvényes szokáson nem alapul, és sok kedvetlenségek szülő anyja , olly mó­dosítást tőnek, hogy azzal egyedül a’ nemesi özvegyek és az országos hivatalokat viselő személyek élhessenek, kik hivataluknál fogva meg nem jelenhetnek; mindkét eset­ *) Bocsánat e’ közlés későlméért, mert jókor elkészített közlésem eltévedvén, azt újra pótolni valék kénytelen; — csak igaz ma­rad, hogy nem minden alkalom biztos. — Z. A. 31** 123

Next