Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-04-20 / 240. szám

azt mondja: istennek hála, hogy túléltük; — de azon időknek, azon körülményeknek természetes corollarium­a volt,—volt a’ kóranyagos idő üterének egy lüktetése, nem tettetett, nem hazudott, hanem valódi állapotnak ha ’s igaz jele. — Az idő azonban, istennek hála, de­rült, ’s derültek vele az érzelmek is. ’S a’ derül­­tebb időjárásban elkövetkezett Pest megyében az el­ső követválasztás, ’s az azt megelőző napon a’ megye tisztelt főispáni­ helyettesénél nyilvános conferentia tarta­lék, mellyen 30—40 ember volt jelen, ’s mellyen min­denki jelen lehetett, mellynek hát eredményét a’ helyben levő „Világ“-nak nem tudni nem szabad; ha politicai hírlap nevére érdemesnek tartatni akar, —ha politicai o­r­­ganumnak meri magát nevezni. — És ezen nyilvános conferentiában szóba hozaték az eskü érdeklett záradéka is ; ’s az az iránti nyilatkozások annyira tanusiták, hogy azoknak, kiknek őszinte jóakaratát és szent szándé­­kát, a’ Világ indulatosan malitiosus rodomontádákban gya­núsítja , soha sincs az idő kivánatinak megértése végett a’ puszta gúnyból campingált fontolva­ haladók tanácsára szüksége; miszerint épen azon tisztelt egyén, kinek egy kissé jobban legitimálható hivatása van a’ kormány józan érdekeit képviselni, mint minőt Világ uraimék affectalnak, hogy mondom azon tisztelt egyén is, ép a’ közrend köl­csönös bizodalom é s egyetértés , ’s igy a’ kormány érde­kében is teljes megnyugvását jelentené ki, hogy a’ követ­választási gyűlés valamint más akármire nézve, úgy erre néz­ve is tanácskozások’s vitatások mezejére ne sodortassék, hanem a’tárgya’legközelebbi tanácskozó gyűlésen vé­tessék tanácskozásba, ’s most a’régi határozat egyszerűn teljesittetvén, majd akkor intéztessék el a’ megye R­em­ek idő’s körülmény kellékeit felfogni tudó bölcsesége szerint. Már most, miután ezen körülményeket köztudomásra bo­­csátám, a’ fontoló Világnak vakdüh pillanatában merő piszkos epébe mártott tollal irt megfontolatlan kike­léséből , a’ röviden idézetteken kívül, még csak egy ki­fejezést emelek ki: ,,E’ záradék — igy szól a’Világ — legundokabb, leggyávább neme a’gyanúsításnak, mellyet egy nemes testület a’ fejedelem elle­nében mutathat­!”*És most kérdem én: becsületes honpolgár tollába illő szavak volnának e ezek még azon esetben is, ha a’ fentebbi leyalis körülmények közbe nem jőnek, ’s a’ kérdéses záradék ma is akkint áll, mint állott 1837-ben? Kérdem, nem mondom illő de csak szabad is volna e a’ fejedelem fölkent személyét a’ politicai súrlódá­sok vitatásaiba, illy tiszteletlenül bele keverni, és szabad volna e e’ nemzet közepett, mellyet felséges uralkodói generosa natio névvel tiszteltek meg, melly a’ kor­mány iránti legfájdalmasabb panaszok korszakában is feje­delme iránt hűségben, tiszteletben, szeretetben, ragasz­kodásán soha meg nem fogyatkozott, ’s keble fájdalmát fejedelme személyére soha át nem vivő; szabad volna e mondom e’ nemzet közepeit, s egy díszes megyét, melly a’hűségnek nem egy jelét adá, minőről némi gyáva lel­kiknek fogalmuk sincs, otromba vakmerőséggel arról vá­dolni, hogy ezen megye felséges fejedelmét legu­ndokabba­n, leggyávábban gyanúsítja? — Én tagadom, hogy ez szabad volna, és állítom, hogy ez szemtelenség, illetlenség, vétkes féktelenség; — és intem a' Világ nominális és reális szerkesztőit: tiszteljék fejedelmüket, tiszteljék a’ nyilvános vitatkozás constitu­­tionalis határait, ’s emlékezzenek meg, hogy a’ piszko­­lódások türelmének is van határa, ’s hogy egy törvény­­hatóságnak fejedelme felszentelt személye iránti hűségét büntetlenül kétségbe vonni nem lehet; a’ Világ pedig egyenesan ezt teszi; midőn Pest megye R­eit arról meri botor elbizakodással vádolni, hogy fej­edel­m őket indokul, gyáván gyanúsít­ják. — Komolyan fel­szólítom tehát a’ Világ szerkesztőjét, hogy ezen ’s ehez hasonló gyalázó kifejezéseit merőben vonja vissza, külön­ben a’ törvényes következéseket magának tulajdonítsa. Egyébiránt a’ fentebb emlitett conferentiára visszatér­ve, tanulja meg a’ Vil­á­g, hogy igen rósz szolgálatot tesz a’ kormánynak, mellynek olly igen akar szolgálni, ha tu­datlanságból vagy malitiából eredeti kikeléseivel és akkor compromittálja a’ nemzet és kormány közti bizodalom ál­lapotát, midőn az mindkét részről a’legloyalisabb téren van. — Azonban én hiszem, hogy azon állapot, melly­­re Pest megyében ez ügyet ép a’ kölcsönös loya­­litás helyezé, a’ Világ által compromittálva mégsem lesz; de csak azért hiszem, mivel azon világtalan Világ sokkal csekélyebb fontosságú, mintsem valamit compromittálni képes volna. — Végre még a’ mi a’ Világnak azon állítását illeti, mintha ezen eskü a’ köz­birodalommal elválasztott pesti követekre nézve is szé­gyenteli és sértő volna: reményiem, mindketten megbo­csátanának , ha nevökben merek szólani ’s azt jelentem ki, hogy a’ Vi­l­ág igen jól fogja tenni,ha Ráday és Szent­­királyi becsületének kéretlen lovagjává magát fel nem veti; mert mindketten sokkal jobban tudják ’s érezik, mit kivan az ó szeplőtelen becsületök, mintsem a’ Világnak az ő becsületük melletti, illy fogadatlan prókátoroskodását, becsületök sértésének ne éreznék. — X— Fővárosi újdonságok. ) A’ sánta ör­dög második levele. Sötétséges ur! Ezen levelem­ben egy olly tudományról irok, melly a’pokolban isme­retlen, az opticáról, — hog­y’ is lehetne ezt gyakorlata mély hazánkban, midőn tüzéröl írva van: „ardet sed non lu­­cet.“ Oh mennyire szeretnék az illyes sötét tüzet a’ föld ördögei, akarom mondani urai; ’s mikint Prometheus az egekbe tört a’ mennyei lángért, ők talán képesek volná­nak a’ pokolba menni ezen drága tűznek egy szikrájáért, de félnek hogy ott tartanák őket. Hanem térjünk vissza az opti­kára. Pesten egy Sturm nevű ember csodálatos látványo­kat mutat m­icroscopjaival, én tehát ezen veszedelmes tu­dománynak, mellyhez világ kívántatik, eredményeit látandó beléptem termébe ’s a miket láttam ott! Először is egy légyszárnyat dugott Sturm ur a’ microscopba, ’s ez olly óriásilag nagyid­alék, hogy Cicero betűkkel lehetett volna rá nyomtatni, mind a’ Pesti Hírlap ellen koholt vádakat, ’s még maradt volna annyi üresség mint azokban van. Egy csep vízben roppant állatok olly zsibongó éltét látták, hogy egy mellettem álló vastag ur a’ viz eltiltásáról moz­­gott, mert benne forradalom támadhat. Nekem is kedvem kerekedék ezek után valamivel próbát tennem, ’s bevá­­rám, mig a’ többi vendégek elmentek; ekkor meggondo­­lám, mit dugjak a’ három milliószor nagyitó microscopba, ’s eszembe jutott, miképen a’ világ minden történeteiben főszerepet játszik a’ pénz, kedvem jött tehát ezt vizsgálni meg; de nekem szegény ördögnek kevés pénzem van, ezüstöt, aranyat, ’s azon szép új banknotákat látni is alig kapom, szerencsémre mégis találék zsebemben egy régi rész forintost; a’ forintos tiszta ugyan nem volt, de annál rongyosabb; összegyűrtem tehát, mert az illyen forintos minden idomba bele hagyja magát gyüretni, és Sturm úr kérésemre a’ microscopba tömné. Ekkor látott volna sötét­séged csodákat. Először is a’ forintos belsejében, mint valami rész lelkismeretben roppant hézagokat szemlél­tem , mellyeken a’ legnagyobb igazság is átcsúszhatott volna a’ nélkül, hogy a’ legkisebb nyomot hagyná maga után; láttam továbbá, hogy azon temérdek szeny, melly a’ forintos külsejét bemocskítá, egészen beette magát bel­sejéig ; láttam leirhatlan sok irigységet, mellyel ezen ko­pott forintos minden jó pénz, kivált a’ fogyhatlan becsű arany iránt viselteték; látszék, mikép érezvén hogy for­gásban nem maradhat, mint iparkodék az örök forgásu aranyhoz dörzsölődni, hogy azt beszennyezze, ’s fényéből valamit magára dörzsölhessen. Mind­ezeket látva nem méltán bámultam­­, hogy az emberek, miután a’ pénzt mindenek fölé teszik, nem válogatják meg azt jobban, ’s nem külön­böztetik meg a’ jót a’ rosztól; ’s ezt, bár mint töröm feje­met, csak azzal tudom megmagyarázni, hogy az ördögnek nagy befolyása van rájuk; min is úgy megörültem, hogy további fölfedezések kedvéért eltökélöm­ magamban egy ördögöt, és egy embert, ha lehet egyet bizonyos ország urai közül hasonló vizsgálat alá venni, az embert majd megszer­­zem magam, de kérem sötétségedet: küldjön egy ördögöt primae qualitatis, és simát, hogy belapulhasson a’nagyitó üvegbe; — sötétségednek semmi esetre sem fog ártani, job­bágyait m­icroscopice azaz belsőleg ismerni. Én pedig az eredmény felől hű tudósítást ígérve, a’ legmélyebb hódo­lattal maradok sötétségednek legalázatosabb szolgája As­módi a’ sánta ördög.------Nemzeti színházunk, nemzeti jellemének egy részéből kivetkezni készül, de meg ne ijedjük ezen, örüljünk inkább rajta. Mert színházunkon is meglevőn majd minden nemzeti intézetünk bélyege, a’ félig készültség, a’ meszeletlen ’s keritetlen épületen emberek és vihar köny­ökre gyakorolhatók romboló szeszélyeket; de a’ most összegyűlt országos színházi választmány hatá­rozatából mind ezen hiányok javíttatnak, csak arra figyel­meztetjük az illetőket: segítsenek, ha lehet, a’ kerítési két gyalog ajtó keskenységén, különben, a’ kényelmetlenség­ről nem is szólva, kénytelenek leszünk hinni, hogy az ajtók előre csekély közönségre voltak számítva. Ad vocem kö­zönség. Sokan valának, kik mint álliták a’ nemzeti szín­ház dísztelen külseje miatt undorodtak bele menni; kérjük most ezeket, miután elmaradásuk oka elhárittalék, látogas­sák sűrűen , kivált miután a’ derék igazgató belső szelle­mi emelésére is minden kitelhetőt elkövet, a’mit ujlag Lutzer Jenny lapjainkban többször magasztalt udv. éne­kesnő megszerzése által is bizonyittott, ki is összesen 10- szer fogja magát a’ magyar színpadon hallatni. —Luczer Jenni kisasszony, cs. k. udvari énekesnő, jóakaróink alávaló fenyegetéseinek daczára is, megérkezett, ’s e’ ma kezdendi vendégszerepei sorát a’ nemzeti színpadon, „Ördög Robert“-ben magyarul ’s más négy dalműben ola­szul éneklendő. Adakozások. Bár­ó Miskey József 6 exoja, a’ pesti szegény gyermekkórháznak száz pengő forin­tot ajándékozott, úgy szinte t. Ullm­an­n Fridrik 5 ponttal, egy névtelen pedig öt aranynyal járulának e’ jótékony inté­zet czéljai előmozdításához. Pesten, april. 17-d. 1843. — Frankenburg Adolf m. k. egyesületi titoknok, j­egyei dolgok. Gömörb­öl irtózatos híreket vettünk. Addig is, mig rendes levelezőnk kimerítő értesítését vennék, az el­ső napi eseményt ’s előzményeit egy igen érdemes szem­tanú szives köszönettel fogadott értesítése után közöljük: „Kik a’ házi adó együttviselését olly dicsőségesen ki­vita gyűlésünkről szép reményekkel tértek csendes lakja­ikba, váratlanul lepettek meg azon hit által, hogy azon gyülésrök­ eljöttük után, hol talán némi előérzettel is ösztönöztetve, nem mindenkori kitüréssel igen huzamosan mulatának, az utolsó napon, midőn már egy két elvbará­tunkon kívül, csak a’ tisztviselők ’s néhány igen is fon­tolva haladó táblabiró, ’s A— K—, és S— gró­fok valának jelen, gr. A— indítványára, választan­dó követeinkre nézve amaz esküt melly őket királyi hiva­talok vállalásától tiltja, eltörölték.— Megtétetvén az in­dítvány, megyénk koszorús országgyűlési bajnoka, S — K— felszólalt, 's tudakozó: ha ezen eskü eltörlését visszaható erejűnek akarják e a’ jelenlevő­knek érte­ni? melly esetre óvást tesz, mert őt ünnepélyesen tett esküje alól, semmiféle földi hatalom föl nem mentheti; mire megemlíttetett, hogy az esküeltörlést visszaható ere­jűnek s­em értik, — és kitetszett a’ szeg a’ zsákból, hogy t. i. az esküeltörlés csak egy bizonyos egyénért történik, ki már a’ múlt országgyűlésre is leginkább csak azért nem mehetett, mer­t esküdni nem akart. — Ezen ese­mény váratlan hire csak sérthető mindazokat, kik S— mellé szinte független állású követ társul­t - P — táblabirót tűzték ki. — Ezen kitűzés nem tetszett né­­mellyeknek, kik az írás szavaival szólva hatalmasok Izra­elben ez idő szerint; és bizonyos elmaradt tárgyak alkal­­mul szolgáltak mart 30-kára ismét gyűlést hirdetni, melly­­re magány levelek által majd minden táblabiró meghiva­­tott. Ezen gyűlésen fontos tárgy alig fordult elő, hanem ebéd után, conferentia gyűlt össze gróf A— K— szál­lásán, hová csak egyedül lehete remélni, hogy min­den jelenlevő össze gyűl. A’ conferentiát érdekesen meg nyitotta ugyan első alispánunk, de tanácskozás helyett éorteskedéssé alakult, mert a’ többek között akadt egy koros táblabiró, ki N— K— érdemeit festőileg igye­kezvén kiemelni, annak az Abafi időkbeli hosszas szenve­déseit is szőnyegre hozá, ’s D— P —t felszólitá, hogy ő is elismerve N- K— érdemeit, lépne vissza, bár ugyan érdemes, de még fiatal embernek, ideje lévén a’ követi pálya dicsőségében részesülni. — Illy körülmé­nyek közt szerény egyednek, ki magát nem tolta, de megkeresteték, lehetetlen volt vissza nem lépni, ’s vissza is lépett, bár barátai ellenkezzenek. — Ezen leléptetés némi előre kifőzött terv színét viselé, ’s ügy iránti rész­vétlenséget’s elhidegülést szült; és sokan hidegen mé­nének az előttünk állót követválasztás elébe. — A’ követségre számoltak között állott M— J— is, a’ fizetni nem akaró tömegnek hőse, ki csak a’ nem adózunk jel szóval remélt magának utat nyeshetni. Ezen egyed — mint a’ történet kifejlése bizonyitg — kezet fogott egy közrendü nemes fiával D— P—al, vélvén, hogy ennek a’ nagy tömeg közt elszaporodott csa­ládi viszonya a’ zavarbani halászhatást mind kettejüknek biztosíthatja, de kinek feltételül téteték , hogy csak M— elválasztása esetében fog követül felvétetni ’s azért utasításul kapá, hogy időközben atyafiait ’s rokon érzelmű nemes barátait, az elvállalt köz adó vissza­húzására ösztönözze 's tüzelje; M — mellett azalatt szintúgy N— K—t említvén követül­ F|;~“ » i ü­t i i .. -j«a végre fo­lyó ho 11-ike, melly napon a’ S —, N— K— párt (S ért mindent készek lévén végbe vinni­ óvakod­va ugyan, de menten minden ellent álló, vagy os­tromló szándéktól, nagy számmal jelent meg a’ válasz­tás helyén Pelsőczön. Este felé szinte csapatokban szállon­­gottak a’ M pártján levők, ’s noha számra kevesen, de fokosokkal s­ütő eszközökkel ellátva. És szomorú elő— postájául a’ másnap történendőknek, éjjel megrohanák a’ nagy többség tanyáit ’s az egész éj verekedés ’s lá­zongó csoportozás közt tölt el, — ’s még alig viradt, már hallatszott a’jelszó: ne hadd szabadságodat; nem fizetünk — annyira, hogy a’ S— részén állott, ’s a’ terembe jó előre begyült értelmesebb nemesség közt is felbonták a’ rendet, a’ dolgokat azon mezőre ragad­ván, hol többé a’dühöngő árnak nem lehete gátat vetni. A’ teremben majd mindent összetörve , a’ föbirák ajtait mindösszezúzva, követelték az első alispántól pecsétes levél alatt az adóelvállalás megsemmisítését. — Ezeknek tör­ténte után­­— kijelenté, hogy ő olly lázongó ne­mességnek többé követe lenni nem akar. — Az említett erőszakos követeléseknek az első alispán engedni nem akarván, de maga részéről a’ közikbe menést sem látván tanácsosnak, a’ terembeni nemesség lecsendesitésére A— K— grófot kérte föl, ki is egész lelkesedéssel lé­pett közikbe, de durva szidalmakkal, sőt tetleges bán­­talmakkal is illettetett; ruhája rajta megszaggattaték, ’s csak ügyesen, az elnök belső szobájába menekvése által, mentheté meg magát — az élete ellen törekvő készültek ingerültségétől. Ez után az első alispán szobájának ablaka alá lajtorjákat támogattak, ’s elébb kérve, később ismét fe­nyegető kitörésekkel követelték a’ megsemm­isitő iratot. — Ki is még mindig késvén a’ visszahúzással, a’ teremben volt másod alispánt, e’ közben szivén szúr­ták; szerencse, hogy a’ szúrás a’ csont és bőr közt résent történvén, szivét nem sértheté. Azontúl a’ követválasztás­ra készített magazinumot rombolták össze, az abban talál­tatott nagy mennyiségű borokat és szeszes italokat kidön­­tögetvűi. Így végre csakugyan kivrták az adóvisszahú­­zási iratott. Megjegyzésre méltó, hogy ezen vakmerő dü­höngést alig két száz egynéhány gubás vivé végbe. De a’ mint ezen említett iratot megkapták, tüstint kezdődött: „éljen M. a’ követ, veszszen a’ hazaáruló Sz.“ — annyira, hogy az elnök még nagyobb kitörésektől is ret­tegvén, akkori áll­á­sából meri tett kifejezéssel kijelent. M. elválasztását. Ez megtörténvén, D. harsogtalak, ’s részére is mint az elsőnél kimondaték a’ választás;— ’s igy történt az, hogy D. P., ki sem lelki tulajdonaira, sem bizodal­­mi igényekre nézve közel sem álhatott azon magas hivatás elnyeréséhez, néhány lázongó, kezek által, kik kö­zött becsületes kardos egyént látni sem lehetett, követnek esküdteték. Emberhalál nem történt, egyet ütöttek meg éjjel úgy, hogy felholtan vivék övéihez , de az is lábra állott hazaértével. Hogy mindezek igy történ­hettek, oka a’ fent elősoroltakban fekszik; mert ha a’ gömöri szép reményű fiatalság ’s egyszóval a’ kardos status nagyobb része el nem keseríttetik, azon egy-két száz főnyi nyomorult lázongó csorda nép előtt nem fog hát­térbe vonulni, mint azt több alkalommal már be is bizonyí­­tá. Co­missiót kértünk, gyűlésünk nem lesz. Creden- 260

Next