Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-04-20 / 240. szám
azt mondja: istennek hála, hogy túléltük; — de azon időknek, azon körülményeknek természetes corollariuma volt,—volt a’ kóranyagos idő üterének egy lüktetése, nem tettetett, nem hazudott, hanem valódi állapotnak ha ’s igaz jele. — Az idő azonban, istennek hála, derült, ’s derültek vele az érzelmek is. ’S a’ derültebb időjárásban elkövetkezett Pest megyében az első követválasztás, ’s az azt megelőző napon a’ megye tisztelt főispáni helyettesénél nyilvános conferentia tartalék, mellyen 30—40 ember volt jelen, ’s mellyen mindenki jelen lehetett, mellynek hát eredményét a’ helyben levő „Világ“-nak nem tudni nem szabad; ha politicai hírlap nevére érdemesnek tartatni akar, —ha politicai organumnak meri magát nevezni. — És ezen nyilvános conferentiában szóba hozaték az eskü érdeklett záradéka is ; ’s az az iránti nyilatkozások annyira tanusiták, hogy azoknak, kiknek őszinte jóakaratát és szent szándékát, a’ Világ indulatosan malitiosus rodomontádákban gyanúsítja , soha sincs az idő kivánatinak megértése végett a’ puszta gúnyból campingált fontolva haladók tanácsára szüksége; miszerint épen azon tisztelt egyén, kinek egy kissé jobban legitimálható hivatása van a’ kormány józan érdekeit képviselni, mint minőt Világ uraimék affectalnak, hogy mondom azon tisztelt egyén is, ép a’ közrend kölcsönös bizodalom é s egyetértés , ’s igy a’ kormány érdekében is teljes megnyugvását jelentené ki, hogy a’ követválasztási gyűlés valamint más akármire nézve, úgy erre nézve is tanácskozások’s vitatások mezejére ne sodortassék, hanem a’tárgya’legközelebbi tanácskozó gyűlésen vétessék tanácskozásba, ’s most a’régi határozat egyszerűn teljesittetvén, majd akkor intéztessék el a’ megye Remek idő’s körülmény kellékeit felfogni tudó bölcsesége szerint. Már most, miután ezen körülményeket köztudomásra bocsátám, a’ fontoló Világnak vakdüh pillanatában merő piszkos epébe mártott tollal irt megfontolatlan kikeléséből , a’ röviden idézetteken kívül, még csak egy kifejezést emelek ki: ,,E’ záradék — igy szól a’Világ — legundokabb, leggyávább neme a’gyanúsításnak, mellyet egy nemes testület a’ fejedelem ellenében mutathat!”*És most kérdem én: becsületes honpolgár tollába illő szavak volnának e ezek még azon esetben is, ha a’ fentebbi leyalis körülmények közbe nem jőnek, ’s a’ kérdéses záradék ma is akkint áll, mint állott 1837-ben? Kérdem, nem mondom illő de csak szabad is volna e a’ fejedelem fölkent személyét a’ politicai súrlódások vitatásaiba, illy tiszteletlenül bele keverni, és szabad volna e e’ nemzet közepett, mellyet felséges uralkodói generosa natio névvel tiszteltek meg, melly a’ kormány iránti legfájdalmasabb panaszok korszakában is fejedelme iránt hűségben, tiszteletben, szeretetben, ragaszkodásán soha meg nem fogyatkozott, ’s keble fájdalmát fejedelme személyére soha át nem vivő; szabad volna e mondom e’ nemzet közepeit, s egy díszes megyét, melly a’hűségnek nem egy jelét adá, minőről némi gyáva lelkiknek fogalmuk sincs, otromba vakmerőséggel arról vádolni, hogy ezen megye felséges fejedelmét legundokabban, leggyávábban gyanúsítja? — Én tagadom, hogy ez szabad volna, és állítom, hogy ez szemtelenség, illetlenség, vétkes féktelenség; — és intem a' Világ nominális és reális szerkesztőit: tiszteljék fejedelmüket, tiszteljék a’ nyilvános vitatkozás constitutionalis határait, ’s emlékezzenek meg, hogy a’ piszkolódások türelmének is van határa, ’s hogy egy törvényhatóságnak fejedelme felszentelt személye iránti hűségét büntetlenül kétségbe vonni nem lehet; a’ Világ pedig egyenesan ezt teszi; midőn Pest megye Reit arról meri botor elbizakodással vádolni, hogy fejedelm őket indokul, gyáván gyanúsítják. — Komolyan felszólítom tehát a’ Világ szerkesztőjét, hogy ezen ’s ehez hasonló gyalázó kifejezéseit merőben vonja vissza, különben a’ törvényes következéseket magának tulajdonítsa. Egyébiránt a’ fentebb emlitett conferentiára visszatérve, tanulja meg a’ Világ, hogy igen rósz szolgálatot tesz a’ kormánynak, mellynek olly igen akar szolgálni, ha tudatlanságból vagy malitiából eredeti kikeléseivel és akkor compromittálja a’ nemzet és kormány közti bizodalom állapotát, midőn az mindkét részről a’legloyalisabb téren van. — Azonban én hiszem, hogy azon állapot, mellyre Pest megyében ez ügyet ép a’ kölcsönös loyalitás helyezé, a’ Világ által compromittálva mégsem lesz; de csak azért hiszem, mivel azon világtalan Világ sokkal csekélyebb fontosságú, mintsem valamit compromittálni képes volna. — Végre még a’ mi a’ Világnak azon állítását illeti, mintha ezen eskü a’ közbirodalommal elválasztott pesti követekre nézve is szégyenteli és sértő volna: reményiem, mindketten megbocsátanának , ha nevökben merek szólani ’s azt jelentem ki, hogy a’ Világ igen jól fogja tenni,ha Ráday és Szentkirályi becsületének kéretlen lovagjává magát fel nem veti; mert mindketten sokkal jobban tudják ’s érezik, mit kivan az ó szeplőtelen becsületök, mintsem a’ Világnak az ő becsületük melletti, illy fogadatlan prókátoroskodását, becsületök sértésének ne éreznék. — X— Fővárosi újdonságok. ) A’ sánta ördög második levele. Sötétséges ur! Ezen levelemben egy olly tudományról irok, melly a’pokolban ismeretlen, az opticáról, — hogy’ is lehetne ezt gyakorlata mély hazánkban, midőn tüzéröl írva van: „ardet sed non lucet.“ Oh mennyire szeretnék az illyes sötét tüzet a’ föld ördögei, akarom mondani urai; ’s mikint Prometheus az egekbe tört a’ mennyei lángért, ők talán képesek volnának a’ pokolba menni ezen drága tűznek egy szikrájáért, de félnek hogy ott tartanák őket. Hanem térjünk vissza az optikára. Pesten egy Sturm nevű ember csodálatos látványokat mutat microscopjaival, én tehát ezen veszedelmes tudománynak, mellyhez világ kívántatik, eredményeit látandó beléptem termébe ’s a miket láttam ott! Először is egy légyszárnyat dugott Sturm ur a’ microscopba, ’s ez olly óriásilag nagyidalék, hogy Cicero betűkkel lehetett volna rá nyomtatni, mind a’ Pesti Hírlap ellen koholt vádakat, ’s még maradt volna annyi üresség mint azokban van. Egy csep vízben roppant állatok olly zsibongó éltét látták, hogy egy mellettem álló vastag ur a’ viz eltiltásáról mozgott, mert benne forradalom támadhat. Nekem is kedvem kerekedék ezek után valamivel próbát tennem, ’s bevárám, mig a’ többi vendégek elmentek; ekkor meggondolám, mit dugjak a’ három milliószor nagyitó microscopba, ’s eszembe jutott, miképen a’ világ minden történeteiben főszerepet játszik a’ pénz, kedvem jött tehát ezt vizsgálni meg; de nekem szegény ördögnek kevés pénzem van, ezüstöt, aranyat, ’s azon szép új banknotákat látni is alig kapom, szerencsémre mégis találék zsebemben egy régi rész forintost; a’ forintos tiszta ugyan nem volt, de annál rongyosabb; összegyűrtem tehát, mert az illyen forintos minden idomba bele hagyja magát gyüretni, és Sturm úr kérésemre a’ microscopba tömné. Ekkor látott volna sötétséged csodákat. Először is a’ forintos belsejében, mint valami rész lelkismeretben roppant hézagokat szemléltem , mellyeken a’ legnagyobb igazság is átcsúszhatott volna a’ nélkül, hogy a’ legkisebb nyomot hagyná maga után; láttam továbbá, hogy azon temérdek szeny, melly a’ forintos külsejét bemocskítá, egészen beette magát belsejéig ; láttam leirhatlan sok irigységet, mellyel ezen kopott forintos minden jó pénz, kivált a’ fogyhatlan becsű arany iránt viselteték; látszék, mikép érezvén hogy forgásban nem maradhat, mint iparkodék az örök forgásu aranyhoz dörzsölődni, hogy azt beszennyezze, ’s fényéből valamit magára dörzsölhessen. Mindezeket látva nem méltán bámultam, hogy az emberek, miután a’ pénzt mindenek fölé teszik, nem válogatják meg azt jobban, ’s nem különböztetik meg a’ jót a’ rosztól; ’s ezt, bár mint töröm fejemet, csak azzal tudom megmagyarázni, hogy az ördögnek nagy befolyása van rájuk; min is úgy megörültem, hogy további fölfedezések kedvéért eltökélöm magamban egy ördögöt, és egy embert, ha lehet egyet bizonyos ország urai közül hasonló vizsgálat alá venni, az embert majd megszerzem magam, de kérem sötétségedet: küldjön egy ördögöt primae qualitatis, és simát, hogy belapulhasson a’nagyitó üvegbe; — sötétségednek semmi esetre sem fog ártani, jobbágyait microscopice azaz belsőleg ismerni. Én pedig az eredmény felől hű tudósítást ígérve, a’ legmélyebb hódolattal maradok sötétségednek legalázatosabb szolgája Asmódi a’ sánta ördög.------Nemzeti színházunk, nemzeti jellemének egy részéből kivetkezni készül, de meg ne ijedjük ezen, örüljünk inkább rajta. Mert színházunkon is meglevőn majd minden nemzeti intézetünk bélyege, a’ félig készültség, a’ meszeletlen ’s keritetlen épületen emberek és vihar könyökre gyakorolhatók romboló szeszélyeket; de a’ most összegyűlt országos színházi választmány határozatából mind ezen hiányok javíttatnak, csak arra figyelmeztetjük az illetőket: segítsenek, ha lehet, a’ kerítési két gyalog ajtó keskenységén, különben, a’ kényelmetlenségről nem is szólva, kénytelenek leszünk hinni, hogy az ajtók előre csekély közönségre voltak számítva. Ad vocem közönség. Sokan valának, kik mint álliták a’ nemzeti színház dísztelen külseje miatt undorodtak bele menni; kérjük most ezeket, miután elmaradásuk oka elhárittalék, látogassák sűrűen , kivált miután a’ derék igazgató belső szellemi emelésére is minden kitelhetőt elkövet, a’mit ujlag Lutzer Jenny lapjainkban többször magasztalt udv. énekesnő megszerzése által is bizonyittott, ki is összesen 10- szer fogja magát a’ magyar színpadon hallatni. —Luczer Jenni kisasszony, cs. k. udvari énekesnő, jóakaróink alávaló fenyegetéseinek daczára is, megérkezett, ’s e’ ma kezdendi vendégszerepei sorát a’ nemzeti színpadon, „Ördög Robert“-ben magyarul ’s más négy dalműben olaszul éneklendő. Adakozások. Báró Miskey József 6 exoja, a’ pesti szegény gyermekkórháznak száz pengő forintot ajándékozott, úgy szinte t. Ullmann Fridrik 5 ponttal, egy névtelen pedig öt aranynyal járulának e’ jótékony intézet czéljai előmozdításához. Pesten, april. 17-d. 1843. — Frankenburg Adolf m. k. egyesületi titoknok, jegyei dolgok. Gömörböl irtózatos híreket vettünk. Addig is, mig rendes levelezőnk kimerítő értesítését vennék, az első napi eseményt ’s előzményeit egy igen érdemes szemtanú szives köszönettel fogadott értesítése után közöljük: „Kik a’ házi adó együttviselését olly dicsőségesen kivita gyűlésünkről szép reményekkel tértek csendes lakjaikba, váratlanul lepettek meg azon hit által, hogy azon gyülésrök eljöttük után, hol talán némi előérzettel is ösztönöztetve, nem mindenkori kitüréssel igen huzamosan mulatának, az utolsó napon, midőn már egy két elvbarátunkon kívül, csak a’ tisztviselők ’s néhány igen is fontolva haladó táblabiró, ’s A— K—, és S— grófok valának jelen, gr. A— indítványára, választandó követeinkre nézve amaz esküt melly őket királyi hivatalok vállalásától tiltja, eltörölték.— Megtétetvén az indítvány, megyénk koszorús országgyűlési bajnoka, S — K— felszólalt, 's tudakozó: ha ezen eskü eltörlését visszaható erejűnek akarják e a’ jelenlevőknek érteni? melly esetre óvást tesz, mert őt ünnepélyesen tett esküje alól, semmiféle földi hatalom föl nem mentheti; mire megemlíttetett, hogy az esküeltörlést visszaható erejűnek sem értik, — és kitetszett a’ szeg a’ zsákból, hogy t. i. az esküeltörlés csak egy bizonyos egyénért történik, ki már a’ múlt országgyűlésre is leginkább csak azért nem mehetett, mert esküdni nem akart. — Ezen esemény váratlan hire csak sérthető mindazokat, kik S— mellé szinte független állású követ társult - P — táblabirót tűzték ki. — Ezen kitűzés nem tetszett némellyeknek, kik az írás szavaival szólva hatalmasok Izraelben ez idő szerint; és bizonyos elmaradt tárgyak alkalmul szolgáltak mart 30-kára ismét gyűlést hirdetni, mellyre magány levelek által majd minden táblabiró meghivatott. Ezen gyűlésen fontos tárgy alig fordult elő, hanem ebéd után, conferentia gyűlt össze gróf A— K— szállásán, hová csak egyedül lehete remélni, hogy minden jelenlevő össze gyűl. A’ conferentiát érdekesen meg nyitotta ugyan első alispánunk, de tanácskozás helyett éorteskedéssé alakult, mert a’ többek között akadt egy koros táblabiró, ki N— K— érdemeit festőileg igyekezvén kiemelni, annak az Abafi időkbeli hosszas szenvedéseit is szőnyegre hozá, ’s D— P —t felszólitá, hogy ő is elismerve N- K— érdemeit, lépne vissza, bár ugyan érdemes, de még fiatal embernek, ideje lévén a’ követi pálya dicsőségében részesülni. — Illy körülmények közt szerény egyednek, ki magát nem tolta, de megkeresteték, lehetetlen volt vissza nem lépni, ’s vissza is lépett, bár barátai ellenkezzenek. — Ezen leléptetés némi előre kifőzött terv színét viselé, ’s ügy iránti részvétlenséget’s elhidegülést szült; és sokan hidegen ménének az előttünk állót követválasztás elébe. — A’ követségre számoltak között állott M— J— is, a’ fizetni nem akaró tömegnek hőse, ki csak a’ nem adózunk jel szóval remélt magának utat nyeshetni. Ezen egyed — mint a’ történet kifejlése bizonyitg — kezet fogott egy közrendü nemes fiával D— P—al, vélvén, hogy ennek a’ nagy tömeg közt elszaporodott családi viszonya a’ zavarbani halászhatást mind kettejüknek biztosíthatja, de kinek feltételül téteték , hogy csak M— elválasztása esetében fog követül felvétetni ’s azért utasításul kapá, hogy időközben atyafiait ’s rokon érzelmű nemes barátait, az elvállalt köz adó visszahúzására ösztönözze 's tüzelje; M — mellett azalatt szintúgy N— K—t említvén követül F|;~“ » i üt i i .. -j«a végre folyó ho 11-ike, melly napon a’ S —, N— K— párt (S ért mindent készek lévén végbe vinni óvakodva ugyan, de menten minden ellent álló, vagy ostromló szándéktól, nagy számmal jelent meg a’ választás helyén Pelsőczön. Este felé szinte csapatokban szállongottak a’ M pártján levők, ’s noha számra kevesen, de fokosokkal sütő eszközökkel ellátva. És szomorú elő— postájául a’ másnap történendőknek, éjjel megrohanák a’ nagy többség tanyáit ’s az egész éj verekedés ’s lázongó csoportozás közt tölt el, — ’s még alig viradt, már hallatszott a’jelszó: ne hadd szabadságodat; nem fizetünk — annyira, hogy a’ S— részén állott, ’s a’ terembe jó előre begyült értelmesebb nemesség közt is felbonták a’ rendet, a’ dolgokat azon mezőre ragadván, hol többé a’dühöngő árnak nem lehete gátat vetni. A’ teremben majd mindent összetörve , a’ föbirák ajtait mindösszezúzva, követelték az első alispántól pecsétes levél alatt az adóelvállalás megsemmisítését. — Ezeknek történte után— kijelenté, hogy ő olly lázongó nemességnek többé követe lenni nem akar. — Az említett erőszakos követeléseknek az első alispán engedni nem akarván, de maga részéről a’ közikbe menést sem látván tanácsosnak, a’ terembeni nemesség lecsendesitésére A— K— grófot kérte föl, ki is egész lelkesedéssel lépett közikbe, de durva szidalmakkal, sőt tetleges bántalmakkal is illettetett; ruhája rajta megszaggattaték, ’s csak ügyesen, az elnök belső szobájába menekvése által, mentheté meg magát — az élete ellen törekvő készültek ingerültségétől. Ez után az első alispán szobájának ablaka alá lajtorjákat támogattak, ’s elébb kérve, később ismét fenyegető kitörésekkel követelték a’ megsemmisitő iratot. — Ki is még mindig késvén a’ visszahúzással, a’ teremben volt másod alispánt, e’ közben szivén szúrták; szerencse, hogy a’ szúrás a’ csont és bőr közt résent történvén, szivét nem sértheté. Azontúl a’ követválasztásra készített magazinumot rombolták össze, az abban találtatott nagy mennyiségű borokat és szeszes italokat kidöntögetvűi. Így végre csakugyan kivrták az adóvisszahúzási iratott. Megjegyzésre méltó, hogy ezen vakmerő dühöngést alig két száz egynéhány gubás vivé végbe. De a’ mint ezen említett iratot megkapták, tüstint kezdődött: „éljen M. a’ követ, veszszen a’ hazaáruló Sz.“ — annyira, hogy az elnök még nagyobb kitörésektől is rettegvén, akkori állásából meri tett kifejezéssel kijelent. M. elválasztását. Ez megtörténvén, D. harsogtalak, ’s részére is mint az elsőnél kimondaték a’ választás;— ’s igy történt az, hogy D. P., ki sem lelki tulajdonaira, sem bizodalmi igényekre nézve közel sem álhatott azon magas hivatás elnyeréséhez, néhány lázongó, kezek által, kik között becsületes kardos egyént látni sem lehetett, követnek esküdteték. Emberhalál nem történt, egyet ütöttek meg éjjel úgy, hogy felholtan vivék övéihez , de az is lábra állott hazaértével. Hogy mindezek igy történhettek, oka a’ fent elősoroltakban fekszik; mert ha a’ gömöri szép reményű fiatalság ’s egyszóval a’ kardos status nagyobb része el nem keseríttetik, azon egy-két száz főnyi nyomorult lázongó csorda nép előtt nem fog háttérbe vonulni, mint azt több alkalommal már be is bizonyítá. Comissiót kértünk, gyűlésünk nem lesz. Creden- 260