Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-04-27 / 242. szám

Csütörtök 34.50. Április 27.1843. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethet­­helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Követválasztások. Vezérczikk. (Kórság és gyógy­­szer). Az országlási modor egy uj neme. Gr. Andrássy Károly. Gyorsirászat. Gyermekkórház. Kör. Megyék: Zala (nem akadt ember, ki a’ követséget elvállalja). S­z­e­r­é­m (a’ házi adó elfogad­va, követválasztás) Borsod (két tudósítás az adóbukás catas­­trophjáról). N­ó­g­r­á­d (követválasztás). Csongrád (iktatási ünnepély, a’ pártok súrlódásai, ’s a­ lélekvásárlók, utasítások libe­rális szellemben). Esztergom (követválasztás). Kerülete­k: Jászkunság (követválasztás és utasítás). Kir. városok: Esztergom (egy követ-küldés , szállásbér). U­j v­i­d­ék. (vélemény a’ városi szerkezet iránt, különös neme a’ követválasz­­tásnak, a’ vál. község ez ellen folyamodik). Ku­lt. napló. Nagy­­britannia és Izland. Frank - és Spanyolhon. Török birodalom. É­r­­t e k c z ö: Békés megyei követválasztás közmunkák, örök vált­­ság, és rokon tárgyak. — Hiv. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. Követválasztások. Megyékben: 8. Békésben egyhanggal b. Wenkheim Béla és Hor­váth Antal (vl. apr. 19.).9. Nyitrában szavazattöbb­séggel Bossányi Simon m. alispán (1023 sz.) és Batthyány Ferdinánd főjegyző (991 sz.). Thuróczy Thádéra 448, Tarnóczy Kázmérra 392 szavazat esett. (Vál. apr. 20.) 10. Pozsonyban Jankó Mihály alispán és Or gy­ay T­i­tus főjegyző (vál. apr. 20.) 11.Bars­­ban Ambró Antal és Botka Tivadar (vál. apr. 20.). 12. Szerémben Zsitvay József első és Cseh Edu­ard m.alispán. 13. Győrben Balogh Kornél és Szabó Kálmán. 14. Sza­tmárban Kovács Ágoston és Uj­f­a­­lusy Miklós. — Hevületekben: 1. Jász-Kun kér. Szluha Imre főkapitány felkiáltással, és Vágó Ig­nácz jászkapitány titkos szavazással" (vál. apr. 20.) 2. Fiumei kér. Horhy Mihály és Cimietti Lajos közfelkiáltással (vál. apr. 19.). 3. Hajdúk­er. a’ főkapitány közfelkiáltás és Oláh Miklós t.biró tit­kos szavazás útján (vál. apr. 18.). — Városok­ban : 3. Nagybányán Csausz István főbíró. 4. Esztergomban Me­széna János kapitány a’ vál. polgárság által titkos szavazással (vál. apr. 21.). 6.Korponán Szalay László t.biró’s m. tud. társ. rendes tag (vál. apr. 19.). 6. Budán a’ polgárság befo­lyásával Schreiber Ferencz városbiró és Házmán Ferencz főügyész. 7. Komárom városában 5 válasz­tó által követektül választottak Tol­na­y Ferencz tanács­nok, és Amtmann Jenő főügyész. Vezérczikk. (Kór­ság és gyógyszer.) Gr. An­drássy Károly ur, egy nyomban még e’czikkbe köz­beszőtt elmélkedésében a’ megyék gyűlésein dühöngő ké­­szültségeket bunkócratiának nevezi. — Maradjunk e’ szó mellett, ha úgy tetszik, mert e’ szó magában olly szabatos definitio, millyet csak kívánhatni; megvan benne a’genus proximum, a’ hatalom,’s meg az ulti­ma differentia,a’ bunkó. Maradjunk hát mellette,ha úgy tetszik. — Ha nemzetünk e’ pillanatábani állapotját szemügyre veszszük, annak vázlata röviden e* szavakban áll: a’korkérdések iránt, a’ nemesség sírját öngyilkos kezekkel ásó bunkócratra határoz; ’s mint szilaj erejének érzetére jutott vad, tör, ront, öl, pusztít kíméletlenül, ’s rombolva, pusztítva rohan bizonyos sírja felé. Hirt ve­­vénk, hogy Szatmárban a’ csengeri ’s tyukodi hősök háza­kat romboltak le, ’s embereket dobáltak kútba. — Némelly emberek, kik azt gondolják, conservativ irány­ban működnek, pedig valóságos destructiv anarchicus ös­vényen járnak, nem szűntek meg első pillanat óta a’ pro­gressiv párt ellen kígyót békát kiáltani, — azon párt ellen, melly örökké békés utat ’s törvényes eszközöket hirdetett, mellynek szent ügyét a’ reform-kérdések körüli tanács­kozás mezején, sem lélekvásárlás, sem népcsábitás, sem a’ nyers erőnek fellázitása még meg nem fertözteté; melly­nek egyedüli fegyvere az értelem, ’s ennek sugallata mel­letti szent szeplőtelen lelkesedés. — Már most kérdjük, ’s fölemelt fővel kérdjük: mellyik oldalon áll a’ bongyilko­lás? — Azt gondoljátok, e’ pártnak nincsen emlékezete? — Ki volt, vagyis inkább kik voltak, kik a’ házi adó aránylagos együttviselésének eszméje ellen azon rémi­­téssel zúdultak fel, hogy az nem egyéb, mint a’ vagyon­talanok harcza a’vagyonosok ellen! bellum nihil habentium contra aliquid habentest . És az idő elfolyt, melly tanúságot tesz mellettünk, ta­núságot tesz ellenetek, ’s a’ vagyontalanok harcza (de még csak a’ nemesség körében) immár csakugyan elkö­vetkezett ; ’s most nézzetek szét, mellyik részen áll a’ bellum nihil habentium, mellyik részen dühöng a’ bunkócratia ? az adó elvállalása mellett­e, mellynek in­dítványozását ti botor gőggel birtokelleni harcznak nevez­tétek’ vagy pedig a’ n­em-adózás oldalán? — és men­jetek’rendre megyéről megyére, hol a’házi adó kér­dését nyers erő gyilkolta le, ’s adjatok magatoknak szá­mot minden egyes emberről, ki a’ bunkócratjának rugója, hőse, vezére volt, találtok e tiz közt csak egyet is , ki­ről, ha nyilvános életét ’s politicai múltját végigvizsgál­játok, ’s jelen cselekvésének, egy nyitott könyv lapjai gyanánt, nyitva lévő inditóokait megfontoljátok, van e tiz között csak egyetlenegy, kiről jó lelkismerettel mon­dani mernétek, hogy et a’ bunkócratia felizgatására, a’ li­berális pártnak — botorul úgynevezett indiseret tulságai vezérlék? — De nézzük csak egy kissé ezt a’ házi adót: ki hozta sajtó utján legelső indítványba ? — tudtunkra gr. Dessewffy Emil a’ Századunkban, még 1839- ben (legyen áldott érte a’ nemes gróf), újabb időkben is­mét gr. Sztáray Albert a’Századunk 1841-ks 66-ik számában (legyen érte megáldott emlékezete), tehát bel­lum nihil habentium nemde? — Mi szándékosan tartózkodónk, mert már volt alkalmunk némelly urak kü­lönös igazságszeretetét tapasztalni, miszerint minden, a’ mit mi inditványozánk, revolutio; ha pedig más teszi, szem­be sem tűnik, — mint most is a’ kényszerített örökváltság körüli igen alapos, de nekünk sokkal szelidebb alakban is annyiszor szemünkre hányt fenyegető jóslat, a’ Jelenkor­ban. — Tehát tartózkodónk mindaddig, mig gr. S­z­táray föllépése által a’ fejtegetés korszerűvé lön, ’s ex professo lapjainknak csak 75-ik számában kezdénk az adóról szó­lani ------és végigolvasók most újólag minden e’ tárgy­ban írott czikkeinket, ’s istenre ’s a’ közvéleményre hi­vatkozhatunk , hogy higgadtabb modorban e’ tárgyról sen­ki sem irt, ’s hogy nem hozatott fel ok az adóügy párto­lására a’ sajtó mezején, vagy tán köztanácskozásokban is senki által, mi a’ Pesti Hírlapban említve nem volt volna; (miről a’ közönség még bővebben meg fog győződni, ha kérdéses czikkeinket, külön röpiratban egybe állítva — mikint nem sokára megjelenendnek — olvasandja) — és mi lett a’ dolognak eredménye ? az ország összes ér­telmisége az ügynek mellette van: conservativ megyék­ben nem csak valami szerfeletti váratlan r­e­a­c­t­i­o kitöré­seit nem tapasztalok, sőt inkább több, ekkorig conservati­­veknek neveztetni szokott megyékben, mint Baranya, Mosony, Arad, Verőcze, Szeré­m megyékben, az igazság ’s józan politica sugallata szerint a’ házi adó el­vállalása, ez a’bellum nihil habentium contra aliquid habentes, szívvel lélekkel pártoltatott; — el­lenben úgynevezett liberális megyékben egy-két ismere­tes derék ember felbőszíti a’bunkócratiát; ’s a’ va­gyontalan tömeg szilaj csatára kel, az adó mellett talán, melly által a’ vagyon mondaték megtámadtatni; nem----­hanem az adó ellen, mellynek aránylagos viselését főké­­pen a’ vagyonosak érdekében feltünni ma már minden okos ember elismeri, ’s minél erősben dühöng a’bunkócra­tja, annál inkább kénytelen elismerni.— Ím a’ tükör előt­tetek ! nézzetek belé. — Ez a’ dolog hű ábrázolata, mellyet mindenek előtt constatiroznunk szükséges vala, mielőtt hozzá járulnánk azon kérdés fejtegetéséhez, melly most alkalmasint min­den egyebet háttérbe szorít, ’s mellyet ép azért múltkor a’pillanat kénytelenségének nevezénk. — Már figyelmeztetők azokat, kik a’köznemességet saját sirji­­nak megásására hanyathomlok rohantatják, hogy ez után municipalis szerkezetünk is talán, — de a’ nemesség két­ségtelenül elvész. ’S ez igen természetes, mert előbb­­utóbb alulról ’s felülről két tűz közé fog szorulni. — Alul­ról már Zalában némi kis intést kapott; Nógrádban pedig az éreztetés perezén állott; — felülről mikint állnak a’ dolgok, meg fogják látni érdemes olvasóink gr. András­sy Károly urnak itt következő értekezéséből, mellyet — bárha ellenünk némi dolgokban a’ nemes gróf saját szempontja szerint kissé balul ’s kissé feledékenyen ítél is — lapjainkba szóról szóra fölvenni, annál szivesb kész­séggel sietünk, minél örömestebb látunk ekképen alkalmat adatni, hogy a’ as gróf által fölvetett fontos kérdésre vé­leményünket kimondjuk; mert a’ minő mély tisztelettel hajlunk meg a’ nemes gróf tiszta, törhetlen, szilárd ha­­zafisága előtt: reméljük, a’új gróf ép úgy igen természe­tesnek fogja találni, hogy alkotványos fejleményünk irá­nyát , ’s igy némi közösen nagy nemzeti betegségnek el­ismert kórállapot gyógymódját is más szempontból néz­zük , mint az „Amriss­e“ nagyérdemű szerzője. — Az említett czikk itt következik: * „Az országlási modor“ egy uj neme. A’ régiek a’ pórnép uralkodását o c h­­­o c r­a t i­ának nevezték (talán voltak már akkor is ólmos botok); a’ mi korteseink uralkodását pedig, melly amattól lényegesen nem külön­bözik, nagy megütközésemre aristo cr at iának kezdik nevezgetni; holott tudjuk, hogy az „a r i s t e s“ szó épen a’ válogatott legjobbakat teszi. Én bátor vagyok a’ magyar academiának és az újságot olvasó közönségnek a’ „b u n­­i kocr atia“ nevet ajánlani; mert ezen névben szinte hal­lani az országlásnak ezen nemét, az ütést t. i. és a’ törést. Ezen uralkodás neme még alig 20 éves, néhol, p. o. Sze­­pesben, 5—6 éves, sőt vannak olly szerencsés megyék is, mellyekben ezen bajt még nem is ösmerik. Ez egy, bi­zonyosan nem rész czélból, de félremagyarázott akkori kegyes resolutióból származott, sem törvénykönyvre, sem históriára, sem gyakorlatra, egy szóval semmi jogra, sem más nemzetek példájára nem alapított olly nyavalya, melly ezen rövid életideje alatt is annyi veszedelmes és valóban borzasztó symptomákat mutatott, hogyha jókor elejét nem veszszük, még most épen csak csírázó jövendőnket virág­zásba jőni soha sem engedendi. — Nem csudálkozhatom eleget, hogy íróink, kik sokkal csekélyebb tárgyakra, melly­ekre nézve periculum in már­a épen nincsen, kígyót békát kiáltanak, sőt néha — mint Mancha hőse — szélmalmok ellen is intézkednek, ezen a’ nemzet életét gyökerénél rágó féreg ellen még soha komolyan ki nem keltek. Legjobban csudálkozom pedig a’ P. Hírlap érdemes szerkesztőjén, ki az ősiség ellen, azon papiros fal el­len, melly az idegeneken kívül—mint a’ mindennapi példa mutatja — senkit el nem ijeszt *), — ki a’ szabad föld kényszerített eszméjéről, az igazságos, de annyira na­gyított városi sérelemről ’stb. annyit irt, de a’ megyei bunkócratia ellen — ámbár gyakran fájdalmasan fel­­jajdult ugyan, főkép ha elveit buktatták — soha a’ Hír­lap olly erőteljes vezérczikkel ki nem kelt, miilyet talentomdús szerkesztőjétől megrázó modorában — főkép az illyen tárgyakban, hol az igazság egyszerű tisztaságá­ban áll az ő részén — olvasni szoktunk. Még az utólsó országgyűlésen is hiába pendittetett meg e’ tárgy némelly megyék által, a’ többség ad calendas graecas utasította; sőt még a’ P. Hírlapnak általam olvasott utólsó—338-ik— számában is ezen szókat találom: „az illy borzadal­­mas jelenetek rémitő szívháboritó hatása közt a’ köznemesség köz tanácskozási joga hulland talán legelső áldozatul.“ Már kérdem: mire van ezen jog alapítva? és ki itt az áldozat? de itt áll a’„nonsinemedeme“, melly uj divate flosculust — mivel magyarázva nincs—úgy lehet széthúzni, mint gum­­mi-elasticumot, p. o. mivel békeség vagy háború által egy köztársaságban minden ember sorsa kisebb nagyobb mértékben fenforog, úgy minden embernek—a’minister­­nek úgy, mint a’ hidalgonak— joga is legyen közvetlen és személyesen, sőt egyenlő votum­mal békére vagy háborúra szavazni; és nemcsak minden férfiúnak, hanem minden asszonynak és gyermeknek is — quia etiam de illis — sőt a’ tébolyodottat is csak akkor lehet igazi bolondnak kiál­tani , ha jogát nem reclamálja. — Illy képtelenségekre jutnak olly olvasói a’ hírlapnak, mint a’ gömöri kortesek, kik az ellenök írottakról semmit sem tudván, ingerlőjük által csak a’ Szabolcsban történtekre figyelmeztettek. — Ha áldozat esnék, attól tartok, hogy az illyen kortesi tanács­kozások által a’ külföld előtt torzképekben legúnyolandó municipalis jogaink lesznek elsők; más áldozat lesz maga ezen szegény nemesség, mellynek, ha még tovább tanács­kozni és politizálni kénytelenittetik, végpusztulását előre láthatni. — Én emlékezem, mikor ezen nemesség olly helységben, hol adófizetőkkel vegyesen lakott, még ha ezeknél szegényebb volt is, háza és személye tisztás­ága, udvarias, de nem alacsony magatartása, fejér népe pedig erényesség és csinosság által szemlátomást kitűnt, holott most elaljasodva, a’ megyeházában —még gyűléseken kivöl is — lakni szeretnek, ’s gorombaságban, verekedésben, korhelységben ’s hacsak lehet, henyélésben keresik a’ne­mesi kiváltságokat. Az olly ifjú, ki alispánja, sz.birája, egy szóval minden általa ismert authoritás ellen bunkót mer emelni, a’ templom után legszentebb helyünkön, a’ me­gye teremében, pipázva, föltett süveggel, ugyan kinek fog ez engedelmeskedni? az illyen apját anyját is — mint ez már mindennapi dolog— megverni kész; más részről azon alispán vagy sz.biró, ki a’ hozzá jött részeg kortest — néha a’legnagyobb tolvajt — öleli, csókolja, „uram­­bátyám­,uramöcsé­m“-nek nevezi, minden gorom­baságot tőle elszenved, csakhogy voksát el ne veszítse, valljon miképen fog tiszti kötelességének megfelelni ? — A’ ki az illy 14—16 éves gyermekeket (mert már ezek is törvényhozók) hetekig, hónapokig, sőt tudok példát, hogy 2 évig is folyvást itattatni, a’ ki az illy fiukat része­gen , egy rakás, nálok még romlottabb leányokat magok­kal hurczolva, ajtókat, ablakokat rájok nézve minden rész következés nélkül rongálni­, az ártatlan idegeneket verni, sőt egymást is vágni, lőni szemlélte — mint nekem any­­nyiszor szerencsém volt — ez azon atyafiaknak jövendő­*) Minden ékesszólása és szép esze pazarlása által csak azon meg­győződést érette el gondolkozó olvasóinál a’ Pesti Hírlap (kár, hogy ezen gondolkozó publicum igen csekély), hogy az ősiség mostani,­eltörlése nem egyéb, mint az uzsorásoknak és külföl­­dieknek mód nélkül kedvező, a’ magyar nemességet megrontó eszköz. — Gr. A. fi. 68

Next