Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-04-27 / 242. szám
Csütörtök 34.50. Április 27.1843. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethethelyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Követválasztások. Vezérczikk. (Kórság és gyógyszer). Az országlási modor egy uj neme. Gr. Andrássy Károly. Gyorsirászat. Gyermekkórház. Kör. Megyék: Zala (nem akadt ember, ki a’ követséget elvállalja). Szerém (a’ házi adó elfogadva, követválasztás) Borsod (két tudósítás az adóbukás catastrophjáról). Nógrád (követválasztás). Csongrád (iktatási ünnepély, a’ pártok súrlódásai, ’s a lélekvásárlók, utasítások liberális szellemben). Esztergom (követválasztás). Kerületek: Jászkunság (követválasztás és utasítás). Kir. városok: Esztergom (egy követ-küldés , szállásbér). Uj vidék. (vélemény a’ városi szerkezet iránt, különös neme a’ követválasztásnak, a’ vál. község ez ellen folyamodik). Kult. napló. Nagybritannia és Izland. Frank - és Spanyolhon. Török birodalom. Ért e k c z ö: Békés megyei követválasztás közmunkák, örök váltság, és rokon tárgyak. — Hiv. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDELY. Követválasztások. Megyékben: 8. Békésben egyhanggal b. Wenkheim Béla és Horváth Antal (vl. apr. 19.).9. Nyitrában szavazattöbbséggel Bossányi Simon m. alispán (1023 sz.) és Batthyány Ferdinánd főjegyző (991 sz.). Thuróczy Thádéra 448, Tarnóczy Kázmérra 392 szavazat esett. (Vál. apr. 20.) 10. Pozsonyban Jankó Mihály alispán és Or gyay Titus főjegyző (vál. apr. 20.) 11.Barsban Ambró Antal és Botka Tivadar (vál. apr. 20.). 12. Szerémben Zsitvay József első és Cseh Eduard m.alispán. 13. Győrben Balogh Kornél és Szabó Kálmán. 14. Szatmárban Kovács Ágoston és Ujfalusy Miklós. — Hevületekben: 1. Jász-Kun kér. Szluha Imre főkapitány felkiáltással, és Vágó Ignácz jászkapitány titkos szavazással" (vál. apr. 20.) 2. Fiumei kér. Horhy Mihály és Cimietti Lajos közfelkiáltással (vál. apr. 19.). 3. Hajdúker. a’ főkapitány közfelkiáltás és Oláh Miklós t.biró titkos szavazás útján (vál. apr. 18.). — Városokban : 3. Nagybányán Csausz István főbíró. 4. Esztergomban Meszéna János kapitány a’ vál. polgárság által titkos szavazással (vál. apr. 21.). 6.Korponán Szalay László t.biró’s m. tud. társ. rendes tag (vál. apr. 19.). 6. Budán a’ polgárság befolyásával Schreiber Ferencz városbiró és Házmán Ferencz főügyész. 7. Komárom városában 5 választó által követektül választottak Tolnay Ferencz tanácsnok, és Amtmann Jenő főügyész. Vezérczikk. (Kórság és gyógyszer.) Gr. Andrássy Károly ur, egy nyomban még e’czikkbe közbeszőtt elmélkedésében a’ megyék gyűlésein dühöngő készültségeket bunkócratiának nevezi. — Maradjunk e’ szó mellett, ha úgy tetszik, mert e’ szó magában olly szabatos definitio, millyet csak kívánhatni; megvan benne a’genus proximum, a’ hatalom,’s meg az ultima differentia,a’ bunkó. Maradjunk hát mellette,ha úgy tetszik. — Ha nemzetünk e’ pillanatábani állapotját szemügyre veszszük, annak vázlata röviden e* szavakban áll: a’korkérdések iránt, a’ nemesség sírját öngyilkos kezekkel ásó bunkócratra határoz; ’s mint szilaj erejének érzetére jutott vad, tör, ront, öl, pusztít kíméletlenül, ’s rombolva, pusztítva rohan bizonyos sírja felé. Hirt vevénk, hogy Szatmárban a’ csengeri ’s tyukodi hősök házakat romboltak le, ’s embereket dobáltak kútba. — Némelly emberek, kik azt gondolják, conservativ irányban működnek, pedig valóságos destructiv anarchicus ösvényen járnak, nem szűntek meg első pillanat óta a’ progressiv párt ellen kígyót békát kiáltani, — azon párt ellen, melly örökké békés utat ’s törvényes eszközöket hirdetett, mellynek szent ügyét a’ reform-kérdések körüli tanácskozás mezején, sem lélekvásárlás, sem népcsábitás, sem a’ nyers erőnek fellázitása még meg nem fertözteté; mellynek egyedüli fegyvere az értelem, ’s ennek sugallata melletti szent szeplőtelen lelkesedés. — Már most kérdjük, ’s fölemelt fővel kérdjük: mellyik oldalon áll a’ bongyilkolás? — Azt gondoljátok, e’ pártnak nincsen emlékezete? — Ki volt, vagyis inkább kik voltak, kik a’ házi adó aránylagos együttviselésének eszméje ellen azon rémitéssel zúdultak fel, hogy az nem egyéb, mint a’ vagyontalanok harcza a’vagyonosok ellen! bellum nihil habentium contra aliquid habentest . És az idő elfolyt, melly tanúságot tesz mellettünk, tanúságot tesz ellenetek, ’s a’ vagyontalanok harcza (de még csak a’ nemesség körében) immár csakugyan elkövetkezett ; ’s most nézzetek szét, mellyik részen áll a’ bellum nihil habentium, mellyik részen dühöng a’ bunkócratia ? az adó elvállalása mellette, mellynek indítványozását ti botor gőggel birtokelleni harcznak neveztétek’ vagy pedig a’ nem-adózás oldalán? — és menjetek’rendre megyéről megyére, hol a’házi adó kérdését nyers erő gyilkolta le, ’s adjatok magatoknak számot minden egyes emberről, ki a’ bunkócratjának rugója, hőse, vezére volt, találtok e tiz közt csak egyet is , kiről, ha nyilvános életét ’s politicai múltját végigvizsgáljátok, ’s jelen cselekvésének, egy nyitott könyv lapjai gyanánt, nyitva lévő inditóokait megfontoljátok, van e tiz között csak egyetlenegy, kiről jó lelkismerettel mondani mernétek, hogy et a’ bunkócratia felizgatására, a’ liberális pártnak — botorul úgynevezett indiseret tulságai vezérlék? — De nézzük csak egy kissé ezt a’ házi adót: ki hozta sajtó utján legelső indítványba ? — tudtunkra gr. Dessewffy Emil a’ Századunkban, még 1839- ben (legyen áldott érte a’ nemes gróf), újabb időkben ismét gr. Sztáray Albert a’Századunk 1841-ks 66-ik számában (legyen érte megáldott emlékezete), tehát bellum nihil habentium nemde? — Mi szándékosan tartózkodónk, mert már volt alkalmunk némelly urak különös igazságszeretetét tapasztalni, miszerint minden, a’ mit mi inditványozánk, revolutio; ha pedig más teszi, szembe sem tűnik, — mint most is a’ kényszerített örökváltság körüli igen alapos, de nekünk sokkal szelidebb alakban is annyiszor szemünkre hányt fenyegető jóslat, a’ Jelenkorban. — Tehát tartózkodónk mindaddig, mig gr. Sztáray föllépése által a’ fejtegetés korszerűvé lön, ’s ex professo lapjainknak csak 75-ik számában kezdénk az adóról szólani ------és végigolvasók most újólag minden e’ tárgyban írott czikkeinket, ’s istenre ’s a’ közvéleményre hivatkozhatunk , hogy higgadtabb modorban e’ tárgyról senki sem irt, ’s hogy nem hozatott fel ok az adóügy pártolására a’ sajtó mezején, vagy tán köztanácskozásokban is senki által, mi a’ Pesti Hírlapban említve nem volt volna; (miről a’ közönség még bővebben meg fog győződni, ha kérdéses czikkeinket, külön röpiratban egybe állítva — mikint nem sokára megjelenendnek — olvasandja) — és mi lett a’ dolognak eredménye ? az ország összes értelmisége az ügynek mellette van: conservativ megyékben nem csak valami szerfeletti váratlan reactio kitöréseit nem tapasztalok, sőt inkább több, ekkorig conservativeknek neveztetni szokott megyékben, mint Baranya, Mosony, Arad, Verőcze, Szerém megyékben, az igazság ’s józan politica sugallata szerint a’ házi adó elvállalása, ez a’bellum nihil habentium contra aliquid habentes, szívvel lélekkel pártoltatott; — ellenben úgynevezett liberális megyékben egy-két ismeretes derék ember felbőszíti a’bunkócratiát; ’s a’ vagyontalan tömeg szilaj csatára kel, az adó mellett talán, melly által a’ vagyon mondaték megtámadtatni; nem----hanem az adó ellen, mellynek aránylagos viselését főképen a’ vagyonosak érdekében feltünni ma már minden okos ember elismeri, ’s minél erősben dühöng a’bunkócratja, annál inkább kénytelen elismerni.— Ím a’ tükör előttetek ! nézzetek belé. — Ez a’ dolog hű ábrázolata, mellyet mindenek előtt constatiroznunk szükséges vala, mielőtt hozzá járulnánk azon kérdés fejtegetéséhez, melly most alkalmasint minden egyebet háttérbe szorít, ’s mellyet ép azért múltkor a’pillanat kénytelenségének nevezénk. — Már figyelmeztetők azokat, kik a’köznemességet saját sirjinak megásására hanyathomlok rohantatják, hogy ez után municipalis szerkezetünk is talán, — de a’ nemesség kétségtelenül elvész. ’S ez igen természetes, mert előbbutóbb alulról ’s felülről két tűz közé fog szorulni. — Alulról már Zalában némi kis intést kapott; Nógrádban pedig az éreztetés perezén állott; — felülről mikint állnak a’ dolgok, meg fogják látni érdemes olvasóink gr. Andrássy Károly urnak itt következő értekezéséből, mellyet — bárha ellenünk némi dolgokban a’ nemes gróf saját szempontja szerint kissé balul ’s kissé feledékenyen ítél is — lapjainkba szóról szóra fölvenni, annál szivesb készséggel sietünk, minél örömestebb látunk ekképen alkalmat adatni, hogy a’ as gróf által fölvetett fontos kérdésre véleményünket kimondjuk; mert a’ minő mély tisztelettel hajlunk meg a’ nemes gróf tiszta, törhetlen, szilárd hazafisága előtt: reméljük, a’új gróf ép úgy igen természetesnek fogja találni, hogy alkotványos fejleményünk irányát , ’s igy némi közösen nagy nemzeti betegségnek elismert kórállapot gyógymódját is más szempontból nézzük , mint az „Amrisse“ nagyérdemű szerzője. — Az említett czikk itt következik: * „Az országlási modor“ egy uj neme. A’ régiek a’ pórnép uralkodását o c ho c ra t iának nevezték (talán voltak már akkor is ólmos botok); a’ mi korteseink uralkodását pedig, melly amattól lényegesen nem különbözik, nagy megütközésemre aristo cr at iának kezdik nevezgetni; holott tudjuk, hogy az „a r i s t e s“ szó épen a’ válogatott legjobbakat teszi. Én bátor vagyok a’ magyar academiának és az újságot olvasó közönségnek a’ „b u ni kocr atia“ nevet ajánlani; mert ezen névben szinte hallani az országlásnak ezen nemét, az ütést t. i. és a’ törést. Ezen uralkodás neme még alig 20 éves, néhol, p. o. Szepesben, 5—6 éves, sőt vannak olly szerencsés megyék is, mellyekben ezen bajt még nem is ösmerik. Ez egy, bizonyosan nem rész czélból, de félremagyarázott akkori kegyes resolutióból származott, sem törvénykönyvre, sem históriára, sem gyakorlatra, egy szóval semmi jogra, sem más nemzetek példájára nem alapított olly nyavalya, melly ezen rövid életideje alatt is annyi veszedelmes és valóban borzasztó symptomákat mutatott, hogyha jókor elejét nem veszszük, még most épen csak csírázó jövendőnket virágzásba jőni soha sem engedendi. — Nem csudálkozhatom eleget, hogy íróink, kik sokkal csekélyebb tárgyakra, mellyekre nézve periculum in mára épen nincsen, kígyót békát kiáltanak, sőt néha — mint Mancha hőse — szélmalmok ellen is intézkednek, ezen a’ nemzet életét gyökerénél rágó féreg ellen még soha komolyan ki nem keltek. Legjobban csudálkozom pedig a’ P. Hírlap érdemes szerkesztőjén, ki az ősiség ellen, azon papiros fal ellen, melly az idegeneken kívül—mint a’ mindennapi példa mutatja — senkit el nem ijeszt *), — ki a’ szabad föld kényszerített eszméjéről, az igazságos, de annyira nagyított városi sérelemről ’stb. annyit irt, de a’ megyei bunkócratia ellen — ámbár gyakran fájdalmasan feljajdult ugyan, főkép ha elveit buktatták — soha a’ Hírlap olly erőteljes vezérczikkel ki nem kelt, miilyet talentomdús szerkesztőjétől megrázó modorában — főkép az illyen tárgyakban, hol az igazság egyszerű tisztaságában áll az ő részén — olvasni szoktunk. Még az utólsó országgyűlésen is hiába pendittetett meg e’ tárgy némelly megyék által, a’ többség ad calendas graecas utasította; sőt még a’ P. Hírlapnak általam olvasott utólsó—338-ik— számában is ezen szókat találom: „az illy borzadalmas jelenetek rémitő szívháboritó hatása közt a’ köznemesség köz tanácskozási joga hulland talán legelső áldozatul.“ Már kérdem: mire van ezen jog alapítva? és ki itt az áldozat? de itt áll a’„nonsinemedeme“, melly uj divate flosculust — mivel magyarázva nincs—úgy lehet széthúzni, mint gummi-elasticumot, p. o. mivel békeség vagy háború által egy köztársaságban minden ember sorsa kisebb nagyobb mértékben fenforog, úgy minden embernek—a’ministernek úgy, mint a’ hidalgonak— joga is legyen közvetlen és személyesen, sőt egyenlő votummal békére vagy háborúra szavazni; és nemcsak minden férfiúnak, hanem minden asszonynak és gyermeknek is — quia etiam de illis — sőt a’ tébolyodottat is csak akkor lehet igazi bolondnak kiáltani , ha jogát nem reclamálja. — Illy képtelenségekre jutnak olly olvasói a’ hírlapnak, mint a’ gömöri kortesek, kik az ellenök írottakról semmit sem tudván, ingerlőjük által csak a’ Szabolcsban történtekre figyelmeztettek. — Ha áldozat esnék, attól tartok, hogy az illyen kortesi tanácskozások által a’ külföld előtt torzképekben legúnyolandó municipalis jogaink lesznek elsők; más áldozat lesz maga ezen szegény nemesség, mellynek, ha még tovább tanácskozni és politizálni kénytelenittetik, végpusztulását előre láthatni. — Én emlékezem, mikor ezen nemesség olly helységben, hol adófizetőkkel vegyesen lakott, még ha ezeknél szegényebb volt is, háza és személye tisztásága, udvarias, de nem alacsony magatartása, fejér népe pedig erényesség és csinosság által szemlátomást kitűnt, holott most elaljasodva, a’ megyeházában —még gyűléseken kivöl is — lakni szeretnek, ’s gorombaságban, verekedésben, korhelységben ’s hacsak lehet, henyélésben keresik a’nemesi kiváltságokat. Az olly ifjú, ki alispánja, sz.birája, egy szóval minden általa ismert authoritás ellen bunkót mer emelni, a’ templom után legszentebb helyünkön, a’ megye teremében, pipázva, föltett süveggel, ugyan kinek fog ez engedelmeskedni? az illyen apját anyját is — mint ez már mindennapi dolog— megverni kész; más részről azon alispán vagy sz.biró, ki a’ hozzá jött részeg kortest — néha a’legnagyobb tolvajt — öleli, csókolja, „urambátyám,uramöcsém“-nek nevezi, minden gorombaságot tőle elszenved, csakhogy voksát el ne veszítse, valljon miképen fog tiszti kötelességének megfelelni ? — A’ ki az illy 14—16 éves gyermekeket (mert már ezek is törvényhozók) hetekig, hónapokig, sőt tudok példát, hogy 2 évig is folyvást itattatni, a’ ki az illy fiukat részegen , egy rakás, nálok még romlottabb leányokat magokkal hurczolva, ajtókat, ablakokat rájok nézve minden rész következés nélkül rongálni, az ártatlan idegeneket verni, sőt egymást is vágni, lőni szemlélte — mint nekem anynyiszor szerencsém volt — ez azon atyafiaknak jövendő*) Minden ékesszólása és szép esze pazarlása által csak azon meggyőződést érette el gondolkozó olvasóinál a’ Pesti Hírlap (kár, hogy ezen gondolkozó publicum igen csekély), hogy az ősiség mostani,eltörlése nem egyéb, mint az uzsorásoknak és külföldieknek mód nélkül kedvező, a’ magyar nemességet megrontó eszköz. — Gr. A. fi. 68