Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-06-01 / 252. szám

6yen tárgynak a’ múlt országgyűlésen­ tárgyalása ’s elin­tézése történeti vázlatát , annak nyomán méltán és kö­vetkezetesen megkérhetni véle a’ Réket, hogy e’ tekin­tetben előbbi végzéseik mellett maradjanak. — A’ kerül. határozatnak nem pártolására nyilatkoztak még M—, T— ’s a’ k — i káptalan azon kifejezéssel, hogy azt az elnök jogaiba vágónak látja. Mire ő excra köszönetét mondá, hogy a’ tisztelt követ úr az elnöki jogokat pár­told; de úgy vélekedők, hogy senki sincs a’ BB. kö­zött , ki azokat kissebbiteni kívánta volna. ’S azért is mindenkor örömére válván , ha ott, hol saját jogai nem sértetnek, a’ RR. óhajtásának engedhet, ha a’ RR. a’ felolvasott javaslatnak más értelmet nem kívánnak tu­lajdonítani , mint azt hogy maguk is egy névsort akarnak készíteni, mikint a’ múlt országgyűlésen is készítettek, miszerint abból megtudják: kik vannak jelen, kik nincse­nek , ’s ahoz képest észrevételeiket indítványaikat megte­hessék , a’ nélkül hogy az e’ részben századok óta divato­zott elnöki jogot sérteni szándékoznának; a’ dolgot ugyan szükségesnek nem tartja , de nem is akarja tovább ellen­zeni; annyival inkább, mivel, hogy sérteni nem akarják, az által is bebizonyították, hogy megbízó-leveleiket neki mindnyájan szokás szerint bemutatták, minek következ­tében ő a’ névjegyzéket be is fogja adni, — lévén e’ táb­lának olly tagjai is, kik nem képviselők, minél fogva rajta kívül más tökéletes névjegyzéket nem is készíthet. — El­nök­i excja illy ismételt kijelentései után , — több követ urak által a’ szerkezet szövedéke iránt tett észrevételek is mellőztetvén — a’ határozat helybehagyatott, ’s a’ vá­lasztmány névjegyzéke is felolvastatott; azon egy változ­tatás lővén közbe, elnöki indítványra, hogy „kerületi végzés“ helyett két­ „javaslat“ tétetnék. A’ szabad kerületek ’s káptalanok részéröli reclama­­tiókat, ’s azokra adott elnöki nyilatkozást már említek, ’s csak egy van mit még kissé bővebben kell közlenünk. Horvátország egyik követe deákul kezdvén szó­­lani, azt hangos felkiáltások: magyarul, magyarul! ’s kardcsörgetés szakitá félbe. Az elnök csendességre in­tett , ’s a’ kardcsörgetést nem­ szabadnak nyilatkoztatá. — A’ követ ur latin beszédben előadá, mikint a’ társorszá­gok követei olly utasítással küldettek el, hogy szakadatlan szokás szerint, megbízó leveleiket az országgyűlési elnö­köknek mutassák be; küldőik előre nem láthatók, hogy intézkedés történik, miszerint a’ megbízó-levelek az el­nökségen kivűl, még egy választmánynak is bemutatan­­dók; ’s igy ők megbízóleveleiket az elnökségnek átadván, azok tehát többé tulajdonuk nem lévén, a’ RR. választmá­nyának legjobb akarattal sem mutathatják be, ’s azért kéri a’ RR., hogy ezen előmutatást ’s általadást, mint bevett százados szokás szerint­örténtet, törvényesnek vegyék ’s elismerjék. — Az eln­ök a’ bemutatást e’ szerint történt­nek, megbízóleveleiket szokott törvényes formában kelet­kezetteknek, az országgyűlési elnökséghez levél formá­ban intézetteknek, ’s a’ követek kezei közt többé nem le­vőknek bizonyitá. Erre hármas vita keletkezett, egyik melly a’ megbízó leveleknek a’ RB. választmányánál­ bemutatását, másik melly magát a’ követséget, harmadik, melly a’ latin szót illető. — A’ horvátországi követ beszédét némellyek ak­­kint látszottak érteni, mintha megbízó-leveleiket nem akarnák bemutatni; ’s azért a— megye másik követe megjegyzé, hogy akármi legyen is Horvátország köve­teinek a’ nyelvre nézve, ’s egyéb tárgyakban utasítása — a’ mint mondatik, hogy utasításuk van, melly őket a’ ma­gyar országgyűlésen magyarul szólani egyenesen eltiltja, olly utasításuk nem lehet, melly nekik hatalmat adhatna, hogy a’ többség határozatának engedelmeskedni ne tar­tozzanak. Ez veszedelmes theoria , mellyet tőlük mu­­nicipalis jogaikra hivatkozásukkal már még törvényczik­­kekre is hallottunk a’ törvényhozásban kiterjesztetni; de midőn a‘ tábla végzést hoz, ’s különösen ha azt teszi olly tárgyakra nézve, mellyek a’ tábla belszerkezetére tar­toznak , ha e’ táblának csak egyetlen egy tagja is le­het, ki magát annak ellene szegezheti, úgy ezen táb­la nem létezik. A’ kérdés tehát oda megy ki , hogy a’ horvátországi követ magát ezen tábla tagjának tartja e vagy sem ? ha igen, úgy őt a’ többség határoza­tai kötelezik; ha pedig nem, úgy itt szava nincs. — Az elnök ő excra felvilágositá a’ RRet, mikint Horvátország követe nem olly értelemben szólott, mintha nem akarná a’ RR. határozatát teljesíteni; h­inem hogy bizonyosan nem teljesítheti; mert megbizó-levele szokás szerint hozzám intézett levél­ alakban lévén kiadva, azt nekem általadta, ’s igy az többé az ő birtokában csakugyan nincs. — Mire a’ Tű követ azon meggyőződését fejezé ki, hogy a’ dolgon segíteni könnyű leszen; mert ő excja, hol jogai sérelme nélkül teheti, sokkal több készséggel viseltetik a’ BB. kivonata iránt, mint sem hogy a’ horvát követek meg­bízólevelét, bemutatás végett egy pillanatra vissza ne ad­ná.— Turopolya grófja elhiszi, hogy azoknak, kik magokat Horvátországi követeknek mondják, nem tet­szik a’ megbízó­ levelek bemutatása, mert nem törvé­nyesen választott követek, miután őket neig a’ horvát nemesség , hanem csak egy párt választá. Ő ez ellen már a’ kerül, ülésben is óvást jelentett, ’s annak okait is előterjesztendi, mihelyt ellenmondását, melly másoknak is aláírása alatt van, beadhatandja; addig óvását ismételve kéri a’ BRet, hogy azon urakat Horvátország követeinek el ne ismerjék. Erre zajos, tomboló tetszés következett, mire az elnök a’ hallgatóságot erőteljesen , ’s a' lehető következményekre figyelmeztetve, csendességre intette. Turopolya grófjának pedig feleletül adá, hogy lé­péseit tetszése szerint intézheti; a’ RR. azokról maga is rendén során értekezhetnek; de miután ő a’ Horvát kö­­vetek megbizó-levelét olly rendben találta, minőben lenni szoktak, lenniök kell: egyes tagnak még csak jövendő­ben beadandó ellenmondása miatt, mielőtt a’ dolog nem hogy elitélve lehetne, de még látva sincs , a’ rendes cre­­dentionalisokkal ellátott követeket, nem követeknek nyi­latkoztatni nem lehet. — Horvátország köve­te , a’ Turopolyai grófnak latinul azt válaszolá, hogy óvá­sa — a’ BBnek mai ülésben megállapított elve szerint t. i. hogy a’ törvényhatóságok választási jogainak rostállatába ereszkedni nem lehet, önkényt elenyészik, mint oda tar­tozó , hol alkotmányszerüleg kiki jogainak vélt sérelme iránt orvoslatot kereshet; azon óvásnak tehát a’ képvise­leti rendszer érdekében is ellene mond. — A’zágrábi káptalan követe szinte deákul kijelenté, hogy a’ társ­országok követeinek választása törvény és hazai szokás ér­telmében történt, azon ő maga is jelen volt, ’s választá­sukat és küldetésöket e’ helyen is törvényeseknek tar­tatni kívánja. Csak előleges jelentés tétetvén Turopolya grófja részéről egy jövendőbeli óvásról, a’ dolog most el­nöki útmutatás szerint is tovább nem vitattaték. — De a’ latin nyelven szólás nagy visszatetszést okozott. Legelőbb Marmaros követe szólalt föl, mondván, hogy ő itt idegen nyelven hallott szólani, kéri tehát ő excel­­lentiáját, méltóztassék intézkedni, hogy idegen nyelvű beszédek ne tartassanak. — Az elnök viszonoza , hogy a’ törvény tartalmán ’s értelmén túl a’ szólásban sen­kit sem gátolhat, nem tehát Horvátország követeit is a’ latinul szólhatás jogában, mit nekik a’ törvény nem tilt, a’ szokás pedig megadott. Hogy meggátoltassa­nak, hogy magunktól őket el ne idegenitsük, azt a’társ­országok, kik sz. László idejétől velünk jó ’s balszeren­csében osztoznak, megkívánhatják; valamint mi is megkí­vánhatjuk, hogy ők is viszont hozzánk jövendőben a’ nyelv egységében is simuljanak; mi azonban csak az által tör­ténhetik, ha az eddigi módot folytatva, lehetetlenséget nem kívánunk, hanem lépcsőnkint haladunk előre. P­­­ép ezért ’s az említett mozgalmak és a’ magyarok és hor­­vátok közti criminatiók és recriminatiók tekintetéből óhajt­­hatónak vélte, hogy valamint a’ magyarországi megyék követei azon óhajtással jöttek ide, hogy a’nemzetiséget előmozdítsák, de minden erőszakoltatást mellőzzenek, úgy a’ horvátországiak is kibékülés ’s összesimulás első lépéséül a’ magyar diaetán magyarul szólva bebizonyították volna, hogy a’ magyaroktól nem idegenek, a’ nélkül hogy saját nemzetiségöket feláldoznák. Elnök­e exéra válaszolt, hogy osztozik Pestnek azon kivánatában, hogy a’ki magyarul tud, a’BB. között magya­rul szólaljon meg; de viszont azt tartja, hogy a’ horvát kö­vetet e’részben—alkalmasint —utasítása tiltotta, vagy pedig nyelvbeni járatlansága akadályozta. — A’ mi a’ hónukban létező viszálkodásokat illeti, bár ne léteznének, ’s bár olly pártnevezetek, mint ott vannak, ne is emlittetnének;— ép azok miatt a’ RRnek mint részrehajlatlanoknak hideg vérrel, de meleg kebellel, akkint kell a’ dologban eljár­­niok , hogy az eddigi szakadást ne tágítsák, hanem szere­tet ’s bizodalom által Horvátország RReit magukkal mind­inkább összesitsék. — A’ horvát követ oda nyilatkozók, hogy a’ társországok az országgyűlési tanácskozásokban hét század óta élnek deák nyelvvel, mint nálunk diploma­­ticaival; ennek használatában ők törvény által is meg­hagyattak. — A— megye a’ horvát követek deák felszólalásában teljeséggel meg nem nyughaték, ’s az elnök; kijelentés sem nyugtathatja meg, mert Hor­vátország eme’ cselekvénye sem törvényen, sem gya­korlaton, sem nemzeti szokásokon nem alapszik. Törvé­nyen nem, mert nem tudhat törvényt mutatni, ’s ezentúl — fogadni lehet — még kevesbbé tudand, melly a’ hor­vát követeknek megengedné, hogy a’ magyar orsz.gyűlé­sen az örökkévalóságig mindig deákul beszéljenek. Gyakor­laton nem, mert 1825 óta a’ magyar országgyűlés képe e’ részben egészen megváltozott. De nemzeti szokásokon sem. — Nézzünk szét az alkotványos nemzetek között. Ott ül­nek a’ német Alsatia ’s Lotharingia követei a’ franczia ka­marákban, ’s francziául kell beszélniök, ’s ez ellen soha sem panaszkodtak, soha nemzeti jogaik elnyomásának azt nem tekinték. Ott van a’ 3 ország követeiből álló angol parlia­ment, és O’Connell jóregistrumot tart az ír nemzet sérel­meiről, de a’parliamentbeni angol nyelv miatt soha sem pa­naszkodott. Ott van Éjszakamerika, melly magát a’sza­badság honának hirdeti, ’s népei között valóságos bábeli nyelvzavar, de azért senkinek sem jutott még eszébe a’ congressusban máskép mint angolul szólani. — Horvátor­szág tehát álljon el eddigi végzésétől, egyesüljenek köve­tei a’ törvényhozó testtel, emlékezzék meg, hogy a’ ma­gyar országgyűlés már királyához is magyarul szól, ’s Horvátország kedvéért nem rekesztetik hozzá deák fordí­tás; — ha pedig teljeséggel nem akarnak magyarul be­szélni, ám lássák, ha észrevételeik, miket a’ RR. nem értenek, el sem is fogadtatnak. Egyébiránt ha mindez nem bírja őket reá, hogy a’ nemzet óhajtásához magukat al­kalmazzák, kényszerítést ugyan a’RR. nem akarhatnak; de abban soha sem egyeznek meg, hogy a’magyar naplóba latin beszéd menjen. — Elnök ő excja megjegyzé, hogy ez már a’ múlt országgyűlésen sem történt; egyébiránt azt hiszi, hogy a’horvát követeknek kötelességül van téve latinul szólani, bár igen óhajtható volna , hogy ez ne tör­ténnék. Pest vm. követe annak nyomán , mit azon megye másik követe mondott, ha elnök­e excra korszerű nyilat­kozatánál fogva a’ horvátországi követek latin felszólalá­sát elhallgatni is, lehetetlen’, hogy a’ zai káptalan kö­vetének hasonló cselekedetét szó nélküli hagyja. A’ kápta­lanok mind egyenlők, ’s hogy egy olly káptalannak követe, melly Magyarhonban annyi javakat bir, latinul szóljon, azt csakugyan megengedni nem lehet; annak magyarul kell szólania, annak ellenkező utasítása nem lehet, ’s ha még sem szól, mivel nem tud, valóban óhajtható volna, hogy a’ zai káptalan legyen annyi figyelemmel nemzetünk iránt, miszerint magyarul nem tudó követet, a’ magyar országgyűlésre ne küldene. A— megye részéről egyéb­iránt inditványoztatni fog, hogy még ezen országgyűlésen törvény alkottassák, melly a’ horvát követeket is magya­rul szólani kötelezze. A’ z—i káptalan iránti ezen óvás­hoz ragaszkodtak. B— és T— vármegyék is, melly utóbbiban azon káptalan terjedelmes javakat bir. Magyar polgárnak magyarul tudni kötelessége , ’s Torontál megye bizonyosan fájdalmasnak ’s igen sérelmesnek kénytelen venni az ellenkező tapasztalást. Horvátországra nézve pe­dig B. megye, ámbár a’ magyar nyelv diplomaticai ál­lása törvényileg el van ismerve , ’s ámbár a’ horvát köve­tek magyarul szólva kedves bizonyságát adhatók an­nak , hogy a’ horvát nemzet testvéri szeretettel von­­szódik a’ magyarhoz ; elnök ő excellentiája engesztelő beszédében mégis megnyugodhatnék , ha azt nem hall­ja, hogy a’ horvátoknak egyenes utasítása van magya­rul nem szólani; ez által a’ dolog egészen más szint ölt fel, ez nyíltan ellenséges irányt tanúsít a’horvátok részéről a’ magyar nemzet iránt, azon nemzet iránt, mellynek pol­gári szabadságukat köszönhetik, mellynek alkotványát él­vezik. ’S azért kötelességének érzi e’ részben felvilágosí­tást kívánni. — Elnök ő excra megjegyzé, mikint ő teljes hitelességgel nem mondhatja, hogy illy utasításuk van; He javasolja, legyenek a’RR. engedékenyek irántuk, hogy ők is méltányosok lehessenek irántunk. — T— annyit bizonyosnak vélt, miképen Magyarország képviselő táb­lájától kívánni nem lehet, hogy azt tárgyalásba vegye, a’ mit itt valaki deákul beszél: méltóztassék tehát e pxcsa rendelést tenni, hogy az 5 deák beszédüket valaki meg­magyarázza. — Az elnök megjegyzé, hogy erre szükség nincs, ’s azt a’ szokás sem támogatja, ’s újólag is ajánlá a’ BBnek, haladjanak idegen ajkú polgártársaik iránt a’ ki­engesztelés mezején. Ez vezet leginkább czélra. Ő egyéb­iránt a’ közohajtásban osztozik. — A’ már-már ingerléke­nyebbé válni kezdő vitatásnak a— követe vetett végett. Fájdalommal látá sikertelen mezőn megújulni azon keserű harczot, melly a’ horvát követek beszédének formájára nézve minden országgyűlés kezdetén feltűnik. Sikertelen harcz ez , mert a’ dolgon csak törvény segithet; mig ez nem alkottatik, — tapasztalásból tudjuk, hogy Horvátor­szág nem enged a’ BB. óhajtásának, ’s meglehet, hogy azon elidegenedésben, mellyet Magyarország iránt mutat­nak , nagy része lehet azon kevés figyelemnek, mellyel itt a’horvát követek iránt viseltetnek; azon lehuzogatás­­nak, ellenzésnek, mellyel beszédeik fogadtatnak. Nem, ez nem kedvelteti meg a’ magyar nyelvet, és gyöngédség nélküliséget is mutatna, olly térre vinni a’ vitatkozót­, ho­vá ők a’ Réket hasonló szabadsággal nem követhetik, minthogy kezeik utasítással kötvék ; bár igen sajnos, hogy ez igy van ’s méltó fájdalmat okoz,hogy a’ horvát nemzet azon nemzet nyelvével élni még itt nem akar, mellyek­ kapcsolatának köszönheti alkotványát és szabadságát; de miután látjuk, hogy engedni nem akar , arra törvény kell, szemrehányások nem segítenek. Még S . is osztozott a’ közfájdalomban, de ha a’horvát követeket határozott utasí­tásuk tiltja a’magyarul szólástól,’s a’BB. engesztelő bánása czélra nem vezet, maguknak tulajdonítsák ha előadásuk ezen teremben puszta hang leszen, és azt érteni senki sem fogja. — Ezzel a’ vitatásnak vége jön, ’s miután még elnök ő nullga az országos naplónak gyorsírók általi vezetéséről, ’s azoknak az országos pénztárbeli fizetéséről jelentést ten; a’ Bt. részéről pedig megjegyezteték, hogy a’ ke­rületi megállapodás e’részben is elő fog terjesztetni, az ülés eloszlott. Csütörtökön, máj. 25-kén ünnep. Pénteken, máj. 26. 9 órától 11-ig a’ verificationa­­lis választmány járt el kiküldetésében. Aztán kerületi ülés tartatott. Ghiczy kör.­jegyző olvasá az orsz.gy. szabad hírlapok iránti üzenet javaslatát, köziratra bocsáttatott.— Az elnökség jelentést ten a’ vitetni ’s nyomtattatni hatá­rozott kerül, jegyzőkönyv iránt a’ könyvnyomtatók által tett árszabási föltételekről. Azon jegyzőkönyv szerkesz­tése iránti utasítást pedig a’jegyző azon végzések nyo­mán , mellyek a’ kerületi (nem jegyzőkönyv, hanem) napló iránt a’ múlt orsz.gyülésen határozottak, a’ mostani vég­zés változott körülményeihez alkalmazva , félte­én felol­vasó. — De a’ vai követ, mint soros jegyzőkönyv­vezető, azon véleményben volt, hogy a’múlt orsz.gyülé­­si utasítás minden változtatás nélkül megmaradhat; mert ő azt hiszi, hogy a’ BR. nem szorosan jegyzőkönyvet — melly nem egyéb , mint a’ győztes fél manifestuma — ha­nem naplót, melly a’ tanácskozások folyamáról hű histó­riai vázlatot adjon, kívántak elrendelni. Ő a’ dolgot ek­­ként fogá föl, ’s mivel a’ tapasztalás e’ részben is legjobb vezér, a’ múlt kerületi ülésről mintegy 3 ritkán irt ívnyi terjedelemben vitt naplóból némelly részleteket olvasott föl, minden egyes előadásokat tökéletes napló formában felfogottaknak bizonyítókat. A’ RR. azt igen nagy tetszés­sel fogadók, ’s a’ fölmutatott modort ’s munkatervet he­lyeselték ; miszerint hát immár nem kerületi jegyzőkönyv, hanem napló fogna vitetni. Meddig? ’s nyomtatásban örvendhet e a’ közönség az igen kívánatos munkának, az idő fogja megmutatni. — Majd az országos napló iránti határozatok olvastattak föl ’s bocsáttattak kéziratra. —­89* 363

Next