Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-06-01 / 252. szám
6yen tárgynak a’ múlt országgyűlésen tárgyalása ’s elintézése történeti vázlatát , annak nyomán méltán és következetesen megkérhetni véle a’ Réket, hogy e’ tekintetben előbbi végzéseik mellett maradjanak. — A’ kerül. határozatnak nem pártolására nyilatkoztak még M—, T— ’s a’ k — i káptalan azon kifejezéssel, hogy azt az elnök jogaiba vágónak látja. Mire ő excra köszönetét mondá, hogy a’ tisztelt követ úr az elnöki jogokat pártold; de úgy vélekedők, hogy senki sincs a’ BB. között , ki azokat kissebbiteni kívánta volna. ’S azért is mindenkor örömére válván , ha ott, hol saját jogai nem sértetnek, a’ RR. óhajtásának engedhet, ha a’ RR. a’ felolvasott javaslatnak más értelmet nem kívánnak tulajdonítani , mint azt hogy maguk is egy névsort akarnak készíteni, mikint a’ múlt országgyűlésen is készítettek, miszerint abból megtudják: kik vannak jelen, kik nincsenek , ’s ahoz képest észrevételeiket indítványaikat megtehessék , a’ nélkül hogy az e’ részben századok óta divatozott elnöki jogot sérteni szándékoznának; a’ dolgot ugyan szükségesnek nem tartja , de nem is akarja tovább ellenzeni; annyival inkább, mivel, hogy sérteni nem akarják, az által is bebizonyították, hogy megbízó-leveleiket neki mindnyájan szokás szerint bemutatták, minek következtében ő a’ névjegyzéket be is fogja adni, — lévén e’ táblának olly tagjai is, kik nem képviselők, minél fogva rajta kívül más tökéletes névjegyzéket nem is készíthet. — Elnöki excja illy ismételt kijelentései után , — több követ urak által a’ szerkezet szövedéke iránt tett észrevételek is mellőztetvén — a’ határozat helybehagyatott, ’s a’ választmány névjegyzéke is felolvastatott; azon egy változtatás lővén közbe, elnöki indítványra, hogy „kerületi végzés“ helyett két „javaslat“ tétetnék. A’ szabad kerületek ’s káptalanok részéröli reclamatiókat, ’s azokra adott elnöki nyilatkozást már említek, ’s csak egy van mit még kissé bővebben kell közlenünk. Horvátország egyik követe deákul kezdvén szólani, azt hangos felkiáltások: magyarul, magyarul! ’s kardcsörgetés szakitá félbe. Az elnök csendességre intett , ’s a’ kardcsörgetést nem szabadnak nyilatkoztatá. — A’ követ ur latin beszédben előadá, mikint a’ társországok követei olly utasítással küldettek el, hogy szakadatlan szokás szerint, megbízó leveleiket az országgyűlési elnököknek mutassák be; küldőik előre nem láthatók, hogy intézkedés történik, miszerint a’ megbízó-levelek az elnökségen kivűl, még egy választmánynak is bemutatandók; ’s igy ők megbízóleveleiket az elnökségnek átadván, azok tehát többé tulajdonuk nem lévén, a’ RR. választmányának legjobb akarattal sem mutathatják be, ’s azért kéri a’ RR., hogy ezen előmutatást ’s általadást, mint bevett százados szokás szerintörténtet, törvényesnek vegyék ’s elismerjék. — Az elnök a’ bemutatást e’ szerint történtnek, megbízóleveleiket szokott törvényes formában keletkezetteknek, az országgyűlési elnökséghez levél formában intézetteknek, ’s a’ követek kezei közt többé nem levőknek bizonyitá. Erre hármas vita keletkezett, egyik melly a’ megbízó leveleknek a’ RB. választmányánál bemutatását, másik melly magát a’ követséget, harmadik, melly a’ latin szót illető. — A’ horvátországi követ beszédét némellyek akkint látszottak érteni, mintha megbízó-leveleiket nem akarnák bemutatni; ’s azért a— megye másik követe megjegyzé, hogy akármi legyen is Horvátország követeinek a’ nyelvre nézve, ’s egyéb tárgyakban utasítása — a’ mint mondatik, hogy utasításuk van, melly őket a’ magyar országgyűlésen magyarul szólani egyenesen eltiltja, olly utasításuk nem lehet, melly nekik hatalmat adhatna, hogy a’ többség határozatának engedelmeskedni ne tartozzanak. Ez veszedelmes theoria , mellyet tőlük municipalis jogaikra hivatkozásukkal már még törvényczikkekre is hallottunk a’ törvényhozásban kiterjesztetni; de midőn a‘ tábla végzést hoz, ’s különösen ha azt teszi olly tárgyakra nézve, mellyek a’ tábla belszerkezetére tartoznak , ha e’ táblának csak egyetlen egy tagja is lehet, ki magát annak ellene szegezheti, úgy ezen tábla nem létezik. A’ kérdés tehát oda megy ki , hogy a’ horvátországi követ magát ezen tábla tagjának tartja e vagy sem ? ha igen, úgy őt a’ többség határozatai kötelezik; ha pedig nem, úgy itt szava nincs. — Az elnök ő excra felvilágositá a’ RRet, mikint Horvátország követe nem olly értelemben szólott, mintha nem akarná a’ RR. határozatát teljesíteni; hinem hogy bizonyosan nem teljesítheti; mert megbizó-levele szokás szerint hozzám intézett levél alakban lévén kiadva, azt nekem általadta, ’s igy az többé az ő birtokában csakugyan nincs. — Mire a’ Tű követ azon meggyőződését fejezé ki, hogy a’ dolgon segíteni könnyű leszen; mert ő excja, hol jogai sérelme nélkül teheti, sokkal több készséggel viseltetik a’ BB. kivonata iránt, mint sem hogy a’ horvát követek megbízólevelét, bemutatás végett egy pillanatra vissza ne adná.— Turopolya grófja elhiszi, hogy azoknak, kik magokat Horvátországi követeknek mondják, nem tetszik a’ megbízó levelek bemutatása, mert nem törvényesen választott követek, miután őket neig a’ horvát nemesség , hanem csak egy párt választá. Ő ez ellen már a’ kerül, ülésben is óvást jelentett, ’s annak okait is előterjesztendi, mihelyt ellenmondását, melly másoknak is aláírása alatt van, beadhatandja; addig óvását ismételve kéri a’ BRet, hogy azon urakat Horvátország követeinek el ne ismerjék. Erre zajos, tomboló tetszés következett, mire az elnök a’ hallgatóságot erőteljesen , ’s a' lehető következményekre figyelmeztetve, csendességre intette. Turopolya grófjának pedig feleletül adá, hogy lépéseit tetszése szerint intézheti; a’ RR. azokról maga is rendén során értekezhetnek; de miután ő a’ Horvát követek megbizó-levelét olly rendben találta, minőben lenni szoktak, lenniök kell: egyes tagnak még csak jövendőben beadandó ellenmondása miatt, mielőtt a’ dolog nem hogy elitélve lehetne, de még látva sincs , a’ rendes credentionalisokkal ellátott követeket, nem követeknek nyilatkoztatni nem lehet. — Horvátország követe , a’ Turopolyai grófnak latinul azt válaszolá, hogy óvása — a’ BBnek mai ülésben megállapított elve szerint t. i. hogy a’ törvényhatóságok választási jogainak rostállatába ereszkedni nem lehet, önkényt elenyészik, mint oda tartozó , hol alkotmányszerüleg kiki jogainak vélt sérelme iránt orvoslatot kereshet; azon óvásnak tehát a’ képviseleti rendszer érdekében is ellene mond. — A’zágrábi káptalan követe szinte deákul kijelenté, hogy a’ társországok követeinek választása törvény és hazai szokás értelmében történt, azon ő maga is jelen volt, ’s választásukat és küldetésöket e’ helyen is törvényeseknek tartatni kívánja. Csak előleges jelentés tétetvén Turopolya grófja részéről egy jövendőbeli óvásról, a’ dolog most elnöki útmutatás szerint is tovább nem vitattaték. — De a’ latin nyelven szólás nagy visszatetszést okozott. Legelőbb Marmaros követe szólalt föl, mondván, hogy ő itt idegen nyelven hallott szólani, kéri tehát ő excellentiáját, méltóztassék intézkedni, hogy idegen nyelvű beszédek ne tartassanak. — Az elnök viszonoza , hogy a’ törvény tartalmán ’s értelmén túl a’ szólásban senkit sem gátolhat, nem tehát Horvátország követeit is a’ latinul szólhatás jogában, mit nekik a’ törvény nem tilt, a’ szokás pedig megadott. Hogy meggátoltassanak, hogy magunktól őket el ne idegenitsük, azt a’társországok, kik sz. László idejétől velünk jó ’s balszerencsében osztoznak, megkívánhatják; valamint mi is megkívánhatjuk, hogy ők is viszont hozzánk jövendőben a’ nyelv egységében is simuljanak; mi azonban csak az által történhetik, ha az eddigi módot folytatva, lehetetlenséget nem kívánunk, hanem lépcsőnkint haladunk előre. Pép ezért ’s az említett mozgalmak és a’ magyarok és horvátok közti criminatiók és recriminatiók tekintetéből óhajthatónak vélte, hogy valamint a’ magyarországi megyék követei azon óhajtással jöttek ide, hogy a’nemzetiséget előmozdítsák, de minden erőszakoltatást mellőzzenek, úgy a’ horvátországiak is kibékülés ’s összesimulás első lépéséül a’ magyar diaetán magyarul szólva bebizonyították volna, hogy a’ magyaroktól nem idegenek, a’ nélkül hogy saját nemzetiségöket feláldoznák. Elnöke exéra válaszolt, hogy osztozik Pestnek azon kivánatában, hogy a’ki magyarul tud, a’BB. között magyarul szólaljon meg; de viszont azt tartja, hogy a’ horvát követet e’részben—alkalmasint —utasítása tiltotta, vagy pedig nyelvbeni járatlansága akadályozta. — A’ mi a’ hónukban létező viszálkodásokat illeti, bár ne léteznének, ’s bár olly pártnevezetek, mint ott vannak, ne is emlittetnének;— ép azok miatt a’ RRnek mint részrehajlatlanoknak hideg vérrel, de meleg kebellel, akkint kell a’ dologban eljárniok , hogy az eddigi szakadást ne tágítsák, hanem szeretet ’s bizodalom által Horvátország RReit magukkal mindinkább összesitsék. — A’ horvát követ oda nyilatkozók, hogy a’ társországok az országgyűlési tanácskozásokban hét század óta élnek deák nyelvvel, mint nálunk diplomaticaival; ennek használatában ők törvény által is meghagyattak. — A— megye a’ horvát követek deák felszólalásában teljeséggel meg nem nyughaték, ’s az elnök; kijelentés sem nyugtathatja meg, mert Horvátország eme’ cselekvénye sem törvényen, sem gyakorlaton, sem nemzeti szokásokon nem alapszik. Törvényen nem, mert nem tudhat törvényt mutatni, ’s ezentúl — fogadni lehet — még kevesbbé tudand, melly a’ horvát követeknek megengedné, hogy a’ magyar orsz.gyűlésen az örökkévalóságig mindig deákul beszéljenek. Gyakorlaton nem, mert 1825 óta a’ magyar országgyűlés képe e’ részben egészen megváltozott. De nemzeti szokásokon sem. — Nézzünk szét az alkotványos nemzetek között. Ott ülnek a’ német Alsatia ’s Lotharingia követei a’ franczia kamarákban, ’s francziául kell beszélniök, ’s ez ellen soha sem panaszkodtak, soha nemzeti jogaik elnyomásának azt nem tekinték. Ott van a’ 3 ország követeiből álló angol parliament, és O’Connell jóregistrumot tart az ír nemzet sérelmeiről, de a’parliamentbeni angol nyelv miatt soha sem panaszkodott. Ott van Éjszakamerika, melly magát a’szabadság honának hirdeti, ’s népei között valóságos bábeli nyelvzavar, de azért senkinek sem jutott még eszébe a’ congressusban máskép mint angolul szólani. — Horvátország tehát álljon el eddigi végzésétől, egyesüljenek követei a’ törvényhozó testtel, emlékezzék meg, hogy a’ magyar országgyűlés már királyához is magyarul szól, ’s Horvátország kedvéért nem rekesztetik hozzá deák fordítás; — ha pedig teljeséggel nem akarnak magyarul beszélni, ám lássák, ha észrevételeik, miket a’ RR. nem értenek, el sem is fogadtatnak. Egyébiránt ha mindez nem bírja őket reá, hogy a’ nemzet óhajtásához magukat alkalmazzák, kényszerítést ugyan a’RR. nem akarhatnak; de abban soha sem egyeznek meg, hogy a’magyar naplóba latin beszéd menjen. — Elnök ő excja megjegyzé, hogy ez már a’ múlt országgyűlésen sem történt; egyébiránt azt hiszi, hogy a’horvát követeknek kötelességül van téve latinul szólani, bár igen óhajtható volna , hogy ez ne történnék. Pest vm. követe annak nyomán , mit azon megye másik követe mondott, ha elnöke excra korszerű nyilatkozatánál fogva a’ horvátországi követek latin felszólalását elhallgatni is, lehetetlen’, hogy a’ zai káptalan követének hasonló cselekedetét szó nélküli hagyja. A’ káptalanok mind egyenlők, ’s hogy egy olly káptalannak követe, melly Magyarhonban annyi javakat bir, latinul szóljon, azt csakugyan megengedni nem lehet; annak magyarul kell szólania, annak ellenkező utasítása nem lehet, ’s ha még sem szól, mivel nem tud, valóban óhajtható volna, hogy a’ zai káptalan legyen annyi figyelemmel nemzetünk iránt, miszerint magyarul nem tudó követet, a’ magyar országgyűlésre ne küldene. A— megye részéről egyébiránt inditványoztatni fog, hogy még ezen országgyűlésen törvény alkottassák, melly a’ horvát követeket is magyarul szólani kötelezze. A’ z—i káptalan iránti ezen óváshoz ragaszkodtak. B— és T— vármegyék is, melly utóbbiban azon káptalan terjedelmes javakat bir. Magyar polgárnak magyarul tudni kötelessége , ’s Torontál megye bizonyosan fájdalmasnak ’s igen sérelmesnek kénytelen venni az ellenkező tapasztalást. Horvátországra nézve pedig B. megye, ámbár a’ magyar nyelv diplomaticai állása törvényileg el van ismerve , ’s ámbár a’ horvát követek magyarul szólva kedves bizonyságát adhatók annak , hogy a’ horvát nemzet testvéri szeretettel vonszódik a’ magyarhoz ; elnök ő excellentiája engesztelő beszédében mégis megnyugodhatnék , ha azt nem hallja, hogy a’ horvátoknak egyenes utasítása van magyarul nem szólani; ez által a’ dolog egészen más szint ölt fel, ez nyíltan ellenséges irányt tanúsít a’horvátok részéről a’ magyar nemzet iránt, azon nemzet iránt, mellynek polgári szabadságukat köszönhetik, mellynek alkotványát élvezik. ’S azért kötelességének érzi e’ részben felvilágosítást kívánni. — Elnök ő excra megjegyzé, mikint ő teljes hitelességgel nem mondhatja, hogy illy utasításuk van; He javasolja, legyenek a’RR. engedékenyek irántuk, hogy ők is méltányosok lehessenek irántunk. — T— annyit bizonyosnak vélt, miképen Magyarország képviselő táblájától kívánni nem lehet, hogy azt tárgyalásba vegye, a’ mit itt valaki deákul beszél: méltóztassék tehát e pxcsa rendelést tenni, hogy az 5 deák beszédüket valaki megmagyarázza. — Az elnök megjegyzé, hogy erre szükség nincs, ’s azt a’ szokás sem támogatja, ’s újólag is ajánlá a’ BBnek, haladjanak idegen ajkú polgártársaik iránt a’ kiengesztelés mezején. Ez vezet leginkább czélra. Ő egyébiránt a’ közohajtásban osztozik. — A’ már-már ingerlékenyebbé válni kezdő vitatásnak a— követe vetett végett. Fájdalommal látá sikertelen mezőn megújulni azon keserű harczot, melly a’ horvát követek beszédének formájára nézve minden országgyűlés kezdetén feltűnik. Sikertelen harcz ez , mert a’ dolgon csak törvény segithet; mig ez nem alkottatik, — tapasztalásból tudjuk, hogy Horvátország nem enged a’ BB. óhajtásának, ’s meglehet, hogy azon elidegenedésben, mellyet Magyarország iránt mutatnak , nagy része lehet azon kevés figyelemnek, mellyel itt a’horvát követek iránt viseltetnek; azon lehuzogatásnak, ellenzésnek, mellyel beszédeik fogadtatnak. Nem, ez nem kedvelteti meg a’ magyar nyelvet, és gyöngédség nélküliséget is mutatna, olly térre vinni a’ vitatkozót, hová ők a’ Réket hasonló szabadsággal nem követhetik, minthogy kezeik utasítással kötvék ; bár igen sajnos, hogy ez igy van ’s méltó fájdalmat okoz,hogy a’ horvát nemzet azon nemzet nyelvével élni még itt nem akar, mellyek kapcsolatának köszönheti alkotványát és szabadságát; de miután látjuk, hogy engedni nem akar , arra törvény kell, szemrehányások nem segítenek. Még S . is osztozott a’ közfájdalomban, de ha a’horvát követeket határozott utasításuk tiltja a’magyarul szólástól,’s a’BB. engesztelő bánása czélra nem vezet, maguknak tulajdonítsák ha előadásuk ezen teremben puszta hang leszen, és azt érteni senki sem fogja. — Ezzel a’ vitatásnak vége jön, ’s miután még elnök ő nullga az országos naplónak gyorsírók általi vezetéséről, ’s azoknak az országos pénztárbeli fizetéséről jelentést ten; a’ Bt. részéről pedig megjegyezteték, hogy a’ kerületi megállapodás e’részben is elő fog terjesztetni, az ülés eloszlott. Csütörtökön, máj. 25-kén ünnep. Pénteken, máj. 26. 9 órától 11-ig a’ verificationalis választmány járt el kiküldetésében. Aztán kerületi ülés tartatott. Ghiczy kör.jegyző olvasá az orsz.gy. szabad hírlapok iránti üzenet javaslatát, köziratra bocsáttatott.— Az elnökség jelentést ten a’ vitetni ’s nyomtattatni határozott kerül, jegyzőkönyv iránt a’ könyvnyomtatók által tett árszabási föltételekről. Azon jegyzőkönyv szerkesztése iránti utasítást pedig a’jegyző azon végzések nyomán , mellyek a’ kerületi (nem jegyzőkönyv, hanem) napló iránt a’ múlt orsz.gyülésen határozottak, a’ mostani végzés változott körülményeihez alkalmazva , félteén felolvasó. — De a’ vai követ, mint soros jegyzőkönyvvezető, azon véleményben volt, hogy a’múlt orsz.gyülési utasítás minden változtatás nélkül megmaradhat; mert ő azt hiszi, hogy a’ BR. nem szorosan jegyzőkönyvet — melly nem egyéb , mint a’ győztes fél manifestuma — hanem naplót, melly a’ tanácskozások folyamáról hű históriai vázlatot adjon, kívántak elrendelni. Ő a’ dolgot ekként fogá föl, ’s mivel a’ tapasztalás e’ részben is legjobb vezér, a’ múlt kerületi ülésről mintegy 3 ritkán irt ívnyi terjedelemben vitt naplóból némelly részleteket olvasott föl, minden egyes előadásokat tökéletes napló formában felfogottaknak bizonyítókat. A’ RR. azt igen nagy tetszéssel fogadók, ’s a’ fölmutatott modort ’s munkatervet helyeselték ; miszerint hát immár nem kerületi jegyzőkönyv, hanem napló fogna vitetni. Meddig? ’s nyomtatásban örvendhet e a’ közönség az igen kívánatos munkának, az idő fogja megmutatni. — Majd az országos napló iránti határozatok olvastattak föl ’s bocsáttattak kéziratra. —89* 363