Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-26 / 216. szám

sokrai provocanók által bizonyosan nem fogja magát a’ Pesti Hírlap elvonatni hagyni eddigi ösvényéről, miszerint a’ napirend fontos és korszerű kérdéseihez csekély fej­tegetéseivel hozzá járulni, a’meddő,’s többnyire vagy alaktalan generalhások, vagy személyek és személyeske­dések körül forgó polémiánál mindig czélszerűbb foglala-­­ tosságnak tartotta, ’s fogja jövendőben is tartani. — Ne­héz időket élünk, uraim ! „az idő rohan, az ítélet közéig“ —mikint az órát kiáltó Muezzin szokta emlékez­tetni Mahomet népeit; és mi, Verbőczy nemzete? kik hi­vatva valánk a’ néppel önkényt szabadon, kényszerítés nél­küli egybeforrásnak magasztos eseményét följegyezni a’ história lapjára, melly illy esemény számára még üresen áll, — mi mit teszünk? a­ hol roszabbat nem, legalább harczot vívunk a’ fölött, hány latot nyom az „él­jen“ ki­áltás, ’s van e e’ honban közvélemény? ’S ist eine alte Geschichte Doch bleibt Sie ewig neu. Olvassátok Konstantinápoly bukása történetét , — az enyé­szet mennyköve czikázott falai körül, ’s ö — a’ fölött vi­tázott, hogy az „Ágion pneuma“ kitől származik? Adakozások. Gömör vármegye felső járásának érde­mes föszolgabirája, alispáni bíróság által részére megálla­pított 8 ezüst forint vontatási ’s napi-díjt Schmidt Ede felperesi ügyvéd úrtól el nem fogadván, a’ most tisztelt úr azt hozzánk küldé a’ végett, hogy valamelly közintézetnek adnak által. — Az iparegyesületnek adtuk. — Egy névte­len pedig Haberern Lajos részére 5 p.sztot küldött. Fővárosi újdonságok. A’kör, vagyis az iro­dalom és művészet barátinak casinói egyesülete, múlt va­sárnap rendkívüli közgyűlést tarta, ’s legelőször is azon, irodalmunk és művészetünk érdekében annyira fontos (!) és sürgetős (!) tárgy került szőnyegre: adjon e a’ kör far­sangi tánczvigalmat? — És e’ tervezett irodalmi és művé­szeti bálról talán fél napig is eldisputáltak volna, ha derék tagtársunk, Beszeur, a’megye-közgyűlési vitatkozások sajátságos, eleven tüzével véget nem vet az ónodi-szerű tanácskozásnak. Ki is, tekintve az egyesület szellemi állá­sát , komoly irányát ’s nem legfényesebb anyagi helyze­tét, és híven, jó humorral rajzolva az a’ nélkül is fölös­leges , nem jótékony czélú tánczvigalmak gyarlóságait, oda nyilatkozók, mikint a’ kör ne keringjen, hanem in­kább Kliegl­ gépének fölsegelésére fordítsa azon pénzt, mellyet netalán a’ tervezett bálra czélellenesen fecsérlene. A’ jeles indítvány ugyan pusztába hangzott el, de az sza­vazat utján mégis csak végzéssé jön, miszerint a’ kör nem fog bált adni. — Miután továbbá igen opponens természe­tű tagtársunk, J. ur, a’ köri választmányt némelly dol­gokban hibás eljárással vádolá, de a’ vád nem találtatott egészen alaposnak, — az egyesület alapszabályainak át­nézése , javítása külön választmányra bizaték, ’s végre — figyelem uraim! — az elmaradt bál pótlékául, farsangi lakoma adatása határoztatott el, ’s ez utóbbi épen jókor történt, mert már déli 12 óra után az összesereglettek so­kasága éhes lévén, az annak idejében kitálalt indítványt bölcs gyomraink megegyezésével elfogadók. — Ezeket előrebocsátván, most már szavunkat beváltólag, egy-két vonást adunk a’ kör ismertetéséhez. — Ez a’ kör, uraim! korántsem valami képtelen circuli quadratura, korántsem valami circulus vitiosus, hanem igazán derék kis társal­gási egyesület. Lehet mondani, a’ fővárosi magyar ér­telmiség , férfias széplelküség (Schöngeist) társalgási köre nagy részben ezen fiatal egyesületben vagyon öszponto­­sulva. Összesen mintegy 220 tagot számlál, különösen 84 írót, a kik közt 34 academiai tag, a’ többi 54 nem az, de azért kisebb nagyobb mértékben mégis iró, — 25 mű­vészettel foglalkozót, ’s igy a’ kör tagjainak fele része mégis az irodalom és művészet embereiből áll. De ezen­kívül országunk majd minden osztálya, rangbelije, mu­tathat itt elő néhány képviselőt: mágnás, nemes, honora­­tior,polgár, —megyei tisztviselő, dicasterialista,kézműves, kereskedő, orvos, katona, pap, ügyvéd, juratus, ta­nuló ’stb. a’ legnagyobb vegyületességben olvadnak itt össze, ’s az egyesület tagjai közt politicai pályánk több igen jeles bajnokát is föl lehet találni. Az elnök: Fáy An­drás , alelnök: Vörösmarty. — Ezen köregyesület való­di minta-iskolája a’ magyarhoni elegyes néposztályok tömérdek fokozatának, mellynek tetejéről lenézve szé­dül a’ józan emberi fő, ’s talapjáról föltekintve vér­zik a’ tiszta emberi szív. A’ körnek legnagyobb érdeme abban áll, hogy itt a’ legkülönbözőbb elemeket is inkább láthatjuk assimilálódva, mint más illy egyesületekben; ’s az egészen bizonyos népszerű színezet ömlik el, hoz­zá járulván a’ fesztelen, bizalmas társalgás üledékes gya­korlata, ’s azon fontos körülmény, miszerint fővárosunk­ban illy tisztán magyar egyesületet találni nagy ritkaság. A’ körnek erős oldala az is, hogy itt az irodalmunk és mű­vészetünk iránti érdek és részvét, már maga, a’ nevé­nek megfelelő egyesület fenállása ’s lényeges alkotó ré­sze által, a’ más osztálybeliek (a’ nem-irók és művészek) közt is előmozdittatik,’s oszlatni segíti azon nem épen alaptalan véleményt, miszerint az úgynevezett szobatudó­­sok, társalgási körökben ügyetlenül, feszesen , pedanto­­san viselik magukat. Ki a’ mi földi circus olympicusunk­­ban megjelen, bizonyára tapasztalni fogja, hogy — kivé­ve a’ kevés kiveendőt — a’ magyar irók legtöbbjeiben elég elevenség, ügyes mozgékonyság rejtezik, ’s majd min­­denikén észre lehet venni származása vagy növekedése helyének vidéki magyaros sajátságait (mert Schedel uron kívül talán nincs is budapesti születésű magyar iró) ... ki körünkbe lép, érdekesen fogja tapasztalni, mikint még legábrándosabb költőink, legmunkásabb szaktudósaink sem olly igen fél holdvilágképü vázalakok, mint azt a’„tudós" és „poéta“ névvel m­ég most sem egészen tisztában lévő vidé­ken képzelni szeretik; sőt van köztük több, igen-igen jó húsba burkolt szellem és talentum.— A’ kör tagjainak fő­foglalkozásai közé tartozik a’journal-olvasás, tekézés (bil­­liárdozás), mihez már saját magyar műszavakat is készí­tett a’ kör néhány tagja, — a’ nem kis fejtörésbe kerülő, ’s igy az iralom és művészet barátihoz, gyakorlóihoz igen illő shakkozás , ’s a’ kevesbbé eszes és férfias domino-já­­ték. Kártyázni igen ritkán szoktak, házsártosan soha sem, mi biztos jele annak, miképen itt nincs olly nagy lelki szegénység, nincs olly nagy unatkozás és önhaszonle­sés, mint némelly vidéki casinóinkban, hol jobban szerelik a’ pénzt mint a’ hírlapokat olvasni, hol valami érdekes, kivált tudomány- és művészetre vonatkozó beszédet, szel­lemdús vitát fölötte ritkán lehet hallani. Ez utóbbi pont a’ körben gyakrabban megfordul, de mégsem olly gyakran, mint azt az egyesület magasabb műveltségű tagjaitól mél­tán lehetne igényleni. Azonban az olvasószobában sok­szor éles észrevételeket tesznek a’journálvilág, különö­sen politicai pártcsatáink mozgalmai felett, sőt ha leghí­resebb disputáló­ athletáink szállanak a’ síkra, a’ nagy zaj és követelő pattogás miatt, minden csendesebb természe­tű tagtárs kénytelen háttérbe vonulni. Kik az irodalom csatamezején keményen összeütközének , azok egymás irányában itt is megtartják ellenséges állásukat, ’s a’ sok goromba polemicus a’ hires nevezetes bunkós modorú is­kolából, csak úgy félszemmel kacsingat egymásra. Aztán egy kis kor- vagy köraristocratia az öregebb irók részé­ről a’ fiatalabbak irányában-------no de ez se baj, mert az utóbbiakat legkevesbbé sem bántja és zavarja. — A’ kört koszorús költőnk Vörösmarty sajátos személyessége nélkül képzelni is alig tudnak; ő volt ennek alapitója, el­­nevezője, ő ügyeinek jelenleg is legbuzgóbb veze­tője, esannyira, hogy a’ mondottakon kivil már csak igen kedves, mulattató , soha senkit nem sértő, mindent magához vonzó példás társalgása által is valódi centruma, központja lett a’ körnek, melly a’ mi közszeretet­ és tisz­teletben álló, igénytelen Vörösmartynk távollétében min­dig hiányosan tűnik föl előttünk. — A’ kör könyvtára még igen csekély, de az irók saját műveikkel már is teteme­sen gazdagítják. A’ kör étszobával is bir , hol, kivált az­előtt , midőn korán hunyt genialis színészünk, Megyery, mulattató anekdotáinak, bonmozinak legélénkebb előadá­sával fűszerező a’ társalgást, fölötte szép és vig estelizések tartattak. — E’ rövid körrajz bevégeztével minél nagyobb ’s virágzóbb gyarapodást kívánunk ezen maga nemében páratlanul jeles egyesületnek! — ’s egyszersmind nyilvá­nítjuk , hogy adandó alkalomkor a’ fővárosi érdekesebb intézetek­ és egyesületekről több illy nyilvános ismerte­tést adni, eltökélett szándékunk; a’ mi, úgy hiszszü­k,nem csak a’ vidékiek, de maguk a’ fővárosiak nagy része előtt is , valódi újdonság lesz.-------Most pedig menjünk át ez apjok-ujdonságról, az apró fiók-hirek tarka világába, — honnét legelőször is értésére adjuk kiváncsi olvasónknak, miszerint egy gazdag pesti izraelita kereskedő e’ napokban megmérgezé magát, mint mondják, házi családi viszo­nyai miatt .... drága hitvestársától akarván végkép el­búcsúzni. Abi crudo Amor ! mondaná Tasso.-------E­g­ressy Gábor, ki saját értesítése szerint, Veszter és Dobozy társaságával nem mint titoknok, hanem mint vál­lalkozó részvényes, művészi képezése, tapasztalás ’s az idegen népegyéniségek tanulása végett fog külföldre utaz­ni, színpadunkon fényes sökerrel folytatja vendégjátékait, ’s a’ mennyire örülünk külföldre utazásán , hol a’ Macrea­­dyk, Seydelmannok látása még inkább lelkesítheti, töké­­lyesitheti őt, annyira sajnáljuk drámai színészetünket, melly Egressy nélkül bizonyára ismét csökkenni fog mű­vészeti érdekében. — Vieuxtemps hegedüvirtuoz i. h. 23-án lépe föl legelőször színpadunkon, és genialis szer­zeményeinek remek előadásával, méltó csodálatra ragadá a’ szép számú közönséget. Ezen magas műélvezetet, úgy hiszszü­k, egy sem fogja elmulasztani, ki birtokában van a’ szép érzelemnek. — A’ bemeneti árt fölemelve lehet tar­tani mindaddig, mig csak ezt a’ hallgatók mennyisége megengedi, ellenkező esetben tanácsosabb lesz a’ fölemelt árt b­ebb szállítani, mert minden esetre jobb a’ kevésből összegyűlt sok , mint a’ sokból összehozott kevés. Ezen mathematicai igazság olly tiszta, mint Vieuxtemps játéká­nak hangzása. — A’­leánynövelés körül több mint húsz évig példás ügyességgel fáradozott Wening­erné asz­­szony f. h. 8-án meghalározván, ezen veszteséget csak azon derültebb körülmény pótolhatja, miszerint az elhunyt­nak derék leányai, Ida és Luiza kisasszonyok, bizonyára anyjok hasznos nyomdokait követve, folytatandják az in­tézet vezetését, mellynek buzgó pártolására ezennel fi­gyelmessé teszszük mind a’ fővárosi mind a’ vidéki szü­lőket, kik leánygyermekeiket czélirányos nevelésben a­­karják részesíteni. Erdélyi országgyű­lés. A’ dec. 16-kai országos ülésben közérdekű tárgyak körüli véghatározó tanácskozás elő nem fordult. — Az országgyűlés meghoszabbitását ’s gr. Bethlen Domokos ügyét tárgyazta feliratok elküldettek. — A’ szász nemzet követeinek országgyűlési képviseltetésök ügyébeni kivá­­natai a’ rendszeres bizottmánynak kiadattak. — Sófalvi Elek kincstári titoknok, a’ nemzeti muzeum alapjának gyarapítására „In­sti­tuti­one­s juris metalici“ czi­­mü munkájából 100 példányt ajánlott.— Vojticz József izraelita kolozsvároni boltnyithatás iránt folyamodván, a’ szokott köteleztetések teljesitésének föltétele alatt a’ kor­mányszéknek ajánltatott. — Hasonlókép Árpási Ká­roly kapitánynak is folyamodása homályba borúlni kezdett Alsó-A­pási valóságos családi nevének kihirdetése iránt.— A’ megyei tisztválasztás tárgyábani felírásra nézve, a’ k. kormányszékkel egyesülés történt. — Zeyk József Do­boka megyei követ indítványt tön, hogy addig is, mig a v­ezéhekre nézve derekas határozat tétethetnék, azoknak káros befolyása ellen a’ gyárak biztosíttassanak. — Foga­­rasvidéki követ gr. Teleki László pedig a’­ezéhek el­törlését inditványozá; mi ellen szebenszéki követ Schrei­ber Simon több szász követek által pártolt ellenmon­dását jegyzőkönyvbe iktattatá; — mindkét indítvány a’ kereskedési rendszeres bizottmánynak adatott át. Dec. 23-kai ülés. Napi­renden volt a’ muzeum, or­szágos tanácskozási terem és nemzeti színház feletti ta­nácskozás. —■ Indítványba volt hozva ezeken kívül a’ fő­­kormányzói lak, nemz. gazdasági egyesület, nemz. acadé­mia és öszművészeti intézet, a’ BR. mindezt egyáltalában méltányolandónak elismerék, azonban a’ szükséges pénz­­öszveget Erdély jelen helyzetében egybe nem gyű­jhetőnek vélvén, abban állapodtak meg, hogy most csak a’ muze­um és országos tanácskozási terem állíttassák fel, a’ sür­getős segedelmet igénylő nemzeti színház pedig kitelhető­­leg jó karba helyeztessék. — A’ múzeumot illetőleg tehát ő felségét megkérik, hogy azt „M u s e u m F e r d i n a n d e u m“-nak nevezhessék; — számára a’ gr. Bánfiak piaczoni házát 70,000 fton megvá­sároltatni határozók; — az épület egyik részének alkal­mazására 10,000 ftot rendeltek; a’személyzeti fizetést 2100, ftban állapiták meg; ’s az intézetre általában­­Es­terházy László gr. 5000 ftnyi és Teleki József gr. fő­­kormányzó 3000 ftnyi alapítványát belé nem számítva) 100.000 ezüst ftot határoztak; r­észleges jövedelmét pedig 4480 ftban számiták ki; — a’ főfelü­gyelésre a’ három nemzet kebeléből 9 tagbéli választmányt neveztek, ’s vé­gül azt is meghatározták, hogy az országbani könyvnyom­dákban kijövő új könyvekből a’ muzeum számára egy-egy példány ingyen adassék. A’nemzeti szinházra 90.000 pftot ajánlottak, ’s a’ színház körüli intézkedések megté­telére , öt tagbéli orsz. választmányt hatalmaznak fel. — Országos tanácskozási terem építésére (minthogy jelenleg a’ városi tánezteremben kénytelenek a’ BR. üléseiket tartani) 60.000 pft határoztatott; a’ felügyelet ’s intézkedés szint­úgy országos választmányra bízatván. — Ezek szerint a’ három intézetrel ajánlás 250.000 pftot teszen; de 70.000 ft az ország activ tőkéjéből lévén fedezhető, csupán 180.000 ft fog kirovatni. — És eddig minden szép rendben van, de következik a’ visszavonásnak igen sajnálatos jelenete. A’ szász székek képviselői ugyanis kivétel nélkül oda nyilatkoztak, hogy ők az országos múzeumra ’s nemzeti színházra hatá­rozott rovataiban részt venni nem akarnak, és curiatum votumot emlegettek, ’s nemzetiségük féltésében rémeket láttak; ’s a’ két nemzetiség újólag élesen különvált!! Mire olly értelmű határozat keletkezett, hogy noha a’ KK. és RRnek azon joga kétségbe nem vonatkotik, miszerint az országos többséggel határozott ajánlatokat mind a’ három nemzet kebelében létező törvényhatóságokra kiterjeszszék, mivel azonban egy részről attól tartanak, hogy a’ rovatainak a’ szászok általi aránylagos hordozása felett keletkező vi­tatkozások miatt a’ muzeum létrehozása (vége felé köze­legvén az országgyűlés) könnyen koczkáztathatik, más fe­löl az ő felsége iránti tisztelettel kevesbbé egybeférhetőnek ítélvén, hogy a’ fejedelem nevéről nevezendő intézet felál­lítására olly nemzet polgárai is kényszerittessenek, melly­nek képviselői abban részt venni kivétel nélkül vonakod­tak : — annálfogva a’ RK. és RR. a’ szász törvényhatósá­gokat (de természetesen nem a’ szászok által birt neme­si javakat) minden jövendőrei következtetés nélkül az or­szágos muzeum ’s nemzeti színház számára teendő rava­­talokb­ól kihagyják; ellenben az országos terem fölépíté­sére szükséges 60,000 frt .A részét a’ szász törvényha­tóságok viselni fogják.­­ Az egész 180,000 ftnyi rovatai egy vagy legfölebb két év alatt, az 1809-ki concurrentiona­­lis fundus felállításakor használt összeírás mértéke szerint beszedetni, a’ három intézet felállítására szolgáló közös pénztárnak tekintetni, ’s belőle legelőbb az országos mu­zeum , utóbb a’ nemzeti színház, végre az országos terem kielégittetni határoztatott. — (Érd. Híradó.) Megyei dolgok *), Sopronból (elöleges értesítés). A’ házi adó itt is megbukott, a mint mindenütt meg fog bukni, és szüksé­geskép meg kell buknia, hol tekintélyes nevek akadnak, mellyek az eszmefejtő sajtó működésével ismeretlen ’s igy a’ kérdés szellemi oldalát felfogni képtelen köznemesség­ek­be a’ kérdést csupán akkint terjesztik: lemondjunk e ősi szabadságunkról, ’s adó alá vessük e nemesi vállainkat ? — hogy e’kérdésre „nem adózunk“ lesz a’felelet, igen természetes; ez ellen sem az időszaki sajtónak összes kézfogása, sem az értelmiség közvéleménye nem segíthet. — Én fatumot kezdek hinni, ’s némi resignatióval mon­dom : a’ minek jöni kell, jöni fog, és a’ mint vetünk, úgy aratandunk. — Hogy megbukott nálunk a’ házi adó, az természetes; de hogy az, a’ ki már 1807-ben óhajtá , hogy a’ nemesség a’ néppel egygyé forrjon, — hogy a’ magyar liberalismus veteranusa buktatta meg, — az fáj. Hiába! minden hiú a’ nap alatt,— mond bölcs Salamon. Gróf Sz. I. nem volt jelen gyűlésünkön, pedig illy alka­lommal helyén kellene lenni mindenkinek, kivált annak, kinek a’hon szavát birja, hogy adózni akar, még pedig *) A’ gyű­lésekrőli tudósítások még mindig annyira összehalmozvák, hogy csak egy részüknek közölhetése vágett is kénytelenek valánk é­rtekező­t nem adni. — S­z­e r­k.

Next