Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-09-17 / 283. szám
köz volt a* „maradjon !“ ’s a’ törvény czikkely, mint mér érintők, elfogadtatott. I.LI. Országos öles a’ m. foRBnél, Septemb. 9-kén. Első tárgy: az átmenet kérdésének berekesztése. Legelsöbb egy főispán emelt most szót, ’s nyilvánitá, mikint e’ tárgyban észrevételeit csak a’ köziraton átment indítványra szorítja; ’s az indítvány második szakaszának azon pontjára, miszerint ,,a’ törvényhatóság elnöke az átmenni kívánónak rendelhetne 15 napot vagy négy hetet“— szóló megemlíti, hogy az e’féle idő meghatározását bárkinek is önkényére bízni nem tanácsos, mert kiváltkép hol a’ lélekismeret nyugalmat keres, a’ 15 napi halasztás is nagy idő. Továbbá az indítvány 2. a. ’s 4. pontjai szerint három kihallgatáson ’s három megintésen megy keresztül az átmenni kivánó, mit szóló szükségtelennek,’s kellő gyöngédség elleninek tart; mert föl kell tenni, hogy illy nagy fontosságú, és nem ember megvizsgálása alá tartozható lépést, az átmenni kívánó magával számot vetve előre komolyan meggondolta; meglehet azonban, hogy ha a most mondottakat az indítványozó méltányolandja, aggályát némileg el fogja oszlatni. De van szólónak még két lényegesb megjegyzése: egyik a’ felügyelési jog, mire nézve szóló az indítványozóval csak annyiban lehet egy értelemben, mint azt a’ mélt. főRe. is egyhangúlag kijelenték , t. i. hogy a’ felügyelési jog a’ lélekismeret vizsgálatába,’« annál kevesbbé annak megbirálásába nem ereszkedik. Igaz, hogy a’ kir. főfelügyelési jog ’s ahhoz kapcsolt magas kötelesség, valamint a’ status minden ágazataira , úgy a’ vallásra is kiterjed; minek minden hű polgár hódol, ’s azt mélyen tiszteli, ’s sértetlenül fentartani kívánja, ez biztosítván a* törvény hű végrehajtását, ’s ez által éreztetvén minden polgárral a’ törvény jótékonysága ; de az ajánlott mód szerint, kérdi: valljon megfelelhet e felséges urunk ’* királyunk azon magas föladatnak? úgy hiszi nem; mert a’ törvény végrehajtása mindannyiszor számtalan akadályokra fog találni, mellyeket a’ legtisztább igyekezet is alig lesz képes legyőzni,—’s kérdi: valljon lesz e a’ törvénynek jótékony hatása? úgy hiszi: nem, mert az áttérni kívánók számtalan ’s nem vélt kellemetlenségeknek lesznek kitéve, mellyek idő által inkább növekedvén, a’ törvény jótékony czélzata meg fog szűnni , ’s méltán lehet tartani, hogy mindannyi átmeneti esetek a’ hosszadalmas recursualis útra fognak kerűlni, mert találkozandnak majd jogosított feladók, panaszlók, és ki tudja előre, milly visszás elemek, és mindezek az átmenni kívánók rovására, a’ kormányszékek, a’ törvény körüli leghívebb teljesítések mellett is hanyagsággal méltatlanul fognak vádoltatni; mert nem a’ törvényszékek, hanem a’ foglalatosságok halmaza mellett a’ törvény föltételei fogják az időmulasztást szerezni. Második megjegyzése szólénak ki fog tetszeni, ha az 1790: 26 tcz. 13 §. az inditványnyal egybehasonlittatik. Ezen törvény 13 §-ának különösen három rendeletei okozták a’honpolgárok közötti nyughatatlanságokat: t. i. 1) hogy a’cath. vallás elveivel ellenkezik az átmenetet, — 2) hogy az átmenet vakmerőn ne történjék, — és 3) hogy az illető esetek ő felségének feljelentessenek; az előttünk álló javaslatban pedig mindezek bővebben és határozottabban foglaltatnak, világosan kijelentettén először, hogy a’cath. vallás elveivel ellenkezik az abbéli átmenetei; másodszor: hogy az átmenetei vakmerően ne történjék, ahhoz nehéz föltételeket szab; harmadszor: hogy az egyes esetek őfelségének főfelügyelési jogánál fogva fölterjesztessenek, ahonnan az engedelem, vagy, külső ünnepélyességek hiánya esetében, visszautasítás várandó. — Ha tekinti szóló az említett 1796: 26 tcz. 13 §-át, melly sokkal egyszerűbben áll a’ jelen indítványnál már annál fogva is, mivel a’ 13. §. csak egyszerű fölterjesztést rendel, az indítvány pedig a’főfelügyelési joghoz vizsgálatot is köt, ’s a’ helybenhagyást, vagy visazautasitást állapítja meg, miről az említett törvény hallgat; — ’s ha meggondolja, mikép magyaráztatott az el, ’s mi következésekre nyújtott anyagot, a’kérdéses indítványt el nem fogadhatja, hanem olly törvényt kíván, mellyben 1) jelentessék ki egyik vallásból a’ másikba való viszonyos szabad átmenetet az 1608: 1 tcz. értelmében; — 2) az illető lelkészeknek tudomáson kívül más bifolyásuk ne lehessen; — 3) az idő, melly az átmeneteire rendeltetik, minél rövidebb legyen, ’s 15 napnál többre ne terjedjen; — 4) az egész történet 15 nap múlta után tudomás végett feljelentessék ; minthogy azonban ehez reménysége nincs, a’ RRat pártolja. Továbbá az érintett indítványban a’ viszonosságot némellyek abba helyezik , hogy minden felekezet vallását elvei szerint szabadon gyakorolhassa, nem pedig abban, hogy minden vallásnak a’ viszonosságra nézve egy törvény alkottassák; szóló úgy vélekedik, hogy a’törvényhozás a’vallások tanjaiba nem avatkozhatván, ha boldogítni ’s köznyugalmat szerezni kíván, egy hazában csak egy törvényt hozhat, melly szerint minden feleskezet vallását egész egyenlőséggel és viszonossággal szabadon gyakorolhassa; —s azt tartja szóló, hogy minden vallásnak azért, mert külön elveket állít fel, külön törvényt alkotni czéliránytalan, de káros is lenne; mert ez által a’honpolgárok közötti nyugalmat ’s békét leginkább megállapító viszonosság csakhamar sírba döntetnék. Majd egy gróf egy főpapnak az ismétlések kikerülése tekintetéből csak itt említett nyilatkozatára, melly szerint következetlenséggel vádola egy grófot, midőn az átmenet följelentését a’ házasságok ’s keresztelések följelentésével azonította a’ felügyelési jogra nézve , és mégis az átmenet megtörténte után följelenteni kivánók véleményét pár tolta, noha a’ keresztelések és populatiók soha sem szoktak ő felségének följelentetni.— szóló véleménye szerint csak akkor esett volna következetlenségbe a’ czáfolt gróf, ha a' keresztelések ’s populatiók előre jelentetnének föl. Jól rendezett országokban a’ keresztelések ’s házasságok szoktak feljelentetni a’ kormányoknak, ’s ezek épen a’ nép számának ’s népesség növekedésének vagy kevesbülésének megtudására, és minden összeírásokra általában sikeres adatokul szolgálnak, ’s ennek jó volna hazánkban is igy történni. — Továbbá — úgy mond — az indítványozó táblabáró javaslatában a’ felügyelésnek egy uj nemét kivánja behozni; mert midőn az 1790: 26 tcz. 13. §. az átmeneteit csak tudomásként terjeszti föl, akkor az indítványban az mondatik, hogy a’ felügyelő arra szolgáljon, valljon a’ törvény rendelete teljesittetett e ? valljon a’törvényszabta ünnepélyességek megtartottaké? ’s igy ezen elvekkel a’ scrupulus szelenczéje nyittatnék meg a’ cancellariánál, melly által csak uj baj háramlanék szegény hazánkra. De ezen indítványban egy kis ellenmondás is van; mert míg egyfelől az mondatik, hogy a’ lelkismeret szabadságát illetőleg senki ne merjen akár megengedő, akár tagadóképen beleavatkozni, a’ clerűst ki kell belőle zárni, mert befolyása a’vallási dolgokban is nyomasztó; más részről megengedtetik a’ cancellariának annyi scrupulusokat tenni, a’ mennyi neki tetszik. És most az átmeneteit is taglalása alá vegye? bocsánatot kér szóló, de ez nem megy. Az indítványban a* fölügyelési czikk végén mondatik: a’ közállománynak érdekében fekszik, hogy a’ végrehajtó hatalom az átmeneteinél felügyeljen, nehogy olly hibák történjenek, mellyek orvosolhatatlanok, — bárcsak a’ kormány a’ felügyelési jogot a’ közállomány érdekében a’ Duna torkolatára vagy Szerbiára is kiterjesztené, akkor nem mondatnék, hogy a’ sok szőrszálhasogatásokban elfeledjük a’ sok valódi teendőket, és ha kor kívánta elvek szerint intézné minden lépteit a’ kormány, akkor a' lelki dolgokban nem lenne bíró sem pap, sem cancellár, hanem a jó isten. — Az átmenettel összekötött ünnepélyességre nézve megjegyzi, hogy az indítványozó nem szól olly tisztán, mint a’ RR. és RR., t. i. az indítványozó beszél az elnökről , a’ RR. a’ törvényhatóságokról; továbbá határtalan az indítványban azon idő, hogy mikor szólittassék föl a’ lelkész az elnök által? határtalan azon idő, melly alatt a’ lelkész felszólitandja az átmenni kivánót; — és miután ezek a’ RR. kívánatéban tökéletesebben ki vannak fejtve, és választania kell a’ határozott és határozatlan kört, szóló minden esetre a’ RRet pártolja. A’ mi pedig a’ lefolyt vitákat illeti: igaza volt azon grófnak, ki azt mondá, hogy nálunk a’ szőrszálhasogatás mestersége nagyban űzetik, ’s ez a’ régi bajnak uj kórjele , — ez tévé, hogy a’ nemzet mindig provincializmussal bíbelődvén, célját eltévesztő, hogy napról napra passivára aljasul, hogy minden ipartól és műveltségtől meg van fosztva, és végtére ha nem segítjük, félő, hogy a’ hierarchiának járma alatt összeroskad, ’s a’ statusok sorából elenyészik. III. Fülöp spanyol király alatt Spanyolhan illy állapotban vala, és az akkori angol követ udvarának jelentést ten, elmondván, hogy isteni csuda, ha egy illy status tovább is létezik. A’ görög nem egyesültek püspökei, érseküknek következő általános elveit tevén magokévá, miszerint ő a’ közjó, egyenlőség, ’s a’ törvények viszonosságának tekintetéből indul ki, ’s valamint minden mást legkevesbbé, úgy a’ lelkismeret szabadságát sem akarja korlátozni; hogy ő valamint mindenütt, úgy az átmeneteli ügynél is a’ törvényes egyenlőséget é s viszonosságot kivánja, hogy a’törvények jótékonyságának a’ hon minden polgáraira leendő kiterjesztését óhajtja, — a’ RK. és RRet pártolták; megjegyzendő , hogy a’ magyar nyelven most először felszólalt két g. n. egyesült püspök harsányan megéljeneztetett. Végül prímás egysége kijelentette, hogy ha ezen indítvány, mint kész törvény tekintetnek, aggodalmát kellene nyilatkoztatnia az iránt, miszerint benne kifejezve nincs, hogy az átmenetei a’ cath. vallás elveivel ellenkezik, mit a’ bécsi és linczi békekötések, úgy az 1790: 26 tcz. hozatalánál is kimondott a’ törvényhozás. Mindezek után a’ jelen országgyűlésen is három ülésen át taglalt átmeneti kérdésben, a’ sokszor említett ’s már közlött indítványnak elfogadása végzésül kimondatott. Ennek végeztével a’ horvátországi követnek ismét megújított óvása ellenére is semmi nagyobb változást nem szenvedett második válaszüzenete a’ mélt. földnek a’ magyar nyelv tárgyában, meghitelesittetett. Továbbá olvastatott a’ KK. és RR. második üzenete a’ jelen országgyűlésnek Pestre áttétele tárgyában, ’s közkívánattal elfogadtatott. Végül olvastatott a’ vallás ügyébeni üzenet 3-ik pontja, melly a’ vegyes házasságokból eredő válópereket tárgyazza. Erre egy gróf, a’ viszonosság és igazság — úgymond — azt kivánja, hogy minden felekezettel maga elvei szerint bánassék, és hogy egyik vallás a’ másikon semmi fel— többséget ne követelhessen. Ha vegyes házasságból elválás esetében a’ protestáns félnek nem volna szabad más házasságra lépni, akkor a'protest. hit alárendeltetnük a' cath. hitnek, mi a’protestáns elvekkel, a’ viszonossággal , az igazsággal ellenkezik; ’s igy a’ BR. üzenetét pártolja. Egy főispán ’s gróf azt hiszi, hogy ezen kérdés már az átmeneti kérdéssel eldöntetett; hiszi pedig különösen azért, mert a’ 2-ik pontban a’ mélt. főRe. a’ viszonosságot úgy magyarázták, hogy a’viszonosság abban áll, ha minden vallás saját tanjai szerint szabadon gyakoroltatik, ’s ezen hite meggyőződésévé vált akkor, midőn az igy magyarázott viszonosságnak minden pontokra leendő kiterjesztését sürgető kérelem, a* győztes ellenféltől egy szóval sem elleneztetett, így tehát jelenleg minden hoszszabbi vitatkozás nélkül pártolja szóló a’ BR. üzenetét, még pedig azért, mert vélekedése szerint a’ vitatkozás oda vihetné a’ törvényhozást, hogy a’ vallásos elvek a’ házasság elvével egyeztethetlenek lévén, igy a’ status tekintetéből a’ házasságoknak vallásos színezetét meg kellene szüntetni , mellynek következéséről szóló nagyon tartana. Azonban határozatta jön, hogy a’ mélt. főRR. maradnak más orsz.gyűlési e’ tárgybani határozatuk mellett, azaz a* KK. és RR. kivonatához nem járulnak. — Ezzel a’ gyűlés eloszlott.LI. Országos ülés a’Ti Ti. és TUT-nél, sept. 9-kén. Kezdete 10 órakor, vége 3-kor. Bérekesztetvén a’ büntető-törvénykönyv még hátralevő fejezeteinek vizsgálata (LII. végiglen, nem volt reájnk semmi észrevétel) a’ rendőri kihágásokról szóló toldalék rendeltetett felolvastatni. Egy megye a’ 28-dik szakasznál indítványt tett, hogy a’ tolvajkulcs csinálója testi büntetéssel fenyittessék. Nem volt ki pártolná. — A’ kerületi ülésben a’ toldalékba pótolólag iktatott azon §-ra kerülvén a’ sor, melly az állatkínzásra büntetést szab, a* királyi személynök megjegyzé, hogy ezen §. rendelkezésével tökéletesen egyetért,mert az állatkínzó — megfásulván ezáltal szíve — rendesen emberkínzóvá válik, miért is minden mivelt nemzetek legislativi büntetést szabnak ezen kihágásra. A’ káptalani követek közűl egynéhány nyilatkozott e’ tárgyban. Lehetetlen , hogy borzadást ne okozzon azon látmány, midőn a’ halhatatlan ember az ő javára teremtett állatot kínozza. Kinyilatkoztatták azon óhajtásukat, vajha az erköltsiségnek ezen ágára, népnevelőink, praeparandiáink figyelmeztetnék a’ népet. Már a’ kis gyerek szereti a’ madarat szárnyaitól megfosztani, ’s a’ gazda, ki szombaton éjfélig kínozta lovait, vasárnap reggel egy pár zsidót visz ugyanazon lovakkal a’ városba. A’ büntetést azonban sokalták; száz forintot néha az egész faluban sem találhatni. — A’ kir. személynek figyelmezteté a’ szólókat, hogy száz forint a’ büntetésnek maximuma. — Voltak, kik a’ t. szövegéből ezen szavakat: „ok és szükség nélkül“ t. i. kínoz, kihagyatni kívánták, — de kisebbségben maradtak. — Még mielőtt a’ toldalék visgálat alá került, egy megyei követ, utasításánál fogva indítványt tett, hogy az ünnepbontók és az isten ellen káromlók is büntettessenek. A kir. személynök úgy vélekedett, hogy eziránt talán akkor tanácskozhatnának a' RR mikor a* rendőri kihágásokról szóló toldalék fog tárgyalás alá kerülni. Most már maga a’ kir. személynök indítványozó, hogy a* káromkodás is fenyíték alatt tiltassék. Említé az 1563: 42, 1659: 42, és 1723: 110, e’tárgyban hozatott törvényeket. A’ büntetés kemény volt, mint ez az időszerinti vétségeknél szokás. A’ káromkodás most is olly gyakori, mint akkor volt, mi arra látszik mutatni, hogy a’ felhívott törvényeknek nem volt sükerök, ’s csakugyan szigorúságuk miatt nem alkalmaztathattak. Egészen büntetés nélkül hagyni ezen vétket nem volna tanácsos. Szóló kir. személynek az illyetén vallásos törvénynek okát abban látja, hogy a’ polgári társaság erőt akar adni a’ vallásnak, mennyiben ez nemcsak lelki üdvösségre, hanem a’ polgári czélok elérésére is elkerülhetlenül szükséges. Ezen elvből kiindulva már a’ codex is büntetést rendelt a’ vallássértők ellen. Ez a’ bűn a’ magasabb osztálybeliek között is divatos, de még is leginkább az alsóbb classisoknál. Valljuk meg, reánk is nem jó társaságban ragadott, hanem gyermekkorunkban, az alsóbb osztályok emberei között. ’S ez utóbbiak, midőn istenöket, és azt, a’ mi elöltök szent, szidják, lassankint annyira jutnak, hogy semmi tisztelettel sem viseltetnek vallás és erkölcsiség iránt. Ritkán látni egy nagyon elvetemedett embert, ki egyszersmind istenkáromló ne legyen. Ha ez a’ következés, ha a’ legnagyobb büntettek káromkodáson kezdődnek, akkor e’ részben is büntetést szabni szükséges. A’ nép véleménye igazolni fogja a’ rendelkezést; bár sokat káromkodik, még is nem egyszer hallani szájából: „ezen káromlónak a’ nyaka csigáján kellene nyelvét kihúzni.“ Egy tiszai helységben, épen a* közelebb lefolyt években, egy iskolamester olly rút káromkodásokat vitt véghez, hogy nemcsak a’ helységet, hanem az egész vidéket olly annyira botránkoztatta, miszerint a’ megyéhez folyamodtak, honnan a’ pör a* curia elébe is került. Szóló bátran meri mondani, hogy a’ káromlás büntetésének egyszerrei megszüntetése nagyobb botrányéra lesz a* magyarnak, mintha az, ki mezőn levő dolgokat ellop, nem büntettetek. Azon argumentum: „bízzuk az istenre“ semmit sem nyom; mert akkor Sok tekintetben minden büntetést az istenre kellene bízni. Polgári büntetést kell a’ káromlókra hozni, különben aláásatik a’ polgári társaság; de a’ büntetés ne legyen igen szigorú, nehogy alkalmazása elmaradjon. — Iily értelemben nyilatkozott még néhány megyei ’s néhány káptalani követ. — A’ többség azonban, mint már az országos választmány is, minden büntetés ellen nyilatkozott. A’ ki a’ káromlást bünteti, annak ha következetes akar lenni, a* nemböjtölőre ’s a’ nem gyónóra is kell büntetést szabnia. Akkor bizonyosan találkozni fognak ollyasok, kik csak azért, hogy egy gyűlölt személyen boszárokat töltsék, kikémlelni fogják, hogy konyhájában mi fö, hal-e vagy hal. A’ növekedő polgárosodástól várhatóak e’tekintetben legtöbbe. Maga a’ büntető eljárás is botrányt fogna okozni, mert ott Majd ismételni kell a’ szidalmakat. Aztán lehet-e a’ kés:1* 631