Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-09-17 / 283. szám

köz volt a* „maradjon !“ ’s a’ törvény czikkely, mint mér érintők, elfogadtatott. I.­­LI. Országos öles a’ m. foRBnél, Septemb. 9-kén. Első tárgy: az átmenet kérdésének berekesztése. Legelsöbb egy főispán emelt most szót, ’s nyilvánitá, mikint e’ tárgyban észrevételeit csak a’ köziraton átment indítványra szorítja; ’s az indítvány második szakaszának azon pontjára, miszerint ,,a’ törvényhatóság elnöke az át­menni kívánónak rendelhetne 15 napot vagy négy hetet“— szóló megemlíti, hogy az e’féle idő meghatározását bár­kinek is önkényére bízni nem tanácsos, mert kiváltkép hol a’ lélekismeret nyugalmat keres, a’ 15 napi halasztás is nagy idő. Továbbá az indítvány 2. a. ’s 4. pontjai sze­rint három kihallgatáson ’s három megintésen megy ke­resztül az átmenni kivánó, mit szóló szükségtelennek,’s kellő gyöngédség elleninek tart; mert föl kell tenni, hogy illy nagy fontosságú, és nem ember megvizsgálása alá tar­tozható lépést, az átmenni kívánó magával számot vetve előre komolyan meggondolta; meglehet azonban, hogy ha a­ most mondottakat az indítványozó méltányolandja, aggályát némileg el fogja oszlatni. De van szólónak még két lényegesb megjegyzése: egyik a’ felügyelési jog, mi­re nézve szóló az indítványozóval csak annyiban lehet egy értelemben, mint azt a’ mélt. főRe. is egyhangúlag kije­lenték , t. i. hogy a’ felügyelési jog a’ lélekismeret vizs­­gálatába,’« annál kevesbbé annak megbirálásába nem ereszkedik. Igaz, hogy a’ kir. főfelügyelési jog ’s ahhoz kapcsolt magas kötelesség, valamint a’ status minden ága­zataira , úgy a’ vallásra is kiterjed; minek minden hű pol­gár hódol, ’s azt mélyen tiszteli, ’s sértetlenül fentartani kívánja, ez biztosítván a* törvény hű végrehajtását, ’s ez által éreztetvén minden polgárral a’ törvény jótékony­sága ; de az ajánlott mód szerint, kérdi: valljon megfe­lelhet e felséges urunk ’* királyunk azon magas föladatnak? úgy hiszi nem; mert a’ törvény végrehajtása mindannyi­szor számtalan akadályokra fog találni, mellyeket a’ leg­tisztább igyekezet is alig lesz képes legyőzni,—’s kérdi: valljon lesz e a’ törvénynek jótékony hatása? úgy hiszi: nem, mert az áttérni kívánók számtalan ’s nem vélt kel­lemetlenségeknek lesznek kitéve, mellyek idő által inkább növekedvén, a’ törvény jótékony czélzata meg fog szűn­ni , ’s méltán lehet tartani, hogy mindannyi átmeneti ese­tek a’ hosszadalmas recursualis útra fognak kerűlni, mert találkozandnak majd jogosított feladók, panaszlók, és ki tudja előre, milly visszás elemek, és mindezek az átmen­ni kívánók rovására, a’ kormányszékek, a’ törvény körüli leghívebb teljesítések mellett is hanyagsággal méltatlanul fognak vádoltatni; mert nem a’ törvényszékek, hanem a’ foglalatosságok halmaza mellett a’ törvény föltételei fogják az időmulasztást szerezni. Második megjegyzése szólénak ki fog tetszeni, ha az 1790: 26 tcz. 13 §. az inditvány­­nyal egybehasonlittatik. Ezen törvény 13 §-ának különö­sen három rendeletei okozták a’honpolgárok közötti nyug­­hatatlanságokat: t. i. 1) hogy a’cath. vallás elveivel el­lenkezik az átmenetet, — 2) hogy az átmenet vakmerőn ne történjék, — és 3) hogy az illető esetek ő felségének feljelentessenek; az előttünk álló javaslatban pedig mind­ezek bővebben és határozottabban foglaltatnak, világosan kijelentet­tén először, hogy a’cath. vallás elveivel ellen­kezik az abbéli átmenetei; másodszor: hogy az átmenetei vakmerően ne történjék, ahhoz nehéz föltételeket szab; harmadszor: hogy az egyes esetek ő­felségének főfel­ügyelési jogánál fogva fölterjesztessenek, a­honnan az engedelem­, vagy, külső ünnepélyességek hiánya esetében, visszautasítás várandó. — Ha tekinti szóló az említett 1796: 26 tcz. 13 §-át, melly sokkal egyszerűbben áll a’ jelen indítványnál már annál fogva is, mivel a’ 13. §. csak egyszerű fölterjesztést rendel, az indítvány pedig a’főfel­ügyelési joghoz vizsgálatot is köt, ’s a’ helybenhagyást, vagy visazautasitást állapítja meg, miről az említett tör­vény hallgat; — ’s ha meggondolja, mikép magyaráztatott az el, ’s mi következésekre nyújtott anyagot, a’kérdé­ses indítványt el nem fogadhatja, hanem olly törvényt kí­ván, mellyben 1) jelentessék ki egyik vallásból a’ másik­ba való viszonyos szabad átmenetet az 1608: 1 tcz. értel­mében; — 2) az illető lelkészeknek tudomáson kívül más bi­folyásuk ne lehessen; — 3) az idő, melly az átmene­teire rendeltetik, minél rövidebb legyen, ’s 15 napnál többre ne terjedjen; — 4) az egész történet 15 nap múl­ta után tudomás végett feljelentessék ; minthogy azonban ehez reménysége nincs, a’ RRat pártolja. Továbbá az érintett indítványban a’ viszonosságot némellyek abba he­lyezik , hogy minden felekezet vallását elvei szerint sza­badon gyakorolhassa, nem pedig abban, hogy minden vallásnak a’ viszonosságra nézve egy törvény alkottassák; szóló úgy vélekedik, hogy a’törvényhozás a’vallások tanjaiba nem avatkozhatván, ha boldogítni ’s köznyugal­­mat szerezni kíván, egy hazában csak egy törvényt hoz­hat, melly szerint minden feleskezet vallását egész egyen­lőséggel és viszonossággal szabadon gyakorolhassa; —­­s azt tartja szóló, hogy minden vallásnak azért, mert kü­lön elveket állít fel, külön törvényt alkotni czélirányta­­lan, de káros is lenne; mert ez által a’honpolgárok kö­zötti nyugalmat ’s békét leginkább megállapító viszonos­ság csakhamar sírba döntetnék. Majd egy gróf egy főpapnak az ismétlések kikerülése tekintetéből csak itt említett nyilatkozatára, melly szerint következetlenséggel vádola egy grófot, midőn az átmenet följelentését a’ házasságok ’s keresztelések följelentésével azonította a’ felügyelési jogra nézve , és mégis az átme­net megtörténte után följelenteni kivánók véleményét pár­­ tolta, noha a’ keresztelések és populatiók soha sem szok­­­tak ő felségének följelentetni.— szóló véleménye szerint csak akkor esett volna következetlenségbe a’ czáfolt gróf, ha a' keresztelések ’s populatiók előre jelentetnének föl.­­ Jól rendezett országokban a’ keresztelések ’s házasságok szoktak feljelentetni a’ kormányoknak, ’s ezek épen a’ nép számának ’s népesség növekedésének vagy kevesbü­­lésének megtudására, és minden összeírásokra általában sikeres adatokul szolgálnak, ’s ennek jó volna hazánk­ban is igy történni. — Továbbá — úgy mond — az indít­ványozó táblabáró javaslatában a’ felügyelésnek egy uj ne­mét kivánja behozni; mert midőn az 1790: 26 tcz. 13. §. az átmeneteit csak tudomásként terjeszti föl, akkor az in­dítványban az mondatik, hogy a’ felügyelő­ arra szolgál­jon, valljon a’ törvény rendelete teljesittetett e ? valljon a’törvényszabta ünnepélyességek megtartottaké? ’s igy ezen elvekkel a’ scrupulus szelenczéje nyittatnék meg a’ cancellariánál, melly által csak uj baj háramlanék szegény hazánkra. De ezen indítványban egy kis ellenmondás is­­ van; mert míg egyfelől az mondatik, hogy a’ lelkismeret szabadságát illetőleg senki ne merjen akár megengedő, akár tagadóképen beleavatkozni, a’ clerűst ki kell belőle zárni, mert befolyása a’vallási dolgokban is nyomasztó; más részről megengedtetik a’ cancellariának annyi scrupu­­lusokat tenni, a’ mennyi neki tetszik. És most az átme­neteit is taglalása alá vegye? bocsánatot kér szóló, de ez nem megy. Az indítványban a* fölügyelési czikk végén mondatik: a’ közállománynak érdekében fekszik, hogy a’ végrehajtó hatalom az átmeneteinél felügyeljen, ne­hogy olly hibák történjenek, mellyek orvosolhatatla­nok, — bárcsak a’ kormány a’ felügyelési jogot a’ közállomány érdekében a’ Duna torkolatára vagy Szer­biára is kiterjesztené, akkor nem mondatnék, hogy a’ sok szőrszálhasogatásokban elfeledjük a’ sok valódi teendőket, és ha kor kívánta elvek szerint intézné minden lépteit a’ kormány, akkor a' lelki dolgokban nem lenne bíró sem pap, sem cancellár, hanem a­ jó isten. — Az átmenettel összekötött ünnepélyességre nézve megjegyzi, hogy az indítványozó nem szól olly tisztán, mint a’ RR. és RR., t. i. az indítványozó beszél az elnök­ről , a’ RR. a’ törvényhatóságokról; továbbá határtalan az indítványban azon idő, hogy mikor szólittassék föl a’ lelkész az elnök által? határtalan azon idő, melly alatt a’ lelkész felszólitandja az átmenni kivánót; — és miután ezek a’ RR. kívánatéban tökéletesebben ki vannak fejtve, és választania kell a’ határozott és határozatlan kört, szó­ló minden esetre a’ RRet pártolja. A’ mi pedig a’ lefolyt vitákat illeti: igaza volt azon grófnak, ki azt mondá, hogy nálunk a’ szőrszálhasogatás mestersége nagyban űzetik, ’s ez a’ régi bajnak uj kórjele , — ez tévé, hogy a’ nemzet mindig provincializmussal bíbelődvén, c­élját eltévesztő, hogy napról napra passivára aljasul, hogy minden ipartól és műveltségtől meg van fosztva, és végtére ha nem se­gítjük, félő, hogy a’ hierarchiának járma alatt összeros­­kad, ’s a’ statusok sorából elenyészik. III. Fülöp spanyol király alatt Spanyolhan illy állapotban vala, és az akkori angol követ udvarának jelentést ten, elmondván, hogy isteni csuda, ha egy illy status tovább is létezik. A’ görög nem egyesültek püspökei, érseküknek követ­kező általános elveit tevén magokévá, miszerint ő a’ köz­jó, egyenlőség, ’s a’ törvények viszonosságának tekinte­téből indul ki, ’s valamint minden mást legkevesbbé, úgy a’ lelkismeret szabadságát sem akarja korlátozni; hogy ő valamint mindenütt, úgy az átmeneteli ügynél is a’ törvé­nyes egyenlőséget é s viszonosságot kivánja, hogy a’tör­vények jótékonyságának a’ hon minden polgáraira leendő kiterjesztését óhajtja, — a’ RK. és RRet pártolták; meg­jegyzendő , hogy a’ magyar nyelven most először felszó­lalt két g. n. egyesült püspök harsányan megéljeneztetett. Végül prímás e­gysége kijelentette, hogy ha ezen in­dítvány, mint kész törvény tekintetnek, aggodalmát kellene nyilatkoztatnia az iránt, miszerint benne kifejezve nincs, hogy az átmenetei a’ cath. vallás elveivel ellenkezik, mit a’ bécsi és linczi békekötések, úgy az 1790: 26 tcz. ho­zatalánál is kimondott a’ törvényhozás. Mindezek után a’ jelen országgyűlésen is három ülé­sen át taglalt átmeneti kérdésben, a’ sokszor említett ’s már közlött indítványnak elfogadása végzésül kimon­datott. Ennek végeztével a’ horvátországi követnek ismét megújított óvása ellenére is semmi nagyobb változást nem szenvedett második válaszüzenete a’ mélt. földnek a’ m­a­­gyar nyelv tárgyában, meghitelesittetett. Továbbá olvastatott a’ KK. és RR. második üzenete a’ jelen országgyűlésnek Pestre áttétele tárgyában, ’s köz­kívánattal elfogadtatott. Végül olvastatott a’ vallás ü­gyébeni üzenet 3-ik pont­ja, melly a’ vegyes házasságokból eredő válópereket tár­­gyazza. Erre egy gróf, a’ viszonosság és igazság — úgymond — azt kivánja, hogy minden felekezettel maga elvei szerint bánassék, és hogy egyik vallás a’ másikon semmi fel— többséget ne követelhessen. Ha vegyes házasságból­ el­válás esetében a’ protestáns félnek nem volna szabad más házasságra lépni, akkor a'protest. hit alárendeltetnük a' cath. hitnek, mi a’protestáns elvekkel, a’ viszonosság­gal , az igazsággal ellenkezik; ’s igy a’ BR. üzenetét pártolja. Egy főispán ’s gróf azt hiszi, hogy ezen kérdés már az átmeneti kérdéssel eldöntetett; hiszi pedig különösen azért, mert a’ 2-ik pontban a’ mélt. főRe. a’ viszonos­ságot úgy magyarázták, hogy a’viszonosság abban áll, ha minden vallás saját tanjai szerint szabadon gyakorolta­­tik, ’s ezen hite meggyőződésévé vált akkor, midőn az igy magyarázott viszonosságnak minden pontokra leendő kiterjesztését sürgető kérelem, a* győztes ellenféltől egy szóval sem elleneztetett, így tehát jelenleg minden hosz­­szabbi vitatkozás nélkül pártolja szóló a’ BR. üzenetét, még pedig azért, mert vélekedése szerint a’ vitatkozás oda vi­­hetné a’ törvényhozást, hogy a’ vallásos elvek a’ házasság elvével egyeztethetlenek lévén, igy a’ status tekintetéből a’ házasságoknak vallásos színezetét meg kellene szüntet­ni , mellynek következéséről szóló nagyon tartana. Azonban határozatta jön, hogy a’ mélt. főRR. marad­nak más orsz.gyűlési e’ tárgybani határozatuk mellett, az­az a* KK. és RR. kivonatához nem járulnak. — Ezzel a’ gyűlés eloszlott.­­LI. Országos ülés a’Ti Ti. és TUT-nél, sept. 9-kén. Kezdete 10 órakor, vége 3-kor. Bérekesztetvén a’ büntető-törvénykönyv még hátra­levő fejezeteinek vizsgálata (LII. végiglen, nem volt reájnk semmi észrevétel) a’ rendőri kihágásokról szóló toldalék rendeltetett felolvastatni. Egy megye a’ 28-dik szakasz­nál indítványt tett, hogy a’ tolvajkulcs csinálója testi bün­tetéssel fenyittessék. Nem volt ki pártolná. — A’ kerületi ülésben a’ toldalékba pótolólag iktatott azon §-ra kerülvén a’ sor, melly az állatkínzásra büntetést szab, a* királyi személynök megjegyzé, hogy ezen §. rendelkezésével tökéletesen egyetért,mert az állatkínzó — megfásulván ez­által szíve — rendesen emberkínzóvá válik, miért is minden mivelt nemzetek legislativi büntetést szabnak ezen kihá­gásra. A’ káptalani követek közűl egynéhány nyilatkozott e’ tárgyban. Lehetetlen , hogy borzadást ne okozzon azon látmány, midőn a’ halhatatlan ember az ő javára te­remtett állatot kínozza. Kinyilatkoztatták azon óhajtásu­kat, vajha az erköltsiségnek ezen ágára, népnevelőink, praeparandiáink figyelmeztetnék a’ népet. Már a’ kis gye­rek szereti a’ madarat szárnyaitól megfosztani, ’s a’ gazda, ki szombaton éjfélig kínozta lovait, vasárnap reggel egy pár zsidót visz ugyanazon lovakkal a’ városba. A’ bünte­tést azonban sokalták; száz forintot néha az egész falu­ban sem találhatni. — A’ kir. személynek figyelmezteté a’ szólókat, hogy száz forint a’ büntetésnek maximuma. — Voltak, kik a’ t. szövegéből ezen szavakat: „ok és szük­ség nélkül“ t. i. kínoz, kihagyatni kívánták, — de kisebb­ségben maradtak. — Még mielőtt a’ toldalék visgálat alá került, egy megyei követ, utasításánál fogva indítványt tett, hogy az ünnep­bontók és az isten ellen káromlók is büntettessenek. A­ kir. személynök úgy vélekedett, hogy eziránt talán akkor tanácskozhatnának a' RR­ mikor a* rendőri kihágásokról szóló toldalék fog tárgyalás alá kerülni. Most már maga a’ kir. személynök indítványozó, hogy a* károm­kodás is fenyíték alatt tiltassék. Említé az 1563: 42, 1659: 42, és 1723: 110, e’tárgyban hozatott törvényeket. A’ büntetés kemény volt, mint ez az időszerinti vétségeknél szokás. A’ káromkodás most is olly gyakori, mint akkor volt, mi arra látszik mutatni, hogy a’ felhívott törvények­nek nem volt sükerök, ’s csakugyan szigorúságuk miatt nem alkalmaztathattak. Egészen büntetés nélkül hagyni ezen vétket nem volna tanácsos. Szóló kir. személynek az illyetén vallásos törvénynek okát abban látja, hogy a’ polgári társaság erőt akar adni a’ vallásnak, mennyiben ez nemcsak lelki üdvösségre, hanem a’ polgári czélok eléré­sére is elkerülhetlenül szükséges. Ezen elvből kiindulva már a’ codex is büntetést rendelt a’ vallássértők ellen. Ez a’ bűn a’ magasabb osztálybeliek között is divatos, de még is leginkább az alsóbb classisoknál. Valljuk meg, reánk is nem jó társaságban ragadott, hanem gyermekkorunk­ban, az alsóbb osztályok emberei között. ’S ez utóbbiak, midőn istenöket, és azt, a’ mi elöltök szent, szidják, lassan­­kint annyira jutnak, hogy semmi tisztelettel sem viseltet­nek vallás és erkölcsiség iránt. Ritkán látni egy nagyon elvetemedett embert, ki egyszersmind istenkáromló ne legyen. Ha ez a’ következés, ha a’ legnagyobb büntettek káromkodáson kezdődnek, akkor e’ részben is büntetést szabni szükséges. A’ nép véleménye igazolni fogja a’ rendelkezést; bár sokat káromkodik, még is nem egyszer hallani szájából: „ezen káromlónak a’ nyaka csigáján kellene nyelvét kihúzni.“ Egy tiszai helységben, épen­­ a* közelebb lefolyt években, egy iskolamester olly rút ká­­­­romkodásokat vitt véghez, hogy nemcsak a’ helységet, hanem az egész vidéket olly annyira botránkoztatta, mi­szerint a’ megyéhez folyamodtak, honnan a’ pör a* curia elébe is került. Szóló bátran meri mondani, hogy a’ ká­romlás büntetésének egyszerrei megszüntetése nagyobb botrányéra lesz a* magyarnak, mintha az, ki mezőn levő dolgokat ellop, nem büntettetek. Azon argumentum: „bízzuk az istenre“ semmit sem nyom; mert akkor So­k tekintetben minden büntetést az istenre kellene bízni. Pol­gári büntetést kell a’ káromlókra hozni, különben aláása­­tik a’ polgári társaság; de a’ büntetés ne legyen igen szi­gorú, nehogy alkalmazása elmaradjon. — Iily értelemben nyilatkozott még néhány megyei ’s néhány káptalani kö­vet. — A’ többség azonban, mint már az országos választ­mány is, minden büntetés ellen nyilatkozott. A’ ki a’ ká­romlást bünteti, annak ha következetes akar lenni, a* nem­­böjtölőre ’s a’ nem gyónóra is kell büntetést szabnia. Akkor bizonyosan találkozni fognak ollyasok, kik csak azért, hogy egy gyűlölt személyen boszárokat töltsék, kikémlelni fogják, hogy konyhájában mi fö, hal-e vagy hal. A’ nö­vekedő polgárosodástól várhatóak e’tekintetben legtöbbe. Maga a’ büntető eljárás is botrányt fogna okozni, mert ott Majd ismételni kell a’ szidalmakat. Aztán lehet-e a’ ké­s:1* 631

Next