Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-11-05 / 297. szám
757 f rint tanulták ismerni, ’s az önkormányzást, önadózást így tisztán óhajtnák átültetni hazánkba, mellynek helyhatóságai félre ismeretlenül tiszta democratiai eredetűek , ’s ezt annyival inkább akarhatták, mert nálunk ennek történeti alapja is van, miután az 1486.64.czikkben világosan kimondatta, hogy a’ megyei nemesek magokat saját belszükségeikre adóztathatják. Azok ellenben, kik országgyűlési korlátot sürgetnek, a’ szabadságot monarchiai formánkban , ’s intésményeinkben akarják felállítani, összefüggésben a’ már létezőkkel, ’s összefüggésben még azokkal , mik a’ dolgok természetes fejlődése szerint okvetlen be fognak következni. Tehát mind a’ két véleménynek alapja a’ szabadság, sőt az önkormányzás elve, melly alkotmányunk ős élet elve, a’ határozatban még tisztábban van felállítva, e’ szerint nincs rajta miért megütköznünk.’stb. Rövid közlés. Nov. 2-kán négyféle ülés tartatott: 9’/i-tőől n'/1-ig kerületi, hol a’ városok rendezése folytattatván, 336-ik §-tól a’ C-ig, vagyis 361-ik §-ig végeztetett el; 12 órakor országos ülés , hol a’ magyar nyelv iránti negyedik, ’s némelly meg nem hivott főRR. iránti üzenetek vétettek fel ’s hagyattak helybe; 12/1 órakor, a’ főrendi ülésben, ezen üzenetek felolvastatván köziratra usirattak; azután elegyes ülés tartatott, mellyben következő k. k. leirat hirdettetett ki, ugyanennek kihirdetése a’ KK. és RRnél is azonnal ismételtetvén. Kegy. kir. levél a’ t. KKr. és RRnek az országos tanácskozásokban és előadásokban miilyen nyelv használhatása iránt hozott végzésökre nézve. Ferdinandus Primus Dei Gratia Austriae Imperator, Hungariáe et Bohemiae hujus nominis Quintus, Galliciae et Lodomeriae Rex apostolicus, Rex Lombardiae, Venetiarum et Illyriae , Archidux Austriae etc. etc. Serenissime Archidux Patrae nobis charissime, Reverendissimi, Reverendi, Honorabiles, Spectabiles ac Magnifici, Magnifici item et Egregii, nec non Prudentes ac Circumspect! Fideles Nobis Directi! Dum ex parte Jurisdictionum Regni Croatiae perlatum nuper ad Nos fuisset, qualiter—quod ex Actis etiampraesentium Comitiorum apparet — per ea, quae circa suffragia in medio Tabulae Statuum non alio de hinc, quam hungarico idio— mate promenda, acta fuere, Ablegati Regnorum adnexorum ad eum collocati exsitterunt abnormem situm, ut praesentes licet in Regni Comitiis, partes tamen missionis suae rite explore, ioque diaetalibus ad antelatam Tabulam deliberationibus, pro competente ipsis legali activitate, realem et efficacem partem capere, cum gravi jurium suorum laesione nequeant, firmiter credebamus futurum, ut incongrua passus buius ratione, ex incidenti etiam pendentis attune de affini materia tractatus, mox perspecta, abiis, quae eius in nexu respectu praeatractorum Ablegatorum evenerunt, sponte, ac immediate recedatur. Sed vero, quanto opere hae nostrae spes in irritum cesservnt, tum e Serie ulteriorum ad eandem Tabulam periractationum , quum e recentissima iterum nomine praefatarum Jurisdictionum, quo ad continuo adhuc perdutantem anomalum et illegalem rementionatorum nunciorum in puncto ferendorum pereos suffragiorum situm reddita Nobis supplicatione , praeter omnem exspectationem intelleximus. Quem admodum autem de Nostro in efflorescentiam ac incrementum usus lingvae hungaricae benigno studio, conditi cum Regio Nostro annutu legum articuli luculentum praebent testimonium, ita prorsus intime Nobis persuasum tenentes, in persequendo hoc scopo non alio procedi calle cum fructu posse, quam si principiis articuli 7. 1792. omni tempore presse inhaesum, atquo ex salutari huius mente omnis in promovendo usu linguae hungaricae arbitraria coactio sollicite vitata fuerit, cuncta , quae ab his deflectunt, quam longissime aliena ab auimo Nostro esse, candide profitemni. Quoniam igitur quaestio de lingua diaetali, ex data in super articuli 67. 1790. mente ferendae legis constituat materiam; haec vero praeoccupari, salvo constitutionali rerum pertractandarum ordine non possit; pro ea , quae Nobis incumbit, hunc illibate custodiendi aura, Directionem et Fidelitates vostras hisce auctoritate Nostra Regia serio hortamni, et volumus, ut cardinale id legum patriarum principium, interea, usque dum lege secus constituetur, observandi praevigentis usus, sollicite recolant, atque oblegatis illis, sensa sua latina, aut hungarica lingua expromendi usum, in salvo relinquere, ac a violenta eius restrictione abstinere, curae sibi babeant. Quibus in reliquo Gratia et Clementia Nostra Caes. Regia benigne, jugiterque propensi manemus. — Datum in imperiali urbe Nostra Vienna, Austriae, die duodecima mensis Octobris, anno domini millesimo octingentesimo quadragesimo tertio. — Ferdinandus m. p. Antonius Comes Mailáth mp. — Ladislaus Szögyényi mp. Felvilágosításul. A’ Pesti Hírlap 289-ik számának 687-ik lapján, a’középső hasábon, alulról fölfelé számolva, a’ 16-ik sorban ezen szókt: „Egy következő szónok l ez elöl: „egy gróf azon állítására“, tévedésből kimaradván, úgy jő ki, mintha ezen kérdéses sorokat is az előbbi szónok, t. az erdélyi kormányzó mondotta volna. Minek okáért felvilágositásul ezennel kijelentjük, hogy a’nevezett számban, lapon és hasábon az utolsó 16 sort nem az erdélyi kormányzó, hanem egy más fiatal gróf mondotta. Fővárosi újdonságok.. Legújabb nálunk az, hogy Moriani bevégzé vendég szerepeit a’ német színházban ’s a’ ,Honderűs szerkesztőjénél. Ez utóbbi majdnem hajba kapott a’ helybeli német lapokkal, hogy vendégét (Moriani t. i. nála volt szólva) nem akarták olly rendkívüli nagy művésznek elismerni, mint a’ miilyennek ő (Horváth Lázár ur) és a’ műveit közönség (ismét Horváth Lázár ur) és egész Europa (még egyszer Horváth Lázár ur) tartja. Pedig milly könnyen lehetett volna a’ dolgon segíteni! Ha Horváth ur csak negyedét azon sommá- jj nak (100 pft), mellyet a’ hangászegyesületnek ajándéko- tjzott, az olasz signore érdekében feláldozza, igen sok ír boszuságtól felmélhette volna meg magát. Hogy ezen öt- jj létre nem jött, csak annyiból lehet megrovás nélkül hagyyni, mivel Horváth úr magyar szerkesztő létére az illyes manoeuvrekben még igenis tapasztalatlan. — Mondják, hogy Rosetti kisaszszony,tavaly még choristáné a’ bécsi színházak valamelyikében,az idén a’ pesti németek primadonnája, búcsú nélkül távozott el Pestről. Két furcsaság van a’dologban: először, hogy a’német primadonna és az olasz primotenére egy napon hagyák el Pestet; ’s másodszor, hogy a’ német színház árendása most első énekesnő nélkül ad operákat, mint adnak tanúi lehettek, kiknek kedvök volt, mínapában, midőn „Zampá“-ban Camilla szerepét Minkné asszonyom éneklé. Zampát ez alkalommal Stoll uram adá, csak azért, hogy az előadás minél tökéletesebb legyen. Hja, de ez mind semmit sem tesz: vannak, kik az illyen előadásokat sokkal jobbaknak hiszik és tartják, mint bizonyos más intézetéit, mellynek csak az a’ hibája, hogy nemzeti. — E’ napokban az aradi utczában levő enyvgyár leégett. A’ vízipuskák gyorsan megérkeztek a tűz után, miért is egy helybeli német lap, köteles igazságszeretettel, el nem mulassza , a’ tűznek tovább nem harapozását egyenesen ezen csak V0 óráig késett gyors tűzoltási rendnek érdemül beszámítani. — Auch gut!! — A’ város tornya már hatalmasan készül: már feltették az óra-számlapokat; nem sokára tehát tudni fogjuk, hányat ütött az óra?—Literaturánk igen érdekes művel fog gazdagodni. Szekrényessy úr, ki literariai jártasságát már több ízben fényesen bebizonyitá, legújabban Knigge könyvét a’ ,bók szabályairól (Komplimentir- Buch) szabadon magyarra fordította ’s csinos előszóval ellátva , mellyben a’ tisztelt szerző megmutatni igyekszik, thogy ha másoknak tisztelgve bókulunk, magunk is tiszteltekké válhatunk—nem sokára sajtó alá kerülend. — Nagy Ignácz, kinek „Tisztújítás“ czímű vígjátékából rövid idő alatt 500 példány kapva kelt el, a’ mostani novemberi vásárra „Torzképek“ czím alatt ad ki két kötetet. A’ könnyű éllel és humorral irt beszélyek kedvelőinek bátran ajánlhatjuk szerző ezen legújabb munkáját is. ?Ára mind a’ két kötetnek 2 írt 40 kr. p. p.— Vachot Imrének múlt héten a’ nemzeti színházban adott,Országgyűlési szállások* czímű vígjátéka nagy tetszéssel fogadtatott, de méltó is volt ezen kitüntetésre. Színészeink classicailag játszottak, mint eredeti daraboknál megszokták. E’mű legjobb vígjátékaink egyikének ismertetett el közönségesen — ’s mégis a’ német lapok unisono palozát törnek fölötte. Miért ? mert abban egy német polgár meg magyarosíttatik’s egy zsidó nem hiszi az emancipatiót. Hincilláé lacrymael... E’napokban egy asszony, mint mondják tiltott szerelmi viszonyok miatt, férjét és három gyermekét meggyilkolta, hírlik, hogy a’ rendőrség már nyomában van. — Múlt szombaton Evers Károly ur, jelenkorunk egyik legnevesebb zongoraművésze — kit a* párisi és bécsi műértő közönség a’ pianokirály Liszt hazánkfiával egyenvonalas, sőt mint hangszernél jóval tölibe helyezi a’ kisebb redutteremben adá első hangversenyét — botránykozásig csekély közönség jelölt. A’ „cerele“ egészen üres volt. Senki, de senki. És miért? mert Evers ur nem koldulgatott Bécsben ajánlóleveleket, nem szállott valamelly tónust fúvó arszlánhoz, ’s mert a’ casinoi hangversenyek is már már megkezdetnek, hol tán majd ingyen lehet ötét hallani. — Ez alkalommal érintetlenül nem hagyhatjuk a’ pesti zongorakészitök botor ezédeskedésöket. Evers ur bécsi zongorán (Streicher hangszerén) játszott, ’s egész Pest városában nem talált embert, ki hangszerét meghangolta volna, mert valamennyi hangosok a’ zongoracsinálók bérében vannak, kik ezeknek minden más hangszernek, melly nem az ő gyártmányuk, hangolását szigorúan megtiltják. Szerencsére Dolezsalek úr szivességéből a’ hangolást, pár perczczel a’ hangverseny előtt, egy vaknövendék vállalá magára, különben hango- latlan hangszeren kellett volna a’ művésznek játszani. Mit mond erre a’ tisztelt közönség ? — A’ budai casinóban is hangversenyek rendeletnek az igazgatóság által, mellyek a’ finomabb társalgási élvezetekre szokott budai részvényes közönségnek nemes időtöltést fognak szerezni. Az elő hangverseny nov. 5-ére van kitűzve. —Az „Emlény“ megjelent— versek nélkül. Miért? mert nevesebb költőink jó műveit nem lehetett adni — a’ középszerűeket pedig mind elkapja a’,Honderű.5 Az ,Emlény* szerkesztője azt tartja: inkább semmit, mint rész az. Punctum. — Toramato Fasano hangászmester és clarineltetanitó VAK CSALÁD ATYA, jövő kedden,nov.7-ben d. u. 4 gi ór. a* városi kis redoutteremben hangversenyt adand. — Legyen a’ közönség felszólítva emberszerető szíves részvétre. — A’ budapesi emberbarátoknak legyen elég ennyit mondani, hogy egy vak családatyának, öt gyermek világtalan apjának, nevében szólunk az emberiereteihez. Fasano kérelmes helyzetű, híres hangászkarigazgató volt Párisban. Egy este, két gyertyavilág mellett, hangműszerzeményen dolgozott; egyszerre szemei elhomályosodtak, ’s rögtön elveszté szeme világát — örökre! ’s most utazik, hogy clarinettjének mesteri bájhangjain panaszolja be a’ résztvevő emberkedélynek a’ sors átkát, melly szemeire neheskedik.— Bementidíj: 40 kr. p. p., számozott szék 1 ft. 20 kr. p. p. Jegyeket kaphatni Miller K., Wagner J. műárosoknál, és Treichlinger J.-nál a’ Dorottya-utczában, ’« a Pesti Hírlap szerkesztőségénél is , valamint a’ hangverseny napján a’ pénztárnál. — — Geibel Károlynál megjelent a’ köztiszteletű Páy András szépirodalmi összes munkáinak első kötete: „Mesék és Allegóriak“, a’ szerzőnek, Mayer Károlytól, Nürnbergben aczélba metszett, arczképével. A’ mesék, mellyek Fáynak, ha semmi mást nem irt volna bár, halhatatlan nevet biztosítanak a’ magyar irodalom évrajzaiban , — nagy részben újak, egyébkint átnézettek, ’s nyelv és irodalom jelen állapotához képest kisimítottak. — Ugyancsak Geibel urnál megjelent: ,,A’ csudaszép Bábu viszontagságai, olvasókönyvül kis leánykák számára“. Aulnay Luiza „Mémoires d’une poupée“ czímű, csaknem minden európai nyelvre lefordított, munkácskája után, Lomniczy Endrétöl. A’ nőnevelés egy nemzet neveltségének alapja, ’s mi azt minden mások fölött maiglan olly kevés tekintetre méltatok. Megyei dolgok. Kékesből. Gyula, oct. 12. Folyó hó 2 dikán vette kezdetét évnegyedes közgyűlésünk. Beadván arra időszaki jelentését az utasításokat tervező választmány, általában helyeselt véleménye szerint átmentek taglalaton a’ büntetőrendszer, duna-szabályozás, megyei kihágások és kir. városok tárgyában készült országos küldöttségi dolgozatok.Utasításaink főbb vonásai ezek. A' büntetőrendszer iránt: bot és halál töröltessék el — egyháziak is , fegyelmi eseteken kívül, e’ rendszer alá tartozzanak — a’ katonák büntető hatóságára nézve támogassák követeink a’ gömöri indítványt, ’s ha ettől elültetnének, tartsák fen legalább az e’ pont alatti külön véleményt; — eskütt-székek állíttassanak, ’s a’törvényt alkalmazó állandó bíróság 5 tagú legyen — felségsértés és hűtlenség eseteiben articularis bíróság ítéljen a’ vétek valósága felett (ezt úgy tekinti megyénk, mint fő kellékét az egész rendszer sikerének) — kegyelmezési jog csak bizonyos korlátok közt gyakoroltassák — városokban minden házzal és földdel birók választók legyenek, valamint a’ kézművesek és gyárosak is, ha legalább annyi adót fizetnek, mint a’ legcsekélyebb házzal bíró — az A', alatti különvélemény szerint 44-ik fejezethez javalt toldalékot is elfogadjuk, börtönrendszer tekintetében pedig a’magány rendszert ’s a’ különbség nélküli költségviselés elvét. A’ Duna-szabályozási munkálat tárgyalásánál megjegyzettük, hogy a’ legközelebb szabályozandó folyamok közé a’ Körös is foglaltassák; és mivel a’ felhozott rovatok, a’ roppant költségek fedezésére elegendők nem lesznek, sürgessék követeink az egyenes e’ czim alatti adót is. A* megyei kihágásokat tárgyazó dolgozatot elfogadtuk azon változtatással, hogy tisztujitás — alap utasításunk értelmében — csak minden 6-ik évben tartassák, és hogy a’ titkos szavazást elvileg mi is helyeselve, az alispánok mindig igy választassanak, a’ többi tisztviselőkre nézve azonban szabad legyen ettől a’ főispánnak eltérni, ’i? felkiáltásból mondani ki a’ többséget, ha az őrszéknek ez elleti észrevétele nem lesz. A’ kir. városok ügyében foglalkozott küldöttség munkálatára nem tettünk egyéb észrevételt, mint azt, hogy az országgyűlésen egyetemesen szavazandó kis városok — a nagyobb város túlságos befolyásának korlátos hatása végett — sorjában küldjenek követeket, az utasítás-készítés és költségviselés igy is közös maradván. Követeinknek múlt közgyűlés óta érkezett jelentései alig vonták magok után újabb intézkedés szükségét, ’s a’ külső hatósági leveleket is vagy véleményre választmányunkba tettük által, vagy pedig mint érdemükre nézve már előbb is tárgyaltakat, tudományul vettük. Jövő évnegyedes közgyűlésünk határidejéül december 1-ike tűzetett ki. — T. nyitrából, oct. 7. Ismét volt egy gyűlésünk, folyó October hó 2-dik napján. Az olvasó emlékezik azon sok küldöttségeinkre, mellyeknek a’ büntető törvényjavaslat, átvizsgálás végett, annyiszor kiadatott. Már legalább négy rendbeli deputatio és vagy három közgyűlés csak azzal foglalkozott. A’ múlt évnegyedes gyűlés — miután minden nagyobbszerűt a’ munka vezérelvei közül félrevetett — újólag egy választmányra bízta az egésznek revisióját. Ezen utolsó választmány nem székvárosunkban , hanem egy faluban , Szerdákon ült össze — és revideált.----------Nem szólunk azon rideg közönyösségről, melly a’ választmánynak mindössze öt-hat tagjait bélyegzé, nem arról, hogy az egész rendszeres munkát alig 10 rövid óra alatt szoros betűértelemben átfutotta az érdeklett választmány, — mindezeket nem említve, a’ számtalan választmányok kezei közt úgy járt a’ bűnt. törvénykönyv, mint sok szakács között jár a’leves, azaz nem úgy,mert hiszen a’mi választmányaink nem sózták el a’ jeles munkát, sőt épen savát borsát vették ki. Hátha még hozzá adjuk, mikép a’ gyűlés nem hogy javította volna a’ választmányi revisiót, sőt még egy borzasztó pontot adott hozzá, t.i. a’ megyei börtönöket — mellőzve egyenes adót, indirect megrovást, szabad ajánlatot — a’ házi pénztárból javaslá építtetni. Mondja már aztán valaki publicistáink sorából, hogy megyénk conservatio megye. Neas conservatio ez, uraim, hanem minden stabilismust egyszerre felforgatni képes dictatum. — Az észrevételek, mellyek gyűlésünkön a’ választmányi revisióra tétettek, illyneműek voltak. V. P. ritka elmeéllel fejtegette, menynyire sok és költséges egy rabnak, a’ tervezett börtönökben két pár nadrág és két pár csizma, jobb lenne a’ faczipő, és — úgy mond — mossák a’ rabok önmagok szennyes ruháikat, nehogy egy mosóintézetet költségesen alapítni kellessék. Ezen észrevételkék közösen tetszettek, mi azt mutatja, hogy nem az elvek, nem a’ dolog fontossága ’s nagyszerűsége, hanem kisszerűségei foglalták el egész figyelmünket. — Az elszökött fogoly, vagy ítélet után meg nem kapható vádlottra nézve, bűneik 182