Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-11-09 / 298. szám

elvek lépnek az eddigi rendszer nélküli gyakran fonák szokások helyébe, a’ rabok anyagi és erkölcsi állapotának bizonyos jó­léte nem mellőzhető. Egészséges lakás, elegendő eledel, tisztes öltözet, anyagi—,rend, vallásos és talán másféle oktatás, erköl­csi és értelmi tekintetben — azon alkotó elemek, mellyek min­den jól elrendezett fogházrendszernél uralkodnak. Ezek már magokban a­­rab részére olly anyagi és erkölcsi állást képeznek, melly kedvezőbb, mint sok szabad és erkölcsös polgár állása a’ társaságban. A’ munkát, melly minden ember sorsa , még ma­gában büntetésnek venni úgy sem lehet, a’ szabadság elvesztése pedig az élelem és ruházat megadása által van némileg pótolva, a’ mi az általános elszegényedés évkorában nem csekély tekin­tet. Nehogy tehát a’ fogházak büntető jellemöket egészen elve­szítsék , ’s fogház ’s nevelőházak között a’ század hajlamainál fogva a’ határvonal egészen eltévesztessék, — szükséges bi­zonyos sanyarúságot kötni az emberiség követelése szerint el­intézett fogházrendszerhez. Ez a’ sanyarúság testi nem lehet, mert a’testi büntetéseknek jövendője nincs, — kell tehát er­kölcsi sanyarúságot gondolni ki, e’ nemben pedig a' magánynál és hallgatásnál egyebet feltalálni nem tudtak. A’ hallgatás elve — a’ mint megmondatott — a’ kivitelben legyőzhetetlen aka­dályokba ütközik, és igy ezen szempontból felvéve is a’ ma­gányrendszer az, melly már a’ maga alkotó ’s lényeges részei által nyújt kezességet az iránt, hogy büntető jellemét elvesz­teni nem fogja, más részről pedig a’ szigorúságnak az emberi­ség parancsávali összeköttetését lehetővé teszi. A’ hallgatórendszer mellett mindenek előtt azon tekintet adatott elő, hogy a’ választmány feladása nem a’ lehető leg­jobbnak, de a’ melly a’ tetemes költségek tekintetéből — mel­­­lyek felállítására kivántatnak — ki nem vihető, hanem egy jó­nak és körülményeink közt lehetségesnek kijelölésében áll, ’s mig a’ hallgató rendszernek rész volta nincsen tökéletesen ki­mutatva, mind addig azon tekintet, hogy a’ magányrendszer 2/3-dal drágább a’ hallgatónál, — nagy nehezék leszen a’ mér­legben. Nem ajánlja a’ magányrendszert, hogy ennél a’ pano­­pticus épitésmód alkalmazható nem lévén, a’ rab nem állhat szü­net nélkül a’ felvigyázónak őrködése alatt. — Nem az rontja a­ rabokat a’ börtönben, hogy egyes szókat súghatnak egymás­nak, hanem az , hogy beszélgethetnek egymással: ennyire pe­dig nem terjed a’ hallgatórendszer ellen felhozott elvszegés. — Egy börtönrendszer sem javít magában , hanem csak a’ vallási oktatás által, már pedig a’ hallgatórendszer mellett, egy sereg rabnak tartathatik isteni tisztelet egyszerre, a’ magányrendszer­­nél külön mindenik rabnak nyujtatik a’ vallás vigasztalása, mire elégséges számmal alkalmas lelkészek aligha találkoznak Ma­gyarországban. Pedig rabjaink nagy száma olvasni nem tudván, ájtatos és erkölcsös könyvek által az előszó nem pótolható. — De veszedelmes a’magányrendszer, mert a’ magányelzárás a’ gonoszt meg megerősíti hajlamában, ’s kivált a’ műveletleneknél — kiknek osztályából kerül nagy része a’ vétkeseknek — nem gondolkozásra, hanem képzelődésre hatvan — őrültségre, két­ségbeesésre, öngyilkolásra vezet. Bizonyítja ezt hazánkban már is a’ tapasztalás; Komárom vármegyében azon rövid idő óta, hogy a’ magányelzárás fenáll, két rab akasztotta fel ma­gát. — Ezen következmények miatt, maga Crauford, jelenleg Angolországban főfelügyelője a’ fogházaknak, egyébiránt a’ ma­gányrendszer mellett nagy auctoritás , az angol parliamenthez intézett javaslatában a’ rendszer szigorúságától eltér, és a’ rabot elkülönöztetni kivánja ugyan rabtársaitól, de nem az emberi társaságtól. Hogy a’ magányrendszernél a’ büntetett egyén ki nem tudatnék, és igy fogházbéli kiszabadulása után társaitól való megismertetésnek kitéve nem volna, szintúgy nem áll, mert a’ nyilvános elitélés a’ bűnt és a’ büntetést köztudomásra juttatja. Voltak, kik azt nyilatkoztatták, hogy ők a’ felhozott okoknál fogva, véleményben a’ magányrendszerhez hajolnak ugyan, de mivel honunkban e’ részben semmi tapasztalás nincs, nehéznek álltták határozottan választani, — ’s előadták, hogy mivel hazánkban e’ két rendszer gyakorlatilag még egészen is­meretlen , nekünk csak a’ külföld tapasztalásán lehet elindul­nunk, de ezen tapasztalásnak eredményei is olly igen külön­bözők, ’s az e’ tárgyban vizsgálódott jelesebb férfiak vélemé­nyei egymástól olly igen eltérők, hogy mindenik rendszer mel­lett tetemes auctoritások állanak. Nem tagadhatni, hogy azon okok , mellyek a’ magányrendszer mellett szoknak, elméletileg tekintve fontosabbak , mint a’ hallgatórendszer okai; de külö­nösen figyelmet érdemel az, miszerint sokan tapasztalás után állítják, hogy a’ magányrendszer mellett számosabbak az őrültségnek esetei, mint a’ hallgatórendszernél, ez pedig bor­zasztó körülmény volna. — így különösen Bache orvos, ki a’ Wallnutstreet-i (nem magányrendszerü és a’ Cherry-milli ma­­gányrendszerü) börtönöknek ugyanazon egy időben volt rendes orvosa, határozottan azt nyilatkoztatja, hogy az utolsóban sokkal többen örültek meg, mint amabban. Más részről ellen­ben nagy fontosságú kifogás a’ hallgatórendszer ellen az , hogy magát a’ hallgatást fentartani, még a’ legszigorúbb fenyíték mellett is alig lehet, e’ nélkül pedig az intézet, czélját vesztve haszontalanná válik. Azonban a’ nemzet egyénisége szerint fe­lette különböző lehet egyik, vagy másik rendszernek hatása, ’s midőn egy nemzetnél a’ magányrendszer mellett számosabb ese­teit látni az őrültségnek , a’ másiknál ellenkezőt tapasztalhatni, így például Angliában a’ magányrendszer naponkint inkább ter­jed, ’s általános kezd lenni; az olaszok ellenben olly véle­ménynyel vannak, hogy náluk annak behozása felette vesze­delmes volna. A’ hallgatórendszerben magának a’ hallgatásnak könnyebb vagy nehezebb fentartása is a’ nemzet egyéniségétől függ leginkább. — Mivel tehát honunkban ez iránt még tapasz­talásunk nincs, azt pedig előre határozottan megmondani alig lehet, hogy a’ nép hajlamát tekintve, mellyik rendszer volna kivihetőbb ’s veszély nélkül sikeresebb; — czélszerű leend, ha a’ választmány mindenik rendszer szabályait kidolgozza, ’s az országos Hitnek mindenikét bemutatja. Hiszen egyszerre, ’s egy-két év alatt úgy sem lehet az egész börtönrendszert az egész hazába behozni, mert ezt a’ költségek tetemes volta sem engedi; jó volna tehát a’ felállítandó két első börtönt úgy épí­teni, hogy az egyikben magányrendszer, a’ másikban hallgató­rendszer hozassák be, — majd a’ tapasztalás csak néhány év alatt is kimutatja mindeniknek hasznát, ’s hiányait, ’s akkor a’ nemzet azt választhatja, mit tapasztalásból jobbnak ismer, vesztve pedig nem lesz egyéb, mint azon költségek, miket akkor az egyik börtönnek a’ másik rendszerhez szükséges alkal­maztatása megkíván, ’s ennyit a’ dolog fontossága, ’s azon ag­godalomnak , melly a’ két rendszer közüli határozat válasz­tásnál tapasztalás nélkül bizonyosan sokak keblében támad, lecsillapítása , csakugyan megérdemel. Más részről mind azon tekintetek, mellyek a’ próba meg­tétele mellett, jelesen a’ megtébolyodhatás veszélye szempont­jából felhozva valának, egész fontosságok szerint méltányoltat­­ván, — megnyugtatást találtak a’ választmánynak több tagjai azon tapasztalási adatban, melly szerint Angolhonban — hol a’ magányrendszerhez alkalmazott elzárás már nagy mértékben di­vatozik — a’ megtébolyodási esetek több esztendőkön keresz­tül nem fordultak elő gyakrabban, mint másnemű tömlöczökben; és tekintetbe véve, hogy ezen szomorú lehetősé­g — történjék a’ próba akár csak egyik , akár mind a’ két rendszerű fogházak felállításával — elkerülhető nem volna; a’ próbának befejezése után pedig az egyik mint a’ másik esetben egyformán szabadsá­gában álland a’ törvényhozásnak, olly rendszerrel, melly czél­­elleninek mutatkozott, felhagyni; tekintve továbbá azon nehéz­ségeket , mellyek a’ két rendszer elfogadása által a’ törvény­­könyv kidolgozásában okoztatnának, és azt, hogy ha a’ léte­sítendő magánybörtönök a’ várakozásnak meg nem felelnének, azok hallgatórendszerü börtönökké kevesebb költséggel átala­kíthatók, mint viszont; ne hogy a’ két rendszer előterjesztésé­vel a’vélemények tévedésbejövén, utóbb a’börtönök jelen legroszabb állapota maradjon meg, a’ választmány ezen tagjai, egyedül a’ magányrendszert látták javaslatba hozandónak. Mások egy azon intézetben a’ kevésbbé bűnösökre a’ hall­gató , a’ nagyobb bűnösökre a’ magányrendszer használatát kí­vánták. Az igen nagy többség a’ próbatételt elmellőzve, azon okok­nál fogva, mellyek a’ magányrendszer mellett egyszersmind azon gyakorlati nehézségek tekintetéből, mellyek a’ hallgató­­rendszer ellen felhozatnak — a’ magányrendszert fogadta el, azon kijelentéssel, hogy ezen tárgy részletes kidolgozásával megbízandó alválasztmány a’ rendszer szigorúságának — a’ mennyiben a’ büntetés nemével összefér — mérséklésére tekin­tettel legyen.“ Ezeknek felolvasása után egy gróf köv. nyilatkozott: Nincs semmi, melly olly nagy mértékben igényelhetné a’ törvényhozás figyelmét, mint a’ büntető-törvénykönyv. Tömlöczeink a’ legelhagyatottabb állapotban vannak, ’s nem egyebek, mint a’ testi elnyomorodás fészke, ’s er­kölcstelenség iskolája. E’ nagy baj orvoslása tekintetéből, az orsz.gy. választmány külföldre is kiterjesztő figyelmét. Külföldön leginkább két rendszer van szokásban, u. m­. a’ magány- és hallgató-rendszer­ Mind kettő mellett és ellen több könyv’s röpirat jelent meg, ’s egyik iró egyiket, másik másikat dicsérte vagy ócsárolta, a’ mint egyiket vagy másikat jobbnak vagy roszabbnak tartotta. A’hall­gató-rendszertől többször áttértek a’ magányrendszerre, minthogy a’ teljes hallgatás kivitele lehetetlen; a’ rendet kegyetlenség, sokszor vérontás által lehet csak helyre ál­­litni; a’jelek általi közlekedés vagy zajos munka közti be­szélgetés mindig lehetséges , ’s a’ legbűnösebbek törté­netét az egész börtön tudja; továbbá az elszökésre össze­beszélhetnek, ’s ez annyira elfoglalja elméjüket, hogy a’ miatt az erkölcsi ’s vallásos oktatásnak rájok nézve semmi foganatja; ellenben pedig a’ magány-rendszernél az elkü­­lönzés által a’ rabok közti ismerkedés, közlekedés, melly börtöneink leglényegesb hibája, nehezebb, a’ felügyelés könnyebb, a’büntetés szigorúbb, még sem fojtja el a’ a’ becsületérzést; a’ rögtöni büntetés, kor­bácsolás belőle ki van zárva, a’ magába szállás ’s javulás valószínűbb — mind ez a’ magány-rendszernek adja az elsőséget. Mind e’ mellett azonban a’ magány-rendszer még is tulbecsülte­­tik, ’s bár a’ philanthrophicus nézetek ajánlják, de a’ gya­korlatban kivihetetlen. Törvényhozó kötelessége, vizsgál­ni , hogy a’ rab csakugyan megjavittatik e, hogy a’ ha­szon fölér e az áldozattal, hogy a’ büntető-törvényhozás czélja, melly nem lehet egyéb, mint a’ status legszámo­sabb polgárainak biztossága, közbátorsága, eléretik e általa. Minél nagyobb áldozatba kerül valami, és e’ mel­lett minél bizonytalanabb gyakorlatilag a’ siker, annál óvatosabbnak kell lenni iránta. Az előttünk fekvő adatok azt bizonyítják, hogy a’ magányrendszer nem hatott min­denütt egy iránt az erkölcsiségre. Gloucsesterben 17 év alatt egyetlen egy visszaesés sem fordult elő, ellenben Uj­­yorkban több visszaesés tapasztaltatott. A’ magányrend­szer foganatja is hát a’ körülményektől, nép jelleme ’s szokásától föltételeztetik. Tekintetbe kell még itt venni két körülményt, t. i. egyfelől az, a’ kinek a’magány­rendszer mellett a’ börtönben étele, ruházatja, ágya, be­csületes volt, undorodva néz előbbi életére, ’s megjavul­hat ; más felöl azonban a’ nép azt hiheti illy jó tartás mel­lett , hogy a’ rab nem szenved ’s a’ törvény helyett maga szolgáltat magának igazságot ’s maga áll boszut a’ rabon. Ennél fogva bár az orsz.gy. választmány a’ magányrend­szert ajánlja, ’s a’ t. RB. is azt fogadták el, mivel attól várnak legtöbbet, ő azt nem tartja sem biztosnak, sem le­hetségesnek biztosnak nem, mert vagy kegyetlenséggé fajul, vagy humanitásból a­ közbátorság veszélyeztetik ál­tala; de nem látja lehetségesnek sem, mert nincs elég pénzünk’s tehetségünk létesítésére. Maga Anglia, a'ha­talmas Anglia, melly sokkal kedvezőbb körülmény közt van mint mi,csak egy magányrendszerü mintabörtönt állí­tott, 500 rabra.Nálunk csak nem hazánk egész tőkéjét akar­ják a’ fönjavítására fordítani, a’ neveletlenség elhárításá­ra pedig, melly­ből legtöbb bűn származik, semmit sem teszünk­ Nincs hát a’ t. RRel e’ dologra nézve egy véle­ményben , de azt sem akarja, hogy tömlöczeink mostani borzasztó állapotokban maradjanak, ez rá nézve mint em­berre, de kivált mint bíróra rettenetes volna; mert ha 5 esztendei büntetésre ítéli a’ rabot, nem ítéli egyszersmind 5 évi rothadásra ’s 5 évi erkölcstelenségtanulásra. Akarja hogy a’ rabok egészsége ne veszélyeztessék, hogy dol­gozzanak , erkölcsi ’s vallásos oktatásban részesüljenek, vétségöhöz képest osztályoztassanak, szóval: czélszerű ja­vítást akar tömlöczeinkre nézve. Ezeknél fogva, mint­hogy az orsz. választmány javaslatát ’s t. RR. véleményét a’ magányrendszerre nézve csak a’ nagy költség, tapasz­taláshiány, ’s bizonytalan siker miatt nem pártolja, és az­ért, mivel az átmeneteit könnyitni akarja, köv. indítványt bátorkodik tenni. 1) A’ helyett, hogy a’ magányrendszert általánosan elfogadnék, a’javaslott 10 kerületi börtön helyett le*iittassék status költségén hazánk közepén egy, egyenesen a’ helytartó-tanács felügyelése alatt állandó mintabörtön 500 rabra, hova az ország minden vidéki­ről a’legsúlyosabb vétségü, két’s több esztendőre ítélt rabok beküldessenek, ’s minden költség gondosan följe­gyeztetvén , ha a’ tapasztalás óhajtott sükerűnek bizonyí­taná , akkor fogadtassák el a’ magányrendszeren alapult börtönrendszer, ’s részenkint hozassék be. 2) A’ magány­rendszert ajánló munka csak annyiban vétessék tárgyalás alá, mennyiben a’ mintabörtön felállítására szükséges. 3) Mig az ajánlott rendszer a’ mintabörtön által siker végett megkisértetnék, és ha jól ütne ki, behozattathatnék, ad­dig is tétessék czélszerű javítás börtöneikre nézve, min­den kegyetlen bánásmód mellőztessék, a’ rabok egészsé­ge ne veszélyeztessék , vétségökhöz képest osztályoztas­sanak, erkölcsi’s vallásos oktatásban részeltessenek. 4) Dolgoztassák ki aránykulcs a’ büntetésekre nézve.— Ezen indítvány elfogadására kéri a’ mélt. fólvet. Az ezután szóló báró az előbbi szónoktól ajánlott min­­tabörtön felállítását azon okoknál fogva nem pártolá, mi­vel igy különbözés lesz a’ büntetőrendszerben, és igy a’ büntetések hasonlósága, melly jó hatással szokott lenni a’ büntettek kevesitésére, elmellőztetik; nem pártolja azért sem, mivel hazánk minden vidékiről kevés rab küldetvén bele, kevés is javulhat meg, és igy kevés rab mellett ta­pasztalás dolgában sem nyerhetünk ollyan sikert, millyet reméltünk. Hogy javítás szükséges , hogy börtöneink a’ humanitás ’s miveltséggel meg nem állhatnak, hogy most a’ bíró inkább kegyetlen mint igazságos, azt az érd. gróf is elismeri, azért javitni is akar; de az nézete szerint vagy lehetetlen, vagy annyi költségbe kerül, hogy egy jó börtönrendszert fel lehetne rajta állítani. A’ h­ol most p. o. 40—50 rab van egy szobában, mi haszon lesz belőle, ha ezután csak 10-et zárunk együve? Ez által sem na­gyobb tisztaság nem lesz, sem a’ közlekedést meg nem akadályoztatjuk; ha pedig több szobát építünk, a’költség azon arányban növekszik, bár igy is messze hátra marad a’ magány rendszerű börtön megett.— A’ büntetés arany­kulcsára pedig csak azt jegyzi meg, hogy ezért vele szinte nem élünk, mert minden törvényhatóságnál különbözők lévén a’ börtönök és büntetések, 52 aranykulcsot kellene kidolgozni. Átalában véleménye az, hogy egy jól rende­zett büntető eljárás sokkal több hasznot hajt az országnak mint a’ börtönrendszer, és hogy akár mellyik rendszer fogadtatik el, a’ mennyire physice lehetséges, egyszerre hozassék be. Egy gróf szerint, az orsz. választmány javaslata olly óriási, hogy szinte visszaretten tőle, mert Magyaror­szágban évenkint 24,000 rab lévén, annyira van a’ terv készítve, ’s illy nagyban az egész világon sehol sincs al­kalmazva a’ magány rendszer. Ezután felhozá, hogy Fran­­cziaországban 34 millió lakos mellett 24 illy börtön állít­­tatik; Angliában 4 mintabörtön 1800 szobára; Poroszor­szágban szinte­n állíttatott. Ezen országok példája után ő is csak egy középponti mintabörtönt javasol; mert azon 15 millió port, mellybe ezen börtönrendszernek olly nagy­bani létesítése kerülne, olly summa, melly erőnket meg­haladja, és e’mellett nagyon is különös volna, hogy a’ börtönökre annyit kiadunk, midőn a’ népnevelők ’s taní­tók jószerivel eszünkbe sem jutnak. Ezeknél fogva gr. A— G. indítványát pártolja. Ezenkívül még nyolcz szó­nok nyilatkozott gr. A. Gy. indítványa mellett, és okaik, ugyanazok valának, mellyeket vagy maga az indítványozó gróf felhozott, vagy mellyek az orsz. választmány jegyző­könyvében bőven elősorolvák. Egy gróf annyiban tért el az indítványtól, hogyha már csakugyan mintabörtönt aka­runk állítani, állítsunk kettőt, t. i. egyiket a’ magány-rend­szer, másikat pedig a’hallgató-rendszer szerint,’h igy mind a' két rendszert megpróbálhatjuk. Ezután egy gróf a’ magányrendszer általános behoza­tala mellett emelvén szót, köv. nyilatkozott: véleménye szerint — úgy mond — bővebb tapasztalásra várni csak ott kellene, hol az eddigi tapasztalás még semmi bizonyost nem mutathat; a’ börtönrendszerre nézve azonban, ha némelly mellékes dolgok iránt még kétség van is, áll az, hogy annak alapja a’magány-rendszer; áll az, hogy a’ hallgató-rendszer nem felelt meg a’ hozzákötött várako­zásnak; áll az, hogy a’hallgató-rendszer azon elve, mi­szerint az együtt dolgozó rabok egymással ne beszéljenek, ne közlekedjenek, kivihetetlen, — és a’ hallgató­ rend­szer ezen gyengeségét kétségbe vonni lehetetlen. Mert 1 766

Next