Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-09-21 / 284. szám

Csütörtök «84. September 21, 1843. FESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer, csütörtökön és vesárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Elöfizethet­ helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 -ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, és egy-egy ciasálsorért petit be­tűkkel 5 pengő krajczár számittatik. .................................................... .................................................................. ’ - ■ ■ ' - — — =■■■-■- - - - -............ .­ 1 il ■— 1..... IIIIT'TJIHJ^............... -neje-Folyó évi October 1-je napjával kezdendő évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti u­irlapff-ra, helyben 2 ft, 48 kr. postán küldve 3 ft 30 krjával elfogadtatik. TARTALOM. Kinevezés. Vezérczikk: (Még két el­lenvetés). Országgyűlés. Fővárosi újdonságok. Adako­zások. Megyei dolgok. Szatmár (a’ különösen meghívott nemesség hazaküldése után rögtönzött gyűlésnek uj, de nem közgyűlési követválasztást rendelő példátlan folyama). Rövid közlések: Sáros, Bars, Baranya, Nyitra, Szeré­m, Komárom, ’s Tolnából. Külföldi nap­ló. Szerbia, Frank-, és Spanyolhon. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. BAaIMORSZÁS és BUBBLY. H­it­evetések­. A cs. ’s apost. kir. felsége a’ fiu­mei váltó kereskedő törvényszéki elnökségre és tengeri consul­­ságra Privítzer Ignácz kormányszéki ülnököt —, Pauer Károly törvényszéki ülnököt pedig, a’ fiumei kormányszék ülnökévé legkegyelmesben kinevezni — , a’ pesti k. egyetemben a’ bá­romorvosi tanszéket /Jámar Vilmos orsz. báromorvosra ruházni legkegyelmesben méltóztatott. Vezérczikk. (Még két ellenvetés.) Ha egy­kor egy boldogabb kor elkövetkezendik, midőn az önma­gán segitni akarásnak hangya-munkássága e’ nemzetet nagy­­gyá, boldoggá teszi; midőn a’ törvényhozás nem leeni kénytelen a’ felekezetesség szűkkeblüségéveli harczban, ’s megfoghatatlan balitéletekkeli­tusában emészteni a’ közlel­kesedés legszebb erejét; nem leend kény­telen vallások igé­nyeivel, nyelvek fanatismusával,’s castaszerü érdekek rozs­dás bilincseivel küzdeni minden parányi térért a’közjólét­­nek, hanem minden érdek, melly a’ közállomány ezredes boltozata alatt menedéket avagy helyosztályt kíván, joge­gyenlőséggel, jogviszonossággal, egy roppant erőbe öszfor­­rasztva lesz, ’s az egyesített erő a’ népet ’s nemzetet—de az eg­ész népet és nemzetet—boldogító munkás szeretet­tel átalkarolja, buss komoly kedélylyel fog megállapodni a’ történet-búvár korunk emlékének romjain, ’s bánatos ke­bele nem tagadandja meg a’ részvétet e’ nemzedéktől, melly annyi öntudattal keblében, annyi akarattal izmaiban olly sikerszegényen küzködött.. . Mi nehéz e’ honban tenni valamit , mi nehéz a’ legjobb eszmét is tetté érlelni, hogy szinte hősies resignatio kellene hozzá, hogy ten­ni akarjunk. Azonban hagyjuk ezt ha úgy tetszik , kisérjük őr­szemmel kereskedési érdekeinket, segélyre készen a’­hol tőlünk függ; de minél kétesbek ott reményeink, annál ha­tározottabb készséggel tegyünk ott, ahol tenni csak mi tőlünk függ. Lehet tér — van talán — hol ezernyi ezerek óhajtásai, néhány kevesek „nem“-jén megtörnek; de van tér, a’ hol csak akarnunk kell, és a’ siker bizonyos, hahogy akaránk. — Illyen tér az egyesületi munkásság tere ; itt ha két ezren akarunk, csak annyi akarattal aka­runk, a’ mennyit például az iparegyesületnél évenkinti két szegény forint, a’ gazdasági egyesületnél évre tiz forint mint áldozat a’ honnak oltárán—, a’ kereskedelmi társaság­nál pedig négy éven át évenkint fizetett 125 ft nem mint áldozat, hanem mint önmagunknak kamatozásra megtaka­rított tőke-érték nyom; akarjunk ennyit két ezeren csak, ’s a’ többi milliók ha nekik úgy tetszik ne akarjanak; ’s mi, kik akaránk, még is czélt értünk, czélt—önmagunknak, czélt a’ hazának. — Minő kedvező viszony ez, uraim, amah­hoz képest, milly erős ok, hogy a’ drága időt azon téren el ne hanyagoljuk lustán, tunyául, hol a’ czélérés csak ma­­­gunktól függ, és a’ sükernek nincs akadálya, hahogy mi magunk az nem vagyunk. Kereskedést! kereskedést! hangzik a’ Kárpáttól Adri­áig ; e’ szóban vóljük kimondva lenni anyagi bajaink or­vos hiszavát; de hát a’ kereskedés égből hull alá, mint a’ manna hűlt ? vagy azt gondoljuk: arra, hogy kereskedésünk legyen, más semmi nem kell, mint egy sor törvény? ’s ha törvény nem lesz, vagy nem ollyan lesz, min­t az op­timisták álmodnak, akkor vesztegelni akarunk olly nyomo­rultan mint ahogy vagyunk ? Isten őrizzen e’ gondolattól! Ha kereskedést akarunk, akarni kell annak minden esz­közeit ; egytől, kettőtől mindent ne várjunk, de azt higy­­jük el, hogy ha még százszorta mostohábbak volnának is a’ körülmények, mellyek tőlünk nem függnek, vala­mit tenni meg is lehetne; nincs olly lebilincselt helyzet, mellyben valamit tenni nem lehet: de mi ekkorig nem tevénk semmit, nem tevénk nemzetileg, nem egyesületi­­leg. — ’S a’ magánosok ? azok tettek valamit, ’s ha sok bukik is, sok gazdagodik; ’s ép ez mutatja, hogy nincs olly lebilincselt helyzet, mellyben valamit nem lehetne tenni. — Azért hát ragadjuk meg, uraim, az associatio eszméjét, ragadjuk meg e’ téren is, mellyen még eddig azt nem használtuk; hatalmas eszköz ai, erős, hatalmas mint semmi más; vétek volna meg nem kísértenünk. Vagy teszen a’ törvényhozás kereskedésünk dolgá­ban valami üdvöst és jót, vagy nem teszen. Ha teszen , úgy kétszeres szükség van arra, hogy egy, kellő módok­kal és eszközökkel ellátott kereskedelmi társaság létezzék, melly a’törvényhozás által kiegyengetett, megnyitott és biztosított ösvényen utat törjön,’s kereskedésünket a’ szom­széd piaczoktól függő gyarmati állásából önálló activ nem­zeti kereskedés polczára felküzdeni segítsen; különben a’ törvény betűi vagy csak írott malasztok maradandnak, vagy pedig jótékonyságuk tejszínét ismét csak ama’ minket füg­gésben tartó külpiaczok aratandják; — ha pedig a’ tör­vényhozás jót ’s üdvöst a’ kereskedés dolgában nem teend, vagy nem tehetend, vagy legalább nem annyit tehetend a’ mennyi jó, sőt szükséges volna, akkor ismét kétszeresen szükség, hogy egy nemzeti kereskedelmi társaság létez­zék , a’ kedvetlen viszonyok közt lehető legnagyobb for­galmat teremtendő ’s élénkítendő; mert ha a’ törvényho­zás nem tevén semmit, még egyesületek sem teendnek; ha a’ közintézkedések hiányát, még társulati szövetkezés sem igyekezendik pótolni; ha minden tehetségeink csak függeteg magány vállalatocskákban porlandanak szét; ’s erőnket, tehetségünket, a’ kereskedés mezején sehol és semmiben nem egyesitendjük, úgy valóban isten legyen irgalmas jövendőnknek; mert nem csak „mind inkább so­dortatni fogunk a’ közelszegényedés örvénye felé“ hanem még egy hatalmas eszközt is elmulasztottunk arra, hogy a’ törvényhozásnak most talán teljesedésbe nem mehetendett intézkedései, legalább a’ jövő diactáról újra és ismét el ne maradjanak. Igen is, uraim, ez utolsó állításunkra különösen figyel­met kérünk. A’ törvényhozási eventualitások lélektaná­hoz tartozik, hogy az életnek tisztán nyilatkozó szüksé­geit fedezetlenül sokáig nem hagyhatja. Mig a’ nemzet köz és magán életében nem sűrűdnek meg a’ jelenetek, nem keletkeznek viszonyok, mellyek a’ törvényhozás gon­doskodását múlhatatlanná teszik, addig meg lehet, hogy a’ statusformák nehéz vajúdásaiból a’ kellő törvények meg nem születnek; de minél sűrűbben keletkeznek olly viszo­nyok , minél ágazottabban mutatkoznak olly szükségek, mellyek a’ törvényhozás gondoskodását sürgetőleg igény­lik , annál bizonyosabb, hogy azon gondoskodás okvetet­­lenül minden nehézségek daczára elkövetkezzék.­­ Erre ezer példát tudnánk felhozni a’ legrégibb, ezeret a’ leg­újabb időből, esannyira, hogy nem kétségeskednénk kimon­dani , mikint a’ magyar kereskedelmi társaság haladékta­lan létesítése már csak azért is szükséges, üdvös és ta­nácsos , miszerint a’ törvényhozási intézkedés annál mu­­­laszthatlanabbnak bizonyodjék.— Lehetetlen, hogy a’ tör­vényhozás philosophiája, saját korának typusát ne viselje. Ámde miben nyilatkozik a’ kor, miben nyilatkoznak annak szükségei? Nyilatkoznak a’ magán­ élet viszonyaiban, és kivált az egyesületi mozgalmakban. — Az emberi termé­szetben fekszik, hogy az elevenen érzett hiányt pótolni igyekezzék, ’s a’ hiány érzetéből fejlődő erőegyesítés ösztöne teremti az associatio szellemét; ez pedig teremt itj meg új szükségeket, mellyek a’ megszaporitott érdek­­viszonyokban olly erővel nyilatkoznak, miszerint lehetet­lenné válnék a’ törvényhozási gondoskodás továbbrai el­halasztása. — A’ gazdasági egyesületben concentrált, ’h onnan észrevétlenül is szerte sugárzó érintkezések siette­­ték a’ mező-rendőrségi törvényeket; azok siettetendik a’ rétöntözési törvényt, ’s egyéb agrariai törvényeket; az iparegyesület létezése siettetendi a’ polytechnicumot, a’ találmánybiztositó patentalis rendszert, a’ gyártási sza­badságnak városokrai kiterjesztését, a’ czéhek körüli in­tézkedéseket, ’s más hasonlókat; létesüljön a’ kereskedel­mi társaság ,’s olly bizonyos mint kétszer kettő négy, hogy annak létezése siettetendi, a’ kereskedés körüli törvényeket. És ezekben már már elmondok a’ feleletet azon három ellenvetések másodikára, mellyeket czáfolatunkra kitűz­tünk volt, t. i. „hogy még közlekedési eszközeink nem lévén elrendezve, különösen pedig a’ magyar tenger­parttal úgy szólván minden kereskedelmi kapcsolat hiá­nyozván, a’ társaság még idő előtti kora gondolat“ — ugyan­is: ép azért, hogy közlekedési eszközeink minél elébb elrendeltessenek; hogy a’ magyar tengerparttal mi­nél bizonyosabban kapcsolatba jöjünk, szükséges a’ keres­kedelmi társaság. — Aztán nem kell felejteni, hogy a’ társaság a’ maga munkásságát, egyedül Fiuméra, alapszabályilag nem szoritandja; és nem kell felejteni, hogy az Adriai-tenger­partokhoz még igy a’ mint állunk, közlekedési eszköze­ink jelen szomorú helyzetében is, csak van valami keres­kedésünk, következőleg a’ társaság munkálódásának még azon szerencsétlen esetben is volna mezeje, ha közlekedé­si eszközeink a’ jelen szomorú karban maradnának ; mert ha kereskedni ahogy úgy, de csakugyan lehetett, ámbár sem a’ szállitványozás szabályszerű­ve, sem raktárokkal, ügynökökkel könnyítve nem volt, minél inkább lehetend egy olly társaságnak, ’s olly társaság segedelmével magá­nosoknak is, melly biztos szállitványozást rendszerizend, ügynökököket tartand, raktárakat nyitand, szóval: mindent megteend, mit a’ közintézkedés hiányának kipótolására egyesületi erő tenni képes. — A’ dilemma tehát minden esetre ekképen áll: vagy elrendeztetnek közlekedési esz­közeink ez országgyűlésen, ’s vasút építtetik Fiúméhoz, vagy nem; —ha igen, úgy valódi szerencse, ha már létez­ni fog egy kereskedelmi társaság, melly a’ törvény gon­doskodását a’ nemzet közjavára idővesztés nélkül azonnal gyümölcsözővé tehesse; — ha pedig nem, úgy ismét két­szeres szerencse ha létezik egyesület, melly a’ kereske­désnek pangott bár, de mégis csak létezett forgalmát egye­sületi erővel élénkítse, egyszersmind a’ közlekedési esz­közök elrendezésére, ’s fiumévali összeköttetésünkre mind magában újabb ösztönül, mind hatalmas részvénye­­seinek befolyása által sikeres eszközül is szolgáljon. — El­ismerjük mi, hogy az egyesület sokkal több haszonnal, nyerességgel és sikerrel munkálódhatandik, ha Fiuméhoz vasutunk lesz, de körül­belől 40 vármegye adá utasításba a’ Fiumei vasutat; adjuk még ehet a’ szükségszaporodást, mellyet a’ kereskedelmi társaság életbelépése éreztetni fog, és nem lehet kételkednünk, hogy ép azt mozdítottuk előre, a’ mire olly igen szükségünk van. — Lássuk egy két szóval még a’ harmadik ellenvetést, melly abban áll, hogy a’ mező, mellyet magának munkakö­rében az egyesület kitűzött, sokkal tágabb, mint sem hogy egyhamar betölteni képes volna, következőleg jobb lett volna kevesebbre szorítkoznia. Ezen ellenvetés az alap­szabályok figyelmes megolvasásával — ’s némelly termé­szetes combinatiók felfogásával, azt hiszszük, önkényt el fog enyészni. Ugyanis, kérdezzük, egy kereskedelmi társaság tűzhet e ki magának valami kisebb kört feladatul, mint magát a’ keres­kedést? hiszen ha ezt nem tűzné ki magának feladatul, úgy lehetne valami más, talán minden más, csak kereskedelmi társaság nem. Már pedig ha ki a’ társaság alapszabályaiban foglalt czélt ’s munkakört megolvassa, egyszerre átlátandja, mikint egyenesen csak a’ kereskedés az, mit a’ társaság ma­gának fő munkakörül kitűzött; a’ többi mellékes munkálatok pedig vagy ollyanok , a’ mellyek amannak a’ társaság nyereségét minden legkisebb veszély nélkül bizonyosan nevelő corollariumai, vagy pedig olly munkálatok, mely­lyeket a’társaság, már fő czélja—t. i. a’ kereskedés végett rendszerezett segédeszközei által, minden legkisebb költ­ség nélkül végrehajthat. — Az elsőbbek, t. i. a’ corollariu­­mok, a’ szállitványozás körül forognak; — már pedig ezt általában ’s különösen azon részvét, hogy a’ társaság iparkodandik, a’ külföldi átszállitványozást kelet felé Pest­re vonni ’s biztos szállítási ajánulkozásaival, Pestet a’ nyu­gatról kelet felé vonuló transito-kereskedés fekhelyévé tenni; azt valóban gondatlanul választott szerfelett tág munkakörnek csak senki sem fogja tán nevezni. — A’ má­sodik osztályba, úgymint a’ mellékes munkálatokba pedig a’ következők tartoznak: 1) Szállitványozás által a’hazai hajózást előmozdítani. — És mikép történendik ez ? A' tár­saság , midőn ki- ’s bevitel végett hajókra van szüksége, a’ honi hajóknak ad elsőséget, mire ekkorig magánosak figyelemmel természetesen nem valának; miből követke­zik, hogy a’ hajó-épitésre olly kedvező magyar tengerpart lakosai látván, mikint hajóik bizonyos foglalatosságra szá­míthatnak, hasznukat bizonynyal szemügyre veszik, ’s a’ honi hajózás beláthatlanul élénkülni fog. Továbbá a’ kül földet figyelmessé tiszi a’ jó ’s jutányos magyar ten­gerparti hajókra, ’s megrendeléseket teljesítés végett el­fogad ; tengeri hajókra magyar hajósok felvételét eszközli; folyóinkon a’ vitorlás hajóknak elsőséget ád, ’s a’ hajó­zásnak ezen olcsóbb nemét divatba hozza; ha pedig hajó­építőink ezen műipar­ágnak valamelly uj fejleményével, uj tökélyesitésével meg akarnak ismerkedni, arra külföldi ügynökei által, kiket kereskedése végett különben is tart, a’ szükséges adaléka­ be­szerzi, ’s építő mestereket felfogad. — Mind­ez a’ társaságnak egy fiillérébe sem kerül; ellenben szép hasznot hoz a’ honnak pedig kimondhatlan javára vá­lik. És végre, ha látja, hogy a’világkereskedésben a’ körül- 153

Next