Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-09-21 / 284. szám
Csütörtök «84. September 21, 1843. FESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer, csütörtökön és vesárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Elöfizethet helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 -ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, és egy-egy ciasálsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. .................................................... .................................................................. ’ - ■ ■ ' - — — =■■■-■- - - - -............ . 1 il ■— 1..... IIIIT'TJIHJ^............... -neje-Folyó évi October 1-je napjával kezdendő évnegyedi szokott előfizetés a’ „Pesti uirlapff-ra, helyben 2 ft, 48 kr. postán küldve 3 ft 30 krjával elfogadtatik. TARTALOM. Kinevezés. Vezérczikk: (Még két ellenvetés). Országgyűlés. Fővárosi újdonságok. Adakozások. Megyei dolgok. Szatmár (a’ különösen meghívott nemesség hazaküldése után rögtönzött gyűlésnek uj, de nem közgyűlési követválasztást rendelő példátlan folyama). Rövid közlések: Sáros, Bars, Baranya, Nyitra, Szerém, Komárom, ’s Tolnából. Külföldi napló. Szerbia, Frank-, és Spanyolhon. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. BAaIMORSZÁS és BUBBLY. Hitevetések. A cs. ’s apost. kir. felsége a’ fiumei váltó kereskedő törvényszéki elnökségre és tengeri consulságra Privítzer Ignácz kormányszéki ülnököt —, Pauer Károly törvényszéki ülnököt pedig, a’ fiumei kormányszék ülnökévé legkegyelmesben kinevezni — , a’ pesti k. egyetemben a’ báromorvosi tanszéket /Jámar Vilmos orsz. báromorvosra ruházni legkegyelmesben méltóztatott. Vezérczikk. (Még két ellenvetés.) Ha egykor egy boldogabb kor elkövetkezendik, midőn az önmagán segitni akarásnak hangya-munkássága e’ nemzetet nagygyá, boldoggá teszi; midőn a’ törvényhozás nem leeni kénytelen a’ felekezetesség szűkkeblüségéveli harczban, ’s megfoghatatlan balitéletekkelitusában emészteni a’ közlelkesedés legszebb erejét; nem leend kénytelen vallások igényeivel, nyelvek fanatismusával,’s castaszerü érdekek rozsdás bilincseivel küzdeni minden parányi térért a’közjólétnek, hanem minden érdek, melly a’ közállomány ezredes boltozata alatt menedéket avagy helyosztályt kíván, jogegyenlőséggel, jogviszonossággal, egy roppant erőbe öszforrasztva lesz, ’s az egyesített erő a’ népet ’s nemzetet—de az egész népet és nemzetet—boldogító munkás szeretettel átalkarolja, buss komoly kedélylyel fog megállapodni a’ történet-búvár korunk emlékének romjain, ’s bánatos kebele nem tagadandja meg a’ részvétet e’ nemzedéktől, melly annyi öntudattal keblében, annyi akarattal izmaiban olly sikerszegényen küzködött.. . Mi nehéz e’ honban tenni valamit , mi nehéz a’ legjobb eszmét is tetté érlelni, hogy szinte hősies resignatio kellene hozzá, hogy tenni akarjunk. Azonban hagyjuk ezt ha úgy tetszik , kisérjük őrszemmel kereskedési érdekeinket, segélyre készen a’hol tőlünk függ; de minél kétesbek ott reményeink, annál határozottabb készséggel tegyünk ott, ahol tenni csak mi tőlünk függ. Lehet tér — van talán — hol ezernyi ezerek óhajtásai, néhány kevesek „nem“-jén megtörnek; de van tér, a’ hol csak akarnunk kell, és a’ siker bizonyos, hahogy akaránk. — Illyen tér az egyesületi munkásság tere ; itt ha két ezren akarunk, csak annyi akarattal akarunk, a’ mennyit például az iparegyesületnél évenkinti két szegény forint, a’ gazdasági egyesületnél évre tiz forint mint áldozat a’ honnak oltárán—, a’ kereskedelmi társaságnál pedig négy éven át évenkint fizetett 125 ft nem mint áldozat, hanem mint önmagunknak kamatozásra megtakarított tőke-érték nyom; akarjunk ennyit két ezeren csak, ’s a’ többi milliók ha nekik úgy tetszik ne akarjanak; ’s mi, kik akaránk, még is czélt értünk, czélt—önmagunknak, czélt a’ hazának. — Minő kedvező viszony ez, uraim, amahhoz képest, milly erős ok, hogy a’ drága időt azon téren el ne hanyagoljuk lustán, tunyául, hol a’ czélérés csak magunktól függ, és a’ sükernek nincs akadálya, hahogy mi magunk az nem vagyunk. Kereskedést! kereskedést! hangzik a’ Kárpáttól Adriáig ; e’ szóban vóljük kimondva lenni anyagi bajaink orvos hiszavát; de hát a’ kereskedés égből hull alá, mint a’ manna hűlt ? vagy azt gondoljuk: arra, hogy kereskedésünk legyen, más semmi nem kell, mint egy sor törvény? ’s ha törvény nem lesz, vagy nem ollyan lesz, mint az optimisták álmodnak, akkor vesztegelni akarunk olly nyomorultan mint ahogy vagyunk ? Isten őrizzen e’ gondolattól! Ha kereskedést akarunk, akarni kell annak minden eszközeit ; egytől, kettőtől mindent ne várjunk, de azt higyjük el, hogy ha még százszorta mostohábbak volnának is a’ körülmények, mellyek tőlünk nem függnek, valamit tenni meg is lehetne; nincs olly lebilincselt helyzet, mellyben valamit tenni nem lehet: de mi ekkorig nem tevénk semmit, nem tevénk nemzetileg, nem egyesületileg. — ’S a’ magánosok ? azok tettek valamit, ’s ha sok bukik is, sok gazdagodik; ’s ép ez mutatja, hogy nincs olly lebilincselt helyzet, mellyben valamit nem lehetne tenni. — Azért hát ragadjuk meg, uraim, az associatio eszméjét, ragadjuk meg e’ téren is, mellyen még eddig azt nem használtuk; hatalmas eszköz ai, erős, hatalmas mint semmi más; vétek volna meg nem kísértenünk. Vagy teszen a’ törvényhozás kereskedésünk dolgában valami üdvöst és jót, vagy nem teszen. Ha teszen , úgy kétszeres szükség van arra, hogy egy, kellő módokkal és eszközökkel ellátott kereskedelmi társaság létezzék, melly a’törvényhozás által kiegyengetett, megnyitott és biztosított ösvényen utat törjön,’s kereskedésünket a’ szomszéd piaczoktól függő gyarmati állásából önálló activ nemzeti kereskedés polczára felküzdeni segítsen; különben a’ törvény betűi vagy csak írott malasztok maradandnak, vagy pedig jótékonyságuk tejszínét ismét csak ama’ minket függésben tartó külpiaczok aratandják; — ha pedig a’ törvényhozás jót ’s üdvöst a’ kereskedés dolgában nem teend, vagy nem tehetend, vagy legalább nem annyit tehetend a’ mennyi jó, sőt szükséges volna, akkor ismét kétszeresen szükség, hogy egy nemzeti kereskedelmi társaság létezzék , a’ kedvetlen viszonyok közt lehető legnagyobb forgalmat teremtendő ’s élénkítendő; mert ha a’ törvényhozás nem tevén semmit, még egyesületek sem teendnek; ha a’ közintézkedések hiányát, még társulati szövetkezés sem igyekezendik pótolni; ha minden tehetségeink csak függeteg magány vállalatocskákban porlandanak szét; ’s erőnket, tehetségünket, a’ kereskedés mezején sehol és semmiben nem egyesitendjük, úgy valóban isten legyen irgalmas jövendőnknek; mert nem csak „mind inkább sodortatni fogunk a’ közelszegényedés örvénye felé“ hanem még egy hatalmas eszközt is elmulasztottunk arra, hogy a’ törvényhozásnak most talán teljesedésbe nem mehetendett intézkedései, legalább a’ jövő diactáról újra és ismét el ne maradjanak. Igen is, uraim, ez utolsó állításunkra különösen figyelmet kérünk. A’ törvényhozási eventualitások lélektanához tartozik, hogy az életnek tisztán nyilatkozó szükségeit fedezetlenül sokáig nem hagyhatja. Mig a’ nemzet köz és magán életében nem sűrűdnek meg a’ jelenetek, nem keletkeznek viszonyok, mellyek a’ törvényhozás gondoskodását múlhatatlanná teszik, addig meg lehet, hogy a’ statusformák nehéz vajúdásaiból a’ kellő törvények meg nem születnek; de minél sűrűbben keletkeznek olly viszonyok , minél ágazottabban mutatkoznak olly szükségek, mellyek a’ törvényhozás gondoskodását sürgetőleg igénylik , annál bizonyosabb, hogy azon gondoskodás okvetetlenül minden nehézségek daczára elkövetkezzék. Erre ezer példát tudnánk felhozni a’ legrégibb, ezeret a’ legújabb időből, esannyira, hogy nem kétségeskednénk kimondani , mikint a’ magyar kereskedelmi társaság haladéktalan létesítése már csak azért is szükséges, üdvös és tanácsos , miszerint a’ törvényhozási intézkedés annál mulaszthatlanabbnak bizonyodjék.— Lehetetlen, hogy a’ törvényhozás philosophiája, saját korának typusát ne viselje. Ámde miben nyilatkozik a’ kor, miben nyilatkoznak annak szükségei? Nyilatkoznak a’ magán élet viszonyaiban, és kivált az egyesületi mozgalmakban. — Az emberi természetben fekszik, hogy az elevenen érzett hiányt pótolni igyekezzék, ’s a’ hiány érzetéből fejlődő erőegyesítés ösztöne teremti az associatio szellemét; ez pedig teremt itj meg új szükségeket, mellyek a’ megszaporitott érdekviszonyokban olly erővel nyilatkoznak, miszerint lehetetlenné válnék a’ törvényhozási gondoskodás továbbrai elhalasztása. — A’ gazdasági egyesületben concentrált, ’h onnan észrevétlenül is szerte sugárzó érintkezések sietteték a’ mező-rendőrségi törvényeket; azok siettetendik a’ rétöntözési törvényt, ’s egyéb agrariai törvényeket; az iparegyesület létezése siettetendi a’ polytechnicumot, a’ találmánybiztositó patentalis rendszert, a’ gyártási szabadságnak városokrai kiterjesztését, a’ czéhek körüli intézkedéseket, ’s más hasonlókat; létesüljön a’ kereskedelmi társaság ,’s olly bizonyos mint kétszer kettő négy, hogy annak létezése siettetendi, a’ kereskedés körüli törvényeket. És ezekben már már elmondok a’ feleletet azon három ellenvetések másodikára, mellyeket czáfolatunkra kitűztünk volt, t. i. „hogy még közlekedési eszközeink nem lévén elrendezve, különösen pedig a’ magyar tengerparttal úgy szólván minden kereskedelmi kapcsolat hiányozván, a’ társaság még idő előtti kora gondolat“ — ugyanis: ép azért, hogy közlekedési eszközeink minél elébb elrendeltessenek; hogy a’ magyar tengerparttal minél bizonyosabban kapcsolatba jöjünk, szükséges a’ kereskedelmi társaság. — Aztán nem kell felejteni, hogy a’ társaság a’ maga munkásságát, egyedül Fiuméra, alapszabályilag nem szoritandja; és nem kell felejteni, hogy az Adriai-tengerpartokhoz még igy a’ mint állunk, közlekedési eszközeink jelen szomorú helyzetében is, csak van valami kereskedésünk, következőleg a’ társaság munkálódásának még azon szerencsétlen esetben is volna mezeje, ha közlekedési eszközeink a’ jelen szomorú karban maradnának ; mert ha kereskedni ahogy úgy, de csakugyan lehetett, ámbár sem a’ szállitványozás szabályszerűve, sem raktárokkal, ügynökökkel könnyítve nem volt, minél inkább lehetend egy olly társaságnak, ’s olly társaság segedelmével magánosoknak is, melly biztos szállitványozást rendszerizend, ügynökököket tartand, raktárakat nyitand, szóval: mindent megteend, mit a’ közintézkedés hiányának kipótolására egyesületi erő tenni képes. — A’ dilemma tehát minden esetre ekképen áll: vagy elrendeztetnek közlekedési eszközeink ez országgyűlésen, ’s vasút építtetik Fiúméhoz, vagy nem; —ha igen, úgy valódi szerencse, ha már létezni fog egy kereskedelmi társaság, melly a’ törvény gondoskodását a’ nemzet közjavára idővesztés nélkül azonnal gyümölcsözővé tehesse; — ha pedig nem, úgy ismét kétszeres szerencse ha létezik egyesület, melly a’ kereskedésnek pangott bár, de mégis csak létezett forgalmát egyesületi erővel élénkítse, egyszersmind a’ közlekedési eszközök elrendezésére, ’s fiumévali összeköttetésünkre mind magában újabb ösztönül, mind hatalmas részvényeseinek befolyása által sikeres eszközül is szolgáljon. — Elismerjük mi, hogy az egyesület sokkal több haszonnal, nyerességgel és sikerrel munkálódhatandik, ha Fiuméhoz vasutunk lesz, de körülbelől 40 vármegye adá utasításba a’ Fiumei vasutat; adjuk még ehet a’ szükségszaporodást, mellyet a’ kereskedelmi társaság életbelépése éreztetni fog, és nem lehet kételkednünk, hogy ép azt mozdítottuk előre, a’ mire olly igen szükségünk van. — Lássuk egy két szóval még a’ harmadik ellenvetést, melly abban áll, hogy a’ mező, mellyet magának munkakörében az egyesület kitűzött, sokkal tágabb, mint sem hogy egyhamar betölteni képes volna, következőleg jobb lett volna kevesebbre szorítkoznia. Ezen ellenvetés az alapszabályok figyelmes megolvasásával — ’s némelly természetes combinatiók felfogásával, azt hiszszük, önkényt el fog enyészni. Ugyanis, kérdezzük, egy kereskedelmi társaság tűzhet e ki magának valami kisebb kört feladatul, mint magát a’ kereskedést? hiszen ha ezt nem tűzné ki magának feladatul, úgy lehetne valami más, talán minden más, csak kereskedelmi társaság nem. Már pedig ha ki a’ társaság alapszabályaiban foglalt czélt ’s munkakört megolvassa, egyszerre átlátandja, mikint egyenesen csak a’ kereskedés az, mit a’ társaság magának fő munkakörül kitűzött; a’ többi mellékes munkálatok pedig vagy ollyanok , a’ mellyek amannak a’ társaság nyereségét minden legkisebb veszély nélkül bizonyosan nevelő corollariumai, vagy pedig olly munkálatok, melylyeket a’társaság, már fő czélja—t. i. a’ kereskedés végett rendszerezett segédeszközei által, minden legkisebb költség nélkül végrehajthat. — Az elsőbbek, t. i. a’ corollariumok, a’ szállitványozás körül forognak; — már pedig ezt általában ’s különösen azon részvét, hogy a’ társaság iparkodandik, a’ külföldi átszállitványozást kelet felé Pestre vonni ’s biztos szállítási ajánulkozásaival, Pestet a’ nyugatról kelet felé vonuló transito-kereskedés fekhelyévé tenni; azt valóban gondatlanul választott szerfelett tág munkakörnek csak senki sem fogja tán nevezni. — A’ második osztályba, úgymint a’ mellékes munkálatokba pedig a’ következők tartoznak: 1) Szállitványozás által a’hazai hajózást előmozdítani. — És mikép történendik ez ? A' társaság , midőn ki- ’s bevitel végett hajókra van szüksége, a’ honi hajóknak ad elsőséget, mire ekkorig magánosak figyelemmel természetesen nem valának; miből következik, hogy a’ hajó-épitésre olly kedvező magyar tengerpart lakosai látván, mikint hajóik bizonyos foglalatosságra számíthatnak, hasznukat bizonynyal szemügyre veszik, ’s a’ honi hajózás beláthatlanul élénkülni fog. Továbbá a’ kül földet figyelmessé tiszi a’ jó ’s jutányos magyar tengerparti hajókra, ’s megrendeléseket teljesítés végett elfogad ; tengeri hajókra magyar hajósok felvételét eszközli; folyóinkon a’ vitorlás hajóknak elsőséget ád, ’s a’ hajózásnak ezen olcsóbb nemét divatba hozza; ha pedig hajóépítőink ezen műiparágnak valamelly uj fejleményével, uj tökélyesitésével meg akarnak ismerkedni, arra külföldi ügynökei által, kiket kereskedése végett különben is tart, a’ szükséges adaléka beszerzi, ’s építő mestereket felfogad. — Mindez a’ társaságnak egy fiillérébe sem kerül; ellenben szép hasznot hoz a’ honnak pedig kimondhatlan javára válik. És végre, ha látja, hogy a’világkereskedésben a’ körül- 153