Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-01-04 / 314. szám
i&jJjW 14 b ^ Csütörtök \ 814 Januarius 4.1844. PESTI HÍRLAP. err~ ■ v* . - TM w ' 1 . . . '.. ' ' • (. ... . Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. * Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, boritékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben _.Előfizethetni helyben [anderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’ egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári föpostahivatal útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.___________________________________________________________________ Előfizetés a’ „Festi Hírlap“ 1844-ik évi folyamára. Midőn vállalatunk harmadik évének végével a’ „Pesti Hírlap“ nem siikertelen működésére némi önérzettel visszatekintünk, kötelességünkben áll a’ közönségnek, annyi akadályok, annyi megtámadtatások között is soha nem csökkent, az országgyűlés óta pedig még nevezetesen növekedett részvétéért és pártfogásáért szíves köszönetünket kijelenteni; egyszersmind jelentjük, hogy Hírlapunknak valamint iránya, úgy előfizetési föltételei 1844-re is változatlanul maradnak. Tudnillik: Buda-Pesten házhoz hordással egész évre 10 pft, fél évre 5 pft. postán küldve egész évre 12 p ft. fél évre 6 pft.—A’ mi az orsz.gyülési tudósításokat illeti: kérkedés nélkül szabad a’tapasztalásra kezességül hivatkoznunk, hogy akár gyorsaság, akár terjedelem ’s érdekesség tekintetében sem pesti, sem pozsonyi lap meg nem előzend. — A’ czímek hibátlan beküldése, ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomatás a’ kellékhez alkalmaztathassák. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik. — A’ szerkesztőség bérmentetlen leveleket csak rendes levelezéitől fogad el. A’ kiadás körébe tartozó minden tárgyak, valamint a’ hirdetések iránti leveleket pedig kérjük (bérmentve) a’ „Pesti Hírlap kiadó hivatalához“ intézteim , ’s a’ különben is eléggé elfoglalt szerkesztőséget azoktól megkiméltetni. — Landerer LajoS, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Köszönet és kérelem. Vezérczikk (A’ hatóságokban jelenleg divatozó átcsinálás rendszeréről) Perczel Móricz. Illy kútfőből merít a’ külföld rólunk tudomást. Fővár. utd. Megyei dolgok: Zágráb (még némelly vázlatok dec. 19-kéről; a várostanács és polgárság). Abauj (utasítás a’ jun. 20-ikai táblai határzat iránt). Arad (a’szerb Muticza-alapitvény, körlevelek, népnevelés, adóbehajtási ellenállás, kaonai kicsapongás). Árva (pótló utasítások). Bács (visszatekintés a' nov. korteskedésre, a' jobbágytelki nemesek adója). Csanád (rabstatistica, a' jup. 20 ihi táblai végzés helyeseltetik). Krassó (pótló utasítások). Szabolcs (orsz.gyülcsi utasítások). Kir. vár. köréből: Zólyom (tisztujitás és magyar nyelv). Egyesületek: M. tud. társaság. Mátyás-emléki egylet. Jutalomkérdés. Külföldi napló. Spanyolhon. Görögország. Értekező: A’kortesek Magyarországban I. K. G. — Hivat. tudósítások. Hirdetések: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Köszönet és kérelem. Az évnek vége van, melly immár harmadik vala, mióta a’Pesti Hírlap szerkesztésében tisztelt levelezőim annyi férfias hűséggel, annyi fáradsággal, kitöréssel ’s béketűréssel gyámolitanak. Engedjék nagybecsű közremunkálásukért szives köszönetemet a’ közönség előtt nyilván kijelentenem, ’s további segedelmeiket e’ lapoknak — míg szerkesztőjük én vagyok — életföltételét, hazafius bizodalommal kikérnem. Érzem, mikint ez alkalommal, mind tisztelt levelezőim iránt, mind önmagam iránt is kötelességem volna a’ körülményekről némelly felvilágosítást adni, egyúttal jövendőre is Útmutatásul szolgálhatót; a’ tudva levő viszonyok miatt azonban ez csak magánylevelezés útján történhetvén, itt csak annyit tehetek, hogy tisztelt levelezőimet nyiltan megkérjem: méltóztassanak engem becses bizodalmukkal, mig e’ lapokat szerkesztendem , azon meggyőződésben megajándékozni, hogy szellemi érdekeink sokkal inkább egygyé forryák, mints»'* azon igyekezni, hogy kezeimbe tett bizodalmukat a’ tehetségig elegedésökre kezeljem / legszentebb kötelességemnek ne ismerném. ’S ha viszonyoknál fogva, mik hatóságomat haladják, méltó várakozásuk gyakran kielégítve nem lehet: találjan** abban némi megnyugtatást, hogy férfiasan kilül-A fin közredolgozásuk még igy sem maradott nemzetünk közéletében hatástalan; ’s azért engedjék reménylenem, hogy ezen tapasztalás nekik is, mint nekünk ösztönül szolgáland , becsületes igyekezettel kitörni — a’ mig lehet. — Kossuth. Vezérczikk. (A’ hatóságokban jelenleg divatozó átcsinálás rendszeréről). Előterjesztetett már többször, milly tömérdek hasznot hajtanak a’ statusnak jól rendezett, és épített közlekedési vonalok ! Minthogy pedig ezen haszon — kivétel nélkül — a' nemzet minden tagjaira háramol, és a’ jótéteményben minden polgár aránylag részesül, természetes és tagadhatlanezek szerint az, hogy viszonlag, midőn a’ status, egyes tagjai rendeltetésük előmozdításához megkívántató intézményeket szándékol előállítani, az ezen előállításra vonuló munkálkodáshoz, a’ polgári társaság minden egyénei — kivétel nélkül —aránylag járulni kötelesek. Mindezen, az örök igazság lángoló betűkkel jegyzett szabályai daczára, Magyarországban, mind e’ mai napiglanis az állomány fentartását illető közterhek viselésétől a’ polgárok egy nevezetes része — a’ kiváltságos rend, — bár a’ társas élet, a’ polgári szerkezet malasztit, majdnem egyedül ’s kizárólag emészti fel, és a’ közterheket viselő többi polgárok szorgalmának gyümölcseit kitűnő mértékben élvezi — mentesen áll; holott ellenben az alkotmány jótéteményeiből kizárt, és a’ társas élet örömeivel is csak fukar kezekkel ajándékozott milliók, kizárólag viselik a’ közállomány terheit, mellyek még azon körülménynél fogva is súlyosan, ’s már-már majdnem eltűrhetlenül nehezkednek is vállaira, mert a’ „rólunk nélkülünk“ elv feledésével ezen közterhek kiszabása és kivetése, a’ nemesek által, kik azokhoz semmikép nem járulnak, történik; a’ néptől pedig , melly azokat viselni tartozik , az azok feletti rendelkezésben részvehetés meg van tagadva, a’nélkül, hogy legalább keserves fáradsággal lerótt adózásának hova fordításáról a’ kezelőktől számot kérhetni, neki szabadságában hagyatott volna. Nem terjeszkedve itt a’ kiváltságos rendnek a’ közterhek viselésétöli mentsége részleteibe, szükségesnek tartom rövid rajzát adni azon systemának, melly az útépítési költségek megszerzésére, ’s magára a’ közmunkák teljesítésére nézve, a’ törvényhatóságoknál divatozik; hogy a’ nemzet — felismervén e’ részbeni hátramaradásának okait — ezek megszüntetésére serkentessék. Ezen vázlatban a’ bajokat és visszaéléseket kíméletlenül egész meztelenségükben vonom színpadra, azon okból, mert ott, hol a’ nehézségeket, minőkkel küzdenünk kell, magunk előtt titkolgatjuk , javuláshoz remény nem lehet. A’ megyék minden év kezdetén tartatni szokott gyűléseiken, egy a’ főadószedő és számvevő által előlegesen kidolgozott terv szerint szokták a’folyó évre megkívántató házi adó mennyiségét és annak rovatait meghatározni. Ezen rovatok közt fontos helyet foglal el az utak ’s hidak építtetésére szánt költség, melly — tekintettel a’ múlt évekbeni szükségek ,s a’ jövendő kilátásokra — valószínűségi számvetéssel, mondhatni — önkényleg állapittatik meg. A’ rovatok megállapítása, mint szinte kivetése — az illető adózók meghallgatása nélkül — történik a’ nemesség által, melly a’ terhekben semminemű részt nem vesz. Ha már ezen körülmények kellemetlen színbe öltik az elkészités előzményeit, méginkább szomoritó a’ végrehajtás, a’kivetett költségek felhasználása, de különösen a’ szerte divatozó közmunkák a halmazásakor észrevehető visszaélések halmaza. — Az útvonalak irányzatát a' közgyűlések határozzák ugyan el, de a’ politikai tárgyakkal foglalkozás a’ gyűlés első napjait eltöltvén, az utakróli rendelkezés többnyire akkor, midőn már a’ BR. száma igen megfogy, kerül szőnyegre; minek természetes következménye, hogy ilyenkor az amúgy is nagy befolyással bíró tisztikar, nézeteinek győzelmet szerezni könnyen tudván, az utak irányzatát töbnyire — mint ezt világos adatok tanúsítják — önérdekeihez képest állapítja meg. Csak nem rég több megyékben minden tisztválasztás után uj irányzatú utak kezdettek meg, és pedig nem egyszer olly tájon, hol az alispánok laktak. Az előbbi időkben kezdett építések elhagyatnak, ’s a’ már kész utak conservatioja elhanyagoltatván, azok romlásnak engedtetnek át. Más megyékben ismét az adózó nép, erejét túlhaladó munkák tételére hajtatik; úgy hogy nem kevés bámulással akadhatunk szomszéd megyékre, mellyeknek egyike semmi, vagy igen csekély csinált utakkal, másika ellenben a’ legderekabbakkal birván: az elsőben az adózó nép sokkal vagyonosabb és miveltebb, a’ másodikban pedig nyomorult ’s durva. Ez nem is lehet máskint, mert a’ közmunkákban egyedül a’ nép, és ennek is — mondhatni — leginkább szegény osztálya részén részt, miután az átcsinálás csajt az úrbériekre szorittatik, a’ tehetős!) haszonbérlők, kalmárok, izraeliták, molnárok ’s egyéb taxalisták mentesítetvén. De még amazok között is a’ terhes közmunkák kivetése sem történik aránylag és rendszeres szabályok szerint, hanem úgy, a’ mint a’ főszolgabírónak tetszik, melly önkény ellen, a’ hivatódlenhatósága miatt még panaszra sem mer a’ nyomott nép fakadni. Van megye , lakosai nagyobb mértékben rész kedvében, valami ürügy alatták alól, vagy csekélyebben szádjaik ismét — nem értvén vagy a’ kedvszerzés módját nem birván — kétszeresen is desur tartozás, és a’ megyei s. nyedve elnyomorodnak. Ma közmunkák sokkal érzékenyebben sújtják az adózót, a’ kivetés igazságtalansága, a’ gyakorlott önkény és a’ sokszor hasztalanul elpazarlott idő ’s erő miatt, mint az úrbéri terhek , mellyekért mégis némi jótéteményekkel bir, 's mellyekben törvények által minden zsarolástól óva vagyon; midőn amazokért nemcsak dij vagy jutalom nem éri őt, de sokszor munkájának hasztalan elvesztegetését kefélik fájlalnia, és az ügyetlen kezelés miatt fáradságáért még azon jutalmat sem élvezheti, hogy jó úton járhasson. Sőt nem egyszer azon útról, mellyet tavai töltött , ez évben ismét a’ sárrá vált töltést kell levakarnia ’s elfuvaroznia. De még magokban a’ helységekben is tömérdekvisszaélések tapasztaltatnak a’ közmunkák kivetésében, mert a’ biró, az esküttek — mint többnyire legnagyobb gazdák — magokat az útcsinálástól ki szokták menteni, és nem egy atyjokfiára terjesztik ki pártfogásukat. Mindezen itt elszámlált önkényre, ’s visszaélésekre nézve, úgy a’megyei határozatok, mint tisztviselői végrehajtás körében, lehetnek, ’s bizonyosan vannak is igen dicséretes kivételek; — de ezek minden esetre csak kivételek; — a' szabály akkint áll, mint eléadám. — Nem kerülé el figyelmemet még azon divergentia is, melly a’ hatóságoknál a’ közmunkáknak díjazására nézve fenforog. Némelly megyékben a’ közmunkák az adózókra járásonkint kivettetvén, azokért semminemű kárpótlás nem adatik; máshol ismét ezen közmunkákért bizonyos díjak vannak határozva, ezen díjak évenként az illetőnek adójába beszámíttatván. Valamint az első rendű hatóságokban az önkénynek és visszaéléseknek tág mező áll nyitva, úgy az utóbbiakban mindez habár nem is kiküszöbölve, de még is látszólag korlátozva van. Mert, miután minden év végével az illy hatóságoknál tartatni szokott relaxata székeknél a’ tisztviselők mintegy számot adnak munkálkodásaikról, és mind a’ teher elosztásának miként történte , mind a’ végrehajtás minősége evidentiába jó; a’ visszaéléseknek könnyen nyomára akadhatni, mi a’ tisztviselőt gondosabb és lelkismeretesb eljárásra készteti. A’ hidak építésénél nem kevésbé számos önkény és visszaélés fordul elő. A’ főszolgabíró kedvencz kézművese készíti a’ hid tervét’s költségvetést; a’sok más munkákkal terhelt mérnök helyeslését reá írja, a’ főszolgabíró bejelenti, a’ gyűlés az építést elrendeli. Minden nagyítás nélkül mondhatni, hogy a’ megye által épített hid mindig kétszeres árba kerül, a’ munka pedig e’ mellett nem egyszer rész, úgy hogy a’ legelső árvíz romba dönti. De ha már meg is készült — és pedig jól — mindenki kártételének szabadon martalékul engedtetik, sok helyütt a’ nép mintegy jogai közé számítván a’hidak párkányzatáról a’ téglát ’s fedélkövet elhordani, és kéménye vagy küszöbe javítására fordítani. Nincs felvigyázat és gond a’ hidak ’s utak fentartására, sokszor egy-két forintnyi költséggel javítható lenne a’ hiány , de az utolsó perezre halasztás százakra terjedőre növeszti. A’ minden bírálat alatt lévő útépítés technicai oldaláról a’ hosszabb fejtegetést mellőzve, csak annyit látok szükségesnek megemlíteni, hogy még sok helyütt a’ kő töretlen téríttetik ,*' az uonalokon, a’ lapályitás a’ felettük járó he kei n*'' skálodásától váratván. Mi, midőn»* K st veszélyessé sőt lehellenné temákat szerfelett rongálja, a’ síroz, és az illyen út csak akkor »be fektetett anyag elkopott és vizet öntötte iszaptól^ f\Qp V