Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-05-26 / 355. szám

Vasárnap 855. Május 26 1844. PESTI HIRLAP Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 1 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben .Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.—Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis kasébsorért _______apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.____________________________________________________________________ Előfizetés a’„Festi Hírlap" 1844. második félévi folyamára. Közelgvén a’ félévi előfizetés ideje, bátorkodunk a’ t.ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy folyó évi Július 1-je napjától kezdve Szalay László úr által szerkesztendő lapjaink második félévi folyamára az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak. Helyben házhozhordással 5 ft, postán 6 ft p.p. — Külföldre járatni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetnek. Landerer Lajos , a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Vezérczikk. (Sejtelmek.) Országgyűlés: Kerületi ülések május 17-kén (vallás tárgyábani vitatások részlé’e); május 20-kán (petitiók, revernalisok, vallásváltoztatás’s több rokon pontok); május 21-kén (unitáriusok , görög nem egyesültek, áldásmegtagadás); május 22-kén (csongrád verificationalis indítványa megbukik). Főrendi ülések május 20. ’s 21 -kén (bányatörvény tárgyalása). Rövid közlés május 23-kán*. EUO részlet befizetés a’ magyar kereskedelmi társaságnál. Megyei dolgok: Szépéi (a’ telekdíj elfogadva, a’ vallástárgy a’szokott mostorban). Fehér (megbukott kísérlet a’ városbani garázdálkodás szabadságának fentartására, a’ telekdíj megbukik). — Külföldi napló. Nagybritannia és Izland. Frankhon. Hiv. tud. Hirdetések. MACSTABOMSZÁCI és SSBDSZ.Y. Vezérczikk. (Sejtelmek.) Most, midőn nemzeti közéletünk azon napjait éljük, mellyek eldöntendik, mi közvetlen eredménye lesz a’ három éves szellemi küzdelmeknek : nekünk magánosokul, kik hő részvéttel csüggünk a’ szeretett hon jó ’s balsorsának fejleményein, de hivatva nem vagyunk közvetlen súlyt vetni a’ mérlegbe, mellyben a’ nemzet sorsa méretik; nekünk magánosodúi lelkünk szabad röptét mintegy szárnyaszegettnek kell most éreznünk; mert most nincs ideje, uj meg uj állást válogatgatni a’ teendőknek végtelen téren; nincs ideje, uj fokozatot jelölgetni ki, mellyre a’ nemzeti akarat figyelmét öszpontositni óhajtanék; inkább, mint elhallgatnak szóváltásaikkal az ügyviselők, midőn a’ biró lép fel ítéletet mondani, úgy csügg most azoknak, kik az előharezot vívták, figyelme a’ várt eredményen. Az emberek száján alig fordul meg jelenleg többször kérdés, mint azon kettő: 1) meddig tart még az országgyűlés? 2) hogy mi lesz az adó kérdéséből? És hall az ember feleleteket, zöldebbeket a’ falevélnél; minden ember, ki Pozsonyt megfutja, szeret bizonyos avatottságot affectálni, ’s az emberek, kútfőből merítő hírnöknek veszik őt, alapos adatkint fogadva, mit ő sejtelemkint árulgatott, vagy saját sejtelmekkint commentálva, mit ő mysticus homályba takart; mint az egykori alispán, ki 40 esztendőn át igen jeles statusférfiu hitében állott, mert igen bölcs redőkbe szedett homlokkal szokott minden kérdésre igy nyilatkozni: ,Hehj , uraim, igen sokat lehetne erről mondani;‘ ’s az emberek fejcsóválva sopánkodtak, minő kár, hogy az öreg ur, mély bölcsesége szerint, nem tartja tanácsosnak, abból a’ sokból hacsak valamit is mondani. A’ mi minket illet, minthogy egyszer másszor Pozsonyban magunk is megfordulgatván, az említett kérdéssel, szintúgy után útfélen találkozunk , egyszerre túl akarván esni a’ sok benevolumon, töredelmes szivvel mind a’ két kérdésre nyílt vallomást teszünk, hogy ,az isten tudja , de mi bizony nem. — ’S a’ mit sejtünk is, az legfőlebb negativus sejtelem. ’S e’ sejtelmekről akarunk olvasóinknak számot adni. Először is a’ nemzeti közélet mostani központjának némi tájékozásául jónak látjuk megemlíteni, hogyha a’ közönség igen gyakran kérdezősködik az országgyűlés eloszlatása felöl, ezt nem azért teszi,mintha eloszlását kívánná, hanem inkább, mert attól tart, hogy hamarább fog eloszlatni, mintsem a’ hoszadalmas alkudozások gerebeiböl egy vagy más nagy kérdés kikerülhetne.—Ez tény, uraim, ’s mivel tény, némileg megnyugtató; mert azt mutatja, mikint a’ nemzet mégis csak igazán akarja, hogy valami történjék, hogy előremenjünk, mennyire lehet.— Pedig az igazi akarat, erős egy dolog. — A’ mi minket illet, mi egyéni sejtelmeink szerint, a’ most említett aggodalomban nem osztozhatunk. Nekünk a’ kormány javító szándékáról, kezességül szolgálnak a’ kegy. kir. előterjesztések. ’S ámbár sohasem myslificáltuk magunkat azon reménynyel, hogy mindazt, ’s a’ mi azzal természetes kapcsolatban van (’s ez egy szóval nem kevesebb, mint minden), egy országgyűlés elvégezhessen; de attól sem tartunk ’s most sem tartunk, hogy semmi se végeztessék. Egy-két nagy kérdésnek eredményes kifejtése iránt erős hittel vagyunk; ’s e’ szempontból indulva, miután ismerjük törvényhozási rendszerünk akadékos menetét, nem osztozunk azoknak aggodalmában, kik eredménytelen eloszlatástól tartanak. Egyébiránt mi a’ jelent illeti, meg kell vallanunk, nem igen látjuk annak idejét, hogy erőt, időt ’s akaratot vesztegetve, arról vitatkozzunk : mit kellett volna inkább felvenni, mit abba hagyni, ’s minek volt volna inkább ideje? hanem inkább azt látnók tanácsosnak, hogy legombolyittassék a’ mi az orsón van. Jövendőre nézve azonban igen tanácsosnak tartanók, ha a’ nemzet akaratja a’ legtöbb rokonszenvet nyert egy-két tárgy körül öszpontosulván, legmelegebb óhajtásaink által sem hagynék magunkat sok ösvény futására daraboltatni; ’s tanácsosnak tartanók, ha sok kezdeményre nem bocsátkoznánk. — Jelenleg ezen szoritkozás nem vala lehetséges. Egy nyilt oceánkint terült el előttünk a’ teendőknek roppant tömege, ’s libegő csónakunk orrán nem volt, nem lehetett iránytű; — Így jön, hogy az időszaki sajtó széttapingatott a viztükörön, itt is, amott is, és mindenhol ; ’s ha valaki mondá, hogy ez is, meg ez is, meg ez is szükséges, és mondásában igazsága volt: ki mondta volna, hogy az nem kell? ’S igy támadtak egész reformkönyv utasítások; igy a’ kegy. kir. előterjesztések, melylyekről már a’ válaszfelirás köszönettel emlité, hogy a’ nemzet óhajtásaira figyeljek; ’s igy támadt a’tömérdek munka ez orsz.gyülésen, mellynél többet orsz gyülés még nem dolgozott. De miután egyszeri szavazat minálunk törvényt még nem alkot, ’s a’ két tábla viszonya rendezetlen, igen természetes,miképen azon tömérdek munkák iránt, az országgyűlési alkudozások egy országgyűlés alatt annyira nem érhetnek, hogy mindannyiból törvény legyen; de azt, hogy a’ terjedelemben kisebb, bár fontosságban legnagyobbakon kívül (minek példáúl a’ magyar nyelv ’s vallás ügye), még egy-két terjedelmesebb munkából is (minő példáúl a’ k. városok rendezése, bányatörvényköny ’s valami financiális ügy) törvény lesz, azt erősen hiszszük, hinni szeretjük, ’s ez lesz a’közvetlen eredmény; közvetett pedig az, hogy a’ jövő országgyűlésig nem fog a’ nemzet szellemi élete, az eszmék határtalan tengerén iránytű nélkül libegni, hanem határozott specialitásokra fogja vetni magát; ezeket pedig ép a’ jelen országgyűlés végeredménye jelölendi ki, ’s annak kimenetele adandja meg az iránytűt, a’ jövőre. — Ezek sejtelmeink a’ most divatos első kérdésre. Azon második kérdést a’ mi illeti, hogy hová dől a’ közadó kérdése? őszintén szólva, positiv valamit sejteni is nagyon bajos. Azon egyet mindazáltal csaknem teljes meggyőződéssel hinni merjük, hogy a’ közteherviselés körüli különböző irányú ’s alakú agitatiók nem maradandnak egészen gyümölcstelenül; bár meglehet, sőt valószínű, hogy a’ törvényhozás utján, hol a’ végeredmény igen sok coordinált, sőt némelly részben ellenséges érdekek alkudozásaiból születik meg; hol tehát azon tiszta egészt, azon következetes keresztülvitelt kívánni is bajos, mellyet egy politikai iró magány javaslat gyanánt megteremt; — valószínű, mondám, hogy a’financiális ügynek végeredménye , az izgatott eszméknek sem tisztán egyike, sem tisztán másika, hanem egy kis keverékes töredéke leend. — Annyit azonban isten segedelmével igen valószínűnek merünk hinni, hogy valamint egy részről a’ hon javait heremód éldelésnek, a’ hont örökös pangásra kárhoztató nemfizetésnek, úgy más részről az istentől meg nem áldott subsidialis rendszernek ideje lejárt; ’s közel van a’nap, mellyben a’ közös teherviselés első diadalát ülendjük; és ülendjük úgy, hogy bár a’ közös teherviselés nem a’ már létező súlyos terhek megosztásának, ’s igy a’ nemesség ’s nép közti kiengesztelődésnek alapján (mikint mi a’ házi adó körüli agitatióval elérni óhajtók), hanem egy új teher alakításával (az országos kincstárt értjük) kezdetik meg; a’ nép mindazáltal némi eddig egyedül viselt terheinek levételében bő kárpótlást nyerend, a’ közösen viselendő uj teherért. — És mivel ezen teherlevétel alkalmasint csak a’ házi adó, ’s vele rokon házi terhek körül foroghat, ezért mondok, hogy alkalmasint az izgatott eszméknek tisztán sem egyike, sem másika, hanem a’ kettőnek némi keverék-töredéke fog elvégre is keresztül menni. Illyen lesz például, ha a közös teherviselés alapján vagy 3 millió évenkinti fizetés megajánltatik, ’s abból például egy millió évenkint az országos útrendszerre (csinált, vagyis országutakra) lenne fordítandó, ’s e’ szerint az utak körüli ingyen közmunkák, ’s házi adóbeli pénzadózások terhe a’ nép nyakáról levétetnék; a’ másik két millió pedig a’ duna-fiumei ’s debreczen-pest-pozsonyi vasutak 4—5 percentes jövedelmének ’s tőketörlesztésének garantirozására utalványoztatnék. ’S mivel a’ vasutak körüli garantiának esete csak akkor álland be, ha a’ vasutak vagy egészen, vagy legalább bizonyos kijelölendő részben elkészülnek, erre pedig legalább is 4—5 esztendő mindenesetre kell: az időközben e’ szerint rendelkezésre álló évenkinti két millióval, később pedig azzal, mi a’ vasut-jövedelem garantirozásától felmarad, ’s az országos kincstár jövedelmi forrásául kijelölendő indirect adózás jövedelmével, a’ népnevelési költségek fedeztetnének, a’ gazdasági intézet megalapittatnék, országos gazdaképző intézet ’s polytechnicum állíttatnék, a’ pesti országház felépittetnék, a museum felszereztetnék , a’ fiumei kikötő rendbe hozatnék, a’Bega- ’s Ferencz-csatornák összeköttetnének, ’s a’ folyók szabályzata körül is czélszerűn munkáltatnék. — Ezek körülbelöl sejtelmeink; nem mondjuk, hogy ez, igy igen jól van; mert sem a’ házi adó közös viselése nem lesz elvállalva, sem az országbani forgó pénz megszaporitva, sem a’ vasutak közvetlenül országos költségen épitve, hanem mondjuk, hogy a’ végkimenetel iránt illyesek sejtelmeink. ’S a’ telekdíj? fogják kérdezni olvasóink. — Meglehet; eddig, ha mind azon megyéket, mellyek a’ házi adót elvállalták, oda számítjuk (ámbár még jó része nem nyilatkozott) , a’ pártoló megyék száma összesen 22, tehát meglehet. De meglehet az is, hogy lesznek megyék, mellyek látván, hogy a’fizetés alul kibúni semmi esetre sem lehet, a’ házi adóhoz állanak, — meglátjuk. — A’ szoros értelemben vett aristocratia körében azonban a’ telekdíj körül jelenetek tünedeznek fel, mellyek, nem akarjuk mondani, hogy személyünkre nézve némi elégtételül , de bizonyosan tanulságul szolgálnak. így például emlékezni fognak olvasóink, hogy Fehér megyének fő úri rendei voltak az elsők, kik a’ házi adót megbuktatták, ’s bezzeg volt lárma! még boldogult gr. D. A. ’s mások is hangosan menydörgék, hogy ez nem a’ fizetéstőli irtózásból történt, hanem csak a’modor miatt!! mivel nem nagy uraktól jött az indítvány ; mivel hát nem egyéb, mint bellum nihil habentium a’ vagyonosok ellen ’stb. A’ részrehajlatlan bíráló látta és tudta, hogy mindez haszontalan beszéd, merő ürügy, mellynek köpönyébe a’ here szellem nemakarása takarózik ; azonban a’ vaklárma megvolt. ’Sem előkerül a’ telekdíj; indítványozója nagy ur, tehát a’telekdíj nem bellumnihilhabentium; — ’ső(az indítványozó) bölcs tekintetbe vévén az activ elemek hatalmát, azoknak érdekeit ügyes tacticával simitgatá, ’s tervébe beleszövé az eladósodott aristocratiának végromlástóli megmentését. — És ime Fejér megyében a’ modorlármás főúri rendek nemcsak megbuktatták a’ telekdíjat, hanem közöttök egy sem, de még csak egyetlenegy sem akadt, kit a’ telekdíj nemes tervezője tervének pártolására bírhatott volna. — Csak kiüti magát a’ szeg a’ zsákból előbb vagy utóbb,s az igazságtalanul gyanúsítottaknak az események elégtételt szolgáltatnak. ’S különös — valóban különös. Az aristocratiának nagy része a’telekdijas tervnek épen azon ága ellenszegül leghatározottabban, melly az ő megmentésére, mondhatnék , regeneratiojára vala számítva. — Mi sokszor megmondok e’ lapokban, hogy egy olly aristocratiának, melly a’ maga osztályzati érdekeit a’ nemzet közérdekeivel ellentétbe helyezi, melly minden jogot magának tulajdonit, minden terhet másra hárít; illy aristocratiának nem vagyunk barátai. Ellenben honunk újjászületését békés utón történni óhajtván, a’ históriai alapot mellőzhetőnek nem gondoljuk; tehát honunk jövendőjének képe sem akkint áll szemeink előtt, mint olly hon, mellynek aristocratiája nincs, hanem inkább mint ollyan , mellynek aristocratiája a’ közboldogságnak leghathatósb tényezője, a’ nemzetnek az alkotványos élet, ’s szellemi és anyagi kifejlés ösvényén vezére, ’s egy szabad és boldog alkotványos nemzet első rangú tagja. — Hogy ezzé lehessen, hogy ezen dicső felséges szerepet a’ magyar aristocratia magának biztosíthassa, nem csak szellemi felsöségre, nem csak buzgó hazafiságra, hanem anyagilag gazdag állásra is van szüksége; — ezen állást azonban a’ magyar aristo-