Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

’s nemes, ha csak azon fatumtól mentetnék meg, melly haladását akadályoztatja, kifejlődését elfojtja, népét emelkedni nem engedi, ’s mellyet municipális szerkezetnek neveznek? — ’S most menjünk táblabiráink’ egyikéhez, akár épen szobájában corpus jurisát, vagy az utolsó debreczeni kalendáriumot forgassa, akár pipázva nagy kandallójánál üljön, vagy künn lelegeltetett mezőjén a’ mezei rendőrségi törvények’ áldása fölött ábrándozzék, ’s kérdezzük őt municipális szerkezetünkről, ’s valljon mit fogunk tőle hallani? Nem azt, hogy municipális szerkezetünknél soha tökéletesebb emberi institutio nem létezett; hogy valamint hazánk’ fenállását egyedül ennek köszönheti, úgy nincs nemzet Európában, melly ezt a’ magyartól ne irigylené,—a’ mi e’ hazában szép és jó, az mind a’ municipális szerkezet’ szükséges következése; ’s ha ez institutiónak vannak kinövései, e’kinövések is mind könnyen eltűrhetök, ha azon veszélyekre gondolunk, mellyeket a’ centralisatio a’ nemzetre hozna. Ki ítél itt józanon a’ kettő között? Az e, ki minden áron centralisatiot kíván? Vagy az, ki mihelyt centralisatio emlittetik, elhalaványodva, azt ki e’szörnyű szót kimondá, Magyarország’ellenének tartja? Fölfogásom szerint, mint az ennyire absolut ítéleteknél lenni szokott, egyik sem, — azonban e’ két vélemény, mellyek között, ha a’ magyar municipalitásokról van szó, az ország’ igen nagy többsége eloszlik, elég annak bebizonyítására , hogy e’ tárgy körül fogalmaink még nincsenek tisztába hozva; hogy mielőtt annak fejtegetésében tovább haladhatunk, előbb azon okokat kell fölkeresnünk, mellyeknek az e’ kérdés körül létező zavart tulajdoníthatjuk? Ha azon módot tekintjük, melylyel eddig a’ municipiumok’ kérdése Magyarországban tárgyaltatott, — az okok, mellyek miatt e’ tárgy discussio által inkább homályba, mint tisztaságba hozatott, következők: A’ zavar’ első oka kétségen kívül magában a’ municipium’ nevében fekszik. Valamint a’ rómaiaknál, úgy az egész középkor alatt mostanig, a’ municipium név városoknak vagy más kisebb társaságoknak adatott, ’s igy municipalis szerkezet alatt széles e’ világon más nem értetik, mint azon politicai intézetek’ öszvege, mellyek szerint illy kisebb testületeknek mind belső kormánya, mind a’ közállományhoz való viszonya elrendeztetik. Nálunk a’ „municipium“ szó képleg (figurative) használtatig nálunk — ’s okát valóban meg nem foghatom. —■ municipális szerkezetnek az neveztetik , mi valamint egykor igen helyesen megyei szerkezetnek mondatott, úgy még napjainkban is egészen megtartá természetét, ’s a’ municipiumtól—ámbár vele némelly hasonlatosságokkal bírhat, mégis lényegében ép’ úgy különbözik, mint valamelly foederativ státusnak egyes független részeitől, noha talán némi tekintetben ezekkel is öszve hasonlittathatnak; ’s e’szavak’ fölcserélése szükségkép’ a’ fogalmak öszvezavarását vonta maga után, ’s oda vezetett, hogy megyei szerkezetünk municipális szerkezetnek neveztetvén, benne mind azon tulajdonok kerestettek, mellyek csak a'szorosan vett municipális szerkezetnek lehetnek következményei; — oda vezetetett továbbá , hogy valamit leírva, mit municipális szerkezetnek nevezünk, a’ municipális szerkezetnek való jótéteményiről megfeledkeztünk, ’s a’communális szerkezet’ kifejtésére semmi lépéseket nem tettünk; hogy megyei törvényhatóságunkat egyrészről tisztán municipális hatóságok’ teendőivel foglaltuk el, másrészről majd nem egymástól független állományokká változtattuk át; ’s ezen eljárásunk’ védelmére a’ külföld’ politicus íróira hivatkoztunk, megyei szerkezetünkre alkalmazva mind azt, mit ők a’ municipális szerkezet mellett mondanak — noha a’ megyei szerkezetben a’ névén kívül alig van valami a’ helyhatóság’ azon fogalmából , mellyet ők felállítottak. Második oka a’ zavarnak az, hogy noha úgy nevezett — municipális szerkezetünk nem mint más országok’ municipális szerkezete tisztán administrativ vagy bíráskodási intézet, hanem egyszersmind alkotmányos garantiáinknak egyik legerősbike, ’s igy sem tisztán admnistrativ, sem tisztán politicai szempontból nem ítéltethetik meg helyesen, — még is mindig ez institutiót kizárólag a’ másik szempontból tekintve, soha következményeinek egész öszvegét nem tartottuk szemünk előtt. — A’ harmadik ok, melly szinte nem kevés tévedéseknek vált kútfejévé — azon szerencsétlen szójárás, melly szerint noha minden municipális szerkezetnek szükséges föltétele , hogy azon testület, melly szerinte kormányoztatik, egyszersmind bizonyos tekintetekben egy nagyobb testületnek kiegészítő része maradjon,mert azon pillanatban, mellyben ez függés megszűnik, az úgynevezett municipium szabad állománynyá válik), mégis a’ centralisatio’s a’municipalis szabadság egymással ellentétbe állíttatnak, mi annyival károsabb következményeket szül, mennyivel bizonyosabb, hogy Negyedszer : hazánkban minden municipium , mindig csak a’ mennyiben az a’ szabadságot védelmezi, a’ centralisatio pedig a’ mennyiben az a’ szabadságot veszélyeztetheti, vétetik tekintetbe; mi nem csak egyoldalú, de hibás szempont, — kétséget nem szenvedvén, hogy a’ municipalis szerkezet a’ függetlenségnek bizonyos fokára emelve az egyedi szabadságot, minden más institutiónál inkább veszélyezteti, — valamint bizonyos tekintetekben ez individuális szabadság’ ’s jogegyenlőség’ védelmére hatalmasabb eszköz a’ központosításnál nincs. — Nem kis tévedéseket okozott Ötödször az is, hogy municipális szerkezetünknél az, mi fölállására szükséges, a’ nem lényegestől meg nem különböztetvén, olly részletek védelmeztettek a’legnagyobb lelkesedéssel, mellyek municipiumaink’ fönállásához nemcsak nem szükségesek, sőt épen ollyasok, mellyek káros hatásuk által az egész rendszert veszélyeztetik. Végre, hogy municipális rendszerünkről szólva mindig vagy ezen szerkezet’ egykori hasznait ’s alkotmányunknak áltatok eszközlött föntartását, vagy azon eredményeket tekintjük, mellyeket ezen szerkezet, ha az a’ nemzet’ minden osztályaira kiterjesztetnék, ’s ha a’ nemzet a’ műveltségnek azon fokát, melly után törekedünk, már elérte volna, gyakorolhat, megfeledkezünk a’ jelenről, mellyben élünk, ’s melly itt, mint minden politikai intézkedésünknél, a’ czélszerűségnek egyetlen mérlege. Mig e’ tévedések ki nem igazittatnak, e’ fontos kérdés meggyőződésem szerint feloldhatatlan. Ha megyei szerkezetünkről ítélni kívánunk szükség, hogy: Először, tulajdon nevökön nevezve a’ dolgokat, a’ municipális ’s megyei szerkezet között lévő különbséget soha szemeink elöl ne veszítsük; hogy megyei szerkezetünket sem tisztán administrativ, sem tisztán politicai institutiónak nem tekintve, minden javítási javaslatainknál, mindkét szempontot vegyük figyelembe, hogy megkülönböztetve mi megyei szerkezetünk’ lényegéhez tartozik, attól mi benne csak mellékes, e’szerkezet’ azon részeit, mellyek alkotmányunknak garantiáját foglalják magokban, a’ lehető legjobb administratiónak ugyan soha föl ne áldozzuk; ellenben ne szegüljünk ellene olly változásoknak, mellyeknek elfogadása által alkotmányunk semmit sem veszt erősségéből, az administratio pedig ’s az igazság’ kiszolgáltatása tetemesen javittathatik; hogy átlátva, mikint a’ centralisatio ’s muni- cipalis, vagy megyei szerkezet — nem csak hogy egymással ellentétben nem áll, sőt egymásnak szükséges kiegészítő része, ne tekintsük megyei szerkezetünket mindig a’ szabadság’, — ’s minden centralisátiót csak az elnyomás’ szükséges föltételének, hanem győződjünk meg arról ,hogy a’ polgári szabadság’ fölállásához mind az egyik, mind a’ másik egyiránt szükséges, ’s htogy a’ közállománynak valóságos garantiája csak e’ kettőnek czélszerű mérséklésében fekszik. — Végre hogy meggyőződve miként minden törvényhozónak legfőbb kötelessége a’ jelennek kormányzásában fekszik — sem a’ múltat, melly annyi hasznos tapasztalást nyújt, sem a’ jövőt, melly törekvéseinknek irányt ad — egészen ne veszítsük szemeink elöl; de soha reményeink vagy emlékek által magunkat annyira elragadtatni ne engedjük, hogy a’jelen állapotról megfeledkeznénk, ’s fökép ez utolsó az, mit szünetlen szemünk elött tartva, mind azon számos tévedéseket elkerülhetjük, mellyeket politicai kérdések közül főkép’ hazánkban annyiszor tapasztaltunk. Ha egyes nemzeteknek politicai kifejlődését tekintjük, kétféle tévedéseket találunk, mellyek által az többnyire akadályoztatik. Vannak népek ’s korszakok mellyek minden tetteiket egy távol jövő’ reményei szerint irányozzák, vannak mások mellyek nem tudva megválni multjoktól — miután bizonyos institutiók, jóllétük’ eszközei lenni megszűntek,— jóllétüket ezen institutiók’ föltartásának áldozták föl. ’S még is mennyiszer találkozunk e’ tévedésekkel ? Hányszor látjuk, hogy a’nemzeteknek legszentebb érdekei, kedvencz álmoknak — hogy a’ való közállomány azon ideál állományok’, azon utópiák’ egyikének áldoztatnak föl, mellyek korunkban mint mindig — mióta az emberi nem polgári állományokról gondolkozik — fölállittatnak, ’s melylyeknek ideál szépsége előtt sokszor bölcsebbek is elfelejtik, hogy a’ czél melly az emberi elmének néha olly közeinek látszik mint a’szomszéd tető, mellytöl völgy választ el, az emberek által csak egy bizonyos útón erettethetik el, — ’s hogy a’ törvényhozó nem ismeri föladatát ha elfelejti, hogy a’ gyakorlati életben nem az a’ legrövidebb út, melly legegyenesebb — hanem az, melly legjárhatóbb! Azokat pedig kik e’ szíktől őrizkedni tudtak — hányszor látjuk más részről megfeledkezni, hogy azon theoria, melly egy távol jövő’ígéretének ellenében csak a’mult állapot’ leírásával lép föl, ’s melly azon vágyakat miket Plátó’ közállományának leírása egyes keblekben gerjesztett, a’ középkor’ egyik vagy másik alkotmányának ígéretével akarja legyőzni, látszólag ellenkező, de magában ugyan azon állítást vitatja t. i. hogy a’ törvényhozónak nem a’ jelen viszonyokban hanem más valahol kell keresni irányát; ’s alkalmazva ugyan azt bizonyitná: t. i. hogy ki hátra néz és’ olly sokszor bollik, mint kinek szemei a’ távol hegysorokon függnek, ’s hogy biztosan haladni csak az tud, ki hogy irányát ne veszítse, távol czélját is szem előtt tartja ugyan — de nem tekint semmit olly figyelemmel, mint a’ helyet hova lépni akar. Őrizkedjünk, ’s főkép a’jelen fontos kérdésnél őrizkedjünk e’ tévutaktól; csak a’jelen az mi tőlünk függ, csak helyzetünknek teljes ismerete ’s méltánylása vezérelheti lépteinket. Nem a’ helyhatósági vagy központosító rendszer’ elméleti tökélyei, — nem helyhatóságiak’ múlt érdemei, vagy egykori lehető kifejlődése , hanem inkább megítélése annak: mi ’s mennyiben alkalmazható e’ rendszerek’ egyike vagy másika hazánk’ jelen körülményeiben? Nem az általános, hanem tisztán a’ magyar politicának egyik fökérdése az, mellyet magunknak kitűztünk, — ’s csak ez azon út, mellyen haladva, alkotmányos életünknek e’ legfontosabb kérdése végre feloldathatik talán nem általunk, mert ki biztos, hogy midőn bizonyos előítéletek ellen fölszólal, épen az ellenkezőkbe nem esik, de mellyen e’ kérdés végre fel fog oldatni — ’s ez az időszaki sajtó’ egyik legnehezebb de egyszersmind legüdvösebb föladata. — B. Eötvös József, Országgyűlés, 215. kerületi ülés, junius’ 26-kán. Elnökök, naplóvivő, mint tegnap; jegyző: Szemére. Tárgyak: bányatörvény, börtönügy. A’ bányatörvényt illető föRRi módosítás-javaslatok’ tárgyalása ülés kezdetén lényeges változtatás nélkül befejeztetett. — Nevezetesebb tárgy volt a’börtönrendszer’ügyét érdeklő föRRi második üzenet. Emlékezni fognak olvasóink, mikép’ azon határozottság miatt, mellyel a’RR táblája izenetében is nyilatkozék a’ magányrendszer mellett, a’ föRRi tábla’ egyik kitűnőleg jeles tagja, a’ hallgatórendszernek az irodalom’ mezején is ismeretes védője, az alkalommal, midőn ez ügy a’felső házban tanácskozás alatt volt, felhíva érezte magát főkép’ adatokkal ostromlani a’ rendszert, mit a’ BB. mint legjobbat ajánlának a’ nemzetnek. Mint várni lehetett, ez általunk is terjedelmesen (346. sz. a.) közlött beszéd’ czáfolása tévé nagyobb részét az alsóházi szónokok’ mai nyilatkozásinak. Mi e’ nyilatkozatok közül, hogy tudósításunk túl terjedelmes ’s száraz statistiai adatok’ elsorolása által unalmas ne legyen, elégnek tartjuk egyiket, t. i. a’ kérülés’ jegyzőjének beszédét kiemelni, melly is következőleg hangzott: „Emlékeznek a’ KR. és RR., miképen a’ magányrendszer e’ tábla által vita nélkül fogadtatott el, mivel senki nem támadta meg, nem is védelmezte senki. Már a’ föRR- nél néhányszor felszólaltak a’ hallgató-rendszernek pártolására; azonban első ízben a’ theoria’ ismert mezején a’közönség által ismert fegyverekkel , ’s a’ magányrendszer’ védőinek részéről diadalmasan folyt a’ küzdés; ellenben a’ második vitázat’ alkalmával— mint a’naplóból és hírlapokból látjuk — a’ kérdés az élet’ mezejére, azaz a’ bűntetti statistiáéra viteték át, a’ magány rendszer’ elvei ott számokkal támadtattak meg, ’s ez a’ közvélemény’ megtévesztésére veszedelmesebb eszköz az elvek’ vitáinál; mert az elvek mindenki értelmének bírálata alá esnek, de a’számokat vagy el kell hinni, vagy el kell vetni; ’s hogy higyyen el a’ közönség olly adatokat, mellyeknek forrásait nem ismeri, azonban viszont, hogy vesse vissza az adatokat, ha azok jeles férfiú által soroltatnak elő, ’s a’ közönségnek ellenkező adatai nincsenek. Hozzájárul még, hogy a’ mathesis maga a’ csalhatatlanság, a’ bizonyosság’ tudománya lévén, az emberi elme e’ tulajdont hajlandó átvinni minden számra; pedig tudjuk, miképen a’ szám is csak vak eszköz, mellyel lehet ugyan nagy igazságokat kifejezni, de lehet csalni és csalódni is, lehet tévedni ’s téveszteni is, lehet ámitani ’s ámiltatni is. És azért tehát, mivel azon beszédben, mellyet a’ hírlapok is egész terjedelmében közlének, az élet a’ magányrendszer ellen iszonyúan van fölállítva, mivel az abban idézett számok itt és a’ megyékben is nagy benyomást tettek, vagy legalább lehetnek, mivel a’magányrendszer’ védelmére eddig a’ földnél kevés, nálunk épen semmi sem mondatott; és főkép mivel ezen adatok ha a’ főrendi válaszban nem idézvék is , de általok a’ kísérleti börtön melletti megmaradásra alapul vétettek, kötelességemnek ismerem az ügy miatt, ’s annyival inkább, mert az a’ KK. és RRnek, sőt már az orsz.gyűlésnek is határozatává vált, hanem szólani is egészen kimeritőleg , de nem is hallgatni egészen, ’s ellenkező adatokat hozván föl kimutatni , hogy midőn azon adatokra építettek a’ föRR., felette egyoldalú és csak elsorolt, de be nem bizonyított adatokra építettek, mellyeket ha a’ föRR. igazaknak hisznek, nem azt kelle belölök következtetniük, hogy kisértsék meg a’ magányrendszert, hanem hogy vessék el örökre. ’S lehetne e amaz adatok ellenében hallgatni? Hiszen ha az áll, mint ott állittatik , hogy a’ magányrendszernél minden két rabból egy beteg, úgy maradjunk a’mostani rendszer mellett; ez az egészségnek bizonyosan kedvezőbb, ha az áll, hogy minden 16 rab közül egy megörül, hogy minden 100- ból 16 rab meghal, úgy miért nem hoztuk be inkább a’ kínzást, miért törültük el a’ halálbüntetést? ha az áll, hogy a’ magányrendszernél 100-ból 31 esik vissza, mig például Francziaországban az e rendszer mellett 100-ból csak 17 visszaeső van , úgy ne vesztegessünk a’ javító rendszerre sem időt, sem milliókat; de ne a’hallgatórendszerre sem, mert ennél maga’ genfi igazgató’ 1837—kijelentése szerint is, 100-ból néha 33, néha 14—16 visszaeső lévén, az eredmény igen egy, mert a’ 16 és a’franczia 17 közti különbséget száz apró körülményeknek tulajdoníthatni. Nehéz ugyan igen hosszasnak nem lennem, de igen hosszas mégsem leszek. Először jellemezni fogom azon forrásokat, honnét amaz ijesztő adatok meritvék. Másodszor ezen adatok egyenkinti megczáfolása hosszas és még inkább unalmas lévén, ellentétesül kedvező adatokat hozok föl a’ magányrendszer mellett. Harmadszor az okoskodások’ némelly gyöngéire ’s cseleire fogom a’ KK. és RRket figyelmeztetni. Eszer tehát mi a’forrásokat illeti: azon adatok csaknem egészen a’ Revue de deux Mondes folyóirat’ egy czikkéböl meritvek, mellyet Leon Faucher irt, ki—jól megjegyezzük — Lucassal együtt Francziaországban a’ hallgatórendszer’ nem legbuzgóbb, mint inkább legdühösebb védője. És ő honnan merítette? Ő pedig—a’ mint hivatkozásai bizonyítják — éjszakamerikai adatait merítette a’ bostoni fogháztársaság’ folyóiratából, mellyet a’ hallgatórendszer barátai nem egyedül azért, de főleg azért is adnak ki, hogy a’ hallgatórendszer mellé ’s a’ magányrendszer ellen fölizgassák a’ közvéleményt; helvetiai adatait merítette genfi írókból, kik az auburni, vagy általuk genfinek nevezett, és igy annál inkább kedvelt rendszernek olly dühös propagandistái, hogy én, kiélt vizsgálni, nem vitázni akartam, Genfen átutazván, nem láttam tanácsosnak kijelenteni, hogy a’ magányrendszer’ barátja vagyok. — angol adatait 452